Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

november 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  3. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  4. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  5. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  6. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  7. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  8. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...
  9. "It was a good time to be 27"Már írtam arról, milyen nagyszerű dolog, hogy a különböző külföldi villamosbarátok nem egyszerre jártak Magyarországon, mert így szinte teljesen mást láthatunk Geoffrey Tribe '69-es, Peter Haseldine...
  10. Budapest és Miskolc utcáin járva '76 februárjában1976 fontos év volt a budapesti villamosokról készült képeket illetően: akkor látogatott ide először Ab van Donselaar, Tim Boric, és akkor kezdett rendszeresen idejárni Heinz Heider. Ez egyszerűen...

Címkék

103 (6) 125év (6) 2624 (12) 41-es (6) 424 (7) abszurd (26) Ab van Donselaar (34) agyhúgykő (58) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (65) autók (66) bach (5) balaton (24) basel (7) bbc (8) bécs (37) belgium (11) bengáli (12) berlin (135) berlini fal (20) bkv (42) blog (27) budai vár (25) budaörs (35) budapest (713) budapesti pillanatok (41) buék (8) busz (68) búvár (5) c50 (6) c64 (12) caf (10) city lights (67) class 56 (7) commodore (16) csak egy kép (36) csak egy videó (240) csehország (18) csehszlovák (6) csörgő (8) cukiság (33) debrecen (24) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (29) életmód (6) elveszett (31) énblog (319) énzene (17) építészet (61) építkezés (21) épület (13) érdekesség (14) erfurt (7) esti városkép (8) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (11) felhők (26) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (26) film (8) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (13) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (8) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (27) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (56) gibson (6) gitár (31) gmap (12) goldtimer (5) gondolatok (10) gőzmozdony (18) gyermekvasút (17) haditechnika (10) hajó (37) hampage (251) hamster (5) hangszerek (9) hármashatárhegy (5) havazás (5) helikopter (10) hév (24) híd (29) (22) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (116) idegenforgalom (21) ikarus (25) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (8) karikatúra (5) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kép (6) képek (680) képregény (94) kérdés (7) kirándulás (11) kisföldalatti (10) kiskörút (5) kisvasút (39) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (317) kritika (70) kulfoldi szemmel (60) lánchíd (7) last ninja (5) látnivaló (11) lengyelország (37) lhbs (24) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (13) m4 (15) maci (6) mackó (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (34) medve (7) metál (9) metró (40) miskolc (23) mittudoménmi (9) MOD (7) morál (11) morgás (124) mozdonyok (6) mozi (5) mtp (7) muki (10) münchen (25) műrepülés (8) múzeum (41) nagypolszki (6) németország (281) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (33) nosztalgia (181) nürnberg (19) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (11) NZA (8) olaszország (16) oldtimer (66) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) pályahiba (6) pályaudvar (22) panoráma (106) paródia (5) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (11) popkultúra (110) pozitívum (12) pozsony (14) prága (7) programajánló (25) púpos (12) queen (10) r.i.p. (11) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (21) relax (12) repülés (120) repülőgép (40) repülőgépek (61) repülőnap (32) repülőtér (12) retró (29) rock (64) s-bahn (11) semmering (7) SNL (14) sorozatok (15) soundcloud (11) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (18) szlovákia (33) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (187) társadalom (5) tatra (12) taurus (6) technika (34) technikatörténet (33) tehervonatok (8) tél (11) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (6) Tim Boric (13) tömegközlekedés (321) történelem (27) trainspotting (35) trolibusz (46) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (87) überzenészek (16) utazás (269) utcakép (148) uv (30) vár (11) várnegyed (8) város (366) városkép (85) városliget (8) vasút (352) vélemény (11) vicinális (13) vidám park (5) videó (636) villamos (576) vlog (7) wachau (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (235) zene (168) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Miért nem divatosak nálunk a tévés humorista párosok?

2017.08.07. 07:00 :: Hamster

Szubjektív gondolatok következnek, úgyhogy kérem, senki se írja le, hogy az nem humor, amit én szeretek, mert a humor az, amit ő szeret, mert ez nem így működik :)

A humort alapvetően csak fogyasztani szeretem, túlgondolni nem, most mégis ezt fogom tenni - rájöttem ugyanis, hogy milyen jól működnek Angliában a kétfős felállások - Fry&Laurie, French&Saunders, Jones&Smith, Mitchell&Webb, Walliams&Lucas (a Little Britain duója), Dempsey&Makepeace -, miközben itthon semmi hasonlót nem látok. És most nem előadókra gondolok, hanem olyanokra, akik a műsort is maguk írják (ezért esik ki Hacsek és Sajó, Jenő és Lujza, stb, stb), és tartósan együtt dolgoznak.

Tehát nem pusztán a humor alapvető páros felállásáról (Markos-Nádas, Stan és Pan, Starsky és Hutch, tudom, ez a poén már volt) van szó, ami azért alakult ki, mert a párbeszéd, az interakció a legegyszerűbb út egy poénhoz, hanem azokról a duókról, akik évekig, akár évtizedekig együtt ontják a tévéműsorokat.

Persze nálunk is vannak ilyenek időnként. Talán a Bagi-Nacsa páros volt legközelebb az angol felálláshoz, de ők valahogy soha nem fogtak meg engem. Illetve van a Szomszédnéni Produkciós Iroda - de Fry&Laurie vagy Mitchell&Webb szintű műsorok biztosan nem jutnak eszembe.

Inkább az a jellemző, hogy van egy főszereplő, mondjuk teljesen levegőből kapva egy Pálvölgyi János, aki elsősorban Terebes István, Liptay Gergely, Srunkó Tarnabás, Pinkó Séter és mások jeleneteit adja elő (bár nyilván van saját inputja is). Nincs is ezzel semmi baj, lehet remek a végeredmény, de valahogy nem ugyanaz, mint amikor nem csak egyvalaki van reflektorfényben. 

10 komment

Címkék: vélemény youtube humor

Egy hiányzó hang: Phil Hartman

2016.10.30. 07:00 :: Hamster

Amikor a rendszerváltás környékén először láttam a Saturday Night Live-ot (még mindig nem tudom, hogy a Super Channelen vagy az MTV Europe-on adták - esetleg mindkettőn?), még nem teljesen ugyanazt a műsort láthattuk, mint manapság. Egyrészt minden lassabb volt: a jelenetek hosszabbak voltak, eltartott egy ideig, mire eljutottunk a poénokig. Ezen túl a szereplők is "színészesebben" viselkedtek, mint manapság: többet játszottak, és kevesebbet nézték a súgókártyákat (vagy legalább nem annyira feltűnően). A csapat legkarakteresebb alakja akkoriban Phil Hartman volt, aki minden karakteressége ellenére igazi mindenes volt. Néha - a közvélekedéssel ellentétesen - zseniális "mastermind" Ronald Reagant játszott abszolút főszereplőként:

... máskor beszólogatós médiamacho Frank Sinatrát (itt jegyezném meg, hogy szerintem Sting Billy Idolja is remek!):

... vagy épp Charlton Hestont, Johnny Cash-t, szóval csupa hatalmi figurát (mondanak ilyet magyarul?). Ugyanakkor ugyanilyen lelkesen játszott apró szerepeket is:

Egyszer ő volt, akin a poén csattant, máskor ő szivatta a többieket (itt már vendégként, nem szereplőként):

1 komment

Címkék: tv youtube humor popkultúra SNL

Saturday Night Live - amikor a szereplők egymást röhögtetik (néha a közönség helyett is)

2016.08.27. 18:00 :: Hamster

Rég volt már SNL-es bejegyzés, nem? Bár sejtem, hogy az angol nyelv miatt az olvasók egy része azonnal továbbkattint, ránk fér egy kis önfeledt röhögés. Direkt nem nevetést írtam, mert az alábbi jelenetekben néha nem is a szöveg a lényeg, hanem hogy valamelyik szereplő vagy magától, vagy egy másik szereplő viselkedése miatt szétesik, és nem bírja folytatni a játékot a röhögéstől. A nevetés persze átterjed a többi szereplőre, aztán a közönségre, onnan vissza a nevettetőre... mindez élő adásban fél Amerika előtt :)

A szereplők persze legtöbbször akkor kezdik el a többieket nevettetni, amikor egy jelenet nem igazán ütős. Az SNL-nél előfordul az ilyesmi, hiszen egyetlen hét alatt kell a jeleneteket megírni, betanulni, összepróbálni, átírni, újra összepróbálni, kicsit még átírni, aztán élő adásban előadni. Egyszerűen nem mindig sikerül másfél órányi jó anyagot összehozni a rendelkezésre álló öt és fél nap alatt!

A "Down by the river" című jelenet is ilyen volt szerintem: az elején jó ötletnek tűnhetett, hogy az aggódó apa egy lúzer motivációs előadóval (hogy mondják ezt magyarul?) akar ráijeszteni a gyerekeire, de nem igazán tudtak mit kezdeni a felállással, így az eredményre valószínűleg senki sem emlékezne, ha Chris Farley nem ennyire mániákusan játssza a főszereplőt. Hogy a néhány évvel később túladagolásban elhunyt komikus magától hozta a figurát, vagy némi khm... vegyi segítség is kellett, azt nem tudom, csak azt, hogy David Spade és Christina Applegate majd bepisilnek a rögöhéstől - a véletlenül összetört asztal (mely később kötelező körré vált) pedig végképp legendássá tette a karaktert.

A jelenetek szétröhögésének koronázatlan királya Jimmy Fallon, akinek a tévéműsorát sokszor elég fárasztó nézni a folyamatos - és néha megjátszottnak tűnő - somolygás miatt. Az alábbi jelenetben ennek ellenére nem ő tehet arról, hogy szétesik, hanem Will Ferrell,  aki valószínűleg maga is érezte, hogy a szkeccs nem túl izmos, ezért a víz alatt elkezdte piszkálni szereplőtársát. A "professzorok a jacuzziban" sorozat (a szereplők korábban szárazon játszották a megkérdőjelezhetően viselkedő szeretőket) következő részeiben mindenesetre már a nézők is azt várták, hogy ki kap először röhögőgörcsöt a szereplők közül.

A "Jeffrey's" szkeccsek felállása nem túl bonyolult: a rettentően hip bolt elképesztően hip eladói szinte nem is bírják szavakba önteni, hogy mennyire lenézik vásárlóikat - de azért megpróbálják. Fallont itt Horatio Sanz nevetteti meg, akiről nem tudom eldönteni, hogy ennyire rossz színésznem tudja beleélni magát a karakterbe, vagy eleve csak arra ment rá, hogy a másikat kiakassza. Pierce Brosnan meg elrontja a szövegét, de kit zavar ez ebben a jelenetben? :)

A korai időkben viszonylag ritkaságszámba ment, hogy valaki élő műsorban kiessen a karakteréből, bár voltak, akik szerették provokálni a többieket. Manapság minden jel szerint más idők járnak: nem kell odafigyelni arra, hogy ne látszódjon, hogy a kamerák látószögén kívül eső táblákról olvassák a szöveget, és nem gáz, ha akár többen is rámennek valakire, hogy az elröhögje magát. A fentebbi jelenetsorozat kicsit az első videóra emlékeztet: a csínytevő gyerekeket a rendőrfőnök valódi bűnözők segítségével szeretné jó útra téríteni - a bűnözők viszont hol filmek történetét mesélik el saját kalandként, hol pedig a börtönbeli erőszak plasztikus leírásával ijesztgetik a kamaszokat, mindig túllőve a célon - és mindig megröhögtetve a kollégákat. Ha pedig azok esetleg még nem estek szét eléggé, a rendőrfőnököt játszó Jason Sudeikis rátesz egy lapáttal.

A "Californians" újgazdag - és kötelezően szőke - kaliforniaiakról szóló képzeletbeli szappanopera, ahol a szereplők a szokásos témák (megcsalás, eltűnt és megkerült szeretők) mellett leginkább azzal vannak elfoglalva, hogy pontosan milyen útvonalon lehet eljutni A-ból B-be. Ezen felül átlagosan két percenként drámai döbbenetet mímelnek a kamerába, utána pedig csoportosan tükörbe néznek. Leírva hülyén hangzik, és szerencsére videón is az - és még mindig nem annyira buta az összhatás, mint azok a brazil és török sorozatok, melyeket a fogorvosi váróban menő tévében szoktam látni :O Mivel az egész jelenet eleve csak bohóckodás, a szereplők igyekeznek túljátszani a túljátszást, és túltolni a túltolt valley girl akcentust és szlenget. Jellemzően mindig Bill Hader törik meg először, aztán Kristen Wiig, majd Fred Armisen... aztán nagyjából mindenki. Se füle, se farka, de nem lehet röhögés nélkül kibírni :)

11 komment

Címkék: youtube humor popkultúra SNL

A Bit of Fry and Laurie

2016.04.12. 20:34 :: Hamster

Amikor Stephen Fry és Hugh Laurie elfelejtette, hogy nem Monty Python Repülő Cirkuszát csinálják, hanem a saját műsorukat :)

Ennek a műsornak sokkal népszerűbbnek kellene lennie, egyszerűen zseniális az egész :)

3 komment

Címkék: tv bbc youtube humor

"... because I'm Batman!"

2016.04.09. 18:42 :: Hamster

Mostanában nem sok időt töltök blogolással, aminek van pozitív oldala is, például ma végre meg tudtam nézni a Nolan-féle Batman-trológia harmadik részét. A háromból SZVSZ még ez volt a legértelmesebb, de a legjobb Batman még így is a How It Should Have Ended egy ideje saját életre kelt szkeccseiben szerepel. Ez a csapat eredetileg arról csinált animációkat, hogy hogyan lehetett - vagy kellett - volna egy-egy filmet befejezni... aztán egyszercsak kitalálták a Superhero Cafét, ahol legtöbbször Superman és Batman beszélget egymással, jellemzően valami aktuális zsánerfilmre reagálva.

Persze bármiről is van szó, bárki is jön látogatóba, a Bosszúállóktól kezdve Hangyaemberig (csupa olyan film, amit nem láttam, és jól is van ez így), a vége mindig az, hogy a/ Batman azzal próbálja felszedni a csajokat, hogy megkérdezi őket, akarják-e tudni a valódi kilétét b/ Batman kijelenti, hogy ő a király, "mert ő a Denevérember". Ahogy Christian Bale rekesztett hanggal betmenkedett a filmben, végig azt vártam, hogy mikor fogja végre ezt mondani - sokkal szórakoztatóbb lett volna, ha engem kérdeztek :)

A filmecskék készítői amúgy pontosan akkora nördök, mint az ember sejti - egyszer még a Doktor is beugrott egy kávéra Clarkhoz és Bruce-hoz. És Batmannek igaza van, vissza kellett volna mennie Amy-ért :) Ja, és ahogy az a képregények világában kötelező, a Szuperhős Kávézó drámai ellentéte, a Gonosztevő Kocsma is megnyitott:

7 komment

Címkék: youtube humor batman popkultúra

Wayne világa - mielőtt híresek lettek

2016.01.25. 18:00 :: Hamster

Annak idején, amikor egyik kedvenc amerikai műsoromról, a Saturday Night Live-ról írtam, megemlítettem a Wayne's Worldöt, mint az 1975 óta működő tévés intézmény egyik saját jogon elhíresült gyümölcsét (képzavar rulez), ti. hogy Mike Myers kicsit gügye, de tizen- és huszonévesek körében (akkoriban) rendkívül népszerű karakterei is innen indultak a világhír felé.

Ez viszont csak az igazság egyik fele volt, ugyanis Myers még azelőtt kitalálta Wayne Campbell figuráját, hogy bekerült volna a New York-i társulatba: az időnként filozofikus rocker egy kanadai tévéműsorban bukkant fel először, még 1987-ben. A kinézet, a beszédmód, de még a témaválasztás is megegyezik az SNL-es formulával:

Ha valakit érdekel, itt van Wayne első felbukkanása, csak azt nem lehetett beágyazni. Alapvetően egyperces monológokról volt szó, bár néha hosszabb jeleneteket is előadott - gondolom, ahogy egyre népszerűbb lett:

Az SNL-ben gyakorlatilag nem tettek hozzá mást a meglevő képlethez, mint Garth figuráját. Az őt játszó Dana Carvey kimondottan tehetséges komikus, aki akkoriban a műsor egyik fő arca volt, és aki mindezek ellenére valószínűleg Garth eljátszásával került legközelebb a világhírhez. Pedig kettejük közül kezdetben ő volt az ismertebb arc: amikor '89/90 környékén először láttam SNL-t, ő volt az egyetlen szereplő, akit ismertem.

Rögtön két helyről is: egyrészt a Kék villám című tévésorozatból, ahol ő játszotta a fegyverzet/rendszeroperátort. A sorozat ugyan a közelébe se ért a film sikerének (elkaszálták az első évad közben), de nekem mégis tetszett, hisz' egy helikopter volt a központi szereplője.

7 komment

Címkék: tv youtube humor popkultúra nyolcvanas évek SNL

"'Hotel for people who have a better than 50% chance of making it through the night?"

2015.09.19. 19:09 :: Hamster

Kiderült, hogy ma negyven éves a Fawlty Towers, úgyhogy ma se nagyon van kedvem blogot írni, ha egyszer lehet ezt is nézni:

Tudom, ez nem is a ma évfordulózó első rész, hanem a négy évvel későbbi második évad negyedik része, de szerintem ez volt az egyik legjobb. Meg az, amit életemben először láttam belőle, 1988-ban, a Super Channelen:

3 komment

Címkék: bbc youtube humor abszurd

SNL - monológok élőben

2015.09.12. 18:00 :: Hamster

Az eheti random bejegyzések meghozták az eredményt: az eddigi ezres olvasottságból százas lett... a blogból pedig komment-élet híján lassan monológ lesz. Ezt persze nem azért írom, hogy sajnáljatok, hanem átvezetésként, mára ugyanis Saturday Night Live-os monológokkal készültem. Mondjuk ezt a frappánsnak szánt, napokkal korábban megírt átvezetést keresztülhúzta, hogy a tegnapelőtti bejegyzésre az átlagnál (0-2) több komment érkezett, de most már nem fogom átírni ;)

A monológ az SNL esetében azt a részt jelenti, amikor a "host" - aki igazából nem házigazda, hanem egy vendég, akinek épp akkoriban jön ki filmje, lemeze, vagy épp csak nagyon népszerű - kicsit reklámozza magát, majd elmondja, hogy ki lesz a zenei vendég. Messze nem ez a kedvenc részem a műsorokból (azt meg kimondottan utálom, amikor "random nézők" kérdéseket tesznek fel), de ha a host személyisége/szövege/előadókészsége a helyén van, és/vagy jó szöveget/történetet írnak neki, akkor azért el lehet rötyögni rajta. Anne Hathaway például meglehetősen aranyos, erre alapozták ezt a bevezetőjét:

Robin Williams szintén magát adta 1988-ban - ráadásul a legtöbb úgynevezett monológgal szemben ez tényleg monológ, konkrétan egy nyolcperces stand-up, ráadásul igen fontos - 18+-os... vagy nem is? - témát érintve:

Dwayne Johnson viszont akkor is jó volt, amikor éppen nem magát adta. Persze úgy sejtem, igazából pont azért tűnik ki a kigyúrt akcióhősök közül, mert ez a marháskodás nagyon is ő:

Másnak, például Colin Farrellnek csak rá kellett játszania a saját rossz hírére (ami korábban Pamela Andersonnak is bejött), és megvolt a téma:

7 komment

Címkék: tv youtube humor popkultúra +18 SNL

40 éves a Saturday Night Live!

2015.02.21. 07:00 :: Hamster

Ugyan majd csak októberben lesz 40 éve, hogy lement az első Saturday Night (Live) adás, a valóban szép évfordulót már múlt szombaton megünnepelték, egy, a szokásosnál hosszabb ünnepi résszel. Mindezzel csak egy nagy bajom van: hogy amit eddig láttam belőle, az nem nagyon ütötte meg a szokásos színvonalat (se). Ez persze csak magánvélemény, de úgy döntöttem, hogy összerakok magamnak egy saját "40th Anniversary Special"-t :)

Kezdjük mondjuk egy kis Sheldon Coo...Jim Parsons-szal, azok számára, akik egyből elklikkelnének, ha nem valami aktuális sztár lenne az első videón. Egyébként a jelenet tényleg jó, és benne Parsons is :)

Fura, hogy ez a műsor olyan régóta megy, hogy az első évadban még Gerald Ford és Jimmy Carter választási küzdelmét parodizálhatták... Chevy Chase és Dan Aykroyd is alaposan megöregedett azóta, és szintén megváltozott a tempó: ilyen lassú jelenetet ma már valószínűleg nem raknának adásba.

Most pedig halljunk pár vidám bányásztörténetet... NEM!

Megváltozott a mese, Aladdin és Jázmin már nem olyan boldogok, mint a rajzfilm végén voltak (legalábbis gondolom, hogy azok voltak, sose láttam). Rosario Dawson egyébként meglepően jól énekel, és (nem meglepően) jól néz ki, nem?

És valami komolyabb: az "Anya Új Pasija" című sorozat századik része. Jason Sudeikis arcváltozásain a huszadik megnézés után is csak röhögök :)

6 komment

Címkék: tv youtube humor popkultúra szünetjelzés helyett SNL

Python előtt és után

2014.12.31. 18:00 :: Hamster

Ha valaki esetleg nem menne társaságba ma este, akkor se maradjon néznivaló nélkül - ilyenkor a bekapcsolt tévénél ugye még a kikapcsolt is szórakoztatóbb. Persze aki olvasni akar...:

Két éve ilyenkor a saját hülyeségeimet reklámoztam, most inkább a nagyokhoz nyúlnék vissza: az angolszász  szórakoztatóipar - szerintem - legnagyobbjaihoz, a Monty Pythonhoz. Sőt, még régebbre visszamennék: amikor a fiúk már az iparban voltak, de még nem együtt.

Nem akarok töriórát tartani, mert csak lusta vagyok azt már biztos megtette valamelyik másik blog, úgyhogy véletlenszerűen (na persze!) választva az At last the 1948 show egyik jelenete következik. Ebben a sorozatban John Cleese és Graham Chapman íróként és előadóként működött közre (másokkal együtt), előbbit látjuk is a fenti skeccsben. Érdekes, hogy a Doctor Who-hoz hasonlóan ennek a sorozatnak a részeit is letörölték annak idején, csak véletlenül maradt meg belőle ez-az. Az angolok jó dolgukban azt se tudták, mit tesznek :(

14 komment

Címkék: tv youtube humor szilveszter abszurd popkultúra