Nézem a tévéreklámokat, és már a kölcsönök közönsége is jól láthatóan kasztokra osztódott. Van az egyik, a burzsuj, aki költözik, nyaral, lakást bútoroz újra, aztán megint költözik, az új lakást újrabútorozza, és közben kikapcsodásként plazmatévét vesz karácsonyra. Ehhez a csoporthoz tartozik az Ödönbank családja a búgó hangú családapával, és persze Nyuszómuszóék. A másik oldalon van a szegény család (már a második a konkrét reklámkampány során; gondolom az első annyi hitelt vett fel, hogy már az előző kasztba tartozik), ahol elszakadt a gyerek ruhája, elromlott a mikrosütő, és akiknek emiatt házhoz hozzák az emberes kamatra adott gyorskölcsönt.
A két halmaz nyilván valóságos társadalmi csoportokat fed le (gyanítom, hogy a második népesebb), de egy közös van bennük: a végén mindkettő a gatyájáig el fog adósodni. Mert hát a reklámban nem (sem) mondják el nekik, hogy a hitel az olyan, hogy vissza kell fizetni. Sőt, többet kell visszafizetni, mint amit kaptál. És ez csak akkor éri meg, ha tudod, hogy később több pénzed lesz, mint most egyben - vagy ha most akarsz valamit, amit egyben nem tudsz se most, se később kifizetni. Előbbi ízlés kérdése, utóbbi akkor éri meg, ha döntő beruházást csinálsz: mondjuk indítasz valami vállalkozást, ami visszatermeli a pénzt, vagy lakást veszel, ami megéri az eladósodást. Namármost: ha viszont valaki mindig csak veszi fel a hiteleket, mint csöves az eldobott cigicsikkeket, akkor abból behajtás lesz meg szülőkhöz hazaköltözés (amiből elég keveset látunk a tévében, pedig érdekes felüdülés lenne: reality reklámshow). De erről nem szól senki és semmi: te csak fogyassz, vásárolj, legyen neked is új kocsid, kenyérsütőgéped, plazmatévéd, házimozid, ne gondolkozz a jövőn. Aztán ha nem számoltál jól előtte, esetleg Svájcban huncutkodtak az alapkamattal, akkor majd mész a híd alá lakni.
Szerintem ezt kéne a suliban tanítani, nem a citromsav-ciklust, és akkor esetleg jutnánk is valahova.
Ez megy most