Múlt vasárnap azon töprengtem, hogy honnan rendeljünk gyorsan valami kaját, és az a - teljesen kifacsart - dolog jutott eszembe, hogy mennyivel könnyebb lett volna gyerekkoromban a Netpincéren választani, hiszen alig ismertünk más konyhát a sajátunkon kívül :) Pedig nem volt az olyan nagyon régen, mégse tudom megmondani, hogy volt-e más olasz étterem Pesten a Napoletanán kívül. És ugyan nem éltünk tejesen kő alatt, mert már óvodában is állandóan makarónit zabáltattak velünk (azóta se szeretem), de például nem tudtuk, hogy mi az a pizza. Hallottunk róla, de nem jött szembe az utcán. Anyu egyszer ugyan megpróbált sütni otthon, de az alapján azt hittem, hogy valami olyasmi, amit nem szeretek. Aztán '86-ban Korčulán kiderült, hogy mégis klassz dolog, és onnantól még a mirelitte kivitel is ízlett  - mert hogy (addigra már?) volt olyan is. De ehhez a felismeréshez el kellett jutni a "relatív nyugatra". Egyébként kíváncsiságból rákerestem a témára, és kiderült, hogy más is megpróbálta felkutatni a budapesti  pizzafogyasztás "kultúrtörténetét", és az illető is úgy gondolja, hogy eléggé a sötét középkorban éltünk akkoriban...

De kínait kaját is a nyolcvanas évek második felében ettünk először. Akkor már talán több ilyen étterem is volt a városban (Szilágyi Erzsébet fasor? Roosevelt tér?), de anyuék az akkor még Népköztársaság útjának hívott Andrássy úton levő Vörös Sárkány nevűbe vittek el bennünket. Gyorsan le kell írnom, hogy a jobbra látható számla nem a miénk, ez a 2866 forint akkoriban elég sok pénz lehetett. Emlékszem, hogy tavaszi tekercs már ott is volt, de valahogy nagyon magyarosnak tűnt minden, sok-sok paprikával (el is neveztem magamban Vörös Kakasnak a helyet). Néhány évvel később Kölnben derült ki, hogy a kínai konyha ízei igazából nagyon is eltérnek a miénktől (amit azért sejtettünk:). Csak most, a témának utánakeresve derült ki számomra, hogy ténylegesen ez volt az első kínai étterem az országban, és hogy mások is inkább magyarosnak találták. Biztosan voltak más egzotikus éttermek is a városban, de nem volt olyan kultúrája, mint most, nem volt választék se... vagy csak nem a család pénztárcájához voltak mérve..? Ki hogy emlékszik, hol voltak a fősodortól jelentősen eltérő konyhák? Nekem csak olyanok rémlenek, mint a Bajkál meg a Szlovák étterem, tehát a "barátiak".

De volt még egy furcsaság, amit pont múlt héten meséltem egy kollégámnak: még mielőtt a gofri névre keresztelt édes waffel bejött volna az országba, a Fehérvári úti piac legfelső szintjén árultak egy gofr nevű dolgot. Ránézésre ugyanaz volt, csak sós, sajttal, sonkával, ilyesmivel a tetején. A reklámszöveg szerint svéd találmány volt, mindenesetre nekünk nagyon ízlett, igyekeztünk gyakran rábeszélni aput a bevásárlásokkor, hogy vegyen nekünk. Aztán eltűnt ez az árus, kicsit később pedig meg alig lehetett a strandokon megmozdulni a mindenféle édes dolgokkal leöntött bordázott ostyáktól. Jó lenne kipróbálni újra ezt a sós verziót! (És mozog bennem az a kérdés is, hogy a svédeknél tényleg volt ilyen sós waffel, vagy csak az árus próbálta érdekesebbé tenni a portékáját?)

Ezen felül azt is meg tudom mondani, hogy a Római Strandfürdőn láttam először kürtőskalácsot (meg lámpáját éppen kiemelő Porsche 928-ast - ezeket a dolgokat nehéz elfelejteni:), ami szintén teljes újdonságként hatott a nyolcvanas évek Budapestjén. Ez ugyan egy Erdélyben/Székelyföldön elterjedt csemege volt, de akkor úgy néztük, mintha holdrakétát árultak volna. Nagy csoda volt ez, Voga-Turnovszkyék éveken át újabb és újabb dalokat bírtak írni róla, például ezt:

Szóval régen milyen egyszerű lett volna: lehetett volna rántott húst rendelni, meg rántott húst. Bár én most is előszeretettel rendelek azt ;)