Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

szeptember 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  3. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  4. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  5. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  6. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  7. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  8. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...
  9. "It was a good time to be 27"Már írtam arról, milyen nagyszerű dolog, hogy a különböző külföldi villamosbarátok nem egyszerre jártak Magyarországon, mert így szinte teljesen mást láthatunk Geoffrey Tribe '69-es, Peter Haseldine...
  10. Budapest és Miskolc utcáin járva '76 februárjában1976 fontos év volt a budapesti villamosokról készült képeket illetően: akkor látogatott ide először Ab van Donselaar, Tim Boric, és akkor kezdett rendszeresen idejárni Heinz Heider. Ez egyszerűen...

Címkék

103 (6) 125év (6) 2624 (12) 41-es (6) 424 (7) abszurd (26) Ab van Donselaar (34) agyhúgykő (56) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (62) autók (66) bach (5) balaton (24) basel (7) bbc (8) bécs (36) belgium (11) bengáli (12) berlin (134) berlini fal (20) bkv (42) blog (27) budai vár (25) budaörs (35) budapest (708) budapesti pillanatok (39) buék (8) busz (65) c50 (6) c64 (12) caf (10) city lights (66) class 56 (7) commodore (16) csak egy kép (34) csak egy videó (238) csehország (17) csehszlovák (5) csörgő (8) cukiság (32) debrecen (24) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (29) életmód (6) elveszett (31) énblog (306) énzene (17) építészet (61) építkezés (20) épület (13) érdekesség (14) erfurt (7) esti városkép (8) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (11) felhők (26) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (25) film (8) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (13) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (8) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (26) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (55) gitár (29) gmap (12) goldtimer (5) gondolatok (10) gőzmozdony (18) gyermekvasút (17) haditechnika (10) hajó (37) hampage (249) hamster (5) hangszerek (9) hármashatárhegy (5) helikopter (10) hév (23) híd (29) (22) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (116) idegenforgalom (21) ikarus (22) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (8) karikatúra (5) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kép (6) képek (670) képregény (94) kérdés (7) kirándulás (11) kisföldalatti (10) kiskörút (5) kisvasút (39) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (315) kritika (70) kulfoldi szemmel (60) lánchíd (7) last ninja (5) látnivaló (11) lengyelország (36) lhbs (24) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (13) m4 (15) maci (6) mackó (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (34) medve (7) metál (9) metró (40) miskolc (23) mittudoménmi (9) MOD (7) morál (11) morgás (124) mozdonyok (5) mozi (5) mtp (7) muki (10) münchen (24) műrepülés (8) múzeum (41) nagypolszki (6) németország (280) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (31) nosztalgia (177) nürnberg (19) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (11) NZA (8) olaszország (13) oldtimer (64) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) pályahiba (6) pályaudvar (22) panoráma (105) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (11) popkultúra (109) pozitívum (12) pozsony (13) prága (7) programajánló (25) púpos (12) queen (10) r.i.p. (10) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (21) relax (12) repülés (118) repülőgép (40) repülőgépek (59) repülőnap (31) repülőtér (11) retró (29) rock (63) s-bahn (10) semmering (7) SNL (14) sorozatok (15) soundcloud (11) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (18) szlovákia (26) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (185) társadalom (5) tatra (12) taurus (6) technika (32) technikatörténet (33) tehervonatok (5) tél (11) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (6) Tim Boric (13) tömegközlekedés (317) történelem (27) trainspotting (30) trolibusz (46) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (87) überzenészek (16) utazás (261) utcakép (147) uv (29) vár (11) várnegyed (8) város (364) városkép (84) városliget (8) vasút (341) vélemény (11) vicinális (13) vidám park (5) videó (623) villamos (572) vlog (7) wachau (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (232) zene (165) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Fallal és anélkül, harmadik rész

2016.02.09. 17:00 :: Hamster

Előző rész: a Potsdamer Platztól a Niederkirchner Strasséig
Második rész: a belvárostól Treptowig

A Fal egykori helyével foglalkozó sorozat befejező részében a Berlin-Mitte városrészt északról határoló szakasszal szeretnék foglalkozni. Az alábbi térképen ezt a "Berlin" felirattól felfelé, a "Prenzlauer Berg" felirattól balra találjuk. Tessék nyugodtan belenagyítani!

Sokan gondolják, hogy a keleti és nyugati oldal közt csak a Checkpoint Charlie-nál lehetett átmenni a Falon, pedig számos további átkelőhely is működött, általában valamilyen korlátozással: a Heinrich-Heine-Strassei például a kelet- és nyugatnémeteknek állt rendelkezésre, míg a Bösebrückén a nyugat-berliniek is átmehettek - a város nyugati oldalának lakosai ugyanis nem számítottak NSZK lakosoknak a keletiek szerint. A már említett Checkpoint Charlie a külföldiek, diplomaták, illetve a megszálló hatalmak katonáinak rendelkezésére állt, míg a Friedrichstrasse-i vasútállomáson bárki átmehetett, akinek megvoltak a megfelelő papírjai.

Berlin wall-1.jpg"Berlin wall-1" by Leon petrosyan - Own work. Licensed under CC BY-SA 3.0 via Commons

Volt még pár további átkelőhely, ezek közül most a Chausseestrasse-it mutatnám meg. A fentebbi kép érdekessége, hogy a keleti oldal felől ábrázolja a megerősített szektorhatárt. Az is látszik rajta, hogy az emberek szabad mozgásán túl a villamosközlekedés is a politika áldozatául esett; 1953 után a síndöcögények a közelben álló (azóta lebontott és beépített) stadion kiszolgálása során a nekünk jobb kéz felé eső házak körül futó hurokvágányon fordultak, miközben még az előtérben látható lejárón át elérhető metróállomás is működött. A Fal felépülte után viszont a ma U6-nak hívott metró szellemvasút lett: nem állt meg többé a keleti megállókban (a Friedrichstrasse kivételével, ahol át lehetett szállni a szintén "nyugati oldali" S-Bahnokra).

A rendszerváltás után újra megnyitották a metróállomást, aztán 2013-ban megszüntették a villamost, pontosabban az addig itt végződő vonalat a főpályaudvar felé kanyarították. Ha ma ezt a kicsit unalmas utcarészletet nézzük, gondoljunk arra, hogy itt 1989. április 8-án még figyelmeztetőlövéssel állítottak meg két nyugatra szökni próbáló kelet-berlini fiatalembert!

Berlin - Nordbahnhof

A Chaussestrasse környékének érdekessége, hogy gyakorlatilag csak egy beékelődés volt a nyugati területbe, tőle 300-300 méterre mindkét oldalon "nyugat" volt. A cikk-cakkban haladó Fal a Nordbahnhof S-Bahn megálló hátsó kijáratánál tört meg, így annak épületét szépen beleépítették a "védvonalba".

A lejáró ma ismét ki van bontva, és itt kezdődik - a Bernauer Strasse mentén - a Berlini Fal emlékpark is. Az S-Bahn megállónak nevet adó Északi pályaudvar 1952-ben szűnt meg, mert hiába volt "keleti" területen, az innen induló sínek csak "nyugaton át" voltak elérhetőek. Az eredetileg Stettini pályaudvar névre hallgató komplexumból egyedül az elővárosi vasút pavilonja maradt meg, ami azért irónikus, mert az itteni elővárosi vasúti funkciók már 1936-ban, az S-Bahn alagút átadásakor megszűntek. Az egykori vasúti terület 10 éve még nagyrészt üres volt, azóta egyre jobban beépítik.

Bernauer Strasse, Berlin, 27 August 1962

A Bernauer Strasse borzasztó átalakulásának egy teljes bejegyzést szenteltem annak idején, de egy kép erejéig érdemes felidézni. A lakóházakat a fotó készítésének idejére már kiürítették, az ablakokat is befalazták - de még állnak. 1963 után már csak a földszint maradt meg belőlük: a házak falai alkották a Falat! A nyolcvanas években épült ki a "klasszikus" (fehérre festett vasbeton elemes) Fal, 1985-ben pedig az egészen addig meghagyott templomot is lerombolták.

Ahogy látható, az utca "keleti" (igazából déli, délkeleti) oldala még ma is hiányzik. Vélhetően a Megbékélés templomának felrobbantása miatt lett itt kijelölve az emlékpark, mely mellett ma újra villamos jár, többször is keresztezve az egykori szektorhatárt.

Acker- Bernauer-Straße.jpgAcker- Bernauer-Straße“ von Hajotthu - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

Ez a Wikipedián talált kép mindent elmond szerintem. Bár maga a park csak két saroknyi távon húzódik, utána még majdnem egy kilométeren át követhetjük az egykori halálsávot.

11 komment

Címkék: történelem berlin város németország utcakép városkép berlini fal gmap

Fallal és anélkül, második rész

2016.02.03. 18:00 :: Hamster

Előző rész: a Potsdamer Platztól a Niederkirchner Strasséig

Eredetileg csak egy rövid összeállítással készültem a Fal által okozott, ma is látható berlini sebhelyekről, aztán 12 órával később be kellett látnom, hogy okosabb lenne több részre osztani az egyre komolyabb méretű anyagot. Ha esetleg valaki nem értené, miért Google Street View frame-eket ágyaztam be állóképek helyett a régi fotók alá: mert ezek nagyíthatók, körbe lehet velük nézni a környéken, illetve mert ezek időnként frissülnek, tehát látszani fog rajtuk, ahogy átalakulnak az utcák. Persze a ma látható nézetek se teljesen frissek, de fogadjuk el, hogy ennél pontosabb képet csak akkor alkothatnánk a pillanatnyi állapotokról, ha valaki ösztöndíj jelleggel megfinanszírozná, hogy pár hónapig csak ezzel foglalkozzak :)

Legutóbb a Stresemannstrasse és a Niederkirchnerstrasse sarkán hagytuk abba, ahol a belváros keleti felét körbejáró fal keletnek fordult.

PREUSSISCHER LANDTAG

A villamosvágányok régen itt egyrészt továbbmentek a Potsdamer Platz felé, másrészt bekanyarodtak az 1951-ig Prinz-Albrecht-Strassénak hívott Niederkirchnerstrasséba, ami sokáig a német közigazgatás egyik központja volt: a kép hátterében látható, 1898-ban elkészült épület például a porosz országgyűlés alsóháza volt.

Ma a a berlini képviselőház működik benne. Az utca másik oldalán a Martin-Gropius-Bau, az egykori iparművészeti múzeum is látható. Az utána következő foghíjtelkek helyén egykor különböző birodalmi biztonsági szolgálatok - többek közt a Gestapo és a Birodalmi Biztonsági Főhivatal - főhadiszállásai működtek. Ezek eltűntek a háború végével, ...

WILHELMSTR.

... a mai napig áll viszont a Birodalmi Légügyi Minisztérium jellegzetes tömbje, melynek hátsó frontja 1961 után a Falra nézett.

Az épületcsoportban manapság a pénzügyminisztérium működik, az egykori náci biztonsági szolgálatok központjának helyén pedig emlékpark van, az utolsó komolyabb belvárosi Fal-maradvánnyal.

ZIMMERSTR.

A Wilhelmstrasse kereszteződése után az utca neve Zimmerstrasséra változik. 1986-ban így nézett ki a "nyugati" oldala: igazi senki földje volt, mivel a járda egy része jogilag a "kelethez" tartozott.

A házsor máig foghíjas, de legalább nem lövik le azt, aki átmegy az utca egyik oldaláról a másikra :-/ A Fal helyét természetesen kockakövek jelölik, de a járdát ránézésre nem újították fel az újraegyesítés óta. Sőt, úgy sejtem, hogy ha felkaparnánk az aszfaltot, alatta síneket találnánk (az utca másik végén konkrétan láthatóak is maradványok).

Friedrichstrasse at Checkpoint Charlie, Berlin, 28 August 1962

Száz-százötven méterrel arrébb újabb jónevű utca keresztezi utunkat: a Friedrichstrasse. Itt működött a híres-hírhedt Checkpoint Charlie!

Checkpoint Charlie1.jpgCheckpoint Charlie1“ von Lyricmac at en.wikipedia. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

DF-ST-91-01396.JPEGDF-ST-91-01396“ von DoD photo by: STAFF SERGEANT F. LEE COCKRAN - [1]. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Ahogy ezeken a képeken látható, az eredetileg csak egy sikánból és őrbódéból álló átkelőhely köré a keletiek egy sok sávos, fedett határállomást építettek a nyolcvanas évek végére - az amerikaiak eközben csak az utca közepén álló bódét cserélgették. Mi magyarok elsősorban azért ismerhetjük a hely nevét, mert a diplomatákon és a négy győztes hatalom katonáin kívül a külföldiek is átkelhettek itt a szektorok közt - a "halandó" németek viszont nem. Pontosabban 1989 novemberéig nem. Közlekedésmániásként felhívnám a figyelmet arra is, hogy miközben odafent néha tankok néztek farkasszemet egymással, az utca alatt metró járt, "nyugatról" - keleten át - "nyugatra".

7 komment · 1 trackback

Címkék: történelem berlin város németország villamos utcakép városkép berlini fal gmap

Fallal és anélkül, első rész

2016.01.28. 18:00 :: Hamster

Pár hete írtam arról, hogy Berlin folyamatosan változik, és lassan eltűnnek azok a foghíjak, melyeket a Fal lebontása hozott létre. Persze az az igazság, hogy egy 160 kilométer hosszú, helyenként legalább 20-30 méter széles foghíjról beszélünk, ami nem tud csak úgy egyszerűen eltűnni! Majdnem rajzoltam is egy google térképet, hogy megmutassam, hol húzódott az a bizonyos halálsáv, aztán szerencsére rábukkantam egy készre:

A térkép készítője nem csak a Fal helyét jelölte be, de az ahhoz tartozó elzárt területeket is. Ezen az oldalon a "Berlin" feliratot "körbejáró" résszel fogok foglalkozni, a korabeli Mitte kerülettel - aki elveszti a fonalat, hogy éppen hol járunk, nagyítson bele!

Berlin Wall at Potsdamer Platz, 28 August 1962

A Potsdamer Platz minden "falas túra" origója; nincs még egy hely, ahol ennyire látványosan eldózerolták volna az eredeti városszövetet. A fentebbi kép 1962 augusztusában készült: ekkor még csak alig egy éves a Fal, és még nem azokból az előregyártott vasbeton elemekből áll, melyekkel a legtöbb fotón találkozhatunk. Az előtérben és középen a tér alatti, évtizedekre szellemállomássá vált S-Bahn megálló lejárói, balra a távolban pedig a Brandenburgi kapu látható.

A mai utcák nem pontosan követik régi nyomvonalukat, de ezen a street view beállításon körülbelül ugyanott állunk, és ugyanarra nézünk: a modern toronyházak mögött a Tiergarten fái zöldellnek, a kép jobb szélén pedig kockakő jelöli az aszfaltban a Fal helyét. Mi több, pár régi betonelemet fel is állítottak a föld alatti regionális pályaudvar (ami nem azonos az S-Bahn állomással) lejáratától jobbra.

Endstation, Potsdamer Platz, Berlin, 29 August 1962

1962-ben még Nyugat-Berlinben is jártak villamosok - jól látható, hogy ez a vonal régen nem itt ért véget, csak a város kettévágása után a villamoshálózat is ketté lett vágva. 1949. március 24-étől még csak a kalauzok nem utaztak végig a vonalakon, mert a keletieknek nem volt szabad nyugati márkát kezelniük és vice versa, majd augusztus 1-étől külön keleti és nyugati közlekedési vállalatok szerveződtek, külön járműparkkal, külön üzemvitellel. Végül 1953. január 13-án következett be a fizikai kettéválasztás: immár a járművek se lépték át a szektorhatárt - igaz, az egyik járműről le-, majd a másikra felszállás után még nem kellett új jegyet vásárolni. A képen azt is érdemes megnézni, ahogy a vezető a kocsiból kiszállás nélkül állítja maga előtt/alatt a váltót.

25 komment · 1 trackback

Címkék: történelem berlin város németország villamos utcakép városkép berlini fal gmap

Huszonöt éve repedt meg véglegesen a Berlini Fal

2014.11.09. 00:01 :: Hamster

1989. november 9-én este nyílt először rés a '61 óta várost, országot és életeket kettévágó falon - de mivel az első átkelés történetéről és helyszínéről már írtam korábban, most inkább pár olyan helyet mutatnék, ahol még látszik valami Európa történetének egyik legelmebetegebb építményéből. Persze nyilván nem tudom az összes maradványt bemutatni, csak pár érdekesebbet szeretnék említeni.

faldarab.jpg

A leglátványosabb mementó kétségtelenül a nemrég bemutatott Bernauer Strasse menti emlékhely, de számtalan helyen találkozni akár véletlenül is a jellegzetes előregyártott betonelemekkel. Néha utólag elhelyezett emlékműként, mint a Märkisches Museum falánál, néha itt-ott lerakva, felüljárók alatt, üres gyártelepeken felhalmozva. A fentebbi képet 2005-ben készítettem a Potsdamer Platz közelében - legutóbb egy ház állt a helyén, úgyhogy csak remélni tudom, hogy valahova átmentették az elég karakteres, pontosan a Fal darabjainak megőrzését szorgalmazó graffitiket.

img_3240.jpg

Kicsit arrébb, egy mellékutcában viszont találhatunk rögtön egy egész őrtornyot is! Eredetileg nem teljesen itt állt, de állítólag csak kicsit tették arrébb. '87-ben az NDK-csehszlovák határon láttam hasonlókat, és már 12 évesen se értettem, miért félnek annyira egy állítólagos baráti országtól - ha tudtam volna, hogy a saját fővárosukban a saját polgáraikra is ilyen tornyokból "vigyáznak"...

PotsdamerPlatz_fal.jpg

A már említett Potsdamer Platzon, a föld alatti pályaudvar egyik lejárata előtt is falszegmensek jelölik a halálsáv nyugati oldalát...

img_2986.jpg

... sokkal látványosabban azonban az East Side Gallery, ami egyszerre graffiti-múzeum és a leghosszabb Fal-maradvány. A tulajdonképpeni szektorhatár itt a Spree folyó volt, a betonszörnyeteg "csak" a hátországi falat alkotta, de elég jól bemutatja azt, hogy hogy nézhetett ki a Fal a nyugati oldalról, ahonnét leginkább a színes mázolmányok látszottak - a keleti oldalon ugyanis nem firkák, hanem fegyveres őrök, tornyok és szögesdrótakadályok voltak.

14 komment · 2 trackback

Címkék: turizmus utazás történelem berlin németország képek berlini fal

Bernauer Strasse - a Berlini Fal emlékpark

2014.10.20. 18:00 :: Hamster

Nemrég végignézhettük a Bernauer Strasse átváltozását városi utcából éles fegyverrel őrzött börtönkerítéssé - most nézzük meg azt, hogyan őrzik mindennek az emlékét!

IMG_2736.JPG

A változások idején - teljesen érthetően - mindenki azt akarta, hogy a Berlini Falnak nyoma se maradjon. Még én - aki tizenvalahány évvel a ledőlése után jártam először a városban - is látom, hogy egyre kevesebb tárgyi emléke marad a kettéosztottságnak, és ez így van jól. Ezzel együtt sokan arra is rájöttek, hogy egy töredéket meg kell őrizni a Falból, különben ötven év múlva már senki nem fogja elhinni, hogy ez az őrület tényleg létezett!

Gedenkstätte Berliner Mauer.jpgGedenkstätte Berliner Mauer“ von Jess & Peter aus Geneva, Switzerland - Flickr. Lizenziert unter CC BY 2.0 über Wikimedia Commons

Ez a gondolat vezetett a Berlini Fal Emlékhely létrehozásához, melynek fő exponátuma nem más, mint a halálsáv egy darabja, acélfalak közé zárva. Értjük, ugye: falak közé zárták a Falat, nagyjából úgy, ahogy annak idején otthagyták az őrzői. Ide nem lehet bemenni, csak az utca túloldaláról lehet benézni egy erre a célra épített toronyból.

IMG_2739.JPG

Az emlékhely lehetőséget ad arra, hogy megízlelhessük, milyen lehetett egy ilyen építmény árnyékában élni - a halálsáv például így nézett ki "kelet" felől. Persze annak idején nem sétálgathatott akárki csak úgy mellette, és különösen rizikós lett volna fotózni: ez volt a "hátországi fal", a létesítmény igazából őrzött oldala! A zárt rész mellett egy park jellegű, bejárható szakaszt is találunk:

IMG_2745.JPG

Ahogy sejthető, ahol csak lehetett, igyekeztek minél szélesebbre húzni a "keleti" és "nyugati" oldali fal közti részt, ennek estek áldozatául a Bernauer Strasse házai, és a ma is meglevő evangélikus temető egy része. A képen a hátországi fal valahol a bal szélen lehetett; mellette nem sokkal a jelzőkerítés húzódott. Ez a Vasfüggöny elektromos jelzőrendszerére hasonlított: ha valami (valaki) hozzáért, bejelzett a közeli őrhelyekre - mivel a kerítéseken véletlenül nem lehetett átjutni, az ilyen jelzést igen komolyan vették. Mellette a járőrutat, és a mindig kivilágított ellenőrzősávot láthatjuk. Kiskoromban nagymamám mesélt nekem a Falról, melynek felfoghatatlanságát azzal érzékeltette, hogy egy este a szállás ablakán kinézve azon töprengett, hogy "miért van annyira kivilágítva az az autópálya, ha senki nem is jár rajta?". Csak másnap jött rá, hogy a halálsávot látta...

14 komment · 1 trackback

Címkék: berlin németország képek berlini fal

Bernauer Strasse: a halálsávvá változtatott utca

2014.10.03. 17:00 :: Hamster

A Berlini Fallal foglalkozó egyik régebbi bejegyzésemben szerepelt egy fotó egy metróállomásról, melynek a kijárata a halálsávba esett. A vonal eközben is működött, de az állomást értelemszerűen bezárták az "antifasiszta védvonal" (ez volt a Fal egyik eposzi jelzője) felhúzásakor - a lépcső fölötti tábla viszont egy ideig ott ragadt az akkor még csak félállandó jellegű építmény első vonala mögött:

Érdekes ma itt járni - a metróállomás ismét működik, a nagy U betű ismét ott virít a lépcső fölött, és néhány házat is fel lehet ismerni a régi képről:

IMG_2781.JPG

1962-ben, a régi fotó készítésekor még nem létezett a tévétorony, de belevettem a képkivágásba, hogy látni lehessen, igazából milyen közel is volt ez a kvázi-háborús zóna az NDK főteréhez, az Alexanderplatz-hoz.

berlin_kicsi.gif
A Bernauer Strasse megálló a fentebbi vázlaton felül, középtől kicsit balra van, az "U8" felirat alatt

Sokáig ez is csak egy volt a számtalan berlini utca közül, a második világháború után azonban, Berlin felosztásakor a Bernauer Strasse déli oldalának homlokzatsora lett a szektorok közti határ: a házak már a szovjet szektorban voltak, az utca azonban a franciában:

Bundesarchiv Bild 183-33809-0001, Berlin, Bernauer Straße, Grenze.jpgBundesarchiv Bild 183-33809-0001, Berlin, Bernauer Straße, Grenze“ von Quaschinsky, Hans-Günter - Dieses Bild wurde im Rahmen einer Kooperation zwischen dem Bundesarchiv und Wikimedia Deutschland aus dem Bundesarchiv für Wikimedia Commons zur Verfügung gestellt. Das Bundesarchiv gewährleistet eine authentische Bildüberlieferung nur durch die Originale (Negative und/oder Positive), bzw. die Digitalisate der Originale im Rahmen des Digitalen Bildarchivs. Lizenziert unter CC-BY-SA-3.0-de über Wikimedia Commons

Ez az ott lakók életében eleinte nem nem okozott nagy változásokat, teljesen természetes volt, hogy a "keleti" házakba a "nyugati" utcán át kellett hazamenni. Ugyanakkor megszaporodtak azok az esetek is, amikor az itt lakók egyszer csak úgy döntöttek, hogy nem akarnak keleten maradni. Volt, aki nemes egyszerűséggel nyugati teherautót rendelt az utcafrontra, és a szomszéd oda nyíló ablakain keresztül, minden tulajdonával együtt hagyta ott Walter Ulbricht világát.

A Fal felhúzása pont az ilyen esetek megelőzésére szolgált, de a Bernauer Strasséban eleinte csak a kapukat zárták le. A lakók innentől kezdve a környező házakon és telkeken át tudták megközelíteni lakásaikat - de az ablakok még nyitva maradtak. Az utca két oldalán lakók közti családi, ismerősi és egyéb kapcsolatokat se tudták elvágni: az emberek átintegettek és átkiabáltak a túloldalra. Ez az állapot ráadásul szökési lehetőséget is jelentett: sokan köteleken, összetekert lepedőkön csúsztak le a szabadságot jelentő "nyugati" járdára. Emiatt persze hamar elkezdték befalazni az ablakokat, de ez nem ment egyszerre, hiszen a 160 kilométeres építménynek ez csak egy része volt, az erőforrások pedig szűkösek voltak.

Ida Siekmann kilenc nappal a Fal építésének kezdete után matracokat és hasonló puha tárgyakat dobott ki harmadik emeleti lakásának ablakából, majd utánuk vetette magát, abban a reményben, hogy azok majd felfogják zuhanását. Sajnos nem jól számított, így ő lett a Fal első halálos áldozata. Mások több szerencsével jártak, a nyugat-berlin tűzoltók ugyanis igyekeztek segíteni a kétségbeesett menekülőket - a kelet-berlini határőrök pedig semmit sem tehettek ez ellen, hiszen a járda már nyugat volt. Ugyanígy nem távolíthatták el az elhunyt asszony tiszteletére szögesdrótból emelt emlékművet sem.

Az emeleteken ekkor már őrök figyelték, hogy ki megy be az utcafronti lakásokba, azaz már csak a ténylegesen ott lakók juthattak át nyugatra, de még mindig történtek próbálkozások. A végső megoldás az lett, hogy elkezdték kiüríteni a szóban forgó épületeket - az itt lakókat előre bejelentés nélkül, a fegyveres erők segítségével költöztették "biztonságosabb" helyre. A házak ekkor még állva maradtak, de erődítményekké felfalazva - az utca elején húzódó temetőt, és a szintén a határsávban fekvő Megbékélés templomának kertjét pedig szögesdróttal és műszaki zárral erősítették meg.

Bernauer strasse luftbild.JPGBernauer strasse luftbild“ von unbekannt (Bundesrepublik Deutschland) - von der Gedenkstätte an der Bernauer Straße (von einer Infotafel abfotographiert). Lizenziert unter Public domain über Wikimedia Commons

1963-ban aztán még tovább léptek: a házakat lebontották, csak a földszint utcai falai maradtak, hogy eltakarják a szögesdrótokat és tankcsapdákat. Persze a menekülni vágyók és az őket segíteni kívánó nyugatiak se adták fel: a Bernauer Strasse alatt több menekülőalagutat is ástak.

10 komment · 2 trackback

Címkék: történelem berlin képek berlini fal

Nyugati szellemvasút Kelet alatt

2013.11.10. 06:30 :: Hamster

Múltkor bemutattam a szó szerint a Berlini Fal alatt húzódó S-Bahn állomást, ahol a vonatok helyett az idő állt meg, de ahogy korábban már említettem, nem ez volt az egyetlen hely, ahol egy nyugat-berlini közlekedési eszköz áthaladt az NDK fővárosa alatt. Volt ugyanis még két U-Bahn - metró - vonal is, melyek közül az egyik - a mai U6-os, akkor "C" viszonylat - megállt a Friedrichstrasse-i pályaudvarnál, a másik - ma U8-nak hívják, akkor "D"-ként jelölték - viszont megállás nélkül jutott át "Észak-Nyugatról" "Dél-Nyugatra" (a nagy kezdőbetű arra utal, hogy nem égtájakról van szó, mert azok értelmüket vesztették Nyugat-Berlinben, amit minden oldalról "Kelet" vett körbe):

Mielőtt folytatjuk, talán érdemes pár szót ejteni arról, hogy mi a különbség a korábban látott S- és a most említett U-Bahn közt.

S-Bahn és U-Bahn: 2+1 féleképpen a föld alatt

Stadtbahn-89-10-06
S-Bahn szerelvények a Stadtbahnon. Szerző: PetrS [GFDL oder CC-BY-SA-3.0-2.5-2.0-1.0], via Wikimedia Commons

Az S-Bahn "nagyvasútnak" számít. A berlini hálózat alapvetően felszíni elővárosi vonalakra alapult, ehhez építettek egy, a várost kelet-nyugati irányban átszelő vonalat (a Stadtbahnt), egy teljes körgyűrűt (a Ringet), majd a harmincas években a belvárost hozzávetőlegesen észak-déli irányban átszelő földalatti szakaszt, amin többek közt a korábban említett Potsdamer Platz állomás is feküdt. Járművileg elektromos üzemű, az áramot harmadik sínről szedő, nagy befogadóképességű szerelvényekről beszélünk, a hálózatot pedig a német szövetségi vasút egyik leányvállalata üzemelteti.

U-Bahn Berlin Spittelmarkt 1908
A Spittelmarkt állomás a megnyitásakor. Public domain, via Wikimedia Commons

Ehhez képest a berlini metró, az U-Bahn - bár szintén harmadik sínről szedi az áramot - keskenyebb szerelvényekkel operál, és bár sok felszíni és magasvezetésű szakasza van, alapvetően földalattinak mondható. Két fajtája van: az egyiken, a "széles profilúnak" nevezetten a budapesti metróra hasonlító (a szovjetek a '30-as években innen merítették az ihletet) szerelvények járnak, a régebbi építésű "keskeny profilúak" viszont érzésre inkább a Kisföldalattinkra emlékeztetnek, csak jóval hosszabb állomásokkal és vonatokkal. A hasonlóság nem véletlen: ezeket a vonalakat a Siemens&Halske társaság építette - a Milleniumi Földalatti Vasút tulajdonképpen a berlini metró bemutató projektje volt. Még egy különbség van az S- és az U-Bahn közt: a különböző cégek által épített berlini metróvonalakat a Weimari köztársaság idejétől kezdve a városi közlekedési társaság üzemelteti.

"Nyugatról Nyugatra" Kelet alatt

A második világháború után a földalatti vonalak még egységesen indultak újra, csak '49-ben választották szét a keleti és nyugati oldali üzemeltetőket - az S-Bahn pedig megmaradt a keleti-német államvasút, a Deutsche Reichsbahn felügyelete alatt. Ennek ellenére forgalmilag minden maradt a régiben, minden állomást használtak, Keletről Nyugatra, Nyugatról Keletre, illetve Nyugatról Nyugatra is nyugodtan lehetett utazni. Persze Keleten árgus szemekkel figyelték az utasokat: ha valaki idegesnek tűnt, esetleg kofferrel, nagy csomagokkal utazott, biztosan igazoltatták, és ha nem tudta megindokolni, miért ül egy Nyugat felé tartó szerelvényen, leszállították. A keleti terület alá behaladást engedélyező jelzőket a keleti oldalról állították, a Kelet alatti állomásokon keleti személyzet végezte a menesztést, de a két említett vonal személyzete és járművei nyugatiak voltak.

Aztán 1961. augusztus 13. hajnalán az NDK csapatai egyszercsak megszállták a szovjet és az amerikai, angol, illetve francia szektorok határát, lezárták azt, és műszaki akadályokat kezdtek emelni: elkezdődött a Fal építése. Ugyanekkor lezárták a Kelet-Berlin alatt átmenő "nyugati" vonalak állomásait is, a Friedrichstrasse pályaudvar alattiak kivételével. Tették ezt azért, mert semmit sem ért volna a felszíni fal, ha alatta bárki átmetrózhatott/S-Bahnozhatott volna. Hogy a helyzet abszurditását értsük, említsük meg, hogy az egyik vonal szó szerint áthaladt a Checkpoint Charlie, a másik pedig Kelet-Berlin főtére, az Alexanderplatz alatt!

Big InterRail Adventure - Day 6

A keleti oldali propaganda természetesen szemérmesen hallgatott a változásokról: mindkét fenti - keleti - térkép a Kelet-Berlin alatti vonalakat ábrázolja. A '61 előttin látszanak a "nyugati" vonalak is, a Fal építése utánin már csak a mai U5-ös, és az U2-es Keletre eső szakasza létezik. Kelet-Berlinen kívül persze már a régebbi hálózati rajzon se volt élet, hiszen az már nem a "demokratikus Berlin" volt.

37 komment

Címkék: youtube történelem berlin németország berlini fal u bahn

Szellemállomás a Potsdamer Platz alatt

2013.11.01. 15:00 :: Hamster

Sokszor írtam már a berlini Potsdamer Platz-ról: az egykori világvárosi fényekről, a Sony konzumpalotáról, az elveszett, illetve meg nem épült sínekről, a tér alá vezetett nagyvasútról, és persze a halálsávról. Az először "csak" adminisztratívan, majd fizikailag kettévágott város közlekedése kapcsán szó esett a "szellemállomásokról" is, amik a nyugat-berlini használatú földalatti vasutak Kelet-Berlin alatti, forgalom elől elzárt megállói voltak, ahol a vonatok csak áthaladtak. Ezek közül az egyik legdöbbenetesebb pont e tér alatt húzódott - aki 1961 és 89 közt járt ott, csak annyit vehetett észre belőle, hogy a nyugati oldalon néhány aluljáró-lépcső vezet... sehova:

Potsdamer Platz, Berlin, 29 August 1962
Balra Nyugat-, jobbra Kelet-Berlin, "allhails" 1962-es felvételén, még az első generációs Fallal

A tér túlnyomó része a szovjet megszállási övezethez tartozott, emiatt a Fal felhúzásakor a harmincas években épült aluljárórendszert lezárták, a környéket pedig megerősítve őrizték, hogy biztosan ne lehessen közel jutni hozzá. Ugyanis bár a felszínen éles lőszerrel lőttek az odatévedőkre, lent továbbra is járt az észak-déli S-Bahn - a vonalat és az állomást világos csíkkal és 10-es számmal jelöltem az alábbi térképen:

pplatz_fal.jpg

A bejegyzés első fotója körülbelül a térképen 11-es számmal jelölt pontnál készült - persze a távolsági vasút földalatti pályaudvara akkor még nem létezett. A háttérben látható egy szögesdróttal körbezárt üres terület is, a Lenné-háromszög: ez ugyan "kelet" volt, de a Fallal gyakorlatilag kizárták Kelet-Berlinből, így üres maradt - a nyugati oldal bűnözői gyakran ki is használták azt a tulajdonságát, hogy oda nem jöhetett utánuk a nyugati oldali rendőrség. Természetesen a keleti titkosszolgálat számára is remek beszivárgási lehetőség volt ez, emiatt nem nagyon erőlködtek a nyugati turisták által széttaposott kerítés rendbehozásával. Mielőtt '88-ban a nyugat-berlini szenátus megvásárolta a területet az NDK-tól, szélsőbaloldaliak egy csoportja költözött oda; egy részük az immár a nyugat-berlini rendőrség által végzett kiürítéskor egyszerűen átmászott a Falon "keletre", ahol megebédeltették, majd visszaküldték őket, közben kipuhatolva, nem akarnak-e esetleg a szocialista titkosszolgálatnak dolgozni.

VORHALLE - VERLASSEN

A Fal felépültéig az aluljáró és az állomás is üzemelt, bár természetesen figyelték és ellenőrizték a forgalmat, aztán '61-ben olyan gyorsan zárták le őket, hogy '90-ig minden ott maradt, ahol hagyták ("m.joedicke" felvételei):

GESCHLOSSEN SEIT 1961

NO TICKETS

A pénztárfülkék romjait látjuk '90-ben. A képek már a Fal megnyitása után készültek: a szögesdrót még oda van készítve a pult alá, de már senki nem is akarja kihúzni.

RATLOS

Itt is látni egy kis szögesdrótot, de még érdekesebb a téglafal, amivel egy peronlépcsőt zártak le. Bár az aluljáróba eleve csak a keleti határőrök juthattak le, ők se közlekedhettek szabadon az állomáson, hiszen azon "nyugatról nyugatra" tartó vonatok haladtak át. Hivatalosan persze a vonatokról esetlegesen leugró "ellenséges személyek" mozgását kellett akadályozni.

BAHNSTEIG A

Az állomás annyira rossz állapotban volt, hogy felújítása egészen '92-ig elhúzódott - amikorra a vonal többi szellemállomását már rég újra üzembe helyezték.

A legérdekesebb kordokumentumok egyike ez a videó: az első pillanatokban a szuvenírvadászok által kilyuggatott Falon át nézünk kelet felé, majd határőrök vezetik le az operatőrt az aluljáróba. Szükségvilágítás, kosz és beszivárgott esővíz mindenfelé, a középső peronra vezető keresztlépcső alján pedig peron helyett egy zárt helyiséget találunk - innen figyelték a határőrök az állomás területét. A tulajdonképpeni peronra egy páncélajtón át jutunk ki, de ott is csak romok látszanak a kevéske fényben. Időnként egy-egy S-Bahn szerelvény is áthalad, máskor az immár túl sok feladatot el nem látó határőrökön időzik a kamera. Látszik, hogy nekik is furcsa a helyzet, hiszen pár hónappal korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki itt videózik, pár hónappal később pedig már az NDK se létezett...

14 komment · 1 trackback

Címkék: történelem berlin németország képek berlini fal s-bahn

Berlin: élet a Fal előtt

2013.10.10. 07:00 :: Hamster

Régen írtam már Berlinről; idén nem jutottam el a német fővárosba, így nem kell új képekre számítani, viszont itt van egy gyakorlatilag kimeríthetetlen téma, ami nem kicsit foglalkoztat: a Berlini Fal. Egyszer már írtam arról, hogy hogyan alakult át egy nagyvárosi tér - a Potsdamer Platz - előbb egyenruhások által felügyelt határátkelőhellyé, majd szögesdróttal, tornyokkal és csőre töltött fegyverekkel őrzött halálsávvá - most a Flickr felhasználóinak segítségével megnézünk pár másik helyszínt.

Előzmények: Berlin szektorokra osztása, illetve a Fal felépítése

At the border, Berlin, 12 September 1959

1959 szeptemberében még csak ennyi volt a határ: egy tábla, miszerint 10 méter múlva vége a "demokratikus szektornak". Ugyanez a fotós három évvel később már csak a túloldalról, a francia szektor felől merte megörökíteni ezt a helyet, a Chaussestrasse és a Liesenstrasse kereszteződését:

Crossing point at the Wall, Chausseestrasse, Berlin, 27 August 1962

Ennél az átkelőhelynél még 1989 áprilisában is figyelmeztetőlövést adtak le két fiatalra, akik úgy hallották, hogy visszavonták a tűzparancsot, ezért a sorompón átugorva akartak nyugatra futni. A hír egyébként igaz volt, de csak a határőrségre - az átkelőhelyek viszont a Stasihoz tartoztak, és nekik nem hirdették ki az eljárások változását. Ezen a környéken egyébként a mai napig meg lehet találni a Fal nyomait, egy darab hátországi kerítés és a határőrök felvonulási útvonalának képében. A határ konkrét helyét kockakő jelzi az aszfaltban, a járda köveit pedig nyulak sziluettje díszíti. Utóbbiak arra emlékeztetnek, hogy a halálsáv egyetlen megtűrt faja a tapsifüleseké volt - rájuk nem lőttek, csak az emberekre...

Reichstag and tram, Berlin, c. 31 July 1960

1960-ban vagyunk: jobbra Kelet-Berlin, balra pedig a Reichstag épülete Nyugat-Berlinben; a kettő közt pedig villamosvágány kanyarog, gyakorlatilag majdnem pont a szektorhatáron. Ez egyébként akkor már csak deltaforduló volt, a villamos 1953 januárja óta nem ment tovább dél felé, a Brandenburgi kapu irányába:

Brandenburger Tor, East Berlin, c. 31 July 1960

"Vicces" egyébként, hogy a kaput megkerülő sínek a Fal lebontásáig ott maradtak a határsávban. Igaz, legalább a felsővezetéket leszedték felőlük - vélhetően akadályozták a Fal elemeit a helyükre emelő daruk mozgását :-/ 1960-ban egyébként még a Checkpoint Charlie is kedélyesen laza hely volt:

21 komment

Címkék: történelem berlin képek berlini fal

Híd keletről nyugatra - az első rés a Berlini Falban

2013.06.21. 18:00 :: Hamster

Híd, ami elválaszt

A Berlini Fal kapcsán már írtam a potsdami "Kémek hídjáról", most egy másik történelmi esemény kapcsán elhíresült építményről lesz szó: a német főváros Gesundbrunnen és Prenzlauer Berg városrészeit összekötő Bösebrückéről.

BornholmerStrasse_Boesebruecke.jpg

Az 1916-ban megnyitott szegecselt acélhíd nem folyót vagy csatornát keresztez, hanem vasutat: távolsági (Kremmen, Stralsund és Szczecin felé) és helyi gyorsvasúti (S-Bahn Hennigsdorf, Oranienburg és Bernau felé) forgalom zajlik alatta, utóbbinak megállója is van itt, Bornholmer Straße néven:

BornholmerStrasse_SBahn.jpg

De ez nem mindig volt így, a Fal építésekor ugyanis nem csak a hídon zajló közúti, gyalogos és villamosforgalmat korlátozták, hanem a vasutat is megosztották; a Nyugat- és a Kelet-Berlinben közlekedő viszonylatok már nem keveredhettek úgy, mint régen:

BahnhofBornholmerStrasse1992

A fentebbi kép már a Fal bontása közben készült, nincsenek őrtornyok, védősávok és fegyveres határőrök, de azért látszik, mennyire elkülönült kelet (jobbra) és nyugat (balra), és hogy a keleti és a nyugati S-Bahn közt nem volt kapcsolat - pedig 1984-ig mindkettőt a kelet-német állami vasút, a Deutsche Reichsbahn üzemeltette.

Bundesarchiv Bild 183-1990-0212-021, Berlin, Bornholmer Brücke, Straßenbahn

Egyébként amikor azt írtam, hogy "korlátozták a forgalmat", akkor nem egy sorompót kell elképzelni két határőrrel, hanem egy óriási, egyenesen (például padlógázzal sorompót áttörve) át nem járható létesítményt, gyanúsan sok "félreállítóhellyel":


Forrás: Forum Deutsche Einheit

17 komment

Címkék: történelem berlin híd németország képek berlini fal