Az ilyen írásokat a művelt svédek unauthorised fan fiction-nek hívják. A műfaj célja semmiképpen sem az eredeti alkotók kenyerének elvétele, hanem a tiszteletadás előttük. Meggyőződésem, hogy ha a kreatív elmék ezen csapata pár ezer kilométerrel nyugatabbra talál egymásra, ma nem Bauer ügynökről írnának a világ tévéújságjai, hanem Bordás Attiláról. Ehelyett nálunk a sorozat további sorsa erősen kérdéses. Amíg a helyzet rendeződik, valamikor réges-rég, egy távoli galaxisban az alternatív folytatás tovább gördül.

A fekete Audi csikorgó gumikkal fékezett az angyalföldi rendőrkapitányság előtt. Jobban mondva látótávolságban tőle, mert tovább nem tudott volna menni, lévén az utca le volt zárva.
-Nahát, egy ismerős! Avasson be, mi történik itt!-szólította meg a legközelebb álló alakot a hátsó ülésről meglepő frissességgel kipattanó Kolonics.
-Bomba- és terrorfenyegetés miatt kiürítették és körbezárták a kapitányságot.-válaszolt Alter, akin szokásához híven nem látszott, hogy hivatalból van itt, vagy csak véletlenül járt erre. Mindenesetre most automatikusan elkezdte követni az idős férfit, aki megindult a belső kordon irányába, közben folytatva a kérdezősködést:
-A terrorelhárítók és egyéb speciális szakszolgálatok elfoglalták a helyüket?
-Á, őket már nem engedték be!
Kolonics egy picit lassított.
-Nem engedték be őket? Miért?
-Már mondtam: bomba- és terrorfenyegetés miatt kiürítették és körbezárták a kapitányságot!
-De ha nem ők, akkor kik?
-Bordásék.
Kolonics egy picit megállt, majd továbbindult.
-Azt hittem, Attiláéknak szabadságot adtam.
-Erre jártak, és szolgálatba helyezték magukat.-vont vállat Alter, aki igazából Vida volt.
-De miért nem adták át a terepet a specialistáknak?
-Mert velük csak egy őrnagyot küldtek, Bordás meg kijelentette, hogy ezredesként ő a rangidős, a Különleges Műveleti Csoport portfóliójába belefér az eset kezelése, aki meg mást gondol, keresse meg Bokrost.
-Ez nem normális.-állapította meg Kolonics.
-Az lehet, de nem ő adott saját magának egy majdnem mindenki felett álló különleges egységet.-emlékeztette a titkosszolga.
-Azt lehet tudni, milyen fenyegetésről van szó?
-Telefonosról. Az embereink már dolgoznak rajta, hogy kiderítsék, ki és honnan hívott.
-Miért nincs eredmény, miért csak "dolgoznak rajta"?
-Mert sose fogják tudni azonosítani a mobilomat.

Kolonics megállt.
-Maga volt az? De miért?-kérdezte.
-Mert Bordásnak nincs lenyomozhatatlan mobilja, nekem meg van.
-Úgy értem, miért segített neki egy ilyen marhaságban?
-Mert megkért rá!
-Jól van, próbáljuk meg értelmesebb mederbe terelni ezt a beszélgetést!-javasolta Kolonics-Mi a sztori?
-Bordás beszélni szeretett volna Zsigmonddal.
-Miért nem hívta fel?
-Mert nem volt telefontéma, amit mondani akart.
-Akkor miért nem ment be hozzá a kapitányságra?
-Mert ki lett tiltva az épületből.
-A magyar rendőrség egyik ezredese ki van tiltva a magyar rendőrség egyik kerületi kapitányságáról.-ismételte el lassan Kolonics.-Félek megkérdezni, de elkezdett érdekelni: miért?
-Mert szóváltásba keveredett az ezredes... a másik ezredes úrral két órával korábban.
-Szóváltásba?
-Állítólag igen gyorsan leamortizálódott pár iroda is, de nem akadt tanú, aki aláírta volna a jegyzőkönyvet.
Kolonics hirtelen nagyon megindult. Elérték a kordont:
-Vele vagyok.-mutatott Vidára, és azzal a lendülettel félretolta az ott álló rendőrt.
-És maga miért mehet be?-fogta meg a titkosrendőr karját a némileg döbbent őrszem.
-Mert én meg vele vagyok.-vont vállat Alter, és ő is berobogott a kapitányság épületébe.

-AZONNAL ÁLLJANAK MEG, VAGY LÖVÖK!-csattant egy ellentmondást nem tűrő hang a lépcsőházban.
-Szerintem nem fog, legalábbis ha van egy kis esze.-ment tovább Kolonics.
-Tábornok úr, jelentkezem.-reagált kicsit szerényebben Juli. A két hívatlan vendég felvágtatott az emeletre.
-ÁLLJ, VAGY LÖVÖK!-hallatszott egy újabb hang valahonnan a folyosókanyarulat végéből.
-Asszem most maga jön.-engedte előre Vidát Kolonics.
-Tönkretennéd az új pulcsimat?-kiáltott előre amaz.
-Frímen, te meg mit csinálsz te itt?-jelent meg a sarkon túl Kriszta vigyorgó feje.
-Bordás nem mondta, hogy én is újra a fedélzeten vagyok?
-Nekünk azt mondta, Ilcsik intézi a fedezést az NBH részéről.
-Fedezést... Fedezést?-motyogta Kolonics-Versenyre tenyésztenek, vagy igahúzónak?
-Jelentkezem, tábornok úr!-kapott észbe a szőke lány-Ha Attilát keresi, a kapitányi irodában van.
-Siessünk, hátha még nem verte teljesen agyon Zsigmondot.-lépett ki Kolonics.
-Á, már rég elengedte őt.
Kolonics ismét megállt.
-Vida, nem azt mondta nemrég, hogy Attila vele beszélni jött ide?
-Gondolom már megbeszélték, amit akartak.-vont vállat a kérdezett.
A nyugdíjas rendőrfőnök összehúzott szemekkel nézett rá:
-Magának hogy nem mentek még tönkre a ízületei a sok vállvonogatástól?
-Speciális edzésprogramunk van, ebben mi vagyunk a legjobbak Európában!

-Á, helló, Dénes! Sejtettem, hogy beugrasz!-örült meg Bordás-Kávét?
-Attila, neked agyadra ment a Balaton-felvidék? Sajnálom, hogy nem tudtam hamarabb odaérni, de ezt a bulit, amit most csinálsz, nem biztos, hogy el tudom simítani! Mi ez a história egyátalán?
-Zsigmond bezárta a Mosoly utcát.-dőlt hátra a székben Bordás.-Én meg bezártam a kapitányságot.
-És az jó neked, ha a következő körben majd téged zárnak be?
-Nem, de mivel még vagy két-három napig nem lesz kapitányság, a feladatok ellátása végett vissza kell helyezni működésbe a Mosolyt, Móriczékat meg visszatenni aktív állományba, és ez most nekem elég.
-Két-három napig?-nézett a szobában levők arcába felváltva Kolonics.-De hát tudjuk, hogy nincs bomba, nincs fenyegetés!
-Még nincs, de Ilcsik bármelyik pillanatban meghozhatja!
-Meg is jöttem, tessék, egy darab bombának látszó tárgy.-nyitott be az emlegetett a szobába, és némi erőlködés után lerakott valamit az asztalra.
-Ez mi?-nyújtogatta a nyakát Bordás.
-Lejárt szavatosságú vegyifegyver.-biccentett büszkén Ilcsik-Herceg irodájában találtuk, miután örök nyugállományba vonult. Ha kiderül, hogy egy ilyen van az épületben, tutira napokig takarítgatni fognak. Nagy túró lesz itt, nem munka!
-Nem lesz ebből bajunk?-lépett hátra reflexből Kriszta.
-Ebből?-nézte a hengeres tárgyat Kolonics-Ebből nem, mert üres. De abból, hogy idehoztak egy ilyet, már lehet.
-De ki mondaná el bárkinek is, hogy mi hoztuk ide?-vont vállat Bordás.
-Amennyire ismerem, Zsigmond biztosan felsorakoztatja majd ellenetek a nehéztüzérséget, azok meg majd csak találnak valakit, aki köpni fog! Én meg majd megint irogathatom alá a titkos parancsokat.
-Zsigmond nem téma, jót beszélgettünk, amikor már túl fáradtak voltunk az ordibáláshoz. Tetszett neki ez a buli, elismerte, hogy győztünk.-legyintett az egykori kommandós.-A jelek szerint nem véletlenül kapta a Vidocq becenevet, még a fénymásolót se kell kifizetnem, amivel bedobtam az ablakát, amikor nem akart beengedni!
-És most hol van?
-Elment infót gyűjteni nekünk erről-arról.
-Még ő segít neked?-csodálkozott el kicsit Alter is ezen a fordulaton, pedig rá nem jellemző, hogy meglepődjön.-Mit csináltál vele?
-Elmeséltem a minapi éjszakai túlélőtúránkat. Aztán daloltam kicsit Hercegről, meg a telefonjairól, amik miatt mindig mindent megúszott, no és persze a Rózsahegyi-dokumentumról. Miután megismerte az előzményeket, még bocsánatot is kért, hogy izélgetett bennünket a Mosoly utca miatt. Jó arc, szerintem a következő gyerekemnél majd őt kérem fel keresztapának.
-Ja, ő meg téged consigliere-nek.-vigyorgott Ilcsik.
-Mi pedig boldogan élünk, míg meg nem halunk...-jelezte frusztrációját Kolonics.
-Dénes, te miért izgulsz? Nyugdíjas vagy, most se kellett volna idejönnöd.
-Nem vagyok nyugdíjas!-emelte fel a hangját amaz-Ma reggel azonnali hatállyal visszahívtak, és rám osztották a Kiemelt Jelentőségű Ügyek Nyomozóirodájának felállítását!
-Hogy tudtak rábeszélni, hogy otthagyd Szombathelyt?-döbbent meg Bordás.
-Mindig lehet rám hatni azzal, hogy a hazának szüksége van rám.-mosolyodott el a tábornok-Ráadásul így én lettem az első vezérezredes a testület újkori történetében. Csak azt nem tudom, hogy ha itt is beválok, hova tudnak még előléptetni!

A szobában csend lett.
-Vezérezredes?-kérdezte halkan Bordás.
-Igen, vezérezredes. Miért?
Bordás nem felelt semmi, csak lehajolt, és Kolonics cipőjét nézte. Aztán felegyenesedett.
-Dénes, téged átvertek, ha csak szolgálati kocsit kaptál!-jelentette ki.-Emellé a rendfokozat mellé tutira jár, hogy pár centivel a felszín felett lebeghess!

-Sajnálom, Yoshi bácsi, de Attila... már hogy Bordás ezredes úr nincs bent.-magyarázta Johnny a sebtiben újranyitott Mosoly utcai örsön.
-Tudom, fiacskám, pont ezért jöttem éppen most. 
-Ezt nem nagyon értem, ha lehetek őszinte...
-Talán jobb is.-legyintett a testes figura-Azt szeretném, hogy átadd neki ezt a borítékot.
-Jó, ez még talán menni fog. Mi van benne?
-Fényképek. Tudod, utazgattam kicsit az országban, láttam ezt-azt, gondoltam, ő is örülni fog, ha látja, merre jártam.
-Ja, turistafotók?-nyugodott meg a nagydarab rendőr-Hegyek, várak, templomok?
-Aaaz, az. Meg pár ijedt rendőr, és néhány szétlőtt zsoldos egy elhagyatott lőtéren, valahol a Balaton-felvidéken. De most már tényleg mennem kell, szervusz, fiacskám!

"Tűzvonalban", karakterek, helyszínek, alaphelyzetek © Fonyódi Tibor, FilmArt, Magyar Televízió.
Képek: hogyvolt.blog.hu