Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

november 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  3. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  4. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  5. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  6. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  7. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  8. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...
  9. "It was a good time to be 27"Már írtam arról, milyen nagyszerű dolog, hogy a különböző külföldi villamosbarátok nem egyszerre jártak Magyarországon, mert így szinte teljesen mást láthatunk Geoffrey Tribe '69-es, Peter Haseldine...
  10. Budapest és Miskolc utcáin járva '76 februárjában1976 fontos év volt a budapesti villamosokról készült képeket illetően: akkor látogatott ide először Ab van Donselaar, Tim Boric, és akkor kezdett rendszeresen idejárni Heinz Heider. Ez egyszerűen...

Címkék

103 (6) 125év (6) 2624 (12) 41-es (6) 424 (7) abszurd (26) Ab van Donselaar (34) agyhúgykő (58) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (65) autók (66) bach (5) balaton (24) basel (7) bbc (8) bécs (37) belgium (11) bengáli (12) berlin (135) berlini fal (20) bkv (42) blog (27) budai vár (25) budaörs (35) budapest (713) budapesti pillanatok (41) buék (8) busz (68) búvár (5) c50 (6) c64 (12) caf (10) city lights (67) class 56 (7) commodore (16) csak egy kép (36) csak egy videó (240) csehország (18) csehszlovák (6) csörgő (8) cukiság (33) debrecen (24) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (29) életmód (6) elveszett (31) énblog (319) énzene (17) építészet (61) építkezés (21) épület (13) érdekesség (14) erfurt (7) esti városkép (8) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (11) felhők (26) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (26) film (8) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (13) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (8) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (27) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (56) gibson (6) gitár (31) gmap (12) goldtimer (5) gondolatok (10) gőzmozdony (18) gyermekvasút (17) haditechnika (10) hajó (37) hampage (251) hamster (5) hangszerek (9) hármashatárhegy (5) havazás (5) helikopter (10) hév (24) híd (29) (22) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (116) idegenforgalom (21) ikarus (25) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (8) karikatúra (5) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kép (6) képek (680) képregény (94) kérdés (7) kirándulás (11) kisföldalatti (10) kiskörút (5) kisvasút (39) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (317) kritika (70) kulfoldi szemmel (60) lánchíd (7) last ninja (5) látnivaló (11) lengyelország (37) lhbs (24) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (13) m4 (15) maci (6) mackó (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (34) medve (7) metál (9) metró (40) miskolc (23) mittudoménmi (9) MOD (7) morál (11) morgás (124) mozdonyok (6) mozi (5) mtp (7) muki (10) münchen (25) műrepülés (8) múzeum (41) nagypolszki (6) németország (281) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (33) nosztalgia (181) nürnberg (19) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (11) NZA (8) olaszország (16) oldtimer (66) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) pályahiba (6) pályaudvar (22) panoráma (106) paródia (5) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (11) popkultúra (110) pozitívum (12) pozsony (14) prága (7) programajánló (25) púpos (12) queen (10) r.i.p. (11) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (21) relax (12) repülés (120) repülőgép (40) repülőgépek (61) repülőnap (32) repülőtér (12) retró (29) rock (64) s-bahn (11) semmering (7) SNL (14) sorozatok (15) soundcloud (11) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (18) szlovákia (33) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (187) társadalom (5) tatra (12) taurus (6) technika (34) technikatörténet (33) tehervonatok (8) tél (11) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (6) Tim Boric (13) tömegközlekedés (321) történelem (27) trainspotting (35) trolibusz (46) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (87) überzenészek (16) utazás (269) utcakép (148) uv (30) vár (11) várnegyed (8) város (366) városkép (85) városliget (8) vasút (352) vélemény (11) vicinális (13) vidám park (5) videó (636) villamos (576) vlog (7) wachau (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (235) zene (168) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Kölcsön...feldolgozott C64-es zenék

2017.02.04. 07:00 :: Hamster

Megjegyzés: a szerző aludni nem tudván egész éjjel számítógépes zenéket hallgatott a youtube-on, hozzá kommenteket és wiki-oldalakat olvasott*, az alábbi összefüggések** tehát nem az ő felfedezései :)

Már írtam, hogy mennyire meglepett, amikor kiderült, hogy a Last Ninja 2 - amúgy zseniális - zenéjének egyik tétele konkrétan egy Tangerine Dream szám - de hogy az egyik legtipikusabb C64 játékzene is feldolgozás legyen? Erről van szó:

Ezt a dalt (és a high-score-ét, ami talán még jobb) Rob Hubbard nevével emlegetjük, pedig tulajdonképpen az eredeti, arcade verzió átdolgozásáról és kiegészítéséséről van szó. Bár az eredeti chiptune rövidebb és monotonabb:

... jól felismerhetőek egyes azonos részletek - épp ezért talán érdemes megemlíteni az eredeti szerző, Tamayo Kawamoto (aki egyébként egy hölgy) nevét is a jövőben, amikor a végeredményt dicsérjük. Tegyük hozzá, hogy Hubbard se állította, hogy ő komponálta volna a zenét, a program is csak annyit ír, hogy "sound: Rob Hubbard", mégis alapvetően az ő nevéhez kötik az egészet. Persze van olyan, amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy egy ismerős részlet kölcsönvétel, tisztelgés, vagy csak a zeneszerző se vette észre, hogy ezt már előadták előtte egyszer. Ez itt például a Turrican 2 egyik zenéjének egy részlete:

12 komment

Címkék: zene youtube c64 popkultúra feldolgozások

Ennél jobb számítógépes zenét még mindig nem hallottam

2016.10.02. 07:00 :: Hamster

6 komment

Címkék: zene youtube c64 last ninja

Reyn Ouwehand, Commodore legenda és zenebohóc

2013.08.30. 15:00 :: Hamster

Reyn Ouwehand nem aprózta el: 15 éves korában pénzért írt zenéket C64-es és Amiga játékokhoz, 21 éves korában pedig már saját stúdiója volt. Ehhez hasonló darabokkal lett híres:

Érdekes, hogy bár számítógépes zenékkel kezdte, több valódi hangszeren is játszik, és ami még ritkább, érti is, hogy hogyan áll össze egy szám. Ezt rendszeresen demonstrálja YouTube csatornáján, amikor szekvenszer (vagy tudom is én, mi) segítségével egymaga játssza fel egy-egy Commodore "sláger" sávjait, szépen sorban, valódi hangszerekkel. Elkezdi egyik hangszerrel, pedált nyom, az felvételről szól tovább, ő pedig rájátssza a következő hangszert, és így tovább:

A legjobb az az egészben, hogy szemmel láthatóan nagyon élvezi; az csak egyfajta bónusz, hogy mi is megnézhetjük-hallgathatjuk. Ráadásul meglehetősen profin szólaltatja meg a hangszereket, egy az egyben mehetne lemezre, amit csinál. Arról nem is szólva, mennyivel jobban szól ez a verzió, mint az eredeti, pedig én aztán tényleg csípem a chiptune műfajt. Ha engem kérdeztek, járt ezeknek a zenéknek, hogy végre valaki rendesen megszólaltassa őket :) De nem csak a saját - templomból kialakított - stúdiójában csap időnként ilyen örömzenélést, hanem élőben is (legfeljebb ha elront valamit, vagy nem tetszik neki, ahogy sikerült, "megy még egy kört"):

15 komment

Címkék: zene youtube commodore c64

Másodosztály a C64-es játékok közt

2012.07.02. 16:00 :: Hamster

Eléggé világos, hogy a C64-es korszak legnagyobb klasszikusai egy-egy korosztályon belül többé-kevésbé azonosak (a "korosztály" itt 1-2 éves eltérést jelöl a fertőzés dátumát tekintve). Vannak ugyan apróbb eltérések, és persze voltak már akkor is hipszterek, akik olyasmikért rajongtak, amikről mi sose hallottunk (általában ők voltak azok, akik már 1987-ben látták a Csillagok háborúja első három részét;), de például a Last Ninja 1 és 2, az International Karate, az Impossible Mission, és persze a Wizard of Wor mindenkinek megvolt, és ha egyiket-másikat nem szerettük, az általában csak azért volt, mert valamelyik haverunk vagy a tesónk sokkal jobb volt benne, mint mi ;) És aztán voltak a játékok, amiket attól függően ismertünk vagy nem ismertünk, hogy rajta volt-e az első egy vagy két kazettán/lemezen, amit kölcsönkaptunk. Ha nem, leélhettünk az (örök)életünket anélkül, hogy valaha is beléjük akadtunk volna, ha igen, akkor valószínűleg még akkor is visszatértünk hozzájuk, amikor már sokkal szebb és jobb játékokból volt a kerítés.

Itt van például a Spy's Demise, amit csak azért ismerek, mert unokatestóm "játék #1" nevű gyűjteményén ez volt a kazetta elején. Még egy normális (C64-es) videót se találtam róla, csak a fentebbi, kommentárosat, lehet, hogy ez tényleg ritka jószág volt? Pedig fél órát bármikor el lehetett szórakozni vele. Többet nem, mert hát nagy volt a kísértés, a Wizard of Wor ott volt mögötte a szalagon kettővel :)

106 komment

Címkék: youtube retró c64

A Commodore őrs és egyéb emlékek

2012.04.10. 20:30 :: Hamster

Vasárnap meghalt Jack Tramiel, akinek munkássága közvetve a korosztályom igen nagy részét hozzásegítette foglalkozásához/hivatásához. 1954-ben Torontóban alapította a Commodore Hordozható Írógép Vállalatot (azért fordítottam le, hogy ne kelljen nagyon részletezni, mivel is foglalkozott; amúgy Commodore Portable Typewriter Company), de mi természetesen a Commodore Business Machines, Inc révén ismerjük, legalábbis ez a karaktersorozat volt a számítógépek aljára írva, melyek meghatározták gyerekkorunkat. Tramiel annak idején a csőd elől (a Texas Instruments megunta, hogy csak chipeket gyártson neki a zsebszámológépeihez, és inkább közvetlenül a piacra lépett), friss tőke bevonásával menekült előre, amikor megvette a MOS Technology-t, és annak 6502-es processzorára építve 1977-ben asztali számítógépet kezdett gyártani, a PET-et. A szigorú kinézetű iskolai gép után '80-ban jött ki a VIC-20, ami dizájnjában már előrevetítette a legnagyobb sikert, de - bár látszott, hogy jó irányba megy a játékkonzolokkal való versengésben - még nem volt az igazi. A valóban nagy dobás az 1982-es, a MOS 6510-esre (és a 6581-es hangkeltő csodára) alapozott C64-es - vagy ahogy akkoriban írtuk: C=64 - volt. Itt már a grafika és a zenei képességek is a helyükön voltak, és az ára is elég jó volt.

Persze harc nélkül nem adta volna magát a piac, úgyhogy Tramiel lenyomta a saját árait, hogy a többi gyártó ne tudjon lépést tartani vele, és olyan trükköket vetett be, hogy ha valaki leadta a régi gépét, akkor száz dollárral olcsóbban kapta meg a 64-est. Minderről mi a Vasfüggöny ezen az oldalán persze nem tudtunk, de a szerencsések a nyolcvanas évek közepén már mutogathatták a barátoknak-rokonoknak, hogy van egy ilyenjük, hogy "Komodór"... és aztán másnap hajnalig ment a játék :) Én emlékeim szerint keresztszüleimnél láttam először közelről 64-est; az első játék, amit mutattak, a Raid Over Moscow volt (mindenki ezzel játszott akkoriban, és teljesen nyíltan tárgyaltuk ki, hogy hogyan kell lelőni az őröket a Kreml faláról). A második az Impossible Mission, a harmadik a Hunchback, de láttuk a Blue Max-et, Summer Games-et, a Beachhead-et is. Meg még egy tucatot. Akkor már volt ZX81-esünk, de nem volt egy kategória ezzel... nagyon nem!

Namármost az országba eleinte viszonylag kevés C64 jutott be, de rengeteg C16-os és Plus4-es (a.k.a "fellegekben szárnyaló flamingó"). Csak nemrég olvastam, hogy ezek a gépek nyugaton nem voltak sikeresek, ezért Kelet-Európában szórták el őket: Magyarországon az iskolai számítástechnika oktatás (viccen kívül: ez egy hatalmas dolog volt!) ki tudja hanyadik lépcsőjében (ugye volt előtte a BRG-ben összeszerelt ABC80, az otthon barkácsolt HomeLab-ek és a licensz alapján a Hiradástechnikai Szövetkezet által épített HT1080Z) jöttek be ezek a gépek.

Mi második generációs számítógépes gyerekek voltunk: túl fiatalok a házilag barkácsolt HomeLab-ekhez, de az első saját gépünk még nem az amúgy eléggé elterjedt Sinclair Spectrum volt. Konkrétan az első iskolai "szám.tech. szakkörben" még Junoszty tévékre kapcsolt ZX81-ekkel dolgoztunk, de aztán a szám.tech.fakt.-ot felsőben már Commodore-okra alapozott gépparkkal kezdtük: volt egy marék C16-os, egy vagy két Plus4, és a Szent Grál: az egyetlen C64-es. Utóbbiért meg kellett dolgozni, csak a jók ülhettek elé. A C16 basic-je amúgy jobb volt a 64-esénél, de igazából kit érdekelt a tananyag ;) A Plus4 nagyjából ugyanazt tudta, de volt benne beépített gépi kód monitor (meg persze memóriából is több jutott neki), úgyhogy második választásként az jöhetett szóba. De azért az ember igyekezett a 64-eshez kerülni.

Ekkor én otthon még a ZX81-et nyűttem, és bár a lakótelepi könyvtárból kivettem a "Gépi kódú programozás a ZX81-en" című könyvet, semmi kedvem nem volt tényleg azzal vacakolni. Unokatesómnak volt C64-ese, ott is sok időt töltöttem, C64-eses osztálytársaknál is, meg persze benn a suliban is addig maradtunk, amíg a tanár engedte.

A Commodore-ok iránti rajongás nem csak engem kapott el, úgyhogy egyszercsak kitaláltuk, hogy az úttörő őrsünk neve legyen "Commodore őrs". Szerintem sokat elmond a korról, hogy simán engedték; így lett szép zászlónk is, egyik oldalán a Magyar Úttörőszövetség jelvényével, a másikon pedig a Commodore Business Machines logójával. De jó lenne fényképet találni erről! Egyébként azért hozzá kell tenni, hogy nem én voltam az egyetlen kakukktojás, mert volt egy Enterprise-osunk is :)

Itt az egyetlen bizonyíték arról, hogy voltunk - még jelszavunk is volt: "Commodore, mindenkor!" :D Végül a gorenje-turizmus csúcsán apu hozott egy C64C-t (sajnos monitor és floppy nélkül) Felsőőrről (nagyit vitte magával, hogy a vám vagy mervestájer, vagy mi ne legyen túl nagy, vagy a valutakeret elég nagy legyen - kicsi voltam még, nem értettem, mik ezek a dolgok), ez a gép a mai napig megvan, bár már legalább húsz éve nem volt bekapcsolva.

A Commodore és Tramiel története kicsivel később különvált: mivel kiebrudalták a cég(é)ből, ezért megvette az Atari számítógépes részlegét, míg a Commodore egy Amiga Computers nevű csapatba ruházott be, és kijött a valaha volt második legtökéletesebb otthoni játékgéppel. Később csődbementek, bár itt-ott még találkozott az ember produktumaikkal, például a Commodore PC10 nevű, elég nehézkesen használható  XT klónnal - de az öreg "hatvannégyest" semmi se tudta legyőzni. A Commodore örs tagjai tudtommal jobbára ma is a számítástechnikából élnek, úgyhogy azt kell mondjam, Jack Tramiel 1982-es üzleti húzása (ti. hogy megtalálta a megfelelő fejlesztőket, plusz a megfelelő utat arra, hogy az elkészült terméket eladja) igencsak nagy hatással volt ránk. Köszönjük, és nyugodj békében!

110 komment

Címkék: énblog it commodore c64

Flimbo's Quest

2012.02.26. 19:16 :: Hamster

Na, most egy nagy ugrás következik témailag, és lehet, hogy az olvasók egy része itt le is morzsolódik, de valamiért nyomott a hangulatom (pedig ma végre kialudtam magam), és az ilyen emlékek mosolyra fakasztanak, amire szükségem van. Szóval a valaha volt egyik legvidámabb C64 zene következik, a System 3 Flimbo's Quest című játékából, Reyn Ouwehand-től:

Egyébként ennek ennek a játéknak emlékeim szerint volt egy intrója, amely alatt egy másik, hasonlóan aranyos zene szólt, miközben egy kis figura a képernyő alján egy számítógép képernyőre "írta" a játék alapsztroriját. Sajnos ezt nem találtam meg a YouTube-on, pedig a játék zenéje az egyik legtöbbet feldolgozott "chiptune" :( Maga a szóban forgó zene azért szerencsére fent van:

4 komment

Címkék: zene youtube sid c64

Kazettaretró: a low-end

2010.10.20. 03:30 :: Hamster

Az IDDQD közelmúltbeli kazettás cikke rég leporolatlan húrokat pengetett meg szívemben, vagy hogy is van ez a közhely. Ezután kisvártatva Ali barátommal is leveleztem arról, hogy milyen csoda volt a a kazettás magnó gyerekkorunkban, ez pedig kedvet csinált ahhoz, hogy feltúrjam a dobozaimat, találok-e még a régi kazettákból ott. Persze találtam, és bár Alival elsősorban a zenékről társalogtunk, először mégis a C64-gyel és az egyéb low-end hangrögzítéssel kapcsolatos kazijaimat mutatnám meg.

A legrégebbi kazetta, amit megtaláltam, egyúttal a legegzotikusabb is: egy echte Original Wolfen (na, hányan tudták, hogy innen jön az ORWO márkanév?) jószág:

Ez a kazi már hozzánk is használtan került (szerintem amikor gyártották, nekünk még csak orsós magnónk volt), anyunak valami nyelvleckéje volt rajta eredetileg. Az ORWO nem éppen jó minőségéről volt híres, talán ez az oka annak, hogy adattárolás helyett egy idő után C64 zenék lettek felvéve rá, a klasszikus "odarakom a mikrofonbementbe dugott fejhallgatót az Orion Viking tévé hangszórója elé" technológiával. Gáz ez a felszerelés? Akkor tegyük hozzá, hogy a C64 is csak kölcsönben volt nálunk :)

No, ez viszont már a másik véglet. Ilyen kazettát maximum karácsonyra kaptunk, ezért kicsit meglepő, hogy képes voltam játékokat tárolni rajta. És az a javítófestékkel felülpamacsolt cimke rajta, gyááász :) Sajnos ma már nem az azon jelzett tartalom van rajta, valamikor kabaré került rá.

124 komment

Címkék: zene retró nosztalgia c64 popkultúra kazetta

Áthallások

2009.07.12. 22:06 :: Hamster

Van egy közmondás, mely szerint "a verset írják, a szobrot faragják, a zenét... szerzik". Ez nagyon sokszor akaratlanul jön össze, sőt, akár a véletlen műve is lehet, hiszen nincs olyan sok hang még egy fullos templomi orgonán se, hogy végtelen számú zenét lehessen alkotni belőlük! Máskor viszont az van, hogy... szóval a fene tudja, máskor mi van.

A Szellemirtók (Ghostbusters) első részének zenéjére szerintem mindenki emlékszik. Bár maga a film emlékeim szerint csak '88 körül érkezett meg a honi mozikba, a zene az eredeti megjelenés környékén - 1984/85 - már slágernek számított minden házibulin, no meg a rádió kívánságműsoraiban. Erről van szó:

Mi itt a Nagy Medencének ezen a partján persze nem voltunk tisztában azzal, hogy odaát a Billboard tizes listáján kicsivel korábban szerepelt egy ilyen szám (mely a hatodik helyig jutott):

Namármost ez az "áthallás" olyan erős volt, hogy az utóbbi dalt szerző Huey Lewis beperelte az előbbit jegyző Ray Parker Jr.-t. Végül peren kívüli egyesség lett a dologból, úgyhogy a szám tovább emelkedhetett a világsláger státusz felé (Parkernek ez lett a legnagyobb sikere, Lewis viszont csinált jópár másikat is, míg ezt a számát csendben elfelejtették). Ellenben amikor Huey Lewis sok-sok évvel később, 2001-ben a VH1 műsorában beszélt az ügyről, Ray Parker Jr. visszaperelte őt, mondván, hogy ezzel a tettével megszegte az egyességüket. Lehet, hogy a végén még az eredeti szerző fog fizetni annak, aki "lenyúlta" a számát?

8 komment

Címkék: zene pop rock commodore c64 popkultúra ghostbusters last ninja huey lewis and the news tangerine dream

Közkívánatra: Last Ninja 2 - a legenda

2008.02.29. 04:50 :: Hamster

Az elmúlt 15-20 évben (yikes - de öreg vagyok!) jópár olyan számítógépes játék készült, mely később legendává vált. Doom, Quake, Duke Nukem, Lemmings, Sim City, WoW - de nekünk a legelső, igazán porba alázóan fellegekbe emelő játékélmény akkor is a "Last Ninja 2" maradt. Engem akkoriban konkrétan annyira magával ragadott a játék izgalma, hogy állandóan ninjákat rajzoltam a füzeteim szélére - a gimnáziumban egyik osztálytársam el is nevezett "Ninjának". Konkrétan "Rejtőzködő Ninjának", mert általában nem lehetett észrevenni, hogy egyátalán a környéken vagyok :)

A játék

A játék - ahogy az talán sejthető is :) - a roppant sikeres Last Ninja folytatása volt, ráadásul azon ritka esetek egyike, amikor a folytatás jobb volt az eredetinél. Izgalmasabb volt, bonyolultabb volt, és a zene is telitalálat volt - pedig hát ezekkel a tulajdonságokkal az első résznél sem volt gond! Pontosan nem tudom megmondani, mitől ragadott ennyire magával. Talán részben azért, mert kézzelfoghatóbb közegbe kerültünk: a középkori japán helyett New York utcáin kellett a fekete harcost irányítani, az ellenfelek közt pedig nem csak japán harcosok, hanem például utcai zsonglőrök és motoros huligánok is voltak. Egészen biztos vagyok benne, hogy akkoriban nem én voltam az egyetlen gyerek, aki elalvás előtt pixelekben látott maga körül mindent, és akinek az álmaiban a világ felemelkedő függönyök mögül tűnt elő. Ezekben az álmokban feketeruhás rendőrök elől kellett menekülni, csatornákba bújni, irodákban egy íróasztal mellől csirkecombokat felvenni (kicsit homályos már, de mintha valami vadállatot kellett volna elkábítani vele), dobozok tetején végigugrálni, stb. És biztosan más is elképzelte, hogy milyen lenne egy olyan filmet csinálni, melyben színhelyváltáskor a környezet részletekből felépítve jelenne meg: előbb a föld, az ég, aztán a főbb tereptárgyak, aztán a fák, majd a szereplők - mint a játékban.

3 komment

Címkék: zene retró commodore sid nosztalgia c64 last ninja

Commodore days: "cracktro"

2008.02.17. 11:34 :: Hamster

Annyit emlegettem már a "cracktro" szót itt és itt, hogy ideje külön bejegyzést szentelni a témának. Naszóval, a Commodore 64 nagyon sikeres játékgépnek bizonyult, százával jöttek rá a mindenféle mókák. Persze a vásárlást akkor is sokan hanyagolták, így ismerkedhettünk meg már akkor a "warez" szóval. Persze Magyarországon az, hogy csak úgy adogatták egymás közt az emberek a játékokat, nem volt zavaró, hiszen a szerzői jogok védelmének bizonyos aspektusai akkoriban még nem jutottak át a Vasfüggönyön (vagy erről is COCOM-lista tehet?:). Ma már megdöbbentő, de akkoriban népszerű számítógépes újságokban teljesen nyíltan hirdették játékprogramok másolását - ez volt az emlékezetes nevű :) "Kazettaküldő Szolgálat" (sokunknak ugyanis a kazetta volt az egyetlen elérhető adathordozó, mivel a floppymeghajtó baromi drága dolog volt).

Persze a programokat készítő cégek nem örültek annak, hogy ellopják azt, amibe ők pénzt fektettek, így igyekeztek mindenféle másolásvédelemmel ellátni programjaikat. Ez viszont egy új sportágat hozott létre: a crackerséget (nem kréker: krekker!). Az eme névre büszke egyének - jórészt lelkes tinédzserek - azon versengtek, ki tud hamarabb feldurrantani egy-egy játékot. Ha sikerült nekik, a program elejére odaírták a becenevüket, jobban mondva a csapat nevét, amihez tartoztak. Plusz üdvözölték a haverokat. Aztán egy idő után már nem csak simán odaírták a mondókát, hanem mindenféle effektekkel is megspékelték az önreklámot. Mindezt zenei aláfestéssel, melyet hol más játékokból szedtek (rippeltek), hol saját maguk szereztek. Néha az is megtörtént, hogy a cracktro (a szó a "crack" és az "intro" szavak keresztezéseként keletkezett) jobb volt, mint maga a játék, ami elé odatapasztották.

A cracktrók egyfajta művészetté váltak: mai ésszel nézve hihetetlen, hogy milyen kevés memóriába (a játék mellé) mi mindent bele tudtak gyömöszölni! Az agyam eldobása akkor lett teljes, amikor olyan trükköket használtak, amiket elvileg meg se lehetett volna csinálni a hatvannégyessel. Eddigre persze a cracktrók egyfajta ujjgyakorlatnak számítottak a demókészítéshez, ahol a "demó" egy önmutogató audiovizuális effektorgiát jelentett, amellyel az egyes csapatok a tudásukat demonstrálták a többiek előtt. Izgalmas idők voltak, na - még nekem, egyszeri "lámer" (=béna) nézelődőnek is.

18 komment

Címkék: zene retró commodore nosztalgia c64