Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, repülőgépekre, reklámokra, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

június 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Ez megy most

  • Flankerr: A BMW kéne erősen. És igen, a Nagypolákok egyszerűen nem bírták olyan jól a ridegtartást (2017.06.20. 21:36) Oldtimerek a Balaton partján
  • nyelv-ész: A Nagypolákok többnyire azért tűntek el olyan hamar, mert főleg közületi autók voltak. Rozsdásodtak, mint az istennyil... (2017.06.20. 19:11) Oldtimerek a Balaton partján
  • Flankerr: @sako: Kalóz Jack 100 élete, imádtam :) (2017.06.16. 22:39) Kis szünet két vonatfotózás közt, megint
  • Udo von Schmetterling: Györök,Vonyarc,Gyenesdiás.... Ha úgy lenne pénzem,ahogy nincs,ott élnék. Én viszont '91-ben nyaraltam az akkor már Ifj... (2017.06.15. 17:23) Kis szünet két vonatfotózás közt, megint
  • sako: Basszus, Balatongyörök, életem legszebb nyaralásai kötődnek oda. 91 és 92 nyara, baráti társaság, haverok, csajok, gyö... (2017.06.15. 09:51) Kis szünet két vonatfotózás közt, megint
  • sako: +éljen a villamosítás" A trolibusz ott kapál, az autóbusz amott gereblyézik, a villamos itt ás... Hö-hö-hö-hö-hö (2017.06.14. 10:51) A füstölgő Papagáj
  • Hamster: @nyelv-ész: A mai utasok eleve kormolódni mennek, világos, hogy hazaérkezés után irány a fürdőszoba, de régen aki vasú... (2017.06.12. 20:36) A füstölgő Papagáj
  • nyelv-ész: @Hamster: Nyilván a fehér nem fehér egy ilyen után, de lássuk be, ez leginkább a bakter feleségének jelent problémát. ... (2017.06.12. 20:31) A füstölgő Papagáj
  • Hamster: @nyelv-ész: Kicsit olyan érzésem volt, hogy részben show volt a füst, mert nem kellett rettentően erőlködnie, gyakorla... (2017.06.12. 20:27) A füstölgő Papagáj
  • nyelv-ész: Nem tudom, mivel etetik a 477-eseket, meg tényleg rendesen felfűtik-e indulás előtt, de emlékeim szerint anno nálunk c... (2017.06.12. 20:14) A füstölgő Papagáj
  • Utolsó 20

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  3. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  4. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  5. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  6. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  7. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  8. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...
  9. "It was a good time to be 27"Már írtam arról, milyen nagyszerű dolog, hogy a különböző külföldi villamosbarátok nem egyszerre jártak Magyarországon, mert így szinte teljesen mást láthatunk Geoffrey Tribe '69-es, Peter Haseldine...
  10. Budapest és Miskolc utcáin járva '76 februárjában1976 fontos év volt a budapesti villamosokról készült képeket illetően: akkor látogatott ide először Ab van Donselaar, Tim Boric, és akkor kezdett rendszeresen idejárni Heinz Heider. Ez egyszerűen...

Címkék

103 (6) 125év (6) 2624 (12) 41-es (6) 424 (7) abszurd (26) Ab van Donselaar (34) agyhúgykő (55) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (55) autók (65) bach (5) balaton (21) basel (7) bbc (8) bécs (36) belgium (11) bengáli (12) berlin (134) berlini fal (20) bkv (42) blog (27) budai vár (24) budaörs (35) budapest (705) budapesti pillanatok (39) buék (8) busz (65) c64 (12) caf (10) city lights (66) class 56 (7) commodore (16) csak egy kép (34) csak egy videó (235) csehország (17) csehszlovák (5) csörgő (7) cukiság (32) debrecen (24) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (30) életkép (22) életképek (29) életmód (6) elveszett (30) énblog (285) énzene (17) építészet (61) építkezés (20) épület (13) érdekesség (14) erfurt (7) esti városkép (8) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (10) felhők (25) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (25) film (8) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (13) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (8) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (22) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (54) gitár (27) gmap (12) goldtimer (5) gondolatok (10) gőzmozdony (15) gyermekvasút (17) haditechnika (10) hajó (37) hampage (249) hamster (5) hangszerek (9) hármashatárhegy (5) helikopter (10) hév (23) híd (29) (22) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (115) idegenforgalom (21) ikarus (22) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (8) karikatúra (5) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kép (6) képek (656) képregény (94) kérdés (5) kirándulás (11) kisföldalatti (10) kiskörút (5) kisvasút (37) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (314) kritika (70) kulfoldi szemmel (60) lánchíd (7) last ninja (5) látnivaló (9) lengyelország (36) lhbs (24) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (13) m4 (15) maci (6) mackó (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (5) mátyás-templom (6) máv (34) medve (7) metál (9) metró (40) miskolc (23) mittudoménmi (9) MOD (7) morál (11) morgás (124) mozi (5) mtp (7) muki (10) münchen (24) műrepülés (8) múzeum (41) nagypolszki (6) németország (280) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (27) nosztalgia (170) nürnberg (19) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (9) NZA (8) olaszország (13) oldtimer (61) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (35) pályahiba (6) pályaudvar (22) panoráma (105) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (9) popkultúra (106) pozitívum (12) pozsony (10) prága (7) programajánló (25) púpos (12) queen (10) r.i.p. (10) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (20) relax (12) repülés (118) repülőgép (40) repülőgépek (59) repülőnap (31) repülőtér (11) retró (26) rock (60) s-bahn (10) semmering (7) SNL (14) sorozatok (15) soundcloud (11) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (18) szlovákia (18) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (182) társadalom (5) tatra (12) taurus (6) technika (32) technikatörténet (32) tél (11) templom (12) tévéműsor (27) thin lizzy (5) Tim Boric (13) tömegközlekedés (317) történelem (27) trolibusz (46) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (86) überzenészek (16) utazás (251) utcakép (146) uv (29) vár (9) várnegyed (8) város (362) városkép (83) városliget (8) vasút (329) vélemény (8) vicinális (13) vidám park (5) videó (606) villamos (572) vlog (7) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (222) zene (158) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Hey Stoopid: a kilencvenes évek legnagyobb gitárhaknija?

2016.11.17. 19:00 :: Hamster

Alice Cooper '88-89-ben nem kispályás módon tért vissza a porondra: Trash című lemezébe besegített a fél Bon Jovin túl majdnem a teljes Aerosmith is, a számok többségét pedig Desmond Child igyekezett slágerré alakítani, számos további zeneiparos - például Dianne Warren és Joan Jett - mellett. A maszkos rémmester két évvel később megpróbált újrázni - énekesek helyett viszont ezúttal inkább gitárosokkal vette körbe magát, konkrétan a "shred generáció" isteneivel: Joe Satrianival, Steve Vai-jal, Vinnie Moore-ral, Al Pitrellivel, illetve Slash-sel és a fél Mötley Crüe-vel.

A címadó szám klipje csak mérsékelten tudott mit kezdeni a drog- és öngyilkosságellenes szöveggel: egyszerre akart vicces és ijesztő lenni, ami persze nem sikerült, de még így is teljesen beleillett az MTV akkori kínálatába. Amikor először láttam, nem értettem, hogy a vége felé miért látunk még egy gitárost, amikor a szám közben már láttunk hármat (két szóló és egy basszus)? És aközben az Ozzy-s "júúú nóóó, aááááj nóóó" vokál közben miért mutatnak egy meredt szemü fickót? Jaaaa, hogy az maga Ozzy, a plusz egy gitáros meg Joe Satriani? Ez már eleve nem rossz vendéglista, pedig az akkoriban legnagyobbnak mondható sztár kimaradt a filmecskéből: a gitárszólót és filleket ugyanis Slash játszotta fel. Az persze jó kérdés, hogy ehhez képest kiket látunk a klipben: talán Al Pitrellit és Vinnie Moore-t? Akkoriban mindketten felbukkantak Cooper mester körül.

A Feed my Frankensteint a Wayne világából ismerhetjük, a klip is a filmhez kapcsolódik. Akárcsak a Hey Stoopidnál, itt se azokat látjuk a gitárszólót előadni, akik a lemezre feljátszották, pedig a zenészvilág két prominens tagjáról van szó: az imént hallott Joe Satrianiról, aki a lemez öt dalában is szerepelt, illetve nem kevésbé híres tanítványáról, Steve Vairól. Ja, és a Mötley Crüe-s Nikki Sixx basszusozik.

2 komment

Címkék: zene gitár youtube rock metál mötley crüe popkultúra ozzy osbourne joe satriani steve vai rocktörténet alice cooper desmond child

Csapongás: késő gyerekkorom kedvenc gitárszólói kicsit másként

2016.05.16. 18:00 :: Hamster

A múltkor mutattam egy vicces Ozzy-átiratot, amikor is a gitárhősködős rockból ska lett, illetve a bejegyzésben szerepelt egy KISS ön-átdolgozás is. Most valami hasonló következik. Ozzy (egyik) gitárosa, Zakk Wylde többek közt süvítő gitárhangzásával híresült el; a kilencvenes évek elején egyértelműen az ő gitárját, effektjeit és persze tudását szerettem volna a sajátomnak tudni, például eme szóló miatt:

Többek közt azért szerettem ezt a szólót, mert a sok effekt és póz ellenére tulajdonképpen egy klasszikus blúzimpró volt - és ezt Zakk nem is próbálta tagadni, pedig akkoriban egy ideje már a szuperszónikus kromatika volt a menő (lehetőleg tizenhét harmincötödös ütemben). Mindenesetre ha lassan, kicsit más hangzással, önmagában játssza a szólót, simán elfér egy átlagos blúz-sztenderdben (ezt vajon hogy kellene írni) is:

A szóló kibontása közben hivatkozik is Gary Moore-ra, hogy tulajdonképpen őt utánozza azoknál a nyújtásoknál, és tényleg... A végén meg egy kis Randy Rhoads-os hülyéskedés, és kész is a metálba hajló hard rock!

Ez a torzítatlan szóló is ugyanaz pepitában: milyen kellemesen csilingel a felturbózott Les Paul, nem? Már-már jazzesnek hangzik az én avatatlan fülem számára! Ha viszont feltekerik a potmétereket, igencsak megdörren:

2 komment

Címkék: zene gitár mtv youtube rock metál ozzy osbourne feldolgozások zakk wylde

Azok az idétlen nyolcvanas évek!

2016.02.19. 18:00 :: Hamster

Vigyázat: pózolás! lenge ruhás csajok! plusz a komolyság teljes hiánya, hiszen végre hétvége van! :)

A Facebookon állandóan szembejövő "milyen klassz volt a kilencvenes évek" típusú bejegyzések elől a minap a nyolcvanas évekbe menekültem a youtube-on, mert igenis a kilencvenes évek minden volt, csak jó nem ;) Érdekes, hogy nagyon sokáig én is úgy voltam vele, hogy a nyolcvanas évek borzasztóak voltak, az igazán jó zenék pedig mind az előző évtizedben születtek, 2000 környékére viszont annyira tele lettem a kilencvenes évekkel, hogy elöntött a "nyolcvanas években még a sz*r is jobb volt" érzés.

De komolyan: lehet haragudni egy olyan évtizedre, amikor képesek voltak ilyen videóklipet készíteni? Az Alcatrazz a Rainbow (egyik) volt énekesének, Graham Bonnetnek a zenekara volt, és leginkább arról híres, hogy itt lett szélesebb körben ismert Yngwie J. Malmsteen - akit aztán Steve Vai pótolt, amikor az ifjú viking lelépett. Lehet, hogy a slágerek írása nem ment nekik, de gitárhősök számában rekorderek voltak - és ahogy láttuk, bugyuta klipben se voltak rosszak :)

A Y&T-t is csak egy hasonló klip miatt ismerem. Ez a darab irónikusabb az előzőhöz képest, ami körülbelül csak arról szólt, hogy ha egy rockbanda énekese vagy, akkor még akkor is rádcuppan minden csaj, ha hülyén nézel ki, és börtönben ülsz - na meg itt legalább a többieknek is jut nő a klip végére. Lehet, hogy felületes az életérzés, ami sugárzik a klipből, és a zene se túl eredeti, de a kilencvenes évek folyamatos depizéséhez és/vagy extázisban szeleteléséhez képest nagyon rokonszenves.

Naná, hogy a KISS-nek is volt "csajozós" klipje, hisz ki tudna a legjobban menőzni az apokalipszis utáni pasihiányos időkben, ha nem ők? A fentebbi opusz érdekessége, hogy az elején csak a tagok lábait látjuk, majd hirtelen felsvenkel a kamera, és a maszkos korszak után végre láthatjuk az arcukat is: ez volt a festett arcok nélküli KISS hivatalos premierje. Egy ideje egyébként megint sminket viselnek, de túl magas labda lenne, ha erre bármit is írnék... :)

38 komment

Címkék: zene youtube rock metál popkultúra nyolcvanas évek

R.I.P., Lemmy

2016.01.10. 18:00 :: Hamster

Tegnap poppereskedtünk egyet a blogban, ma meg rock'n'rollozunk, Lemmy emlékére. Bár meglepően sokan írtak a haláláról, nehezemre esne nem csatlakozni; nem azért, hogy hátha megszerettetem ezt a rétegzenének nevezhető jelenséget azokkal, akik más műfajokat kedvelnek, hanem azért, mert egy nem mindennapi embert búcsúztattak el tegnapról mára virradóan Los Angelesben, és jár neki ennyi. Minimum!

Tudom, hogy sokan nem szívesen gondolnak így rá, de gyerekkorunkban legtöbben átmegyünk egyfajta "majom korszakon" (akár többször is), amikor hirtelen nagyon tartozni akarunk valahova. Vagy nagyon nem akarunk tartozni valahova. Az én majomságom az volt, hogy sokáig távol tartottam magam a metáltól, mert a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján az állítólag a szakadt szipusok műfaja volt a felnőttek (tanárok) és a jobban fésült osztálytársak szerint. "Az arcszeszem is csak Pitralon", meg "Sörivó vagyok", na ne má'! Pedig leeshetett volna, hogy ha a Queen Kind of Magic lemezéről a Gimme the Prize tetszik a legjobban, Gary Moore-tól pedig a gitárreszelős korszak, plusz az iskolai barátok közti metálosok is teljesen jó figurák, akkor nem kéne annyira tiltakozni ellene. '92-ben szakadt át a gát, amikor hirtelen hörcsög módjára kezdtem magamba tömni a haverok által adott magnókazetták tartalmát. Már hogy nem a szalagot, hanem a zenéket :) Rám is lett ragasztva, hogy én vagyok a "Metálhörcsög" - hülye egy becenév, naná, hogy megszerettem! Minden héten felfedeztem magamnak egy új zenekart, egy új stílust, és amikor azt hittem, hogy már mindent hallottam, valaki a kezembe nyomott egy Motörhead feliratú kazit.

Basszus, ez meg mi? (Az: basszus!) Klasszikus rock'n'roll (amit "előző életemben" is szerettem), csak hangosabban, gyorsabban... és ilyen hangon is lehet "énekelni"? Nem voltam az a tipikus feketeruhás, kitűzős gyerek, de a három metálos pólóm közül az egyik a Motörhead 1916-jának borítóját ábrázolta - édesanyám nem kimondott tetszésére :)

Az együttes frontembere, Lemmy egyátalán nem az a figura volt, aki valaha is lenni szerettem volna, viszont pontosan az a figura volt, aki ő szeretett volna lenni. Nem kitalálták, nem megdizájnolták; nem voltak emberei, akik megmondták neki, miről szóljon a következő lemez, és mivel kerüljön az újságokba, hanem egyszerűen csak létezett, és két viszkikóla közt néha zenélt egyet-egyet. Szerintem ezért is tisztelte mindenki: nála nem póz volt, hogy morcos kinézetű rocksztár, hanem egyszerűen így nézett ki, ilyen ruhákat hordott, és nem érdekelte, hogy ez kinek nem tetszik. Pontosan ennek a hozzáállásnak köszönhetően nem is lett kevésbé rocksztár amiatt, hogy imádta az angol humort, a Kinder-tojásokat és az ABBA-t, illetve hogy nyáron farmer rövidnacit hordott papuccsal. Meg lehet nézni, ahogy a nyolcvanas-kilencvenes évek menő rockerei majd' szétfeszülnek, hogy felismerhetőek, divatosak, utánozhatóak legyenek, Lemmy meg csak úgy magától felismerhető maradt az utolsó percéig. Mindeközben mindenki szerint megközelíthető, barátságos, udvarias, és - nem csak a hadtörténet terén - művelt fickó maradt, akinek mindenről volt véleménye (amit szívesen elmondott, csak aztán meg ne sértődjön az, aki kérdezte, mert ő ugyan be nem csomagolja cukormázba, ha valami nem tetszett).

A viszki és a csajok mellett legjobban a rock'n'rollt szerette. És nem csak hallgatni: valamikor '67-68 környékén egy ideig Jimi Hendrixnek roadoskodott, a 70-es évek elején pedig (más együttesek után) a Hawkwind tagjaként végre sikeres lett. Jól futott a szekere, egészen addig, míg kábszerezésért ki nem tették (egy space rock csapatból ilyesmi miatt? nem lehetett egyszerű eset!). Dühös lett: fogta az utolsó számot, amit a Hawkwindnek írt, ...

... és arról nevezte el saját alapítású együttesét - csak tett egy umlautot az egyik "o" betűre. Persze nem ugyanúgy játszotta a régi számot: gyorsabban, hangosabban, zajosabban - és ebben a stílusban is folytatta az életét. Eleinte utálták őket, a 'Head lett az év legrosszabb együttese, megjósolták, hogy hamar szét fognak menni, de ők csak csinálták azt, amit szerettek, és előbb-utóbb sikeressé váltak. Pontosabban a zenekar tagjai néha cserélődtek, de Lemmy mindig maradt. Nem mindenkinek való zene, és az se baj, ha a blog olvasóinak nem jön be, de nekem speciel tetszik.

8 komment

Címkék: énblog zene youtube metál motörhead r.i.p.

Megadeth Classic Unplugged

2011.08.15. 20:37 :: Hamster

Mai értelmetlen blogbejegyzésünk ismét zenével foglalkozik. Ugyan a Megadeth később csinált az MTV-s unplugged definíciónak is megfelelő (=akusztikus) előadásokat, most azt láthatjuk-hallhatjuk, hogy milyen az, ha a világ legprogresszívabb thrash metal együttese az egyik legvirgázósabb számát bedugatlan hangszereken adja elő:

 

4 komment

Címkék: zene youtube metál autók

Kazettaretró 6: bónusz

2010.11.14. 18:45 :: Hamster

A sorozat végén pár olyan darabot mutatnék, amit a bejegyzések sikere által kiváltott újabb turkálás során találtam meg.

A legkellemesebb meglepetés ez volt: életem első saját krómdioxid kazettája! És szerintem máig a legszebb kazik egyike, amit valaha láttam. Talán mert gyakorlatilag megfordította a kukucskálóablak szerepét, illetve a sötét színek és az arany felirat is jól megy egymáshoz. Egyébként általánosban kaptam osztály-karácsonyi ünnepségen; tudjátok, amikor mindenki kihúzza egy osztálytársa nevét, és akkor is vesz neki valamit, ha azt se tudja, az illetőnek hány feje van. Namármost ez viszont marha jó ajándék volt, krómdioxid kazetta a nyolcvanas évek közepén, csak úgy!

Ez szintén döbbenet: a John Player Specials tudtommal egy cigimárka, amit mi csak Forma-1-es versenyautókról ismertünk (Lotus-JSP: Mansell, Senna... megvan?). Hogy miért gyártottak a márkanév alatt kazettát, az rejtély. Talán valami "repi" cucc lehetett, ami valahogy eljutott a Bartók Béla úti Keravillba, ahol megvettem..? A neten keresgélve látszik, hogy nyomták ezt a cégnevet noname rádiókra is, szóval tényleg valami promóciós dolog lehetett.

29 komment

Címkék: zene design retró rock metál nosztalgia popkultúra kazetta

Dancing with tears in my eyes - feldolgozások

2008.12.31. 00:28 :: Hamster

No, a tegnapi Midge Ure bejegyzés kommentjeinek hatására adjunk még egy kicsit a kultúrának - induljunk (You)Tube-szörfölni, a címben szereplő dal feldolgozásai után kutatva!

Vessetek a mókusok elé, de nekem az eredeti változat jobban tetszik, pedig amúgy meglehetőst bírom az Avantasiát, meg az epikus metált! Persze lehet, hogy a nosztalgia miatt... Akkoriban sok hasonló popzene bejött, a Cars-tól kezdve a Human League-on át az Alphaville-ig.

Itt van egy sörmetálba hajló verzió is, ez se jobb (csak nekem hangzik úgy, mintha a Pink Cream 69/Helloween-es Andi Deris énekelne?:):

10 komment

Címkék: zene youtube rock metál nosztalgia popkultúra midge ure

Überzenészek: Cozy Powell, a dobok ura

2008.08.30. 15:15 :: Hamster

A szájhagyomány szerint egy rockbandához szükség van zenészekre, plusz egy dobosra. Eme gondolat valóságtartalmáról persze nyilván mást gondol egy szólógitáros, és mást egy dobos, de azt talán az ütősök is elismerik, hogy ők csak legritkábban meghatározók egy-egy együttes életében - cserébe valószínűleg a többi hangszeres is elismeri, hogy azért vannak kivételek. Például Cozy Powell, aki Colin Flooks néven született 1947. december 29-én, az angliai Circenster-ben.

E bejegyzés apropója, hogy a Youtube-on beleakadtam pár kedvenc zenémbe, és a sors valahogy úgy rendezte, hogy ezek nagy részében ugyanaz az ember püfölte a bőröket: Cozy Powell. Sajnos ő már tíz éve átigazolt abba a bandába, ahol Jimi Hendrix gitározik és Freddie Mercury énekel, de előtte szerencsénkre azért végigjárta az rocktörténet legnagyobb felállásait. És tette ezt úgy, hogy sztárdobos mivolta ellenére nem dobolta szét a számokat, hanem része volt a zenekaroknak. Mert szerintem ez az igazán nagy dolog, nem az, hogy szétpilinckázza az összhangot - amit pedig nyilván meg tudott volna tenni. De hát ő elsősorban nem dobos volt, hanem zenész.

Kezdjük talán ezzel a darabbal, ami ugyan nem kimondottan jellemző korszaka Cozy-nak, de azért annyira feelingesen hetvenes évek (1979), hogy jól fog esni. A társaság szerintem elképesztő: a legtöbb rocker nem hogy a saját, de bárki jobb kezét odaadná egy ilyen felállás élőben megtapasztalásáért :) A főszereplő Gary Moore (a Back on the streets az ő szólólemezének címadó száma volt), a háttér része a fél Thin Lizzy (konkrétan Scott Gorham és Phil Lynott), a billentyűknél Don Airey nyomja azokat a fura hangszíneket, a doboknál meg ugye Cozy ül.

7 komment

Címkék: zene youtube rock metál rainbow black sabbath brian may gary moore whitesnake cozy powell überzenészek

Recently heard on my iPod

2008.08.30. 01:51 :: Hamster

Ma hazafele jövet előkapartam rég használt iPodomat a táska aljáról, mert olyan zenehallgatós hangulatban voltam. És mi volt az első szám?

A szöveget tessék figyelni, pl.:
"I used to trust the media
To tell me the truth - tell us the truth!
But now I've seen the payoffs
Everywhere I look
Who do you trust when everyone's a crook?"
(az egész szöveget nem másolom be, mert a végén még ideköltözik a teljes Poli-dili az Index fórumokról:)

Mindenesetre tökre rímelt a hangulatomra. Ez meg egy kicsit harapósabb darab:

Ebből mondjuk ez a rész:
"What do you mean, I don't believe in god?
I talk to him every day.
What do you mean, I don't support your system?
I go to court when I have to.
What do you mean, I can't get to work on time?
I got nothing better to do
And, what do you mean, I dont pay my bills?
Why do you think Im broke? huh?"

meg ez:
"If theres a new way Ill be the first in line,
but, it better work this time.
...
Peace,
Peace sells...,
Peace,
Peace sells...,
Peace sells...,but who's buying?"

Az óriási gáz persze az, hogy ezek húsz éves számok, mégis mintha most írták volna őket :-/

Szólj hozzá!

Címkék: zene rock metál megadeth queensryche