A Google Maps/Earth használata közben néha látni különböző időpontokban készült képek összeillesztésével létrejött furcsaságokat, de az egykori Nyugat-Berlin zöldebb részén tényleg van egy lakópark, melynek egyik utcája egy félbevágott kifutópályában végződik:
Az 1935-ben felavatott Gatow-i repteret előbb a Luftwaffe hadirepülő-akadémiája használta, majd - a háború után - az angol Királyi Légierő. A berlini légihíd során az angol gépek ide szállították a létfontosságú utánpótlást (legalábbis a hagyományosak, mert a hidroplánok a Wannsee-re), és egészen '94-ig itt is maradtak. A Berlini Fal leomlása után viszont már kevéssé lett volna megindokolható egy, a lakott területekhez ennyire közel fekvő repülőtér léte, úgyhogy bezárták - de nem bontottak le mindent. A két betonpálya nagy részét persze eltüntették, de a gurulóutakat, előtereket, és persze az épületeket meghagyták.
„DOUGLAS C47 OF THE ROYAL AUSTRALIAN AIR FORCE AT THE LUFTWAFFEN MUSEUM RAF GATOW BERLIN GERMANY JUNE 2013 (9107076297)“ von calflier001 - Uploaded by MainFrame. Lizenziert unter CC BY-SA 2.0 über Wikimedia Commons
Sőt, nem csak meghagyták, de használatba is vették: múzeumot csináltak belőlük. Helyből nincs hiány, talán csak a tető hiányzik a masinák fölül. Persze vannak hangárok, nem is kicsik, de nem fér el bennük minden.
Ami nagyon tetszett: Németország abban a különleges helyzetben van, hogy a hidegháború mindkét oldalának arzenálja megtalálható volt a területén. A fentebbi képen balra angol, francia és amerikai gyártmányokat láthatunk, melyekkel MiG-ek sora néz farkasszemet. Körülbelül mint a valóságban tették 1990-ig. Keletnémet MiG-23-asokat konkrétan láttam is alacsonyan járőrözni a part mentén '87-ben, szóval őket szinte ismerősként üdvözöltem.
A többnyire csak a fűre kitolt földi fegyverrendszerek kicsit háttérbe vannak szorítva, pedig azok is érdekesek. Ez itt például egy Pershing 1A, a hatvanas-hetvenes évek kis (< 7-800 km) hatótávolságú ballisztikus rakétája. Az NSZK légiereje csak hagyományosan tudta használni, a nukleáris robbanófejeket az amerikai hadseregtől kapták volna (hasonlóan a magyar Scudok üzemeltetőihez). Egyébként amikor ilyen szerkezeteket látok, mindig az jut eszembe, hogy ezzel gyilkolták volna le egymást a szüleink és a német cserediákjaink szülei, ha kicsit szerencsétlenebbül alakul a történelem...
És még egy gumikerekű: mobil irányítótorony, MAN alapon - valószínűleg ilyeneket használtak az autópályás gyakorlatok során, melyekről régebben írtam. Elég komfortos megoldásnak tűnik; ha jól láttam, a magyar légierő eközben inkább a sátras-teherautós kitelepülésben hitt.
„Messerschmitt Bf 109 G2 in Gatow“ von Dirk1981 - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons
A régebbi, értékesebb, vagy éppen csak törékenyebb gépeket természetesen zárt helyen őrzik, köztük ezt a Messerschmitt Bf-109-est is. Ahogy az az 1945 előtti gépeknél szokásos a vesztes oldalon, ez se teljesen eredeti: a spanyolok a típust a világégés után tovább gyártották, annak egy példányát alakították vissza a múzeum számára.
Az ebben a hangárban kiállított gépek közül egy MiG-29-es a legújabb, mégis inkább ezzel a kicsit takarásban levő Phantommal zárom a bejegyzést, ezt ugyanis később vonták ki a német légierőből: egészen 2013-ig használták, míg az orosz vadászokat - a kiállított példányt leszámítva - 2003/4-ben jelképes áron eladták Lengyelországnak.
Egy blogbejegyzés keretei közt még ízelítőt se lehet adni egy ekkora múzeumról, úgyhogy csak a szokásos szöveget tudom elismételni: mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg! Odajutni ugyan kicsit kacifántos, de még tömegközlekedéssel se lehetetlen. Ja, és legalább fél napot tessék rá betervezni :)
Ez megy most