Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

szeptember 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  3. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  4. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  5. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  6. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  7. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  8. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...
  9. "It was a good time to be 27"Már írtam arról, milyen nagyszerű dolog, hogy a különböző külföldi villamosbarátok nem egyszerre jártak Magyarországon, mert így szinte teljesen mást láthatunk Geoffrey Tribe '69-es, Peter Haseldine...
  10. Budapest és Miskolc utcáin járva '76 februárjában1976 fontos év volt a budapesti villamosokról készült képeket illetően: akkor látogatott ide először Ab van Donselaar, Tim Boric, és akkor kezdett rendszeresen idejárni Heinz Heider. Ez egyszerűen...

Címkék

103 (6) 125év (6) 2624 (12) 41-es (6) 424 (7) abszurd (26) Ab van Donselaar (34) agyhúgykő (56) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (62) autók (66) bach (5) balaton (24) basel (7) bbc (8) bécs (36) belgium (11) bengáli (12) berlin (134) berlini fal (20) bkv (42) blog (27) budai vár (25) budaörs (35) budapest (708) budapesti pillanatok (39) buék (8) busz (65) c50 (6) c64 (12) caf (10) city lights (66) class 56 (7) commodore (16) csak egy kép (34) csak egy videó (238) csehország (17) csehszlovák (5) csörgő (8) cukiság (32) debrecen (24) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (29) életmód (6) elveszett (31) énblog (306) énzene (17) építészet (61) építkezés (20) épület (13) érdekesség (14) erfurt (7) esti városkép (8) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (11) felhők (26) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (25) film (8) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (13) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (8) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (26) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (55) gitár (29) gmap (12) goldtimer (5) gondolatok (10) gőzmozdony (18) gyermekvasút (17) haditechnika (10) hajó (37) hampage (249) hamster (5) hangszerek (9) hármashatárhegy (5) helikopter (10) hév (23) híd (29) (22) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (116) idegenforgalom (21) ikarus (22) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (8) karikatúra (5) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kép (6) képek (670) képregény (94) kérdés (7) kirándulás (11) kisföldalatti (10) kiskörút (5) kisvasút (39) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (315) kritika (70) kulfoldi szemmel (60) lánchíd (7) last ninja (5) látnivaló (11) lengyelország (36) lhbs (24) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (13) m4 (15) maci (6) mackó (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (34) medve (7) metál (9) metró (40) miskolc (23) mittudoménmi (9) MOD (7) morál (11) morgás (124) mozdonyok (5) mozi (5) mtp (7) muki (10) münchen (24) műrepülés (8) múzeum (41) nagypolszki (6) németország (280) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (31) nosztalgia (177) nürnberg (19) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (11) NZA (8) olaszország (13) oldtimer (64) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) pályahiba (6) pályaudvar (22) panoráma (105) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (11) popkultúra (109) pozitívum (12) pozsony (13) prága (7) programajánló (25) púpos (12) queen (10) r.i.p. (10) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (21) relax (12) repülés (118) repülőgép (40) repülőgépek (59) repülőnap (31) repülőtér (11) retró (29) rock (63) s-bahn (10) semmering (7) SNL (14) sorozatok (15) soundcloud (11) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (18) szlovákia (26) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (185) társadalom (5) tatra (12) taurus (6) technika (32) technikatörténet (33) tehervonatok (5) tél (11) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (6) Tim Boric (13) tömegközlekedés (317) történelem (27) trainspotting (30) trolibusz (46) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (87) überzenészek (16) utazás (261) utcakép (147) uv (29) vár (11) várnegyed (8) város (364) városkép (84) városliget (8) vasút (341) vélemény (11) vicinális (13) vidám park (5) videó (623) villamos (572) vlog (7) wachau (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (232) zene (165) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Gyermekkorunk őőőőő... dalai (elsős gimnazista tinidiszkó edition)

2017.09.11. 07:00 :: Hamster

Huszonvalahány évvel a téma aktualitását vesztése után már teljesen immunis vagyok a szeptember eleji iskolakezdési depire, most valamiért mégis beugrott egy emlék, miszerint gimnázium első osztály legelején volt egy olyanunk, hogy "békabál". Nem tudom, ez létező hagyomány volt-e akkoriban, vagy csak a suli vezetése próbált valami újat kitalálni, de gondolom, ha a kezdő egyetemisták gólyák, akkor a zöldfülű gimnazisták is lehetnek békák, akiknek bált kell rendezni. Tulajdonképpen szinte semmi konkrét emlékem sincs az egészről azon kívül, hogy a gimnázium egyik legjobb csaja kötött nyakkendőt a nyakamba zöld kreppből - mivel azonban ennek a "sztorinak" nincs folytatása :) a következő emlékem az, hogy milyen zenék szóltak a bulin. Legyen hát a mai - nosztalgiázós, mert olyan még sose volt - bejegyzés témája az, hogy mi szólt 28 évvel ezelőtt a dizsikben/rádiókban!

1989 szeptemberéről van szó. Fura egy időszak volt ez: mi már évek óta nyugati tévéket néztünk, de eggyel keletebbre még Ceaușescu uralkodott, Berlinben pedig még mindig lőttek arra, aki túl közel ment a Falhoz. A Danubius Rádió már csak nyáron szólt németül, ráadásul rajta kívül a Calypso is kereskedelmi tempóban nyomta az agyunkba a nyugati zenéket. Sőt, valamikor év közben a Music Television is megjelent a lakótelepi kábelhálózatokon. Eközben a nemrég megkapott személyi igazolványunkat még a Magyar Népköztársaság bocsátotta ki. Ráadásul oroszul kellett tanulnunk, csak már nem az ideiglenesen hazánkban tartózkodók kedvéért, hanem hogy az orosztanárok ne maradjanak munka nélkül. Másfél évvel korábban még nagy dolog volt tudni, ki énekli az Ásót visz a Laci című számot, ekkor viszont már a teljes angolszász slágerlista egy az egyben ott dübörgött mindenhol. Nagy idők voltak ezek, nem annyira nagy zenékkel. Pontosabban voltak akkor is jó zenék (a teljesség igénye nélkül: pl., pl., pl., pl., pl.), csak nem a rádióban kellett keresni őket. Amiben másnak tűnik '88-89 környéke, az az, hogy míg előtte csak néhány sláger jött át a Vasfüggönyön több-kevesebb késéssel, ekkor már mindent azonnal hallhattunk, nem csak azt, ami bekerült a Poptarisznyába vagy a Magnósok figyelembe.

Azért nem kell megijedni, a legrosszabb '89-es dolgokat nem fogom idetenni, de akit a múltkor zavart az a-ha, korábban meg Midge Ure, az lehet, hogy most se fogja érteni, miért rakok "rossz zenéket" a blogba ;)

1989 előtt soha nem hallottam a Tears for Fears-ről, akkor viszont néhány hónapig még a csapból is ez a Beatles-utánérzés folyt. Később aztán kiderült, hogy ők korábban is elég sikeresek voltak, de hát nem ismerhettem mindenkit :)

Persze nem minden volt olyan "premium kategória", mint az előbbi csapat; voltak simábban "popdal" popdalok is. Mivel New Kids on The Block-i mélységekbe nem akarok lemenni, jöjjön egy olyan szám, amit ugyan nem szerettem, de legalább nem is utáltam. Bár akkoriban még bőven nem voltam rokker, ez a zene mégis nyálasnak tűnt (a szöveget nem elemeztem), most viszont ha meghallgatom, az tűnik fel, hogy valódi hangszerek szólnak benne, valódi hangok énekelnek...  majdnem rockzene! És még a szövegnek is volt értelme. A háttérvokálban egyébként állítólag a Black Eyed Peases Fergie-t és Jennifer Love Hewittet is hallani lehet; valami tévéműsorban szerepeltek együtt az énekesnővel. Nem kell megijedni, én se tudok minden ilyen hülyeséget fejből, csak kinéztem a wikipediából :)

Na, ez viszont akkor is rockzene volt, meg most is az :) Sosem voltam Aerosmith-rajongó, de a rendszerváltás zenei díszletének elengedhetetlen részét képzik számomra a Pump album slágerei.

Ugyanebben az évben szippantott be egy időre a Tim Burton-féle Batman, amihez többek közt ez a szám is tartozott. Nem akarom szegény Prince-t bántani, de ezt a dalt ma is pont ugyanannyira nem értem, mint akkoriban (se a számot, se a klipet).

Az előbbivel ellentétben ezen a klipen nem sok értenivaló volt, úgyhogy világos, mitől lett sikeres :) Állítólag eredetileg sztori is lett volna hozzá, például hogy Cher hogy kerül a hajóra, de azokat a felvételeket nem használták fel. Egyébiránt szerintem egész jó szám klip nélkül is.

Liza Minnelli '89-ben rég eltűnt idők dívájának tűnt, erre a Pet Shop Boys visszahozta őt egy régi dal újrahangszerelésével. Érdekes khm, ellentét feszül a drámai énekstílus és a szintipopos hangszínek közt.

Ezt a dalt se azon a békabálon, se az MTV-ben nem láttam-hallottam, a Danubius Rádió viszont gyakran leadta, emiatt a refrénje beakadt, és most, hogy véletlenül rátaláltam a youtube-on, be kell raknom, hátha elmúlik.

Ha az előbbi cukrozott konfetti nem is, ez a mókás valami szinte biztos, hogy szólt a bejegyzés apropójául szolgáló zenés-táncos mulatságon... meg nagyjából mindenütt.

És jöjjön végre egy rockballada is abból a hatmillióból, amit érzés alapján ránk öntött a szórakoztatóipar az évtizedforduló környékén. Akkoriban a körmöm is felpöndörült tőlük, néhány évvel később viszont mennyire szerettem volna, ha néha ilyenek is lettek volna az addigra egyeduralkodóvá vált rap és tücctücc slágerek közt! (És nem kérek elnézést, egyéni ízlésről van szó, hadd utáljam azt, amit utálok:)

A kötelező gyerekcsináló dalok mellett aztán olyan retró izék is voltak '89-ben, mint ez itt fent. Nézem, nézem, és csak az ugrik be, hogy aki ilyen rosszul vágja össze a hangot és képet (az animált nyúlról nem is beszélve), azt manapság kiutálják a youtube-ról, akkoriban viszont hetekig ez volt mindennek a csúcsa!

És ezzel el is értünk a bejegyzés végére! Sikeresen kikerültem a Milli Vanilliket, Richard Marxot, aki talán még most is ott vár, nem szerepelt se Paula Abdul, se Sydney Youngblood, se a Lambada. Van viszont egy öregember, akit semmi pénzért nem hagynék ki:

Konkrétan emlékszem, hogy minden nem-rokkerségem ellenére azt gondoltam, hogy ez volt a legjobb zene azon a bizonyos szeptember eleji sulibulin. És ezt az akkori véleményemet nem kell felülbírálnom, ritka dolog ez :)

Most pedig nekiállok a wikipedián leellenőrizni, hogy tényleg köthetők-e '89-hez ezek a dalok. Addig megírhatjátok, hogy bennetek mi maradt meg az akkori rádiós-diszkós felhozatalból, akár pozitív, akár negatív előjellel! Vagy megnézhetitek a nyolcvanas évek végének összképét Vogától és Turnovszkytól:

15 komment

Címkék: énblog zene pop youtube retró emlékek nyolcvanas évek agyhúgykő

A bejegyzés trackback címe:

http://hamster.blog.hu/api/trackback/id/tr4912806156

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

"Liza Minnelli '89-ben rég eltűnt idők dívájának tűnt, erre a Pet Shop Boys visszahozta őt egy régi dal újrahangszerelésével. Érdekes ellentét feszül a drámai énekstílus és a szintipopos hangszínek közt."

Hát... Ettől a feldolgozástól mindig komplett borsólevesek közlekedtek végig a hátamon, de rossz értelemben véve. Utáltam, na. Szerintem borzasztó ripacskodás. A Pet Shop Boys előadásában mérföldekkel jobb, pedig úgy sem az a hú... Ha már a PSB és más előadók együttműködéséről van szó, szerintem még az Eighth Wonder aka. Patsy Kenzit is agyon veri az "I am not scared"-el, pedig azért az is eléggé a brit popzene csirkefarhátja kategória.

"Ugyanebben az évben szippantott be egy időre a Tim Burton-féle Batman, amihez többek közt ez a szám is tartozott. Nem akarom szegény Prince-t bántani, de ezt a dalt ma is pont ugyanannyira nem értem, mint akkoriban (se a számot, se a klipet)."

Mélységesen egyetértek. Prince egy zseni (volt), de ez szerintem katasztrofális.

"Na, ez viszont akkor is rockzene volt, meg most is az :) Sosem voltam Aerosmith-rajongó, de a rendszerváltás zenei díszletének elengedhetetlen részét képzik számomra a Pump album slágerei."

Ha már Aerosmith és '89, akkor Guns és Paradise City ugyanebből az évből. Van kérdés, hogy miért? (Na jó, a Welcome to the Jungle is.)
www.youtube.com/watch?v=Rbm6GXllBiw

89-ből még szerintem a Like A Prayer elég erős anyag Madonnától akár popzene történeti síkon is - mint az közismert.
www.origo.hu/teve/20170626-hogyan-nyulta-le-madonna-5-millio-dollarra-a-pepsit-tv.html
www.youtube.com/watch?v=ftXHKfbXeBM
@Sam. Joe: Nem akartam csúnyákat mondani, ne. A csirkefarhátas dolog viszont ül, bár szerintem a PSB úgy általában a popzene finomfőzeléke :P
@Hamster: (Zavart fejvakargatás) Szóval az van, hogy én PSB fronton eléggé elfogult vagyok, mert amikor valaki vagy "Depeses" volt, vagy "Duranos" - már ha popzenét hallgatott - én PSB-t hallgattam, mert hogy akkoriban kezdtem el barátkozni a nyelvvel és azt, ahogy Neil Tennant énekel, azt nagyon jól értettem. Állatira élveztem, hogy minimális szótárazással is értem a szövegeiket, szóval mind a mai napig éppen hogy felhangosítom a rádiót, ha meghallok tőlük egy régi klasszikust - bár az It's a sin-el a világból lehet kikergetni. A zenekar egészen nyilvánvaló szexuális irányultsága meg nettó nem érdekelt soha - mint ahogy mondjuk a Bronski Beat, Erasure, vagy Freddie Mercury esetében sem tudott meghatni soha.
+ sorkatona vagyok Adyligeten, a teherautók járó motorral várakoznak a laktanyaudvaron a romániai feljemények miatt, Aczél Endre izzad a híradóban, Bochkor Gábor megkezdi mindmáig töretlen pályafutását a kereskedelmi rádiózásban, aztán valaki novemberben elmond egy bizonyos beszédet a Hősők terén, járó motorú katonai teherautók megint vannak, közben a BM Kórházban Antal Imre édesanyja nagyon beteg, a Parabola a tévében valódi politikai humort gyakorol, Hofi jegyre a Madách Kamarában több, mint fél évet kell várni, de bejutottunk... Hirtelen ennyi ugrott be errről az évről... Külön köszönet a Voga-Turnovszkyért!
@op tomi: Na, az a romániai tél 14 évesként nagyon kirángatott a nájtrájderes-ervolfos-glükszrádos nyugodtságérzésből. Csak hallgattuk a rádiót, és nem hittük el, aztán néztük a tévét és még úgy se hittük el. Eleve nem hiszem, hogy sok gyűlöltebb ember lehetett akkoriban, mint Csau, de sikerült tovább rontania a hírét... pár napig.
Kb. 89 volt az az év, amikor végképp feladtam, hogy a rádióban normális zenét is halljak. Szerencsére ami jó, az megvolt kazettán, bakeliten. Kb. a Youtube fejlődésével párhuzamosan kezdtem ismét reménykedni, hogy nem úgy temetnek el, hogy már csak Modern Talkingot meg a többi nyálgépet látom a képernyőn :-)
Huhh, volt egy Voga-Turnovszky kazettám, rojtosra hallgattuk. Vagyis ma is megvan, csak nincs mivel lejátszani. Ezek persze megvoltak, de nekem a tinidiszkó-korszak pár évvel később jött, Informer és társai, aztán techno-pop-rettenetek végtelen áradata...
1989? Akkor Black Sabbath - Headless Cross. Ráadásul ősszel élőben, a Sportcsarnokban. Akkor hallottam életemben először megdörrenni Iommi gitárját... És még láthattam élőben Cozy Powellt... A mikrofonnál Tony Martin, basszusgitáron Neil Murray, plusz az örök vendégbillentyűs Geoff Nichols, aki ráadásul olyan vokálokat nyomott Martin fölé, hogy huh... Ma már történelem.
Ráadásul ugyanazon az őszön még láthattam a Uriah Heepet is (igaz, csak egy rövid műsorral, valamilyen segélykoncert sztárvendégeiként), akik olyan formában voltak, hogy kész:
www.youtube.com/watch?v=A4swRYzbIKQ
(Pedig mennyien leírták őket már akkor, hogy vén f@szok... pedig akkoriban jött ki a Live In Moscow, amin hallani lehetett, hogy nem akárhogy nyomják)
@Hamster: PSB a legjobb!!! Júliusban voltam koncerten, 63 évesen nem semmi, én is 13-nak éreztem magam, pedig lassan inkább 40... és igen, az angolomhoz is komolyan hozzájárultak.
A Cher szám nem sokat ér számomra (a 10 évvel későbbi Aqua feldolgozás se), de az Iowa osztályú csatahajó (lásd Úszó Erőd) a klipbe az bizony ultramenő :)
Az Aerosmith szám nekem is tetszik, szívesen elhallgatom ha belefutok, de az piros fellép ruha, te jó isten, a szemem kiégett :D
Az It's a Sin egy tök jó PSB szám, ne bántsuk :)
A Poison egy alapmű, nagyon jól eltalált. ami onnan is látszik hogy a Suttyúdiszkó bulikon a modern (Groove Coverage, és annak keményebb remixei)verziókra mindenki ordítva üvölti a refrént, ami kevés számnál fordul elő :)
Vogáék zsenialitása előtt ismét csak meghajolni tudok. Egyrészt mert 100adjára is szétröhögöm magam rajtuk (a kamu csehszlovák Wonderful Life! Hasra dől vagy hanyatt dől! Rohad a marharépa!), másrészt a klip is egy vicces klipparódia, (a PSB esetén ügyesen egy másik számét idézték fel), harmadrészt zeneileg vérprofin van összerakva: próbálja meg valaki ilyen flawless módon összemixelni ezeket a számokat és rájön, nem is olyan könnyű, sőt. És ez a magyar verziókra is érvényes
Életem első "Nagykoncertje" a 90-es Alice Cooper koncert volt az MTK stadionban, nagy élmény volt :)
@Sztavrosz7:

"Életem első "Nagykoncertje" a 90-es Alice Cooper koncert volt az MTK stadionban, nagy élmény volt :) "

Hát még a haveromnak mekkora élmény volt: ott jött össze a leendő feleségével (akit rajtam keresztül ismert meg) :-))))
Na, sorban. :-)

1) Alice Cooper még mindig a top. Kár, hogy ez a Poison klipnek a "szemérmes" verziója. Szerencsére nekem megvan a cenzúrázatlan. :-P
2) Emlékszik még valaki, hogy mire célozgat Voga processzor és Turnovszky a FYC paródiában Matt Biancoval és a joghurttal? 3:-)
3) Valaki erősítse meg, hogy ugyanebben a klipben a PaDöDőt látom közreműködni, plíz!
Hamster tuti nem vagy rocker :)
Ilyen zenék mellett.
Nekem 89 szakmunkás első,Running Wild és Helloween pólós srácok jöttek szembe punkokkal az iskolába volt arc lees.
Queen minden mennyiségben,bár alapból rock és metál a PSB a mai napig bejön Rent a kedvenc.
Alice akkor is király volt matekfüzet a poszterével díszitve.
Vogaturnovszki a legnagyobb mirigyék a kanyarba sincsenek.
Cher szánalom,a többi szinte egy slágeres.
@ZöPö_:
"2) Emlékszik még valaki, hogy mire célozgat Voga processzor és Turnovszky a FYC paródiában Matt Biancoval és a joghurttal? 3:-)"

Valami rémlik, hogy a MIDEM gálán, vagy hol leöntötték joghurttal?