Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, repülőgépekre, reklámokra, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

május 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  3. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  4. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  5. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  6. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  7. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  8. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...
  9. "It was a good time to be 27"Már írtam arról, milyen nagyszerű dolog, hogy a különböző külföldi villamosbarátok nem egyszerre jártak Magyarországon, mert így szinte teljesen mást láthatunk Geoffrey Tribe '69-es, Peter Haseldine...
  10. Budapest és Miskolc utcáin járva '76 februárjában1976 fontos év volt a budapesti villamosokról készült képeket illetően: akkor látogatott ide először Ab van Donselaar, Tim Boric, és akkor kezdett rendszeresen idejárni Heinz Heider. Ez egyszerűen...

Címkék

103 (6) 125év (6) 2624 (12) 41-es (6) 424 (7) abszurd (26) Ab van Donselaar (34) agyhúgykő (55) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (55) autók (64) bach (5) balaton (17) basel (7) bbc (8) bécs (36) belgium (11) bengáli (12) berlin (134) berlini fal (20) bkv (42) blog (27) budai vár (24) budaörs (35) budapest (705) budapesti pillanatok (39) buék (8) busz (65) c64 (12) caf (10) city lights (66) class 56 (7) commodore (16) csak egy kép (34) csak egy videó (235) csehország (17) csörgő (5) cukiság (32) debrecen (24) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (30) életkép (22) életképek (29) életmód (6) elveszett (30) énblog (279) énzene (17) építészet (61) építkezés (20) épület (13) érdekesség (14) erfurt (7) esti városkép (8) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (10) felhők (25) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (24) film (8) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (13) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (8) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (22) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (53) gitár (26) gmap (12) goldtimer (5) gondolatok (10) gőzmozdony (14) gyermekvasút (17) haditechnika (10) hajó (37) hampage (248) hamster (5) hangszerek (8) hármashatárhegy (5) helikopter (10) hév (23) híd (29) (22) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (115) idegenforgalom (21) ikarus (22) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (8) karikatúra (5) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kép (6) képek (651) képregény (94) kérdés (5) kirándulás (11) kisföldalatti (10) kiskörút (5) kisvasút (37) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (314) kritika (70) kulfoldi szemmel (60) lánchíd (7) last ninja (5) látnivaló (9) lengyelország (36) lhbs (24) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (13) m4 (15) maci (6) mackó (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (5) mátyás-templom (6) máv (34) medve (7) metál (9) metró (40) miskolc (23) mittudoménmi (9) MOD (7) morál (11) morgás (124) mozi (5) mtp (7) muki (10) münchen (24) műrepülés (8) múzeum (41) nagypolszki (5) németország (279) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (27) nosztalgia (169) nürnberg (19) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (9) NZA (8) olaszország (13) oldtimer (60) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (35) pályahiba (6) pályaudvar (22) panoráma (103) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (9) popkultúra (105) pozitívum (12) pozsony (10) prága (7) programajánló (25) púpos (12) queen (10) r.i.p. (10) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (20) relax (12) repülés (118) repülőgép (40) repülőgépek (58) repülőnap (31) repülőtér (11) retró (26) rock (60) s-bahn (10) semmering (7) SNL (14) sorozatok (15) soundcloud (11) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (17) szlovákia (16) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (181) társadalom (5) tatra (12) taurus (6) technika (31) technikatörténet (31) tél (11) templom (12) tévéműsor (27) thin lizzy (5) Tim Boric (13) tömegközlekedés (316) történelem (27) trolibusz (46) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (86) überzenészek (16) utazás (247) utcakép (146) uv (29) vár (9) várnegyed (8) város (362) városkép (83) városliget (8) vasút (325) vélemény (8) vicinális (13) vidám park (5) videó (601) villamos (572) vlog (7) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (221) zene (157) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Záróra az erfurti dómban

2014.06.26. 19:00 :: Hamster

Múltkor már említettem a "kalandomat" Erfurtban, hogy a Dóm téren egyszercsak kipurcant a fényképezőgépem - ami azért volt kellemetlen, mert elsősorban a Dóm miatt utaztam ide.

IMG_6370.JPG

Az is írtam, hogy először megpróbáltam rájönni, meg tudom-e javítani a gépet, és mire észbekaptam, már záróra volt; a kapuban álló úr engedett be addig, amíg körbement, és mindenkit kiküldött, illetve lekapcsolta a lámpákat. Szintén írtam, hogy mindeközben valaki az orgonán gyakorolt, de azt nem, hogy mekkora élmény volt, ahogy majdnem egyedül voltam a katedrálisban a zenével. Teljesen kikapcsolódtam, megnyugodtam - pedig előtte elég pipa voltam a gép miatt!

Szólj hozzá!

Címkék: énblog utazás videó németország orgona erfurt

Harangok és orgonák

2014.06.19. 17:00 :: Hamster

Szerintem a legtöbben úgy képzelik, hogy amikor utazni megyek, mindenütt csak a síneket nézem - pedig igazából átlagos turista üzemmódban töltöm a túrák nagy részét. Nem mindig volt ez így: a régi szép idők "Tour de Trams" útjai során egy csomó helyen tényleg nem volt idő alaposan körülnézni; hát most igyekszem bepótolni ezt a mulasztást.

IMG_5498.JPG

A templomok nyilvánvaló vonzerővel bírnak: gyerekkoromban minden templomtoronyba fel akartam menni (pedig alapvetően tériszonyos vagyok), manapság pedig, ha harangoznak, nem bírok nem megállni, és végighallgatni - ha pedig orgonaszót hallok, az aznapra betervezett program is borulhat ;) Az alábbi videón a legutóbbi német kirándulásom ilyen jellegű élményeiből vágtam össze egy kis ízelítőt, csak hogy eltérüljünk kicsit a blog szokásos témáitól:

A videó a nürnbergi óváros közepén álló Szent Lőrinc-templom (Lorenzkirche) hangjaival kezdődik. Akinek abszolút hallása van, eme táblázat alapján akár azt is megmondhatja, hogy a XIII-XV. században épült evangélikus templom mely harangjai szólnak :)

IMG_6142.JPG

A naumburgi Szent Vencel-templom kívülről jobban tetszett, mint belülről (templom-belsőépítészetben nem vagyok akkora barokk-rajongó, mint zenében), ugyanakkor van egy orgonája, amelyik nem csak hogy épp szólt, de már önmagában is érdekes szerkezet:

6 komment · 1 trackback

Címkék: énblog zene utazás videó németország képek nürnberg orgona erfurt naumburg

Vénusz kikötője - Két hangulat Porto Veneréből

2013.06.25. 17:00 :: Hamster

Porto Venere ősi település a La Spezia kikötőjét rejtő öböl és a ligur tengerpart közti sziklanyelven. Eredetileg csak átszállni álltunk meg itt, hiszen az igazán szép dolgok kint, a nyílt tenger partján találhatók, de olyan szél volt, hogy a menetrend szerinti hajók nem mentek tovább, úgyhogy volt időnk körülnézni, amíg a hajósok eldöntötték, mi legyen.

PortoVenere_kicsi.jpg

A történelem során a helyieknek kijutott a jóból: hol longobárdok, hol szaracénok, hol kalózok, hol genovaiak, hol aragóniaiak, hol franciák, hol szárdok szállták meg - vagy legalábbis lőtték szét - őket; ennek megfelelően Porto Venere megmaradt halásztelepülésnek - hatalmas paloták nélkül, kicsit kopottan, de büszkén.

IMG_3309.JPG

Ami engem illet, a színesre festett házaknál sokkal jobban tetszett a szirt túloldalán a sziklás part. Persze Olaszországban a tenger csak mérsékelten számít különlegességnek, de budapestiként teljesen jól elvoltam azzal, hogy a szikláknak csapódó sós vizet néztem és hallgattam, nem hiányzott a szűk utcákon mászkálás :)

IMG_3363.JPG

A másik klassz dolgot a fentebbi képen láthatjuk: a XII. században felszentelt Szent Péter-templom helyén a monda szerint egykor Vénusz-szentély állt, a város erről kapta nevét. Mások szerint persze Szent Venerius-ról, de én nem akarok igazságot tenni: simán elhiszem, hogy már az ókori rómaiak is szent helyként tisztelték ezt a szirtet.

IMG_3328.JPG

A szinte teljesen dísztelen épület jelenlegi formája a XIII. századra alakult ki, pontosabban az akkori állapotokat restaurálták az 1930-as években. Jól látható a környékre oly jellemző fekete-fehér csíkozás a falakon, ami egyébként nem festés, hanem ilyen színű a kő. És most következik az, amitől igazán emlékezetes marad a látogatás:

A templom kis orgonáján ugyanis valaki játszani kezdett. Ránézésre mintha egy hozzánk hasonló turista jött volna véletlenül rá, hogy nincs lezárva a hangszer... már persze azzal a különbséggel, hogy az illető - velem ellentétben - már látott orgonát közelről :) Csapongott, próbálkozott, abbahagyta-újrakezdte, de kit érdekelt ez - sajnáltam, hogy tovább kellett mennünk, én órákig elhallgattam volna az orgona hangját a sok száz éves épületben!

Happy endként csak annyit, hogy végül kihajóztunk, úgyhogy folyt.köv... :)

7 komment

Címkék: utazás videó olaszország képek orgona

A lipcsei Tamás-templom

2013.03.19. 04:30 :: Hamster

BachA korábban megénekelt '87-es lipcsei látogatás egyik legmaradandóbb élménye a Tamás-templom volt. Ez persze kicsit furcsán hangzik, hiszen össz-vissz 12 éves voltam, és leginkább a Csillagok háborúja-trilógia, meg a repülőgépek foglalkoztattak, de Bach művei akkor is tetszettek. Már úgy értem, azok, amiket hallottam. Öt-hat évvel később saját elhatározásból is sokat hallgattam Bachot - elsősorban az orgona- és versenyműveit (a linkek csak példák, sok van belőlük) -, és akkor már részleteiben is tudtam értékelni őket, 12 évesen inkább csak éreztem, hogy Wagner hosszú, Haydnt nem tudom megjegyezni, Bartók furcsa, balettet egyszer láttam és inkább viccesnek találtam, mint szórakoztatónak - Bach viszont azonnal megfogott. Persze másként kellett hallgatni, mint mondjuk Prokofjev "Péter és a farkas"-át (azért ezt említem, mert emlékszem, hogy megvolt lemezen, és imádtam, körülbelül elsőként a klasszikus zenék közül), de megérte odafigyelni rá.

Zeneileg nálam finomabban cizelláltabbak kérem, hogy óvatosan olvassanak tovább, mert lehet, hogy félművelt mivoltomban zöldségeket fogok írni ;) Az esetleges kiegészítéseket, javításokat előre is köszönöm!

És most nem a D-moll toccatáról (gy.k.) beszélek - amiről sokkal később olvastam, hogy tulajdonképpen lehet, hogy nem is orgonára írták, és lehet, hogy nem is Johann Sebastian -, hanem szinte bármelyikről. Nem tudom megmondani, hogy a művei annyira okosan vannak megírva, hogy "manipulálják" az érzelmeimet, vagy tényleg  olyan érzelmesek, hogy valami plusz dolgot bekapcsolnak az agyamban, de egy másik dimenzióba tudok kerülni tőlük. Talán az orgonaművek és a kantáták a legdöbbenetesebbek, de ne felejtsük el, hogy ezt, ezt, ezt, ezt vagy ezt is ugyanez az ember írta. És eredeti közegükből kiemelve, áthangszerelve is jól szólnak, mint mondjuk ez az adagio, orgona helyett szimfonikus stílusban.

Persze nem akarom előadni a zeneszakértőt (asszem ahhoz jóval kevésbé ismert zeneszerzőkről kellene írnom, nem a leghíresebbről;), csak érzékeltetni szerettem volna, hogy amikor ezt láttam:

IMG_2281.JPG

... akkor nem csak egy épületet láttam, már 12 évesen se. Persze, amit az iskolában megtanítottak, abból gyakorlatilag annyi maradt csak meg, hogy volt "a" Tamás-templom - arról szerintem nem is meséltek, hogy Bach igazából négy templomnak és a város világi zenészeinek is a felügyelője volt, plusz tanított, tehát nem csak szimplán kántor volt, ahogy emlegetni szoktuk. Igaz, azt se mondták el, hogy halála után Bach zenéjét leginkább csak a kollégái ismerték - a köztudatba majd' nyolcvan évvel később hozta vissza Mendelssohn.

IMG_2279.JPG

A templom manapság már nem úgy néz ki, ahogy Bach idején kinézhetett: átépítették a XIX. században, a XX.-ban pedig lebombázták. Persze az is igaz, hogy Bach idején meg nem úgy nézett ki, mint amilyennek eredetileg megépítették :) Ez a melléképület a képen igazából elüt a tulajdonképpeni templomtól, de olyan helyesen nézett ki, hogy le kellett fotóznom. Balra a lombokban pedig Bach szobra látható, félig hátulról.

IMG_2271.JPG

12 évesen még azt hittem, hogy az orgonán, amit látok, még maga Bach is játszott, pedig nem, azt a XIX. században lecserélték. Manapság két jóval fiatalabb orgona üzemel a templomban, ennek ellenére szívesen meghallgatnék itt egy koncertet, hisz az akusztikának és a hangulatnak - gondolom - nem szabadna túlságosan különböznie attól, mint amivel Bach dolgozott.

IMG_2263.JPG

Ma itt van Bach sírja is. Nem azonnal került ide: eredetileg a János-templom kórházának temetőjében helyezték végső nyugalomra, és hamar el is felejtették, pontosan hol. A XIX. században a vélelmezett helyen exhumáltak egy sírt, és a kor egy neves professzorával próbálták igazoltatni, hogy valóban Johann Sebastian Bach földi maradványairól van szó. Ezután újratemették a János-temlomban, amit viszont súlyosan megrongált egy bombázás, így 1949-ben, a közelgő évfordulóra tekintettel kimentették onnét a maradványokat. Egy elég morbid történetet is hallottam erről - le kell írjam, bár a neten hirtelen nem találtam megerősítést arra, hogy tényleg így esett: állítólag a templomromban levő sírt megvizsgálni átküldött ember nyitva találta a koporsót, ezért a csontokat rögtön talicskára rakta, és átszállította megbízójának, egy cetlit hátrahagyva, miszerint "egy darab Bach leszállítva". 1950 óta nyugszik itt a zeneszerző, de a képen nem a sír első helye látszik, mert a hatvanas években egyszer áthelyezték. Egy meglehetősen mozgalmas élet után holtában is nyughatatlan?

A bejegyzés eredetileg pár képről és hangulatról szólt volna, de úgy tűnik, a végére inkább vallomás lett, hogy milyen fontos nekem Bach zenéje. Ez persze nem baj (remélhetőleg más is így gondolja), úgyhogy ebben a szellemben búcsúznék kedvenc orgonadarabommal:

17 komment · 1 trackback

Címkék: zene utazás németország templom orgona klasszikus zene barokk bach lipcse

Az én újévi koncertem

2010.01.01. 07:10 :: Hamster

Édesanyáméknak, mint annyi embernek a Kék bolygó ezen részén élők közül, az új év első nagy eseménye rendszerint a bécsi újévi koncert megnézése a tévében. Bevallom, engem Strauss-ék zenéje leginkább tejszínhabbal borított mézes marcipántortára emlékeztet, amit a tévéközvetítés még gejlebb élménnyé tesz, úgyhogy inkább összeraknám a saját újévi koncertemet a Youtube segítségével. Ha valahol zöldséget írok zeneileg/történetileg, tessék elnézni nekem; sose állítottam, hogy a "Ki nyer ma?"-ba bármi egyébnek jó lennék, mint mikrofonállványnak - a kommentekben lehet helyesbíteni, kiegészíteni! De előtte egy kis énblogolás, nehogy az év első írása túl kevéssé szóljon rólam :)

Naszóval, két dolgot imádok nagyon a zenében: a hard rockot és a barokkot. Annak feltérképezését, hogy a kettő közt mennyire erős kapcsolat fedezhető fel, a zenetudósokra hagynám, mindenesetre a felismerés, hogy bár nem kergetnének ki a világból klasszicista művekkel, és a reneszánsszal sincs bajom (bár Palestrinán kívül most hirtelen egy reneszánsz zeneszerzőt se tudnék fejből mondani), de a barokk az igazi, abszurd módon az MTV-nek (igen, a Music Televisonnek) köszönhetem, ahol 1990-ben rongyosra játszották a The Farm nevű együttes "All together" című számát:

Nekem ez a fajta pop nem igazán jött be, de a számot mégse tudtam kiverni a fejemből. És nem azért, mert a Madness frontembere, Suggs akkora tehetséget producerkedett a képernyőre, amikor segített ennek az együttesnek, hanem mert ez a szám egészen egyszerűen Johann Pachelbel (barokk) zeneszerző D-dúr kánonjának lenyúlása. Hallgassunk bele, szerintem mindenkinek be fog ugrani; bár sokaknak lehet, hogy a Youtube-on elterjedt "Canon rock" c. villanygitáros feldolgozás révén:

Én nem értek a zenéhez, de számomra ez a mű a technikailag, harmóniailag és hangulatilag tökéletes zenének egy olyan ritka példája, amit rajta kívül nagyon kevés zeneszerzőtől hallottam (többségükről mindjárt lesz is szó). Kérem, ne tekerjük át: csukjuk be a szemünket, és várjuk meg, ahogy bejönnek a szólamok, majd hömpölyögjünk velük együtt. Éteri. Bár állítólag a mű eredetileg gyors virgázás volt, nekem ez így tökéletes.

Namármost azt mindig tudtam, hogy Johann Sebastian Bach-ot mindenek felett imádom, úgyhogy a kíváncsiságtól hajtva, hogy mi minden volt még a barokkban, fejest ugrottam szüleim lemezgyűjteményébe. Ez nem holmi múló hóbort volt: még jóval később, amikor a rock felől elmozdultam a heavy felé, se lehetett senki biztos abban, hogy éppen H-moll misét hallgatok a walkmanben, vagy Pokolgépet :)

12 komment

Címkék: énblog zene youtube orgona klasszikus zene barokk bach