Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, repülőgépekre, reklámokra, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

június 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  3. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  4. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  5. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  6. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  7. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  8. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...
  9. "It was a good time to be 27"Már írtam arról, milyen nagyszerű dolog, hogy a különböző külföldi villamosbarátok nem egyszerre jártak Magyarországon, mert így szinte teljesen mást láthatunk Geoffrey Tribe '69-es, Peter Haseldine...
  10. Budapest és Miskolc utcáin járva '76 februárjában1976 fontos év volt a budapesti villamosokról készült képeket illetően: akkor látogatott ide először Ab van Donselaar, Tim Boric, és akkor kezdett rendszeresen idejárni Heinz Heider. Ez egyszerűen...

Címkék

103 (6) 125év (6) 2624 (12) 41-es (6) 424 (7) abszurd (26) Ab van Donselaar (34) agyhúgykő (55) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (55) autók (65) bach (5) balaton (21) basel (7) bbc (8) bécs (36) belgium (11) bengáli (12) berlin (134) berlini fal (20) bkv (42) blog (27) budai vár (24) budaörs (35) budapest (705) budapesti pillanatok (39) buék (8) busz (65) c64 (12) caf (10) city lights (66) class 56 (7) commodore (16) csak egy kép (34) csak egy videó (236) csehország (17) csehszlovák (5) csörgő (7) cukiság (32) debrecen (24) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (30) életkép (22) életképek (29) életmód (6) elveszett (30) énblog (285) énzene (17) építészet (61) építkezés (20) épület (13) érdekesség (14) erfurt (7) esti városkép (8) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (10) felhők (25) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (25) film (8) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (13) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (8) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (22) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (54) gitár (27) gmap (12) goldtimer (5) gondolatok (10) gőzmozdony (15) gyermekvasút (17) haditechnika (10) hajó (37) hampage (249) hamster (5) hangszerek (9) hármashatárhegy (5) helikopter (10) hév (23) híd (29) (22) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (115) idegenforgalom (21) ikarus (22) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (8) karikatúra (5) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kép (6) képek (656) képregény (94) kérdés (5) kirándulás (11) kisföldalatti (10) kiskörút (5) kisvasút (37) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (314) kritika (70) kulfoldi szemmel (60) lánchíd (7) last ninja (5) látnivaló (9) lengyelország (36) lhbs (24) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (13) m4 (15) maci (6) mackó (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (5) mátyás-templom (6) máv (34) medve (7) metál (9) metró (40) miskolc (23) mittudoménmi (9) MOD (7) morál (11) morgás (124) mozi (5) mtp (7) muki (10) münchen (24) műrepülés (8) múzeum (41) nagypolszki (6) németország (280) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (28) nosztalgia (170) nürnberg (19) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (9) NZA (8) olaszország (13) oldtimer (61) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (35) pályahiba (6) pályaudvar (22) panoráma (105) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (9) popkultúra (106) pozitívum (12) pozsony (10) prága (7) programajánló (25) púpos (12) queen (10) r.i.p. (10) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (20) relax (12) repülés (118) repülőgép (40) repülőgépek (59) repülőnap (31) repülőtér (11) retró (26) rock (60) s-bahn (10) semmering (7) SNL (14) sorozatok (15) soundcloud (11) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (18) szlovákia (18) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (183) társadalom (5) tatra (12) taurus (6) technika (32) technikatörténet (32) tél (11) templom (12) tévéműsor (27) thin lizzy (5) Tim Boric (13) tömegközlekedés (317) történelem (27) trolibusz (46) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (86) überzenészek (16) utazás (251) utcakép (146) uv (29) vár (9) várnegyed (8) város (362) városkép (83) városliget (8) vasút (330) vélemény (8) vicinális (13) vidám park (5) videó (607) villamos (572) vlog (7) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (222) zene (158) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Öreg madár, nem vén madár

2010.08.10. 01:18 :: Hamster

Sőt: öreg madár, szép madár! A Ferihegy 2 melletti "skanzenben" ott sorakoznak polgári légiközlekedésünk elmúlt hatvan évének kiemelkedő típusai, de a kiállítás üzemeltetésére már kevés a forrás. Lelkes szakik időről-időre kiszépítenek egy-egy gépet, de a fejlődés igazából csak néhány évente visszatérve fedezhető fel. Ezért döbbentem meg, amikor pár héttel a Múzeumok Éjszakáján tett éjszakai látogatásomkor látotthoz képest is feltűnően jobb állapotban találtam a skanzen Il-14-es utasszállítóját. Az évekkel ezelőttihez képest pedig... De beszéljenek a képek! Ilyen volt régen:

És ilyen volt júliusban:

A lentebbi kép jobb szélén világos ruhában látható Zsaludek Endre szakmai vezetése alatt egy lelkes - szakikból és amatőrökből álló - csapat állt neki, hogy gatyába rázza az Iljusint, ami - légi úton történt - érkezése óta nagyjából csak álldogált a szabad ég alatt. A törzsről lemaratták a régi festést, és korhű malévosat varázsoltak rá - most a légcsavar és a szárnyak fognak következni. Eközben a gép elektromos rendszerét is elkezdték feléleszteni - a műszerfal egyes részeit, a rádiókat, a motor vezérlését, a leszállófényeket...

22 komment · 1 trackback

Címkék: múzeum ferihegy repülőgép pozitívum il 14

Mit kellene jobban megbecsülni Budapest(b)en?

2009.06.28. 17:38 :: Hamster

Néhány napja azon töprengtem, miért akarjuk újra feltalálni Budapestet, amikor már eleve itt van. Most - könnyű vasárnapi témaként - egy kicsit azon rágódnék, hogy mi az, ami szerintem megérdemelne egy kis fejlesztést a meglevő látnivalók, érdekességek közül. Persze majd azzal is szeretnék foglalkozni, hogy mi az, ami nagyon nincs jól, de a pozitívista hozzáállás jegyében azt későbbre halasztom. Akinek mégis erre lenne szüksége így hétvégén, ugorjon fejest az archívumba, szerintem épp elég agyforraló dolgot talál ott morgolódásaim közt :)

Budapest, a nagy találkozás

Budapestet szerintem egy nagy találkozás definiálja: a hegyek találkoznak a síksággal. Még gondolkoznak rajta, hogy ők tulajdonképpen barátok-e (mint ahogy a pesti és budai ember is általában gondosan számon tartja, hogy ő pesti vagy budai; főleg a budaiak szokták kikérni maguknak, amikor vidéken megkérdezik tőlük: "pesti vagy?"), ezért nem érnek közvetlenül egymáshoz - ott húzódik köztük a Duna. Eredetileg azt akartam ideírni, hogy "a Duna próbálja összebékíteni őket", de a békítés szó nem feltétlenül a legszerencsésebb egy olyan természeti jelenségre, mely ebben a pillanatban is a medréből kilépésen dolgozik.

Persze önmagában a hegyek síkba átmenetele, de még a mindezt kettéválasztó folyó sem ritkaság, de ekkora település kellős közepén  legalábbis érdekes hátteret ad a további találkozásokhoz: a nemzetekéhez, történelmekéhez. Budapest ugyanis akkor vált multikulti (de utálom ezt a szót!) hellyé, amikor ezt a szót még ki sem találták. Hiszen Pest például javarészt német város volt, jelentős szláv közösséggel (milyen vicces, hogy egészen pontosan nem tudjuk, mi a város nevének eredete; de valószínűsíthető, hogy a "Pest" a szláv "barlang, üreg" szóból jött, és bizony olyan is akad, aki szerint a "Buda" a szintén nem-japán "voda" szóból jött, melyet még a rómaiaktól (vö. Aquincum) örököltek a helyiek). A forgatag itt alapértelmezés volt: nem tisztán vallási vagy királyi fővárosról beszélhetünk, hanem kereskedővárosokról, melyek aztán történelmi egymásra utaltságukat felismerve azért egyesültek, hogy együtt könnyebben lenyomják a birodalmi fővárost, Bécset. Az egykori forgatag emlékét már szinte csak nevek őrzik: Haris utca, Rácfürdő, Szerb utca

A fenti definícióhoz képest igazából csak egyetlen viszonylag mai nagy találkozás jut eszembe: a Sziget - ami persze minden egyes évben a megszünés közelébe kerül a környék lakói miatt. Persze önmagában a Sziget ötlete (=sok fiatalt összezárunk egymással és sokféle programmal) nem túl bonyolult, mégis szinte progresszívnak hat az ún. hagyományos fesztiválokhoz képest, úgymint: színházi előadások, hangversenyek, balett, kirakodóvásár. Meg kortárs művészetek, brr. Kellenek ezek is, de ettől még nem leszünk pezsgő élettel rendelkező hely! Ezek kötelező körök, katalógusból leszállítja őket valami erre szakosodott közhasznú társaság - és pont olyan is az eredmény. Ezen felül vannak még felvonulások, illetve franchise rendszerben megrendezett parádék a fénymásolt eredetiség rajongói számára. Nem vagyok az a kimondott extrém típus, de valami évenkénti össznépi ereszdelahajam jót tenne nekünk - csak ne írjanak ki nemzetközi pályázatot a kitalálására, mert az is olyan lesz.

51 komment

Címkék: budapest turizmus város képek gondolatok hangulat panoráma városkép idegenforgalom budai vár pozitívum világváros citadella

Sziklakórház

2009.06.14. 20:36 :: Hamster

Ma eggyel megkurtítottam ama helyek - amúgy igen hosszú - listáját, melyek zártak és/vagy titokzatosak, és melyekre éppen ugyanezért be akarok jutni. Igaz, ez a mai elem kapcsán nem olyan nagy szám, hiszen a budai Várnegyed alatti Sziklakórház bárki számára nyitva áll - csak ezt valamiért sajnálatosan kevesen tudják; nekem is csak a héten mondták (abban a hiszemben voltam, hogy csak Múzeumok Éjszakáján, és hasonló alkalmakkor lehet látogatni). Nos, nem: a jelek szerint hétfő kivételével minden nap nyitva áll, óránként induló túrákkal a Várhegy belsejébe.

A nyolcvanas években, amikor először láttam a hely bejáratát, még nem sok minden volt kiírva rá, pláne nem volt nyitva. Apu mondta, hogy itt van az a titkos kórház, amit még a második világháborúban építettek. A "titkos" szó magyar jelentését ekkor ismertem meg, ugyanis a suliban mások is hallottak már a létesítményről szüleiktől, némileg csökkentve örömömet, hogy micsoda szuper dolgot tudtam meg :) Aztán a nyolcvanas évek végén a Reform című újságban már fényképek is voltak róla, és időnként egy-egy ismeretterjesztő tévéműsorban is regéltek a helyről. Legutóbb talán két éve akartunk volna egy Múzeumok Éjszakáján bejutni ide, de a Lovas utcának már a közelébe se lehetett menni a sok érdeklődőtől, úgyhogy inkább valami mást néztünk meg.

Most meg csak úgy be lehet sétálni, jegyet váltani, és már utazunk is vissza az időben. Vannak itt második világháborús jelenetek, teljes berendezett kórterem, műtő, van 1956-os terem, és közben mindenütt azok a nagy ládák, melyek évtizedek óta kötszerek kilométereit őrzik. Jópofa kiegészítőként ezeréves rádiók és mindenféle múzeumi gyűjteményekből kapott berendezések egészítik ki a hangulatot. Kis kedvencem a telefonközpont volt, melyből több sornyi ki van állítva - nem lepődnék meg, ha fennmaradásuk egyik oka az lett volna, hogy tíz évvel ezelőtt még aktívan használatban voltak. De orvosi berendezéseknek is szép történelmi sorát láthatjuk, gondolom, aki ilyesmik iránt érdeklődik, azoknak az orvosi fogók, csipeszek és egyéb szerszámok is sokat mondanak, nekem csak az jutott eszembe, hogy némelyik tál-tartóval, kisszékkel és infúzió-lógatóval még én is találkoztam polgári kórházakban. Szerencsére a koponyafúróval nem :) De van itt szenes, gőzös és elektromos sterilizáló, autokláv, tábori altatógép, és egyéb érdekességek (melyek sora a bejáratnál kezdődik egy szép állapotban levő Nysa mentőautóval). A gépészeti résznél döbbenetesnek találtam, hogy szellőztetésre most is az "atombunker" szellőzőrendszerét használják, vagy hogy az áramfejlesztő Ganz-aggregátok szépen kenve voltak - szag alapján bármikor el lehetne indítani őket. Hejj, ha ezt olvassa illetékes: szívesen megnéznék egy beindítást! A tábori röntgengép esetleges bekapcsolásakor viszont, azt hiszem, minél messzebb szeretnék lenni, mert nagyon durva masinának tűnt :)

A hadtörténet iránt érdeklődők is megkapják a hiányzó adag "militáris romantikát", vegyvédelmi felszerelések, gázálarcok, atomtámadásról szóló poszterek formájában. De kimondottan poénszámba megy belenézni a használt doziméterbe, vagy megtekerni a kézi szirénát. Gyűjtőknek kihagyhatatlan ugyanilyen szempontból a pénztárral egybekötött szuvenírbolt, ahol genuine szimatszatyor, heritage csajka és original kanálgép is kapható. A készleten maradt, most eladásra kerülő, amúgy a hatvanas évek eleje óta nem gyártott szappan, körömkefe, orvosi fecskendő (természetesen tű nélkül), illetve a mellékelt képen látható ragtapasz mind megvásárolható ott. Rianna például egy egyenzöld viharlámpát vett, már ki is próbáltunk, nagyon ott van! Visszatérve a múzeumra, nekem nagyon tetszett, hogy kimondottan nagy területet mutattak be, nem csak két folyosót, illetve hogy ahol jártunk, minden be volt rendezve, és minden olyan volt, mintha még működne. Ez persze lehet, hogy nem véletlen: egy esetleges háborúban nyilván működnie is kellene az egésznek, csak a viaszbábuk helyére kerülnének valódi sérültek - reméljük, erre sosem kerül sor! Addig is, mindenkinek irány a Lovas utca 4/c, csak száz méterre a Szentháromság utca végiben induló várfal-lépcsőtől!

Az egész hely kapcsán csak egy dolgot fájlaltam: hogy nem fotózhattam. Bár sokfajta képeslapot lehet venni a pénztárnál (párat be is gyűjtöttem), azért el tudnék kattintgatni pár gigányi SD-t itt! Ha meg a gépészeti részeket működés közben meg tudnám nézni, fú, az igazi gyereknap lenne :)

15 komment

Címkék: budapest turizmus vár sziklakórház pozitívum hadtörténet otthoni turista

A fények és az éjszaka csatája a Szabadság hídon

2009.05.31. 05:23 :: Hamster

Amikor először hallottam, hogy a Szabadság híd vadonatúj díszkivilágítása középen foghíjas, mert valami hivatal nem engedi a teljes fénybeborulást, azt hittem, hogy itt egy újabb tipikus budapesti sztori arról, hogyan lehet valami egészen kézenfekvőt rosszul csinálni. Aztán kimentem élőben megnézni, és rájöttem, hogy ez még így is agyeldobálósan-hátborzongatóan gyönyörű. Tudom, a budapesti embernek csak két baja van mindennel, hogy valami van, vagy valami nincs, de én bizony teljesen a látvány hatása alá kerültem:

A hidak mindig is gyengéim voltak, a budapesti hidak pedig szívszerelmeim, és azt kell mondjam, a díszvilágítás komoly pluszt adott hozzá az amúgy kiemelkedően érdekes-szép, de az éjszakában eddig sötét foltként gubbasztó Szabadság hídhoz!

46 komment

Címkék: budapest híd város képek díszkivilágítás városkép pozitívum szabadság híd otthoni turista

Változzunk turistává Budapesten!

2009.05.10. 15:45 :: Hamster

A múltkori körkérdésre adott rengeteg válasz után egy olyan hobbimnak hódoltam, aminek már évek óta nem: tősgyökeres budaiból átváltoztam turistává, akit minden budapesti sarok után valami meglepetés vár, akinek itt minden új. Ez az állapot, amikor az ember addig észre nem vett szobrokat, homlokzatokat, panorámákat fedez fel ott, ahol amúgy mindennap jár.

Na jó, a fentebbi panorámánál (mely a Lipótvárosi Plébániatemplom, közismertebb nevén a Szent István-bazilika kupolateraszáról készült) nem járok minden nap, itt a felfedezés öröme NZA barátomé volt, akit felráncigáltam oda. Ő konkrétan ki is jelentette előtte, hogy nem szokott otthon turistáskodni, de szerintem rájött, hogy nem rossz dolog az. A pesti oldalon legalábbis nem sok hely van, ahonnan fentről van rálátás a városra. A másik, ahol eddig sikerült járnom, a SOTE Nagyvárad téri toronyépülete volt, az esti város panorámájával, a kivilágított Várral a háttérben. Fantasztikus volt, valaki ismét meghívhatna oda :)

Namármost mivel Pestet fentről szinte csak
a/ a Citadellából/Várból
b/ repülőgépről
láthatjuk, minden egyes új látószög új arcát mutathatja meg a városnak. Ha nem ismerjük a várost, akkor csak nézünk, és jó érzésünk támad, ha ismerjük, akkor meg órákig kereshetjük, mit ismerünk fel, mit nem.

Úgyhogy csak ajánlani tudom minden helybelinek, hogy jó időben vegye fel a napszemüveget, bézból/surdasapkát, ásványvíz/térkép a hátizsákban, fényképezőgép a nyakban, és induljon el csavarogni! Menjen be azokra a helyekre, ahová amúgy nem, "mert az csak turistavakítás" (na jó, a drágákba ne), álljon meg azokon a helyeken, amiket eddig mindig elkerült az ott ácsorgó hatszáznegyven japán turista miatt, fotózzon - és ahogy az urbanista blog írná, "otthoni_turista tag-gel tegye fel a képet az Indafotóra" ;) Csak ne művészieket, beállítottakat, utólag megmunkáltakat, hanem olyanokat, amilyeneket turistaként csinál másutt, arról, ami nagyon megfogta.

És közben élvezze nagyon, hogy egy nagyon szép és érdekes városban jár - a koszos buszokat, bunkó autósokat kivételesen hagyja az arra szakosodott blogokra :)

66 komment

Címkék: budapest város képek pozitívum otthoni turista

Mit szeretsz Budapest(b)en?

2009.05.05. 19:12 :: Hamster

A Városkép blogon ment a polémia arról, hogy kinek mitől élhető és/vagy szerethető Budapest, és egy kommentező rádöbbentett, hogy ma még több dolgot szeretek Budapestben, mint tizenöt évvel ezelőtt. Én, aki gyakran foglalkozom a várossal, sem veszek észre dolgokat... ki tudja, mi mindenre nem gondoltam eddig, mint szerethető tulajdonságra?

A kérdés tehát az, hogy ki mit szeret Budapest(ben), mit tart kiemelkedőnek/egyedinek/érdekesnek benne? Több dolgot is lehet írni.

Én kezdek: imádom a sziklákat és a várakat, ergo nekem hatalmas fless, hogy minden nap a Gellért-hegy nevű kavics tövében megyek el munkába, majd hazafele menet. És imádom, hogy több vár (erőd) is van karnyújtásnyi távolságban (Citadella, Várnegyed).

Ti jöttök! Banális-triviális featúra és egyéni hepp egyaránt jöhet!

PS: Ismétlem: "mit szeretsz Budapestben?". Nem "miért hülye az, aki szereti Budapestet?", és nem "miért jobb Prága?". Ezen túl a városvezetés sem fog megváltozni attól, ha valaki idepolitizál a kommentek közé, szóval azt is lehet hanyagolni :)

128 komment

Címkék: budapest kérdés pozitívum

Gellérthegy: kő a város szívében

2009.01.25. 21:27 :: Hamster

Eredetileg csak ezt a panorámafotót akartam betenni ide, annak örömére, hogy tegnap végre sikerült napsütésben elkapnom a várost:

Aztán az jutott eszembe, hogy kit érdekel Prága, kit érdekel Párizs, ha fél óra alatt ilyen panorámához lehet jutni itthon? :) Szerintem a budapestieknek gyakrabban fel kellene járniuk ide, a Gellért-hegyre. Odaállni a korláthoz, és forralt bort kortyolgatva gyönyörködni a látványban. Szó szerint felülemelkedni a mindennapi problémákon. Mert lehet, hogy az a gyakori szürkeség a levegőben nem is szmog, hanem a mi gondolataink.

 

Az más kérdés, hogy enyhén szánalmas, ahogy a környezettudatos átlagpolgár feljut ide. Autóval és turistabusszal fel lehet menni majdnem a Citadella előtti sorompóig (baloldali kép), ahol van egy parkoló. Sőt, bizonyos turistabuszok majdnem a Citadella előttig felpöföghetnek, hogy aztán a fűtés/klíma üzemeltetéséhez tovább pöfögjenek egyhelyben (jobboldalt). Aki viszont saját tulajdonú belsőégés nélkül jön, annak nehezebb a dolga: a 27-es vonalon közlekedő, Ikarus 405 típusú guruló rezonancia- és füstgenerátorok ugyanis csak a Búsuló Juhász nevű vendéglátóipari egységhez másznak fel. Ahonnan konkrétan egyátalán nem látni a Citadellát. A bizonytalanabb gyalogbékákat szerencsére segítik a ki tudja mikor és mi célból odafestett nyilak a járdán, melyek a helyes irányt mutatják (lásd lent baloldalt).

Felemelő dolog ám úgy kutyagolni felfelé, hogy közben néha az orrunk alá füstöl egy-egy félig telt turistabusz! Tudom, hogy már régóta nem megy körbe a 27-es busz a Citadella körül, és talán tényleg van ennek valami statikai oka is (nem bírja el a támfal a BKV-t, vagy valami ilyesmi), de azt nem értem, hogy miért kell ennyire hülye helyen lennie a zárójelben a Citadella nevét is viselő megállónak. Szerintem meg se próbáltak más fordulási lehetőséget kitalálni a BKV-s buszoknak. Vagy a helyiek száműzték őket fentről? A szakadt kék Ikarusok kipufogófüstje rosszabb, mint a szakadt nem-BKV Ikarusoké? Végülis mindegy, gyalogolni egészséges.

 

A Cidadellát most kihagynám, az előtte felállítótt szuvenírárus-bódésort se kritizálnám, hiszen Magyarországon nincs turistalátványosság matrjoska és faragott sakkészlet nélkül.  A Szabadság-szobrot körbeölelő, kaviccsal felszórt térséget körülfogó korlát (jobboldali kép) viszont új volt nekem. A képen annyira nem látszik, de ez a neorégi fémszerkezet szerintem egyátalán nem illik ide. Na mindegy, örüljünk, hogy egyátalán megvan még az Óriás Sörnyitó (már hogy a pálmafaágat tartó nőalak szobra), és nem vitte el a rendszerváltás. Most még tisztességgel körbe is korlátolták, nehogy véletlenül lemásszon a talapzatáról, és a mélybe vesse magát?

Mivel nem vagyok turista, nagyvonalúan túlteszem magam azon, hogy ez a hely nem nekem van kitalálva. Mint már írtam, a panoráma, plusz a hideg ellen fogyasztott forralt bor ennél sokkal több kellemetlenséget is el tudna velem feledtetni. És amúgy is csak most jön az a rész, amit évente párszor mindenkinek meg kellene tenni: legyalogolni a Szent Gellért térig (kevésbé lusták fordítva is csinálhatják). Bármilyen töredezett is az aszfalt, bármennyire is hiányosak az utcabútorok, bármennyire is kopárak a fák így, télvízkor, ez a séta maga a megnyugvás!

Ma már nem csinálnak ilyesmit, hogy egy hegyoldalt telepakolnak andalgásra csábító utacskákkal, kilátóplatformokkal, úgy, hogy nem kérnek belépti díjat érte, hogy sehol nincs útközben koncesszióba kiadott gyorsbüfé. De ez már itt van nekünk. És ahogy az ember ereszkedik lefelé, újabb és újabb szemszögből láthatja a várost - amit innen nézve szerintem csak a legelvetemültebbek bírhatnak szívből utálni...

14 komment

Címkék: budapest város panoráma pozitívum citadella gellérthegy

Már miért ne lenne jó hely a Budai Vár?

2009.01.21. 20:55 :: Hamster

Érdekes - és felvállaltan provokatívnak szánt - írást olvastam a budai Várnegyedről a Városképp blogon.  Ti. hogy "jelenlegi állapotában egy csőd". Gondolkodtam egy sort azon, hogy ebben vajon mennyi a szokásos magyar busongás, miszerint nekünk a sz*r se elég büdös (és amely hozzáállás eme blogtól sem áll elég messze;), és mennyi az igazság.

Nyilván a mi kis várunk is rendelkezik mindazon hibákkal, mint egész Budapest, vagy az ország. Nyilván szeretnénk szebbnek, tisztábbnak, csillogóbbnak, egyedibbnek látni azt, ami a miénk. És igen, nyilván van pár oda nem illő épület is ott.

Ugyanakkor meg kell említeni egy aprócska-picike kis tényt: a budai vár (rájöttem, hogy mégis inkább végig kisbetűvel írom, de nem nemecsekeskedésből, hanem mert tulajdonnévnek túl egyszerű az elnevezés) egyik legnagyobb csodája, hogy még létezik. Ez persze Budapest tetszőleges régi részéről elmondható, de egyszer el kellene kezdenünk végre örülni ennek. Ott van például a varsói óváros, ami gyakorlatilag tizenpár éve "készült" csak el, mégse láttam, hogy olyan nagyon szégyellnék.

El kéne fogadnunk, hogy hozott anyagból dolgozunk. Ez persze mindenütt így van, de boldogabb helyeken ha elkészül valami jó, akkor az úgy maradhat. Mi ilyen szempontból nem voltunk boldog hely. Még csak alig több mint hatvan éve, hogy a második világháború összes nagyhatalma versengett egymással azon, hogy minél kevesebb maradjon a városból! Na jó, csak majdnem az összes - a japánok túl messze laktak; különben pár kamikáze ide is jutott volna :( És ez a pusztítás nem az első volt a Várnegyed esetében. Minden újjáépítés átalakítással járt, mert az új idők új emberei az éppen aktuális igényeiknek és ideáljainak próbálták megfeleltetni a végeredményt.

Szerintem pont ettől izgalmas a végeredmény, hogy nem egyetlen korszak egy kaptafára készült épületei sorakoznak egymás után. Van az átlényegült házak közt, ami jobban sikerült, és van, ami kevésbé, de én mindig találok újabb és újabb nézegetnivalót, ha - sajnos viszonylag ritkán - erre vezet utam. Kit érdekel, hogy az adott ház hogyan nézett ki száz éve? És ha az meg arra nem hasonlított, ami 1700-ban állt ott? Az pedig a török idők előttire? (Voltaképp a gondolatindító blogbejegyzés is ezt feszegette, csak más kicsengéssel, mint én.)

A "vár" mint városépítészeti objektum, amúgy is Patyomkin-kategória jó ideje. A bajor II. Lajos Neuschwanstein-ja valószínűleg a kontinens egyik legismertebb turistalátványossága, pedig teljes egészében az 1860-as években épült. Ehhez képest a mi várunkban konkrétan élnek emberek, nem csak egy díszlet. Meg amúgy is, miért legyen második "Arany utcácska" mondjuk az Úri utca? Abból már van egy, a miénk legyen másmilyen. (Túl azon, hogy szerintem Prága egyik legkevésbé érdekes része az ottani vár, Szent Vitus katedrális ide vagy oda...)

Nem tudom, milyen turisták mit pusmognak, amikor itt vannak, de nem hiszem, hogy újonnan nyitott boltoktól előnyére változna bármi is. Túl azon, hogy az egy újabb festett felhő kergetése lenne, hiszen egy olyan állapotot mutatna, ami nem feltétlenül volt jellemző a helyre. A Vár gondja szerintem nem építészeti, maximum városépítészeti - de inkább szervezési: az a rengeteg autó, az nem kéne az utcákra. Egyszer szeretném végre a Dísz teret látni, és nem egy parkolót! Aztán kellene még pár jó étterem, ahol nem húzzák le az embert rossz kajákkal. Kéne egy olyan Halászbástya, ahol nem szednek belépőt. Na jó, a Honvédparancsnokság romjait el lehetne tolni, észben tartva azt, hogy az az épület amúgy is idegentest volt a Várban, amikor száztizenvalahány évvel ezelőtt felépült. Ha már se visszaépíteni nem bírják, se elszakadni attól a téveszmétől, hogy oda mindenképpen egyetlen hatalmas épület kell, akkor legyen helyette park. Platánfás sétány a Szent György térig, vagy állandósult Mesterségek Utcája, vagy papucs orrán pamutbojt, csak valami gyökeresen más.

Mindenesetre engem nem zavar jelenkori várnegyedünk - szerintem a csőd nem így néz ki. A "minél régebbi, annál jobb a turistáknak" hozzáállással sem értek egyet: szerintem a turisták 80%-a nem tudna két épületet kor alapján megkülönböztetni egymástól. Odaviszik/terelik őket valahova, látnak valamit, ami régebben épült, mint a ház, ahol laknak, és akkor már jó nekik. A többi csak propaganda kérdése :) Esetleg kicsit segíthet, ha a helyiek nem teljesen búvalbégetett negativizmussal járkálnak körülöttük, hanem látszik, hogy jól vannak, mert otthon vannak...

Ez lett volna a véleményem a polgárvárosról - a már legutolsó Habsburg-korabeli átépítésekor is csak díszlet indíttatású Palotát most hagyjuk.

36 komment

Címkék: budapest város társadalom utcakép pozitívum

Betonfétis

2008.05.17. 20:39 :: Hamster

A mai napot a beton bűvöletében töltöttük: először a négyes metró Bocskai úti állomásának építését látogattuk meg az Urbitális Majális című amúgy remek, de szörnyűségesen alulreklámozott programsorozat keretében, majd megnéztük a gellérthegyi Gruber József víztározót. Mivel kiskorom óta az építkezések, építőgépek és épületszerkezetek bűvöletében élek (hamarabb láttam markolót és buldózert, mint mondjuk lovat), nagyon tetszett, hogy be lehetett ilyen helyekre tekinteni. Még a négyes metró építését is érdekesnek tartottam, holott nem vagyok éppen a rajongója a projektnek. A víztározót pedig azóta látni akartam, amióta apuék a hetvenes évek végefelé, nagyihoz menet a Hegyalja úton autózva elmesélték, mi épül-épült oda a hegy belsejébe. Tudniillik ez:

Ezt a földöntúli kinézetű oszlopcsarnokot annak idején valami videóklipben is láttam, de most nem csak élőben tehettem meg ugyanezt (egy elzárt folyosó üvegablakain keresztül), hanem az építéséről is megtudhattam ezt-azt. A fene se gondolta volna, hogy egy víztartályt ilyen nehéz megtervezni - csuda áramlástani dolgok alakították ki a két medence zongora alakját, és az oszlopok íveit; jó ha a felét érteni vélem. Remélem, egyszer majd a többi gellérthegyi földalatti dolgot is meg lehet nézni, ott is vannak víztározók, csőalagutak, források, és ki tudja, mik.

Kifele jövet még játszottunk egyet: négyfajta vizet kellett megkóstolni, és megmondani, melyik közülük a csapvíz. Sikerült, úgyhogy kaptam jutalomcsokit :) 

4 komment

Címkék: budapest pozitívum nyílt nap

Fentről minden szebb, de csak akkor, ha lent van minek szépnek látszania

2008.05.05. 17:40 :: Hamster

Imádom Budapestet. Ez egy állapot, a jelekből ítélve konstans. Persze van vele gondom bőven, ez a blog is tele van vele kapcsolatos morgolódásokkal. Mégis, alig pár olyan hellyel találkoztam eddigi életem során, ahol esetleg el tudom képzelni, hogy éljek. Van tisztább város, van jobban gondozott, van olyan, ahol több régi ház van (de mondjuk ilyen szép fekvésű azért már elég ritka) -  Budapestnél budapestiesebb város viszont biztosan nincsen.

Persze értem, ha sok máshonnan Budapestre került ember nem bírja jól érezni magát itt: mert "pestinek" lenni életérzés... na jó: egyfajta pszichózis. De mit várhatnánk egy olyan várostól, melynek közkeletű neve a legtöbb nyelven a lehető legrosszabb dolgokat jelenti? :) Persze sok született budapesti is el akar innen húzni, hiszen az ország legtöbb rossz tulajdonsága itt tényleg túlságosan kis helyen fókuszálódik. Amikor épp nekem is nagyon elegem van a budapestiségből, jobban mondva a katasztrófahelyzetből, ami felé lakói évtizedek óta szorgalmasan tolják, akkor felmászom a Gellért-hegyre, és elnézek a Lánchíd irányába:

Ez itt az, amiből ez a pármilliós urbánrégió (szerintem manapság már kár városban gondolkodni, pláne rövidlátó dolog azt nézni, hogy csökkent a város lakossága, miközben azok az emberek nem a Holdra költöztek, csak a városhatár túlsó oldalára, ahonnan mindennap bejárnak) kifejlődött. Balra Buda, középen a távolban Óbuda, jobbra Pest. Nagyon történelminek tűnik, bár százötvenvalahány évvel ezelőtti képekkel összehasonlítva gyakorlatilag csak a Lánchidat és a Vigadót találjuk ugyanott ugyanolyannak. A mai Várpalota vagy a Parlament szinte még bejáratósan új épület ahhoz képest, hogy itt már a római birodalomnak is volt átkelőhelye a folyón :) Mindezeken túl mindez számomra szép is. Ez természeti szépség, és mint ilyen, Budapest emberi mércével számolva örök.

A következő látnivaló a Duna túlpartja, a Belgrád rakparttól a Gödöllői dombságig:

Ez itt a nagyonrégi Pest. Jobban mondva annak hűlt helye. Merthogy pár templomon túl alig maradt belőle valami - átadta a helyét a Budapest nevű metropolisznak. A földszintes-kevésemeletes, barokkba hajló városka ugyanis kevés lett volna ahhoz a mozgolódáshoz, ami itt a XIX. század második felében megindult. Nagyrészt el is dózerolták a régit, mára az akkori "új" lett a "régi". Mert Budapest mindig változik. Nem egyszerre, egységesen, hanem ötletszerűen, emiatt aztán nem csak építészeti stílusként illik rá az eklektikus jelző. Érdekes, hogy emiatt gyakorlatilag nincs olyan, hogy Ó-Pest. Vannak régi részletei, és mondjuk a Papnövelde utca-Kecskeméti utca-Kiskörút által határolt térségben az átlagnál többet láthatunk elmúlt idők Pestjéből, de nincs városfallal határolt óváros, nincs régi piactér. Amikor ez a város nagy lett (mindig egy számmal nagyobb, mint az előző állapot), nem volt idő ilyenek rezervátumnak kijelölésére.

Amit itt látunk (a jobboldalt alul belógó Lágymányoson kívül), az gyakorlatilag Ferencváros. Pest természetes kinövése dél felé, amit 1833-ban gyakorlatilag teljesen elvitt a jeges árvíz. De felépült újra. Kisvártatva Budapest gyomra lett, számtalan malommal, közraktárral, vágóhídakkal, szalámi- és likőrgyárral. Aztán leépült, és maximum Budapest felfordult gyomra lehetett. És most mégis mintha megint életre kelt volna: a szűk utcák nyomortanyái sorra "rehabilitálódnak", a dunaparti rendezőpályaudvar helyén pedig most már egy tényleg modern (tehát nem úgy modern, mint a Nemzeti Színház) városrész kezd kinőni, és úgy érzem, már a Haller utca sem a pesti belváros határa többé. Pest megint ebbe az irányba növekszik. Mert Budapest mindig igyekszik újjászületni, akkor is, ha az ott lakók (és ezalatt bizony nem csak a politikusokat értem) ezt elég sok módon igyekeznek lehetetlenné tenni.

Szóval amikor lenézek Ferencjóska elkésve épített játékerődjének tövéből, azt látom, hogy ez a hely élni akar, függetlenül attól, hogy épp hogyan hívják. Élt akkor is, amikor ki tudja, milyen törzsek éltek itt, élt akkor, amikor a tatárok gázoltak át rajta, és akkor is, amikor a törökök (bár ők az átlag megszállóhoz képest elég sokat hozzátettek a képhez, lásd még Brian élete: "De mégis, mit adtak nekünk a rómiaiak?"). Túlélte azt, amikor Hentzi szétágyúzta a pesti Duna-partot, túlélte a második világháborút is. Utána se lett szocreál erőreprezentációs centrum.

Szóval egy érdekes és karakán hely ez, ahol azért igenis el lehet éldegélni. Vannak persze jobb és rosszabb napjai, amik néha évekig tartanak. De ha már idáig kibírta, szerintem most sem fogja feladni, hogy ismét klassz hely lehessen.

UI: Az illusztrációként használt képek egyébként még tavaly augusztusban készültek.

11 komment

Címkék: budapest város gondolatok látnivaló pozitívum