Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, repülőgépekre, reklámokra, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

június 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  3. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  4. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  5. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  6. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  7. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  8. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...
  9. "It was a good time to be 27"Már írtam arról, milyen nagyszerű dolog, hogy a különböző külföldi villamosbarátok nem egyszerre jártak Magyarországon, mert így szinte teljesen mást láthatunk Geoffrey Tribe '69-es, Peter Haseldine...
  10. Budapest és Miskolc utcáin járva '76 februárjában1976 fontos év volt a budapesti villamosokról készült képeket illetően: akkor látogatott ide először Ab van Donselaar, Tim Boric, és akkor kezdett rendszeresen idejárni Heinz Heider. Ez egyszerűen...

Címkék

103 (6) 125év (6) 2624 (12) 41-es (6) 424 (7) abszurd (26) Ab van Donselaar (34) agyhúgykő (55) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (55) autók (65) bach (5) balaton (21) basel (7) bbc (8) bécs (36) belgium (11) bengáli (12) berlin (134) berlini fal (20) bkv (42) blog (27) budai vár (24) budaörs (35) budapest (705) budapesti pillanatok (39) buék (8) busz (65) c64 (12) caf (10) city lights (66) class 56 (7) commodore (16) csak egy kép (34) csak egy videó (236) csehország (17) csehszlovák (5) csörgő (7) cukiság (32) debrecen (24) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (30) életkép (22) életképek (29) életmód (6) elveszett (30) énblog (285) énzene (17) építészet (61) építkezés (20) épület (13) érdekesség (14) erfurt (7) esti városkép (8) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (10) felhők (25) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (25) film (8) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (13) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (8) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (22) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (54) gitár (27) gmap (12) goldtimer (5) gondolatok (10) gőzmozdony (15) gyermekvasút (17) haditechnika (10) hajó (37) hampage (249) hamster (5) hangszerek (9) hármashatárhegy (5) helikopter (10) hév (23) híd (29) (22) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (115) idegenforgalom (21) ikarus (22) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (8) karikatúra (5) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kép (6) képek (656) képregény (94) kérdés (5) kirándulás (11) kisföldalatti (10) kiskörút (5) kisvasút (37) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (314) kritika (70) kulfoldi szemmel (60) lánchíd (7) last ninja (5) látnivaló (9) lengyelország (36) lhbs (24) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (13) m4 (15) maci (6) mackó (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (5) mátyás-templom (6) máv (34) medve (7) metál (9) metró (40) miskolc (23) mittudoménmi (9) MOD (7) morál (11) morgás (124) mozi (5) mtp (7) muki (10) münchen (24) műrepülés (8) múzeum (41) nagypolszki (6) németország (280) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (28) nosztalgia (170) nürnberg (19) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (9) NZA (8) olaszország (13) oldtimer (61) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (35) pályahiba (6) pályaudvar (22) panoráma (105) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (9) popkultúra (106) pozitívum (12) pozsony (10) prága (7) programajánló (25) púpos (12) queen (10) r.i.p. (10) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (20) relax (12) repülés (118) repülőgép (40) repülőgépek (59) repülőnap (31) repülőtér (11) retró (26) rock (60) s-bahn (10) semmering (7) SNL (14) sorozatok (15) soundcloud (11) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (18) szlovákia (18) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (183) társadalom (5) tatra (12) taurus (6) technika (32) technikatörténet (32) tél (11) templom (12) tévéműsor (27) thin lizzy (5) Tim Boric (13) tömegközlekedés (317) történelem (27) trolibusz (46) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (86) überzenészek (16) utazás (251) utcakép (146) uv (29) vár (9) várnegyed (8) város (362) városkép (83) városliget (8) vasút (330) vélemény (8) vicinális (13) vidám park (5) videó (607) villamos (572) vlog (7) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (222) zene (158) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Régi idők pre-youtube sztárjai

2017.03.08. 18:00 :: Hamster

Bár a múltkor azt írtam, hogy a gitárok nem sokat fejlődtek az elmúlt 50-60 évben, azt azért le kell szögezni, hogy a használatuk annál többet változott. Konkrétan amivel a hatvanas-hetvenes években még gitáristenné lehetett válni, az ma egy youtube-csatornához is kevés lenne. Manapság saját gitárjuknál kisebb gyerekek játszanak profiként, ismeretlen fickók a fülükkel és hajukkal játszanak hatvan szólamban negyvenhúros gitárokon, és utcazenészek jammelnek olyanokat, hogy a nyolcvanas évek sessionzenészei inkább nyugdíjba mennek - ilyen régen nem volt. Vagy mégis?

Például itt van valaki, aki saját magával játszott együtt, még mielőtt hivatalosan feltalálták volna a többsávos felvételt, vagy a nemlineáris videószerkesztő programokat.

De tapping-mágusok is léteztek már jóval Steve Vai előtt (a legjobb rész szerintem az, amikor "nagybőgőt" játszik maga mellé 3:53-tól). Hiába, Eddie van Halen előtt is voltak emberek, akik ráuntak a sima pengetésre!

6 komment

Címkék: zene gitár youtube érdekesség

"Elveszett" repterek

2017.02.26. 07:00 :: Hamster

Berlin felhagyott légikikötőiről - Gatow, Adlershof, Tempelhof - már meséltem, de ezeknél jóval közelebb is találhatunk "elveszett" repteret - igaz, nem nagyvároson belül, bár Mátyásföld tulajdonképpen határeset. És most nem repülőgépeket is elbíró autópályaszakokról, hanem állandó vagy félállandó infrastruktúrájú légibázisokról beszélünk!

A térkép forrása

Persze rögtön az elején leszögezném, hogy nem akarok a hadtörténet/haditechnika/urbex terén alkotó blogok babérjaira törni, illetve nem is az olyan komolyabb repterekről szeretnék írni, mint Kiskunlacháza, Kunmadaras, Tököl, Kalocsa, Börgönd, Szentkirályszabadja, vagy éppen Taszár*, hanem az apróbbakról, melyek létezését mindig is érdekesnek találtam.

*Egyébként ez azért elég sok katonai reptér egy ilyen kis országnak, nem? Pedig a sorból hiányzik a manapság nemzetközi légikikötőként működő Debrecen és Sármellék, illetve Kecskemét, Szolnok és Pápa. Mindenesetre ahhoz képest, hogy gyerekkoromban mindig azon ment a viccelődés, hogy a MiG-ek még fel se gyorsulnak, már lassítaniuk kell, hogy át ne menjenek a szomszéd országba, elég rendesen meg voltunk pakolva ilyen létesítményekkel!

Teljesen szubjektív, ellenben cseppet sem szakszerű válogatás: Csákvár, Székesfehérvár/Tác, Mezőkövesd, Tapolca

Számomra az egyik legmeglepőbb "felfedezés" az volt, amikor egy sétarepülés során egyszercsak átrepültünk a csákvári reptér fölött, valamikor a kilencvenes évek végén: ugyan a hidegháborúban sem üzemelt állandó bázisként, azért valamikor (egyes infók szerint '60 körül, mások szerint '75-ben) kapott egy két kilométer hosszú betonpályát. Igaz, elég keskenyet: húsz méterével mintha csak és kizárólag a meglehetősen apró MiG-21-eshez tervezték volna - egy szállítógépnek, de még egy korabeli vadászbombázónak is ez már szűk lett volna. Egyébként maga a létesítmény már a második világháborúban is működött, de békében csak tartaléknak használták: akkoriban minden repülőegységnek megvolt a kitelepülési helye, ahová időnként kiköltözött. A leghíresebb a kenyeri "hadműveleti kaszáló" volt, de ugyanerre használták Kilitit, Tápiószentmártont, Berettyóújfalut, meg még ki tudja, hány helyet. Nos, azokhoz képest Csákvár egy négycsillagos szálloda lehetett :)

Bővebben itt olvashattok a csákvári repülőtérről

Gyerekkoromban a Balaton felé menet mindig jobbra néztem az M7-esről Fehérvárnál: ott ugyanis rendszerint egy rakás szovjet katonai helikopter pihent egy füves területen. Az ember persze tudta, hogy az ország légterének rendszeres "vendégei" a vöröscsillagos gépmadarak, de ennyire közvetlenül nem nagyon lehetett őket látni. Édesapám mesélt arról is, hogy az egyik kicsit távolabb látható íves tetejű épület szintén reptérhez - a sóstóihoz - tartozott eredetileg, de ott akkor már gyárak működtek. Pluszban innen úgy 5 kilométerre kelet-délkeletre, Börgöndnél is volt egy magyar bázis - utólag nagyon furcsa, hogy milyen "militáns" környék volt ez még a nyolcvanas években is! A tácinak nevezett szovjet helikopterreptér helyére mindenesetre a rendszerváltás után bevásárlóközpont épült, de néhány betonozott gépállóhelyet ma is ki lehet szúrni a 8-as útról.

Bővebben a táci bázisról

Az előzőnél komolyabb katonai reptér a Mezőkövesd melletti "Klementina" nevű objektum, pedig igazából sose építették ki teljes valójában. Az első történet, amit erről a helyről hallottam, úgy szólt, hogy "a szovjetek előretolt bombázóbázisa lett volna háború esetén, de a CIA megszerezte a terveket, úgyhogy inkább nem fejezték be". Namármost ezek a dolgok szerintem nem így működnek (az ötvenes években, amikor nekiálltak kibetonozni, még valóban nem létezett a mai értelemben vett műholdas lefedettség, de azért egy ekkora repteret biztos nem lehetett volna sokáig titokban tartani), de vannak még ennél is kevésbé hihető sztorik is, például hogy "föld alatti hangárból indultak a gépek".

9 komment

Címkék: repülés magyarország érdekesség repülőtér

Vonat az utca közepén

2016.07.09. 18:00 :: Hamster

Az Egyesült Államok tömegközlekedésileg gyakorlatilag ismertlen terület számomra: sosem jártam ott, és mivel túl messze van ahhoz, hogy érzelmileg kötődni tudjak ottani üzemekhez csupán képek alapján, bevásárláskor is rendre ki szoktak maradni a kosárból a róluk szóló könyvek. Egyszer kaptam ajándékba egy dupla kötetet a kaliforniai Pacific Electric-ről, ami pontosan olyan volt, mint amilyennek egy klasszikus amerikai közlekedési vállalatot képzeltem: óriási hálózat, hatalmas járművek, lenyűgöző forgalmi helyzetek - és persze az egész már rég nem létezik, mert elsöpörte a motorizáció. A több száz, néha ezer kilométeres, a mi fogalmaink szerint is villamosnak mondható rendszerek mellett az "interurbán", azaz városi területek közti/körüli üzemek tetszettek, bár nagyjából annyit tudtam róluk, amennyit NZA barátom egyszer leírt. Ebben a cikkben konkrétan is meg volt említve az utolsó még működő klasszikus interurbán, a Chicago környéki South Shore Line, de a képek eddig nem nyűgöztek le annyira, mint a videó, melybe egy német fórumbejegyzés kapcsán akadtam bele ma reggel:

Európai szemmel nézve elég döbbenetes a kisvárosi utca közepén, az autók közt robogó elővárosi vonat, amint lefékez a kereszteződés előtt, mert piros a lámpa. Kicsit furcsa is ez: tényleg nincs semmi előnye a keresztező forgalommal szemben? Gyorsan hozzáteszem, hogy láttam hasonló fekvésű vonalat Svájcban, de ez valahogy mégis más.

Southshoremichigancity.jpgBy No machine-readable author provided. LHOON assumed (based on copyright claims). - No machine-readable source provided. Own work assumed (based on copyright claims)., CC BY-SA 2.5, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=1449763

A vonalnak csak egy része (a térkép jobb alsó sarka felé) ilyen, de akkor is meglepő, hogy fennmaradt, hiszen ehhez az útközepi magányos sínpárhoz képest még a ráckevei HÉV is modernnek tűnik az úttesttől elkülönített, túlnyomórészt két vágányával, meg a fénysorompókkal... El se akarom képzelni, milyen lehet ebben az utcában lakni, a kolompoló-kürtölő vonatoktól tizenegynéhány méterre :) Van esetleg az olvasók közt, aki élőben is látta ezt az üzemet?

35 komment

Címkék: youtube közlekedés usa tömegközlekedés vasút érdekesség hév interurban

13 kilométeres acélhíd, fejjel lefelé lógó villamosokkal

2015.05.16. 18:00 :: Hamster

Az időjárással nem igazán volt szerencsém (bár az előrejelzések voltaképp reggeltől kezdve esőt ígértek, szóval csak ne panaszkodjak), de a wuppertali függővasút összességében sokkal nagyobb élmény volt, mint gondoltam! Érdekes volt technikatörténeti szempontból (hisz mégiscsak kb. 120 éve találták ki a működési elvét, ami máig ugyanaz), érdekes volt építészetileg, érdekes volt közlekedésbarátként - és még a bennem (nem túl mélyen) szunnyadó kisgyerek is élvezte a napijegyes viharvasutat :)


A 13 kilométer hosszú vidámparki attrakció
Függővasút a Wupper völgyében

2 komment

Címkék: közlekedés németország technika vasút érdekesség villamos hampage wuppertal

Buliznál atomrobbantás fénye mellett?

2015.05.05. 07:00 :: Hamster

Figyelem! Ez a bejegyzés se politikai, se haditechnikai, se atomfizikai szempontból nem akar többet mondani, mint ami a Youtube-on és a magyar Wikipedián is fent van. Ítélkezni pedig végképp nem akar, csak a közelmúlt történetének egy talán nem annyira ismert fejezetét szeretné felidézni - az esetlegesen kirívó kommentek moderálása is ennek megfelelően fog történni. Kiegészítéseket ellenben szívesen fogadok, mert a fent említett forrásokból származó tudást nem feltétlenül tartom teljesnek...

Szépséges fények a tenger fölött; Honolulu, 1962 júliusában. Szinte hallom, ahogy valami szirupos Elvis-dal szól a lemezjátszóból, miközben az ég így néz ki:

Starfish Prime aurora from Honolulu 1.jpg"Starfish Prime aurora from Honolulu 1". Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons

A fénnyel a képen csak annyi baj van, hogy nem egy naplemente közbeni vihart ábrázol, vagy valami természeti jelenséget, hanem egy hidrogénbomba (kicsit komolyabban fogalmazva: termonukleáris fegyver) robbanásának hatását. Maga a detonáció valahol itt történt - a térképen látható, hogy Hawaii kicsit arrébb van - úgy 1400 kilométerrel -, mégis ellátszott odáig!

Starfish5.JPGBalra: a robbanás fényei más nézőpontból. Forrás: "Starfish5" by Original uploader was Photocopier at en.wikipedia - Transferred from en.wikipedia; transferred to Commons by User:Kurpfalzbilder.de using CommonsHelper. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons

A hatvanas évek elején (újra) teljes mosolyszünet állt be a Szovjetunió és az USA közt: néhány év kihagyás után mindkét oldal nekilátott az addig felfüggesztett nukleáris kísérletek folytatásának. Folytatni akarták őket, mert a korábbi kísérletek után rengeteg kérdés maradt megválaszolatlanul, és persze azért, hogy túlszárnyalják a másik oldal vélt vagy valós képességeit. Ennek a folyamatnak részét képezték magaslégköri, az űr határához egyre közelibb robbantások is.

A szovjetek csak szárazföld fölött tudtak próbálkozni, és hogy elkerüljék a népesség atomvillanás általi megvakítását (ez nem csak honvédségi szivatás volt, hanem reális veszély is), nappal - az USA viszont a Csendes-óceán fölött tesztelt, esti sötétségben. A Gömbakvárium-hadművelet (elnézést kérek, ha valaki a téma súlyához képest komolytalannak érzi a bejegyzés hangnemét, de vagy véresen komolyan, mélyen sokkolva írok róla, vagy így) több robbantást irányzott elő, különböző magasságokban.

A lakosságot felkészítették a kísérletek mellékhatásaira, de ez egyesekben valamiért úgy csapódott le, hogy "szép lesz az ég, érdemes megnézni". Szabályos atomvillanásnéző bulikat szerveztek a beharangozott estékre, és csalódottak voltak, amikor egyik-másik kísérlet elmaradt, például mert a rakétát szem elől tévesztették, és inkább bekapcsolták az önmegsemmisítőt ("Kékkopoltyús naphal"), vagy mert a rakéta menet közben meghibásodott, és inkább bekapcsolták az önmegsemmisítőt ("Tengeri csillag").

Starfish Prime Phenomena.jpg"Starfish Prime Phenomena" by Defense Atomic Agency - Screengrab from Defense Atomic Agency Supprt Film: Starfish Prime. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons

A második próbálkozás megismétlése (Starfish Prime - kicsit úgy hangzik, mintha a Transformers sorozat egyik szereplőjének neve lenne, de a "prime" itt az ismétlést jelezte) végre siker volt: az 1,4 megatonna pusztítóerejű szerkezet sikeresen feljutott 1100 kilométer magasba, majd a leszálló ágban 400 kilométer magasan az emberiség történetének legnagyobb fényjátékát indította el. A fentebbi képen - ha jól értelmezem - a robbanás tűzgömbjét, pontosabban "tűztóruszát" látjuk. Az igazán érdekes jelenség viszont nem ez volt, hanem hogy a robbanás által kiszórt béta-részecskék a Föld mágneses erővonalai mentén sarki fényeket hoztak létre:

12 komment

Címkék: youtube érdekesség technikatörténet

Würzburg hegymászó villamosai

2014.07.15. 18:00 :: Hamster

Ahogy a minap írtam, Würzburg éveken át csak egy útközbeni név volt számomra a Budapest-Köln útvonalon. Sejtettem, hogy nem lehet csúnya hely, mert a vár látszódott a közeli, igencsak méretes autópályahídról, de ennél közelebb nem kerültem hozzá, mert mindig sietni kellett. Érdekes volt néhány hete végre alulról is látni ezt a hidat:

IMG_6420.JPG

Persze nyilván nem eme költői látvány miatt jöttem ide - hanem mert a híd alatt villamos is áthalad, közben igencsak tekintélyes magasságkülönbséget letudva. A fenti kép az emelkedő alján készült...

IMG_6392.JPG

... a következő megállóból viszont már felülről lehet rálátni ugyanerre a hídra: egy pici látszik belőle a fa lombja mellett, a kép közepétől jobbra (a vízszintes valami a felüljáróval egy másik út). A takarás ellenére ugye azért sejthető a magasságkülönbség? Másfél kilométer alatt száz méternél többet kapaszkodik a villamos, fogasléc és egyéb trükkök nélkül! A legmeredekebb szakasz 91 ezrelékes, ez perpillanat a legmeredekebb villamosvonal Németországban...

Forrás: Drehscheibe Online

... bár csak azért, mert a neunkircheni 111 ezrelékeset - lásd a fentebbi képet - 1978-ban bezárták. A helyi szakemberek sokat gondolkoztak azon, hogyan építsék meg - szó volt fogaskerekű vasútról is, de végül elvetették, és '89 őszén sima (adhéziós) villamosvasútként helyezték üzembe. Rendesen vágtat rajta felfelé az alacsonypadlós: hegymenetben eredetileg 70 km/h volt az engedélyezett sebesség, de később 50-re mérsékelték*, a pályát kimélendő (persze érdekelne, hogy addig tényleg mentek-e 70-nel, vagy csak elméleti érték volt, a "menj, amennyivel bírsz" szinonímája). Lefelé 40, a legmeredekebb szakaszon pedig 30 a legmagasabb sebesség. Persze a korlátozások kőbe vésése előtt kipróbálták a fizikai határokat is: 62 km/h-nál való vészfékezésnél, direkt csúszóssá tett pályán, lejtmenetben 228 méter után állt meg a jármű, és ebből csak 26-ot csúszott blokkolt kerekekkel, mert - ahogy előzetesen sejtették - az első kerekek szépen lekaparták a síkosító réteget a sínről, utána pedig ismét lehetséges volt az üzemszerű fékezés. (Forrás: Das Liniennetz der Würzburger Strassenbahn) A 91 ezrelék egyébként körülbelül másfélszerese az egykori budapesti 58-as villamos legmeredekebb részének (59 ezrelék), és kicsit több mint másfélszerese az 59-esének (53 ezrelék).

*halk megjegyzés: a budapesti villamos perpillanat vízszintesen se mehet ötvennél többel

15 komment · 1 trackback

Címkék: videó németország képek tömegközlekedés érdekesség würzburg villamos

Amikor csillagszóróvá válik a villamos kereke

2014.03.24. 07:00 :: Hamster

A kilencvenes évek második felében kezdtem Zuglóban dolgozni, amikor a 44-es és 67-es villamosok már nem jártak, de a Thököly úti vágányok üzemi összeköttetésként még járhatók voltak. Akkoriban nem voltak villamosmán ismerőseim, akik előre szóltak volna egy-egy érdekes menetről, de egyszer ebédidőben véletlenül sikerült elcsípnem egy tanulókocsit, amint lassan a Keleti felé próbál haladni. Alig mozgott, mert a koszos, rozsdás, kulimászos síneken alig volt visszavezetés. Aki számára esetleg nem lenne világos: a villamosokat tápláló áramkör egyik pólusa a felsővezeték, a másik a sín. Ha ez a kör nem tud rendesen záródni, az áram ívet húzva üti át a szigetelő koszréteget, rozsdát, ami látványos, de persze rossz a hatásfoka, és az áramingadozás nem is tesz jót a berendezéseknek. Ez a tanulókocsi pedig úgy szórta a szikrákat, hogy azt hittem, valami kísérleti síncsiszolót látok :)

IMG_6240.JPG

Éveken át bánkódtam, hogy nem volt nálam fényképezőgép, annyira látványos volt a jelenség - állandó forgalom alatt álló pályán nem lehet ilyet látni. Aztán 2007 júliusában olyan hőség volt, hogy a Bartók Béla úti sínek mellett megolvadt a szurok (vagy bármi is az ott), a vágányokat használó buszok pedig gyorsan szétterítették a trutymót, ami egyszerre akadályozta a visszavezetést és csúszott. Volt Ganz csuklós, ami szabályszerűen nem tudott felmászni a Gellért téri megállóból a Szabadság hídig...

Ennél is látványosabb effekt volt azonban az említett rossz visszavezetés miatti szikrázás. Olyan "amperszag" volt, hogy ihaj! Hasonló jelenség volt ez, mint amit a Thökölyn láttam, csak állandósulva: a rozsdás, koszos sín előbb-utóbb megtisztul a villamosok kerekeitől, itt viszont a szikrázás csak tovább olvasztotta és "karamellizálta" a trutyit, még rosszabb állapotokat létrehozva. A fekete valamit a Kálvin térig szétkenték a tuják, nem is tudom, hogy tudták másnapra levakarni. Érdekes volt, hogy a kipörgő kerekekkel visító villamosok vezetői nem erőlködtek a problémamegoldással, hanem egyre feljebb és feljebb kapcsoltak, még több szikrázást okozva. Az egyik snitten folyamatosan tapadásnövelő homokot is szór a vezér, ami felhőként száll mögötte - kicsit olyan volt a feeling, mintha rock koncerten lenne az ember :)

4 komment

Címkék: budapest videó érdekesség villamos pályahiba

Tram-train: a karlsruhei modell

2013.11.29. 07:00 :: Hamster

A múltkor mutattam néhány képet a Harz-hegység kisvasútjára kijáró nordhauseni Combinóról, most jöjjön a vonatként viselkedő villamosok nagyágyúja: a karlsruhei Stadtbahn!

img_2591.jpg

Először is beszéljünk arról, miért akkora szám, ha villamos közlekedik vasútvonalon. Hisz sínen megy egyik is, másik is, nem? Hát... a valóság bonyolultabb. Először is, a villamos egyenfeszültséggel működik: a karlsruhei konkrétan 750 volttal (a budapesti 600-zal), a nagyvasút pedig jobbára váltakozóval: ebben az esetben 15 kV 16,7 Hz-essel (magyar vasút: 25 kV 50 Hz). Mielőtt valaki kommentet ír: természetesen vannak egyenáramú nagyvasutak a világban, de a feszültség ott is magasabb szokott lenni, a konkrét példát tekintve pedig irreleváns, hogy másutt mi van:) De bőven van más különbség is a villamos és a nagyvasút közt: más kerékprofilt használnak, más jelző- és biztosítórendszereket alkalmaznak, más szabályzatok alapján használják őket. És persze más fizikai igénybevételnek (például szilárdság) kell megfelelniük a járműveknek is, ennek megfelelően más szabványok alapján tervezik és üzemeltetik őket. Arról nem is beszélve, hogy általában más a tulajdonosa a városi és a városközi vágányoknak. Mennyivel egyszerűbb dolga volt a nyíregyházavidéki kisvasútnak, amikor 1911-ben úgy döntöttek, hogy Sóstógyógyfürdőig villamost (is) közlekedtetnek az öt évvel korábban megnyitott vonalon!

Murgtalbahn Tennetschluchtbruecke Stadtbahn
Villamos a Fekete-erdőben. Forrás: MCMC (Own work) [CC-BY-SA-2.5], via Wikimedia Commons

Az, amit a közlekedéstervezők "karlsruhei modellnek" neveznek, nem egy csapásra alakult ki. 1959-ben egy közeli üdülőhelyre vezető méteres vasutat (Albtalbahn) kezdtek normál nyomtávúra átépíteni, hogy bevezethessék a belvárosba. Nem azért, mert jól néz ki rajzon, hanem az átszállások elhagyása miatt: ez nem csak a meglevő utasoknak kedvező, hanem újakat is vonz. Ezután egy dízeles, csak tehervonatok által használt vonalat villamosítottak (Hardtbahn). Az újabb siker után nagyobbat álmodtak: '85-ben egy városi járművet áramátalakítóval szereltek fel, hogy nagyvasúti árammal villamosított vonalakon teszteljék. 1991-ben indult a próbaüzem az erre a célra épített, kétáramnemű tram train szerelvényekkel - akkor még teljesen a Deutsche Bahn vágányain -, majd '92-ben begördültek Karlsruhe belvárosába - a különféle paraméterű hálózatok ezzel átjárhatók lettek.

img_2737.jpg

Ez a kétáramnemű tuja a képen például épp a karlsruhei piactéren halad át, hogy aztán néhány kilométerrel arrébb felhajtson a nagyvasút vágányaira, és sebesvonatként robogjon a hatvan kilométerrel arrébb levő Heilbronnig...

... ahol aztán újfent stílust váltva az utcán halad tovább. Belvárostól halad belvárosig: a környező falvakból és városokból gyakorlatilag átszállás nélkül lehet Karlsruhe vagy Heilbronn főutcájába eljutni, ez meglehetősen versenyképessé teszi a járatot más közlekedési eszközökkel szemben. A fentebbi videót úgy ágyaztam be, hogy a Heilbronnba érkezésnél kezdődjön, utána belülről megnézzük a váltást az ellenkező irányba. Pontosan így láttam először ezt a rendszert 2003-ban, ennek ellenére most is izgalmas a látvány. Talán az is észlelhető, hogy ez a villamos a vasúton se úgy halad, mint a romhányi Bzmot, pedig nem megy száznál gyorsabban, csak jól gyorsul, és ritkán lassít.

img_2689.jpg

A karlsruhei közlekedési vállalat (VBK), az Albtalbahn (AVG) és a Deutsche Bahn által közösen működtetett hálózat - aminek része a sima villamos és a tram-train is - körülbelül 400 kilométeres, de persze nem pusztán azért épült ki, hogy ezzel a számmal dobálózzanak: sokkal jobban szeretik azt emlegetni, hogy bizonyos vonalakon 400%-os utasszám-növekedést tapasztaltak a "stadtbahnosítás" után.

Bad Wildbad König-Karl-Straße

A karslruhei Stadtbahn pályája a várostól 50 kilométerre levő Bad Wildbadban. Forrás: Andreas Praefcke (Eigenes Werk) [GFDL oder CC-BY-3.0], via Wikimedia Commons

26 komment

Címkék: youtube közlekedés németország képek tömegközlekedés vasút érdekesség villamos karlsruhe

A friesenheimi kanyar

2013.11.26. 15:00 :: Hamster

Érdekes, hogy az emberek valamiért azt hiszik, hogy Budapestre különleges felépítésű villamosok kellenek, mert itt olyan lehetetlen vonalvezetések vannak, amiket nem bírna el tetszőleges jól megépített jármű. Nos, a pályaállapotokat tekintve tényleg voltak-vannak extremitások, de egyrészt azok se ex-szovjet szinten, másrészt viszont a villamosvonalaink vonalvezetése még Nyugat-Európához képest se számít extrémnek. Például alig vannak meredek szakaszaink, illetve szűk íveink és bonyolult geometriájú pályánk se nagyon van (a Lánchíd budai aluljáróját leszámítva, mert az tényleg elég kacifántos - bár mint azóta kiderült, az egyátalán nem ilyesmire tervezett hannoveri kocsik is át tudnak menni rajta). Marad az, hogy "hű, Pesterzsébeten milyen közel mennek a házakhoz a szűk utcákban a villamosok". Aztán az ember elmegy Ludwigshafenbe, és lát egy ilyet:

06110072.jpg

Ez a helyi villamosbarátok közt elég népszerű tereptárgy a friesenheimi kanyar, 15 méter körüli sugárral. Ez számunkra azért érdekes, mert a budapesti villamosok által bejárható legkisebb ív sugara 18-20 méter körül szokott lenni. Persze itt se világrekordról beszélünk, hiszen Bázelben van (volt?) 12 méteres ív (amiben a Combinójuk is végig tud menni!), az Egyesült Államokban és Kanadában (Boston, Toronto) pedig tíz méter körüliek is előfordulnak. De akkor is, Nyugat-Németországtól nem várna az ember ilyet... aztán mégis ott van.

06110063.jpg

Az igazi szépségét az adja a dolognak, hogy két irányba járnak rajta, de mivel csak egy ívet tudtak beszuszakolni a kereszteződésbe, ezért a két sínpárból egy lesz az ív előtt. És bizony nem csak a hagyományos forgóvázas típusok mennek át rajta, de az alacsonypadlós multicsuklósok is. A hab a tortán pedig az, hogy közel sem lépésben haladnak át, tessék csak megnézni ezt a videót 2:10-től:

Persze mindettől még imádom a budapesti villamost, de nem gondolom, hogy az érdekesnek levéshez lehetetlen műszaki paraméterekre lenne szükség. Sőt, örüljünk, hogy nincs ilyenünk, mert ez egyszerűbbé teszi a beszerzést és üzemeltetést :)

29 komment · 1 trackback

Címkék: youtube közlekedés németország képek tömegközlekedés érdekesség villamos ludwigshafen

A villamos, ami hegyi kecskének képzeli magát

2013.11.21. 15:00 :: Hamster

Budapesten elég sok gond van a Budai Várba felmenő buszokkal. Ha Budapest Stuttgart lenne, ilyen probléma nem lenne, mert busz helyett villamos járna a Várhegyre. De komolyan, a Várfok utca valahogy így nézne ki:

08270198.jpg

Ha egy város dombokra-hegyoldalakra épült, akkor vagy nehéz megoldani a tömegközlekedést (ez a mi budai oldalunk), vagy egyszerűen fogják és megoldják, mint Prágában, Lisszabonban, Bázelben, Zürichben, Würzburgban, Gmundenban - vagy Stuttgartban. Utóbbinál különlegesen látványos az egykori 15-ös villamosvonal belvárosból a környező  hegygerincre felhaladó része: egyszerűen nekivág, és felmegy. Sőt, aztán le is jön róla. Sőt: esős, havas időben is. Lombhulláskor is. Sőt: a nosztalgia járművek is. Sőt: azóta a villamost lecserélték kicsit a metróra hasonlító járművekre, és azok is elmennek ugyanitt, a közúti forgalom közepén. Sőt: a nosztalgia villamosok az eltérő nyomtáv ellenére még mindig vidáman elközlekednek itt - bár a két nyomtávú vágányzat azért kicsit tényleg a luxus kategória...

Legutóbb 2007 decemberében jártam itt, aznap, amikor a méteres nyomtávú villamosok helyét átvették a normál nyomtávot (1435 mm) használó Stadtbahnok. Kellett még egy utolsó mennünk a tujával, és le is videóztam, lásd fent. Tessék megnézni: itt hegyre fel gyorsabban mennek, mint nálunk síkvidéken :-/

39 komment · 2 trackback

Címkék: németország tömegközlekedés érdekesség villamos stuttgart gt4