A Balatonra vonattal menni elég fárasztó dolog - ifjabb koromban mindig érthetetlennek tűnt, hogy a Badacsony miért van "messzebb" sínen, mint mondjuk Bécs (vagy akár Debrecen). A déli part még csak-csak elmegy, de az északira menni kifejezetten fárasztó élmény tud lenni: az ember odaragad a műbőr üléshez, vécére kimenni meg kalandtúra, mert a padlón is végig ülnek... Pedig a válasz egyszerű: nem elég, hogy a vonal egyvágányú (azaz a szembejövő vonatoknak be kell várniuk egymást), de mindeközben annyit kanyarog, hogy azt egy svájci hegyivasút is megirigyelhetné. Ugyanakkor a sok ív a fotósok számára kedvező adottság: kimondottan érdekesebb itt vonatot meglőni, mint a hegyeshalmi vonal mentén - bár ott perse "kicsit" gyakrabban jön valami. Persze az idei nyári menetrend meglepően jó volt, többféle sebességű (mindenütt megálló / ritkábban megálló / gyors) vonat is volt, illetve végre Intercity komfortban (foglalt ülőhely, klíma) el lehetett jutni a magyar tengerhez. Mivel a Nohab képében különleges fotótéma is volt, idén annyit jártam ott, hogy a végére már majdnem minden kanyart ismertem, legalábbis olyan szempontból, hogy érdemes-e ott fotózni. Most egy maréknyi olyan következik közülük, ahol érdemes volt: