Nem szándékom elvenni a "Csak a szépre" blog kenyerét, de korábbi elhatározásomnak megfelelően időről-időre átmegyek turistába, hogy úgy lássam a várost, mintha először járnék benne. Ez egyrészt jó szórakozás, másrészt általában meggyőz arról, hogy nem is olyan rossz a helyzet, mint ahogy azt a blog.hu egyes kommentezői gondolják. Nem keresek különleges képkivágásokat, nem mászom fel a másfeledik emeleti párkányra, hogy három óra várakozás után - de csakis a holdtölte utáni negyedik napon -, különleges objektívvel, HDR utómunkával művészi produktumot tölthessek fel a fotófanyalgós fórumokra, hanem egyszerűen csak megyek, és ha látok valamit, lenyomom a gombot. Mesélni se mesélek, hiszen egy turista csak ritkán azonos az idegenvezetővel :)
Még mindig a nyáron készült képeket szortírozgatom, közülük párból nehéz lenne önálló bejegyzést csinálni, ők kerülnek most ide...
Jókora klisé, de többek közt ezért szeretem ezt a várost, mert a történelmi magot, a lakóterületeket gyönyörű zöld díszletként veszi körbe a természet - főleg a budai oldalon.
A Köztársaság térről a magyarok valószínűleg túlnyomó többségének a balszélen látható épület (ti. a pártszékház) jut eszébe, pedig áll itt pár klassz ház is!
Ez a palotasor ugyan inkább "középvárosi" jellegű, mint nagyvárosi, de azért rendes állapotban tartva nem nézne ki rosszul.
Mondtam már, hogy szeretem a téglaburkolatú épületeket? Ebben a Nagymező utcai házban tulajdonképpen nincs semmi különleges, a vörös téglaburkolat miatt mégis jópofa, ahogy a modern és régi határán egyensúlyozik.
A Bartók Béla út néhány látványosan díszes bérháza az útvonal nagygenerálja előtt fel se tűnt, most meg milyen jól néznek ki! Az azért rémlik, hogy a balközépső aljában gyerekkoromban egy Keravill volt, talán fel is volt állványozva hosszú ideig azzal a tipikus, nehéz fa gerendázattal, ami a fél várost visszatartotta az összedőléstől gyerekkoromban.
Ez megy most