Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

november 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  3. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  4. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  5. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  6. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  7. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  8. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...
  9. "It was a good time to be 27"Már írtam arról, milyen nagyszerű dolog, hogy a különböző külföldi villamosbarátok nem egyszerre jártak Magyarországon, mert így szinte teljesen mást láthatunk Geoffrey Tribe '69-es, Peter Haseldine...
  10. Budapest és Miskolc utcáin járva '76 februárjában1976 fontos év volt a budapesti villamosokról készült képeket illetően: akkor látogatott ide először Ab van Donselaar, Tim Boric, és akkor kezdett rendszeresen idejárni Heinz Heider. Ez egyszerűen...

Címkék

103 (6) 125év (6) 2624 (12) 41-es (6) 424 (7) abszurd (26) Ab van Donselaar (34) agyhúgykő (58) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (64) autók (66) bach (5) balaton (24) basel (7) bbc (8) bécs (37) belgium (11) bengáli (12) berlin (135) berlini fal (20) bkv (42) blog (27) budai vár (25) budaörs (35) budapest (712) budapesti pillanatok (41) buék (8) busz (67) búvár (5) c50 (6) c64 (12) caf (10) city lights (67) class 56 (7) commodore (16) csak egy kép (36) csak egy videó (240) csehország (18) csehszlovák (6) csörgő (8) cukiság (33) debrecen (24) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (29) életmód (6) elveszett (31) énblog (318) énzene (17) építészet (61) építkezés (21) épület (13) érdekesség (14) erfurt (7) esti városkép (8) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (11) felhők (26) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (25) film (8) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (13) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (8) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (27) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (56) gibson (6) gitár (31) gmap (12) goldtimer (5) gondolatok (10) gőzmozdony (18) gyermekvasút (17) haditechnika (10) hajó (37) hampage (251) hamster (5) hangszerek (9) hármashatárhegy (5) havazás (5) helikopter (10) hév (24) híd (29) (22) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (116) idegenforgalom (21) ikarus (24) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (8) karikatúra (5) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kép (6) képek (679) képregény (94) kérdés (7) kirándulás (11) kisföldalatti (10) kiskörút (5) kisvasút (39) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (317) kritika (70) kulfoldi szemmel (60) lánchíd (7) last ninja (5) látnivaló (11) lengyelország (37) lhbs (24) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (13) m4 (15) maci (6) mackó (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (34) medve (7) metál (9) metró (40) miskolc (23) mittudoménmi (9) MOD (7) morál (11) morgás (124) mozdonyok (6) mozi (5) mtp (7) muki (10) münchen (25) műrepülés (8) múzeum (41) nagypolszki (6) németország (281) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (33) nosztalgia (180) nürnberg (19) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (11) NZA (8) olaszország (16) oldtimer (65) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) pályahiba (6) pályaudvar (22) panoráma (106) paródia (5) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (11) popkultúra (110) pozitívum (12) pozsony (14) prága (7) programajánló (25) púpos (12) queen (10) r.i.p. (11) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (21) relax (12) repülés (120) repülőgép (40) repülőgépek (61) repülőnap (32) repülőtér (12) retró (29) rock (64) s-bahn (11) semmering (7) SNL (14) sorozatok (15) soundcloud (11) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (18) szlovákia (33) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (187) társadalom (5) tatra (12) taurus (6) technika (33) technikatörténet (33) tehervonatok (8) tél (11) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (6) Tim Boric (13) tömegközlekedés (321) történelem (27) trainspotting (35) trolibusz (46) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (87) überzenészek (16) utazás (269) utcakép (148) uv (30) vár (11) várnegyed (8) város (366) városkép (85) városliget (8) vasút (351) vélemény (11) vicinális (13) vidám park (5) videó (635) villamos (576) vlog (7) wachau (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (235) zene (168) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Beállás Gary Moore-ral

2017.08.02. 07:00 :: Hamster

Természetesen koncert előtti beállásról, soundcheckről van szó - Gary-re a másik fajta nem is volt jellemző :) 2003-ban történt, hogy hősünk úgy döntött, a Montreaux-i Jazz Fesztivál helyett inkább a Whitesnake nevével fémjelzett Monsters of Rock turnéra megy el. Szerény véleményem szerint bár örvendetes döntés volt, hogy a blues helyett egy turné erejéig visszatért a rockhoz, a hármas felállás (dob-basszus-gitár/ének) szerintem kevés volt: hiányzott a billentyű és a második gitár, hiányzott a háttérvokál, és még konkrétabban hiányzott Neil Carter. Persze nem állítanám, hogy vékonyan szólt volna Gary gitárja, mert megdörrent rendesen, ahogy ezen a videón is hallhatjuk:

Az első jelenetben egy Les Paullal (ahogy elnézem, egy Gary Moore Signature modellel) próbálja ki a Parisienne Walkways "örökké szóló" hangját, majd előkerül egy fehér/krém Explorer, és azon próbálgatja a különböző hangzásokat. Érdekes, hogy egy Explorert választott "fegyvernek", hiszen az se nem Stratocaster, se nem Les Paul, márpedig egész karrierje során ez a kettő volt a legjellemzőbb rá (pár évnyi Charvelt leszámítva - persze volt egy rakás egyéb gitárja is akkoriban). A basszus beállás után végighallgathatjuk a Shape of things-t, ami SZVSZ a valaha volt egyik legjobb feldolgozás - még Jeff Beckénél is jobb, pedig az is mennyivel jobb volt, mint az eredeti Yardbirds (ezen a videón a híres Timmy Page is szerepel:).

LiveAtMonstersOfRock.jpg
By Source, Fair use, Link

A három részből álló szóló meg az egyik legjobb gitárszóló a nyolcvanas évekből - nem teljesen értem, Gary miért tagadta meg sokáig ezt a korszakát. Az énekhangja ugyan megy fel annyira, mint régen, de azért élő felvételnek így is marha jó. 6:08 után pár másodpercig az a gitárhangzás annyira metál, hogy lepattannak róla a golyók - az igazi poén viszont ezután jön, amikor 6:32 körül elkezd kamu reggae-t játszani, jamaikai akcentussal :)

Ezután megint előkerül a Les Paul, és egy kis hülyéskedés után 7:09-től jön a Thin Lizzy-féle Don't believe a word Gary-féle verziója - az, amelyik csak a végén gyorsul be. Egyébként ez tulajdonképpen pont annyira Thin Lizzy, mint a gyors változat, hiszen demóként felvették egy embrionális verzióját akkor, amikor Gary épp a bandában volt; végül aztán mégis inkább Gary első szólólemezére (ami persze igazából a második volt), a Back on the Streetsre került fel. Egy kis erősítő-állítgatás is belefér  - külön érdekesség, ahogy a gyors részben az ikergitáros hangzást egyetlen hangszeren emulálja. Viszont kicsit rozsdásnak tűnik a játéka, van pár hamis hang, ami elég meglepő tőle.

Legalább ennyire érdekes az interjú, amit valószínűleg az előbb látott beállás után készített vele Neville Marten, aki a próba során ott állt mellette a színpadon. Róla azt kell tudni, hogy eredetileg gitárokat javított előbb a Gibsonnál, majd a Fendernél, aztán elkezdett gitáros újságokba írni, '89/90 körül pedig összehaverkodott Gary-vel. Valószínűleg ezen előélet miatt az interjú jobb az átlagosnál: a kérdések érdekesek, Gary pedig nem sieti el a válaszokat, rendesen kifejt mindent.

Talán meglepő, talán nem, hogy Gary mennyire lépést tartott a kortárs rockzenével: ismerte a Linkin Parkot, a Kornt, a fia ajánlása nyomán SOAD-ot hallgatott, csípte a White Stripest... ötven évesen nyitottabb volt az új dolgokra, mint én harmincasként :)

Csak összehasonlításként két szám az 1987-es Wild Frontier turnéról - itt volt billentyű a háttérben, vokál/ének is (meg a kiállásnál magnóról szóló refrén), a már említett Neil Carter jóvoltából. Ez a tekerős gitárosok fénykora volt, de bevallom, ez számomra nem negatívum :) A ritmusszekció sem piskóta: basszuson Bob Daisley, dobokon Eric Singer.

Most pedig minden ok nélkül: a Loner ugyanerről a koncertről. Bob Daisley erre a számra mondta, hogy sose tudták, hány percig fog tartani, így biccentésekkel kommunikáltak, hogy mikor "mennek még egy kört", és mikor haladnak tovább. Kár, hogy Gary később nem játszotta ezt a dalt! Az iménti és a mostani videóban látott, erősen moddolt (pl. egyetlen aktív pickup a több helyett, plusz egyetlen - hangerő - poti) Charvel gitárokat meg bármikor elfogadnám - sose érettem, miért nem gyártották őket legalább kis szériában. (Tényleg, vannak itt gitármániások, akik ilyenkor értik, miről van szó?:)

Tudom, fura ugyanazt a számot kétszer is betenni ugyanabba a bejegyzésbe, most mégis ez következik: 2010-ben újra összeállt Gary és Neil, és Montreaux-ben megidézték többek közt az Over the Hills and Far Away-t is. A billentyűs-énekes megkopaszodott, Gary meghízott, és a Floyd Rose tremolós szupergitár helyett is "csak" egy Les Paul szól... de még hogy! A szintén az imént látott Thunder rising is megdörrent ugyanakkor - jobban, mint bármi a bejegyzés elején mutatott Monsters of Rockon. Még hogy ezen az öreg gitáron nem lehet tekerni, meg magas hangokat gyorsan lefogni! Meg állandóan el is hangolódik, ahogy az internetes fórumokban fikázzák. Hát... lehet, hogy így van, de aki király, az Les Paulon is király :)

9 komment

Címkék: zene gitár youtube rock gary moore

A bejegyzés trackback címe:

http://hamster.blog.hu/api/trackback/id/tr4512676007

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

"Viszont kicsit rozsdásnak tűnik a játéka, van pár hamis hang, ami elég meglepő tőle."

Nekem nem nagyon tűnt fel (igaz, nem teljes koncentrálással hallgattam, csak meló közben), de pont ezt is imádom benne: adott esetben tudott/mert nem tökéletes lenni. Tudta, hogy ettől még nem lesz kevesebb, sőt...
"Érdekes, hogy egy Explorert választott "fegyvernek", hiszen az se nem Stratocaster, se nem Les Paul, márpedig egész karrierje során ez a kettő volt a legjellemzőbb rá (pár évnyi Charvelt leszámítva - persze volt egy rakás egyéb gitárja is akkoriban)."

Még ES-t is gyakran használt (például Alsóőrsön is azt váltogatta a Les Paullal)
@sako: Úgy tizenhúsz gitárt használt rendszeresen, teljes weboldalak vannak a témában, de azért jellemző nem volt rá az ES, csak a blues-os korszakában voltak számok, amikben az szólt jól. Amúgy már a Skid Row-ban LP-je volt, aztán jött Peter Green LP-je, azzal ment neki a Colosseum II-nek, közben lett egy Melody Maker majd egy LP Junior (ez a kettő abban a korszakban kb. ugyanaz volt: egy olcsó, lapos, egy pickups LP). Csak ezután kezdődött a Strat/Superstrat korszak, jöttek Hamerek, pár Ibanez, egy korai ES (ES-5), amit Greg Lake-től kapott, pár PRS - de eközben végig ott volt eleinte a Melody Maker, illetve végig a Greeny a koncerteken. Aztán jött a Heritage, ami gyakorlatilag az eredeti Gibson gyárban az eredeti melósok által továbbgyártott LP volt. Következő állomás egy újabb '59-es LP volt, amivel a Still got...-ot is csinálta, és volt még egy '58-as vagy '59-es (lehet, hogy mindkettő, zavarosak az adatok, amiket a neten láttam az évek során), amit nem szeretett és eladott. Ezután jött a blues korszak, ami közben legalább 4 vagy 5 különböző fajta LP-t használt az említett '59-esen kívül, beleértve a 24 bundos double-cutot a Prophet felvételein, de nem számítva egy '61-es SG-t, ami ugye akkor még LP néven futott. Közben olyan másik _konkrét_ gitár, ami végig ott volt vele, csak a piros Strat volt, amivel játszott a hard rock korszakban, és a blues korszakban is. Gary Moore signature tudtommal csak Heritage és Gibson volt, azaz kvázi mind LP (bár a piros Stratból is készült egy limitált sorozatnyi utánépítés a Fendernél, de talán csak a halála után, fejből nem tudom).

Szóval alapvetően az LP volt a legjellemzőbb rá, a második legjellemzőbb pedig az, hogy a jó gitárokat szerette, nem csak az LP-et :)

Ezt meg inkább egy külön bejegyzésben kellett volna megírni :O
@sako: Fejhallgatóval azért hallani. Főleg a bejegyzés végén levő videóhoz képest érzékelhető, ahol tulajdonképpen egy az egyben hozza az 1987-es dolgokat.
@sako: Egyébként ugyan eddig csak két Explorer volt a kezemben, de elég mások, mint egy LP. Mondjuk lehet, hogy azért, mert ahogy megfogom, a magam szemében azonnal átváltozok James Hetfielddé :)
"...de azért jellemző nem volt rá az ES, csak a blues-os korszakában voltak számok, amikben az szólt jól."

Meg a Dark Days In Paradise-on :-)
@Hamster:
"Fejhallgatóval azért hallani. "

Szerinted én itt a melóhelyen mivel hallgatom? :-)
@Hamster:
"Egyébként ugyan eddig csak két Explorer volt a kezemben, de elég mások, mint egy LP."

Nekem konkrétan csak egy, de ezt én is észrevettem :-)))))
Amúgy döbbenet az Explo, iszonyat kényelmetlen, baromira nem áll kézre - de valahogy mégis tök jó :-)
@sako: Őőőő... kitörő lelkesedéssel? :D