Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

szeptember 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  3. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  4. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  5. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  6. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  7. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  8. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...
  9. "It was a good time to be 27"Már írtam arról, milyen nagyszerű dolog, hogy a különböző külföldi villamosbarátok nem egyszerre jártak Magyarországon, mert így szinte teljesen mást láthatunk Geoffrey Tribe '69-es, Peter Haseldine...
  10. Budapest és Miskolc utcáin járva '76 februárjában1976 fontos év volt a budapesti villamosokról készült képeket illetően: akkor látogatott ide először Ab van Donselaar, Tim Boric, és akkor kezdett rendszeresen idejárni Heinz Heider. Ez egyszerűen...

Címkék

103 (6) 125év (6) 2624 (12) 41-es (6) 424 (7) abszurd (26) Ab van Donselaar (34) agyhúgykő (56) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (62) autók (66) bach (5) balaton (24) basel (7) bbc (8) bécs (36) belgium (11) bengáli (12) berlin (134) berlini fal (20) bkv (42) blog (27) budai vár (25) budaörs (35) budapest (708) budapesti pillanatok (39) buék (8) busz (65) c50 (6) c64 (12) caf (10) city lights (66) class 56 (7) commodore (16) csak egy kép (34) csak egy videó (238) csehország (17) csehszlovák (5) csörgő (8) cukiság (32) debrecen (24) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (29) életmód (6) elveszett (31) énblog (306) énzene (17) építészet (61) építkezés (20) épület (13) érdekesség (14) erfurt (7) esti városkép (8) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (11) felhők (26) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (25) film (8) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (13) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (8) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (26) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (55) gitár (29) gmap (12) goldtimer (5) gondolatok (10) gőzmozdony (18) gyermekvasút (17) haditechnika (10) hajó (37) hampage (249) hamster (5) hangszerek (9) hármashatárhegy (5) helikopter (10) hév (23) híd (29) (22) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (116) idegenforgalom (21) ikarus (22) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (8) karikatúra (5) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kép (6) képek (670) képregény (94) kérdés (7) kirándulás (11) kisföldalatti (10) kiskörút (5) kisvasút (39) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (315) kritika (70) kulfoldi szemmel (60) lánchíd (7) last ninja (5) látnivaló (11) lengyelország (36) lhbs (24) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (13) m4 (15) maci (6) mackó (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (34) medve (7) metál (9) metró (40) miskolc (23) mittudoménmi (9) MOD (7) morál (11) morgás (124) mozdonyok (5) mozi (5) mtp (7) muki (10) münchen (24) műrepülés (8) múzeum (41) nagypolszki (6) németország (280) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (31) nosztalgia (177) nürnberg (19) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (11) NZA (8) olaszország (13) oldtimer (64) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) pályahiba (6) pályaudvar (22) panoráma (105) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (11) popkultúra (109) pozitívum (12) pozsony (13) prága (7) programajánló (25) púpos (12) queen (10) r.i.p. (10) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (21) relax (12) repülés (118) repülőgép (40) repülőgépek (59) repülőnap (31) repülőtér (11) retró (29) rock (63) s-bahn (10) semmering (7) SNL (14) sorozatok (15) soundcloud (11) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (18) szlovákia (26) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (185) társadalom (5) tatra (12) taurus (6) technika (32) technikatörténet (33) tehervonatok (5) tél (11) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (6) Tim Boric (13) tömegközlekedés (317) történelem (27) trainspotting (30) trolibusz (46) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (87) überzenészek (16) utazás (261) utcakép (147) uv (29) vár (11) várnegyed (8) város (364) városkép (84) városliget (8) vasút (341) vélemény (11) vicinális (13) vidám park (5) videó (623) villamos (572) vlog (7) wachau (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (232) zene (165) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

"Elveszett" repterek

2017.02.26. 07:00 :: Hamster

Berlin felhagyott légikikötőiről - Gatow, Adlershof, Tempelhof - már meséltem, de ezeknél jóval közelebb is találhatunk "elveszett" repteret - igaz, nem nagyvároson belül, bár Mátyásföld tulajdonképpen határeset. És most nem repülőgépeket is elbíró autópályaszakokról, hanem állandó vagy félállandó infrastruktúrájú légibázisokról beszélünk!

A térkép forrása

Persze rögtön az elején leszögezném, hogy nem akarok a hadtörténet/haditechnika/urbex terén alkotó blogok babérjaira törni, illetve nem is az olyan komolyabb repterekről szeretnék írni, mint Kiskunlacháza, Kunmadaras, Tököl, Kalocsa, Börgönd, Szentkirályszabadja, vagy éppen Taszár*, hanem az apróbbakról, melyek létezését mindig is érdekesnek találtam.

*Egyébként ez azért elég sok katonai reptér egy ilyen kis országnak, nem? Pedig a sorból hiányzik a manapság nemzetközi légikikötőként működő Debrecen és Sármellék, illetve Kecskemét, Szolnok és Pápa. Mindenesetre ahhoz képest, hogy gyerekkoromban mindig azon ment a viccelődés, hogy a MiG-ek még fel se gyorsulnak, már lassítaniuk kell, hogy át ne menjenek a szomszéd országba, elég rendesen meg voltunk pakolva ilyen létesítményekkel!

Teljesen szubjektív, ellenben cseppet sem szakszerű válogatás: Csákvár, Székesfehérvár/Tác, Mezőkövesd, Tapolca

Számomra az egyik legmeglepőbb "felfedezés" az volt, amikor egy sétarepülés során egyszercsak átrepültünk a csákvári reptér fölött, valamikor a kilencvenes évek végén: ugyan a hidegháborúban sem üzemelt állandó bázisként, azért valamikor (egyes infók szerint '60 körül, mások szerint '75-ben) kapott egy két kilométer hosszú betonpályát. Igaz, elég keskenyet: húsz méterével mintha csak és kizárólag a meglehetősen apró MiG-21-eshez tervezték volna - egy szállítógépnek, de még egy korabeli vadászbombázónak is ez már szűk lett volna. Egyébként maga a létesítmény már a második világháborúban is működött, de békében csak tartaléknak használták: akkoriban minden repülőegységnek megvolt a kitelepülési helye, ahová időnként kiköltözött. A leghíresebb a kenyeri "hadműveleti kaszáló" volt, de ugyanerre használták Kilitit, Tápiószentmártont, Berettyóújfalut, meg még ki tudja, hány helyet. Nos, azokhoz képest Csákvár egy négycsillagos szálloda lehetett :)

Bővebben itt olvashattok a csákvári repülőtérről

Gyerekkoromban a Balaton felé menet mindig jobbra néztem az M7-esről Fehérvárnál: ott ugyanis rendszerint egy rakás szovjet katonai helikopter pihent egy füves területen. Az ember persze tudta, hogy az ország légterének rendszeres "vendégei" a vöröscsillagos gépmadarak, de ennyire közvetlenül nem nagyon lehetett őket látni. Édesapám mesélt arról is, hogy az egyik kicsit távolabb látható íves tetejű épület szintén reptérhez - a sóstóihoz - tartozott eredetileg, de ott akkor már gyárak működtek. Pluszban innen úgy 5 kilométerre kelet-délkeletre, Börgöndnél is volt egy magyar bázis - utólag nagyon furcsa, hogy milyen "militáns" környék volt ez még a nyolcvanas években is! A tácinak nevezett szovjet helikopterreptér helyére mindenesetre a rendszerváltás után bevásárlóközpont épült, de néhány betonozott gépállóhelyet ma is ki lehet szúrni a 8-as útról.

Bővebben a táci bázisról

Az előzőnél komolyabb katonai reptér a Mezőkövesd melletti "Klementina" nevű objektum, pedig igazából sose építették ki teljes valójában. Az első történet, amit erről a helyről hallottam, úgy szólt, hogy "a szovjetek előretolt bombázóbázisa lett volna háború esetén, de a CIA megszerezte a terveket, úgyhogy inkább nem fejezték be". Namármost ezek a dolgok szerintem nem így működnek (az ötvenes években, amikor nekiálltak kibetonozni, még valóban nem létezett a mai értelemben vett műholdas lefedettség, de azért egy ekkora repteret biztos nem lehetett volna sokáig titokban tartani), de vannak még ennél is kevésbé hihető sztorik is, például hogy "föld alatti hangárból indultak a gépek".

9 komment

Címkék: repülés magyarország érdekesség repülőtér

A lébényi templom

2014.12.22. 17:00 :: Hamster

Fogalmam sincs, hányszor mentem el autóval/vonattal Lébény mellett, de igen magas számról lehet szó - a városka román stílusú templomát viszont csak nemrég láttam közelről, amikor sikerült rábeszélnem Interszitit, hogy az aktuális vonatfotós túra során térjünk le az M1-esről.

img_5252.JPG

Az egy dolog, hogy a Rajna mentén helyenként kifejezetten ügyesen kell elhajítani egy követ, ha nem akarjuk, hogy eltaláljon egy román stílusú templomot, de itthon nem sok minden maradt abból a korból. És ez nem a műemlékvédelem hibája, hiszen ennek a XII-XIII. század fordulóján épült templomnak gyakorlatilag esélye se volt épségben megmaradni: felgyújtották a tatárok, a törökök, meg aki épp erre járt; fenntartóját, a jezsuita rendet feloszlatták, és néha balesetek is történtek.

img_5272.JPG

És mégis ott áll a település közepén, mintha egy időutazásos film díszlete lenne! Át- és újraépítették többször, feldíszítették, majd visszaegyszerűsítették, de tömege és formavilága az eredetit idézi.

img_5263.JPG

A homlokzat elég jól demonstrálja azt, amit a suliban a romanika templomépítészetéről tanítottak: zárt tömeg, kis, lőrésszerű nyílásokkal - ez a templom egyben erőd is; a tartószerkezetekről pedig még eleve nem tudtak eleget ahhoz, hogy óriási ablakokat nyissanak a falakon. A félköríves főbejárat annál díszesebb...

9 komment

Címkék: utazás magyarország képek templom építészet

Szívás itthon, szívás külföldön

2010.07.23. 12:00 :: Hamster

Kiakasztó híreket olvastam mostanában a neten öreg vasakat üzemeltetni próbáló csapatokról. Az első jobban érint bennünket: egy magyar csapat még évekkel ezelőtt határozta el, hogy repülőképessé tesz egy MiG-15-ös sugárhajtású vadászgépet. Pontosabban a kétüléses változatból egyet, hiszen azzal pénzt is lehetne termelni a nem olcsó kezdeményezéshez. Vettek hát egy jó állapotban levő lengyel gépet, beszerezték a papírokat, hazahozták, és a régi dokumentáció alapján elkezdték működőképessé tenni, a hivatalos munkamenet szerint, "A Hatósággal" folyamatosan egyeztetve. Már a hajtóműpróbán is túl voltak - ami lássuk be, nem kis fegyvertény egy ilyen összetett szerkezetnél. Azt tervezték, hogy az idei kecskeméti repülőnapon már repülhetnek is vele. Aztán jött "A Hatóság", és most berepülés helyett hirtelen arra kell plusz energiát fordítaniuk a felújításon dolgozóknak, hogy ne bukjanak nagyon sokat az egészen, hiszen a beépített alkatrészek egy részének az üzemideje akkor is ketyeg, ha a gép semmit nem csinál - márpedig perpillanat nem csinálhat semmit:

"Háromévnyi munka után a HA-UTI felújítása a célegyenesbe érkezett. Az összeszerelés megtörtént, a hajtómű a helyén, a rendszerek beszabályozva várják az első repülést. De itthon semmi nem olyan egyszerű…
A múlt héten a Hatósággal történt egyeztetést követően a döntéshozók egyértelművé tették a felújítást végző szakemberek számára, hogy a HA-UTI jelen formájában soha nem fog magyar lajstromjellel levegőbe emelkedni. Részletes, konkrét indoklás nincs az ügyben.
" / htka.hu /

Sebaj, majd lesz még egy (mert hát egy már van nekik) lengyel lajstromú repképes MiG-15, hogy ne vihesse jó hírét a magyar repülésnek! :(

De nem csak itthon jár rá a rúd a nagydarab "közlekedési eszközök" rajongóira, hanem Amszterdamban is. Még 2003-ban jártam ott egy régi remizben, ami tele volt működőképes régi tujákkal, alkatrészekkel, szerszámokkal. Csak tátottam a számat, wow! Másfél évvel később hallottam, hogy a remizt el kellett hagyniuk a járműveknek, mert a város, ami eddig a rendelkezésükre bocsátotta, visszavette azt. Most pedig olvasom, hogy az egyesület (mely egyébként nem azonos az amszterdami múzeumi villamosvonalat üzemeltetővel!) csődbe ment, a csődgondnok pedig elárverezi a járműgyűjteményt...

Úgyhogy ha valakinek sok a zsebpénze és kell egy stílusos lugas a kertbe, esetleg egyikőtök turisztikai vállalkozó, aki étteremvillamost akar indítani Budapesten, vagy nosztalgiajárművekkel megindítani a rég esedékes Hévíz-Keszthely villamosvonalat, akkor ezen a webcímen lehet elérni az aukciós céget. Itt van még egy link: ezek a döcögények kerülnek kalapács alá. Nem semmi mennyiség, ráaádsul érdekes jószágok is vannak köztük! Úgy gondolom, sok holland villamosbarátnak vannak manapság rémálmai :( Nekem különösen a 144-es pályaszámú kék kéttengelyes tetszik, azt ugyanis Győrben gyártották 1904-ben - az MWG ugyanis akkoriban elég sok külföldi megrendelést kapott, köztük Amszterdamból is.

6 komment

Címkék: repülés magyarország villamos amszterdam morgás mig 15

A lovasberényi nemgyors

2009.04.20. 21:14 :: Hamster

Vajon mit csinál ez a sok ember a képen? Nem, nem a Pátkai-víztározót fotózza - a csodás látvány csak háttérként szolgál ahhoz a valamihez, ami a kép jobbszélén inkább csak sejthető: egy vonathoz.

Ami nem kimondottan megszokott látvány errefelé, hiszen az itt futó Székesfehérvár-Bicske vonalon '79 óta nincs személyszállítás. Néhány évente jellemzően kirándulóvonatok szokták bejárni a teherszállítás céljára meghagyott Fehérvár-Lovasberény szakaszt; ez a szombati azonban nem csak a jó levegőn levést szolgálta, hanem a vasútfotósok-vasútmániások is kiélhették magukat.

Vallomás: vasútmániás csak mértékkel vagyok, vasútfotós pedig még kevésbé. Persze az átlagembernél biztosan jobban meg tudom különböztetni egymástól az M31-es és M44-es mozdonyokat, illetve tudom, mi az a nyomtáv (na jó: körülbelül tudom:), de valahol itt vége is van a dolognak. Nincs felszerelésem/tudásom tisztességes vasúti képeket csinálni (jelszó: "szerinted feltegyem a százharmincas obit?") - és türelmem se ahhoz, hogy két órát várjak egy fotóra, előtte lekaszálva egy fél domboldalt, hogy egy fél rossz árnyék se zavarja a kompozíciót.


Fotómegállás a meglehetősen elhagyatott pátkai vasútállomáson

Viszont felemelőnek találom azt, amikor egy rakás velem egykorú, esetleg fiatalabb srác azon izgul, hogy egy vonalon, ahol soha nem láthatott menetrend szerinti személyvonatot, hogyan tudná a lehető legdögösebben lefotózni a hatvanas évek szovjet exportmozdonyát, a Szergejt.

Nem szeretném idekeverni a manapság gyakran hangoztatott "aki vasútvonalat zár be, elsorvasztja a vidéket" vitát. Az elmúlt három évben egy csomó mellékvonalon jártam, és azt tapasztaltam, hogy ahol gond van, ott legtöbbször nem a vasút megléte vagy nemléte miatt van gond, és maga a vaspálya nem tud ment meg senkit és semmit. A fűnyíróelvű vicinális-irtást persze rossznak érzem, de úgy gondolom, ez a téma bonyolultabb annál, mint ahogy a pro és kontra oldalak kezelik. Épp ezért ne is menjünk ebbe bele itt!


Csúcsüzem Lovasberény vasútállomásán a különmenet két mozdonyával

És persze eleve jó dolog szép tájakon robogni. Konkrétan olyanon, melyek igazán nem mondhatók egzotikusan távolinak, de melyeket eddig mégis sikeresen elkerültem. Ilyenkor tényleg nagyon sajnálom, hogy nem terepasztal az ország :)

Köszönet a trains.hu-nak az út megszervezéséért!

16 komment

Címkék: énblog közlekedés utazás magyarország máv székesfehérvár képek elveszett vasút lovasberény panoráma vicinális pátka szergej

Az élsport öl, butít és jólétbe dönt (de csak keveseket)

2008.08.18. 18:02 :: Hamster

Olvasom, hogy:

"A miniszterelnök hiába szeretne aranyérmeket látni, ha az ő döntése nyomán szűnt meg a magyar sportirányítás, jelentette ki Kovács Tamás, a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatója, a vívók korábbi szövetségi kapitánya. " / Index /

illetve:

"Arra a kérdésre, mennyire az anyagiak határozzák meg a sikeres szereplést, Schmitt azt mondta, a kormány részéről ez csak pénzkérdés." / Index /

Utóbbi cikkben ez is olvasható:

"Talán mi vagyunk az egyetlen európai ország, amely költségvetésének alig 0,2 százalékát fordítja az egészséges életmódra és a sportra. Általában 1 százalék felett van az előirányzat, a nálunkénál lényegesen nagyobb költségvetésekből. " / ugyanonnan /

Ami persze egy tényleg szomorú megállapítás, de mi köze van az olimpiához? A tévé előtt zsíroskenyeret evő és sört ivó emberek hol lesznek egészségesek ettől az egész felhajtástól?

Pont azt kellene végre észrevenni, hogy annak a rengeteg pénznek sokkal jobb helye lenne az egészséges életmód elősegítésén, mint az úgynevezett élsportokban! Legalábbis én marhára nem érzek semmi előnyt abból, hogy néhány lelkes fiatalember szó szerint tönkrehajtja magát, mások baromi randa ruhát terveznek, megint mások kiutaznak szakérteni, a végén meg mindenki másra mutogat! Nagy befektetés, nulla eredmény. De ha nyer valaki, attól se érzem magam jobban. Mitől érezném? Én úsztam csúcsot? Én állok ott a vakuk villogásában?

A teljesítményt persze becsülni kell, de azért tegyük hozzá, hogy én senkit nem kértem meg, hogy értelmes élet élése helyett hajnaltól estig edzésre járjon! Tegye, ha jól esik neki, de azért azt is ismerjük el, hogy megfizetik érte: ha tényleg jól csinálja, van kiemelt nyugdíj tizenéves kortól biztosítva, ilyen pénz, olyan szponzori ajándék, reklámarcnak használtatás, stb. Tehát ez is csak egy meló. Persze olyan, ami nem megy elhivatottság és lelkesedés nélkül - de ez ugyanígy igaz a kórházi ápolóságra vagy az óvónőségre is.

Most megy a sírás, hogy azért sz*r minden, mert nincs pénz. Ugyanezt mondja a MÁV már hosszú évek óta. Egyre több pénz belemegy. Jobb lett? Nem. Ugyanezt mondják a magyar focisták vagy két évtizede. Belementek hatalmas pénzek? Bele. Kaptunk valamit cserébe? Kaptunk, de azt nem tesszük ki a kirakatba, mert csak a sötétség újabb árnyalataival ismerkedhettünk meg eredmények helyett. Most akkor adjunk nekik még több pénzt? Amikor látszik, hogy akinek nincs elég zséje, az egyszerűen nem érheti be a tehetősebb nemzetek felturbózott kokszmajmait? Szerintem épp most kellene rájönnünk, hogy nem ér ennyit ez az egész. Illetve perpillanat semennyit se ér, mert ez az ún. élsport még önmaga paródiájának is rossz lenne.

De menjünk le cinikusba: tegyük fel, hogy jó érzés olyan teljesítményekért lelkesedni, amiknek semmi értelme (mert nincs - ha az értelem szempont lenne, akkor strandröplabda helyett a szemétfelszedés lenne versenyszám). Miért fizetünk érte alanyi kötelességként? Ti. ha én bírom George Lucas filmjeit, akkor elmegyek moziba, és megveszem DVD-n, így "támogatom" őt. Ezzel ellentétben miért támogatok (az adómból; az állam pénzéből, azaz a sajátomból!) olyan embereket, akik kapaszkodóval ellátott súlyokat dobálnak, meg baromi sokat futnak körbe-körbe baromi gyorsan, mint valami mérgezett egér? Miért nem az támogatja őket, akit ez lelkesít? Vagy ha én nem támogatom őket, akkor csak úgy örömből (meg az egészségért) már nem is csinálnák annyira ezt a rohangászást? Maaaargit, nóóórmáális?!

Mert mit változtat elbaltázott helyzetünkön az, hogy milyen fémet akasztanak valaki más nyakába a Föld túlsó oldalán? Ha jól akarom érezni magam, akkor kézenfogom a páromat, és elmegyek naplementét nézni, vagy hallgatok valami jó zenét. Ha pedig azt akarom, hogy a következő generáció is jól érezze magát, akkor rendbeteszem az erdőket, hogy legyen hol kirándulni, és ne szemétlerakóhely legyen az összes patakpart; sok uszodát építek, illetve gondoskodom arról, hogy levegőt szívjunk, és ne mérgesgázokat. Minden más csak parasztvakítás.

Ebből a ligából nem szégyen kiesni. A pénzt tegyük máshova, és menjünk ki inkább a mezőre, sétálni.

55 komment

Címkék: kritika sport magyarország komment olimpia morgás

Társadalmi kirekesztés, ha nem engedjük, hogy a városi padokból hajléktalanszállás legyen?

2007.12.20. 20:02 :: Hamster

Az agyam eldobom mindjárt:

"A hajléktalanok távol tartását célzó, a köztéri padokra szerelt karfát a társadalmi kirekesztés szimbólumának tartja az állampolgári jogok országgyűlési biztosa." / Index /

Én csak annyit kérdeznék: ez a kedves ember, akinek hivatalt is adott a Jóisten a végtelen sok toleranciája mellé (illetve hivatali fizetést, az én adómból is), miért akar megfosztani engem attól, hogy le merjek ülni a város padjaira? Persze kérdezhetném azt is, hogy az anyukája miért nem tanította meg, hogy az ülőhelyre ülni szokás, és nem feküdni, de ez messzire vezetne, és a végén valaki még anyázásnak értené, amit nem szeretnék.

További kérdések: az mennyivel kevésbé kirekesztés, ha a normális emberektől veszik el a jogot, hogy leülhessenek, csak mert valaki hosszában fekszik a padon? És az, ha nem merünk leülni, mert mindenféle gyanús foltok virítanak a padokon? Vagy az, hogy nem tudom élvezni a közterületeket, mert minden pillanatban részeg hajléktalanok ordítozását hallom, vagy  szagát szívom?

Különben is, ahogy egy kedves netes ismerős megjegyezte a téma hallatán: miért lenne kirekesztés a karfázás? Hisz' nem csak a hajléktalanok nem tudnak a padokon elnyúlni, hanem a nem-hajléktalanok sem, azaz senki nincs a másiknál hátrányosabban megkülönböztetve! Amúgy sem "a" hajléktalanokkal van baj, hanem a büdös, koszos, megváltozni már nem akaró, az emberi gesztusokra, szokásokra, normákra bosszúból sz*ró hajléktalanokkal. Meg azzal, hogy ebben az országban folyamatosan összetévesztik a demokráciát a "mindenkinek minden szabad" című viselkedésmintával.

A kedves Lelkiismeretügyi Országgyűlési Majdnembiztos ne mások kikapcsolódásának színhelyét dobja oda a nélkülözőknek, hanem keressen valódi megoldást a problémára! Legyenek rendes hajléktalanszállók, ahol nem lopják el a hajléktalanok kevés cuccát (a legtöbben közülük ugyanis a lopások miatt nem mernek odajárni), kapjanak védőoltásokat, mosdhassanak-zuhanyozhassanak-moshassanak magukra bármikor, és közben próbálják kiemelni őket nyomorult helyzetükből. Persze ez macerás, meg pénzbe kerül, ráadásul mindig lesz, aki ezekre nem vevő, és igenis semmi mást nem akar, csak mások padjain elterpeszkedni. De utóbbi nem normális, értsd: nem tolerálható társadalmi viselkedési forma: egyszerűen nem kell hagyni. Ülni, napozni, olvasni, valakire várni, akár kicsit szunyókálni azt lehet egy padon, de ágynak nézni nem.

Ha pedig a t. Toleranciabajnokügyi Főbiztos úr nem akar valódi megoldást keresni, akkor vigye haza szerencsétlen hajléktalanokat, meg vigye be őket a hivatalába, de ne nevezzen engem kirekesztőnek azért, mert jogosnak tartom azokat a karfákat!!!

PS: Ha esetleg valaki csak annyit akarna kommentben megírni, hogy forduljak fel cipőben, amiért el akarom venni szegény hajléktalanoktól a háborítatlanul hányásbanfekvés lehetőségét, akkor kérem, ne fárassza magát ezzel. No meg amúgy se ezt írtam.

7 komment

Címkék: budapest kritika magyarország hajléktalanok áltolerancia

Megvilágosodás

2007.11.20. 18:52 :: Hamster

Rájöttem, hogyan lehet valamire minden körülmények közt sok pénzt kapni ebben az országban: az illető dolog nevét M-mel kell kezdeni, és egy páros számmal folytatni. Úgysmint M4 (a metró), vagy M6 (az autópálya). További közös pont, hogy lehessen alagutat is fúrni az égisze alatt. Minden más részletkérdés.

Szólj hozzá!

Címkék: budapest magyarország abszurd