Volt mostanában pár lipcsei témájú bejegyzésem: belvárosi nosztalgiáról, kedvenc zeneszerzőm egykori melóhelyéről, jelkép értékű DDR felhőkarcolóról, szétbombázott és szétépítészkedett térről, marcipán városházáról, az idők változásáról, pályaudvarról és villamosokról, most itt az ideje egy (egyelőre) utolsónak, teljesen vegyes képekkel, különösebb mondanivaló nélkül.

Kezdjük mondjuk ezzel a korai herripotter stílusú épülettel a belvárosi körútról, hogy a modern építészettől irtózókat ne riasszuk el :)

Itt egy kicsit megdöbbentem: létezik, hogy 22 év alatt nem voltak képesek elbontani a Centrum áruházat, csak pont akkor, amikor le tudtam volna fotózni? Aztán kiderült, hogy a helyzet bonyolultabb: az eredeti épületet lebontották, aztán újraépítették, a végén pedig visszarakták rá a jellegzetes borítást. Döbb. Igazán illik az előtérben látható Tatra villamos mögé :)

A cseppet sem nyelvtörő nevű Eutritzscher Zentrum megállóhelynél némi külső Andrássy út hangulat uralkodott, némi görög beütéssel.

Ha ott bekanyarodunk a Wittenberger Strasséba, kellemes bérházakkal találkozhatunk, a hozzájuk illő kocsmákkal...

... aztán az utcakép hirtelen átmegy Kőbányába...

... illetve Gubacsi útba. Ezzel a jellegzetes ex-NDK jelenséggel, hogy egyik tömbről a másikra teljesen megváltozik egy utca karaktere, jellege, sose tudok betelni!

Azért, hogy ne depis hangulatban fejezzük be, gyorsan itt egy kép az egyik belvárosi bevásárlóutcából. Nagyon szeretnék már itthon is hasonlóan élettel teli sétálóutcát látni, hogy sehol egy brit bálásruha turkáló, sehol egy vadplakáttal fedett üres kirakat, ellenben minden tele van jókedvű emberekkel... (Nna, ennyit a nem depis hangulatról:)