Nem kell félni, nem a berlin techno-szcénáról lesz szó, sem pedig dekadensen nyomott hangulatú underground klubokról; egyszerűen csak el szeretnék sütni néhány képet, amit annak idején valamiért feltöltöttem a blogtárhelyre, de aztán nem használtam semmire.
Kezdjünk egy szimbólummal, a német főváros legismertebb építményével, a Brandenburgi kapuval, napnyugta után. Furcsa elképzelni, hogy annak idején a gépjármű-forgalom áthaladt az oszlopok közt, aztán pedig nyugatról a Fal, keletről pedig kerítés zárta el mindenki elől (mielőtt valaki félreérti: mindkettőt a keleti oldal építette).
Egy másik szimbólum: az Alexanderplatz-i tévétorony. Miért pont innen ne lehetne rálátni? Miért pont ide ne lehetett volna onnan idelátni? :)
A szövetségi kancellár hivatala a Reichstag elől nézve. Nem kicsi épület, de persze a feladat se kicsi. Hogy szép-e... hááát :)
A Potsdamer Platz-ról már sokszor írtam. Itt a tér felhőkarcolóit láthatjuk, előtérben a föld alatti pályaudvar egyik lejáratával. Valamelyiknek a tetején kilátó is működik, de mindig elfelejtem megkeresni és felmenni.
Az Admiralspalast a XX. század első felében Berlin egyik virágzó rendezvényközpontja volt: műjégcsarnok, fürdő, étterem, tekepálya és mozi is működött benne. Később a jégcsarnok helyett színháztermet kapott, a háború után pedig az állami opera mellett a keleti oldalt működtető politikai rendszer is előszeretettel tartotta itt a rendezvényeit. Érdekes, hogy a gyakorlatilag majdnem közvetlenül a Friedrichstrasse-i vasútállomás mellett álló épület végig épségben maradt, immár megint eredeti funkcióját szolgálva. A képen ezen felül még egy jellegzetesség is látható: a metróállomások lejárói fölött díszelgő, kék alapon fehér "U" betű. A konkrét hely érdekessége az, hogy a Fal idején ez a megálló egyszerűen nem létezett a "keleti" oldal polgárai számára: a lépcsők le voltak zárva, a térképeken nem szerepelt, és csak a "nyugati" S-Bahn megálló felől lehetett megközelíteni egy keskeny folyosón. Egyszer olvastam valahol, hogy sok (fiatal) kelet-berlini egyszerűen nem is tudta, hogy itt van egy metrómegálló, mert bár érezni-hallani lehetett, amikor elment egy-egy szerelvény, azt hitték, hogy az a körülbelül száz méterrel arrébb levő S-Bahn alagútból jön.
Ez megy most