Rég volt már SNL-es bejegyzés, nem? Bár sejtem, hogy az angol nyelv miatt az olvasók egy része azonnal továbbkattint, ránk fér egy kis önfeledt röhögés. Direkt nem nevetést írtam, mert az alábbi jelenetekben néha nem is a szöveg a lényeg, hanem hogy valamelyik szereplő vagy magától, vagy egy másik szereplő viselkedése miatt szétesik, és nem bírja folytatni a játékot a röhögéstől. A nevetés persze átterjed a többi szereplőre, aztán a közönségre, onnan vissza a nevettetőre... mindez élő adásban fél Amerika előtt :)
A szereplők persze legtöbbször akkor kezdik el a többieket nevettetni, amikor egy jelenet nem igazán ütős. Az SNL-nél előfordul az ilyesmi, hiszen egyetlen hét alatt kell a jeleneteket megírni, betanulni, összepróbálni, átírni, újra összepróbálni, kicsit még átírni, aztán élő adásban előadni. Egyszerűen nem mindig sikerül másfél órányi jó anyagot összehozni a rendelkezésre álló öt és fél nap alatt!
A "Down by the river" című jelenet is ilyen volt szerintem: az elején jó ötletnek tűnhetett, hogy az aggódó apa egy lúzer motivációs előadóval (hogy mondják ezt magyarul?) akar ráijeszteni a gyerekeire, de nem igazán tudtak mit kezdeni a felállással, így az eredményre valószínűleg senki sem emlékezne, ha Chris Farley nem ennyire mániákusan játssza a főszereplőt. Hogy a néhány évvel később túladagolásban elhunyt komikus magától hozta a figurát, vagy némi khm... vegyi segítség is kellett, azt nem tudom, csak azt, hogy David Spade és Christina Applegate majd bepisilnek a rögöhéstől - a véletlenül összetört asztal (mely később kötelező körré vált) pedig végképp legendássá tette a karaktert.
A jelenetek szétröhögésének koronázatlan királya Jimmy Fallon, akinek a tévéműsorát sokszor elég fárasztó nézni a folyamatos - és néha megjátszottnak tűnő - somolygás miatt. Az alábbi jelenetben ennek ellenére nem ő tehet arról, hogy szétesik, hanem Will Ferrell, aki valószínűleg maga is érezte, hogy a szkeccs nem túl izmos, ezért a víz alatt elkezdte piszkálni szereplőtársát. A "professzorok a jacuzziban" sorozat (a szereplők korábban szárazon játszották a megkérdőjelezhetően viselkedő szeretőket) következő részeiben mindenesetre már a nézők is azt várták, hogy ki kap először röhögőgörcsöt a szereplők közül.
A "Jeffrey's" szkeccsek felállása nem túl bonyolult: a rettentően hip bolt elképesztően hip eladói szinte nem is bírják szavakba önteni, hogy mennyire lenézik vásárlóikat - de azért megpróbálják. Fallont itt Horatio Sanz nevetteti meg, akiről nem tudom eldönteni, hogy ennyire rossz színésznem tudja beleélni magát a karakterbe, vagy eleve csak arra ment rá, hogy a másikat kiakassza. Pierce Brosnan meg elrontja a szövegét, de kit zavar ez ebben a jelenetben? :)
A korai időkben viszonylag ritkaságszámba ment, hogy valaki élő műsorban kiessen a karakteréből, bár voltak, akik szerették provokálni a többieket. Manapság minden jel szerint más idők járnak: nem kell odafigyelni arra, hogy ne látszódjon, hogy a kamerák látószögén kívül eső táblákról olvassák a szöveget, és nem gáz, ha akár többen is rámennek valakire, hogy az elröhögje magát. A fentebbi jelenetsorozat kicsit az első videóra emlékeztet: a csínytevő gyerekeket a rendőrfőnök valódi bűnözők segítségével szeretné jó útra téríteni - a bűnözők viszont hol filmek történetét mesélik el saját kalandként, hol pedig a börtönbeli erőszak plasztikus leírásával ijesztgetik a kamaszokat, mindig túllőve a célon - és mindig megröhögtetve a kollégákat. Ha pedig azok esetleg még nem estek szét eléggé, a rendőrfőnököt játszó Jason Sudeikis rátesz egy lapáttal.
A "Californians" újgazdag - és kötelezően szőke - kaliforniaiakról szóló képzeletbeli szappanopera, ahol a szereplők a szokásos témák (megcsalás, eltűnt és megkerült szeretők) mellett leginkább azzal vannak elfoglalva, hogy pontosan milyen útvonalon lehet eljutni A-ból B-be. Ezen felül átlagosan két percenként drámai döbbenetet mímelnek a kamerába, utána pedig csoportosan tükörbe néznek. Leírva hülyén hangzik, és szerencsére videón is az - és még mindig nem annyira buta az összhatás, mint azok a brazil és török sorozatok, melyeket a fogorvosi váróban menő tévében szoktam látni :O Mivel az egész jelenet eleve csak bohóckodás, a szereplők igyekeznek túljátszani a túljátszást, és túltolni a túltolt valley girl akcentust és szlenget. Jellemzően mindig Bill Hader törik meg először, aztán Kristen Wiig, majd Fred Armisen... aztán nagyjából mindenki. Se füle, se farka, de nem lehet röhögés nélkül kibírni :)
Na, ennek a szkeccsnek se sok értelme van, de néha a játékosoknak is jól kell érezniük magukat! Itt szeretném megjegyezni, hogy akiket itt látunk, mind remek komédiások, az elég borzasztó Paul Feig vígjátékok ellenére, melyekben szerepelni szoktak. És az SNL is jó szokott lenni, a fentebbihez hasonló szkeccsek ellenére :)
"Stefon" karaktere gyakorlatilag arra született, hogy az őt játszó Bill Hadert minél többször kiakasszák élő adásban. A családoknak, turistáknak beteges, perverz - jellemzően hülye nevű, elmebeteg "szolgáltatásokkal" bíró - klubokat ajánló egzaltált figura (aki állandóan a műsorvezetőre hajt) Hader és John Mulaney való életben szerzett élményeiből lett összegyúrva, és az SNL perpillanat egyik utolsó átütő sikert arató karaktere volt (csoda is, hogy még nem készült film vele). Hogy szórakoztatóbb legyen a dolog, Mulaney néha megváltoztatta a szöveget a főpróba és az élő adás közt, ezért néha Hader is a már említett kartontáblákon látta először, amit mondania kellett. Érdemes figyelni, hogy néha beszéd közben üveges lesz a szeme - olyankor jut el a számára új szöveghez; általában még sikerül elmondania, de aztán vége a világnak, kitör belőle a röhögés :)
Egyébként a karakterből kiesés annyira fontos része a műsornak, hogy az SNL negyvenedik születésnapján még videóklipet is készítettek róla - pár jelenet ismerős lesz azoknak, akik végigkattogtatták a bejegyzést :)
Tényleg, ha valaki elolvasta idáig: van valami magyar színházi szakszó arra, amit angolul breakingnek, pontosabban breaking characternek mondanak, vagy jó az, hogy "kiesik a karakterből"?
Ez megy most