Folytassuk még kicsit a kisvasúti témát: hétfőn a Mátravasút, kedden viszont a budapesti Gyermekvasút volt terítéken. Nem is annyira utazási céllal, inkább csak sétáltunk egyet a János-hegy környékén, és közben kellően sokat jártunk "véletlenül" a sínek környékén, hátha jön valami ;)

Ezen a képen Vadaspark megállóhelyet láthatjuk, mely eléggé újkeletű (csak pár éve építették), és hirtelen nem is tudom, utaztam-e már olyan vonaton, ami megállt itt. A nosztalgiák deklaráltan kihagyják, de valami időszakossága is lehet, mert most a többi vonat se használta.

Eredetileg fotózni is szerettem volna, aztán rájöttem, hogy (legalábbis ezzel a géppel) nehéz szépet alakítani ennyire fedett/szűrt fényviszonyok közt. Viszont összességében ott lenni nagyon jó volt: szép színek, plusz jó levegő (amire mostanában különösen nagy szükség van). És videón annyira nem is zavaró, ha hirtelen változnak a fények, bár az előbbi helyszínen azért beégett-bevillant egy kicsit a mozdony fehér homlokfala, ahogy kiért az árnyékból:

A videón 1:42-től egy János-hegyre érkező vonat látható, mely nem ment tovább, mert túlmelegedett a motor. Némi tanakodás után a szembejövő vonat maga mögé vette a szerelvényt, és elvontatta Szépjuhászné felé - ilyet se minden nap lát az ember (szerencsére). A másik érdekesség (a gőzös mellett, amit szerencsére azért sokszor láttam már) a 2003-as pályaszámú mozdony, melyet nemrég újítottak fel, új motorral:

Elég könnyű megismerni távolról is, mert míg a többi mozdonynak ék alakú festés van az orrán, neki ilyen teknő-szerűség. De nem ez a legfeltűnőbb különbség: míg a "normális" (eredeti) Mk45-ösöknek kotyogó-brummogó hangja van, ez kifejezetten magasan tud sivítani. Ha még nincs beceneve, a "Fogorvosi Fúró" szerintem viszonylag találó lenne :)