Tavaly majdnem annyit jártam hangszerboltba, mint gimnazista koromban - szerencsére most már nem csak pengetőt tudok venni, mint akkoriban (hanem kábelt is;). Persze néha nem a vásárlás számít, hanem az, hogy kezedbe vehetsz egy-egy olyan hangszert, amilyenből gyerekkorodban csak néhány darab volt az országban. Itthon sajnos nincs akkora gitárbolt, mint Felső-Frankóniában, de azért az évi keresetemet így is többszörösen el bírnám költeni egyikben-másikban...
Perpillanat a Gibsonokra vagyok nagyon ráállva. Két évvel ezelőttig nem volt a kezemben ilyen, aztán egy vonatkozó blogbejegyzés után egy kedves olvasó meghívott kipróbálni rögtön kettőt is, és ekkor rabul ejtett a világ talán leghíresebb rock-szárazfája, a Les Paul. Szerintem ezt a gitárt mindenki ismeri! Igaz, a "Gibson Les Paul" tulajdonképpen olyan gyűjtőfogalom, mint a VW Golf: lehet új, lehet sok évtizedes, lehet tuningolt aszfaltbetyár, családi autó, vagy épp terepjáró... és akkor a másolatokról még nem is beszéltünk.
Ez itt például egy 2015-ös Traditional modell, ahol a "Traditional" vicces módon csak azt jelenti, hogy nincs annyira kikönnyítve a test, mint a mai modellekben, illetve hogy jó vaskos nyaka van - de közben automata hangológép van rajta, fém nyereg és nulladik bund, ami mind újításnak számít egy Les Paulon*. Szóval cseppet sem hagyományos, inkább egy közepesen réginek kinéző, régi fogású, de amúgy korszerű masina. A színe talán cherry sunburst, de ezt nehéz erről a telefonnal készült képről megmondani (annyi eszem volt, mint egy marék lepkének: ott volt a hátizsákban a fényképezőgép, én meg telefonnal kattingattam!).
*ha az elkövetkezőkben keverem a szakkifejezéseket, vagy valamit rosszul írok, akkor finoman tessék rám szólni, hisz sose állítottam, hogy értek a gitárokhoz :)
Ez pedig itt egy 2015-ös Classic, ahol a "Classic" szintén nem azt jelenti, amit gondolnánk: csak a kinézet klasszikus, a hangszedők viszont felezhetőek, és valami boost áramkör is van benne, így az egyik potméter helyett kapcsolót láthatunk rajta. A lakkozása vintage sunburst, ami nekem pont nem kedvencem, de persze ettől még elfogadtam volna karácsonyi ajándéknak ezt a gitárt. Sőt, névnapomra még mindig elfogadom..!
Azért nem csúnya - a zebra hangszedők elég dögösek, szerintem jobban néznek ki, mint az előző gitár krómozottan tokozottjai! A képek amúgy a Gitárcentrumban készültek, és ha csak kicsit is tudnám magam menedzselni, most ideírhatnám, hogy "(x)", de nem: csak azért írom ide bolt nevét, hogy aki ilyen szép hangszereket akar látni, tudja, hova menjen :)
És akkor következzék egy nosztalgia modell: a '60s Tribute 2016 T. Ez egy minimalista - emiatt relatíve olcsó - modell: hiányzik róla az eddig látott gitárok szegélyezése (mind a testről, mind a nyakról) és hangológépe, viszont humbucker helyett P90-es single coil hangszedői vannak, és szatén lakkozása, ami közelről nézve nagyon tetszett.
Ez pedig egy 2016-os borvörös Studio. Ez a modell eredetileg a "kinézet helyett a hangra koncentrálunk" jelszóval készült, de mára elég látványos kivitelt kapott, csillogó lakkozással és arany(színű) hardverrel.
Ez itt az egyik szekrényem... lenne, ha nyernék a lottón (már amennyiben lottóznék). A képet jobban megnézve látszik, hogy nem mindegyik gitár Gibson, van köztük egy Bigson is. Bár első olvasásra úgy tűnhet, mintha valami Adidas -> Adios vagy SONY -> SANY jellegű ügyeskedésről lenne szó, a Bigsonok a bolt tulajának, Nagyfi Lacinak a "saját márkás" hangszerei. Értitek: Nagy-fi - hogy ez mennyivel frappánsabb annál, mint amikor 17 évesen azt festettem a Jolanám fejére, hogy "Varga" :)
Az iménti képen látható Gibsonok sorát kezdjük mondjuk ezzel a 2016-os Standarddel. A név nem azt jelenti, hogy ez az alapmodell, hanem azt, hogy ez a "zászlóshajó", a Les Paul épp aktuális verziója (azóta persze már van belőle 2017-es is). Könnyített test, változó sugarú fogólap, coil-tap hangszedők, minőségi faanyag... szóval amivel már egy komoly zenész is kiállna a színpadra (bár tudható, hogy az igazán komoly zenészek bármin tudnak játszani). A fényezése light burst, ami szerintem az egyik legszebb a katalógusból.
És lássunk egy 2015-ös Standardet is, "Trans Amber Cherry Back Candy" színben - bármit is jelentsen ez a név (én lemon burstnek hittem). Ezt piszok módon hazavittem volna még akkor is, ha rosszul szólt volna (gyorsan szögezzük le, hogy nem szólt rosszul), bár szobadísznek kicsit drága lenne :)
Ez még egy 2015-ös Traditional, heritage cherry sunburst fényezéssel. Akárcsak az első képen látható gitárnak, neki is csak a súlya és a kinézete "tradicionális", amúgy tele van a 2015-ös modernizálás finomságaival (hangológép, coil-tap, fém felső nyereg, stb).
Ez ugyan hivatalosan már nem Les Paul, pedig '61-ben eredetileg annak indult: egy SG Standard 2016-ból, heritage cherry fényezéssel - hátha van, aki örül egy ilyen látványának is. Egyébként elég felületes dolognak tűnhet, hogy állandóan a kinézetről beszélek, de videó nélkül csak arról tudok - plusz tény, hogy ezek a hangszerek piszok jól néznek ki. Ezen túl persze a hangjuk is különbözik egymástól, meg a játszhatóságuk is: az egyiknek vastag nyaka van, a másiknak széles, az egyik öblösebb hangú, a másik üvölt, mint a megveszekedett hercehurca.
Teljesen meg tudom érteni azokat, akik mindig egyre újabbakat (vagy épp régebbieket) vásárolnak - egyszerűen mindegyik kicsit más, mindegyik valami másért szép vagy érdekes! Persze le kell szögezni, hogy aki Gibsont vesz, az nem kis részt a márkanevet fizeti meg, és sokak szerint más gyártók Les Pauljai néha semmivel nem rosszabbak, mint egy eredeti, de akkor is, csak egy valódi Gibson igazán Gibson :)
Hátha valaki elolvasta idáig: nektek melyik gitár és/vagy fényezés jön be leginkább?
Ez megy most