Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, repülőgépekre, reklámokra, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

május 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  3. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  4. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  5. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  6. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  7. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  8. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...
  9. "It was a good time to be 27"Már írtam arról, milyen nagyszerű dolog, hogy a különböző külföldi villamosbarátok nem egyszerre jártak Magyarországon, mert így szinte teljesen mást láthatunk Geoffrey Tribe '69-es, Peter Haseldine...
  10. Budapest és Miskolc utcáin járva '76 februárjában1976 fontos év volt a budapesti villamosokról készült képeket illetően: akkor látogatott ide először Ab van Donselaar, Tim Boric, és akkor kezdett rendszeresen idejárni Heinz Heider. Ez egyszerűen...

Címkék

103 (6) 125év (6) 2624 (12) 41-es (6) 424 (7) abszurd (26) Ab van Donselaar (34) agyhúgykő (55) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (55) autók (64) bach (5) balaton (17) basel (7) bbc (8) bécs (36) belgium (11) bengáli (12) berlin (134) berlini fal (20) bkv (42) blog (27) budai vár (24) budaörs (35) budapest (705) budapesti pillanatok (39) buék (8) busz (65) c64 (12) caf (10) city lights (66) class 56 (7) commodore (16) csak egy kép (34) csak egy videó (235) csehország (17) csörgő (5) cukiság (32) debrecen (24) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (30) életkép (22) életképek (29) életmód (6) elveszett (30) énblog (279) énzene (17) építészet (61) építkezés (20) épület (13) érdekesség (14) erfurt (7) esti városkép (8) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (10) felhők (25) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (24) film (8) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (13) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (8) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (22) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (53) gitár (26) gmap (12) goldtimer (5) gondolatok (10) gőzmozdony (14) gyermekvasút (17) haditechnika (10) hajó (37) hampage (248) hamster (5) hangszerek (8) hármashatárhegy (5) helikopter (10) hév (23) híd (29) (22) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (115) idegenforgalom (21) ikarus (22) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (8) karikatúra (5) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kép (6) képek (651) képregény (94) kérdés (5) kirándulás (11) kisföldalatti (10) kiskörút (5) kisvasút (37) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (314) kritika (70) kulfoldi szemmel (60) lánchíd (7) last ninja (5) látnivaló (9) lengyelország (36) lhbs (24) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (13) m4 (15) maci (6) mackó (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (5) mátyás-templom (6) máv (34) medve (7) metál (9) metró (40) miskolc (23) mittudoménmi (9) MOD (7) morál (11) morgás (124) mozi (5) mtp (7) muki (10) münchen (24) műrepülés (8) múzeum (41) nagypolszki (5) németország (279) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (27) nosztalgia (169) nürnberg (19) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (9) NZA (8) olaszország (13) oldtimer (60) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (35) pályahiba (6) pályaudvar (22) panoráma (103) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (9) popkultúra (105) pozitívum (12) pozsony (10) prága (7) programajánló (25) púpos (12) queen (10) r.i.p. (10) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (20) relax (12) repülés (118) repülőgép (40) repülőgépek (58) repülőnap (31) repülőtér (11) retró (26) rock (60) s-bahn (10) semmering (7) SNL (14) sorozatok (15) soundcloud (11) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (17) szlovákia (16) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (181) társadalom (5) tatra (12) taurus (6) technika (31) technikatörténet (31) tél (11) templom (12) tévéműsor (27) thin lizzy (5) Tim Boric (13) tömegközlekedés (316) történelem (27) trolibusz (46) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (86) überzenészek (16) utazás (247) utcakép (146) uv (29) vár (9) várnegyed (8) város (362) városkép (83) városliget (8) vasút (325) vélemény (8) vicinális (13) vidám park (5) videó (601) villamos (572) vlog (7) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (221) zene (157) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Freight train on the beach (házizenészeti agyzsizsik)

2017.05.29. 07:00 :: Hamster

Egy pocsék nap után elegem lett a kép- és videószerkesztő programok látványából, helyette elővettem a hat- és négyhúros szárazfákat, és zajongtam egy jó(leső)t. Aki csak az utóbbi idők blog.hu címlapra is kikerült vasutas vagy hajós bejegyzései alapján ismeri ezt a blogot, az lehet, hogy jobban jár, ha most inkább más olvasnivalót keres magának ;) És aggódni nem kell, holnap megint vonatozunk!

3 komment

Címkék: énblog zene gitár rock agyhúgykő soundcloud énzene

Zenebohóckodás szép régi hangszereken (is)

2017.05.01. 01:59 :: Hamster

Az elmúlt másfél hétben nem nagyon volt erőm itthon a gép előtt ülve bármit is produkálni (fáradtság + sikerült megfáznom), inkább csak bámultam ki a fejemből, és sűrűn klikkelgettem a youtube által javasolt videókra. A múltkor így találtam rá a két hülye angolra, angol hülyére, most pedig Phil X-re. Ha jól gondolom, egy hangszerbolt promó videóiról van szó, melyekben a session zenészként, illetve Richie Sambora-pótlóként elhíresült fickó elvileg egy-egy eladó hangszert mutat be, gyakorlatilag viszont inkább csak csinálja, ami épp az eszébe jut. Itt például egy 1958-as Les Paul Junioron, tehát egy ezer éves (eredetileg) olcsó gitáron, ami egyátalán nem erre készült, játssza el a modern gitározás alapművét, Eddie van Halen Eruptionjét:

Alapvetően olyan, mintha egy betépett húszéves szórakozna, holott a "srác" itt már 43 éves volt! Nem tudom, más hogy van ezzel, de jó látni, amikor valaki ennyire szó szerint veszi azt, hogy a gitáron játszani kell, nem csak zenélni :) Komolyabbra fordítva a szót, érdemes az elejétől végignézni a videókat, mert a hangszerekről is meg lehet tudni érdekes dolgokat, és nem csak marháskodás folyik!

Persze komolykodás helyett miért ne lehetne egy ES-355-ösön Randy Rhoads-t (Ozzy-t) játszani? Mondjuk, amikor nem jön össze valami, azon ő is jókat röhög, mert hát valljuk be, nem mindig jön össze minden :) Egyébként belehallgattam a fickó saját zenéibe is, de azok nem fogtak meg, pedig alapvetően elég jó hangja van:

Szólj hozzá!

Címkék: zene gitár youtube rock hülyeség szünetjelzés helyett

Gary Moore akusztikus gitárral?

2017.04.04. 07:00 :: Hamster

A múltkori gépzene után térjünk vissza a céltudatosabb hangkeltéshoz Gary Moore segítségével, aki most ünnepelné 65. születésnapját, ha nem távozott volna közülünk idő előtt. Érdekes, hogy bár az elektromos gitározásnak a blues-tól a fúziós jazzen át a hard rockig - és kvázi a metálig - oly sok fajtáját kipróbálta, akusztikus gitárhoz viszonylag ritkán nyúlt. És nem azért, mert nem tudott mit kezdeni a hangszerrel; itt például valami fesztiválon feledkezett bele egy intróba a tizenkét húroson:

(Akit érdekel, így szólt a szám eredetileg.) Amúgy nem kell akusztikus gitár a klasszikus darabokhoz, a Les Paul erre is jó, csak kicsit le kell tekerni a hangerőpotit - közben azért remélem értjük, hogy ez csak egyfajta vicces tisztelgés volt a barcelonai közönség felé:

Egyébként nem csak a spanyolos futamokhoz volt érzéke, azt is tudta, hogy néha kevés hangot kell játszani. Az alábbi felvétel még úgy is nagyon tetszik, hogy a felvétel néha csúszik:

Ezt a dalt annak idején Phil Lynott emlékére írta, sajnos most már érte szól :(

Szólj hozzá!

Címkék: zene gitár youtube gary moore

Régi idők pre-youtube sztárjai

2017.03.08. 18:00 :: Hamster

Bár a múltkor azt írtam, hogy a gitárok nem sokat fejlődtek az elmúlt 50-60 évben, azt azért le kell szögezni, hogy a használatuk annál többet változott. Konkrétan amivel a hatvanas-hetvenes években még gitáristenné lehetett válni, az ma egy youtube-csatornához is kevés lenne. Manapság saját gitárjuknál kisebb gyerekek játszanak profiként, ismeretlen fickók a fülükkel és hajukkal játszanak hatvan szólamban negyvenhúros gitárokon, és utcazenészek jammelnek olyanokat, hogy a nyolcvanas évek sessionzenészei inkább nyugdíjba mennek - ilyen régen nem volt. Vagy mégis?

Például itt van valaki, aki saját magával játszott együtt, még mielőtt hivatalosan feltalálták volna a többsávos felvételt, vagy a nemlineáris videószerkesztő programokat.

De tapping-mágusok is léteztek már jóval Steve Vai előtt (a legjobb rész szerintem az, amikor "nagybőgőt" játszik maga mellé 3:53-tól). Hiába, Eddie van Halen előtt is voltak emberek, akik ráuntak a sima pengetésre!

6 komment

Címkék: zene gitár youtube érdekesség

A másik oldal: a Fender

2017.02.19. 07:00 :: Hamster

Aki esetleg nehezményezte, hogy mindig csak Gibsonokat mutogatok (már amennyiben két bejegyzés mindignek számít), az most örülhet, mert ezúttal a másik legnagyobb márkáról, a Fenderről fogok random képeket mutatni. Pontosabban nem az egész Fenderről, csak pár gyártmányukról:

img_20170127_173204.jpg

Bár sokan úgy tudják, valójában nem Leo Fender (a cég alapítója) találta fel a tömörtestű elektromos gitárt, de még csak az elektromos basszusgitárt sem, viszont ő csinált virágzó iparágat ezek gyártásából, és a legklasszikusabb modellek közül jó párat ő tervezett, annak ellenére, hogy nem is tudott rajtuk játszani.

img_20170127_172508.jpg

A két leghíresebb Fender modell a csak alul kivágott (single cutaway) Telecaster, lásd a képen a fehér jószágot, és a "kétszarvas" (double cutaway) Stratocaster (jobbra és balra). A boltban kapható tömörtestű villanygitárok kb. 60-70%-a ennek a két típusnak a másolata vagy továbbgondolása, ami különösen vicces annak ismeretében, hogy előbbit - még Broadcaster és Esquire néven - 1950-ben, utóbbit pedig 1954-ben mutatták be. Persze tengernyi részleten javítottak-finomítottak a Leo Fender után érkező hangszerkészítők, de ha az autók is csak annyit fejlődtek volna feltalálásuk óta, mint az elektromos gitárok, akkor máig Citroen Traction Avant-okkal járnánk :)

img_20170127_172448_burst001_cover.jpg

Asztallap jellegű test, két egytekercses hangszedő, ragasztott helyett csavarozott nyak, körülbelül ennyi volt az alap - aki akarta, persze bővíthette azt. A Fender sikere után felbukkanó elektromos gitár özön ellenére Bruce Springsteentől kezdve a néhai Prince-en át Keith Richards-ig számtalan zenész leragadt a "Tele" valamelyik változatánál, vagy legalábbis gyakran visszatért hozzá. A fenti képen egyébként nem Fender, hanem Squier Telecastert látunk: a nagy gyártók egy idő után rájöttek, hogy ha zavarja őket, hogy mások az ő gitárjaik másolásából élnek, akkor a legegyszerűbb, ha a kevésbé tehetős zenészeket is ők szolgálják ki. Az amerikai Gibson saját tulajdonú "fapados" márkája a Távol-Keleten - és néha Csehszlovákiában - gyárttató Epiphone, a szintén amerikai Fendernek pedig a japán Fender, a mexikói Fender, és a több helyen is készülő Squier

19 komment

Címkék: zene gitár youtube képek popkultúra fender technikatörténet stratocaster telecaster squier ibanez

Paul Gilbert elmeséli, hogy miért jó, ha nem sikerül teljesen jól levenned valaki másnak a gitártrükkjeit :)

2017.02.03. 07:00 :: Hamster

Érdekes, hogy Paul Gilbert zenéje sose tudott megérinteni. Nem voltam oda a Racer X-ért, nem értettem a hype-ot a Mr. Big körül, és a szólólemezei se fogtak meg. Ellenben nagyon szórakoztatónak - és tanulságosnak - találom a videóit, ahol a zenéről és zenélésről mesél, mint például itt:

Hihetetlen, hogy több évtizednyi életvitelszerű zenélés után még mindig ilyen lelkesen tud ezekről a dolgokról mesélni.... Érdemes a teljes sorozatot végignézni - mellesleg nem semmi az se, hogy mennyi ingyen "kontentot" kitol a világ elé!

8 komment · 1 trackback

Címkék: zene gitár youtube

"Nem lehet megunni, soha-soha nem lehet megunni"

2017.01.29. 07:00 :: Hamster

Nemrég meséltem, hogy újra felfedeztem magamnak késő tinédzserkori hobbimat, a gitárboltokba járkálást, és hogy végleg belezúgtam a Gibsonokba. Nos, a dolog nem múlik! A hangszerboltba járásban az a legjobb, hogy nem tudod túlzásba vinni, hiszen a "túl sok gitár" kifejezés értelmezhetetlen, költeni meg úgyse tudsz túl sokat, csak amennyi pénzed van ;)

img_20170127_171732.jpg

Most például ez a 2017-es Faded Les Paul-modell tetszik piszkosul. Ha múltkor azt írtam, hogy a Studio sorozat eredetileg a hangra koncentrált a kinézet helyett, aztán később mégis egyre szebb és szebb lett, akkor most kijelenthetjük, hogy Memphisben ismét nekifutottak egy olyan munkagép építésének, amit nem kell sajnálni, ha elkopik. Eleve kopott kinézettel gyártják - ez a "kőmosott" barna konkrétan olyan, mintha katonai célokra építették volna :)

img_20170127_171610.jpg

A "Les Paul ötven árnyalata" c. sorozat folytatódik: múltkor láttunk burst Standardet 2015-ből, most itt egy Wine Red Candy példány. Még épp innen van a "PRS-ség" határától, de azért már elég feltűnő.

10 komment

Címkék: zene gitár képek gibson sg les paul

A Les Paul ötven árnyalata (na jó, igazából csak hat vagy hét)

2017.01.09. 07:00 :: Hamster

Tavaly majdnem annyit jártam hangszerboltba, mint gimnazista koromban - szerencsére most már nem csak pengetőt tudok venni, mint akkoriban (hanem kábelt is;). Persze néha nem a vásárlás számít, hanem az, hogy kezedbe vehetsz egy-egy olyan hangszert, amilyenből gyerekkorodban csak néhány darab volt az országban. Itthon sajnos nincs akkora gitárbolt, mint Felső-Frankóniában, de azért az évi keresetemet így is többszörösen el bírnám költeni egyikben-másikban...

Perpillanat a Gibsonokra vagyok nagyon ráállva. Két évvel ezelőttig nem volt a kezemben ilyen, aztán egy vonatkozó blogbejegyzés után egy kedves olvasó meghívott kipróbálni rögtön kettőt is, és ekkor rabul ejtett a világ talán leghíresebb rock-szárazfája, a Les Paul. Szerintem ezt a gitárt mindenki ismeri! Igaz, a "Gibson Les Paul" tulajdonképpen olyan gyűjtőfogalom, mint a VW Golf: lehet új, lehet sok évtizedes, lehet tuningolt aszfaltbetyár, családi autó, vagy épp terepjáró... és akkor a másolatokról még nem is beszéltünk.

img_20161121_152310_burst003.jpg

Ez itt például egy 2015-ös Traditional modell, ahol a "Traditional" vicces módon csak azt jelenti, hogy nincs annyira kikönnyítve a test, mint a mai modellekben, illetve hogy jó vaskos nyaka van - de közben automata hangológép van rajta, fém nyereg és nulladik bund, ami mind újításnak számít egy Les Paulon*. Szóval cseppet sem hagyományos, inkább egy közepesen réginek kinéző, régi fogású, de amúgy korszerű masina. A színe talán cherry sunburst, de ezt nehéz erről a telefonnal készült képről megmondani (annyi eszem volt, mint egy marék lepkének: ott volt a hátizsákban a fényképezőgép, én meg telefonnal kattingattam!).

*ha az elkövetkezőkben keverem a szakkifejezéseket, vagy valamit rosszul írok, akkor finoman tessék rám szólni, hisz sose állítottam, hogy értek a gitárokhoz :)

img_20161121_152107_burst002.jpg

Ez pedig itt egy 2015-ös Classic, ahol a "Classic" szintén nem azt jelenti, amit gondolnánk: csak a kinézet klasszikus, a hangszedők viszont felezhetőek, és valami boost áramkör is van benne, így az egyik potméter helyett kapcsolót láthatunk rajta. A lakkozása vintage sunburst, ami nekem pont nem kedvencem, de persze ettől még elfogadtam volna karácsonyi ajándéknak ezt a gitárt. Sőt, névnapomra még mindig elfogadom..!

img_20161121_152209.jpg

Azért nem csúnya - a zebra hangszedők elég dögösek, szerintem jobban néznek ki, mint az előző gitár krómozottan tokozottjai! A képek amúgy a Gitárcentrumban készültek, és ha csak kicsit is tudnám magam menedzselni, most ideírhatnám, hogy "(x)", de nem: csak azért írom ide  bolt nevét, hogy aki ilyen szép hangszereket akar látni, tudja, hova menjen :)

img_20161121_152141.jpg

És akkor következzék egy nosztalgia modell: a '60s Tribute 2016 T. Ez egy minimalista - emiatt relatíve olcsó - modell: hiányzik róla az eddig látott gitárok szegélyezése (mind a testről, mind a nyakról) és hangológépe, viszont humbucker helyett P90-es single coil hangszedői vannak, és szatén lakkozása, ami közelről nézve nagyon tetszett.

29 komment

Címkék: énblog zene gitár képek gibson sg les paul

Hey Stoopid: a kilencvenes évek legnagyobb gitárhaknija?

2016.11.17. 19:00 :: Hamster

Alice Cooper '88-89-ben nem kispályás módon tért vissza a porondra: Trash című lemezébe besegített a fél Bon Jovin túl majdnem a teljes Aerosmith is, a számok többségét pedig Desmond Child igyekezett slágerré alakítani, számos további zeneiparos - például Dianne Warren és Joan Jett - mellett. A maszkos rémmester két évvel később megpróbált újrázni - énekesek helyett viszont ezúttal inkább gitárosokkal vette körbe magát, konkrétan a "shred generáció" isteneivel: Joe Satrianival, Steve Vai-jal, Vinnie Moore-ral, Al Pitrellivel, illetve Slash-sel és a fél Mötley Crüe-vel.

A címadó szám klipje csak mérsékelten tudott mit kezdeni a drog- és öngyilkosságellenes szöveggel: egyszerre akart vicces és ijesztő lenni, ami persze nem sikerült, de még így is teljesen beleillett az MTV akkori kínálatába. Amikor először láttam, nem értettem, hogy a vége felé miért látunk még egy gitárost, amikor a szám közben már láttunk hármat (két szóló és egy basszus)? És aközben az Ozzy-s "júúú nóóó, aááááj nóóó" vokál közben miért mutatnak egy meredt szemü fickót? Jaaaa, hogy az maga Ozzy, a plusz egy gitáros meg Joe Satriani? Ez már eleve nem rossz vendéglista, pedig az akkoriban legnagyobbnak mondható sztár kimaradt a filmecskéből: a gitárszólót és filleket ugyanis Slash játszotta fel. Az persze jó kérdés, hogy ehhez képest kiket látunk a klipben: talán Al Pitrellit és Vinnie Moore-t? Akkoriban mindketten felbukkantak Cooper mester körül.

A Feed my Frankensteint a Wayne világából ismerhetjük, a klip is a filmhez kapcsolódik. Akárcsak a Hey Stoopidnál, itt se azokat látjuk a gitárszólót előadni, akik a lemezre feljátszották, pedig a zenészvilág két prominens tagjáról van szó: az imént hallott Joe Satrianiról, aki a lemez öt dalában is szerepelt, illetve nem kevésbé híres tanítványáról, Steve Vairól. Ja, és a Mötley Crüe-s Nikki Sixx basszusozik.

2 komment

Címkék: zene gitár youtube rock metál mötley crüe popkultúra ozzy osbourne joe satriani steve vai rocktörténet alice cooper desmond child

Posztblues szindróma, avagy házizenészeti agyzsizsik

2016.10.23. 07:00 :: Hamster

Nem tudom, más is hajlamos belelovalni magát olyan dolgokba, amelyeknek ugyan semmi tétje sincs, de mégis csinálni "kell" őket orrvérzésig, mert képtelenek vagyunk abbahagyni? Se elkészülni nem tudunk velük, se otthagyni őket.

Úgy kezdődött, hogy gyakorlás közben kicsúszott a kezemből egy blues menet, én meg felvettem wav-ba, mert az ígéretes riffeket, ötleteket néha fel szoktam venni, hátha öreg koromban lesz időm kiválogatni közülük a használhatókat, és kezdeni velük valamit (muhaha - hát mivel fogom akkor lejátszani az ifjúkori Polimer kazettáimat?). Na, de ezzel most rögtön kezdeni akartam valamit, úgyhogy elindítottam a Sonart. Kezdetnek kell valami dob alap alá... valami előregyártott jó lesz. Így. Hogy érdekesebben szóljon, ne a pattern elején induljon a gitár, hanem a közepén. Oké, ez megvan, akkor itt a riff. Nem, nem jó, újra. Nem, nem is ezt akartam, újra. Közben a riff szépen átalakult, már köze nem volt blues-hoz, úgyhogy valami erősebb dobot raktam mögé. A fene vigye el, ehhez meg nem passzol a riff ritmusa. Á, megoldjuk! Jajj, és erre a riffre eszembe jutott egy téma, rájátszom. Ejj, ez így hamis, próbáljuk újra! Na, ez meg késik. Újrázzunk! Basszus, most hallom, hogy késik a ritmusgitár...

img_8140.JPG

Vegyük fel újra. És újra. Fenébe, lehangolódott a gitár, hamis a szóló. Vegyük fel újra. Eh, zavaró így egyszerre minden, kapcsoljuk le az egyik sávot. Na, most vegyük fel. Megvan. Ó, közben lett egy olyan ötletem, hogy... Na, ez is megvan (ez már másnap volt). Mi lenne, ha alányomnánk egy kis kétujjas meseorgonát, hogy ne lehessen annyira hallani a húrzajokat, mert az jó? Csesszus, a közben valahogy felhangolódott gitárhoz nem passzol a 440-re hangolt orgona. Hangoljuk kicsit el, csak pár klikk. Persze fel lehetne mindent újra játszani, de most csak szórakozom, nem kell nagyon komolyan venni! Így se tökéletes, de a Leslie szimuláció lebegtetése mellett nem hallatszódik annyira, király. Ez is megvan, mégsincs (nagyon) hajnal. Viszont hova tűnt a másik ritmussáv? Mi, letöröltem? De mikor?! Hurrá, wav-ban még megvannak a darabjai a munkakönyvtárban, próbáljuk meg abból összerakni! Hát... a hang megvan, de az időzítési infók nincsenek, próbáljuk egyenként a helyükre húzni őket! Na, új nap virradt ránk, de kész van. Jesszus, ehhez képest meg a másik ritmussáv késik. Meg siet. Mikor hogy. Húzogassuk kicsit, hátha összeáll (that's what she said). Közben van még egy olyan ötletem, hogy ide jó lesz egy ilyen téma. Mondom ide (újrajátszik). Mondom egy ilyen téma (újrajátszik). Basszus, elfelejtettem felvételt nyomni, a semmibe gitároztam, pedig most pontos voltam!! Na, végre kész, hallgassuk meg! Őőőőő... mikor csúszott el a dobhoz képest az első ritmussáv... is? Sebaj, helyrehúzzuk! Jé, már szombat van! Akkor most lefekszem aludni, és reggel folytatom. Á, de jót aludtam... ez meg tegnap óta esett szét, vagy csak éjszaka nem vettem észre, hogy az egyik ritmusgitár késik, a másik meg siet? (Kivéve akkor, amikor cserélnek.) Akkor próbáljuk helyrehúzni őket! Nyilván fel kéne játszani újra az egészet nulláról, de már fájnak az ujjaim. Túl akarok lenni az egészen, mert már az álmomban is ez a riff szólt. Na, ezt a szólót vegyük ki innen. Viszont kell valami a helyére, akkor mégiscsak gitározunk. Basszus, az egész sávot el sikerült csúsztatnom, megfordult a ritmus. Kapcsoljuk le a nem lényeges sávokat, próbáljuk meg úgy. Oké. Okkké... oké. Megvan. Kapcsoljuk vissza őket. Eh, nem megvan, hanem elvan ba...sszusból meg túl sok van a magasokhoz képest, húzzuk le. Most meg úgy szól, mintha koporsóból szólna. Na, helyrehúztam... így viszont már hallom, hogy az ütem közepétől sietek. A fülem tegnap óta fáj a fejhallgatótól, kívül-belül. Na mindegy, húzzuk helyre, aztán vegyük újra az első szólórészt, mert a végén az a vibrato elég... hát egy nagy túrót! Nem bírom abbahagyni, amíg nincs kész, de ez sose lesz kész, úgyhogy inkább feltöltöm úgy, ahogy van, hogy végre mást is bírjak csinálni az estéimmel - mert ugye klassz dolog a brikett, de akárhogy is csiszolgatod, sehogy se lesz belőle briliáns. Bár a 00:48-nál kezdődő részre büszke vagyok, ott sikerült megvalósítani azt a hangulatot, amit eredetileg elképzeltem:

Tanulság: négy hónap alatt nem fogsz újra megtanulni gitározni - ha az ujjaid egész jól mozognak is, pontatlanabb leszel, mint a MÁV. Plusz a géped lassú egyszerre lejátszani és felvenni, emiatt néha negyed másodpercekre megáll, te meg már ki is estél a ritmusból, mikor folytatja. Írd fel a bevásárolnivalók listájára, hogy kell egy erősebb masina... rögtön a rossz fényképezőgéped lecserélése mögé - még jó, hogy vannak hobbijaid, legalább van miért dolgoznod egész héten :)

12 komment · 1 trackback

Címkék: énblog zene gitár agyhúgykő soundcloud énzene