Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

november 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  3. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  4. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  5. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  6. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  7. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  8. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...
  9. "It was a good time to be 27"Már írtam arról, milyen nagyszerű dolog, hogy a különböző külföldi villamosbarátok nem egyszerre jártak Magyarországon, mert így szinte teljesen mást láthatunk Geoffrey Tribe '69-es, Peter Haseldine...
  10. Budapest és Miskolc utcáin járva '76 februárjában1976 fontos év volt a budapesti villamosokról készült képeket illetően: akkor látogatott ide először Ab van Donselaar, Tim Boric, és akkor kezdett rendszeresen idejárni Heinz Heider. Ez egyszerűen...

Címkék

103 (6) 125év (6) 2624 (12) 41-es (6) 424 (7) abszurd (26) Ab van Donselaar (34) agyhúgykő (58) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (64) autók (66) bach (5) balaton (24) basel (7) bbc (8) bécs (37) belgium (11) bengáli (12) berlin (135) berlini fal (20) bkv (42) blog (27) budai vár (25) budaörs (35) budapest (712) budapesti pillanatok (41) buék (8) busz (67) búvár (5) c50 (6) c64 (12) caf (10) city lights (67) class 56 (7) commodore (16) csak egy kép (36) csak egy videó (240) csehország (18) csehszlovák (6) csörgő (8) cukiság (33) debrecen (24) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (29) életmód (6) elveszett (31) énblog (318) énzene (17) építészet (61) építkezés (21) épület (13) érdekesség (14) erfurt (7) esti városkép (8) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (11) felhők (26) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (25) film (8) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (13) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (8) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (27) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (56) gibson (6) gitár (31) gmap (12) goldtimer (5) gondolatok (10) gőzmozdony (18) gyermekvasút (17) haditechnika (10) hajó (37) hampage (251) hamster (5) hangszerek (9) hármashatárhegy (5) havazás (5) helikopter (10) hév (24) híd (29) (22) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (116) idegenforgalom (21) ikarus (24) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (8) karikatúra (5) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kép (6) képek (679) képregény (94) kérdés (7) kirándulás (11) kisföldalatti (10) kiskörút (5) kisvasút (39) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (317) kritika (70) kulfoldi szemmel (60) lánchíd (7) last ninja (5) látnivaló (11) lengyelország (37) lhbs (24) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (13) m4 (15) maci (6) mackó (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (34) medve (7) metál (9) metró (40) miskolc (23) mittudoménmi (9) MOD (7) morál (11) morgás (124) mozdonyok (6) mozi (5) mtp (7) muki (10) münchen (25) műrepülés (8) múzeum (41) nagypolszki (6) németország (281) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (33) nosztalgia (180) nürnberg (19) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (11) NZA (8) olaszország (16) oldtimer (65) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) pályahiba (6) pályaudvar (22) panoráma (106) paródia (5) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (11) popkultúra (110) pozitívum (12) pozsony (14) prága (7) programajánló (25) púpos (12) queen (10) r.i.p. (11) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (21) relax (12) repülés (120) repülőgép (40) repülőgépek (61) repülőnap (32) repülőtér (12) retró (29) rock (64) s-bahn (11) semmering (7) SNL (14) sorozatok (15) soundcloud (11) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (18) szlovákia (33) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (187) társadalom (5) tatra (12) taurus (6) technika (33) technikatörténet (33) tehervonatok (8) tél (11) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (6) Tim Boric (13) tömegközlekedés (321) történelem (27) trainspotting (35) trolibusz (46) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (87) überzenészek (16) utazás (269) utcakép (148) uv (30) vár (11) várnegyed (8) város (366) városkép (85) városliget (8) vasút (351) vélemény (11) vicinális (13) vidám park (5) videó (635) villamos (576) vlog (7) wachau (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (235) zene (168) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

A Commodore őrs és egyéb emlékek

2012.04.10. 20:30 :: Hamster

Vasárnap meghalt Jack Tramiel, akinek munkássága közvetve a korosztályom igen nagy részét hozzásegítette foglalkozásához/hivatásához. 1954-ben Torontóban alapította a Commodore Hordozható Írógép Vállalatot (azért fordítottam le, hogy ne kelljen nagyon részletezni, mivel is foglalkozott; amúgy Commodore Portable Typewriter Company), de mi természetesen a Commodore Business Machines, Inc révén ismerjük, legalábbis ez a karaktersorozat volt a számítógépek aljára írva, melyek meghatározták gyerekkorunkat. Tramiel annak idején a csőd elől (a Texas Instruments megunta, hogy csak chipeket gyártson neki a zsebszámológépeihez, és inkább közvetlenül a piacra lépett), friss tőke bevonásával menekült előre, amikor megvette a MOS Technology-t, és annak 6502-es processzorára építve 1977-ben asztali számítógépet kezdett gyártani, a PET-et. A szigorú kinézetű iskolai gép után '80-ban jött ki a VIC-20, ami dizájnjában már előrevetítette a legnagyobb sikert, de - bár látszott, hogy jó irányba megy a játékkonzolokkal való versengésben - még nem volt az igazi. A valóban nagy dobás az 1982-es, a MOS 6510-esre (és a 6581-es hangkeltő csodára) alapozott C64-es - vagy ahogy akkoriban írtuk: C=64 - volt. Itt már a grafika és a zenei képességek is a helyükön voltak, és az ára is elég jó volt.

Persze harc nélkül nem adta volna magát a piac, úgyhogy Tramiel lenyomta a saját árait, hogy a többi gyártó ne tudjon lépést tartani vele, és olyan trükköket vetett be, hogy ha valaki leadta a régi gépét, akkor száz dollárral olcsóbban kapta meg a 64-est. Minderről mi a Vasfüggöny ezen az oldalán persze nem tudtunk, de a szerencsések a nyolcvanas évek közepén már mutogathatták a barátoknak-rokonoknak, hogy van egy ilyenjük, hogy "Komodór"... és aztán másnap hajnalig ment a játék :) Én emlékeim szerint keresztszüleimnél láttam először közelről 64-est; az első játék, amit mutattak, a Raid Over Moscow volt (mindenki ezzel játszott akkoriban, és teljesen nyíltan tárgyaltuk ki, hogy hogyan kell lelőni az őröket a Kreml faláról). A második az Impossible Mission, a harmadik a Hunchback, de láttuk a Blue Max-et, Summer Games-et, a Beachhead-et is. Meg még egy tucatot. Akkor már volt ZX81-esünk, de nem volt egy kategória ezzel... nagyon nem!

Namármost az országba eleinte viszonylag kevés C64 jutott be, de rengeteg C16-os és Plus4-es (a.k.a "fellegekben szárnyaló flamingó"). Csak nemrég olvastam, hogy ezek a gépek nyugaton nem voltak sikeresek, ezért Kelet-Európában szórták el őket: Magyarországon az iskolai számítástechnika oktatás (viccen kívül: ez egy hatalmas dolog volt!) ki tudja hanyadik lépcsőjében (ugye volt előtte a BRG-ben összeszerelt ABC80, az otthon barkácsolt HomeLab-ek és a licensz alapján a Hiradástechnikai Szövetkezet által épített HT1080Z) jöttek be ezek a gépek.

Mi második generációs számítógépes gyerekek voltunk: túl fiatalok a házilag barkácsolt HomeLab-ekhez, de az első saját gépünk még nem az amúgy eléggé elterjedt Sinclair Spectrum volt. Konkrétan az első iskolai "szám.tech. szakkörben" még Junoszty tévékre kapcsolt ZX81-ekkel dolgoztunk, de aztán a szám.tech.fakt.-ot felsőben már Commodore-okra alapozott gépparkkal kezdtük: volt egy marék C16-os, egy vagy két Plus4, és a Szent Grál: az egyetlen C64-es. Utóbbiért meg kellett dolgozni, csak a jók ülhettek elé. A C16 basic-je amúgy jobb volt a 64-esénél, de igazából kit érdekelt a tananyag ;) A Plus4 nagyjából ugyanazt tudta, de volt benne beépített gépi kód monitor (meg persze memóriából is több jutott neki), úgyhogy második választásként az jöhetett szóba. De azért az ember igyekezett a 64-eshez kerülni.

Ekkor én otthon még a ZX81-et nyűttem, és bár a lakótelepi könyvtárból kivettem a "Gépi kódú programozás a ZX81-en" című könyvet, semmi kedvem nem volt tényleg azzal vacakolni. Unokatesómnak volt C64-ese, ott is sok időt töltöttem, C64-eses osztálytársaknál is, meg persze benn a suliban is addig maradtunk, amíg a tanár engedte.

A Commodore-ok iránti rajongás nem csak engem kapott el, úgyhogy egyszercsak kitaláltuk, hogy az úttörő őrsünk neve legyen "Commodore őrs". Szerintem sokat elmond a korról, hogy simán engedték; így lett szép zászlónk is, egyik oldalán a Magyar Úttörőszövetség jelvényével, a másikon pedig a Commodore Business Machines logójával. De jó lenne fényképet találni erről! Egyébként azért hozzá kell tenni, hogy nem én voltam az egyetlen kakukktojás, mert volt egy Enterprise-osunk is :)

Itt az egyetlen bizonyíték arról, hogy voltunk - még jelszavunk is volt: "Commodore, mindenkor!" :D Végül a gorenje-turizmus csúcsán apu hozott egy C64C-t (sajnos monitor és floppy nélkül) Felsőőrről (nagyit vitte magával, hogy a vám vagy mervestájer, vagy mi ne legyen túl nagy, vagy a valutakeret elég nagy legyen - kicsi voltam még, nem értettem, mik ezek a dolgok), ez a gép a mai napig megvan, bár már legalább húsz éve nem volt bekapcsolva.

A Commodore és Tramiel története kicsivel később különvált: mivel kiebrudalták a cég(é)ből, ezért megvette az Atari számítógépes részlegét, míg a Commodore egy Amiga Computers nevű csapatba ruházott be, és kijött a valaha volt második legtökéletesebb otthoni játékgéppel. Később csődbementek, bár itt-ott még találkozott az ember produktumaikkal, például a Commodore PC10 nevű, elég nehézkesen használható  XT klónnal - de az öreg "hatvannégyest" semmi se tudta legyőzni. A Commodore örs tagjai tudtommal jobbára ma is a számítástechnikából élnek, úgyhogy azt kell mondjam, Jack Tramiel 1982-es üzleti húzása (ti. hogy megtalálta a megfelelő fejlesztőket, plusz a megfelelő utat arra, hogy az elkészült terméket eladja) igencsak nagy hatással volt ránk. Köszönjük, és nyugodj békében!

110 komment

Címkék: énblog it commodore c64

A bejegyzés trackback címe:

http://hamster.blog.hu/api/trackback/id/tr114381535

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

@jazzcool: az vitézy dávid :) csak a protekció miatt lehettek commodore őrs.
nálunk három őrszászló volt, tehát adott volt a három választható név is. az ablakfelöliek kezdték, nekünk, hátrányos sorsú ajtófelölieknek maradt a mókus...

elvtársi üdvözlettel

a mókus őrs őrsvezetője s.k.
@milliliteratura: Korábban Vidra őrs voltunk, azt én dobtam be, mert épp akkor olvastam Fekete Istvántól a Lutrát. Aztán szerintem a Commodore-t is én mondtam, de lehet, hogy a többi őrstag másképp emlékszik :) Nagyon fura generáció voltunk: elsőben még minden második szombaton suliba kellett menni, bár "csak" fél napot, hetedikben meg azt mondták, amikor hiányzott az orosztanárunk, és valaki helyettesítette, hogy "á, ne erőltessük, ti már úgyse fogtok gimnáziumban oroszt tanulni". A sors igen csúnya vicce, hogy bár jelentkezéskor azt mondták, hogy tényleg nem kell, aztán végül mégis kellett, mert nem volt szabad munka nélkül hagyni az orosztanárokat. Majdnem meg is buktam, az osztály egyharmadával együtt (az osztály szerencsésebb fele franciát tanulhatott). Ilyen volt a nyolcvanas évek vége mifelénk...
@Sam. Joe: Tramiel túlélte azt, amit más nem, sikeres lett, aztán újra és újra sikeres lett... Szép hosszú élete volt, míg Freddie igen korán ment el, nem egy kategória. Amúgy se lehet mindenki Time Lord.
Hehejj, korosztályos emlékek, valamivel fiatalabb kiadásban ugyanezen stációkon és is átmentem! :D

Ezen meg eldobjátok agyatokat, TOP10 PC-játék all-time ever:

wizardofwor.krissz.hu/
rip...

:(

maniac manson-zak mckracken ket gepen jatszas egesz napon at orok elmeny...
egyiken ment a jatek, a masikon az angol nyelvu leiras,kezben szotar...
husevo virag locsolgatasa colaval,mint orok elmeny...
:)
nosztalgia,oh...
@Hamster: "Nagyon jól tudták, mi az, a gépek is az iskoláé voltak, az őrs is ott volt..."
Neee, szívatsz! Ez egyre jobb. 8-)) Állati jó sztori, hamisítatlan korkép.

Freddie és Jack között nem szándékoztam olyan értelemben párhuzamot húzni, hogy összehasonlítsam a művészi, meg az üzletemberi működésüket. Mindössze arról volt szó, hogy ő volt az első olyan kortárs művész, akinél úgy éreztem, amikor meghalt, hogy a világ egy szegényebb hely lett. Jack zseniális üzletember volt, iszonyú vagány, néha egészen piszok húzásokkal, őrülten jól látta meg, hogy mikor és milyen irányba kell váltani. Állítom, hogyha nem távozik a Commodore-tól, akkor a 16/+4 is sokkal-sokkal sikeresebb lesz és rábírja a szoftverkiadókat, hogy fejlesszenek rájuk és így felvegye a versenyt az olcsóbb konkurenciával, meg a konzolokkal. Talán az Amiga sztori sem úgy alakul, ahogy, sőt itt benne van a pakliban, hogy talán nem is lett volna Amiga, de lett volna helyette valami más. Na, szóval én ezekért tisztelem őt.
Hogy mi minden mehetett abban az időben azt jól mutatja, hogy negyedikben (1986-ot írtunk) mi Jedi őrs néven toltuk. Senki nem jött oda szólni, hogy nem kéne...
"volt egy marék C16-os, egy vagy két Plus4, és a Szent Grál: az egyetlen C64-es. Utóbbiért meg kellett dolgozni, csak a jók ülhettek elé. "

Jéé, ugyanezek az emlékek. :-D
Csak épp a Hernád 3 számtekk szakkörében. És ott én voltam az (egyik) Enterprise-os. :-))
Érdekes én egyáltalán nem emlékszem, hogy nálunk lett volna bármilyen őrs... az egész kisdobos/úttörő dolog kimerült abban, hogy az ünnepségekre egyenruhában kellett menni.
Számítógép se volt az iskolába, a Neumannba úgy kerültem 89-ben, hogy előtte lényegében közelről nem is láttam számítógépet. (Mozdonyvezetőnek nem mehettem a szemem miatt, ötletem sem volt mi legyek, anyámék mondták a jelentkezési lap leadásának utolsó napján, hogy matekból jó vagy, menj erre a számítástechnika dologra...)
Miután felvettek, aztán vette apám az Enterprise-t, a nyári szünetben kb az első évnyi programozás tananyagot sikerült önszorgalomból elvégezni :-)
A "fellegekben szárnyaló flamingó" kifejezés ha jól emlékszem a Commodore Világ egyik korai számában hangzott el :)
Isten nyugosztalja a vén zsidót! Sokat köszönhetünk neki!
@Hamster: Naná, hogy megvan mind, amit írsz :)
Köszi a remek kis postot, már napok óta C64 nosztalgia-mámorban vagyok :)
84-ben Bécsből trabi ülése alatt hazalopva, otthon nagy várakozásokkal kibontba, kipróbálva! Első kérdésem: Apa, és akkor ezzel lehet majd beszélgetni?
Aztán a még Bécsből hozott (Huma áruház!!!) 3 játék kazettáról: Blue max 2001, Quasar, Dropzone!
Ebből az elsőt hónapokig el sem tudtuk inditani, mert nem tudtuk, hogy F1-et kell nyomni, és csak a demója indult el 5 percenként. Azért ezen is elpörögtünk pár órát :)
A Quasar olyan bonyolult volt nekem (folyosón repülni egy kacsa-szerü űrhajóval), hogy már az elején utáltam.
A DropZone viszont bejött, bár a gyorsan repülő izék mindig kicsináltak.
Aztán jöttek a kazi-másolós partik :) Fejállitás! Poke kódok az LSI könyvekből! Tippek-trükkök, walktrough!
Ekkor már fater néhány Basic könyvből eljutott egy közepes szintre programozás terén, én meg 8-9 éves lettem, és megkérdezte, a joystick gyilkolása helyett nem-e volna kedvem programokat irni?
Hát itt kezdődött. A 10 Print "hello" -val.
Lángos féle könyv? Oldalakon keresztül basic kód, mire bepötyögtük, a tökünk leszállt, a szemünk jojózott - és nem müködött!!! Vagy mi gépeltünk el valamit (jobbik eset), vagy a könyvben volt elírva - menthetetlen! -> muszáj volt megtanulni programozni :)
Aztán a Graphics Basicben spriteok! fillezés! Kezdetleges játékok és rajzoló program!
Majd felismerve a fentiek korlátait (miért nem tudok én egy impossible mission-jellegü játékot irni?) -> gépikód! Demoscenék, csapatok alakitása, forgó wireframe kocka! Rasztercsík! >8 sprite 1 képernyőn! Giga futó szövegek! Argh! :) Floppy birizgálás, lemez-headerre irás, adat-elrejtés!
De szép is volt!

Beszélgetni persze azóta sem tudok (úgy, ahogy azt akkor elképzeltem, A.I. szinten), de 15 éve abból élek, ami ott, akkor, 84-ben a kis C64 előtt elkezdődött. Köszönöm Tramiel, köszönöm C64, köszönöm Apa!
@pinter.robesz: Akkor ti is keményen nyomtátok :) Azt mondják, nem volt egységes az ideológiai felügyelet az országban, vajon Miskolcon is meg lehetett volna ezt csinálni?
Számítástechnika-szakkör: C16-osok, Junoszty kistévékkel, meg a tanári gép, "A" Plus4, színestévére kötve - a tanári gépnek volt egyedül floppy-meghajtója, a C16-osokhoz magnó dukált. Micsoda programokat írtunk (kalandjáték, persze szigorúan szöveges, no grafika!), véresre gépeltük az ujjainkat a sok IF-THEN-soroktól... A minap találtam rá egy kazettára (!), amin C16-os játékok vannak. Már csak gép kellene hozzá...

Lehetett vagy 1990 - a vicc az volt, hogy akkortájt otthon már néhányunknak 286-os vagy 386-os PC-je volt, miközben a suliban még vígan a Commodore-k vitték a prímet.
@Division: "az egész kisdobos/úttörő dolog kimerült abban, hogy az ünnepségekre egyenruhában kellett menni."
Azért ez is fura, te gyakorlatilag teljesen egyidős vagy velem, nem? Nekünk egyszer Lenin levelét kellett felolvasni november 7-én, tökig nyakkendőben, másszor meg ugyanott, a tornateremben, a teljes suli előtt betlehemeztünk. Rémlik, hogy egyszer kisbojtár voltam, azt szerettem, mert csak egy mondatom volt, egyszer meg tán valamelyik pásztor, mentünk a Kis Jézust üdvözölni. Érdekes gyerekkorunk volt, teljes kavarodás ideológiák, vallás, népszokások és a popkultúra jegyében :)
@Andie: "Huma áruház!!!"
Hehe, a schwechati bevezeőt mellett? Az volt életem első komoly gigamarketje '88-ban, csak néztem, hogy van banán, meg hatvanféle Milka, meg két sorral arréb C64 :)

"spriteok! fillezés!"
Lehet, hogy valahol még megvan az a gyerekkori kockás füzetem, amiben a sprite-okat megrajzolva az értékeit számolgattam, ezt:
c64-wiki.com/index.php/File:Hires_sprite_pattern.gif
Arra már nem emlékszem, hogy minek mondtuk azt, amit ilyenkor kiszámoltuk :) de izgalmas volt megjeleníteni, mozgatni, ütközést nézni...
Fú, a csodálatos "Primo" érintőgombos készülékre emlékeztek még? Néha ököllel verte az ember, akkor se vett be semimit, máskor meg ha csak megközelítette az ember ujja, már írta. Városi legenda volt arról, hogy állítólag létezik normál gombos kiadás is belőle, de olyat élőben nem, csak fényképen láttam.
@Hamster: Engem még alsó tagozatban nagyon leb@szott egy "vonalas" tanítónéni, mert nem tudtam, hogy mit ünnepelünk március 21-én. Megtanultam, még most is tudom, de már tök fölösleges, ki a fene emlékszik még a "Tanácsköztársaság dicsőséges 133 napja"-ra? Illetve, ki nem úgy ismeri, mint a vörös bolsevikek vérengzése és dilettáns külpolitikája, aminek köszönhetően román katonák szállták meg az országot és fosztogatták módszeresen a gyárakat? Hát igen, változnak az idők... :)
@Haynau: Annak idején engem is nagyon megfogtak Rátkai szöveges kalandjátékai, írtam is egyet, amiben a városban található utolsó Spectrum (de lehet, hogy már Commodore) Világot kellett megtalálni. Az rémlik, hogy metróval kellett az Örs vezér térre kimenni, és ott volt, de mivel én írtam, és csak én játszottam vele, igazából nem volt annyira izgalmas, mint reméltem :D
@Tyeplica: A Primón mindig csak nevettünk (a TVC-t is furának találtuk), de speciel a ZX81-esnek is fóliás "billentyűzete" volt, és a végén itt-ott néha kipukkant. Asszem a végefelé már azért nem kapcsoltam be, mert úgyse lehetett rendesen használni.
@Hamster: XI. kerület? A végén még kiderül, hogy ismerjük egymást...
@Hamster: Én pofátlan módon lenyúltam Steve Jackson és Ian Livingstone könyveinek az ötletét (a "lapozós könyveket", alias "Kaland, Játék, Kockázat"), és C16-ra alkalmaztam őket... ;)
@Haynau: Ó, ilyen is volt, hogy valamelyik gyerek a másiknak mondott félhalkan valami csúnyát a politikai berendezkedésről, erre a tanár előadta az osztály előtt az óra első öt percében, hogy szégyeljük magunkat, hogy ilyet mondtunk, mert nekünk mindent ez a rendszer adott, ő adta nekünk a ruhánkat, hogy ne fázzunk, ő etet, hogy ne legyünk éhesek, meg minden. Majdnem meg is kérdeztem, hogy akkor a szüleim tulajdonképpen miért dolgoznak annyit, de okos gyerek voltam, és inkább csöndben maradtam :)
Egyébként ha már Commodore örs: mi voltunk egyszer Kuple-raj, igaz csak egy hétig, a sulitáborban, de nem volt a tanároknak kifogása ellene :-)
@Fedor: A XI.-ben alaphangon lakott és lakik vagy 120-130 ezer ember, de persze ez nem zár ki semmit :)
@Haynau: Á, azokban pont a lapozgatás volt a jó, hogy előrelapoztál, hogy mi lesz, ha azt döntöd, hogy, és ha nem tetszett, akkor mégse azt döntötted ;)
@Hamster: ez a Jedi őrs konkrétan Salgótarjánban volt, ahol ugye 30 évvel korábban az '56-os forradalom idején a tömegbe lőttek. Bennem egyébként 10 évesen felderengett, hogy ez a név nem teljesen kóser "ideológiailag", de nem tudtam megfogalmazni, hogy mi ezzel a gond és aztán nem szóltak érte. Mondjuk nem sokáig voltam az őrsben, mert még abban az évben elköltöztünk és ősztől már másik iskolába jártam. Ma amúgy már Padavan őrsöt alapítanék ;-)))
@Hamster: Úgy értem, hogy nagyjából az életkor is stimmel, és ez azért szűkíti a kört...
@Hamster: Ezt hívták "egyujj-kétujj-sokujj"-nak. :)

Amúgy Zuglóban én voltam annó a "Zax őrs" (na, ki emlékszik Benjire, a csodakutyára?) őrsvezetője. Ebből is látszik, hogy nálunk a suliban a legtöbb tanár már kb. magasan tojt a keményvonalas káderekre. Nyolcvanas évek második fele, akkor már erősen potyogott a rendszer vakolata.

Másik szösszenet: jó tanulmányi eredményért év végén kaptam jutalomkönyvet. "Lenin lámpácskái" volt a címe, és én már akkor, nyolcévesen marhaságnak tartottam (és szívesebben kívántam volna magamnak valami normális könyvet, ha már jutalom). De a kisdobos nyakkendőm meg az övem még megvan, sőt szerintem a síp is - ezek is a múltamhoz tartoznak, miért is ne.
@Hamster: nekünk nem kellett se Lenin levelét olvasni, se betlehemezni :-) csak valami baromi unalmas szovjet filmet nézni nagyobb ünnepek alkalmával a Vörös Csillag moziban.
Azt egyébként vártam, hogy úttörő legyek, mert azt hittem minden úttörő lesz úttörővasutas is... de nálunk ilyesmiről nem volt szó :-(
@Haynau: vakolat potyogásról jut eszembe, hogy 88-ban mi már tanultunk 56-ról, rendszerváltásról mai napig ez a perc jut eszembe, ahogy mondja a tanárnő, hogy most olyat fogunk tanulni, ami nincs benne a tankönyvben.
@Division: Ez nekem lemaradt, 88-ban épp ötödikes voltam, mire 56-ig eljutottunk, már lehetett, sőt kellett is róla beszélni, de addigra már a médiákból informálódhatott, aki akart. Engem speciel érdekelt a téma, de én gyárilag vagyok történelembuzi... :)
@Hamster: És meg van még ez a program? :-)
SZTK-keretes öcsisajt :-D
@Andie: ez szép volt.

a poszthoz: a c16 is tudta a Monitor-t (M, Shift+O, enter).
Játékokra emlékeztek még? A kazettámon még ott virítanak a nevek:

"Bandits at Zero (repülős-lövöldözős)"
"Akasztófa"
"Bob verseny"
"Labirintus" [ebből rengeteg verzió volt, ha jól emlékszem)
"Formula 1"
és az akkori nagy kedvenc:
"Tutti Frutti" [Pacman-hez hasonlított, csak itt kirághattál magadnak új "alagutakat" és azzal juthattál el a gyümikhez - aztán ha azokat bekaptad, megehetted a téged követő gonosz figurákat is. Órákig el tudtam volna vele játszani.]

A suliban valaki rebesgette, hogy van "ilyen vetkőzős kártyajáték", de azt akkor a legendák kategóriájába soroltuk, voltunk vagy tízévesek, és az erotika kimerült az "Olympos" naracsszörp kártyanaptárán pózoló meztelen (és mennyire bozontos, te jó ég!) csaj bámulásában... :)
@Division: Szerintem nincs. a C64-es kazetták eltűntek, pontosabban a jobb minőségűekre zene lett véve.
@Division: Fogalmam sincs, mit mondtak, azt tudom, hogy az nem, ami a könyvben és szöveggyűjteményben volt. Maradt az, amit az ember hallott, és nem hiszem, hogy az rosszabb lehetett volna, mint amit később kinyomtattak új könyvekben. Igazából gimnáziumban se rémlik, hogy a második világháború utáni időkről meséltek volna, mintha akkor hirtelen újrakezdtük volna az ókort. Hogy mikor alakult az NSZK és az NDK, azt tudom, hogy csak földrajz órán mondták.
@h_zolee: "a poszthoz: a c16 is tudta a Monitor-t (M, Shift+O, enter)."
Ez nagyon nem rémlett. És ugyanazt mind tudta, mint ami a Plusiban volt? (Tényleg, abban mik voltak a további beépített programok? Valami szövegszerk, és...?)
@Hamster: ugyanazokat a parancsokat ismerte, igen.
volt memory dump, disassembler, adott címről indítás, stb.
g2000 = sys 8192 :-)
A beépített programokat nem tudnám felsorolni, szövegszerkesztő és Excel :-) biztosan volt, a többi "passz". Ezek nem voltak meg a c16-ban. (és a c116-ban, mert nekem az volt: c16 hardver egy plus/4 dizájnú, de sokkal kisebb házban, gumi billentyűkkel.)
Eeegen. Szép emlékek, gratula a poszthoz! :)

Nekem sorrendben:
- Commodore VC-20 (ami az BitLet magazinban rosszabb osztályzatot kapott a billentyűzetére, mint a C64, pedig az tökugyanaz volt!) (+1530 magnó) (beszerzés: Bécs)
- Commodore C64II (+1541 Floppy) (beszerzés: Bécs / Bad Hersfeld)
- Commodore Amiga 500 (+fél mega RAM) (beszerzés: használtan itthon)

A kiegészítők fejlődéséből látszik, hogy mit tartottam egyre fontosabbnak! :D

Utána már PC-im voltak csak. :)
Áááá, nem ismertem meg a jobb szélső ülő kissrácot! :D
@Haynau: Én csak azt tudom, hogy volt egy játék, amiben egy kőkeréken guruló ősembert kellett vezetni, az szinte mindenütt "Gyalogkakukk"-ként ismertéj. De volt a Spy's Demise c. játék, azzal se így lehetett találkozni.
@Haynau:
Nálunk (az I.ker.)még katonai sportnapok is voltak(kézigránát dobás meg ilyesmik, viszont 6-os koromtól nem volt orosz tanítás. Fura világ volt a 80-as évek. :)
A c64-en én sosem programoztam, sőt azóta is csak ha muszáj volt vizsgára vagy ilyesmire. Jobban szeretem szétszedni és összerakni a dolgokat. :)
@Hamster: A Tutti Frutti ilyen volt:
www.youtube.com/watch?v=KKupkpi9oXY
És micsoda pazar egy soundtrack! :D
Regi szep, boldog gyermekkor.
Iskola utani Wizard of Wor-ozasok.
Hallgattuk ahogy kattog a floppy es vartuk a csodat.
@Mad Mind: Katonai sportnapok? Húha, ilyenre nem is emlékszem. Bár, a kézigránát-dobásnál valami rémlik... Oroszul mi egészen a hetedikig tanultunk, csak nyolcadikban dönthettek a szülők, milyen nyelvet tanuljunk. Volt, aki maradt oroszt tanulni (nagyon kevesen voltak), németes lettem, de volt angol meg francia csoport is.

Fura idők voltak: hetedik végén (1991-et írtunk!) is volt ugyan nyári tábor, de már nem úttörőtábornak hívták, holott a tábortűznél még mindig a régi dalokat énekeltük (naná, mást akkor nem nagyon ismertünk, meg valahogy hozzá tartozott a tábor-fílinghez) - de már nem volt nyakkendő, meg Internacionálé meg ilyesmi.

Ja: tegye fel a kezét, aki volt Soltvadkerten kisdobos nyári táborban! ;)
@Division: Azaz! Sose sikerült sokáig eljutnom benne, itt meg valaki 3 eprc alatt végigcisnálja, oszt jónapot :)
@Haynau: Ez pár évvel idősebb kiadásban úgy nézett ki, hogy 88 őszén, amikor gimnazista lettem, több tanár is neheztelt az osztályunkra, hogy az egész gimiből egyedül tőlünk nem jelentkezett senki a KISZ-be. Aztán a tanév végére már nem is volt KISZ... Továbbá mi voltunk az utolsó évfolyam a gimiben, amelynek még kötelező volt az orosz, és nem volt kötelező a számítástechnika.
@Hamster: arra azért kíváncsi lennék, hány évig gyakorolt előtte...
Aj, aj, aj :)

Kis Spectrumos kisiklás után volt (nem feltétlen kronológia szerint):
- Plus/4-em (Örök Isten) több is (régi, nagyon ritka éjfekete házban, amit úgy szereztem, hogy barátom apját évek munkájával megdumáltam, cseréljünk házat az ő német piacos, ékezet nélküli gépével) - több TED-halál okán később több darab is
- C16-om
- C116-om
- C64-em
- VIC20-am
- kis ideig C-128D-m
- 1541, 1541/II, 1551, 1581-es flopym
- Datasette minden létező variációja, még utángyártott is.

Ej, de szerettem. A 64 és az 1541 (első verzió, sötét házban) még a szekrény aljában, a Plus64 sajnos megdeglett, már nincs meg.

Üdv a CoV 7. szám levelezési rovatából :)
(nem ez az, amire büszke vagyok az életemben, na! :) )
@prokee:
Ja, C64 különböző alaplapos és házas variációit nem is említettem, volt vagy hét-nyolc összesen.
A klasszik barna gombos maradt meg asszem.
C-16 - Plus/4 különbséghez:
A fizikai különbségeken és a RAM mennyiségén kívül a szoftveres különbség a három és még egy fél, ROM-ba égetett szoftveren kívül igazából nem volt, a KERNEL és a BASIC különbözött néhány tucat byte-ban, amivel kiválóan lehetett detektálni, hogy az adott gép "igazi" Plus/4, vagy 64K-ra tuningolt C-16.
@Hamster: C-16 - Plus/4 különbséghez:
A fizikai különbségeken és a RAM mennyiségén kívül a szoftveres különbség a három és még egy fél, ROM-ba égetett szoftveren kívül igazából nem volt, a KERNEL és a BASIC különbözött néhány tucat byte-ban, amivel kiválóan lehetett detektálni, hogy az adott gép "igazi" Plus/4, vagy 64K-ra tuningolt C-16.

A Plus/4 háza egyébként nagyságrendekkel kényelmesebb volt, mint a C-64/C-16 és társai. A C-116 meg hyperegzotikus, de közel használhatatlan, a Spectrumnál alig jobb gumigombos borzalom.

A négy beépített szoftver pedig, ha jól emlékszem (és ezt most guglizás nélkül, tehát simán lehet, hogy tévedek), szövegszerkesztő, táblázatkezelő, ügyviteli és diagramm-készítő volt talán. Sosem használtam, szükségem sem volt rájuk, meg amikor kipróbáltam, borzasztónak tűnetk.
Sok pályát csináltam Lode Runnerhoz, Boulder Dash-hoz. Akkoriban ezeket két-három barátommal osztottam meg.

Grand Prix Circuiton (ahol az átlagos köridő számított) század másodperceken vívtunk.

David's Midnight Magic Flipperen mikor már volt Floppy, akkor olyan 3-400 millióval lehetett csak feliratkozni.

Aztec Challenge, amikor nem kapcsoltuk ki a gépet, hogy ne kelljen újra kezdeni (anyukám egyszer véletlenül kirúgta a konnektorból, mai napig nem érti, miért nem álltunk vele utána egy héten keresztül szóba.

Pirates, amikor egy-egy nehezebb kincses térkép esetén kupaktanácsot tartottunk, hogy hol a pi...ba lehet az a rohadt kincs.

Használtuk komoly dolgokra is. Papám a céges adminisztrációját tette rá. Sikerült a ?REDIM'D ARRAY ERROR hibaüzenet kiküszöbölésével újragenerálnia tömböket.

Simon's Basicben készítettem rajzokat megrendelésre osztálytársaimnak.
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn:
"David's Midnight Magic"

Talán az egyetlen flipper volt a Commodore-okon (mert volt Plus/4-re is), aminek elfogadható fizikája volt.
Imádtam.
Teljes hétvégéket lehetett rajta alvás nélkül végigjátszani, több játékossal, egymást váltva :)
@prokee:

Az meg volt, hogy F7-el a kilövés erősségét maximumra, majd F5-el egyet vissza. Kilövés, elment a golyó a felső kar mellett, egyből nyomva tartottad a jobb oldali kart, akkor élből megvolt a kettes szorzó.
@prokee: Mi az az éjfekete ház, a többi milyen volt?

"Üdv a CoV 7. szám levelezési rovatából"
Nekem CoVboy kétszer is válaszolt (levlapon), valamelyik játékos könyvbe bele is került valami cheat, amit küldtem (Ákos (VARGASOFT) - csak évekkel később találkoztam vele, jót röhögtem:), de a levelezési rovatba sose rakott be. Meg is törte rendesen a szellemi fejlődésem :) AMúgy a nicked akkor is ez volt? (nincs kéznél a hivatalos CD, amin az összes szám rajta volt bedigizve, hogy megnézzem)
@prokee: "hogy az adott gép "igazi" Plus/4, vagy 64K-ra tuningolt C-16"
Na, ezt se tudtam, hogy ilyen is vótt... Azon gondolkozom, hogy össze kéne gyűjteni az összes C= kisgépből egyet. Jól nézne ki a UV kontroller fölött :)
@prokee: "Teljes hétvégéket lehetett rajta alvás nélkül végigjátszani"
Ez tényleg így volt, nagyon fel lehetett fűteni a tápegységgel a szobát, mert ha ezzel játszottál, nem vetted észre, mennyi az idő, és csak ment és csak ment és csak ment.
@Hamster:
Az átlagos Plus/4 sötétszürke volt, és kissé 'recés' anyagú. Ez a kép nagyjából visszaadja:
www.classiccmp.org/dunfield/vic20/h/plus4kbd.jpg
Az én csere-házam tök fekete volt, és egész sima felületű, más tapintású. Iszonyúan menőnek éreztem akkor, hogy nekem ilyen 'custom' gépem van :)

"(nincs kéznél a hivatalos CD, amin az összes szám rajta volt bedigizve, hogy megnézzem) "
Ennek mondjuk kifejezetten örülök, mint említettem, nem erre vagyok a legbüszkébb :)
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: "Boulder Dash-hoz"

Annak idején volt BD 1-2-3, vagy ilyesmi, aztán egyszercsak valaki hozott olyat, hogy BD 19... meg 23... Én soha nem találkoztam az ezt generáló editorral, csak csodálkoztam, hogy miért van ebből ilyen sok :)
@Hamster:
Valami ilyesmi, bár tartok tőle, hogy itt inkább a fényviszonyok furák:
www.digibarn.com/collections/systems/commodore-plus4/DSC08356.JPG
@prokee: "Iszonyúan menőnek éreztem akkor, hogy nekem ilyen 'custom' gépem van :)"

Pimp my műanyag? :)

"Ennek mondjuk kifejezetten örülök, mint említettem, nem erre vagyok a legbüszkébb"

Egyre jobban érzem, mit fogok este megkeresni otthon :)
@Hamster:
Egyszer egy Compy Xmas előtt egész konkrétan amőba-alakúra melegítettem a tápegységet. Egészen addig én sem hittem, hogy el tud olvadni a műanyag háza.
@prokee: Na, erről a gépről jutott eszembe, hogy mi volt még plusz ezekben: a melegreset... valami + kis szürke gomb, vagy valami ilyesmi? Mintha nem csak simán nyomni kellett volna, az hidegreset volt. Vagy csak álmodtam? A C64-en mindig szomorúak voltunk, hogy nem telik nekünk resetet venni, aztán rájöttünk, hogy egy meghajlított gemkapocs is pont megfelel...
@Hamster:
Az igazi Pimp akkor jött, amikor érkeztek a 128K, 256K és egyéb horror bővítések, meg a SID-kártya (ez az, aminek hangzik), és egyéb őrültségek.
...és itt nem a jópár éve divatos revival-cuccokról beszélek, már a 90-es évek végén voltak komoly hardveres és szoftveres viccek.
A legszebb projekt volt, amikor Csory azon dolgozott, hogy egy 256K-s, SID+TED zenés, VIC+TED overlay-képernyős, 4MHz-re pörgetett processzoros, a Kernelt könnyen átírható SOFT-RAMos Plus/4-et rakjon össze, ami floppyról és HDD-ről erősen gyorsított párhuzamos porton tölt.
@Hamster:
Igen, volt - egész konkrétan az ON/OFF mellett, ami ugye néha igen előnytelen. Meleg-reset volt abban az értelemben, hogy nem vesztetted el vele a memória tartalmát.

Voltak viszont olyan gépek (és itt jellemzően a C-16-ok voltak ilyenek, a Plus/4-esek kevésbé), amin a RAM-ok valamiért igen lassan felejtettek. Ezek nagy kincsek voltak, én is sokáig vadásztam (ezért lett egyébként C-16-om is), mert:
- ha suta voltál, és a reset helyett az ON/OFF-kapcsolót nyomtad, hetek munkája veszhetett kárba, míg a nem felejtő memóriánál volt 1-5, sőt, az enyémen 10 másodperced, amíg áram nélkül sértetlen maradt a RAM tartalma
- a Reset-gomb védhető volt, az ilyenkor végrehajtandó rutin címét tartalmazó vektort átírhattad, és akkor A. nem csinált semmi különöset B. azt csinálta, amit te akartál, pl, végigtörölte a memóriát. A kikapcsolást viszont értelemszerűen nem lehetett védeni, így az ilyen gépekkel szinte bármilyen programot meg tudtál törni, hiszen egy egyszerű freeze-kapcsolóvá vált az ON/OFF.

"egy meghajlított gemkapocs is pont megfelel..."
Ühüm, csak a füst szökött ki néha, aztán már nem működött :)
@prokee: "A legszebb projekt volt, amikor Csory azon dolgozott, hogy egy 256K-s, SID+TED zenés, VIC+TED overlay-képernyős, 4MHz-re pörgetett processzoros, a Kernelt könnyen átírható SOFT-RAMos Plus/4-et rakjon össze, ami floppyról és HDD-ről erősen gyorsított párhuzamos porton tölt. "

Tulajdonképpen ennek az eredményének mennyi köze volt még egy vanilla +4-hez? Azon túl, hogy többször drágább volt, mintha vett volna egy PC-t, amin bármit leemulálhat :) Jó, le a kalappal, de pont +4-ből?
@Hamster:
Annyi köze volt (lett volna, ill. volt is a megvalósult részeknek), hogy ugyanazokat a technológiákat használva tudod programozni, azonos eszköztárra épülve, alaposan kibővített lehetőségekkel.

Hobbi, persze, meg szerelem, semmi más.

Vagy szilikonmell, zsírleszívás, picsaszáj, máshonnan nézve :)
@prokee: De miért rémlik nekem, hogy ha valamilyen konkrét billentyű mellett nyomta az ember a RESET-et, akkor az mást csinált, mintha csak simán nyomtad? Valamelyik kedves őrs-társ behülyített bennünket? :)

"Ühüm, csak a füst szökött ki néha, aztán már nem működött "
Persze fel kellett állnod, hogy lásd, hova érinted, de soha nem füstölt el semmi. Sőt, egyszer végigpróbálgattuk a joystick portokat, és sikerült elérni valami igen érdekes rövidzáras reset-et, de a gépnek semmi baja nem volt, csak nem volt értelme annak, ami a memóriában maradt a reset után. Később CoVboy is írta, hogy "a joystick porton is ráköthetsz egy zseblámpaizzót két tüskére, de az nagyon hidegreset lesz - az izzónak". Na, lámpával nem próbáltuk, de a kis C64C mindent kibírt :)
@Hamster:
Mondjuk erős kompromisszumokra épültek ezek, a 64K feletti memóriákat például a különböző megoldású bővítésekben csak lapozgatva tudtad elérni.
Egyszerre max. 64K-t láttál, csak ezek szeleteit tudtad megválasztani, hogy az első, második, stb... bankból kerüljenek-e ki.
Macerás, de ez a szépsége :)
@Hamster:
Az volt, hogy ha szimplán nyomtad a resetet, akkor "basicbe" lépett, törölve a képernyő-memóriát és a $1000-től kezdődő első három(?) byte-ot, amivel kvázi törölte a BASIC-programot. (jó, valójában még néhány byte tartalma változ(hat)ott a munkaterületen, de ez nem releváns, viszont kiváló eszköz mindenféle védelmekre :) )

Ha a RUN/STOP-pal együtt nyomtad, akkor "monitorba" lépett, és változatlanul hagyta a BASIC-terület első byte-jait.

Ettől tűnhetett úgy, hogy az egyik hideg, a másik meleg reset, hiszen legtöbbször a gépi kódú programot is egy rövid BASIC-programmal indítottad el, és egy RUN/STOP nélküli 'langyi' resettel ez elveszett (ez sem teljesen igaz, de ez most itt nem egy szigorú szakmai fórum).
@prokee: "Annyi köze volt (lett volna, ill. volt is a megvalósult részeknek), hogy ugyanazokat a technológiákat használva tudod programozni, azonos eszköztárra épülve, alaposan kibővített lehetőségekkel."

Jó, de magadon kívül ki tudja az eredményt használni? Ez már kicsit többnek tűnik, mint apámék egy ismerőse, aki vett egy talán 16K-s memóriabővítőt ZX81-hez, de nem állt meg, hanem épített billentyűzetet a nyomipad helyett... ez használhatóvá tette a gépet, de nem volt benne semmi, amitől inkompatibilissé vált volna. Amúgy ez volt az egyetlen ZX81, amivel életemben játszottam, mert belefért valami űrhajós játék, amit valami joystick-kel lehetett irányítani. Ez '86 elején volt, akkor már láttam C64-est, de még így is elvolt a gyerek. Tényleg, azt se tudom, lehetett-e hangja... hivatalosan tudom, hogy nem volt neki, de mintha... Na mindegy. Pedig biztos voltak játékok rá, de a sulis szakkörben se használtunk semmit, amit nem mi pötyögtünk be :)
@prokee: Wow, akkor csak jól emlékeztem... nagy dolog ez az én koromban :)
@Hamster:
"Jó, de magadon kívül ki tudja az eredményt használni?"

Ez igazából teljesen mindegy. Ha egy széria Plus/4-re írtál keserves hónapok vérgőzös munkájával valamit, az is csak ötven, száz, kétszáz, háromszáz emberhez jutott el, és ebből kettőtől volt visszajelzésed.
Egészen más scene volt, mint a C-64, összehasonlíthatatlanul kisebb létszámmal.

A ZX81-nek asszem egyáltalán nem volt hangja, még tán pittyegés sem, de nem emlékszem egyértelműen. Ja, tényleg, volt ZX81-em, Primom, TVC-m, meg egyszer kölcsönbe egy HT1080Z-m is :)
@Hamster:
Ezt mondhatom én is, egy évjárat vagyunk.

Ha... jól emlékszem... :)
@Hamster: Ó, fsck.... megpróbáltam rákeresni, és ezen a képen felismertem a manuált hozzá, aminek tök dögös borítója volt, és persze semmi köze a géphez:
en.wikipedia.org/wiki/File:Sinclair_ZX81_Setup_PhotoManipped.jpg
(Magnónk nem volt, a hifitoronyét meg nem szerette)
@prokee: Nem volt hangja, de voltak trükkök... azok mindig voltak, mindenen :)
@Hamster:
Az a game, ami a képernyőn megy, az csúnyán feszegeti a hardver határait :)

Juteszembe, egyszer megpróbáltam demót készíteni VIC-20-ra, de annyira röhögtem, amikor az újabb és újabb korlátokkal szembesültem, hogy aztán hagytam a francba :)
@prokee: Primót és TVC-t csak azért láttam, mert unokatesóm (akinek már akkor volt 64-ese, amikor nekünk még rég nem) néha hazahozott ilyeneket, osztálytársaiét. Néha az osztálytársat is hozta, mutogatta, mit tud a gép. Nem akarok senkit megsérteni, de a 64-eshez képest inkább csak a "hm, érdekes" kategóriába estek a gépek. HT1080Z-n meg egy nyári táborban tanultunk két héten át... nem tudom, mit, gondolom basic programot írni, de az meg nekem nem volt túl érdekes, úgyhogy csak az maradt meg, hogy olyan fapados volt az egész gép, fizikai kivitelében is. Amúgy érdekes, hogy micsoda számítógépgyártás volt itthon (BRG ABC80-at, a HT ezt a TRS-klónt magnóval, aztán TVC), de ezek ugye legtöbbször nem saját tervezések voltak. Aztán a Primóból se lett valahogy semmi, lenyomott mindent a Commodore?
@prokee: "mi a képernyőn megy, az csúnyán feszegeti a hardver határait"

De azért az is látszik, hogy milyen marha szép volt ez a kis gép. Nagyon el lett találva a dizájnja. Komolyan mondom, ebből is kéne egy, túl sok hely van otthon :D
@Hamster:
Szokásos szocialista tervgazdálkodás. Évtizedes technológia, drága rezsi, borzalmas design és ergonómia. A nyolcvanas évek közepétől már nem lehetett megetetni az ilyesfajta igénytelenséget az emberekkel a "Hát ez legalább van!" szlogennel.
@Hamster:
Szép, szép. Sir Clive bácsi egyfajta angol Steve Jobs volt, kívánatosan csomagolni és nagyot álmodni ő is tudott, csak valahogy kevésbé lett sikeres. Pedig foglalkozott ő furcsa dolgokkal, még valami busz is rémlik a portfóliójából.
@prokee: Megvaaaagy!
pcvilag.muskatli.hu/irodalom/CoV/CoV7/cov7.html
Ember, te híres vagy! Ez instant klasszikus volt, a "a 3.5 csekély 47 tokennel bír többet, mint a 2.0" úgy megakadt az agyamban, hogy néha kedvem lett volna ezt mondani embereknek, amikor nem akartam/tudtam igaziból válaszolni egy kérdésre. Tudod: "kérem szépen, itt nem segít más, csak a merkantifilista prioritás - a kreatív tolarens prognotizmus nem vezet jóra, csak defektizmus" stílusban :)
@Hamster:
kösz, hogy rögtön linkelted is, tényleg kösz, kösz :)
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: Azért az már sok lehetett :) Igazából én nem jutottam túl messze a Boulder Dash-okban, mert hamarabb meguntam, de unokatesóm és tesóm is órákig bírta nyomni... Persze amíg nem untam (egy pár pályányi), szerettem őket, pl. az olyan finomságokat, hogy ha nem csináltál semmit, akkor a figura elkezdett a lábával ütemet verni unalmában... vagy az nem a BD-ben volt?
@prokee: A Rat Racer információs szolgálata mindig az ön rendelkezésére áll, Asszonyom! ;D
@Hamster:
Na de várjál, a legjobb blöfföt le sem vette a CovBoy. Az 1024x1024 felbontás természetesen baromság, de ettől még létezik.
Fizikailag ugyanaz a 160x200 vagy 320x200 van a Plus/4-en, mint a 64-en, csak a Plus/4-en (és most jön a bullshit) __BASICBŐL__ ___SZOFTVERESEN___ át lehet skálázni a felbontást 1024x1024-re.
Ez azt jelenti, hogy úgy tudsz pixelesen rajzolni, mintha egy 1024x1024 felbontású képen dolgoznál, majd leméreteznéd 320x200-ba - anélkül, hogy a pixelek ratioját egyáltalán átgondolnád.
@prokee: De ha tényleg gáz, akkor szólj, és törlöm!
@Hamster:
Dehogy, tekintsük ezt egyfajta comingoutnak :)
@Hamster:

Dede, az a Boulder Dash.

Egyébként az Alpha Flight csinált egy BD-t tervezővel, ráapplikálták a Commando zenéjét. Az nagyon kemény volt. Voltak olyan pályák, amit 3-4 hétbe telt megcsinálni.
www.youtube.com/watch?v=cUqrEef4lDc
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: Nemá', a Commando zenéje ahhoz a felfele rohanós henteléshez illik, ehhez nem. Amúgy röhej, hogy Rob Hubbardot istenítik a zene miatt, közben ő csak feldolgozta az eredeti játéktermi játék zenéjét, amiben bőven felismerhetők a fő motívumok (van, amit csak később játszik le):
www.youtube.com/watch?v=1qctKI_t5eY#t=0m17s
Nem mondom, sokkal jobb a Hubbard-féle, meg 12 óra alatt csinálta állítólag, de azért az eredeti szerző (Tamayo Kawamoto, ha jól értem a wikit) is megérdemelne egy kis kreditet....