Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, repülőgépekre, reklámokra, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

június 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  3. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  4. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  5. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  6. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  7. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  8. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...
  9. "It was a good time to be 27"Már írtam arról, milyen nagyszerű dolog, hogy a különböző külföldi villamosbarátok nem egyszerre jártak Magyarországon, mert így szinte teljesen mást láthatunk Geoffrey Tribe '69-es, Peter Haseldine...
  10. Budapest és Miskolc utcáin járva '76 februárjában1976 fontos év volt a budapesti villamosokról készült képeket illetően: akkor látogatott ide először Ab van Donselaar, Tim Boric, és akkor kezdett rendszeresen idejárni Heinz Heider. Ez egyszerűen...

Címkék

103 (6) 125év (6) 2624 (12) 41-es (6) 424 (7) abszurd (26) Ab van Donselaar (34) agyhúgykő (55) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (55) autók (65) bach (5) balaton (21) basel (7) bbc (8) bécs (36) belgium (11) bengáli (12) berlin (134) berlini fal (20) bkv (42) blog (27) budai vár (24) budaörs (35) budapest (705) budapesti pillanatok (39) buék (8) busz (65) c64 (12) caf (10) city lights (66) class 56 (7) commodore (16) csak egy kép (34) csak egy videó (236) csehország (17) csehszlovák (5) csörgő (7) cukiság (32) debrecen (24) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (30) életkép (22) életképek (29) életmód (6) elveszett (30) énblog (285) énzene (17) építészet (61) építkezés (20) épület (13) érdekesség (14) erfurt (7) esti városkép (8) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (10) felhők (25) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (25) film (8) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (13) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (8) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (22) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (54) gitár (27) gmap (12) goldtimer (5) gondolatok (10) gőzmozdony (15) gyermekvasút (17) haditechnika (10) hajó (37) hampage (249) hamster (5) hangszerek (9) hármashatárhegy (5) helikopter (10) hév (23) híd (29) (22) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (115) idegenforgalom (21) ikarus (22) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (8) karikatúra (5) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kép (6) képek (656) képregény (94) kérdés (5) kirándulás (11) kisföldalatti (10) kiskörút (5) kisvasút (37) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (314) kritika (70) kulfoldi szemmel (60) lánchíd (7) last ninja (5) látnivaló (9) lengyelország (36) lhbs (24) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (13) m4 (15) maci (6) mackó (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (5) mátyás-templom (6) máv (34) medve (7) metál (9) metró (40) miskolc (23) mittudoménmi (9) MOD (7) morál (11) morgás (124) mozi (5) mtp (7) muki (10) münchen (24) műrepülés (8) múzeum (41) nagypolszki (6) németország (280) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (28) nosztalgia (170) nürnberg (19) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (9) NZA (8) olaszország (13) oldtimer (61) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (35) pályahiba (6) pályaudvar (22) panoráma (105) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (9) popkultúra (106) pozitívum (12) pozsony (10) prága (7) programajánló (25) púpos (12) queen (10) r.i.p. (10) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (20) relax (12) repülés (118) repülőgép (40) repülőgépek (59) repülőnap (31) repülőtér (11) retró (26) rock (60) s-bahn (10) semmering (7) SNL (14) sorozatok (15) soundcloud (11) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (18) szlovákia (18) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (183) társadalom (5) tatra (12) taurus (6) technika (32) technikatörténet (32) tél (11) templom (12) tévéműsor (27) thin lizzy (5) Tim Boric (13) tömegközlekedés (317) történelem (27) trolibusz (46) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (86) überzenészek (16) utazás (251) utcakép (146) uv (29) vár (9) várnegyed (8) város (362) városkép (83) városliget (8) vasút (330) vélemény (8) vicinális (13) vidám park (5) videó (607) villamos (572) vlog (7) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (222) zene (158) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Energiadeficit

2011.03.16. 20:18 :: Hamster

Érdekes időket élünk: egy hete még "csak" a kőolaj kifogyásán / drágulásán / elérhetetlenné válásán agyaltunk (attól függően, ki mennyire parás alkat), most viszont a japán fejlemények miatt valószínűleg az atomenergia használata is csökkenni fog (bár meglepő módon a politikusok még viszonylag visszafogottak, és - egyelőre - nem rohannak olcsón a sötétzöldek kegyeit keresni). Adódik a kérdés, hogy mi marad. És ez picit bonyolultabb ügy annál, amit egy átlagember végig tud gondolni - különösen ha figyelembe vesszük azt, hogy a kőolajos téma is csak olyan mélységig ér el sokak egysejtjeiig (mind a háromig), hogy az iwiw-en csoportot alapítsanak "Le a magas benzinárral!" néven. Mert hát ez csak ilyen, hogy drága, fujj, fujj - legyen olcsóbb!

Persze bízhatunk abban, hogy a japánok élen fognak járni a megoldáskeresésben, mert amennyire a kultúrájukra rálátok (az nem sok), ott még a vécédeszka is villannyal megy. Talán előkerülnek a sifonérból a kőolaj- és sugárzáslobbi által elnyomott energiatermelési megoldások... vagy mehetünk mind a tábori áramfejlesztő biciklit tekerni, mert az tuti, hogy százméteres szélkerekekkel és napkollektorokkal még nem fogjuk tudni ellátni magunkat! Bár saját megfigyelésem szerint ha Intersziti barátom egyedül megy villamost fotózni, akkor süt a nap, ha meg velem, akkor beborul és fúj a szél, tehát azt már tudjuk, mikor és hova milyen áramtermelő berendezést érdemes telepíteni ;)

Termikus energia, persze... Legalább fűtésre megpróbálhatnánk használni, bár vannak kétségeim, hogy a föld alól kiszivattyúzott melegvíz odalenti hiánya nem okozhat-e ugyanúgy kellemetlenségeket a későbbiekben, mint bármelyik másik energiatermelési mód. Még ha a lehűlt vizet vissza is nyomják a forró helyére. Ráadásul egyszerűen nem hiszem, hogy ez alkalmas lenne a civilizáció hatalmas energiaigényének kielégítésére. Például Kínában csak most kezdődik igazából az ipari fejlődés, és ha ők mostantól kezdve nem építhetnének atomerőműveket, úgy sejtem, tíz éven belül megfulladnánk a hőerőműveik füstjétől...

Kezdetnek lehet, hogy meg kéne valósítani Karinthy Frigyes, a híres magyar feltaláló (hisz az internetes szociális hálózatokat is ő találta ki:) ötletét: minden sarokra kell egy fogantyút tenni, azt pedig generátorhoz kötni, mert az biztos, hogy minden arrajáró gyerek meghúzná a fogantyút, így áramot termelve. Internetül mondva: infinite energy... U JELLY?

25 komment

Címkék: gondolatok

Részlet egy hatszáz év múlva megjelenő történelemkönyvből

2010.07.08. 18:01 :: Hamster

"A XX. század végétől, XXI. század elejétől a bölcs emberek immár nem külső elnyomás miatt hallgattak, hanem saját döntésükből kifolyólag."

(a "Globalizáció, média és internet" című fejezet első bekezdése)

4 komment

Címkék: kritika gondolatok fogyasztói jövőbeli történelemkönyv

A rendszerváltás története röviden

2010.05.08. 01:17 :: Hamster

Egy kisember naplójából:

"Azt ígérték, jobb lesz majd. Persze kiderült, hogy hazudtak, ekkor igazmondó politikusokért kezdtem imádkozni.

Nemsokára azt mondták: amit most meg kell tenniük, az fájni fog.

Kisvártatva rá kellett döbbennem, hogy a politikusok milyensége helyett inkább a jövőnkkel kapcsolatban kellett volna pozitív változást kívánnom."

7 komment

Címkék: gondolatok röviden

(Hasznosításra) Vár

2009.11.29. 22:47 :: Hamster

Tapasztalataim szerint a Budai Várral kapcsolatban a téma iránt látványosan érdeklődők elsősorban két dolgot akarnak: a Palotát újra a Hauszmann-féle formában látni, illetve a Dísz téri Honvéd Főparancsnokságot visszaépíttetni. Én inkább a prioritásokon és a realitásokon gondolkodnék most egy sort, mert a két nevezett objektum közti fura ürességet önmagában zavarónak gondolom.

Látlelet

A Budai Vár nem egységes, és soha nem is lehetett az, hiszen a történelem újra és újra átgyalogolt rajta, a negyed pedig - az ország egészéhez hasonlóan - igyekezett a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva életben maradni. Ma három látványosan elkülönülő részből áll: a polgárias Várnegyedből, melynek hangulatos utcái ellen szerintem egyetlen turistának vagy városlakónak sem lehet komoly kifogása; és a Palotából, melyet  jelenlegi állapota miatt sokat szidnak, holott ez az állapot lassan már hosszabb ideje fennáll, mint amennyit a visszasírt Hauszmann-féle változat megélt.

Ja igen, három részről írtam. Nos igen... Szerintem perpillanat ez az igazi sebhely a Vár képén, amellyel valamit végre csinálni kellene.

A harmadik...

... a polgárnegyed és a Palota közti rész, melynek legfeltűnőbb eleme perpillanat a Dísz téri Honvéd Főparancsnokság romja.

23 komment

Címkék: budapest turizmus város képek gondolatok vár palota panoráma városkép várnegyed budai vár

Hangulatjelentés

2009.08.15. 23:26 :: Hamster

Épp turkálok a "valamire talán egyszer még jó lesz" cimkével félretett képeim és videóim közt, ott bukkantam rá erre a szösszenetre, ami elég jól leírja a hangulatom:

Úgy érzem, perpillanat éjszakákat el tudnék úgy tölteni, hogy csak ülnék egy töküres pótkocsiban, és nézném, ahogy az ablakon beeső fények táncolnak a padlón. Nem, ennek semmi köze a depresszióhoz, egyszerűen csak jó lenne kint lenni a nyári éjszakában a szobában ücsörgés helyett, de úgy, hogy ne legyen túl sok ember a környéken :)

7 komment

Címkék: énblog videó vlog gondolatok hangulat villamos szünetjelzés helyett

Mit kellene jobban megbecsülni Budapest(b)en?

2009.06.28. 17:38 :: Hamster

Néhány napja azon töprengtem, miért akarjuk újra feltalálni Budapestet, amikor már eleve itt van. Most - könnyű vasárnapi témaként - egy kicsit azon rágódnék, hogy mi az, ami szerintem megérdemelne egy kis fejlesztést a meglevő látnivalók, érdekességek közül. Persze majd azzal is szeretnék foglalkozni, hogy mi az, ami nagyon nincs jól, de a pozitívista hozzáállás jegyében azt későbbre halasztom. Akinek mégis erre lenne szüksége így hétvégén, ugorjon fejest az archívumba, szerintem épp elég agyforraló dolgot talál ott morgolódásaim közt :)

Budapest, a nagy találkozás

Budapestet szerintem egy nagy találkozás definiálja: a hegyek találkoznak a síksággal. Még gondolkoznak rajta, hogy ők tulajdonképpen barátok-e (mint ahogy a pesti és budai ember is általában gondosan számon tartja, hogy ő pesti vagy budai; főleg a budaiak szokták kikérni maguknak, amikor vidéken megkérdezik tőlük: "pesti vagy?"), ezért nem érnek közvetlenül egymáshoz - ott húzódik köztük a Duna. Eredetileg azt akartam ideírni, hogy "a Duna próbálja összebékíteni őket", de a békítés szó nem feltétlenül a legszerencsésebb egy olyan természeti jelenségre, mely ebben a pillanatban is a medréből kilépésen dolgozik.

Persze önmagában a hegyek síkba átmenetele, de még a mindezt kettéválasztó folyó sem ritkaság, de ekkora település kellős közepén  legalábbis érdekes hátteret ad a további találkozásokhoz: a nemzetekéhez, történelmekéhez. Budapest ugyanis akkor vált multikulti (de utálom ezt a szót!) hellyé, amikor ezt a szót még ki sem találták. Hiszen Pest például javarészt német város volt, jelentős szláv közösséggel (milyen vicces, hogy egészen pontosan nem tudjuk, mi a város nevének eredete; de valószínűsíthető, hogy a "Pest" a szláv "barlang, üreg" szóból jött, és bizony olyan is akad, aki szerint a "Buda" a szintén nem-japán "voda" szóból jött, melyet még a rómaiaktól (vö. Aquincum) örököltek a helyiek). A forgatag itt alapértelmezés volt: nem tisztán vallási vagy királyi fővárosról beszélhetünk, hanem kereskedővárosokról, melyek aztán történelmi egymásra utaltságukat felismerve azért egyesültek, hogy együtt könnyebben lenyomják a birodalmi fővárost, Bécset. Az egykori forgatag emlékét már szinte csak nevek őrzik: Haris utca, Rácfürdő, Szerb utca

A fenti definícióhoz képest igazából csak egyetlen viszonylag mai nagy találkozás jut eszembe: a Sziget - ami persze minden egyes évben a megszünés közelébe kerül a környék lakói miatt. Persze önmagában a Sziget ötlete (=sok fiatalt összezárunk egymással és sokféle programmal) nem túl bonyolult, mégis szinte progresszívnak hat az ún. hagyományos fesztiválokhoz képest, úgymint: színházi előadások, hangversenyek, balett, kirakodóvásár. Meg kortárs művészetek, brr. Kellenek ezek is, de ettől még nem leszünk pezsgő élettel rendelkező hely! Ezek kötelező körök, katalógusból leszállítja őket valami erre szakosodott közhasznú társaság - és pont olyan is az eredmény. Ezen felül vannak még felvonulások, illetve franchise rendszerben megrendezett parádék a fénymásolt eredetiség rajongói számára. Nem vagyok az a kimondott extrém típus, de valami évenkénti össznépi ereszdelahajam jót tenne nekünk - csak ne írjanak ki nemzetközi pályázatot a kitalálására, mert az is olyan lesz.

51 komment

Címkék: budapest turizmus város képek gondolatok hangulat panoráma városkép idegenforgalom budai vár pozitívum világváros citadella

Tíz percig szinkronban a Világmindenséggel

2008.11.05. 00:44 :: Hamster

A napnyugta az elmúlás egyik szinonímája, mégis: valahogy az emberek szeretik a naplementét. Talán mert általában akkor már túlvannak a nap nehezén, talán azért, mert ilyenkor lehet a legszebb színeket az égen látni?

A minap mindenesetre olyan szép volt az ég, hogy a postára menet a buszról leszállva megakadtam, és vagy tíz percig csak felfele bámultam. Közben az iPodból az IQ "Came down" című száma szólt, melynek hangjai valami félelmetesen rímeltek az ég színeire. Vagy talán csak az én hangulatomra?

Mindenesetre a szám végére valami olyan katarzis-érzetem lett, hogy úgy éreztem, rakéta nélkül is ki tudnék lépni a galaxisból. Nem volt semmi közvetlen okom rá, mégis úgy éreztem, hogy van értelme az életnek. Normális esetben ugyanis ez az én nagy problémám: a mindennapok és mindenhónapok zűrzavarában nem találom azt, miért is kell azokat végigcsinálni. Most se találtam meg, de egy olyan megnyugtató érzés kerített hatalmába, mely azt sugallta, hogy valahol, valami igenis van az egész mögött. Ez nem vallásos áhitat volt, nem valamiféle megtérés pillanata; inkább mintha egy pillanatra szinkronba kerültem volna a Világmindenséggel.

Jó érzés volt. Talán mindenkinek gyakrabban kellene naplementét néznie tévé helyett, és talán másnak is ilyen jó zenéket kellene hallgatnia közben?

Szólj hozzá!

Címkék: rock gondolatok életkép iq felhők

Brave new world

2008.05.29. 18:42 :: Hamster

Ülök a légkondicionált Combinón, és a Petőfi hídról jobbra és balra nézve is mindenfelé toronydarukat látok. Imitt irodaház épül, amott az új világ (már hogy a négyes metró). A mögöttem levő üléseken fiatal srácok arról beszélgetnek, hogy az egyetemen, ahova járnak, hol van bárki által elérhető WiFi, ahonnan netezhetnek. Elsuhanunk egy Smart mellett, melyben egy fickó a bluetooth-os headset-en keresztül társalog valakivel. Dö fjúcsör iz náu.

És valahogy mégse érzem magam a jövőben, a szép új világban. Legalábbis addig nem, amíg megtörténhet az, amit egy órával korábban láttam az esztékás bőrgyógyászaton: egy idős néni gyógyszert feliratni jött, mert a háziorvosa nem írhat fel valamit, mire a bőrgyógyászat recepciósa a számítógép képernyőjére (fjúcsör!) nézve kijelentette, hogy csak időponttal lehet bemenni, és a legközelebbi időpont június 19-én van. Ja: ma meg május 29.

Bár végülis ez így biztos költséghatékony: addigra vagy meggyógyul magától, vagy leesik a helyéről az a testrész, amire a gyógyszer kéne. Majd valaki felteszi az esetről készült képeket a netre, és akkor az is fjúcsör lesz.

Szólj hozzá!

Címkék: budapest betegség társadalom gondolatok morgás

Fentről minden szebb, de csak akkor, ha lent van minek szépnek látszania

2008.05.05. 17:40 :: Hamster

Imádom Budapestet. Ez egy állapot, a jelekből ítélve konstans. Persze van vele gondom bőven, ez a blog is tele van vele kapcsolatos morgolódásokkal. Mégis, alig pár olyan hellyel találkoztam eddigi életem során, ahol esetleg el tudom képzelni, hogy éljek. Van tisztább város, van jobban gondozott, van olyan, ahol több régi ház van (de mondjuk ilyen szép fekvésű azért már elég ritka) -  Budapestnél budapestiesebb város viszont biztosan nincsen.

Persze értem, ha sok máshonnan Budapestre került ember nem bírja jól érezni magát itt: mert "pestinek" lenni életérzés... na jó: egyfajta pszichózis. De mit várhatnánk egy olyan várostól, melynek közkeletű neve a legtöbb nyelven a lehető legrosszabb dolgokat jelenti? :) Persze sok született budapesti is el akar innen húzni, hiszen az ország legtöbb rossz tulajdonsága itt tényleg túlságosan kis helyen fókuszálódik. Amikor épp nekem is nagyon elegem van a budapestiségből, jobban mondva a katasztrófahelyzetből, ami felé lakói évtizedek óta szorgalmasan tolják, akkor felmászom a Gellért-hegyre, és elnézek a Lánchíd irányába:

Ez itt az, amiből ez a pármilliós urbánrégió (szerintem manapság már kár városban gondolkodni, pláne rövidlátó dolog azt nézni, hogy csökkent a város lakossága, miközben azok az emberek nem a Holdra költöztek, csak a városhatár túlsó oldalára, ahonnan mindennap bejárnak) kifejlődött. Balra Buda, középen a távolban Óbuda, jobbra Pest. Nagyon történelminek tűnik, bár százötvenvalahány évvel ezelőtti képekkel összehasonlítva gyakorlatilag csak a Lánchidat és a Vigadót találjuk ugyanott ugyanolyannak. A mai Várpalota vagy a Parlament szinte még bejáratósan új épület ahhoz képest, hogy itt már a római birodalomnak is volt átkelőhelye a folyón :) Mindezeken túl mindez számomra szép is. Ez természeti szépség, és mint ilyen, Budapest emberi mércével számolva örök.

A következő látnivaló a Duna túlpartja, a Belgrád rakparttól a Gödöllői dombságig:

Ez itt a nagyonrégi Pest. Jobban mondva annak hűlt helye. Merthogy pár templomon túl alig maradt belőle valami - átadta a helyét a Budapest nevű metropolisznak. A földszintes-kevésemeletes, barokkba hajló városka ugyanis kevés lett volna ahhoz a mozgolódáshoz, ami itt a XIX. század második felében megindult. Nagyrészt el is dózerolták a régit, mára az akkori "új" lett a "régi". Mert Budapest mindig változik. Nem egyszerre, egységesen, hanem ötletszerűen, emiatt aztán nem csak építészeti stílusként illik rá az eklektikus jelző. Érdekes, hogy emiatt gyakorlatilag nincs olyan, hogy Ó-Pest. Vannak régi részletei, és mondjuk a Papnövelde utca-Kecskeméti utca-Kiskörút által határolt térségben az átlagnál többet láthatunk elmúlt idők Pestjéből, de nincs városfallal határolt óváros, nincs régi piactér. Amikor ez a város nagy lett (mindig egy számmal nagyobb, mint az előző állapot), nem volt idő ilyenek rezervátumnak kijelölésére.

Amit itt látunk (a jobboldalt alul belógó Lágymányoson kívül), az gyakorlatilag Ferencváros. Pest természetes kinövése dél felé, amit 1833-ban gyakorlatilag teljesen elvitt a jeges árvíz. De felépült újra. Kisvártatva Budapest gyomra lett, számtalan malommal, közraktárral, vágóhídakkal, szalámi- és likőrgyárral. Aztán leépült, és maximum Budapest felfordult gyomra lehetett. És most mégis mintha megint életre kelt volna: a szűk utcák nyomortanyái sorra "rehabilitálódnak", a dunaparti rendezőpályaudvar helyén pedig most már egy tényleg modern (tehát nem úgy modern, mint a Nemzeti Színház) városrész kezd kinőni, és úgy érzem, már a Haller utca sem a pesti belváros határa többé. Pest megint ebbe az irányba növekszik. Mert Budapest mindig igyekszik újjászületni, akkor is, ha az ott lakók (és ezalatt bizony nem csak a politikusokat értem) ezt elég sok módon igyekeznek lehetetlenné tenni.

Szóval amikor lenézek Ferencjóska elkésve épített játékerődjének tövéből, azt látom, hogy ez a hely élni akar, függetlenül attól, hogy épp hogyan hívják. Élt akkor is, amikor ki tudja, milyen törzsek éltek itt, élt akkor, amikor a tatárok gázoltak át rajta, és akkor is, amikor a törökök (bár ők az átlag megszállóhoz képest elég sokat hozzátettek a képhez, lásd még Brian élete: "De mégis, mit adtak nekünk a rómiaiak?"). Túlélte azt, amikor Hentzi szétágyúzta a pesti Duna-partot, túlélte a második világháborút is. Utána se lett szocreál erőreprezentációs centrum.

Szóval egy érdekes és karakán hely ez, ahol azért igenis el lehet éldegélni. Vannak persze jobb és rosszabb napjai, amik néha évekig tartanak. De ha már idáig kibírta, szerintem most sem fogja feladni, hogy ismét klassz hely lehessen.

UI: Az illusztrációként használt képek egyébként még tavaly augusztusban készültek.

11 komment

Címkék: budapest város gondolatok látnivaló pozitívum

Budapest önmaga ellensége?

2007.11.07. 02:31 :: Hamster

Budapest már tizenvalahány éve azon dolgozik, hogy teljesen lakhatatlan hellyé váljon, és néha úgy tűnik, ez az ország egyetlen jól haladó projektje a rendszerváltás óta. Főleg azért, mert ezen az ügyön együtt dolgozik politikus és egyszerű állampolgár. Kezdődött úgy, hogy mindenki el akart menni innen, mert nem bírta a tolongást meg a büdöset. Ennek a mindenkinek egy része  (amelyiknek futotta rá) el is ment; no nem messze, csak a szomszéd domb túloldalára. Ott kint alszik, ott fizet adókat, de hagyománytiszteletből naponta kétszer hozzájárul az otthagyott város tolongás- és büdösségadagjának fenntartásához: reggel, amikor a domb mögül bejön Pestre, és este, amikor hazamegy. Közben persze dühöng, hogy miért nincsenek olyan utak, amelyek megakadályozzák annak a dugónak a kialakulását, amit hetven százalékban az ő napi két útja okoz. De persze ha körgyűrűt vagy új utat akarnak valahol építeni, akkor az ellen tiltakozik, mert ő nem akar tolongást és bűzt ott, ahol lakik. Mert azon ugye nem fogunk összeveszni, hogy tolongást és bűzt csinálni sokkal szórakoztatóbb, mint elviselni.

Eddigi blogbejegyzéseimnek nagyjából a fele arról szólt, hogy milyen dinamikusan nem lett megjavítva az, ami elromlott, és milyen európai módon lett lerohasztva, ami még működött, szóval ezt most nem is akarom túlságosan részletezni. Legyen annyi elég, hogy német ismerőseim rendszerint azt hiszik, hogy ők értenek valamit félre, amikor azt magyarázom, hogy miért nem épül új híd, hogy miért nem megy át a Lágymányosi hídon Budára az 1-es villamos, miközben ott a helye a síneknek, vagy hogy miért akarják újra meg újra megcsonkítani, és ezzel egy időben meg is drágítani a tömegközlekedést. Tudniillik pénzhiányra hivatkozva - miközben új metróvonalat építünk, ami a létező legdrágább városi közlekedési beruházás. Ilyenkor mindig megkérdezik, hogy akkor most tulajdonképpen van pénzünk vagy nincs pénzünk. Csórikáim ugyanis nem ismerik azt a fajta pénzt, ami csak metróépítés finanszírozására alkalmas, megállótakarításra, busz sűrítésére és villamos hosszabbítására nem.

Szintén nem kell magyarázni azt sem, hogy mennyire nem igaz, hogy Budapesten csak látványberuházásokat indítanak. Ha ugyanis itt bárkit is érdekelne a látvány, akkor a világörökségi panorámát nem csak a rózsadombi szállodaépítések zavarnák, hanem a lassan a rakpartra porladó Várbazár is. És akkor talán tovább juthattunk volna annál, hogy 2007-ben még mindig csak gondolkodunk a Várnegyed egyik turisztikai bejáratánál, a Dísz téren álló egykori Honvéd Főparancsnokság felújításán.

Eddig azt hittem, ez valami véletlen dolog, de most már kezdem érteni, hogy az ország fő kórságának tartott vízfej (miszerint Budapest) leépítését szolgáló intézkedéssorozatról van szó. Mert ugye eddig az volt a fő gond, hogy az országban csak Budapestet lehetett rendesen megközelíteni. Hát most már vannak autópályák, amik máshova is elvezetnek. Viszont komolynak mondható nemzetközi repülőtér továbbra is csak egy van: Ferihegy. Nos, ez változni fog! Nem, nem a kunmadarasi egykori szovjet bázisból lesz Európa új tranzitreptere, és nem is Debrecen lesz új légiforgalmi fővárosunk, egyszerűen csak teszünk róla, hogy Ferihegynek se lehessen forgalma. Mert zavar bennünket a zaj. Felettünk csak ne repkedjenek azok a huncut légitársaságok! Mert igaz, hogy a mai repülőgépek ötszor halkabbak, mint a húsz évvel ezelőttiek, de mi még így se halljuk tőlük a tuningolt kipufogójú alsó középkategóriás kisautókat, az éjszaka is nyomuló versenymotorosokat, és a faluvégi kurta kocsmából kiszűrődő tucctuccot.

Ja, hogy ki akar majd pénzt hozni egy olyan városba, ahová nem lehet repülővel értelmesen eljutni? Hogy nem jönnek majd a turisták? Na mondd már! Persze a fapados légitársaság azért évente egyszer legyen itt Budapesten, hogy elvigyen Korfura, mert különben sírni fogunk, hogy miért csak Bécsből, esetleg Kassáról indul járat!

Persze turista amúgy se akarjon idejönni. Minek is? A látványosságainkkal, érdekességeinkkel mostohán bánunk,  mert csak kivenni szeretjük a pénzt, befektetni nem. Ami meg csak úgy van magától, az mi a francér' van? A sok hülye barlang például. Ritkaságszámba menő kristálybarlang? Dugjuk el, még valakit érdekelne! A világ leghosszabb, víz alatt levő hévizes barlangja? Szállodát rá, mert még esetleg valaki ide akarna jönni, megnézni! És ha már így lendületben vagyunk, a már feltárt és látogatható lyukakat, mint a Szemlőhegyi-barlang, is tegyük gyorsan tönkre! Különben is, mi a fenének van lyuk a földben, ha nem jár benne metró? Tömjük be az összeset!

Na, és ha már az összes érdekes épület összedőlt, az összes természeti csoda tönkrement, akkor mi maradt még? Mi az az egy budapesti dolog, aminek van még híre a világban, még ha csak a fiatalok közt is? Megvan: a Sziget! Nosza, azt is lehetetlenítsük el! Kultúrából nekünk úgyis elég, ha valami lejárt szavatosságú tévéműsorba évente egyszer-kétszer meghívunk egy-két lejárt szavatosságú sztárt. Minden hatalmat Al Banónak! Romina POWER!

Mire ennek a programnak végére érünk, lesz egy baromi unalmas városunk, több száz kilométernyi folyamatos forgalmi dugóval, és pár tucat turistával, akik eredetileg Bukarestbe akartak menni, csak induláskor a reptéren félreolvasták az információs táblát. És lesz ám az vidéknek felemelkedése is, én mondom tinéktek, mert mindenki, aki ambíciózusabb egy mocsári zsurlónál, el fog innen menekülni! Jó, nem mondom, hogy magyar vidékre fognak menekülni, mert lehet, hogy cseh, szlovák vagy horvát vidékre, de Budapest nem lesz többé vízfej, és mind a kétszáz megmaradt lakója végre nyugodtan alhat!

33 komment

Címkék: budapest turizmus kritika repülés szórakozás gondolatok természetvédelem látnivaló morgás