Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

szeptember 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  3. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  4. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  5. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  6. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  7. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  8. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...
  9. "It was a good time to be 27"Már írtam arról, milyen nagyszerű dolog, hogy a különböző külföldi villamosbarátok nem egyszerre jártak Magyarországon, mert így szinte teljesen mást láthatunk Geoffrey Tribe '69-es, Peter Haseldine...
  10. Budapest és Miskolc utcáin járva '76 februárjában1976 fontos év volt a budapesti villamosokról készült képeket illetően: akkor látogatott ide először Ab van Donselaar, Tim Boric, és akkor kezdett rendszeresen idejárni Heinz Heider. Ez egyszerűen...

Címkék

103 (6) 125év (6) 2624 (12) 41-es (6) 424 (7) abszurd (26) Ab van Donselaar (34) agyhúgykő (56) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (62) autók (66) bach (5) balaton (24) basel (7) bbc (8) bécs (36) belgium (11) bengáli (12) berlin (134) berlini fal (20) bkv (42) blog (27) budai vár (25) budaörs (35) budapest (708) budapesti pillanatok (39) buék (8) busz (65) c50 (6) c64 (12) caf (10) city lights (66) class 56 (7) commodore (16) csak egy kép (34) csak egy videó (238) csehország (17) csehszlovák (5) csörgő (8) cukiság (32) debrecen (24) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (29) életmód (6) elveszett (31) énblog (306) énzene (17) építészet (61) építkezés (20) épület (13) érdekesség (14) erfurt (7) esti városkép (8) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (11) felhők (26) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (25) film (8) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (13) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (8) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (26) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (55) gitár (29) gmap (12) goldtimer (5) gondolatok (10) gőzmozdony (18) gyermekvasút (17) haditechnika (10) hajó (37) hampage (249) hamster (5) hangszerek (9) hármashatárhegy (5) helikopter (10) hév (23) híd (29) (22) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (116) idegenforgalom (21) ikarus (22) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (8) karikatúra (5) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kép (6) képek (670) képregény (94) kérdés (7) kirándulás (11) kisföldalatti (10) kiskörút (5) kisvasút (39) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (315) kritika (70) kulfoldi szemmel (60) lánchíd (7) last ninja (5) látnivaló (11) lengyelország (36) lhbs (24) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (13) m4 (15) maci (6) mackó (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (34) medve (7) metál (9) metró (40) miskolc (23) mittudoménmi (9) MOD (7) morál (11) morgás (124) mozdonyok (5) mozi (5) mtp (7) muki (10) münchen (24) műrepülés (8) múzeum (41) nagypolszki (6) németország (280) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (31) nosztalgia (177) nürnberg (19) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (11) NZA (8) olaszország (13) oldtimer (64) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) pályahiba (6) pályaudvar (22) panoráma (105) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (11) popkultúra (109) pozitívum (12) pozsony (13) prága (7) programajánló (25) púpos (12) queen (10) r.i.p. (10) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (21) relax (12) repülés (118) repülőgép (40) repülőgépek (59) repülőnap (31) repülőtér (11) retró (29) rock (63) s-bahn (10) semmering (7) SNL (14) sorozatok (15) soundcloud (11) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (18) szlovákia (26) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (185) társadalom (5) tatra (12) taurus (6) technika (32) technikatörténet (33) tehervonatok (5) tél (11) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (6) Tim Boric (13) tömegközlekedés (317) történelem (27) trainspotting (30) trolibusz (46) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (87) überzenészek (16) utazás (261) utcakép (147) uv (29) vár (11) várnegyed (8) város (364) városkép (84) városliget (8) vasút (341) vélemény (11) vicinális (13) vidám park (5) videó (623) villamos (572) vlog (7) wachau (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (232) zene (165) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Gyermekkorunk őőőőő... dalai (elsős gimnazista tinidiszkó edition)

2017.09.11. 07:00 :: Hamster

Huszonvalahány évvel a téma aktualitását vesztése után már teljesen immunis vagyok a szeptember eleji iskolakezdési depire, most valamiért mégis beugrott egy emlék, miszerint gimnázium első osztály legelején volt egy olyanunk, hogy "békabál". Nem tudom, ez létező hagyomány volt-e akkoriban, vagy csak a suli vezetése próbált valami újat kitalálni, de gondolom, ha a kezdő egyetemisták gólyák, akkor a zöldfülű gimnazisták is lehetnek békák, akiknek bált kell rendezni. Tulajdonképpen szinte semmi konkrét emlékem sincs az egészről azon kívül, hogy a gimnázium egyik legjobb csaja kötött nyakkendőt a nyakamba zöld kreppből - mivel azonban ennek a "sztorinak" nincs folytatása :) a következő emlékem az, hogy milyen zenék szóltak a bulin. Legyen hát a mai - nosztalgiázós, mert olyan még sose volt - bejegyzés témája az, hogy mi szólt 28 évvel ezelőtt a dizsikben/rádiókban!

1989 szeptemberéről van szó. Fura egy időszak volt ez: mi már évek óta nyugati tévéket néztünk, de eggyel keletebbre még Ceaușescu uralkodott, Berlinben pedig még mindig lőttek arra, aki túl közel ment a Falhoz. A Danubius Rádió már csak nyáron szólt németül, ráadásul rajta kívül a Calypso is kereskedelmi tempóban nyomta az agyunkba a nyugati zenéket. Sőt, valamikor év közben a Music Television is megjelent a lakótelepi kábelhálózatokon. Eközben a nemrég megkapott személyi igazolványunkat még a Magyar Népköztársaság bocsátotta ki. Ráadásul oroszul kellett tanulnunk, csak már nem az ideiglenesen hazánkban tartózkodók kedvéért, hanem hogy az orosztanárok ne maradjanak munka nélkül. Másfél évvel korábban még nagy dolog volt tudni, ki énekli az Ásót visz a Laci című számot, ekkor viszont már a teljes angolszász slágerlista egy az egyben ott dübörgött mindenhol. Nagy idők voltak ezek, nem annyira nagy zenékkel. Pontosabban voltak akkor is jó zenék (a teljesség igénye nélkül: pl., pl., pl., pl., pl.), csak nem a rádióban kellett keresni őket. Amiben másnak tűnik '88-89 környéke, az az, hogy míg előtte csak néhány sláger jött át a Vasfüggönyön több-kevesebb késéssel, ekkor már mindent azonnal hallhattunk, nem csak azt, ami bekerült a Poptarisznyába vagy a Magnósok figyelembe.

Azért nem kell megijedni, a legrosszabb '89-es dolgokat nem fogom idetenni, de akit a múltkor zavart az a-ha, korábban meg Midge Ure, az lehet, hogy most se fogja érteni, miért rakok "rossz zenéket" a blogba ;)

1989 előtt soha nem hallottam a Tears for Fears-ről, akkor viszont néhány hónapig még a csapból is ez a Beatles-utánérzés folyt. Később aztán kiderült, hogy ők korábban is elég sikeresek voltak, de hát nem ismerhettem mindenkit :)

Persze nem minden volt olyan "premium kategória", mint az előbbi csapat; voltak simábban "popdal" popdalok is. Mivel New Kids on The Block-i mélységekbe nem akarok lemenni, jöjjön egy olyan szám, amit ugyan nem szerettem, de legalább nem is utáltam. Bár akkoriban még bőven nem voltam rokker, ez a zene mégis nyálasnak tűnt (a szöveget nem elemeztem), most viszont ha meghallgatom, az tűnik fel, hogy valódi hangszerek szólnak benne, valódi hangok énekelnek...  majdnem rockzene! És még a szövegnek is volt értelme. A háttérvokálban egyébként állítólag a Black Eyed Peases Fergie-t és Jennifer Love Hewittet is hallani lehet; valami tévéműsorban szerepeltek együtt az énekesnővel. Nem kell megijedni, én se tudok minden ilyen hülyeséget fejből, csak kinéztem a wikipediából :)

Na, ez viszont akkor is rockzene volt, meg most is az :) Sosem voltam Aerosmith-rajongó, de a rendszerváltás zenei díszletének elengedhetetlen részét képzik számomra a Pump album slágerei.

15 komment

Címkék: énblog zene pop youtube retró emlékek nyolcvanas évek agyhúgykő

Freight train on the beach (házizenészeti agyzsizsik)

2017.05.29. 07:00 :: Hamster

Egy pocsék nap után elegem lett a kép- és videószerkesztő programok látványából, helyette elővettem a hat- és négyhúros szárazfákat, és zajongtam egy jó(leső)t. Aki csak az utóbbi idők blog.hu címlapra is kikerült vasutas vagy hajós bejegyzései alapján ismeri ezt a blogot, az lehet, hogy jobban jár, ha most inkább más olvasnivalót keres magának ;) És aggódni nem kell, holnap megint vonatozunk!

3 komment · 1 trackback

Címkék: énblog zene gitár rock agyhúgykő soundcloud énzene

"Düng, düng, ding, ding, ding düng düng díím"

2017.04.09. 01:35 :: Hamster

Régebben meséltem, hogy kiskoromban féltem a tévében időnként fellépő műszaki hibáktól: ilyenkor hirtelen elment az adás, véget ért a varázslat, csak egy felirat virított az üres képernyőn, mintha elérkezett volna a világvége. Most azon gondolkozom, hogy mennyire összecsináltam volna magam, ha ezt a szignált láttam volna gyerekként:

Na nem mintha 1954-ben lett volna a lakosságnál készülék, de akkor is! Egyébként érdekes, hogy "kedves hallgatóinkkkal" kezdenek - nem volt még kialakulva, hogy ezt az izét majd nézni is lehet...

És most már legalább tudjuk, hogy Eddie Ojeda és Zakk Wylde honnan vette az ihletet a gitárjaik festéséhez. Jó, tudom, egy nagyon szar volt, de éjfél múlt, fáradt vagyok, ennyire futja :)

1 komment

Címkék: youtube technikatörténet szünetjelzés helyett agyhúgykő

A vezető nélküli négyes metró meghajlítja a teret :)

2016.11.05. 18:00 :: Hamster

A nálam az ilyesmire jobban odafigyelők szerint mostanra már tizenvalahány szerelvényből kiszerelték a vezetőfülkét az M4-en, de júniusban még kimondottan rá kellett készülni arra, hogy az ember elkapja az első "panorámavonatot". Volt is ám tolongás a szélvédő szabadon hagyott része előtt, úgyhogy ezt a felvételt a menekülőlétrát védő plexi résén át készítettem. Hogy a nem kimondottan metrónak való Újbuda-központ - Körtér távolságot érdekesebbé tegyem, elinduláskor elkezdtem kizúmolni - ettől nem hogy úgy tűnik, mintha nem közeledne a következő megálló, de egyenesen olyan, mintha távolodnánk. Persze a végén azért csak odaértünk :)

2 komment

Címkék: budapest videó metró m4 agyhúgykő csak egy videó

Posztblues szindróma, avagy házizenészeti agyzsizsik

2016.10.23. 07:00 :: Hamster

Nem tudom, más is hajlamos belelovalni magát olyan dolgokba, amelyeknek ugyan semmi tétje sincs, de mégis csinálni "kell" őket orrvérzésig, mert képtelenek vagyunk abbahagyni? Se elkészülni nem tudunk velük, se otthagyni őket.

Úgy kezdődött, hogy gyakorlás közben kicsúszott a kezemből egy blues menet, én meg felvettem wav-ba, mert az ígéretes riffeket, ötleteket néha fel szoktam venni, hátha öreg koromban lesz időm kiválogatni közülük a használhatókat, és kezdeni velük valamit (muhaha - hát mivel fogom akkor lejátszani az ifjúkori Polimer kazettáimat?). Na, de ezzel most rögtön kezdeni akartam valamit, úgyhogy elindítottam a Sonart. Kezdetnek kell valami dob alap alá... valami előregyártott jó lesz. Így. Hogy érdekesebben szóljon, ne a pattern elején induljon a gitár, hanem a közepén. Oké, ez megvan, akkor itt a riff. Nem, nem jó, újra. Nem, nem is ezt akartam, újra. Közben a riff szépen átalakult, már köze nem volt blues-hoz, úgyhogy valami erősebb dobot raktam mögé. A fene vigye el, ehhez meg nem passzol a riff ritmusa. Á, megoldjuk! Jajj, és erre a riffre eszembe jutott egy téma, rájátszom. Ejj, ez így hamis, próbáljuk újra! Na, ez meg késik. Újrázzunk! Basszus, most hallom, hogy késik a ritmusgitár...

img_8140.JPG

Vegyük fel újra. És újra. Fenébe, lehangolódott a gitár, hamis a szóló. Vegyük fel újra. Eh, zavaró így egyszerre minden, kapcsoljuk le az egyik sávot. Na, most vegyük fel. Megvan. Ó, közben lett egy olyan ötletem, hogy... Na, ez is megvan (ez már másnap volt). Mi lenne, ha alányomnánk egy kis kétujjas meseorgonát, hogy ne lehessen annyira hallani a húrzajokat, mert az jó? Csesszus, a közben valahogy felhangolódott gitárhoz nem passzol a 440-re hangolt orgona. Hangoljuk kicsit el, csak pár klikk. Persze fel lehetne mindent újra játszani, de most csak szórakozom, nem kell nagyon komolyan venni! Így se tökéletes, de a Leslie szimuláció lebegtetése mellett nem hallatszódik annyira, király. Ez is megvan, mégsincs (nagyon) hajnal. Viszont hova tűnt a másik ritmussáv? Mi, letöröltem? De mikor?! Hurrá, wav-ban még megvannak a darabjai a munkakönyvtárban, próbáljuk meg abból összerakni! Hát... a hang megvan, de az időzítési infók nincsenek, próbáljuk egyenként a helyükre húzni őket! Na, új nap virradt ránk, de kész van. Jesszus, ehhez képest meg a másik ritmussáv késik. Meg siet. Mikor hogy. Húzogassuk kicsit, hátha összeáll (that's what she said). Közben van még egy olyan ötletem, hogy ide jó lesz egy ilyen téma. Mondom ide (újrajátszik). Mondom egy ilyen téma (újrajátszik). Basszus, elfelejtettem felvételt nyomni, a semmibe gitároztam, pedig most pontos voltam!! Na, végre kész, hallgassuk meg! Őőőőő... mikor csúszott el a dobhoz képest az első ritmussáv... is? Sebaj, helyrehúzzuk! Jé, már szombat van! Akkor most lefekszem aludni, és reggel folytatom. Á, de jót aludtam... ez meg tegnap óta esett szét, vagy csak éjszaka nem vettem észre, hogy az egyik ritmusgitár késik, a másik meg siet? (Kivéve akkor, amikor cserélnek.) Akkor próbáljuk helyrehúzni őket! Nyilván fel kéne játszani újra az egészet nulláról, de már fájnak az ujjaim. Túl akarok lenni az egészen, mert már az álmomban is ez a riff szólt. Na, ezt a szólót vegyük ki innen. Viszont kell valami a helyére, akkor mégiscsak gitározunk. Basszus, az egész sávot el sikerült csúsztatnom, megfordult a ritmus. Kapcsoljuk le a nem lényeges sávokat, próbáljuk meg úgy. Oké. Okkké... oké. Megvan. Kapcsoljuk vissza őket. Eh, nem megvan, hanem elvan ba...sszusból meg túl sok van a magasokhoz képest, húzzuk le. Most meg úgy szól, mintha koporsóból szólna. Na, helyrehúztam... így viszont már hallom, hogy az ütem közepétől sietek. A fülem tegnap óta fáj a fejhallgatótól, kívül-belül. Na mindegy, húzzuk helyre, aztán vegyük újra az első szólórészt, mert a végén az a vibrato elég... hát egy nagy túrót! Nem bírom abbahagyni, amíg nincs kész, de ez sose lesz kész, úgyhogy inkább feltöltöm úgy, ahogy van, hogy végre mást is bírjak csinálni az estéimmel - mert ugye klassz dolog a brikett, de akárhogy is csiszolgatod, sehogy se lesz belőle briliáns. Bár a 00:48-nál kezdődő részre büszke vagyok, ott sikerült megvalósítani azt a hangulatot, amit eredetileg elképzeltem:

Tanulság: négy hónap alatt nem fogsz újra megtanulni gitározni - ha az ujjaid egész jól mozognak is, pontatlanabb leszel, mint a MÁV. Plusz a géped lassú egyszerre lejátszani és felvenni, emiatt néha negyed másodpercekre megáll, te meg már ki is estél a ritmusból, mikor folytatja. Írd fel a bevásárolnivalók listájára, hogy kell egy erősebb masina... rögtön a rossz fényképezőgéped lecserélése mögé - még jó, hogy vannak hobbijaid, legalább van miért dolgoznod egész héten :)

12 komment · 1 trackback

Címkék: énblog zene gitár agyhúgykő soundcloud énzene

Ma tücsökciripeléssel és ufóval relaxálunk

2016.08.11. 18:00 :: Hamster

Mára nem vagyok hajlandó rendes bejegyzést írni :P

2 komment

Címkék: hülyeség ferihegy relax szünetjelzés helyett agyhúgykő csak egy videó

Joe Satriani olcsó gitáron. Már hogy nem valaki Satrianit játszik egy olcsó gitáron, hanem maga Satriani játszik egy olcsó gitáron. Satrianit.

2016.06.21. 18:00 :: Hamster

Mostanában második tinédzserkoromat élem, abban az értelemben, hogy a gitározás visszatért az életembe, és több örömet okoz, mint holmi villamosos blogbejegyzések írása (a vonatosakat meg úgyse olvassa végig senki). A múltkor meséltem a világ legjobb gitártanárjáról, Joe Satrianiról, akkor akadtam bele ebbe a videóba is. Nincs rajta semmi különleges; Joe egyik saját számát játssza - csak nem a megszokott hiper-szuper hangszerén, hanem egy olcsó Stratocaster-kópián (hejj, de szívesen írnék arról, hogy mit is jelent ez körülbelül, ha tudnám, hogy bárkit is érdekel). Mindenesetre annak ellenére, hogy az ember a hozzám hasonló amatőr gitáros hajlamos azt gondolni, hogy hiperszónikus űrgitáros zenéket csak hiperszónikus űrgitáron lehet játszani, a pár tízezret érő szárazfán is megszólal a szám:

A végén persze kicsúszik belőle, hogy ez konkrétan fizikailag fájt neki, de azért ott voltak a hajlítások, többé-kevésbé megszólaltak a hangok, és még a tremoló se hiányzott annyira. És ha esetleg mégis vannak itt gitárosok, egy kis trivia: Satriani csak 1987/88-ban került az Ibanezhez, a Surfing with the Alient még más gitárokon játszotta fel; a szóban forgó szólót például egy Kramer Paceren:

Vicces, hogy ebben az interjúban mennyit szidja azt a bizonyos eredeti gitárt, ami persze valószínűleg tényleg primitív a saját maga által tervezett gitárokhoz képest, de azért vacaknak mégse nevezném (én például szívesen elfogadnám, mondom a címet, lehet postázni). Lényeg a lényeg, hogy ő valószínűleg egy budiajtón is elég jól el tudná játszani a saját számát (ha adnak neki egy wah pedált), mert megszokta a vacak hangszereket, de nem akarja ezt bevallani, mert akkor ki veszi meg a drága signature modelleket? ;) Összehasonlításként itt egy felvétel arról, hogy' szól az imént hallott dal egy hivatalos Joe Satriani modellen:

12 komment · 1 trackback

Címkék: énblog zene gitár youtube jolana joe satriani agyhúgykő

"Morogjunk mindennapi dolgokra tök értelmetlenül" című rovatunkban: kéz(nemnagyon)szárítók

2016.05.20. 07:00 :: Hamster

Gyerekkoromban elég menőnek számított az elektromos kézszárító a nyilvános mosdókban. Alternatívájuk nem volt, legalábbis papírtörlőt kevés helyen láttam, a törölközők meg vagy nagyon mocskosak voltak, vagy rég ellopták őket. A legtöbb ilyen kütyüt az ikladi Ipari Műszergyár készítette, meglepően jó formatervvel. Az ember aládugta a kezét a gömbölyű tetejű csodának, a kiáramló levegő hamar bemelegedett, a víz elpárolgott, a felhasználó boldogan (és szárazon) továbbállt, miután a kütyü úgy érezte, hogy már nem vagyunk vizesek. Aztán ránk szakadt a szabad piac, és ezer hasonló masina jelent meg. Ezek valószínűleg kevesebbet fogyasztanak, lehet, hogy tovább is tartanak, viszont saját tapasztalatom szerint a kéz szárítására csak mérsékelten alkalmasak. Viszont legalább jó hangosak.

Konkrétan a jövő reumatológusai vélhetően alaposan el lesznek látva páciensekkel, mert nem hiszem, hogy különösebben egészséges lenne az, amikor az ember vizes kezére hideg levegőt fújnak kétezer kilométeres sebességgel. Mire a fűtőszál elkezd bemelegedni, a felhasználó már elunja a dolgot, és inkább félig vizes kézzel távozik. Gondolom így kevesebbet fogyaszt a kütyü, lehet örülni ennek is - a kezedet meg a nadrágodba törölni :-/ Nem lehetne visszahozni azt a módit, hogy nem fúj annyira a ventilátor, cserébe viszont hamar bemelegszik, és használható arra, amire elvileg szolgál?

17 komment

Címkék: morgás agyhúgykő

Nem ezeket a droidokat kerestük (2 in 1: kritika + vicces videók szilveszterre)

2015.12.31. 15:00 :: Hamster

Jó nagy spéttel néztem meg az Ébredő erőt, és egészen tegnapig csak pislogtam, hogy minden rekordot megdönt, mindenki felpontozza, miközben én úgy jöttem ki a moziból, mintha egy olyan filmet láttam volna, amit eredetileg meg se akartam volna nézni. Láttuk, megvolt, mehetünk haza, ennyi - csak azért nem írom, hogy "mintha csajos film lett volna", mert Mariannom még kicsit nálam is csalódottabb volt. Nagyjából meg voltam győződve arról, hogy a 3D verzió egy tök másik film lehet, mint a 2D, amit én láttam. Tegnap aztán két ismerős is hasonló érzelmekkel nyilvánult meg a film iránt, úgyhogy belőlem is kicsúszott az alábbi morgás. Nem azért írom le, mert azt gondolom, hogy az én kritikám értékesebb vagy fontosabb másénál, hanem hogy ha kijön a rákövetkező rész, utólag vissza tudjam olvasni. Hátha utólag, a folytatás ismeretében majd megváltozik a véleményem - bár kétségeim vannak, hogy ilyen alapokra milyen tornyot lehet építeni. Hogy ne csak negatívum legyen benne, megszórtam a Robot Chicken klasszikus paródiájával a bejegyzést - aki nem ért egyet velem, nézegesse azokat, hátha akkor nem rontódik el a kritikától a BÚÉK-je ;) Vigyázat: spoilerek és akciófigurákkal eljátszott jelenetek következnek!

5 komment · 1 trackback

Címkék: énblog kritika film star wars youtube buék popkultúra robot chicken morgás agyhúgykő

Time And Relative Dishes In Space

2015.12.04. 18:00 :: Hamster

Múlt vasárnap azon töprengtem, hogy honnan rendeljünk gyorsan valami kaját, és az a - teljesen kifacsart - dolog jutott eszembe, hogy mennyivel könnyebb lett volna gyerekkoromban a Netpincéren választani, hiszen alig ismertünk más konyhát a sajátunkon kívül :) Pedig nem volt az olyan nagyon régen, mégse tudom megmondani, hogy volt-e más olasz étterem Pesten a Napoletanán kívül. És ugyan nem éltünk tejesen kő alatt, mert már óvodában is állandóan makarónit zabáltattak velünk (azóta se szeretem), de például nem tudtuk, hogy mi az a pizza. Hallottunk róla, de nem jött szembe az utcán. Anyu egyszer ugyan megpróbált sütni otthon, de az alapján azt hittem, hogy valami olyasmi, amit nem szeretek. Aztán '86-ban Korčulán kiderült, hogy mégis klassz dolog, és onnantól még a mirelitte kivitel is ízlett  - mert hogy (addigra már?) volt olyan is. De ehhez a felismeréshez el kellett jutni a "relatív nyugatra". Egyébként kíváncsiságból rákerestem a témára, és kiderült, hogy más is megpróbálta felkutatni a budapesti  pizzafogyasztás "kultúrtörténetét", és az illető is úgy gondolja, hogy eléggé a sötét középkorban éltünk akkoriban...

De kínait kaját is a nyolcvanas évek második felében ettünk először. Akkor már talán több ilyen étterem is volt a városban (Szilágyi Erzsébet fasor? Roosevelt tér?), de anyuék az akkor még Népköztársaság útjának hívott Andrássy úton levő Vörös Sárkány nevűbe vittek el bennünket. Gyorsan le kell írnom, hogy a jobbra látható számla nem a miénk, ez a 2866 forint akkoriban elég sok pénz lehetett. Emlékszem, hogy tavaszi tekercs már ott is volt, de valahogy nagyon magyarosnak tűnt minden, sok-sok paprikával (el is neveztem magamban Vörös Kakasnak a helyet). Néhány évvel később Kölnben derült ki, hogy a kínai konyha ízei igazából nagyon is eltérnek a miénktől (amit azért sejtettünk:). Csak most, a témának utánakeresve derült ki számomra, hogy ténylegesen ez volt az első kínai étterem az országban, és hogy mások is inkább magyarosnak találták. Biztosan voltak más egzotikus éttermek is a városban, de nem volt olyan kultúrája, mint most, nem volt választék se... vagy csak nem a család pénztárcájához voltak mérve..? Ki hogy emlékszik, hol voltak a fősodortól jelentősen eltérő konyhák? Nekem csak olyanok rémlenek, mint a Bajkál meg a Szlovák étterem, tehát a "barátiak".

De volt még egy furcsaság, amit pont múlt héten meséltem egy kollégámnak: még mielőtt a gofri névre keresztelt édes waffel bejött volna az országba, a Fehérvári úti piac legfelső szintjén árultak egy gofr nevű dolgot. Ránézésre ugyanaz volt, csak sós, sajttal, sonkával, ilyesmivel a tetején. A reklámszöveg szerint svéd találmány volt, mindenesetre nekünk nagyon ízlett, igyekeztünk gyakran rábeszélni aput a bevásárlásokkor, hogy vegyen nekünk. Aztán eltűnt ez az árus, kicsit később pedig meg alig lehetett a strandokon megmozdulni a mindenféle édes dolgokkal leöntött bordázott ostyáktól. Jó lenne kipróbálni újra ezt a sós verziót! (És mozog bennem az a kérdés is, hogy a svédeknél tényleg volt ilyen sós waffel, vagy csak az árus próbálta érdekesebbé tenni a portékáját?)

41 komment

Címkék: énblog étel emlékek nyolcvanas évek agyhúgykő