Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

november 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  3. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  4. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  5. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  6. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  7. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  8. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...
  9. "It was a good time to be 27"Már írtam arról, milyen nagyszerű dolog, hogy a különböző külföldi villamosbarátok nem egyszerre jártak Magyarországon, mert így szinte teljesen mást láthatunk Geoffrey Tribe '69-es, Peter Haseldine...
  10. Budapest és Miskolc utcáin járva '76 februárjában1976 fontos év volt a budapesti villamosokról készült képeket illetően: akkor látogatott ide először Ab van Donselaar, Tim Boric, és akkor kezdett rendszeresen idejárni Heinz Heider. Ez egyszerűen...

Címkék

103 (6) 125év (6) 2624 (12) 41-es (6) 424 (7) abszurd (26) Ab van Donselaar (34) agyhúgykő (58) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (65) autók (66) bach (5) balaton (24) basel (7) bbc (8) bécs (37) belgium (11) bengáli (12) berlin (135) berlini fal (20) bkv (42) blog (27) budai vár (25) budaörs (35) budapest (713) budapesti pillanatok (41) buék (8) busz (68) búvár (5) c50 (6) c64 (12) caf (10) city lights (67) class 56 (7) commodore (16) csak egy kép (36) csak egy videó (240) csehország (18) csehszlovák (6) csörgő (8) cukiság (33) debrecen (24) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (29) életmód (6) elveszett (31) énblog (319) énzene (17) építészet (61) építkezés (21) épület (13) érdekesség (14) erfurt (7) esti városkép (8) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (11) felhők (26) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (26) film (8) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (13) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (8) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (27) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (56) gibson (6) gitár (31) gmap (12) goldtimer (5) gondolatok (10) gőzmozdony (18) gyermekvasút (17) haditechnika (10) hajó (37) hampage (251) hamster (5) hangszerek (9) hármashatárhegy (5) havazás (5) helikopter (10) hév (24) híd (29) (22) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (116) idegenforgalom (21) ikarus (25) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (8) karikatúra (5) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kép (6) képek (680) képregény (94) kérdés (7) kirándulás (11) kisföldalatti (10) kiskörút (5) kisvasút (39) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (317) kritika (70) kulfoldi szemmel (60) lánchíd (7) last ninja (5) látnivaló (11) lengyelország (37) lhbs (24) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (13) m4 (15) maci (6) mackó (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (34) medve (7) metál (9) metró (40) miskolc (23) mittudoménmi (9) MOD (7) morál (11) morgás (124) mozdonyok (6) mozi (5) mtp (7) muki (10) münchen (25) műrepülés (8) múzeum (41) nagypolszki (6) németország (281) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (33) nosztalgia (181) nürnberg (19) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (11) NZA (8) olaszország (16) oldtimer (66) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) pályahiba (6) pályaudvar (22) panoráma (106) paródia (5) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (11) popkultúra (110) pozitívum (12) pozsony (14) prága (7) programajánló (25) púpos (12) queen (10) r.i.p. (11) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (21) relax (12) repülés (120) repülőgép (40) repülőgépek (61) repülőnap (32) repülőtér (12) retró (29) rock (64) s-bahn (11) semmering (7) SNL (14) sorozatok (15) soundcloud (11) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (18) szlovákia (33) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (187) társadalom (5) tatra (12) taurus (6) technika (34) technikatörténet (33) tehervonatok (8) tél (11) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (6) Tim Boric (13) tömegközlekedés (321) történelem (27) trainspotting (35) trolibusz (46) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (87) überzenészek (16) utazás (269) utcakép (148) uv (30) vár (11) várnegyed (8) város (366) városkép (85) városliget (8) vasút (352) vélemény (11) vicinális (13) vidám park (5) videó (636) villamos (576) vlog (7) wachau (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (235) zene (168) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Gyermekkorunk őőőőő... dalai (elsős gimnazista tinidiszkó edition)

2017.09.11. 07:00 :: Hamster

Huszonvalahány évvel a téma aktualitását vesztése után már teljesen immunis vagyok a szeptember eleji iskolakezdési depire, most valamiért mégis beugrott egy emlék, miszerint gimnázium első osztály legelején volt egy olyanunk, hogy "békabál". Nem tudom, ez létező hagyomány volt-e akkoriban, vagy csak a suli vezetése próbált valami újat kitalálni, de gondolom, ha a kezdő egyetemisták gólyák, akkor a zöldfülű gimnazisták is lehetnek békák, akiknek bált kell rendezni. Tulajdonképpen szinte semmi konkrét emlékem sincs az egészről azon kívül, hogy a gimnázium egyik legjobb csaja kötött nyakkendőt a nyakamba zöld kreppből - mivel azonban ennek a "sztorinak" nincs folytatása :) a következő emlékem az, hogy milyen zenék szóltak a bulin. Legyen hát a mai - nosztalgiázós, mert olyan még sose volt - bejegyzés témája az, hogy mi szólt 28 évvel ezelőtt a dizsikben/rádiókban!

1989 szeptemberéről van szó. Fura egy időszak volt ez: mi már évek óta nyugati tévéket néztünk, de eggyel keletebbre még Ceaușescu uralkodott, Berlinben pedig még mindig lőttek arra, aki túl közel ment a Falhoz. A Danubius Rádió már csak nyáron szólt németül, ráadásul rajta kívül a Calypso is kereskedelmi tempóban nyomta az agyunkba a nyugati zenéket. Sőt, valamikor év közben a Music Television is megjelent a lakótelepi kábelhálózatokon. Eközben a nemrég megkapott személyi igazolványunkat még a Magyar Népköztársaság bocsátotta ki. Ráadásul oroszul kellett tanulnunk, csak már nem az ideiglenesen hazánkban tartózkodók kedvéért, hanem hogy az orosztanárok ne maradjanak munka nélkül. Másfél évvel korábban még nagy dolog volt tudni, ki énekli az Ásót visz a Laci című számot, ekkor viszont már a teljes angolszász slágerlista egy az egyben ott dübörgött mindenhol. Nagy idők voltak ezek, nem annyira nagy zenékkel. Pontosabban voltak akkor is jó zenék (a teljesség igénye nélkül: pl., pl., pl., pl., pl.), csak nem a rádióban kellett keresni őket. Amiben másnak tűnik '88-89 környéke, az az, hogy míg előtte csak néhány sláger jött át a Vasfüggönyön több-kevesebb késéssel, ekkor már mindent azonnal hallhattunk, nem csak azt, ami bekerült a Poptarisznyába vagy a Magnósok figyelembe.

Azért nem kell megijedni, a legrosszabb '89-es dolgokat nem fogom idetenni, de akit a múltkor zavart az a-ha, korábban meg Midge Ure, az lehet, hogy most se fogja érteni, miért rakok "rossz zenéket" a blogba ;)

1989 előtt soha nem hallottam a Tears for Fears-ről, akkor viszont néhány hónapig még a csapból is ez a Beatles-utánérzés folyt. Később aztán kiderült, hogy ők korábban is elég sikeresek voltak, de hát nem ismerhettem mindenkit :)

Persze nem minden volt olyan "premium kategória", mint az előbbi csapat; voltak simábban "popdal" popdalok is. Mivel New Kids on The Block-i mélységekbe nem akarok lemenni, jöjjön egy olyan szám, amit ugyan nem szerettem, de legalább nem is utáltam. Bár akkoriban még bőven nem voltam rokker, ez a zene mégis nyálasnak tűnt (a szöveget nem elemeztem), most viszont ha meghallgatom, az tűnik fel, hogy valódi hangszerek szólnak benne, valódi hangok énekelnek...  majdnem rockzene! És még a szövegnek is volt értelme. A háttérvokálban egyébként állítólag a Black Eyed Peases Fergie-t és Jennifer Love Hewittet is hallani lehet; valami tévéműsorban szerepeltek együtt az énekesnővel. Nem kell megijedni, én se tudok minden ilyen hülyeséget fejből, csak kinéztem a wikipediából :)

Na, ez viszont akkor is rockzene volt, meg most is az :) Sosem voltam Aerosmith-rajongó, de a rendszerváltás zenei díszletének elengedhetetlen részét képzik számomra a Pump album slágerei.

17 komment

Címkék: énblog zene pop youtube retró emlékek nyolcvanas évek agyhúgykő

Take on Meeee... or this song

2017.07.06. 07:00 :: Hamster

A sötét és furcsa (valójában túlságosan is színes, viszont tényleg furcsa) nyolcvanas években volt egy norvég banda, amelyik azzal lett híres, hogy a BKV tévéreklámjainak háttérzenéjét csinálta:


4:08-nál le lehet állítani a videót - eredetileg azt szerettem volna, ha magától megáll, de a blog.hu szerkesztőfelületének parserén változtattak valamit, és most mindig átkonvertálja az ehhez szükséges "&" karaktert, emiatt nem tudom megadni neki, hol álljon meg :-/

Na jó, azt a "tiririririri-tiriririri" effektet az elején és a végén lehet, hogy nem a norvég banda csinálta, de a többit igen - az ezután kapott jogdíjakból vették meg első magánrepülőgépüket :) Amit eddig leírtam, az persze mind hülyeség, hisz az a-ha természetesen nem a magyar reklámok miatt lett híres, hanem mert tényleg fülbemászó popzenét csinált. A fentebbi reklámban szereplő "Take on Me" a nyolcvanas évek egyik legikonikusabb dala lett, és bár akkoriban nagyon utáltam, ahogy az osztálytársnők elolvadtak az együttes énekesétől, a zene még nekem is tetszett. Azt viszont csak most, hogy felütöttem a wikipediát, tudtam meg, hogy nem elsőre lett ilyen a nóta. Eredetileg más volt, nagyon más:

A későbbi a-ha kétharmada 1981-ben még egy Bridges nevű együttes tagjaként kezdett összerakni egy "Juicy Fruit Song" nevű dalocskát, ennek egy részletét hallhatjuk fent. Bár az első hangok alapján nem gondolná az ember, de aztán tényleg beindul az a bizonyos riff! Ha kicsit feszesebben játszották volna, akár progresszívnak is elment volna ez a muzsika, így inkább csak szinti-punk :)

1982-ben már a-haként, Morten Harket énekessel vették fel a "Lesson One" című demót. Nem csak a cím nem stimmelt a későbbi slágerhez képest, hanem nagyjából semmi se: a szinti hangzása borzasztó, Harket néha beleüvöltözik a dalba, a bridge pedig teljesen semmilyen, csak lassítja az amúgy sodró lendülető dalt.

28 komment

Címkék: zene pop youtube retró szinti popkultúra nyolcvanas évek

Gary Moore az Evitában és a Frankie Goes to Hollywoodban?

2016.07.31. 18:00 :: Hamster

Az elmúlt napokban rengeteg Gary Moore felvételt néztem végig a youtube-on, eközben akadtam bele két olyan felvételbe, ami még engem is meglepett. Úgy értem, tudom, hogy Gary session zenészként is meglehetősen keresett volt, de erről a két szerepléséről nem tudtam...

Például állítólag ott zenélt az Evita filmváltozatának nyitányában. Oké, tényleg van a darabban egy síró gitár, de annak ellenére, hogy a CD belső borítóján "principal musician"-ként is fel van tüntetve a neve, fura ez az ebben a formában mégiscsak anonim hakni*. Persze lehet, hogy egy másik Gary Moore nevű zenészről van szó - az interneten például gyakran keverik a queenes Brian May-t az ausztrál filmzeneszerző Brian May-jel :) Valaki esetleg meg tudja erősíteni neten kívüli forrásból is, hogy tényleg a mi Gary-nk zenél itt fentebb? Csak mert maga a gitár szerintem nem kimondottan azonosítható...

*a musical eredeti változatán egyébként pár hang erejéig felbukkant a Shadows-os Hank Marvin, szóval Andrew Lloyd Webberéktől nem feltétlenül állna távol egy híres zenész behívása minimális "szereplésre"

A második dal még meglepőbb: a Frankie Goes to Hollywood meglehetősen más világot képviselt, mint amiben Gary általában mozgott, egy producer valahol mégis úgy gondolta, hogy Warriors of the Wastelands című slágerük egy 12 inches kislemez változatához jól illene némi extra gitárzörgés/dörgés. Az improvizáció jellegű felvétel állítólag egy óra alatt megvolt, Gary nem is gondolta volna, hogy tényleg kiadják. És ez viszont tényleg ő, a nyolcvanas évekbeli tremolórángatós korszakából. Mondjuk én imádtam azt a korszakát, vágtak a szólói, mint a penge :)

1 komment

Címkék: zene pop youtube rock gary moore

Nahát, erről a számról se gondoltam volna, hogy ki írta

2016.04.22. 18:57 :: Hamster

Nem feldolgozás, hanem eleve nem magának írta, de azért meglepő. Mondjuk ez a verzió jobban hasonlít az ő stílusára, mint az, amelyik híres lett - már ha nem fake ez a felvétel:

5 komment

Címkék: zene pop youtube

A nyolcvanas évek popzenéjének legjobb basszusmenete

2016.04.07. 18:00 :: Hamster

Amikor ezt a számot hallom, főleg a bridge és a refrén alatti részt, mindig kedvem lenne felkapni a basszgitárt - persze sose kapom fel, mert nincs :) Rohadt jó kis basszus, pedig a Talk Talkra szintipopként emlékszem - de azért a new wave idején a zenekarokban még általában akadt zenélni tudó ember...

(Volt ennek a számnak egy No Doubt-féle feldolgozása, de szerintem az elég felejthető volt.)

2 komment

Címkék: zene pop youtube

Szombat esti nyolcvanas évek: amikor az iparosok eltértek a papírformától

2016.01.09. 18:00 :: Hamster

A minap meglehetősen retró hangulatban egy ezeréves kazettát hallgattam, és megállapítottam, hogy bár nem szeretem a Status Quo-t, az In the Army Now ma is tetszik:

Mindig is furcsának találtam, hogy ez a szám mennyire más, mint az, amit a Status Quo-tól várnék. Persze igazából nem ismerem a munkásságukat, de amit hallottam tőlük, jobbára verkli jellegű gitárpop volt - egyet hallottam, mindegyiket hallottam (elnézést kérek a banda rajongóitól, hogy az összes lemezük ismerete nélkül így általánosítok, de mindig így éreztem). De akkor ez a szám mitől ennyire más? Rákerestem, és kiderült, amit tulajdonképpen mindig is sejtettem: ez a szám azért más, mert nem a Status Quo írta, ...

... hanem egy dél-afrikai előadó-páros, évekkel korábban. Bár eddig még nem hallottam róluk, azért ők se akárkik: többek közt Falco Amadeus-ának is társszerzői voltak.

16 komment

Címkék: énblog zene pop youtube popkultúra nyolcvanas évek feldolgozások

"Second hand" slágerek: fiká...kritikus hangulatban :)

2015.03.05. 17:00 :: Hamster

Megint beleakadtam pár olyan slágerbe, mely nem az eredeti előadója által lett híres, és mivel rég volt már zenei bejegyzés, inkább nem is tartom tovább magamban őket - a kéretlen jelzőkért előre is elnézést kérek, de némelyik nagyon nem az én stílusom :) Kezdjük egy meglehetősen nagy stílusváltoztatással - '65-ből:

Nem igazán felelne meg a valóságnak az állítás, miszerint a Soft Cell verziója az én világom (ennél finomabban nem tudom megfogalmazni), de kicsit jobban tisztelem a számot most, hogy tudom, miből lett. Tudom, Marilyn Manson feldolgozás-feldolgozását is meg kellene említeni, de szerintem az se jó, csak másképp rossz. Igaz, nem annyira, mint a Soft Cell-féle változat demója - de legalább annyira, mint Gloria Jones ön-feldolgozása '76-ból. Most pedig menjünk vissza '59-be:

Hát, ezt se így ismertem meg a tinidiszkóban :O A Clash gyerekkorunkban ismertebb változatán kívül számos további próbálkozás is volt a dallal: Bobby Fuller Four, Sam Neely, Hank Williams Jr., Dead Kennedys, Green Day... stb, stb. Valószínűleg addig újra és újra fel fogják dolgozni, amíg be nem tiltják az ilyesmit - azt mindenki döntse el, hogy ez jó vagy rossz hír ;)

8 komment

Címkék: zene pop youtube popkultúra feldolgozások

"Second hand" slágerek: hangulatváltók és eredetihez hűek

2014.10.25. 07:00 :: Hamster

Korábban már írtam slágerekről, melyek nem abban a változatban lettek híresek, ahogy eredetileg felvették őket; nemrég véletlenül akadtam bele egy újabb ilyenbe. Ez még Cindy Lauper MTV-s tingli-tangli slágerének eredetijénél is jobban meglepett:

Igen, ez bizony Kim Carnes szintipop-himnuszának eredetije. Csak én érzem úgy, mintha a feldolgozásban felkavaró, negatív jelleggel emlegetnék azt, amit az originál még vidám, klassz dolognak tart? Teljesen más a hangulata!

A hatás kedvéért a bővített verziót teszem be a feldolgozásról, hogy még jobban kiélvezhessük a szégyentelen nyolcvanas évek eleji hangulatot. Emlékeim szerint ezt a számot még itthon is viszonylag szénné játszották a rádiók - meg a gyerekdiszkó az iskolai napköziben :) És ha már nyolcvanas évek "sound" - a következő szám szinte csak az intróban tér el a híressé vált verziótól, de ott aztán rendesen:

Azt kell mondjam, itt egyértelműen jobb a Tina Turner-féle verzió, bár persze az is csak egy popsláger. A dalt a szerzői eredetileg Cliff Richardnak szánták, de neki nem kellett. Később került a Buck Fizzhez, akik fel is vették, de nem voltak meggyőződve arról, hogy tetszik nekik. Végül amikor megjelent Tina verziója, nem is erőltették a kiadását. Vajon miért? :)

18 komment · 1 trackback

Címkék: zene pop youtube popkultúra feldolgozások

It's Saturday Night!

2014.08.23. 19:30 :: Hamster

Mivel ilyenkor a jelek (meg az oldalletöltési statisztika szerint) senki se olvassa a blogot (amit tulajdonképpen jól is tesztek, hisz ősz, izé tavasz van... esetleg nyár, tessék kikapcsolódni menni), megint SNL-ezünk!

Az első sketch akár a Keleti pályaudvarról... vagy tulajdonképpen bármelyik másikról is szólhatna. Sose fogom megérteni, hogy külföldön miért értem számomra idegen nyelveken is a bemondást, míg itthon csak pislogok. Ja, az állomási személyzet egyik tagja Harvey Keitel - nem épp tipikus szerep ez számára :)

Mesék, amiket másként ismertünk, első rész: a Szörnyeteg másképp gondolja, hogy ki a Szépség, és ki a Szörnyeteg. Tényleg, Gerard Butlernek meglepően jó hangja van, nem? Ehhez képest meg azzal a rekedt ordítással lett híres, hogy THIS. IS. SPARTAAAA...

Mesék, amiket másképp ismertünk, második rész: Mary Poppins egy... na mindegy; mindenesetre Anne Hathaway meglepően jól játssza :)

11 komment

Címkék: tv pop youtube humor SNL

Ghost bust... wait, what?

2012.06.29. 20:35 :: Hamster

Poposkodjunk egy kicsit a sok villamosozás után! 1984 januárjában jelent meg ez a kicsit műanyag hangzású, kicsit túlságosan is nyolcvanas évekbeli szám a Huey Lewis and the News-tól. Minden hibája ellenére bejutott a Billboard Top 10-be, mi viszont itt, a Vasfüggöny mögött nem nagyon hallottuk, legalábbis nekem nem rémlik:

Bevallom, amikor tíz évvel később, egy Best of... CD-n először hallottam a dalt, azt hittem, viccelnek velem. Ugyanis... hát... szóval bizonyos részeit már ismertem, egy olyan számból, ami hozzánk is eljutott. Erre gondolok, 1984 nyarának nagy sikerére:

27 komment

Címkék: zene pop youtube popkultúra huey lewis