Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, repülőgépekre, reklámokra, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

március 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  3. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  4. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  5. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  6. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  7. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  8. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...
  9. "It was a good time to be 27"Már írtam arról, milyen nagyszerű dolog, hogy a különböző külföldi villamosbarátok nem egyszerre jártak Magyarországon, mert így szinte teljesen mást láthatunk Geoffrey Tribe '69-es, Peter Haseldine...
  10. Budapest és Miskolc utcáin járva '76 februárjában1976 fontos év volt a budapesti villamosokról készült képeket illetően: akkor látogatott ide először Ab van Donselaar, Tim Boric, és akkor kezdett rendszeresen idejárni Heinz Heider. Ez egyszerűen...

Címkék

103 (6) 125év (6) 2624 (12) 41-es (6) 424 (7) abszurd (26) Ab van Donselaar (34) agyhúgykő (53) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (53) autók (64) bach (5) balaton (17) basel (7) bbc (8) bécs (36) belgium (11) bengáli (12) berlin (133) berlini fal (20) bkv (42) blog (26) budai vár (24) budaörs (35) budapest (701) budapesti pillanatok (38) buék (8) busz (64) c64 (12) caf (10) city lights (66) class 56 (7) commodore (16) csak egy kép (34) csak egy videó (233) csehország (14) csörgő (5) cukiság (32) debrecen (24) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (25) életkép (22) életképek (28) életmód (6) elveszett (30) énblog (260) énzene (16) építészet (61) építkezés (20) épület (13) érdekesség (14) erfurt (7) esti városkép (8) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (10) felhők (24) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (23) film (8) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (13) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (8) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (20) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (52) gitár (23) gmap (12) goldtimer (5) gondolatok (10) gőzmozdony (14) gyermekvasút (17) haditechnika (10) hajó (34) hampage (248) hamster (5) hangszerek (8) hármashatárhegy (5) helikopter (10) hév (23) híd (29) (22) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (6) humor (115) idegenforgalom (21) ikarus (22) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (8) karikatúra (5) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kép (6) képek (635) képregény (94) kérdés (5) kirándulás (11) kisföldalatti (10) kiskörút (5) kisvasút (37) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (312) kritika (70) kulfoldi szemmel (60) lánchíd (7) last ninja (5) látnivaló (9) lengyelország (36) lhbs (24) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (13) m4 (15) maci (6) mackó (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (5) mátyás-templom (5) máv (34) medve (7) metál (9) metró (38) miskolc (23) mittudoménmi (9) MOD (7) morál (11) morgás (124) mozi (5) mtp (7) muki (10) münchen (24) műrepülés (8) múzeum (40) nagypolszki (5) németország (277) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (24) nosztalgia (166) nürnberg (19) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (9) NZA (8) olaszország (13) oldtimer (59) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (35) pályahiba (6) pályaudvar (21) panoráma (102) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (9) popkultúra (104) pozitívum (12) pozsony (9) prága (7) programajánló (25) púpos (12) queen (10) r.i.p. (10) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (20) relax (12) repülés (117) repülőgép (40) repülőgépek (57) repülőnap (31) repülőtér (10) retró (25) rock (58) s-bahn (10) semmering (7) SNL (14) sorozatok (15) soundcloud (10) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (17) szlovákia (10) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (178) társadalom (5) tatra (12) taurus (6) technika (31) technikatörténet (29) tél (11) templom (12) tévéműsor (26) thin lizzy (5) Tim Boric (13) tömegközlekedés (313) történelem (26) trolibusz (46) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (85) überzenészek (16) utazás (242) utcakép (146) uv (29) vár (9) várnegyed (8) város (358) városkép (83) városliget (8) vasút (316) vélemény (8) vicinális (13) vidám park (5) videó (587) villamos (570) vlog (7) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (217) zene (153) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Brummogda

2016.08.02. 18:00 :: Hamster

A pécsi Széchenyi térről nyíló Ferencesek utcájában láttuk ezt a kirakatot júniusban. Le kellett fényképeznem:

img_5659.JPG

Sajnos nem tudom megmondani, hogy' létezik, hogy nem mentünk beljebb; nem tudok másra gondolni, mint hogy be volt zárva. A neten olvastam utána, hogy a Brummogda névre hallgató műintézmény részben a plüssök, részben pedig a velük foglalkozók gyógyítására szolgál. Csak remélni tudom, hogy a hiányos felirat nem azt jelzi, hogy bezárt, mert asszem ide vissza akarok jönni...

img_5663.JPG

3 komment

Címkék: énblog maci pécs utazás cukiság látnivaló

Az avasi református temető

2016.07.22. 07:00 :: Hamster

Az avasi református templom fák takarásában tör a magasba a belváros szélén, és mivel szerintem valamikor '91-ben jártam utoljára a környékén, ideje volt megint felkapaszkodni hozzá!

img_6451.JPG

A templom a XIII. században épült, román stílusban, majd később gótikusra építették át. A törökök felgyújtották, ezért a XVI. században újjá kellett építeni, egyszerű famennyezettel és berendezéssel, immár a református felekezet számára. Ekkor épült a ma látható harangtorony is, melynek érdekessége, hogy mivel szerencsésen elkerülték a tűzvészek, faanyagának nagy része ma is eredeti! Vajon hány 1557-es építésű faszerkezet állhat még az országban?

img_6458.JPG

A templom körüli temetőkert se olyan, mint amilyennek Miskolcot képzeljük. Ha ez a hely Olaszországban, vagy akár csak Prágában lenne, tele lenne vele a facebook és a blogszféra, de mivel nem ott van, maximum akkor kerül bele az újságokba, ha valaki megrongálja :(

img_6459.JPG

A nem túl nagy területet behálózó sétautak jobbára XIX. századi sírkövekkel vannak szegélyezve, de a temető ma is használatban van, ezeknél jóval frissebb sírok is vannak.

1 komment

Címkék: utazás képek templom miskolc látnivaló avas

Hamster Csodaországban: Classic Remise Berlin

2016.01.21. 18:00 :: Hamster

Még nyáron mutattam egy nyugat-berlini utcát, ahol hosszú tömött sorban parkoltak a youngtimerek, most pedig bekukkantunk magába az egykori villamosremizbe, ami a szokatlan forgalmat generálta:

img_8493.jpg

A Classic Remise Berlinbe már régebben is el akartam menni, de nem fért bele a programba - 2015 nyarán viszont beleerőltettem, és azt kell mondjam, nem csalódtam. Bár alapvetően négy napon át majdnem folyamatosan vacak idő volt, aznap még a nap is kisütött - a csarnok előtti területen álló, ragyogóra polírozott kocsik úgy csillogtak, hogy majdnem megvakultam :)

img_8677.jpg

Az 1926-ban épült, 12000 négyzetméteres csarnok 1964-ig szolgálta a nyugat-berlini villamosközlekedést. Különböző átmeneti bérlők után 2003-ban nyitott meg benne az oldtimer gépjárművekhez kapcsolódó szolgáltatásokkal foglalkozó Classic Remise/Meilenwerk, melynek düsseldorfi tesója egy körfűtőházban működik. Rokonszenves helyszín - valószínűleg kevésbé lennék szomorú, ha az "elvesző" sínek helyét nálunk is ilyen masinák laknák be.

img_8432.jpg

A Classic Remise Berlin nem múzeum, mert nagyon is az életről, a műszaki emlékek aktív használatáról szól: akinek anyagi lehetőségei lehetővé teszik, itt adhat-vehet, tárolhat, karbantarthat, hasonló érdeklődésűekkel találkozhat; mindenki más pedig közelről nézheti, amint éppen a felsoroltakat teszi - azzal a kitétellel, hogy nem szabad a kocsikhoz hozzáérni. Az utca felőli oldalon a fentihez hasonló műhelyek sorakoznak, márkákra, korosztályokra, zsánerekre specializálódva. Itt például Mercik szépültek, ...

img_8479.jpg

... kicsit arrébb pedig amerikai járgányok. Ha valaki kedvet érez a képen látható gépek megnevezéséhez, ne fogja vissza magát!

img_8464.jpg

Gyerekkoromban a nagymacskákat "polcos cicának" hívtam, mert a budapesti állatkertben mindig a ketrec felső részéhez rögzített deszkákon punnyadtak. Nos, ezek a Jaguárok is szeretnek így viselkedni :)

16 komment

Címkék: autók berlin németország képek látnivaló oldtimer technikatörténet gépsárkány

Párakitörés a Kossuth Lajos téren :)

2014.05.22. 01:54 :: Hamster

Maradjunk még kicsit a Kossuth Lajos téren: amikor először kijöttem megnézni a felújítás eredményét, a másik végéből láttam csak, hogy mintha rövid időre Omega-koncertté változott volna a placc egy része. Úgy nézett ki, mintha füst jönne a padlóból, de persze gyanús volt, hogy az emberek nem menekülnek :) Legközelebb el is indultam gyorsan arrafelé (megint messziről vettem észre), de mire odaértem, elállt. Kettővel később aztán végre le sikerült fényképeznem a "jelenséget", amit a turisták egyszerűen iiiiiiimádnak:

DSC_3375.JPG

Hazaérkezés után utánaolvastam, és a berendezés arra szolgál, amit gondoltam: párásítja a némileg kőkatlan jellegű teret. Azt hiszem, talán két részen vannak szórófejek a járófelületbe süllyesztve:

29 komment

Címkék: budapest látnivaló

Vonattal a Semmeringre

2012.02.24. 19:50 :: Hamster

Múlt pénteken öreg gumikerekűek voltak terítéken, most egy kis vonatozás következik - műszaki elemezgetős-típusfelsorolásos okoskodás helyett élménybeszámoló formában, egyfajta hétvége-beindítóként. Mariannom még tavaly talált a MÁV Nosztalgia kínálatában egy egynapos kirándulást Mürzzuschlagba, a Semmering-hágó stájerországi oldalára. Nehéz döntés volt, amikor megkérdezte, nem megyünk-e, hisz a hegyeket is imádom, a vonatokat is... nagy nehezen igent mondtam.

Elég idegesítő, hogy Ausztria tele van olyan helyekkel, ahol az ember ahány képet készít, annyi képeslapja lesz. A Semmering környéke is ilyen...

... bár talán nem a vonat ablakán át a leglátványosabb. De ha már itt tartunk, a vonatunk maga is elég látványos volt: egyrészt szép kocsikkal, másrészt jó sokkal. Ha a foglaláshoz tartozó ülésről előre néztem, ezt láttam, pedig messze nem az utolsó kocsiban ültünk. Akkor megszámoltam, hány kocsiból állt, de azóta persze elfelejtettem...

Ez már a hágó túloldala, a lankás rész. Az itteni népek annyira belebetegedtek abba, hogy ilyen csúnya helyen kell élniük, hogy az egész falut kórházzá alakították: Spital am Semmering :)

54 komment

Címkék: utazás videó ausztria képek kirándulás látnivaló alpok semmering

A Szabadság téri vizi játszótér

2010.04.24. 21:32 :: Hamster

Az "Új Főutca" program részeként épült a Szabadság tér déli végébe ez az interaktív szökőkút, melynek sikerült az a médiatörténeti jelentőségű bravúr, hogy még az Index újságírói is csupa jót írtak róla ;) És nem véletlenül: ez a "közel megyek a vízhez, ami erre szétnyílik előttem - vagy mégsem?" dolog élőben még jobb poén, mint azt elképzeltem! Ennek megfelelően nem csak gyerekek rohangásznak ki-be a vízzel körbevett négyszögből/-be, azt próbálgatva, hogy át tudnak-e ugrani a vízfalon, még mielőtt az teljesen lehúzódik előttük, hanem a felnőttek is: turisták, fiatal párok, kamasz galerik, középkorú arrajárók - gyakorlatilag mindenki megáll itt, és csak az egyéni bátorságtól függ, hogy az illető megelégszik más sportteljesítményének szemlélésével, vagy maga is megpróbálja-e :)

Egyelőre még neve sincs a látványosságnak, ami persze nem baj, bár marketing szempontból jó az, ha tudni lehet, milyen néven kell érdeklődni a járókelőktől, merre találják. Viszont a poén név nélkül is működik; ennél több érdeklődőt talán el se bírna egyszerre, mint ami már most is mindig ott játszik. És ez azt jelzi, hogy nem csak szerintem lenne szükség több ilyen jópofa, nem valakinek vagy valaminek emléket állító dologra a pesti köztereken!

6 komment

Címkék: budapest látnivaló

Egy este a Palotában

2009.11.17. 19:10 :: Hamster

A Múzeumok Őszi Éjszakáján családilag a Vár felé sodort a szél. Két dologot nehéz lett volna nem észrevenni: egyrészt rengetegen voltak, másrészt pedig a Palota gyönyörű volt.

Tudom, egyesek szerint amíg az egészet vissza nem építik az Ybl-Hauszmann-féle díszletpalotává (díszlet, mert bár valóban gyönyörű lehetett, soha nem volt királyi rezidencia, sőt, fennállásának nagy részében királya sem volt az országnak), addig egy fél jó szót sem szabad rá mondani, de akkor is marha jól nézett ki! Mi több, biztos vagyok abban, hogy nem az említett visszaépítés a legsürgetőbb tennivaló a városban - a Palota esetében inkább az állagmegőrzésre koncentrálnék (azárt esetleg elkezdeném a nyílászárókat kicserélni).

8 komment

Címkék: budapest képek látnivaló díszkivilágítás budai vár otthoni turista esti városkép

Fentről minden szebb, de csak akkor, ha lent van minek szépnek látszania

2008.05.05. 17:40 :: Hamster

Imádom Budapestet. Ez egy állapot, a jelekből ítélve konstans. Persze van vele gondom bőven, ez a blog is tele van vele kapcsolatos morgolódásokkal. Mégis, alig pár olyan hellyel találkoztam eddigi életem során, ahol esetleg el tudom képzelni, hogy éljek. Van tisztább város, van jobban gondozott, van olyan, ahol több régi ház van (de mondjuk ilyen szép fekvésű azért már elég ritka) -  Budapestnél budapestiesebb város viszont biztosan nincsen.

Persze értem, ha sok máshonnan Budapestre került ember nem bírja jól érezni magát itt: mert "pestinek" lenni életérzés... na jó: egyfajta pszichózis. De mit várhatnánk egy olyan várostól, melynek közkeletű neve a legtöbb nyelven a lehető legrosszabb dolgokat jelenti? :) Persze sok született budapesti is el akar innen húzni, hiszen az ország legtöbb rossz tulajdonsága itt tényleg túlságosan kis helyen fókuszálódik. Amikor épp nekem is nagyon elegem van a budapestiségből, jobban mondva a katasztrófahelyzetből, ami felé lakói évtizedek óta szorgalmasan tolják, akkor felmászom a Gellért-hegyre, és elnézek a Lánchíd irányába:

Ez itt az, amiből ez a pármilliós urbánrégió (szerintem manapság már kár városban gondolkodni, pláne rövidlátó dolog azt nézni, hogy csökkent a város lakossága, miközben azok az emberek nem a Holdra költöztek, csak a városhatár túlsó oldalára, ahonnan mindennap bejárnak) kifejlődött. Balra Buda, középen a távolban Óbuda, jobbra Pest. Nagyon történelminek tűnik, bár százötvenvalahány évvel ezelőtti képekkel összehasonlítva gyakorlatilag csak a Lánchidat és a Vigadót találjuk ugyanott ugyanolyannak. A mai Várpalota vagy a Parlament szinte még bejáratósan új épület ahhoz képest, hogy itt már a római birodalomnak is volt átkelőhelye a folyón :) Mindezeken túl mindez számomra szép is. Ez természeti szépség, és mint ilyen, Budapest emberi mércével számolva örök.

A következő látnivaló a Duna túlpartja, a Belgrád rakparttól a Gödöllői dombságig:

Ez itt a nagyonrégi Pest. Jobban mondva annak hűlt helye. Merthogy pár templomon túl alig maradt belőle valami - átadta a helyét a Budapest nevű metropolisznak. A földszintes-kevésemeletes, barokkba hajló városka ugyanis kevés lett volna ahhoz a mozgolódáshoz, ami itt a XIX. század második felében megindult. Nagyrészt el is dózerolták a régit, mára az akkori "új" lett a "régi". Mert Budapest mindig változik. Nem egyszerre, egységesen, hanem ötletszerűen, emiatt aztán nem csak építészeti stílusként illik rá az eklektikus jelző. Érdekes, hogy emiatt gyakorlatilag nincs olyan, hogy Ó-Pest. Vannak régi részletei, és mondjuk a Papnövelde utca-Kecskeméti utca-Kiskörút által határolt térségben az átlagnál többet láthatunk elmúlt idők Pestjéből, de nincs városfallal határolt óváros, nincs régi piactér. Amikor ez a város nagy lett (mindig egy számmal nagyobb, mint az előző állapot), nem volt idő ilyenek rezervátumnak kijelölésére.

Amit itt látunk (a jobboldalt alul belógó Lágymányoson kívül), az gyakorlatilag Ferencváros. Pest természetes kinövése dél felé, amit 1833-ban gyakorlatilag teljesen elvitt a jeges árvíz. De felépült újra. Kisvártatva Budapest gyomra lett, számtalan malommal, közraktárral, vágóhídakkal, szalámi- és likőrgyárral. Aztán leépült, és maximum Budapest felfordult gyomra lehetett. És most mégis mintha megint életre kelt volna: a szűk utcák nyomortanyái sorra "rehabilitálódnak", a dunaparti rendezőpályaudvar helyén pedig most már egy tényleg modern (tehát nem úgy modern, mint a Nemzeti Színház) városrész kezd kinőni, és úgy érzem, már a Haller utca sem a pesti belváros határa többé. Pest megint ebbe az irányba növekszik. Mert Budapest mindig igyekszik újjászületni, akkor is, ha az ott lakók (és ezalatt bizony nem csak a politikusokat értem) ezt elég sok módon igyekeznek lehetetlenné tenni.

Szóval amikor lenézek Ferencjóska elkésve épített játékerődjének tövéből, azt látom, hogy ez a hely élni akar, függetlenül attól, hogy épp hogyan hívják. Élt akkor is, amikor ki tudja, milyen törzsek éltek itt, élt akkor, amikor a tatárok gázoltak át rajta, és akkor is, amikor a törökök (bár ők az átlag megszállóhoz képest elég sokat hozzátettek a képhez, lásd még Brian élete: "De mégis, mit adtak nekünk a rómiaiak?"). Túlélte azt, amikor Hentzi szétágyúzta a pesti Duna-partot, túlélte a második világháborút is. Utána se lett szocreál erőreprezentációs centrum.

Szóval egy érdekes és karakán hely ez, ahol azért igenis el lehet éldegélni. Vannak persze jobb és rosszabb napjai, amik néha évekig tartanak. De ha már idáig kibírta, szerintem most sem fogja feladni, hogy ismét klassz hely lehessen.

UI: Az illusztrációként használt képek egyébként még tavaly augusztusban készültek.

11 komment

Címkék: budapest város gondolatok látnivaló pozitívum

Budapest önmaga ellensége?

2007.11.07. 02:31 :: Hamster

Budapest már tizenvalahány éve azon dolgozik, hogy teljesen lakhatatlan hellyé váljon, és néha úgy tűnik, ez az ország egyetlen jól haladó projektje a rendszerváltás óta. Főleg azért, mert ezen az ügyön együtt dolgozik politikus és egyszerű állampolgár. Kezdődött úgy, hogy mindenki el akart menni innen, mert nem bírta a tolongást meg a büdöset. Ennek a mindenkinek egy része  (amelyiknek futotta rá) el is ment; no nem messze, csak a szomszéd domb túloldalára. Ott kint alszik, ott fizet adókat, de hagyománytiszteletből naponta kétszer hozzájárul az otthagyott város tolongás- és büdösségadagjának fenntartásához: reggel, amikor a domb mögül bejön Pestre, és este, amikor hazamegy. Közben persze dühöng, hogy miért nincsenek olyan utak, amelyek megakadályozzák annak a dugónak a kialakulását, amit hetven százalékban az ő napi két útja okoz. De persze ha körgyűrűt vagy új utat akarnak valahol építeni, akkor az ellen tiltakozik, mert ő nem akar tolongást és bűzt ott, ahol lakik. Mert azon ugye nem fogunk összeveszni, hogy tolongást és bűzt csinálni sokkal szórakoztatóbb, mint elviselni.

Eddigi blogbejegyzéseimnek nagyjából a fele arról szólt, hogy milyen dinamikusan nem lett megjavítva az, ami elromlott, és milyen európai módon lett lerohasztva, ami még működött, szóval ezt most nem is akarom túlságosan részletezni. Legyen annyi elég, hogy német ismerőseim rendszerint azt hiszik, hogy ők értenek valamit félre, amikor azt magyarázom, hogy miért nem épül új híd, hogy miért nem megy át a Lágymányosi hídon Budára az 1-es villamos, miközben ott a helye a síneknek, vagy hogy miért akarják újra meg újra megcsonkítani, és ezzel egy időben meg is drágítani a tömegközlekedést. Tudniillik pénzhiányra hivatkozva - miközben új metróvonalat építünk, ami a létező legdrágább városi közlekedési beruházás. Ilyenkor mindig megkérdezik, hogy akkor most tulajdonképpen van pénzünk vagy nincs pénzünk. Csórikáim ugyanis nem ismerik azt a fajta pénzt, ami csak metróépítés finanszírozására alkalmas, megállótakarításra, busz sűrítésére és villamos hosszabbítására nem.

Szintén nem kell magyarázni azt sem, hogy mennyire nem igaz, hogy Budapesten csak látványberuházásokat indítanak. Ha ugyanis itt bárkit is érdekelne a látvány, akkor a világörökségi panorámát nem csak a rózsadombi szállodaépítések zavarnák, hanem a lassan a rakpartra porladó Várbazár is. És akkor talán tovább juthattunk volna annál, hogy 2007-ben még mindig csak gondolkodunk a Várnegyed egyik turisztikai bejáratánál, a Dísz téren álló egykori Honvéd Főparancsnokság felújításán.

Eddig azt hittem, ez valami véletlen dolog, de most már kezdem érteni, hogy az ország fő kórságának tartott vízfej (miszerint Budapest) leépítését szolgáló intézkedéssorozatról van szó. Mert ugye eddig az volt a fő gond, hogy az országban csak Budapestet lehetett rendesen megközelíteni. Hát most már vannak autópályák, amik máshova is elvezetnek. Viszont komolynak mondható nemzetközi repülőtér továbbra is csak egy van: Ferihegy. Nos, ez változni fog! Nem, nem a kunmadarasi egykori szovjet bázisból lesz Európa új tranzitreptere, és nem is Debrecen lesz új légiforgalmi fővárosunk, egyszerűen csak teszünk róla, hogy Ferihegynek se lehessen forgalma. Mert zavar bennünket a zaj. Felettünk csak ne repkedjenek azok a huncut légitársaságok! Mert igaz, hogy a mai repülőgépek ötszor halkabbak, mint a húsz évvel ezelőttiek, de mi még így se halljuk tőlük a tuningolt kipufogójú alsó középkategóriás kisautókat, az éjszaka is nyomuló versenymotorosokat, és a faluvégi kurta kocsmából kiszűrődő tucctuccot.

Ja, hogy ki akar majd pénzt hozni egy olyan városba, ahová nem lehet repülővel értelmesen eljutni? Hogy nem jönnek majd a turisták? Na mondd már! Persze a fapados légitársaság azért évente egyszer legyen itt Budapesten, hogy elvigyen Korfura, mert különben sírni fogunk, hogy miért csak Bécsből, esetleg Kassáról indul járat!

Persze turista amúgy se akarjon idejönni. Minek is? A látványosságainkkal, érdekességeinkkel mostohán bánunk,  mert csak kivenni szeretjük a pénzt, befektetni nem. Ami meg csak úgy van magától, az mi a francér' van? A sok hülye barlang például. Ritkaságszámba menő kristálybarlang? Dugjuk el, még valakit érdekelne! A világ leghosszabb, víz alatt levő hévizes barlangja? Szállodát rá, mert még esetleg valaki ide akarna jönni, megnézni! És ha már így lendületben vagyunk, a már feltárt és látogatható lyukakat, mint a Szemlőhegyi-barlang, is tegyük gyorsan tönkre! Különben is, mi a fenének van lyuk a földben, ha nem jár benne metró? Tömjük be az összeset!

Na, és ha már az összes érdekes épület összedőlt, az összes természeti csoda tönkrement, akkor mi maradt még? Mi az az egy budapesti dolog, aminek van még híre a világban, még ha csak a fiatalok közt is? Megvan: a Sziget! Nosza, azt is lehetetlenítsük el! Kultúrából nekünk úgyis elég, ha valami lejárt szavatosságú tévéműsorba évente egyszer-kétszer meghívunk egy-két lejárt szavatosságú sztárt. Minden hatalmat Al Banónak! Romina POWER!

Mire ennek a programnak végére érünk, lesz egy baromi unalmas városunk, több száz kilométernyi folyamatos forgalmi dugóval, és pár tucat turistával, akik eredetileg Bukarestbe akartak menni, csak induláskor a reptéren félreolvasták az információs táblát. És lesz ám az vidéknek felemelkedése is, én mondom tinéktek, mert mindenki, aki ambíciózusabb egy mocsári zsurlónál, el fog innen menekülni! Jó, nem mondom, hogy magyar vidékre fognak menekülni, mert lehet, hogy cseh, szlovák vagy horvát vidékre, de Budapest nem lesz többé vízfej, és mind a kétszáz megmaradt lakója végre nyugodtan alhat!

33 komment

Címkék: budapest turizmus kritika repülés szórakozás gondolatok természetvédelem látnivaló morgás