Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

szeptember 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  3. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  4. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  5. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  6. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  7. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  8. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...
  9. "It was a good time to be 27"Már írtam arról, milyen nagyszerű dolog, hogy a különböző külföldi villamosbarátok nem egyszerre jártak Magyarországon, mert így szinte teljesen mást láthatunk Geoffrey Tribe '69-es, Peter Haseldine...
  10. Budapest és Miskolc utcáin járva '76 februárjában1976 fontos év volt a budapesti villamosokról készült képeket illetően: akkor látogatott ide először Ab van Donselaar, Tim Boric, és akkor kezdett rendszeresen idejárni Heinz Heider. Ez egyszerűen...

Címkék

103 (6) 125év (6) 2624 (12) 41-es (6) 424 (7) abszurd (26) Ab van Donselaar (34) agyhúgykő (56) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (62) autók (66) bach (5) balaton (24) basel (7) bbc (8) bécs (36) belgium (11) bengáli (12) berlin (134) berlini fal (20) bkv (42) blog (27) budai vár (25) budaörs (35) budapest (708) budapesti pillanatok (39) buék (8) busz (65) c50 (6) c64 (12) caf (10) city lights (66) class 56 (7) commodore (16) csak egy kép (34) csak egy videó (238) csehország (17) csehszlovák (5) csörgő (8) cukiság (32) debrecen (24) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (29) életmód (6) elveszett (31) énblog (306) énzene (17) építészet (61) építkezés (20) épület (13) érdekesség (14) erfurt (7) esti városkép (8) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (11) felhők (26) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (25) film (8) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (13) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (8) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (26) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (55) gitár (29) gmap (12) goldtimer (5) gondolatok (10) gőzmozdony (18) gyermekvasút (17) haditechnika (10) hajó (37) hampage (249) hamster (5) hangszerek (9) hármashatárhegy (5) helikopter (10) hév (23) híd (29) (22) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (116) idegenforgalom (21) ikarus (22) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (8) karikatúra (5) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kép (6) képek (670) képregény (94) kérdés (7) kirándulás (11) kisföldalatti (10) kiskörút (5) kisvasút (39) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (315) kritika (70) kulfoldi szemmel (60) lánchíd (7) last ninja (5) látnivaló (11) lengyelország (36) lhbs (24) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (13) m4 (15) maci (6) mackó (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (34) medve (7) metál (9) metró (40) miskolc (23) mittudoménmi (9) MOD (7) morál (11) morgás (124) mozdonyok (5) mozi (5) mtp (7) muki (10) münchen (24) műrepülés (8) múzeum (41) nagypolszki (6) németország (280) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (31) nosztalgia (177) nürnberg (19) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (11) NZA (8) olaszország (13) oldtimer (64) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) pályahiba (6) pályaudvar (22) panoráma (105) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (11) popkultúra (109) pozitívum (12) pozsony (13) prága (7) programajánló (25) púpos (12) queen (10) r.i.p. (10) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (21) relax (12) repülés (118) repülőgép (40) repülőgépek (59) repülőnap (31) repülőtér (11) retró (29) rock (63) s-bahn (10) semmering (7) SNL (14) sorozatok (15) soundcloud (11) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (18) szlovákia (26) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (185) társadalom (5) tatra (12) taurus (6) technika (32) technikatörténet (33) tehervonatok (5) tél (11) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (6) Tim Boric (13) tömegközlekedés (317) történelem (27) trainspotting (30) trolibusz (46) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (87) überzenészek (16) utazás (261) utcakép (147) uv (29) vár (11) várnegyed (8) város (364) városkép (84) városliget (8) vasút (341) vélemény (11) vicinális (13) vidám park (5) videó (623) villamos (572) vlog (7) wachau (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (232) zene (165) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Ért itt valaki a távbeszélőhálózatok aknafedeleihez?

2017.07.13. 07:00 :: Hamster

Gyerekkoromban (ez leginkább a nyolcvanas éveket jelenti) imádtam a csatornafedeleket, szerelvénydobozokat nézegetni: a rozzant bérházakkal szegélyezett öreg utcákban csak úgy hemzsegtek a "Magyar Királyi", illetve "Székesfővárosi" feliratok, vicces ellentétben állva az akkoriban amúgy uralkodó vörös csillagokkal és állami vállalatokkal. Valahol a neten olvastam, hogy az ötvenes években "mindenütt lecsiszolták az ilyen feliratokat" - ez vagy nem igaz ebben a formában, legalábbis Budapestre, vagy a hatvanas években visszavésték-domborították őket, mert nem kevés ilyennel találkozni még most is :)

A múlt ilyen emlékeivel azóta nem nagyon foglalkoztam, aztán egyszer mégiscsak meg kellett állnom, amikor ismerős aknafedőt pillantottam meg - ez ugyanis Pozsonyban történt:

img_8508.JPG

Itt tényleg nem volt felirat (lecsiszolták? eleve nem is volt rajta?), viszont nagyon úgy nézett ki, mintha a Budapesten is még számos helyen látható fedőnek lenne a rokona:

4 komment

Címkék: kérdés pozsony technikatörténet

Gibson Les Paul - a világ legsikeresebb sikertelen hangszere, első rész

2017.06.07. 07:00 :: Hamster

Vannak tárgyak, melyek rég túlléptek valós használati értékükön, és önmagukban is értelmezhető jelenséggé váltak. Aki nem rajong az autókért, az is tudja, mi az a Ferrari; aki nem foglalkozik repüléstörténettel, az is tudja, hogy néz ki egy zeppelin - és aki nem rajong a rockzenéért, az is látott már Gibson Les Pault:

Viszont onnan, hogy 1952-ben eladták az első Gibson Les Paul Modelt, korántsem vezetett egyenes út odáig, hogy manapság nem sok olyan zenészt találni, aki életében legalább egyszer ne játszott volna ilyen gitáron. Az elkövetkezőkben erről a hosszú és kanyargós útról szeretnék mesélni, leszögezve, hogy az írást (sajnos) nem támogatta sem a Gibson Inc, sem a márka hazai forgalmazói. Ja, és bár néha szerepelni fognak olyan szavak a szövegben, hogy húrláb meg hangszedő, igyekezni fogok nem túlszakmaiaskodni a mesét :)

Az ötvenes évek eleje: egy új kor hajnala

A negyvenes-ötvenes évek fordulója egészen érdekes lehetett az amerikai gitárosoknak: szemtanúi lehettek annak, ahogy az üreges testű gitárokat leváltják a tömör testűek (szüleink szójárásával: "lapgitárok"). A modern elektromos erősítés hajnalán még előbbiek voltak előnyben, mivel alapból erősebben szóltak - viszont hajlamosak voltak a gerjedésre, nem kivánt rezgések, felhangok produkálására. A hangszedők fejlődésével aztán a negyvenes évek végére elérkezett az ideje annak, hogy ezeket a mellékhatásokat kiiktassák.

Bár az első tömör testű gitárokat már korábban elkészítették, a forradalom élén a Fender állt: a cég Broadcaster, majd Telecaster néven sorozatgyártott hathúrosai úgy letarolták a piacot, hogy a nagy múltú Gibson vezetői már a megélhetésüket kezdték félteni. Pedig néhány évvel korábban egy kísérletező kedvű zenész, bizonyos Lester William Polsfuss megpróbálta rábeszélni őket egy hasonló gitár kifejlesztésére, de ők elégedettek voltak akkori modelljeikkel, melyek egyébként valóban meglehetősen sikeresek voltak. Az ES-175-öst például 1949-ben mutatták be, és máig gyártják:

Gibson ES 175 - Vintage

A Gibsonnál alószínűleg azt gondolták, hogy a Fender csavarozott nyakú hangszerei rosszabb minőségűek, mint az ő ragasztott nyakúik, így senkinek nem fognak kelleni...  aztán be kellett látniuk, hogy tévedtek.

Az első Gibson Les Paul, a "Goldtop"

A közvélekedéssel ellentétben az ellencsapásnak szánt gitárt nem a már említett Lester Polfuss - művésznevén Les Paul - tervezte, hanem a cég saját csapata, Ted McCarty vezetésével. Les ugyan kísérletezett tömör testű gitárokkal, de ez alatt azt kell érteni, hogy előbb egy darab sínt, később pedig egy tömör fagerendát használt. Utóbbira alul-felül egy hagyományos gitár darabjait szerelte, hogy a fura jószág hangszernek nézzen ki:

A Gibsonnál konzervatívabban álltak a dologhoz: ők találták ki a test anyagát (Les juhart szeretett volna, de állítólag túl nehéz lett volna, ha az egész abból van) és alakját (Les lapos testet gondolt, a Gibsonnál viszont rábeszélték a domborúra). A zenész annyit kért, hogy a hangszer látványos legyen; nemsokára egy majdnem kész hangszert kapott az exkluzív szerződés mellé. Több helyen olvasni, hogy mire ő a képbe került, már előrehaladott stádiumban volt a "Ranger" névre hallgató projekt - ha a kísérletező kedvű zenész nem bólint rá az együttműködésre, lehet, hogy ma ezen a néven ismernénk ezt a gitárt! Ez persze csak üres találgatás, hiszen rábólintott az ajánlatra, és 1952-ben megjelent a piacon a Gibson "Les Paul model" első generációja:

Les a feleségével, Mary Forddal bohóckodik ezen a videón valamikor az ötvenes években - a páros minden nap többször (!) megjelent az amerikai képernyőkön, hatalmas publicitást hozva a hangszernek. Egyébként látszik, hogy a gitárok meg vannak bütykölve, pontosabban nem teljesen egyeznek meg a széria gyártmánnyal -  Les később se hagyta abba a kísérletezést, mindig átalakított rajtuk valamit. Ami nem vehető ki a fekete-fehér felmen, az az, ...

31 komment

Címkék: zene gitár youtube popkultúra technikatörténet hangszerek gibson les paul

"A" vízibusz

2017.05.24. 07:00 :: Hamster

Bár gyerekkoromban eléggé odavoltam érte, felnőttként szem elől tévesztettem a budapesti személyhajózást. Mindenféle fura kinézetű új hajók jöttek, a BKV "héttörpéi" új neveket kaptak, szóval mintha minden megváltozott volna. Csak néhány éve vettem észre, hogy régi kedvenceim, a váci alumínium vízibuszok még mindig járnak:

img_2644.JPG

Ezeket anno nagyon bírtam: a BKV 200-as Ikarusokra hajazó átkelőihez képest karcsúak, áramvonalasak voltak, és mintha jobban is mentek volna. Aztán persze lehet, hogy utóbbit csak beképzeltük magunknak tesómmal, hiszen előbbiekkel jellemzően csak a Jászai Mari tér - Margit-sziget távot tettük meg, míg utóbbiakkal hosszában is közlekedtünk a Dunán.

fortepan_51024.jpg

A váci hajógyár az Alumínium és Horganyfeldolgozó Vállalatból alakult az ötvenes években. Ladikokat gyártottak, oldalkocsikat a Pannonia motorokhoz - na meg '56-tól ezeket a szépséges vízibuszokat. Az alumínium használata újdonságnak számított, és bár volt némi bizonytalanság a képletben, a gyártmányaik beváltak, még külföldre is eljutottak. A képen egy 301-es sorozatú vízibuszt látunk, "bogárhátú" vezetőfülkével, végig fedett fedélzettel, Ikarusos panorámaablakokkal.

A Hévíz hajó Balatonföldvár kikötőjében 2010-benBy VargaA - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, Link

Néhány példányban még tengeriesített változat is épült a hazai víziközlekedés új büszkeségeiből, magasabb oldalfallal, nyitott hátsó tetőterasszal. 1960 körül ennél közelebb kevesen juthattak a tengeri jachtok hangulatához az országban...

img_2653.JPG

A 301-est 1960-tól követte a kissé módosított 3011-es sorozat, nyitott (bár azóta sok példányon zárrtá alakított) hátsó fedélzettel, panorámaablakok nélkül. Ezek szerintem még ma is legszebb hajók közé tartoznak kategóriájukban, ...

5 komment

Címkék: énblog budapest videó képek duna hajó technikatörténet

"Düng, düng, ding, ding, ding düng düng díím"

2017.04.09. 01:35 :: Hamster

Régebben meséltem, hogy kiskoromban féltem a tévében időnként fellépő műszaki hibáktól: ilyenkor hirtelen elment az adás, véget ért a varázslat, csak egy felirat virított az üres képernyőn, mintha elérkezett volna a világvége. Most azon gondolkozom, hogy mennyire összecsináltam volna magam, ha ezt a szignált láttam volna gyerekként:

Na nem mintha 1954-ben lett volna a lakosságnál készülék, de akkor is! Egyébként érdekes, hogy "kedves hallgatóinkkkal" kezdenek - nem volt még kialakulva, hogy ezt az izét majd nézni is lehet...

És most már legalább tudjuk, hogy Eddie Ojeda és Zakk Wylde honnan vette az ihletet a gitárjaik festéséhez. Jó, tudom, egy nagyon szar volt, de éjfél múlt, fáradt vagyok, ennyire futja :)

1 komment

Címkék: youtube technikatörténet szünetjelzés helyett agyhúgykő

Документальный фильм - дизель-поезд Д1

2017.03.13. 07:00 :: Hamster

Kíváncsi vagyok, hányan kattintanak ide csak a cirill betűk miatt (és hányan nem kattintanak ide ugyanemiatt): a youtube-on találtam az alábbi filmet, mely gondoltam, megérdemli, hogy eredeti formájában írjam ki a címét. A Ganz-MÁVAG által a szovjet vasútnak szállított D1-es motorvonatokról szól, melyekről annak ellenére csak két sort ír a magyar nyelvű wikipédia, hogy hatszázvalahány példány épült belőlük, és hogy ezek közül néhány a mai napig dolgozik :-/

RZD D1 class DMU at Uzlovaya station (17267126274).jpgBy Artem Svetlov from Moscow, Russia - RZD D1 class DMU at Uzlovaya station, CC BY 2.0, Link

A másfél órás videó orosz narrációval készült, de van hozzá angol felirat (fogaskerék ikon > Subtitles/CC > English), így azok is megértik, akikről annak idején - hozzám hasonlóan - lepergett az oroszórák anyaga:

9 komment

Címkék: youtube közlekedés vasút technikatörténet ganz

A másik oldal: a Fender

2017.02.19. 07:00 :: Hamster

Aki esetleg nehezményezte, hogy mindig csak Gibsonokat mutogatok (már amennyiben két bejegyzés mindignek számít), az most örülhet, mert ezúttal a másik legnagyobb márkáról, a Fenderről fogok random képeket mutatni. Pontosabban nem az egész Fenderről, csak pár gyártmányukról:

img_20170127_173204.jpg

Bár sokan úgy tudják, valójában nem Leo Fender (a cég alapítója) találta fel a tömörtestű elektromos gitárt, de még csak az elektromos basszusgitárt sem, viszont ő csinált virágzó iparágat ezek gyártásából, és a legklasszikusabb modellek közül jó párat ő tervezett, annak ellenére, hogy nem is tudott rajtuk játszani.

img_20170127_172508.jpg

A két leghíresebb Fender modell a csak alul kivágott (single cutaway) Telecaster, lásd a képen a fehér jószágot, és a "kétszarvas" (double cutaway) Stratocaster (jobbra és balra). A boltban kapható tömörtestű villanygitárok kb. 60-70%-a ennek a két típusnak a másolata vagy továbbgondolása, ami különösen vicces annak ismeretében, hogy előbbit - még Broadcaster és Esquire néven - 1950-ben, utóbbit pedig 1954-ben mutatták be. Persze tengernyi részleten javítottak-finomítottak a Leo Fender után érkező hangszerkészítők, de ha az autók is csak annyit fejlődtek volna feltalálásuk óta, mint az elektromos gitárok, akkor máig Citroen Traction Avant-okkal járnánk :)

img_20170127_172448_burst001_cover.jpg

Asztallap jellegű test, két egytekercses hangszedő, ragasztott helyett csavarozott nyak, körülbelül ennyi volt az alap - aki akarta, persze bővíthette azt. A Fender sikere után felbukkanó elektromos gitár özön ellenére Bruce Springsteentől kezdve a néhai Prince-en át Keith Richards-ig számtalan zenész leragadt a "Tele" valamelyik változatánál, vagy legalábbis gyakran visszatért hozzá. A fenti képen egyébként nem Fender, hanem Squier Telecastert látunk: a nagy gyártók egy idő után rájöttek, hogy ha zavarja őket, hogy mások az ő gitárjaik másolásából élnek, akkor a legegyszerűbb, ha a kevésbé tehetős zenészeket is ők szolgálják ki. Az amerikai Gibson saját tulajdonú "fapados" márkája a Távol-Keleten - és néha Csehszlovákiában - gyárttató Epiphone, a szintén amerikai Fendernek pedig a japán Fender, a mexikói Fender, és a több helyen is készülő Squier

19 komment

Címkék: zene gitár youtube képek popkultúra fender technikatörténet stratocaster telecaster squier ibanez

A kétmotoros Óriásnyúl

2017.02.08. 07:00 :: Hamster

Furcsa, hogy miközben a mi környékünkön a dízel-villamos mozdonyok voltak a felsővezeték nélküli vasúti vontatás császárai, a németek inkább a dízel-hidraulikus meghajtást részesítették előnyben. A nyugati oldal különösen ráfeküdt erre a verzióra, a mi szintén dízel-hidraulikus Csörgőnkkel ellentétben megbízható és erős gépeket létrehozva az utólag felszerelt kipufogóik miatt "Nyuszifül" névre keresztelt V160-as család formájában.

A dízel-hidraulikus hajtás mellett a németek a közepes teljesítményű - 2000 lóerő körüli - mozdonyok mellett tették le a voksot, még ha kettőt is kellett használni belőlük a komolyabb vonatokhoz. A Henschel az ötvenes évek végén ugyan belefogott egy nagyobb gép fejlesztésébe, a hattengelyes, 3200 lóerős V320 - '68-tól egy ideig 232 - 001 azonban egyke maradt.

Jókora masináról van szó: négy méterrel hosszabb, mint a mi Nohabunk; ennek legfőképp az az oka, hogy két 1900 lóerős dízelmotor dolgozott benne! Összehasonlításként itt ez a kép, amin egy sima Nyuszifüllel csatolták; jól látható a négy- és hattengelyes masina közti különbség. A homlokfal a 320-asról került át a rövidebb "tesóra": a V160-asok eleinte gömbölyded mellső kialakítással épültek - nem véletlenül hívták őket Lollobrigida után "Lollónak"...

A majd' két Nohabnyi erőforráspáros a fentebbi videó alapján igencsak karakteres hanggal bírt, pláne, ha épp le volt szerelve a hangtompító. Az az igazi "bass drop", amit 1:00 után hallunk, nem az, amikor valami DJ bohóckodik :)

18 komment

Címkék: youtube vasút technikatörténet

A vezérlőterem, amit legtöbben csak filmekből, klipekből ismerünk

2016.11.01. 07:00 :: Hamster

A Kelenföldi Erőmű látótávolságban van a lakásomtól, mégis, eddig csak videóklipen és képeken láttam közismert régi vezérlőtermét, mert valahogy mindig lemaradtam az időnként megrendezésre kerülő nyílt napokról. Nemrég aztán Jazzcool barátom szólt, hogy szeptember második hétvégéjén a Miénk a ház! sorozat keretében ide is el lehet látogatni. Évek óta gondolkoztam azon, hogy kéne szervezni ide egy túrát, most meg csak egy mailt kellett küldenem, és már meg is volt az időpont :)

kelenfold_terem2.jpg

A tömb tizenéve használaton kívül áll (az erőmű többi része még működik), gyakorlatilag ki is ürítették, csak a vezérlőterem maradt meg többé-kevésbé egyben. Erősen leromlott állapota ellenére felismerhető, hogy igényesen tervezett-kivitelezett épületről van szó, ...

kelenfold_lepcsohaz.jpg

... amit ráadásul jó erősre is építettek, így minden elhanyagoltsága ellenére kibírja a látogatók tömegét :) Egyébként jó volt az érdeklődők hadát látni; jó, hogy az ilyen túráknak is kialakult a kultúrája Budapesten!

img_8243.JPG

Ahogy írtam, az épület nagy részét kipakolták, de néhány kapcsolóelem még a helyén volt, főleg a földszinten, ahol egy sor ilyen "szarkofág" állt a fal mellett - állítólag annak idején múmiás folyosónak hívták a helyet az itt dolgozók.

img_8248.JPG

Az igényesség nem csak azon látszik, hogy nem egy bazi nagy kockát építettek gépháznak, amibe belepakolták a transzformátorokat, hanem hogy igyekeztek a természetes fényt minél mélyebben beengedni az épületbe. Például az emeleti folyosók padlója is üvegtéglákból volt kirakva.

19 komment

Címkék: énblog budapest képek építészet technikatörténet xi.ker

Po-2, a kétfedelű lopakodó

2016.06.10. 15:00 :: Hamster

img_5013.JPG

Amikor gyerek voltam, csak régi képekről, és elsősorban a "Repülés" című újságból tudtam, hogy volt egyszer egy olyan repülőgép, hogy "pokettes". Apu Marinéniként vagy Varrógépként hivatkozott rá - utóbbiként a hangja miatt, előbbiként pedig azért, mert a II. világháborúban nők repültek vele, nem is akárhogy.

Flight! PO-2 RA-0790G (9385206146).jpgBy Aleksandr Markin - Flight! PO-2 RA-0790G, CC BY-SA 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=30807662

Amikor a gép 1928-ban - még U-2-es típusjelzéssel - először repült, senki sem gondolt rá fegyverként: kiképzőgép volt, amit mezőgazdasági célokra is használtak. A háborúban ehhez hozzácsapódott a futár, megfigyelő és mentő funkció, aztán 1941-ben a szükség törvényt bontott, és elkezdték bombavetésre használni. Természetesen se sok robbanóanyagot szállítani, se pedig pontosan célozni nem lehetett vele, viszont olyan lassan repült, hogy az ellenség gépei vagy túlfutottak rajta, vagy átestek. Állítólag a német és finn földi erőket erősen kikészítette, hogy az éjszaka közepén bármikor megszólalhatott a motor kelepelése: a gépek levett gázzal besiklottak a cél fölé, ledobtak pár gránátot, aztán gázt adva, a fák fölött pár méterrel elpöfögtek.

Two PO-2 in flight. (9363769823).jpgBy Aleksandr Markin - Two PO-2 in flight., CC BY-SA 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=30807724

És ez a furcsa hadviselés a jelek szerint nem avult el egyhamar: az ötvenes évek elején, a koreai háborúban az akkor a tervező után már Po-2-esnek hívott gépek több kategóriával korszerűbb gépeket is el tudtak pusztítani ugyanezzel a technikával - a földön. Ekkoriban a vadászgépek ráadásul még gyorsabbak voltak, azaz még kevésbé tudták a célkeresztjükbe varázsolni az öreg kétfedelűt - és hiába terjedt el a radar használata, a vászonborítású, részben fa szerkezetű oldtimerekről nem sok jel verődött vissza...

5 komment · 1 trackback

Címkék: énblog videó képek budaörs goldtimer oldtimer repülőgép technikatörténet lhbs po-2

Sószóró motorkocsi, sódaráló, és egyéb közlekedéstörténeti érdekességek Münchenből

2016.06.03. 18:00 :: Hamster

Ha az előző részben felbukkant "postamotorkocsi" nem lett volna elég szokatlan, itt a következő érdekesség: sószóró motorkocsi. Sőt: sódaráló! De ezen felül láthatunk gumikerekű munkagépeket, működő jegyautomatákat, favázat, prototípus metrókocsit, és néhány buszt is. Mind múzeumi darab, pozitív értelemben:

Kék-fehér (és narancs) kincsek tárháza II.
A müncheni közlekedési vállalat (MVG) múzeuma 2014 nyarán

2 komment

Címkék: busz németország múzeum tömegközlekedés villamos münchen technikatörténet hampage