Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

szeptember 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  3. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  4. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  5. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  6. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  7. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  8. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...
  9. "It was a good time to be 27"Már írtam arról, milyen nagyszerű dolog, hogy a különböző külföldi villamosbarátok nem egyszerre jártak Magyarországon, mert így szinte teljesen mást láthatunk Geoffrey Tribe '69-es, Peter Haseldine...
  10. Budapest és Miskolc utcáin járva '76 februárjában1976 fontos év volt a budapesti villamosokról készült képeket illetően: akkor látogatott ide először Ab van Donselaar, Tim Boric, és akkor kezdett rendszeresen idejárni Heinz Heider. Ez egyszerűen...

Címkék

103 (6) 125év (6) 2624 (12) 41-es (6) 424 (7) abszurd (26) Ab van Donselaar (34) agyhúgykő (56) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (62) autók (66) bach (5) balaton (24) basel (7) bbc (8) bécs (36) belgium (11) bengáli (12) berlin (134) berlini fal (20) bkv (42) blog (27) budai vár (25) budaörs (35) budapest (708) budapesti pillanatok (39) buék (8) busz (65) c50 (6) c64 (12) caf (10) city lights (66) class 56 (7) commodore (16) csak egy kép (34) csak egy videó (238) csehország (17) csehszlovák (5) csörgő (8) cukiság (32) debrecen (24) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (29) életmód (6) elveszett (31) énblog (306) énzene (17) építészet (61) építkezés (20) épület (13) érdekesség (14) erfurt (7) esti városkép (8) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (11) felhők (26) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (25) film (8) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (13) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (8) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (26) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (55) gitár (29) gmap (12) goldtimer (5) gondolatok (10) gőzmozdony (18) gyermekvasút (17) haditechnika (10) hajó (37) hampage (249) hamster (5) hangszerek (9) hármashatárhegy (5) helikopter (10) hév (23) híd (29) (22) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (116) idegenforgalom (21) ikarus (22) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (8) karikatúra (5) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kép (6) képek (670) képregény (94) kérdés (7) kirándulás (11) kisföldalatti (10) kiskörút (5) kisvasút (39) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (315) kritika (70) kulfoldi szemmel (60) lánchíd (7) last ninja (5) látnivaló (11) lengyelország (36) lhbs (24) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (13) m4 (15) maci (6) mackó (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (34) medve (7) metál (9) metró (40) miskolc (23) mittudoménmi (9) MOD (7) morál (11) morgás (124) mozdonyok (5) mozi (5) mtp (7) muki (10) münchen (24) műrepülés (8) múzeum (41) nagypolszki (6) németország (280) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (31) nosztalgia (177) nürnberg (19) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (11) NZA (8) olaszország (13) oldtimer (64) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) pályahiba (6) pályaudvar (22) panoráma (105) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (11) popkultúra (109) pozitívum (12) pozsony (13) prága (7) programajánló (25) púpos (12) queen (10) r.i.p. (10) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (21) relax (12) repülés (118) repülőgép (40) repülőgépek (59) repülőnap (31) repülőtér (11) retró (29) rock (63) s-bahn (10) semmering (7) SNL (14) sorozatok (15) soundcloud (11) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (18) szlovákia (26) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (185) társadalom (5) tatra (12) taurus (6) technika (32) technikatörténet (33) tehervonatok (5) tél (11) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (6) Tim Boric (13) tömegközlekedés (317) történelem (27) trainspotting (30) trolibusz (46) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (87) überzenészek (16) utazás (261) utcakép (147) uv (29) vár (11) várnegyed (8) város (364) városkép (84) városliget (8) vasút (341) vélemény (11) vicinális (13) vidám park (5) videó (623) villamos (572) vlog (7) wachau (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (232) zene (165) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Gibson Les Paul - a világ legsikeresebb sikertelen hangszere, első rész

2017.06.07. 07:00 :: Hamster

Vannak tárgyak, melyek rég túlléptek valós használati értékükön, és önmagukban is értelmezhető jelenséggé váltak. Aki nem rajong az autókért, az is tudja, mi az a Ferrari; aki nem foglalkozik repüléstörténettel, az is tudja, hogy néz ki egy zeppelin - és aki nem rajong a rockzenéért, az is látott már Gibson Les Pault:

Viszont onnan, hogy 1952-ben eladták az első Gibson Les Paul Modelt, korántsem vezetett egyenes út odáig, hogy manapság nem sok olyan zenészt találni, aki életében legalább egyszer ne játszott volna ilyen gitáron. Az elkövetkezőkben erről a hosszú és kanyargós útról szeretnék mesélni, leszögezve, hogy az írást (sajnos) nem támogatta sem a Gibson Inc, sem a márka hazai forgalmazói. Ja, és bár néha szerepelni fognak olyan szavak a szövegben, hogy húrláb meg hangszedő, igyekezni fogok nem túlszakmaiaskodni a mesét :)

Az ötvenes évek eleje: egy új kor hajnala

A negyvenes-ötvenes évek fordulója egészen érdekes lehetett az amerikai gitárosoknak: szemtanúi lehettek annak, ahogy az üreges testű gitárokat leváltják a tömör testűek (szüleink szójárásával: "lapgitárok"). A modern elektromos erősítés hajnalán még előbbiek voltak előnyben, mivel alapból erősebben szóltak - viszont hajlamosak voltak a gerjedésre, nem kivánt rezgések, felhangok produkálására. A hangszedők fejlődésével aztán a negyvenes évek végére elérkezett az ideje annak, hogy ezeket a mellékhatásokat kiiktassák.

Bár az első tömör testű gitárokat már korábban elkészítették, a forradalom élén a Fender állt: a cég Broadcaster, majd Telecaster néven sorozatgyártott hathúrosai úgy letarolták a piacot, hogy a nagy múltú Gibson vezetői már a megélhetésüket kezdték félteni. Pedig néhány évvel korábban egy kísérletező kedvű zenész, bizonyos Lester William Polsfuss megpróbálta rábeszélni őket egy hasonló gitár kifejlesztésére, de ők elégedettek voltak akkori modelljeikkel, melyek egyébként valóban meglehetősen sikeresek voltak. Az ES-175-öst például 1949-ben mutatták be, és máig gyártják:

Gibson ES 175 - Vintage

A Gibsonnál alószínűleg azt gondolták, hogy a Fender csavarozott nyakú hangszerei rosszabb minőségűek, mint az ő ragasztott nyakúik, így senkinek nem fognak kelleni...  aztán be kellett látniuk, hogy tévedtek.

Az első Gibson Les Paul, a "Goldtop"

A közvélekedéssel ellentétben az ellencsapásnak szánt gitárt nem a már említett Lester Polfuss - művésznevén Les Paul - tervezte, hanem a cég saját csapata, Ted McCarty vezetésével. Les ugyan kísérletezett tömör testű gitárokkal, de ez alatt azt kell érteni, hogy előbb egy darab sínt, később pedig egy tömör fagerendát használt. Utóbbira alul-felül egy hagyományos gitár darabjait szerelte, hogy a fura jószág hangszernek nézzen ki:

A Gibsonnál konzervatívabban álltak a dologhoz: ők találták ki a test anyagát (Les juhart szeretett volna, de állítólag túl nehéz lett volna, ha az egész abból van) és alakját (Les lapos testet gondolt, a Gibsonnál viszont rábeszélték a domborúra). A zenész annyit kért, hogy a hangszer látványos legyen; nemsokára egy majdnem kész hangszert kapott az exkluzív szerződés mellé. Több helyen olvasni, hogy mire ő a képbe került, már előrehaladott stádiumban volt a "Ranger" névre hallgató projekt - ha a kísérletező kedvű zenész nem bólint rá az együttműködésre, lehet, hogy ma ezen a néven ismernénk ezt a gitárt! Ez persze csak üres találgatás, hiszen rábólintott az ajánlatra, és 1952-ben megjelent a piacon a Gibson "Les Paul model" első generációja:

Les a feleségével, Mary Forddal bohóckodik ezen a videón valamikor az ötvenes években - a páros minden nap többször (!) megjelent az amerikai képernyőkön, hatalmas publicitást hozva a hangszernek. Egyébként látszik, hogy a gitárok meg vannak bütykölve, pontosabban nem teljesen egyeznek meg a széria gyártmánnyal -  Les később se hagyta abba a kísérletezést, mindig átalakított rajtuk valamit. Ami nem vehető ki a fekete-fehér felmen, az az, ...

1952 Gibson Les Paul Goldtop - body - EMP Museum, Seattle.jpgBy John Seb Barber from Leeds, UK - DSCF1390, CC BY 2.0, Link

... hogy ezek a gitárok aranymetál festésűek voltak! A festék alatt már majdnem az volt, amit ma is megvásárolhatunk: mahagóni test juhar fedlappal, mahagóni nyakkal, az elektronika pedig két egytekercses P90-es hangszedőre alapult. Az első modellen alkalmazott trapéz alakú, félig lebegő húrlábbal viszont senki sem volt elégedett, ezért a Gibson tovább dolgozott rajta: mind a húrlábat, mind a nyak és a test által bezárt szöget megváltoztatták. Az ötvenes évek közepére ezek a hangszerek már megbízható munkaeszköznek számítottak, és a későbbiekben nemcsak hogy megtartották értéküket, de egyenesen nélkülözhetetlenné váltak jellegzetes hangzásukkal. Például még az amúgy Stratocastereiről híres David Gilmour is egy '55-ös Goldtopon játszotta fel az Another Brick in the Wall pt. II szólóját:

McCarthy már a javításokkal együtt adta be a szabadalmi igényt a gitárra 1953-ban - persze mire megítélték a védettséget, már megint más kütyü feszítette a húrokat a test felőli oldalon: az LP-n 1955 őszétől alkalmazott Tune-o-matic híddal együtt már majdnem annál a hangszernél járunk, mint amit az első képen láttunk.

A nagy durranás: a humbucker

Hogy az eddig alkalmazott egytekercses szedők hangja valakinek tetszik vagy sem, az szubjektív dolog, az viszont biztos, hogy ezek használat közben a környezet összes elektromos zaját begyűjtötték, és ez kellemetlen tudott lenni. Seth Lover aztán 1955-ben rájött, hogy két tekercs megfelelő kapcsolásával nem csak hogy több hasznos jelet tud begyűjteni, de még a zajokat is ki tudja szűrni. A humbucker (azaz körülbelül "zúgásblokkoló") hangszedőre azonnal beadták a szabadalmi igényt, de csak évekkel később kapták meg; a köztes időben a "szabadalmaztatás alatt", azaz "patent applied for" feliratot ragasztották rájuk - ezeket a konkrét példányokat "PAF"-ként emlegetik, és vagyonokba kerülnek. Az először más típusokba szerelt hangszedők '57-től kerültek a Les Paulokba, és beváltak, hisz többségük ma is ezeknek a hangszedőknek a továbbfejlesztéseivel épül:

Incoming 1/12/2017 2017 Gibson Les Paul Classic Gold Top

A PAF méretei kvázi iparági szabvánnyá váltak, maga a humbucker pedig önálló műfaj lett: manapság megszámlálhatatlanul sok cég foglalkozik ilyenek gyártásával. Az egyik visszafogott hangú, a másik nyers, az egyiket fémlap fedi, a másikból kilátszanak a tekercsek orsói, és így tovább... Egyébként mások is felfedezték, hogy az ellenfázisban összekapcsolt tekercsek kinullázzák a zajokat: a Gretsch Filtertron hangszedői gyakorlatilag ugyanezt csinálták

1952 és 57 közt természetesen más is változott a Gibson Les Paulon - a sorozat következő része erről fog szólni, illetve a címben említett sikertelenségről. Addig is hallgassuk meg, hogyan szól egy utángyártott (Gibson Les Paul ’57 Goldtop Reissue) aranyoska Gary Moore kezében:

Folytatás: a Fekete Szépség és a Burst (hamarosan)

 

Ha tetszett, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

Forrás: Wikipedia, számtalan youtube videó, elektronikus, illetve nyomtatott sajtóban megjelent interjú, mylespaul.com, espacenet.com, vintageguitar.com, szóbeli közlések, saját tapasztalatok

31 komment

Címkék: zene gitár youtube popkultúra technikatörténet hangszerek gibson les paul

A bejegyzés trackback címe:

http://hamster.blog.hu/api/trackback/id/tr7812549207

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Azt hittem, azert irod sikertelennek a Lespault, mert ugy ahogy van egy elb.szott konstrukcio. A skala hossza egyedul ok (628mm scale length), minden mas rakas szar ezen a forman.
Nyilvan elfogult vagyok. A kifogasaim:

1. Szar headstock forma, a hurok a nut utan kozvetlen megtorve erkeznek a hangolokulcsokra, emiatt kulonosen a "G" hur hajlamos elhangolodni (meg jo, hogy a tremolos valtozat nemigen terjedt el)
2. A headstock durva szogben all a nyakhoz kepest (nyilvan a sustain miatt), ami miatt keptelenseg nyugodt szivvel a hatara fektetve letenni a hangszert. Emiatt igen serulekeny is ez a nyak tipus
3. Kicsi, kenyelmetlen tartasu alakja van a testnek, vallpant nelkul szinte hasznalhatatlan, mert gornyedsz, az alkarodnak sem kellemes
4. Kib.szott nehez

Igazi sznoberia ez a gitar. A PRS kikuszoboli sok marhasagat, ez is draga hangszer, de sokkal kezelhetobb joszag
@ymel: A DeLorean vagy a 300SL ajtajai se igazán praktikusak, mégis elfogadnék egy-egy olyat :) Viccet félretéve, a Zeppelin majdnem teljes repertoárját a szintén "kockafa" Telén és LP-n (meg a részben préselt faforgácsból készült Danelectrón) játszották fel, tehát ezek a gitárok aligha lehetnek rosszak. A "Beano" albumon Claptonnál szintén egy LP-t hallunk, Peter Green kezében is legtöbbet azt a bizonyos LP-t látjuk-halljuk. Randy Rhoads is azon játszotta fel a dolgai nagy részét, Zakk Wylde is LP-n teker olyanokat, hogy nem értem, hogyan tudja megfogni azt a dunga nyaktőt. Thin Lizzy? Nagyrészt szintén. Korai ZZ Top? Ganz und Roses? Aerosmith? Kedvenc gitárosomat nem is merem említeni.

Túl sok zseniális zenét játszottak fel Les Paulon ahhoz, hogy szarnak lehessen nevezni csak azért, mert nem olyan kényelmes a fogása, mint egy 30-40-50 évvel később tervezett gitárnak.
Ja, Gagarin is feljutott egy urhajoval, sztar lett, de attol a motyo meg szar volt.
Tobb az ellenpelda. A telecaster es a strat joval atgondoltabb hangszerek zenesz szempontbol ugyanabbol az idoszakbol, a Gibson LP pedig mivesebb, korulmenyesebb technikaval keszult, esztetikusabbnak is nevezheto. Mint egy batar amcsi auto. Szep, mindenki odavan erte, de az erzelmekrol szol, nem az eszrol meg az ertelemrol.
Az 'okos' zeneszek nagyresze legfeljebb 'humorbol' tart Les Pault, kvazi 'masodik-harmadik' gitarkent hasznaljak, mint Zappa is. Attol meg, h a Zeppelin jo notakat tolt fel vele, es a fiatal Page-ben meg volt valami fantazia, az egy dolog. Slash? Na, ezek epp az egyugyu, nem tul okos zeneszek vilaga. Pia, zene, oszt csok. Knopfler is inkabb a stratjain meg masokon tolt tobb muzsikat. Jazzistaknak is van - odahaza a gyujtemenyben. Tobbnyire mas hangszereket reszesitenek elonyben. A LP sikeret az idiota kozonseg es a sznobber hobbizeneszek toltak fel. Nagyjabol ez a keplet.
@ymel: "Knopfler is inkabb a stratjain meg masokon tolt tobb muzsikat"
Azért Mark bácsi is szerette használni az LP-t:
en.wikipedia.org/wiki/Money_for_Nothing_%28song%29#/media/File:Money_for_Nothing_single.JPG
en.wikipedia.org/wiki/Money_for_Nothing_%28song%29#Music
Ez persze csak a legsikeresebb száma, szóval nem jelent semmit :) Azon a lemezén épp "humoros" kedvében lehetett:
en.wikipedia.org/wiki/Brothers_in_Arms_%28song%29
Később meg:
www.gearnews.com/gibson-mark-knopfler-custom-shop-les-paul/

Persze nem akarlak meggyőzni semmiről, hisz én a spenótot is szeretem, sokan meg nem :)
@ymel: Izlések és pofonok. van les paul, strat és PRS is a repertoáromban, mindegyik más, mindegyik tud olyan csodát, amit a másik nem. Ettől szép a rokkendroll... gondolom én, amatőr hobbista :) Mindamellett volt már nagyon nem jól szóló, durung amerikai strat a kezemben, de elképesztő kényelmesen játszható, gyors, közel 5 kilós les paul is. De ami nekem jó, az a másiknak nem, ami nekem kényelmes, az másnak nem biztos, amit én mojo-nak érzek egy hangszerben, azt lehet, más nem veszi észre, de lehet, hogy másik hangszernél meg én nem... szóval ez egy nagyon bonyolult és abszolút szubjektív műfaj... Ettől még azért vannak általánosan elfogadott szabályok a Les Paulok esetében is. Ilyen, hogy a modern könnyített test nem tudja azt, amit a valóban tömör testüek; hogy a drágább és custom változatoknál nagyon odafigyelnek a fára, a test és a nyak rezonanciájára; hogy egyáltalán a faanyag nagyon sok mindent meghatároz. Egy ideje ugye nem lehetésges hondurasi mahagóniból készíteni hangszert, mert védett lett. De az AAA afrikai meg mégsem pontosan olyan... és lehetne sorolni... Abban is konszenzus van a Les Paul-lal kapcsolatban, hogy az 1958-1959-1960 év eleje közötti darabok, még a legjobban sikerültek közül is kiemelkedőek (a gitárok Szent Grálja, ugye) valamilyen oknál fogva. Meg lehet nézni az ebből az időszakból nagyon ritkán felbukkanó darabok árát. Meg kicsit visszatérve Knoplerre, a legbecsesebb kincse egy ilyen hangszer... Mindegy, a lényeg, hogy végtelen a gitárok és bennük a Les Paulok univerzuma és ez engem mindig felvidít :)
Lehet rajta vitatkozni, hogy a Les Paul jó, vagy nem jó hangszer, mindkét félnek igaza van. Egyrészt a Gibson egy alapvetően sznob és önfejű cég, az hogy még létezik, sőt az utóbbi időben kifejezetten sikeres, az nagyrészt valóban a divatnak tudható be. Az LP konstrukciós hibái (amik más Gibson modellekre is jellemzőek) kétségtelenek. Az az érv, hogy kik és milyen jelentőségű albumokat játszottak fel vele, nem igazán értelmezhető. Az viszont tény (ahogy a cikk is emliti), hogy maga Les nem sokat tett hozzá a hangszerhez (sőt inkább elvenni szeretett volna belőle:) ). Pedig tett ő javaslatokat, fúrta faragta, de a Gibsont igazából nem érdekelték az ötletei. Sőt magát a hangszert is ki akarták egy idő után vezetni a piacról, de aztán hirtelen "divatba jött". Lehet mondani, hogy az LP örök, de szerintem inkább csak újra és újra felkapja a trend, újabb generációkat ragad meg (főleg a vonzó megjelenésével). Mi sem húzza ezt jobban alá, mint hogy a Gibsonnak mindig is volt törekvése az újitásra (a piac is ezt diktálta), de bármihez nyúlt, abból sok jó nem származott. Oké az explorer, vagy a "V" is legenda lett, de azért ritka madár és szinpadi látványelemségükön túl nem sok értelmük van. Cserébe amit próbáltak - akárcsak az LP-n is - modernizálni azt rosszul fogadta a közönség. Amikor megvették a kisebb cégeket a piacról, azzal csak kárt okoztak (ld Steinberger, Tobias), amikor innováltak, abból robitizált érthetetlen szörnyek születtek.

Egyszóval az LP kora egyik legjobb hangszere volt és ez nagy dolog! Az, hogy közel azonos formában árulják ma is, nem feltétlen azt jelzi, hogy ennyire zseniális és tökéletes lenne, csak azt, hogy mennyire szentimentális lény az ember.
@rudo: Szerintem tökéletes gitár nincs, hisz a legjobbon is csak körülbelül vannak meg a hangok - a többit a "szentimentalitásunk" teszi hozzá. Kinek a halálmadár kinézet, kinek a 8 húr, kinek a fa látványa adja meg azt a pluszt, ami szerethetővé teszi a gitárját.

A Flying V értelme pedig, hogy odatámasztod a falhoz, és nem dől el, ez közismert :)
Érdemben hozzászólni nem tudok, mivel anyagi helyzetemnél fogva nem dúskálok az eredeti példányokban (egy-kettő azért volt a kezemben, volt, ami kézre állt, volt ami nem - ahogy minden más gitártípusnál). Itt is csak azt tudom mondani, amit már korábban is: a Les Paul nem egy gitár, hanem egy életérzés. Vannak a gitárok, és van a Les Paul. Ez asszem elmond mindent.
(Mondom ezt úgy, hogy egyébként az SG-k a nagy kedvenceim)
@rudo: erosen sarkitottam fentebb, mert igy viccesebb a diskura. Igen, szentimentalizmus, de osszessegeben a vagyak tettek 'nagyja' a LesPault.
A gitar hangja kituno, en nem is ezt vetettem fel problemakent (sem a blues-hoz, jazzhez 'illo' skala hosszt). Tehat, hogy a Knopfler vagy gipszjakab mint tolja fel a jo kis zeneit, nem erdekel, nem en szivok a hangszeren (nekik meg nem szivas).
A Lespaul hulyesegeire a PRS hozta a gyogyirt, de ugy tudom, az csak 1994-tol letezett. Knopflernek volt valami hasonlo festesu sarga gitarja korabban is, az mi volt, passz.

Hamster: persze, nincs tokeletes. Illetve olyan nincs, hogy egy gitar mindenre jo. De a Lespaul hangzas a PRS-ben jon vissza sokkal jobb felhasznaloi elmennyel. Gitarhangzasban azonban lenyegesen ujat a Strat hozott Hendrixszel.

A gitar faanyaga meg a gondos valogatas: gyerekek, ez bullshit a profit miatt. Valogatni azert kell, mert a szarul szaritott fa vetemedik vagy rosszul ragad stb. A faanyagok meretpontos osszeragasztgatasa szamit, a mesterember precizitasa.
A gitar faanyaga a legkevesbe erdekes/szamito tenyezo a hangzasban - tessek utanaolvasni az angol nyelvu irodalomban, ott van a neten. Ezek elektromos gitarok, megcsak nem is semihollow dolgokrol beszelunk. Egy darab deszkarol. A pickup, a skala hossza, a nut, a bridge, meg a hurvastagsag/anyag szamit. Minden mas suketeles.
@atesz: ja, a LesPaul a sustainben eros. Dehat nem minden zeneben kell evekig tartani 1 darab hangot. De azt meg BBKing csinalta egy semi hollow gitaron, haha.
Mindenesetre a fa anyagat tulmisztifikaljak, aminek marketing okai vannak. A tipikus hangzast ugyanis a hangszedo es annak pozicioja, a skala hossza, a bridge+nut es a hurok fajtaja hordozzak. Nem a fa.
A fentiekhez amit még hozzáfűznék, miegymás:

A konstrukciónak számos hibája van, amiket próbáltak már javitani, de a közönség nem fogadta pozitivan. Nem feltétlen a profikra gondolok, nézzük csak meg Alex Lifeson signature modelljét - az valami(!), de gondolom sokak szerint nem szabadna ráirni, hogy Les Paul (sőt, hogy Gibson) :)

A dolog amúgy pont ott csúcsosodott ki, amikor a Gibson beperelte a PRS-t a singlecut modell miatt. Merthogy jó dolog az LP, de szinpadon (meghát stúdióban is) jobb egy PRS - főleg, ha az a PRS LP akar lenni. Ez nekik akkor üzletileg már annyira fájt, hogy biróságra vitték. A vége asszem az lett, hogy a kapcsolót lerakták alulra (manapság megint fent van). Amúgy PRS-ek inkább '84-óta léteznek, de a nyolcvanas évek második felében már kezdtek terjedni. Kétségtelen, hogy már akkor 30 éves volt az LP, ezt a labdát tehát mások csapták le, akik tudtak a korral haladni. Amúgy, ha már szóba került Knopfler gitárja, az a Pensa-Suhr volt, gyakorlatilag egy prototipus. Ez ma is elérhető a Pensa Customsnál, de ami fontosabb, hogy a Suhr Guitars - már igy külön - vitte tovább a szellemiségét és ma a PRS mellett a másik igazán nagy high-end gyártó, aki tényleg diktál - és amelyik pixisből a Gibson már rég kiesett.

Egyébként az én szememben pont azért kisebbfajta szálka az LP, mert sosem volt igazán innovativ hangszer (messze nem egy strat - ami meg a Fendert béklyózza), de még abból az időből származik, amikor a Gibson nem a múltba révedésből élt. Most már akarva sem tehet mást, mert ezt kényszeritik rá a rajongók.

Arról, hogy mennyi szerepe van a fának egy elektromos gitár hangjában régóta folyik a vita. Én annyiban maradnék, hogy a konstrukció minden eleme kisebb, nagyobb mértékben részt vesz a dologban, de alapvetően igenis számit. Az már más kérdés, hogy ez mennyire tervezett dolog és mennyire tudja szavatolni a gyár. Inkább ezen a ponton nem szabad illúziókat kergetni. Egy Gibson méretű, jellegű cég pont úgy dolgozik, mint bárki más. Rengeteg fát válogat át, hogy megtalálja az ideálisat. Csakhogy amig egy kisebb manufaktúra megengedheti magának, hogy eleve csak a felső 1-2% -ot vásárolja meg (horror áron) és utána évekig hozzá se nyúljon, addig egy Gibson hatalmas mennyiséget tol át magán (igy éri meg), nem tudja nagyon sokáig tárolni, száritani, és persze házon belül osztályozza. Egy olcsó és egy drágább LP ennek megfelelően tényleg a legjobb minőségű (ipari) fából készül. Mesterhangszerhez való fát viszont ők is csak limitált szériához fognak használni.
@rudo: ezugyben (olcso LP, draga LP stb) neha erdemes azt az idiota Chapmant nezni a utube-on. Hasonlitgatnak a haverjaval mindenfele Gibsonokat meg kopiakat stb, es sokszor ok is mondjak a felvetelen, h a kulonbseg az arban van, a hangzasban alig vagy a tomoritett videon nem is hallod (egyebkent).
Amugy egyetertek azzal, amit irsz - a fa tulhangsulyos szerepet kiveve.
Oh no.
Ez mindig is akadémikus hitvita volt és lesz,kinek a pap, kinek a papné. Nekem gibson lp van, a prs sztem nem helyettesítő termék, és sokkal rondább. A prs fan meg ugyanezt elmondja fordítva. Meg nyilván mást használ az ember magamutogatós laza rockandrollhoz és mást matekos metálhoz.

Ns mindegy a lényeg hogy a gibson lp fasza és hogy nekem van igazam
@ymel: igazából ugyanazt mondjuk (szegény Chapmanék nézhetetlenül fárasztóak). A fa szerepe kétségtelen, a mérték változó (hasonlóan a nyak illesztés módjához), de ezzel gyári hangszeren szinte felesleges foglalkozni. Ott csak a szépségre mennek rá kb. Azt is lehet mondani, hogy szinte biztos, hogy ott, ahol nem látszik lesz valami hiba a fában (aminek amúgy nem valószinű, hogy bármi hatása van a hangra). Egy Gibson esetében az ár valóban a vizuális minőségről szól, szebb rajzolatú fa, több felesleges, drága csicsa (trapéz berakás, szegés mindenhol, domború fedlap, stb). Pont olyasmi, ami jobbá nem, csak kivánatosabbá teszi. Ha gondolkodtam is valaha LP-n, az max studio modell volt. Amúgy volt idő, amikor a koreai Epiphonokat többre tartották az USA Gibsonnál - nem véletlenül ;)

Mondják is, hogy aki egy igazán jó Gibsont akar, az vesz egy Heritage-et :)
@rudo: ja, vagy egy Eastmant :) A japan Fenderekrol is azt mondjak, hogy egyes szeriak jobbak az eredeti gitaroknal.
Egy kinai custom telecaster tartok a kezemben eppen. Eleg jo lett. Ezt en 'terveztem', s latom, hogy idenre meg is jelent par kinai ceg katalogusaban es ami a legviccesebb, hogy 4 kanadai/egyeb tag meg is rendelte, fotot is kozolt az egyikuk a megerkezett gitarrol :)
En a telecasterem egyebkent 'csunyan' modernizaltam: az elso nyakpant csatlakozo kapott egy 6 centis menetescsavart, annak a vegen figyel a straplock - ezzel a szarv hianyat kuszoboltem ki, mert a tele, a Gretch meg a lespaulok szamomra idegesito hibaja, hogy a balkeznek messzire ki kell nyulnia az elso bundok eleresehez.
@rudo: Azért manapság inkább arról beszélnek, hogy javul a Gibson. Fogalmam sincs, hogy műxik ez, de egy Epi LP még ha k jó hangszer is, de nem ugyanaz, mint egy Gibson (MonkeyLordék se tudták megindokolni, még akkor se, ha az Epi jobb sustainnel rendelkezett). Biztos alaposan ki van találva, hogy miért legyen ez az érzésem, de ez az érzésem. És van koreai Epiphone-om, olyan egységes érzést ad, mintha egy darab (hab)sziklából lenne, mégis egy jól beállított Gibsont jobb megfogni, akár könnyebb, akár nehezebb, akár csicsásabb, akár nem. Hogy a más fej-szög az oka, a hangszedők, vagy más, azt nem tudom. Imádom az az Epit, mert tini korom óta vágytam egy olyanra, de nem teljesen ugyanaz.

"több felesleges, drága csicsa (trapéz berakás, szegés mindenhol, domború fedlap, stb). Pont olyasmi, ami jobbá nem, csak kivánatosabbá teszi"
Már hogy ne tenné jobbá, ha szebb, ha jobban tetszik? Ha ez nem lenne fontos aspektus, mindenki sötétkék Skodákkal és Toyotákkal közlekedne, egyforma ruhát hordana, és kockaházban lakna :)
@Hamster: Igy is van. Minden blues gitaros Gibson Lespaullal tolja :)
Jobba az innovacio teszi, nem a csicsa. Placebo adalekokrol beszelsz
@Hamster: az EPI LP nem említhető egy lapon a Gibsonnal. Kinézetre nyilván nem, de hangra sem (legalábbis szerintem, nyilván itt is mindenki mást hall). Többet próbáltam, nagyon szerettem volna, hogy jó legyen, de nem olyan a hangja, nekem véknyabb, kásásabb, kezelhetetlenebb. Egy ismerősömnek volt Epi LP, próbálta feljavítani Gibson pickupokkal, de az sem hozott érdemi változást. A Gibson LP-nél valahogy jobban egyben van a hang, különösebb baszakodás nélkül jól szól és kész. Lövésem nincs emögött mi állhat (illetve de, van, az EPI Gibson brand, majd hülyék lennék teljesen, vagy nagyon közel jóra megcsinálni).

A chapmanos videókon is szerintem ordít a különbség a két hangszer között.
@wamzer: Igen, én is szerettem volna, mert mégiscsak nem mindegy az ára. Végigpróbáltam 5 epi LP-t, egészen drágát is, és nem adták azt a valamit, amit még egész olcsó Gibsonok is. Aztán használtan beesett egy Zakk Wylde modell, ami külön műfaj, és teljesen jó volt. Nem Gibson, hanem valami más, ami szintén jó érzés... de azért nem Gibson. És igen, ez a "különösebb baszakodás nélkül jól szól és kész" elég jól körbeírja az érzést. Csak van valami köze a hanghoz a fának, meg hogy mennyi munka megy bele - egyszerűen belerakják, ami kell és jó :)
A távolkeleti hangszerek esetében van pár dolog, amit érdemes tudni (és talán nem annyira közismert). Az egyik, hogy többféle gyártási megoldás létezik. Az egyik esetben tényleg csak a gyártás történik, tehát megmunkálás, összeszerelés, a másikban licencet adnak át, meg valamilyen minőségi elvárást.

Az sem mindegy, hogy milyen országról beszélünk. Régebben sok hangszer készült Délkoreában, ma már csak az igazán komolyak (sztem' epiphone már nem készül ott). Sőt talán már biznyos délkoreai hangszerek (olcsóbb Cort-ok) sem ott készülnek ;) Aztán jön Kina, ahol nagy a szórás, majd Malajzia, Indonézia, stb - az már tényleg eléggé az alja.

Azok a fák, amiket manapság használnak csak nevükben ugyanazok mint régen. Ebben nincs csalás, mivel azok a nevek nem valódi fákat jelölnek. Nincs olyan, hogy mahagoni, vagy rózsa, netán ébenfa. Ezek bizonyos jellemzők alapján behatárolt (nem rendszertani) családok. Nagy részük un. egzota, tehát eleve a világ távoli pontjairól származik és a felhasználásuk mára erősen korlátozott. Ezekbe a családokba tartozó fajták viszont ott is nőnek, ahol mostanában a hangszerek jelentős része készül, csak korábban senki nem próbálkozott velük. Jellegükben hasonlók, de más fajok, más éghajlaton nőnek. Ez tud különbséget tenni. Szintén fontos a használt hardverek származása is. Ezek alapvetően mind valahol keleten készülnek, de itt sem mindegy, hogy licencelt, vagy OEM termékről van szó. LP-k esetében ez különösen érdekes, mivel ott a kétrészes húrláb (abból is tailpiece) eleve spiáter, ami elég hitvány anyag. Rossz ötvözéssel, trehány öntéssel csak rosszabb lesz (érdekesség, hogy a warwick pl a tök egyforma húrlábait is igy készitteti, kivéve a custom shop modelleknél, ott egyetlen darab rézből marják ki). És persze ott a hangszedő. Ez megint a voodoo és legenda kategória, de gyakran mondják, hogy a boutique és bizonyos high-end hangszedők azért szólnak jobban (autentikusabban), mert nem modern géppel tekercselik, hanem kézzel (vagy a gibsonnál régi gépekkel), amik sokkal kevésbé szabályos végeredményt adnak, és ez jó hatással van a hangra... én amúgy ezt elhiszem, de hidegen hagy, ahogy a legtöbb gyári hangszer úgy, ahogy van.
Az LP üzletileg valóban sikertelen volt, ezért fejlesztettek rajta egyet. A második generációs LP-ket ma már SG néven ismerjük, mert Les Paulnak nem tetszett az új fazonú hangszer és nem adta hozzá a nevét. Azért csak kicsúszott két évnyi SG, Les Paul néven. Aztán az ifjú brittek felfedezték maguknak a hangszert, a régi darabok ára elkezdett emelkedni az ég felé, és a Gibson is fantáiát ($$$) látott a gyártás újbóli beindításában. Innentől kezdve fordult át sikeresbe a sztori.
(A PRS nem rossz gitár, csak egyesíti a strat és az lp hátrányait.)
A Les Paul a legmenőbb gitár, minden más csak duma :)
@Nap: erdekel, amit a prs-rol gondolsz. Ha meggyozo, lehet, megsem rendelek ilyen fazont. Az angol reviewk dicserik, utube videok szinten. Mi a kritikad? Erdekel. Kosz
Ej de jó kis hitvita lett ebből :) Mezei, fafejű (vagy talán mahagóni agyú?) hívőként azt mondom, hogy meg lehet ideologizálni a dolgot pro és kontra, meg racionális érv is van ezernyi az LP mellett és ellen is, de ahogy @sako írta, a "Les Paul nem egy gitár, hanem egy életérzés". Nekem a súlyával, a labilis G húrjával, a sérülékeny fejével, a távolra rakott kapcsolójával, a bonyolult és sűrű potmétereivel és a kétségtelenül marketing (és némi sznobizmus) alapon feltornázott árával együtt is jobban kiadja, mint bármi más. Volt és van Les Paulom, nem is egy, köztük Epi és Gibson is, mindenféle kivitelben, és akad köztük jó és kevésbé jó hangszer. Meg volt és van egy rakás másik gitárom is, Fender, Ibanez, Dean... Azoknál is hasonló a szórás. De ha csak egyet vihetnék arra a bizonyos lakatlan szigetre, akkor az egyértelműen és megfellebbezhetetlenül a Gibson Les Paul plaintop faded Standard 50s lenne (ez egy 2016-ban kiadott limitált széria, 57/57+ zebra PAFokkal):

youtu.be/N_AExqeBAVE

Ahogy kinéz, ahogy kézreesik, és ahogy szól... tényleg egy életérzés. Csak legyen a lakatlan szigeten némi delej meg egy csöves erősítő!
@ainex: ja, igy van. Amugy is az szamit, hogy neked mi all kezre. Ez nem egy tandembicikli vagy egy tarsashaz, ahol meg kell osztani a hasznalatot massal, s igy abbol komoly vita lehet: ebbol sosem. Csak agytornaztunk egyet.
En a magam reszerol valami hollowbodyt vinnek magammal.
@ymel: "meg kell osztani a használatot mással": Általában tényleg nem kell... kivéve, mikor édesapám meglátogat, mert akkor meg alig tudom kivenni a kezéből :D)))
Szia Hamster!

Mikor folytatod a "Les Paul saga-t"?
@Tom Taylor: Szerintem majd szeptemberben, amikor nem csak 20-30 ember ül a gép előtt, mindenki más meg valami vízparton :) Hacsak nem jön meg hirtelem a kedvem hozzá. Semmi nincs tervezve, csak az, hogy most kicsit pihenek, és nem akarok napokat tölteni egyetlen bejegyzéssel. Nyilván az előmunka már megvan, de most épp van vagy 30 fok itt a gép előtt, és ez demoralizál :)
@Hamster: Köszönöm visszajelzésedet!
Várom a folytatást ősszel, addig is jó izzadást! ;-)
@Tom Taylor: Azért hamarabb is visszanézhetsz, legfeljebb akkor épp nem az LP-ről fogok írni :)