Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

november 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  3. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  4. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  5. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  6. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  7. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  8. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...
  9. "It was a good time to be 27"Már írtam arról, milyen nagyszerű dolog, hogy a különböző külföldi villamosbarátok nem egyszerre jártak Magyarországon, mert így szinte teljesen mást láthatunk Geoffrey Tribe '69-es, Peter Haseldine...
  10. Budapest és Miskolc utcáin járva '76 februárjában1976 fontos év volt a budapesti villamosokról készült képeket illetően: akkor látogatott ide először Ab van Donselaar, Tim Boric, és akkor kezdett rendszeresen idejárni Heinz Heider. Ez egyszerűen...

Címkék

103 (6) 125év (6) 2624 (12) 41-es (6) 424 (7) abszurd (26) Ab van Donselaar (34) agyhúgykő (58) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (65) autók (66) bach (5) balaton (24) basel (7) bbc (8) bécs (37) belgium (11) bengáli (12) berlin (135) berlini fal (20) bkv (42) blog (27) budai vár (25) budaörs (35) budapest (713) budapesti pillanatok (41) buék (8) busz (68) búvár (5) c50 (6) c64 (12) caf (10) city lights (67) class 56 (7) commodore (16) csak egy kép (36) csak egy videó (240) csehország (18) csehszlovák (6) csörgő (8) cukiság (33) debrecen (24) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (29) életmód (6) elveszett (31) énblog (319) énzene (17) építészet (61) építkezés (21) épület (13) érdekesség (14) erfurt (7) esti városkép (8) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (11) felhők (26) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (26) film (8) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (13) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (8) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (27) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (56) gibson (6) gitár (31) gmap (12) goldtimer (5) gondolatok (10) gőzmozdony (18) gyermekvasút (17) haditechnika (10) hajó (37) hampage (251) hamster (5) hangszerek (9) hármashatárhegy (5) havazás (5) helikopter (10) hév (24) híd (29) (22) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (116) idegenforgalom (21) ikarus (25) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (8) karikatúra (5) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kép (6) képek (680) képregény (94) kérdés (7) kirándulás (11) kisföldalatti (10) kiskörút (5) kisvasút (39) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (317) kritika (70) kulfoldi szemmel (60) lánchíd (7) last ninja (5) látnivaló (11) lengyelország (37) lhbs (24) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (13) m4 (15) maci (6) mackó (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (34) medve (7) metál (9) metró (40) miskolc (23) mittudoménmi (9) MOD (7) morál (11) morgás (124) mozdonyok (6) mozi (5) mtp (7) muki (10) münchen (25) műrepülés (8) múzeum (41) nagypolszki (6) németország (281) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (33) nosztalgia (181) nürnberg (19) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (11) NZA (8) olaszország (16) oldtimer (66) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) pályahiba (6) pályaudvar (22) panoráma (106) paródia (5) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (11) popkultúra (110) pozitívum (12) pozsony (14) prága (7) programajánló (25) púpos (12) queen (10) r.i.p. (11) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (21) relax (12) repülés (120) repülőgép (40) repülőgépek (61) repülőnap (32) repülőtér (12) retró (29) rock (64) s-bahn (11) semmering (7) SNL (14) sorozatok (15) soundcloud (11) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (18) szlovákia (33) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (187) társadalom (5) tatra (12) taurus (6) technika (34) technikatörténet (33) tehervonatok (8) tél (11) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (6) Tim Boric (13) tömegközlekedés (321) történelem (27) trainspotting (35) trolibusz (46) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (87) überzenészek (16) utazás (269) utcakép (148) uv (30) vár (11) várnegyed (8) város (366) városkép (85) városliget (8) vasút (352) vélemény (11) vicinális (13) vidám park (5) videó (636) villamos (576) vlog (7) wachau (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (235) zene (168) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Néhány gitár a római Hard Rock Cafe faláról

2017.11.07. 07:00 :: Hamster

Tulajdonképpen véletlenül akadtunk bele a római Hard Rock Caféba, vacsorázóhely keresése közben, és ha már ott voltunk, benéztünk. Részben barbecue csirkeszárnyat enni, részben pedig rock relikviákat látni:

img_7385.JPG

Mivel az SG-k valahogy mindig a gitáros bejegyzéseim végére szorulnak, most egy ilyennel kezdem: munkában elkopott példánynak tűnik, Angus Young aláírásával. Mindig az jár az eszemben, hogy vajon az adott személyhez köthető márkájú hangszereket csak aláíratják, vagy az illető tényleg nekik ajándékozza egy-egy munkaeszközét, de ez speciel üveg mögött volt, és elég használtnak tűnt ahhoz, hogy elhiggyem, tényleg játszott rajta az öreg.

img_7394.JPG

Ezt a típust ki kellett gugliznom, mert se az eredeti tulaját, se a basszusgitár műfaját nem ismerem eléggé: Modulus Funk Unlimited, kalapácslakk fényezéssel (biztos nem így hívják:), az RHCP-s Flea-től. Ez se véletlenül lehet üveg mögött.

img_7386.JPG

No, ez a gitár a felirat szerint Joe Walshé volt, és ránézésre Gibson Les Paul Double-Cut lehetne - amilyet tényleg használt is - de a fej alapján mégis valami más. Sajnos a logó semmit se mond nekem, a feliratot meg nem tudom elolvasni a képen...

4 komment · 1 trackback

Címkék: énblog gitár utazás olaszország képek róma gibson telecaster sg hard rock cafe

Tényleg nem lehet megunni :)

2017.10.06. 07:00 :: Hamster

Hogy ihletet gyűjtsek a Gibson Les Paul történetéről szóló bejegyzés folytatásához, megint elvándoroltam a Szívemnek Kedves Fatárgyak Boltjába (azaz a Gitárcentrumba), élőben is látni néhány mai példányt. Leszögezem, hogy ez itt nem a reklám helye, csak "World Guitar Day" van (bármit is jelentsen ez), kell valami szép a blogba :)

img_20170915_155927b.jpg

Ez itt középen egy 2016-os Faded Satin Fireburst Studio, a Standard egyszerűbb, emiatt olcsóbb tesója. Szerintem 5-6 méternél távolabbról már nem látszik, hogy ez a "budget" verzió, nem a teljes áru, viszont kétezer dollárral olcsóbban megkapható, és ugyanúgy rohadt jól szól!

img_20170915_160014b.jpg

A jelek szerint a 2017-es modellév a pickup-kapcsoló körüli korong eltűnéséről (is) szólt, ezen a Tribute Satin Gold Topon legalábbis nincsen ilyesmi. Jópofa, ahogy minden évben megkavarják a modellek kinézetét: a 2016-os év Gold Top kivitelű Tribute-jának a háta fekete volt, ennél viszont látszik a fa; a 2016-osnál kilátszanak a hangszedő tekercsei, ennél meg nem... Persze más különbségek is vannak, amitől ez a két gitár igazából nem ugyanaz a modell, de akkor is érdekes, hogy nem évről-évre ugyanazokat a hangszereket gyártják; mindig van valami változás, amitől a végén valakinek ez, valakinek viszont az az évjárat/típus/kivitel jön be jobban...

img_20170915_160116.jpg

Ez az ébenfekete Studio is 2017-es, hisz nincs rajta a kapcsoló körüli gyűrű. Persze lehetne 2018-as is, mert az új modelleken sincs - viszont 2018-as Studióból a jelek szerint nincs fekete :) Mindenesetre ha ilyet vennék, az első dolgom valószínűleg az lenne, hogy gyűrűt vegyek hozzá, mert szerintem az hozzátartozik a Les Paul kinézetéhez. Igaz, az első Les Paulokon nem volt ilyesmi, na meg ha Duane Allman kibírta nélküle, akkor más is kibírhatja, de nekem hiányzik....

img_20170915_160040b.jpg

Ehhez képest ennek a Whiskey Gold fényezésű Custom Studiónak egyátalán nincs is kapcsolója a hagyományos helyen: lekerült a test alsó részére, ahol négy helyett csak két poti van. Egyébként nem tudom megmondani, miért, de ahogy legutóbb is tetszett a Faded modell "gyárilag koptatott" felülete, úgy ez is bejön, pedig tulajdonképpen ennél már csak akkor lehetne fapadosabb a gitár, ha a nyers fát látnánk :) Érdekes, hogy a szokásos mahagóni+jávor kombó helyett mocsári kőrisből van a teste, ki kellett volna próbálni, hogy ez a hangzásán észrevehető-e (mert bárki bármit mond, a faanyagnak igenis van köze a hangzás jellegéhez).

13 komment

Címkék: énblog zene gitár képek gibson sg les paul

Még egy picit bírjátok ki, amíg lesz időm blogolni :)

2017.08.23. 07:00 :: Hamster

2 komment

Címkék: zene gitár youtube szünet gary moore

Beállás Gary Moore-ral

2017.08.02. 07:00 :: Hamster

Természetesen koncert előtti beállásról, soundcheckről van szó - Gary-re a másik fajta nem is volt jellemző :) 2003-ban történt, hogy hősünk úgy döntött, a Montreaux-i Jazz Fesztivál helyett inkább a Whitesnake nevével fémjelzett Monsters of Rock turnéra megy el. Szerény véleményem szerint bár örvendetes döntés volt, hogy a blues helyett egy turné erejéig visszatért a rockhoz, a hármas felállás (dob-basszus-gitár/ének) szerintem kevés volt: hiányzott a billentyű és a második gitár, hiányzott a háttérvokál, és még konkrétabban hiányzott Neil Carter. Persze nem állítanám, hogy vékonyan szólt volna Gary gitárja, mert megdörrent rendesen, ahogy ezen a videón is hallhatjuk:

Az első jelenetben egy Les Paullal (ahogy elnézem, egy Gary Moore Signature modellel) próbálja ki a Parisienne Walkways "örökké szóló" hangját, majd előkerül egy fehér/krém Explorer, és azon próbálgatja a különböző hangzásokat. Érdekes, hogy egy Explorert választott "fegyvernek", hiszen az se nem Stratocaster, se nem Les Paul, márpedig egész karrierje során ez a kettő volt a legjellemzőbb rá (pár évnyi Charvelt leszámítva - persze volt egy rakás egyéb gitárja is akkoriban). A basszus beállás után végighallgathatjuk a Shape of things-t, ami SZVSZ a valaha volt egyik legjobb feldolgozás - még Jeff Beckénél is jobb, pedig az is mennyivel jobb volt, mint az eredeti Yardbirds (ezen a videón a híres Timmy Page is szerepel:).

LiveAtMonstersOfRock.jpg
By Source, Fair use, Link

A három részből álló szóló meg az egyik legjobb gitárszóló a nyolcvanas évekből - nem teljesen értem, Gary miért tagadta meg sokáig ezt a korszakát. Az énekhangja ugyan megy fel annyira, mint régen, de azért élő felvételnek így is marha jó. 6:08 után pár másodpercig az a gitárhangzás annyira metál, hogy lepattannak róla a golyók - az igazi poén viszont ezután jön, amikor 6:32 körül elkezd kamu reggae-t játszani, jamaikai akcentussal :)

Ezután megint előkerül a Les Paul, és egy kis hülyéskedés után 7:09-től jön a Thin Lizzy-féle Don't believe a word Gary-féle verziója - az, amelyik csak a végén gyorsul be. Egyébként ez tulajdonképpen pont annyira Thin Lizzy, mint a gyors változat, hiszen demóként felvették egy embrionális verzióját akkor, amikor Gary épp a bandában volt; végül aztán mégis inkább Gary első szólólemezére (ami persze igazából a második volt), a Back on the Streetsre került fel. Egy kis erősítő-állítgatás is belefér  - külön érdekesség, ahogy a gyors részben az ikergitáros hangzást egyetlen hangszeren emulálja. Viszont kicsit rozsdásnak tűnik a játéka, van pár hamis hang, ami elég meglepő tőle.

Legalább ennyire érdekes az interjú, amit valószínűleg az előbb látott beállás után készített vele Neville Marten, aki a próba során ott állt mellette a színpadon. Róla azt kell tudni, hogy eredetileg gitárokat javított előbb a Gibsonnál, majd a Fendernél, aztán elkezdett gitáros újságokba írni, '89/90 körül pedig összehaverkodott Gary-vel. Valószínűleg ezen előélet miatt az interjú jobb az átlagosnál: a kérdések érdekesek, Gary pedig nem sieti el a válaszokat, rendesen kifejt mindent.

Talán meglepő, talán nem, hogy Gary mennyire lépést tartott a kortárs rockzenével: ismerte a Linkin Parkot, a Kornt, a fia ajánlása nyomán SOAD-ot hallgatott, csípte a White Stripest... ötven évesen nyitottabb volt az új dolgokra, mint én harmincasként :)

9 komment

Címkék: zene gitár youtube rock gary moore

Gibson Les Paul - a világ legsikeresebb sikertelen hangszere, első rész

2017.06.07. 07:00 :: Hamster

Vannak tárgyak, melyek rég túlléptek valós használati értékükön, és önmagukban is értelmezhető jelenséggé váltak. Aki nem rajong az autókért, az is tudja, mi az a Ferrari; aki nem foglalkozik repüléstörténettel, az is tudja, hogy néz ki egy zeppelin - és aki nem rajong a rockzenéért, az is látott már Gibson Les Pault:

Viszont onnan, hogy 1952-ben eladták az első Gibson Les Paul Modelt, korántsem vezetett egyenes út odáig, hogy manapság nem sok olyan zenészt találni, aki életében legalább egyszer ne játszott volna ilyen gitáron. Az elkövetkezőkben erről a hosszú és kanyargós útról szeretnék mesélni, leszögezve, hogy az írást (sajnos) nem támogatta sem a Gibson Inc, sem a márka hazai forgalmazói. Ja, és bár néha szerepelni fognak olyan szavak a szövegben, hogy húrláb meg hangszedő, igyekezni fogok nem túlszakmaiaskodni a mesét :)

Az ötvenes évek eleje: egy új kor hajnala

A negyvenes-ötvenes évek fordulója egészen érdekes lehetett az amerikai gitárosoknak: szemtanúi lehettek annak, ahogy az üreges testű gitárokat leváltják a tömör testűek (szüleink szójárásával: "lapgitárok"). A modern elektromos erősítés hajnalán még előbbiek voltak előnyben, mivel alapból erősebben szóltak - viszont hajlamosak voltak a gerjedésre, nem kivánt rezgések, felhangok produkálására. A hangszedők fejlődésével aztán a negyvenes évek végére elérkezett az ideje annak, hogy ezeket a mellékhatásokat kiiktassák.

Bár az első tömör testű gitárokat már korábban elkészítették, a forradalom élén a Fender állt: a cég Broadcaster, majd Telecaster néven sorozatgyártott hathúrosai úgy letarolták a piacot, hogy a nagy múltú Gibson vezetői már a megélhetésüket kezdték félteni. Pedig néhány évvel korábban egy kísérletező kedvű zenész, bizonyos Lester William Polsfuss megpróbálta rábeszélni őket egy hasonló gitár kifejlesztésére, de ők elégedettek voltak akkori modelljeikkel, melyek egyébként valóban meglehetősen sikeresek voltak. Az ES-175-öst például 1949-ben mutatták be, és máig gyártják:

Gibson ES 175 - Vintage

A Gibsonnál alószínűleg azt gondolták, hogy a Fender csavarozott nyakú hangszerei rosszabb minőségűek, mint az ő ragasztott nyakúik, így senkinek nem fognak kelleni...  aztán be kellett látniuk, hogy tévedtek.

Az első Gibson Les Paul, a "Goldtop"

A közvélekedéssel ellentétben az ellencsapásnak szánt gitárt nem a már említett Lester Polfuss - művésznevén Les Paul - tervezte, hanem a cég saját csapata, Ted McCarty vezetésével. Les ugyan kísérletezett tömör testű gitárokkal, de ez alatt azt kell érteni, hogy előbb egy darab sínt, később pedig egy tömör fagerendát használt. Utóbbira alul-felül egy hagyományos gitár darabjait szerelte, hogy a fura jószág hangszernek nézzen ki:

A Gibsonnál konzervatívabban álltak a dologhoz: ők találták ki a test anyagát (Les juhart szeretett volna, de állítólag túl nehéz lett volna, ha az egész abból van) és alakját (Les lapos testet gondolt, a Gibsonnál viszont rábeszélték a domborúra). A zenész annyit kért, hogy a hangszer látványos legyen; nemsokára egy majdnem kész hangszert kapott az exkluzív szerződés mellé. Több helyen olvasni, hogy mire ő a képbe került, már előrehaladott stádiumban volt a "Ranger" névre hallgató projekt - ha a kísérletező kedvű zenész nem bólint rá az együttműködésre, lehet, hogy ma ezen a néven ismernénk ezt a gitárt! Ez persze csak üres találgatás, hiszen rábólintott az ajánlatra, és 1952-ben megjelent a piacon a Gibson "Les Paul model" első generációja:

Les a feleségével, Mary Forddal bohóckodik ezen a videón valamikor az ötvenes években - a páros minden nap többször (!) megjelent az amerikai képernyőkön, hatalmas publicitást hozva a hangszernek. Egyébként látszik, hogy a gitárok meg vannak bütykölve, pontosabban nem teljesen egyeznek meg a széria gyártmánnyal -  Les később se hagyta abba a kísérletezést, mindig átalakított rajtuk valamit. Ami nem vehető ki a fekete-fehér felmen, az az, ...

31 komment

Címkék: zene gitár youtube popkultúra technikatörténet hangszerek gibson les paul

Freight train on the beach (házizenészeti agyzsizsik)

2017.05.29. 07:00 :: Hamster

Egy pocsék nap után elegem lett a kép- és videószerkesztő programok látványából, helyette elővettem a hat- és négyhúros szárazfákat, és zajongtam egy jó(leső)t. Aki csak az utóbbi idők blog.hu címlapra is kikerült vasutas vagy hajós bejegyzései alapján ismeri ezt a blogot, az lehet, hogy jobban jár, ha most inkább más olvasnivalót keres magának ;) És aggódni nem kell, holnap megint vonatozunk!

3 komment · 1 trackback

Címkék: énblog zene gitár rock agyhúgykő soundcloud énzene

Zenebohóckodás szép régi hangszereken (is)

2017.05.01. 01:59 :: Hamster

Az elmúlt másfél hétben nem nagyon volt erőm itthon a gép előtt ülve bármit is produkálni (fáradtság + sikerült megfáznom), inkább csak bámultam ki a fejemből, és sűrűn klikkelgettem a youtube által javasolt videókra. A múltkor így találtam rá a két hülye angolra, angol hülyére, most pedig Phil X-re. Ha jól gondolom, egy hangszerbolt promó videóiról van szó, melyekben a session zenészként, illetve Richie Sambora-pótlóként elhíresült fickó elvileg egy-egy eladó hangszert mutat be, gyakorlatilag viszont inkább csak csinálja, ami épp az eszébe jut. Itt például egy 1958-as Les Paul Junioron, tehát egy ezer éves (eredetileg) olcsó gitáron, ami egyátalán nem erre készült, játssza el a modern gitározás alapművét, Eddie van Halen Eruptionjét:

Alapvetően olyan, mintha egy betépett húszéves szórakozna, holott a "srác" itt már 43 éves volt! Nem tudom, más hogy van ezzel, de jó látni, amikor valaki ennyire szó szerint veszi azt, hogy a gitáron játszani kell, nem csak zenélni :) Komolyabbra fordítva a szót, érdemes az elejétől végignézni a videókat, mert a hangszerekről is meg lehet tudni érdekes dolgokat, és nem csak marháskodás folyik!

Persze komolykodás helyett miért ne lehetne egy ES-355-ösön Randy Rhoads-t (Ozzy-t) játszani? Mondjuk, amikor nem jön össze valami, azon ő is jókat röhög, mert hát valljuk be, nem mindig jön össze minden :) Egyébként belehallgattam a fickó saját zenéibe is, de azok nem fogtak meg, pedig alapvetően elég jó hangja van:

Szólj hozzá!

Címkék: zene gitár youtube rock hülyeség szünetjelzés helyett

Gary Moore akusztikus gitárral?

2017.04.04. 07:00 :: Hamster

A múltkori gépzene után térjünk vissza a céltudatosabb hangkeltéshoz Gary Moore segítségével, aki most ünnepelné 65. születésnapját, ha nem távozott volna közülünk idő előtt. Érdekes, hogy bár az elektromos gitározásnak a blues-tól a fúziós jazzen át a hard rockig - és kvázi a metálig - oly sok fajtáját kipróbálta, akusztikus gitárhoz viszonylag ritkán nyúlt. És nem azért, mert nem tudott mit kezdeni a hangszerrel; itt például valami fesztiválon feledkezett bele egy intróba a tizenkét húroson:

(Akit érdekel, így szólt a szám eredetileg.) Amúgy nem kell akusztikus gitár a klasszikus darabokhoz, a Les Paul erre is jó, csak kicsit le kell tekerni a hangerőpotit - közben azért remélem értjük, hogy ez csak egyfajta vicces tisztelgés volt a barcelonai közönség felé:

Egyébként nem csak a spanyolos futamokhoz volt érzéke, azt is tudta, hogy néha kevés hangot kell játszani. Az alábbi felvétel még úgy is nagyon tetszik, hogy a felvétel néha csúszik:

Ezt a dalt annak idején Phil Lynott emlékére írta, sajnos most már érte szól :(

Szólj hozzá!

Címkék: zene gitár youtube gary moore

Régi idők pre-youtube sztárjai

2017.03.08. 18:00 :: Hamster

Bár a múltkor azt írtam, hogy a gitárok nem sokat fejlődtek az elmúlt 50-60 évben, azt azért le kell szögezni, hogy a használatuk annál többet változott. Konkrétan amivel a hatvanas-hetvenes években még gitáristenné lehetett válni, az ma egy youtube-csatornához is kevés lenne. Manapság saját gitárjuknál kisebb gyerekek játszanak profiként, ismeretlen fickók a fülükkel és hajukkal játszanak hatvan szólamban negyvenhúros gitárokon, és utcazenészek jammelnek olyanokat, hogy a nyolcvanas évek sessionzenészei inkább nyugdíjba mennek - ilyen régen nem volt. Vagy mégis?

Például itt van valaki, aki saját magával játszott együtt, még mielőtt hivatalosan feltalálták volna a többsávos felvételt, vagy a nemlineáris videószerkesztő programokat.

De tapping-mágusok is léteztek már jóval Steve Vai előtt (a legjobb rész szerintem az, amikor "nagybőgőt" játszik maga mellé 3:53-tól). Hiába, Eddie van Halen előtt is voltak emberek, akik ráuntak a sima pengetésre!

6 komment

Címkék: zene gitár youtube érdekesség

A másik oldal: a Fender

2017.02.19. 07:00 :: Hamster

Aki esetleg nehezményezte, hogy mindig csak Gibsonokat mutogatok (már amennyiben két bejegyzés mindignek számít), az most örülhet, mert ezúttal a másik legnagyobb márkáról, a Fenderről fogok random képeket mutatni. Pontosabban nem az egész Fenderről, csak pár gyártmányukról:

img_20170127_173204.jpg

Bár sokan úgy tudják, valójában nem Leo Fender (a cég alapítója) találta fel a tömörtestű elektromos gitárt, de még csak az elektromos basszusgitárt sem, viszont ő csinált virágzó iparágat ezek gyártásából, és a legklasszikusabb modellek közül jó párat ő tervezett, annak ellenére, hogy nem is tudott rajtuk játszani.

img_20170127_172508.jpg

A két leghíresebb Fender modell a csak alul kivágott (single cutaway) Telecaster, lásd a képen a fehér jószágot, és a "kétszarvas" (double cutaway) Stratocaster (jobbra és balra). A boltban kapható tömörtestű villanygitárok kb. 60-70%-a ennek a két típusnak a másolata vagy továbbgondolása, ami különösen vicces annak ismeretében, hogy előbbit - még Broadcaster és Esquire néven - 1950-ben, utóbbit pedig 1954-ben mutatták be. Persze tengernyi részleten javítottak-finomítottak a Leo Fender után érkező hangszerkészítők, de ha az autók is csak annyit fejlődtek volna feltalálásuk óta, mint az elektromos gitárok, akkor máig Citroen Traction Avant-okkal járnánk :)

img_20170127_172448_burst001_cover.jpg

Asztallap jellegű test, két egytekercses hangszedő, ragasztott helyett csavarozott nyak, körülbelül ennyi volt az alap - aki akarta, persze bővíthette azt. A Fender sikere után felbukkanó elektromos gitár özön ellenére Bruce Springsteentől kezdve a néhai Prince-en át Keith Richards-ig számtalan zenész leragadt a "Tele" valamelyik változatánál, vagy legalábbis gyakran visszatért hozzá. A fenti képen egyébként nem Fender, hanem Squier Telecastert látunk: a nagy gyártók egy idő után rájöttek, hogy ha zavarja őket, hogy mások az ő gitárjaik másolásából élnek, akkor a legegyszerűbb, ha a kevésbé tehetős zenészeket is ők szolgálják ki. Az amerikai Gibson saját tulajdonú "fapados" márkája a Távol-Keleten - és néha Csehszlovákiában - gyárttató Epiphone, a szintén amerikai Fendernek pedig a japán Fender, a mexikói Fender, és a több helyen is készülő Squier

19 komment

Címkék: zene gitár youtube képek popkultúra fender technikatörténet stratocaster telecaster squier ibanez