Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

augusztus 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Ez megy most

  • Udo von Schmetterling: @Hamster: Szerintem igen. Mivel a teraszunk a sínekre nézett,elég sok ilyen kis gépet láttam.Nem tolongtak rajta a nép... (2017.08.21. 18:58) Északi parti felhozatal
  • Hamster: @haromegesztizennegy: Biztos eltűnt a füst, mert csak gázadásra csinálta, azért fotóztam utána gyorsan. (2017.08.21. 14:41) Északi parti felhozatal
  • haromegesztizennegy: Az első képről egy videó kéne. A kormolásról az első képen érdemes lett volna tudni, vajh' csökkent-e indulás után ah... (2017.08.21. 12:23) Északi parti felhozatal
  • Hamster: @Udo von Schmetterling: Mindig meglep, hogy ilyenkor is vannak Bz-k, de gondolom a Ukk-Tápolka-Keszthely viszonylaton,... (2017.08.20. 20:57) Északi parti felhozatal
  • Hamster: @nyelv-ész: Na, Fradista Utazóval együtt kezdem azt hinni, hogy tényleg valami párhuzamos univerzumban nőttem fel. Oké... (2017.08.20. 20:49) Dürnstein
  • Hamster: @Fradista Utazó: Én gyűűűűűlölöm, ha rajta vagyok egy fotón, gyakorlatilag volt hosszú hajú lázadós :D korszakom, amir... (2017.08.20. 20:47) Dürnstein
  • Udo von Schmetterling: Irigyellek az osztrákiai,meg a felvidéki túra miatt. Ezen a nyáron jutott 3 nap szabdság meg annyi plusz meló néhány f... (2017.08.20. 16:54) Északi parti felhozatal
  • Fradista Utazó: @Hamster: Figyelj, nem tudom, te hogy nőttél fel. Én annak idején, tizen-huszonéves koromban, ha hazajöttem valahonnét... (2017.08.20. 12:35) Dürnstein
  • nyelv-ész: @Hamster: Dia? Ahhoz gondolom, diavetítő is kellett, nem? A papírképeket meg lehetett vinni és mutogatni bárkinek. A ... (2017.08.20. 11:44) Dürnstein
  • Hamster: @nyelv-ész: A dia nem volt olcsóbb? A nyoclvanas évek közepéig nálunk is az ment, azt gondoltam azért mert a jó dia és... (2017.08.20. 11:03) Dürnstein
  • Utolsó 20

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  3. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  4. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  5. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  6. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  7. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  8. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...
  9. "It was a good time to be 27"Már írtam arról, milyen nagyszerű dolog, hogy a különböző külföldi villamosbarátok nem egyszerre jártak Magyarországon, mert így szinte teljesen mást láthatunk Geoffrey Tribe '69-es, Peter Haseldine...
  10. Budapest és Miskolc utcáin járva '76 februárjában1976 fontos év volt a budapesti villamosokról készült képeket illetően: akkor látogatott ide először Ab van Donselaar, Tim Boric, és akkor kezdett rendszeresen idejárni Heinz Heider. Ez egyszerűen...

Címkék

103 (6) 125év (6) 2624 (12) 41-es (6) 424 (7) abszurd (26) Ab van Donselaar (34) agyhúgykő (55) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (61) autók (66) bach (5) balaton (24) basel (7) bbc (8) bécs (36) belgium (11) bengáli (12) berlin (134) berlini fal (20) bkv (42) blog (27) budai vár (24) budaörs (35) budapest (706) budapesti pillanatok (39) buék (8) busz (65) c50 (5) c64 (12) caf (10) city lights (66) class 56 (7) commodore (16) csak egy kép (34) csak egy videó (238) csehország (17) csehszlovák (5) csörgő (8) cukiság (32) debrecen (24) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (29) életmód (6) elveszett (30) énblog (298) énzene (17) építészet (61) építkezés (20) épület (13) érdekesség (14) erfurt (7) esti városkép (8) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (10) felhők (26) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (25) film (8) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (13) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (8) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (25) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (55) gitár (28) gmap (12) goldtimer (5) gondolatok (10) gőzmozdony (17) gyermekvasút (17) haditechnika (10) hajó (37) hampage (249) hamster (5) hangszerek (9) hármashatárhegy (5) helikopter (10) hév (23) híd (29) (22) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (116) idegenforgalom (21) ikarus (22) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (8) karikatúra (5) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kép (6) képek (664) képregény (94) kérdés (6) kirándulás (11) kisföldalatti (10) kiskörút (5) kisvasút (38) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (315) kritika (70) kulfoldi szemmel (60) lánchíd (7) last ninja (5) látnivaló (10) lengyelország (36) lhbs (24) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (13) m4 (15) maci (6) mackó (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (5) mátyás-templom (6) máv (34) medve (7) metál (9) metró (40) miskolc (23) mittudoménmi (9) MOD (7) morál (11) morgás (124) mozdonyok (5) mozi (5) mtp (7) muki (10) münchen (24) műrepülés (8) múzeum (41) nagypolszki (6) németország (280) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (31) nosztalgia (176) nürnberg (19) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (10) NZA (8) olaszország (13) oldtimer (63) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (35) pályahiba (6) pályaudvar (22) panoráma (105) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (10) popkultúra (109) pozitívum (12) pozsony (12) prága (7) programajánló (25) púpos (12) queen (10) r.i.p. (10) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (21) relax (12) repülés (118) repülőgép (40) repülőgépek (59) repülőnap (31) repülőtér (11) retró (27) rock (63) s-bahn (10) semmering (7) SNL (14) sorozatok (15) soundcloud (11) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (18) szlovákia (23) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (185) társadalom (5) tatra (12) taurus (6) technika (32) technikatörténet (33) tehervonatok (5) tél (11) templom (12) tévéműsor (27) thin lizzy (5) Tim Boric (13) tömegközlekedés (317) történelem (27) trainspotting (29) trolibusz (46) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (87) überzenészek (16) utazás (258) utcakép (146) uv (29) vár (10) várnegyed (8) város (363) városkép (83) városliget (8) vasút (339) vélemény (10) vicinális (13) vidám park (5) videó (620) villamos (572) vlog (7) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (229) zene (162) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

A reklámok, melyek által megtanultam angolul

2017.08.12. 07:00 :: Hamster

Most önfeledt, kritika nélküli nosztalgiázás következik, különösebb mondanivaló nélkül, egy korábbi hasonló bejegyzést utánozva. Már meséltem arról, '87 végén mekkora dolog volt, hogy a lakótelepi kábeltévén megjelent a Sky Channel, és hogy gyakorlatilag nulla angoltudásomból azt bámulva lett valami használható (na jó, a C64 is segített). A rajzfilmek és vígjátékok valós időben megértése azonban nem volt olyan egyszerű, mint a reklámok dekódolása, márpedig reklámból rengeteg volt; sok szót innen tanultunk meg tesómmal. Ma már rendkívül idegesítőnek találom a műsorok közbeni reklámblokkokat, az akkoriak iránt viszont nosztalgiát érzek - aki rendszeresen olvassa ezt a blogot, biztos nem lepődik meg ezen, csak azon gondolkodik el, hogy mit csinálhattam, mielőtt felfedeztem a nosztalgiázást...

Ez itt alap: magyar idő szerint talán este hétkor kezdődött hétköznapokon a sitcom-blokk, melynek tipikus képviselője volt az I dream of Jeannie az ifjú Jockey Ewinggal, és a Three's Company - ezek ajánlójával kezdődik a videó. Utána viszont indulnak a reklámok, melyekkel kapcsolatban talán az a legfurcsább, hogy milyen hosszúak/lassúak a maiakhoz képest. Itt szeretném megemlíteni, hogy a Vasfüggöny mögül milyen hihetetlenül szuper dolognak tűnt az a Handycam, amit elsőnek mutogatnak, és hogy 12 évesen mennyire tetszett a göndör hajú csaj a rákövetkező spotból ;) 3:11-nél pedig egy olyan önpromó keződik, melyből még ma is el tudom mondani a telefonszámot... biztos nem láttam hatmilliószor! Érdekesnek találom még, hogy a kezdő "NEXT..." háttere esti (sötét alapon csillagok), a záró "SKY... Europe's number 1"-szignálé viszont napközbeni (felhős kék ég) - én úgy emlékeztem, ezek mindig a napszaknak megfelelőek voltak. És nem, nem vagyok autista, hogy ilyeneket megjegyeztem :)

A szövegértés egyébként nem mindig volt tökéletes, a fentebbi blokkból például csak most értettem meg, mit mond Oscar Goldman a Bionic Woman ajánlójában: "Do you realize how much money we could make if I patented you as a household tool?".

De nem csak angolul lehetett tanulni, hanem hollandul is - a 3:46-tól kezdődő PSA eléggé belém vésődött, bár csak azért értettük, mert alá volt feliratozva angolul. A Sky ekkor majdnem annyira holland volt, mint angol, holland szöveget ennek ellenére csak reklámokban lehetett hallani. A 15 perces válogatás végén egyébként az egyik leghangulatosabb reklám is szerepel, amit valaha láttam: egy kávéé. Persze hatásvadász és klisés, de hát melyik reklám nem az?

3 komment

Címkék: énblog reklám youtube nosztalgia popkultúra sky channel super channel

Miért nem divatosak nálunk a tévés humorista párosok?

2017.08.07. 07:00 :: Hamster

Szubjektív gondolatok következnek, úgyhogy kérem, senki se írja le, hogy az nem humor, amit én szeretek, mert a humor az, amit ő szeret, mert ez nem így működik :)

A humort alapvetően csak fogyasztani szeretem, túlgondolni nem, most mégis ezt fogom tenni - rájöttem ugyanis, hogy milyen jól működnek Angliában a kétfős felállások - Fry&Laurie, French&Saunders, Jones&Smith, Mitchell&Webb, Walliams&Lucas (a Little Britain duója), Dempsey&Makepeace -, miközben itthon semmi hasonlót nem látok. És most nem előadókra gondolok, hanem olyanokra, akik a műsort is maguk írják (ezért esik ki Hacsek és Sajó, Jenő és Lujza, stb, stb), és tartósan együtt dolgoznak.

Tehát nem pusztán a humor alapvető páros felállásáról (Markos-Nádas, Stan és Pan, Starsky és Hutch, tudom, ez a poén már volt) van szó, ami azért alakult ki, mert a párbeszéd, az interakció a legegyszerűbb út egy poénhoz, hanem azokról a duókról, akik évekig, akár évtizedekig együtt ontják a tévéműsorokat.

Persze nálunk is vannak ilyenek időnként. Talán a Bagi-Nacsa páros volt legközelebb az angol felálláshoz, de ők valahogy soha nem fogtak meg engem. Illetve van a Szomszédnéni Produkciós Iroda - de Fry&Laurie vagy Mitchell&Webb szintű műsorok biztosan nem jutnak eszembe.

Inkább az a jellemző, hogy van egy főszereplő, mondjuk teljesen levegőből kapva egy Pálvölgyi János, aki elsősorban Terebes István, Liptay Gergely, Srunkó Tarnabás, Pinkó Séter és mások jeleneteit adja elő (bár nyilván van saját inputja is). Nincs is ezzel semmi baj, lehet remek a végeredmény, de valahogy nem ugyanaz, mint amikor nem csak egyvalaki van reflektorfényben. 

10 komment

Címkék: vélemény youtube humor

Beállás Gary Moore-ral

2017.08.02. 07:00 :: Hamster

Természetesen koncert előtti beállásról, soundcheckről van szó - Gary-re a másik fajta nem is volt jellemző :) 2003-ban történt, hogy hősünk úgy döntött, a Montreaux-i Jazz Fesztivál helyett inkább a Whitesnake nevével fémjelzett Monsters of Rock turnéra megy el. Szerény véleményem szerint bár örvendetes döntés volt, hogy a blues helyett egy turné erejéig visszatért a rockhoz, a hármas felállás (dob-basszus-gitár/ének) szerintem kevés volt: hiányzott a billentyű és a második gitár, hiányzott a háttérvokál, és még konkrétabban hiányzott Neil Carter. Persze nem állítanám, hogy vékonyan szólt volna Gary gitárja, mert megdörrent rendesen, ahogy ezen a videón is hallhatjuk:

Az első jelenetben egy Les Paullal (ahogy elnézem, egy Gary Moore Signature modellel) próbálja ki a Parisienne Walkways "örökké szóló" hangját, majd előkerül egy fehér/krém Explorer, és azon próbálgatja a különböző hangzásokat. Érdekes, hogy egy Explorert választott "fegyvernek", hiszen az se nem Stratocaster, se nem Les Paul, márpedig egész karrierje során ez a kettő volt a legjellemzőbb rá (pár évnyi Charvelt leszámítva - persze volt egy rakás egyéb gitárja is akkoriban). A basszus beállás után végighallgathatjuk a Shape of things-t, ami SZVSZ a valaha volt egyik legjobb feldolgozás - még Jeff Beckénél is jobb, pedig az is mennyivel jobb volt, mint az eredeti Yardbirds (ezen a videón a híres Timmy Page is szerepel:).

LiveAtMonstersOfRock.jpg
By Source, Fair use, Link

A három részből álló szóló meg az egyik legjobb gitárszóló a nyolcvanas évekből - nem teljesen értem, Gary miért tagadta meg sokáig ezt a korszakát. Az énekhangja ugyan megy fel annyira, mint régen, de azért élő felvételnek így is marha jó. 6:08 után pár másodpercig az a gitárhangzás annyira metál, hogy lepattannak róla a golyók - az igazi poén viszont ezután jön, amikor 6:32 körül elkezd kamu reggae-t játszani, jamaikai akcentussal :)

Ezután megint előkerül a Les Paul, és egy kis hülyéskedés után 7:09-től jön a Thin Lizzy-féle Don't believe a word Gary-féle verziója - az, amelyik csak a végén gyorsul be. Egyébként ez tulajdonképpen pont annyira Thin Lizzy, mint a gyors változat, hiszen demóként felvették egy embrionális verzióját akkor, amikor Gary épp a bandában volt; végül aztán mégis inkább Gary első szólólemezére (ami persze igazából a második volt), a Back on the Streetsre került fel. Egy kis erősítő-állítgatás is belefér  - külön érdekesség, ahogy a gyors részben az ikergitáros hangzást egyetlen hangszeren emulálja. Viszont kicsit rozsdásnak tűnik a játéka, van pár hamis hang, ami elég meglepő tőle.

Legalább ennyire érdekes az interjú, amit valószínűleg az előbb látott beállás után készített vele Neville Marten, aki a próba során ott állt mellette a színpadon. Róla azt kell tudni, hogy eredetileg gitárokat javított előbb a Gibsonnál, majd a Fendernél, aztán elkezdett gitáros újságokba írni, '89/90 körül pedig összehaverkodott Gary-vel. Valószínűleg ezen előélet miatt az interjú jobb az átlagosnál: a kérdések érdekesek, Gary pedig nem sieti el a válaszokat, rendesen kifejt mindent.

Talán meglepő, talán nem, hogy Gary mennyire lépést tartott a kortárs rockzenével: ismerte a Linkin Parkot, a Kornt, a fia ajánlása nyomán SOAD-ot hallgatott, csípte a White Stripest... ötven évesen nyitottabb volt az új dolgokra, mint én harmincasként :)

9 komment

Címkék: zene gitár youtube rock gary moore

Az első Gary Moore lemez 1973-ból

2017.07.24. 07:00 :: Hamster

Sok éve egyszer írtam Gary Moore első saját néven kiadott (ekkor már szerepelt két Skid Row korongon) lemezéről, pontosabban annak első, címadó nótájáról. Be kell valljam, ez az egyik legritkábban hallgatott LP-m tőle - az 1978-tól 1989-ig tartó korszaka valahogy jobban bejött. Nemrég viszont újból meghallgattam ezt az albumot, és teljesen másmilyen volt, mint amire emlékeztem. Valószínűleg megváltozott a zenei ízlésem azóta, hogy valamikor 20+ éve először ledaráltam kazettáról - az első számot leszámítva mintha egy még soha nem hallott anyag szólt volna.

Erősen érződik a kísérletezés a dalokon, sok mindenbe belefogott egyszerre - de hát még csak 20-21 éves volt, naná, hogy nem tudta pontosan, mit is akar csinálni. Ezzel együtt a fentebbi dal, a Time to Heal akár a kései blues-rock lemezeken is lehetett volna - azt leszámítva, hogy az énekhangja még kicsit csiszolatlan.

Ehhez képest a "Spirit" című 17 perces opuszban annyi mindent találni: a későbbi Thin Lizzy-re hasonlító ikergitárt, a Colosseum II-re jellemző tekerést, fura ütősöket, és olyan részeket, amiket én félművelten Santanásnak mondanék, pedig lehet, hogy csak közös bálványuktól, Peter Greentől jöttek... aztán időnként akár Pink Floyd is lehetne, a hetvenes évek első feléből. Mindenkinek ajánlom a szám végighallgatását, de a fentebbi videó egy szintetizátoros résztől indul a dal közepén, mert Gary későbbi karrierjét tekintve talán ez a meglepőbb. Újabban nagyon bejönnek nekem a vintage szintik, így az egész rész - minden Floyd-os vagy egyéb hasonlóságon túl is - nagyon tetszik, el tudnék pár lemeznyi ilyesmit hallgatni! Szerintem a billentyűs is megérdemli, hogy leírjam a nevét: Jan Schelhaas. Mindenesetre ez teljesen más világ, mint az előbb belinkelt szám, nem? És mindeme kvázi-progresszivitás után a lemez egy slide-os "ló legel a síromon"-blues képlettel végződik... ami 2:04-nél egyszercsak átmegy vidám bugiba:

9 komment

Címkék: énblog zene youtube rock szinti gary moore

Craig Ferguson: Scottish Rite Temple Stomp

2017.07.08. 07:00 :: Hamster

Oké, akiknek az a-ha sok volt, azoknak itt a másik véglet... sort of. Alapvetően az ilyen punk jellegű dolgokat nem szeretem, de ha Craig Ferguson csinálja, Jonesy bohóckodik mellette egy szép Les Paul Custommal, a végén pedig a TARDIS is felbukkan, akkor csak megnézem annyiszor, hogy a végén már azt kívánom, adják ki lemezen :)

A szám eredetileg szelídebben szólt, így a fentebbi videó azt bizonyítja, hogy egy kis torzított gitár mindennek jót tesz. Amúgy pedig hihetetlen, hogy lassan három éve nincs már az egyetlen nézhető talkshow!

2 komment

Címkék: zene tv youtube rock popkultúra craig ferguson

Take on Meeee... or this song

2017.07.06. 07:00 :: Hamster

A sötét és furcsa (valójában túlságosan is színes, viszont tényleg furcsa) nyolcvanas években volt egy norvég banda, amelyik azzal lett híres, hogy a BKV tévéreklámjainak háttérzenéjét csinálta:


4:08-nál le lehet állítani a videót - eredetileg azt szerettem volna, ha magától megáll, de a blog.hu szerkesztőfelületének parserén változtattak valamit, és most mindig átkonvertálja az ehhez szükséges "&" karaktert, emiatt nem tudom megadni neki, hol álljon meg :-/

Na jó, azt a "tiririririri-tiriririri" effektet az elején és a végén lehet, hogy nem a norvég banda csinálta, de a többit igen - az ezután kapott jogdíjakból vették meg első magánrepülőgépüket :) Amit eddig leírtam, az persze mind hülyeség, hisz az a-ha természetesen nem a magyar reklámok miatt lett híres, hanem mert tényleg fülbemászó popzenét csinált. A fentebbi reklámban szereplő "Take on Me" a nyolcvanas évek egyik legikonikusabb dala lett, és bár akkoriban nagyon utáltam, ahogy az osztálytársnők elolvadtak az együttes énekesétől, a zene még nekem is tetszett. Azt viszont csak most, hogy felütöttem a wikipediát, tudtam meg, hogy nem elsőre lett ilyen a nóta. Eredetileg más volt, nagyon más:

A későbbi a-ha kétharmada 1981-ben még egy Bridges nevű együttes tagjaként kezdett összerakni egy "Juicy Fruit Song" nevű dalocskát, ennek egy részletét hallhatjuk fent. Bár az első hangok alapján nem gondolná az ember, de aztán tényleg beindul az a bizonyos riff! Ha kicsit feszesebben játszották volna, akár progresszívnak is elment volna ez a muzsika, így inkább csak szinti-punk :)

1982-ben már a-haként, Morten Harket énekessel vették fel a "Lesson One" című demót. Nem csak a cím nem stimmelt a későbbi slágerhez képest, hanem nagyjából semmi se: a szinti hangzása borzasztó, Harket néha beleüvöltözik a dalba, a bridge pedig teljesen semmilyen, csak lassítja az amúgy sodró lendülető dalt.

28 komment

Címkék: zene pop youtube retró szinti popkultúra nyolcvanas évek

Gary Moore kicsit másként

2017.07.02. 07:00 :: Hamster

Ezen a videón alaposan meglepődtem: vélhetően egy turné nürnbergi állomásán mentek oda Gary Moore-hoz még 2010-ben, hogy egy Top Gear-jelleggel szakszerű ;) műsor keretében válassza ki, szerinte melyik autó szól szebben a Zeppelinfeld kulisszái közt: egy M3, egy Jag XK vagy egy Corvette Z06. A hülye alapötlet (naná, hogy a legnagyobb motorú, legarcbamászósabb kocsi lesz a legdögösebb hangú) ellenére jó érzés a szokásostól eltérő környezetben, ráadásul vidámnak látni Gary-t. Nem vette túl komolyan a dolgot :)

(Aki nem tud németül, annak van angol alámondásos verzió is!)

3 komment

Címkék: youtube autók gary moore

Gibson Les Paul - a világ legsikeresebb sikertelen hangszere, első rész

2017.06.07. 07:00 :: Hamster

Vannak tárgyak, melyek rég túlléptek valós használati értékükön, és önmagukban is értelmezhető jelenséggé váltak. Aki nem rajong az autókért, az is tudja, mi az a Ferrari; aki nem foglalkozik repüléstörténettel, az is tudja, hogy néz ki egy zeppelin - és aki nem rajong a rockzenéért, az is látott már Gibson Les Pault:

Viszont onnan, hogy 1952-ben eladták az első Gibson Les Paul Modelt, korántsem vezetett egyenes út odáig, hogy manapság nem sok olyan zenészt találni, aki életében legalább egyszer ne játszott volna ilyen gitáron. Az elkövetkezőkben erről a hosszú és kanyargós útról szeretnék mesélni, leszögezve, hogy az írást (sajnos) nem támogatta sem a Gibson Inc, sem a márka hazai forgalmazói. Ja, és bár néha szerepelni fognak olyan szavak a szövegben, hogy húrláb meg hangszedő, igyekezni fogok nem túlszakmaiaskodni a mesét :)

Az ötvenes évek eleje: egy új kor hajnala

A negyvenes-ötvenes évek fordulója egészen érdekes lehetett az amerikai gitárosoknak: szemtanúi lehettek annak, ahogy az üreges testű gitárokat leváltják a tömör testűek (szüleink szójárásával: "lapgitárok"). A modern elektromos erősítés hajnalán még előbbiek voltak előnyben, mivel alapból erősebben szóltak - viszont hajlamosak voltak a gerjedésre, nem kivánt rezgések, felhangok produkálására. A hangszedők fejlődésével aztán a negyvenes évek végére elérkezett az ideje annak, hogy ezeket a mellékhatásokat kiiktassák.

Bár az első tömör testű gitárokat már korábban elkészítették, a forradalom élén a Fender állt: a cég Broadcaster, majd Telecaster néven sorozatgyártott hathúrosai úgy letarolták a piacot, hogy a nagy múltú Gibson vezetői már a megélhetésüket kezdték félteni. Pedig néhány évvel korábban egy kísérletező kedvű zenész, bizonyos Lester William Polsfuss megpróbálta rábeszélni őket egy hasonló gitár kifejlesztésére, de ők elégedettek voltak akkori modelljeikkel, melyek egyébként valóban meglehetősen sikeresek voltak. Az ES-175-öst például 1949-ben mutatták be, és máig gyártják:

Gibson ES 175 - Vintage

A Gibsonnál alószínűleg azt gondolták, hogy a Fender csavarozott nyakú hangszerei rosszabb minőségűek, mint az ő ragasztott nyakúik, így senkinek nem fognak kelleni...  aztán be kellett látniuk, hogy tévedtek.

Az első Gibson Les Paul, a "Goldtop"

A közvélekedéssel ellentétben az ellencsapásnak szánt gitárt nem a már említett Lester Polfuss - művésznevén Les Paul - tervezte, hanem a cég saját csapata, Ted McCarty vezetésével. Les ugyan kísérletezett tömör testű gitárokkal, de ez alatt azt kell érteni, hogy előbb egy darab sínt, később pedig egy tömör fagerendát használt. Utóbbira alul-felül egy hagyományos gitár darabjait szerelte, hogy a fura jószág hangszernek nézzen ki:

A Gibsonnál konzervatívabban álltak a dologhoz: ők találták ki a test anyagát (Les juhart szeretett volna, de állítólag túl nehéz lett volna, ha az egész abból van) és alakját (Les lapos testet gondolt, a Gibsonnál viszont rábeszélték a domborúra). A zenész annyit kért, hogy a hangszer látványos legyen; nemsokára egy majdnem kész hangszert kapott az exkluzív szerződés mellé. Több helyen olvasni, hogy mire ő a képbe került, már előrehaladott stádiumban volt a "Ranger" névre hallgató projekt - ha a kísérletező kedvű zenész nem bólint rá az együttműködésre, lehet, hogy ma ezen a néven ismernénk ezt a gitárt! Ez persze csak üres találgatás, hiszen rábólintott az ajánlatra, és 1952-ben megjelent a piacon a Gibson "Les Paul model" első generációja:

Les a feleségével, Mary Forddal bohóckodik ezen a videón valamikor az ötvenes években - a páros minden nap többször (!) megjelent az amerikai képernyőkön, hatalmas publicitást hozva a hangszernek. Egyébként látszik, hogy a gitárok meg vannak bütykölve, pontosabban nem teljesen egyeznek meg a széria gyártmánnyal -  Les később se hagyta abba a kísérletezést, mindig átalakított rajtuk valamit. Ami nem vehető ki a fekete-fehér felmen, az az, ...

31 komment

Címkék: zene gitár youtube popkultúra technikatörténet hangszerek gibson les paul

Zenebohóckodás szép régi hangszereken (is)

2017.05.01. 01:59 :: Hamster

Az elmúlt másfél hétben nem nagyon volt erőm itthon a gép előtt ülve bármit is produkálni (fáradtság + sikerült megfáznom), inkább csak bámultam ki a fejemből, és sűrűn klikkelgettem a youtube által javasolt videókra. A múltkor így találtam rá a két hülye angolra, angol hülyére, most pedig Phil X-re. Ha jól gondolom, egy hangszerbolt promó videóiról van szó, melyekben a session zenészként, illetve Richie Sambora-pótlóként elhíresült fickó elvileg egy-egy eladó hangszert mutat be, gyakorlatilag viszont inkább csak csinálja, ami épp az eszébe jut. Itt például egy 1958-as Les Paul Junioron, tehát egy ezer éves (eredetileg) olcsó gitáron, ami egyátalán nem erre készült, játssza el a modern gitározás alapművét, Eddie van Halen Eruptionjét:

Alapvetően olyan, mintha egy betépett húszéves szórakozna, holott a "srác" itt már 43 éves volt! Nem tudom, más hogy van ezzel, de jó látni, amikor valaki ennyire szó szerint veszi azt, hogy a gitáron játszani kell, nem csak zenélni :) Komolyabbra fordítva a szót, érdemes az elejétől végignézni a videókat, mert a hangszerekről is meg lehet tudni érdekes dolgokat, és nem csak marháskodás folyik!

Persze komolykodás helyett miért ne lehetne egy ES-355-ösön Randy Rhoads-t (Ozzy-t) játszani? Mondjuk, amikor nem jön össze valami, azon ő is jókat röhög, mert hát valljuk be, nem mindig jön össze minden :) Egyébként belehallgattam a fickó saját zenéibe is, de azok nem fogtak meg, pedig alapvetően elég jó hangja van:

Szólj hozzá!

Címkék: zene gitár youtube rock hülyeség szünetjelzés helyett

_A_ tudományos-fantasztikus zene, harmincvalahány év után újra :)

2017.04.17. 23:25 :: Hamster

Két éve összedobtam egy - reményeim szerint - a hetvenes-nyolcvanas évek szintetizátorzenéire hajazó darabot. Ez ugyan nagyon nem az én műfajom, de gyerekkoromban mindig ilyenek szóltak a magyar tévé tudományos-ismeretterjesztő műsoraiban, és hiányzott ez a fura, gépies hangulat. Jó volt felidézni, és kipróbálni, tudok-e hasonlót csinálni. Az akkoriban hallott zenék nagy részét sikerült azonosítani az internet segítségével, de volt egy konkrét szám, amit sehogy se sikerült fellelnem, pedig nagyon meg volt tapadva a koponyám belső falán. Interszitivel beszélgetve kiderült, hogy ő is tudja, melyikről van szó, és velem ellentétben ő meg is találta a youtube-on - annyira megörült neki, hogy rögtön átküldte, én meg szintén örülök, úgyhogy megosztom mindenkivel a harmincvalahány év utáni újra-felfedezést :) Más is emlékszik erre? Delta: áttörés a sejtgyógyászatban egy tokiói klinikán, új robotokat állítottak üzembe egy japán autógyárban, új sebességrekordot döntött a sinkanszen... utólag úgy rémlik, akkoriban csak Távol-Keleten találtak fel dolgokat, és mindegyik bemutatását ez a szám festette alá:

Az a vicc, hogy végighallgattam több tíz órányi szintetizátorzenét, de nem találtam meg ezt - valószínűleg azért, mert annyira nem gondoltam volna, hogy Vangelisről van szó, hogy a tőle származó zenékre alapból nem kattintottam. Igazából ez a fajta zene továbbra sem a szívem csücske, de meg kell hagyni, rettentő hangulatos darab! Vagy csak a gyerekkori emlékek miatt érzem így?

9 komment

Címkék: énblog zene youtube retró szinti