Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság
Zene
Saját zene

Naptár

május 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Végállomás, leszállás!Ez itt a bevezető hűlt helye. Normál esetben nyakatekert módon kellene felvezetnem, hogy mi a bejegyzés témája, és miért az, ami, de most egyszerűen csak pár érdekes régi képet szeretnék mutatni Ab...
  3. BUMM nincs, de (majdnem) minden más abból a korszakból itt van :)A jelek szerint az elmúlt hónapokban egy kő alatt éltem (esetleg szatyorban), mert teljesen elment mellettem, hogy az archive.org nem csak elkezdte összegyűjteni az univerzum összes C64-es programját,...
  4. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  5. Cégérek, táblák és neonok a hetvenes-nyolcvanas évek külvárosi utcáinJó régen nem csináltam már "régi képes" bejegyzést, de a minap valami mást keresve rámjött, hogy folytatást csináljak egy régi képmutogatós írásnak, melyben hirdetésekkel, neonreklámokkal...
  6. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  7. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  8. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  9. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  10. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...

Címkék

103 (7) 1233 (5) 125év (7) 2624 (13) 2806 (6) 41-es (7) 424 (8) abszurd (26) Ab van Donselaar (40) agyhúgykő (61) airway (96) álhír (5) állatkert (11) álom (5) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (88) autók (73) bach (5) balaton (29) Balt Korthals Altes (5) basel (7) bbc (8) bécs (43) belgium (11) bengáli (19) berlin (158) berlini fal (20) bkv (46) blog (28) brno (9) brüsszel (5) budai vár (25) budaörs (39) budapest (746) budapesti pillanatok (41) buék (8) busz (76) búvár (9) c50 (10) c64 (16) caf (10) city lights (70) class 56 (7) commodore (17) csak egy kép (36) csak egy videó (251) csehország (31) csehszlovák (13) csörgő (8) cukiság (33) debrecen (25) demó (6) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) dízel (6) doctor who (42) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (32) életmód (6) elveszett (31) énblog (378) énzene (18) építészet (66) építkezés (22) épület (15) érdekesség (18) erfurt (7) esti városkép (8) ezres (6) fan fiction (12) favázas (11) feldolgozások (11) felhők (26) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (33) film (11) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (15) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (9) freddie mercury (7) füsti (6) gary moore (31) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (59) gibson (9) gitár (34) gmap (14) gmunden (5) goldtimer (6) gondolatok (11) gőzmozdony (25) gyermekvasút (25) haditechnika (13) hajó (41) hampage (300) hamster (5) hangok (5) hangszerek (11) hármashatárhegy (5) havazás (5) helikopter (11) hév (27) híd (29) (31) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (116) idegenforgalom (21) ikarus (28) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (14) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (9) karikatúra (5) kassa (8) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kelet-berlin (5) kép (6) képek (775) képregény (94) kérdés (8) kirándulás (11) kisföldalatti (11) kiskörút (5) kisvasút (43) ki vagy doki (13) klasszikus zene (5) köd (20) köln (34) kölni dóm (5) közlekedés (337) kritika (71) kulfoldi szemmel (69) lánchíd (7) lanovka (6) last ninja (6) látnivaló (11) lengyelország (37) les paul (6) lhbs (25) linz (9) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (14) m4 (15) maci (6) mackó (6) magas tátra (7) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (35) medve (7) metál (9) metró (41) miskolc (24) mittudoménmi (9) mk48 (5) MOD (7) morál (11) morgás (125) mozdonyok (15) mozi (6) mtp (7) muki (10) münchen (25) műrepülés (8) múzeum (48) nagypolszki (6) németország (306) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (43) nosztalgia (212) nosztalgiabusz (21) nosztalgiavillamos (67) nürnberg (20) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (13) nyugat-berlin (6) NZA (8) olaszország (26) oldtimer (84) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) ozzy osbourne (6) pályahiba (6) pályaudvar (30) panoráma (108) paródia (5) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (16) popkultúra (116) pozitívum (12) pozsony (26) prága (11) programajánló (26) púpos (13) queen (14) r.i.p. (12) rádió (5) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (21) relax (12) repülés (124) repülőgép (42) repülőgépek (72) repülőnap (34) repülőtér (18) retró (32) rock (72) rocktörténet (5) róma (15) s-bahn (14) semmering (9) skoda (5) sky channel (5) SNL (15) sorozatok (15) soundcloud (12) spotting (18) st.pölten (5) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (20) szliács (5) szlovákia (72) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (193) társadalom (5) tatra (14) taurus (7) technika (52) technikatörténet (42) tehervonatok (10) tél (13) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (8) Tim Boric (14) tömegközlekedés (342) történelem (29) totalcar (5) trabant (5) trainspotting (59) trolibusz (51) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (87) überzenészek (17) utazás (296) utcakép (159) uv (35) vár (11) várnegyed (8) város (383) városkép (86) városliget (8) vasút (420) vélemény (13) vicinális (13) vidám park (5) videó (707) villamos (627) vlog (7) vonat (5) wachau (5) woltersdorf (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (258) zene (186) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

A kettévágott Berlin - téboly föld alatt és felett

2011.03.18. 18:12 :: Hamster

A Fal fizikai létrejötte

Előzmények: a második világháború végétől 1961-ig

A nyugati hatalmak nem tudtak érdemben reagálni az 1961. augusztus 12. éjszakájától felhúzott határzárra; katonáik csak megfigyelték a történéseket, nem avatkozhattak be. "Nem valami szép megoldás, de még mindig sokkal jobb, mint egy háború" - sommázta a helyzetet J.F. Kennedy ("It's not a very nice solution... but a wall is a hell of a lot better than a war" - ezt a mondását nem emlegetik olyan gyakran, mint sok másikat).

2010-03-08-berlin-mauer-by-RalfR-12
A Fal korai inkarnációjának építése a Brandenburgi kapu előtt: a résztvevő katonák is szögesdrót mögött vannak, a fegyveresek egy része pedig nyilvánvalóan a többi fegyveres/építő felügyelése végett van ott. (Forrás: Wikimedia Commons)

Ez év októberében ugyan kis híján kitört az új világháború, amikor amerikai és szovjet tankok szemeztek egymással a Checkpoint Charlie-nál, de végül a nagyhatalmak rendezték saját előjogaik helyzetét, a Fal ezzel elfogadott ténnyé vált. Hogy miért emeltem ki, hogy csak a saját dolgaikat rendezték? Például mert a Fal által szétszakított családok tagjainak először 1963 karácsonyán nyílt lehetősége egymás meglátogatására, és utána is csak kérvényezés után volt erre lehetőség (persze a nyugatiaknak kellett a keletiekhez jönniük - az engedélyeket pedig postásnak öltözött Stasisok adták ki). Hiába voltak sorompók a Falban, azok nem nyíltak fel csak úgy akárkinek...

2010-03-20-mauer-berlin-by-RalfR-03
A halálsáv "keresztmetszete" a nyolcvanas években, már a jellegzetes, előregyártott beton elemekkel és őrtornyokkal (Forrás: Wikimedia Commons)

A fel első verziói improvizáltak voltak; mindent felhasználtak bennük, ami rendelkezésre állt: bontott tégla, betondarabok, szögesdrót... Ezután fokozatosan építették ki azt a gyilkos műszaki rendszert, amit a rendszerváltás sok évvel később elsöpört: lebontották a Falhoz közeli épületeket, széles, jól megfigyelhető (és belőhető) sávot alakítottak ki az "elsődleges" és a "hátországi" fal közt, a hetvenes évek közepétől kezdve pedig beépítésre kerültek az előregyártott betonból készült, L alakú szegmensek, a tetejükön a megkapaszkodást megakadályozni hivatott domború résszel. 

És ez "csak" a felszín volt - mi történt a kiterjedt berlini S- és U-Bahn hálózattal, mely addig szektorhatároktól függetlenül járta be a várost?

A sínek, melyek talán még a végtelenben sem találkoznak

A tömegközlekedés működése természetesen nem véletlenszerűen alakult át: Karl Maron, az NDK belügyminisztere a Fal születésének előestéjén, ismeretlen jövőbeli dátumra vonatkozó parancsot adott ki, hogy hol/kinek/mit kell csinálnia "X időpontban". Pontosan előírta, meddig közlekedhetnek a keleti, és meddig a nyugati vonalak, kinek mit/hogyan kell lezárnia és (fegyverrel) őriznie azután. A legfurcsább helyzet a belvárosban adódott, melynek nagy része a szovjet zónához tartozott, de úgy, hogy közben három oldalról a nyugati hatalmak szektorai vették körül. Egy betüremkedés volt ez a közlekedési hálózat kellős közepébe:


A Fal felépítése után állandósult helyzet. Az U6 és U8 (a rajzon a mai számozást és neveket használom) áthaladtak a Nyugat-Berlinbe betüremkedő, keleti fennhatóság alatt álló régi belváros alatt, az U2 véget ért a nyugati oldalon, majd attól teljesen függetlenül közlekedett keleten is, az U1 pedig az eredeti végállomása előtt nem sokkal lett elvágva. Aki nem érti, mit akarnak jelezni a színes négyzetek Friedrichstrasse pályaudvar neve mellett, gyorsan olvasson tovább!

A Fal a szovjet szektorhatárt többé-kevésbé követte (volt, ahol  például egy kisebb saját részt "kizártak", és mivel jogilag az a terület nem volt Nyugat-Berliné, a nyugati anarchisták törvényen kívül álló birodalmat alapítottak rajta, ami addig tartott, amíg a nyugati oldal meg nem vásárolta a telket a kemény valutáért szinte mindenre kapható keleti oldaltól), így nagy meglepetések nem voltak, pontosan ki tudták jelölni a közlekedés határait is. Érdemes egy mai Berlin-térképet magunk elé véve ujjal bejárni, hogy nézett ki akkoriban a tömegközlekedés a belvárosban (az elkövetkezőkben a mai számozást és helymegnevezéseket használom):

  • Az U1 (a fenti rajzon kék vonal) csak nyugaton közlekedett, mivel a Warschauer Strasse végállomás a Spree túloldalán volt, így kelethez tartozott.
  • Az U2 (a rajzon piros vonal) a nyugati oldalon nem ment el a Potsdamer Platz-ig sem, mivel az pontosan a határzóna alatt volt. A "túloldali" vonal - az eredeti vonal keleti része - se jött el odáig, hanem egy kicsit arrébb, a Mohrstrasse-nál végállomásozott. A Potsdamer Platz alatti alagútrészt - keletről - kocsitárolásra használták, természetesen különösen megbízható járművezetők alkalmazása mellett.
  • Az U6 áthaladt Kelet-Berlin alatt, de csak a Friedrichstrasse-nál állt meg, ahol a világ legzavarosabb átszállóhelye alakult ki, kamerákkal, ügynökökkel és valutás büfékkel a peronon. Erről a sorozat következő részében fogok írni!
  • Az U8 is áthaladt a keleti oldal alatt, még hosszabban is, mint az U6, de nem állt meg sehol sem.
  • Az észak-déli S-Bahn nagyrészt alagútban haladt át Berlin-Mitte alatt, és szintén csak a Friedrichstrasse-nál állt meg.
  • A kelet-nyugati, Stadtbahn-nak nevezett vasútvonalat, melyen S-Bahn forgalom is volt, kettévágták. Hol másutt, mint a Friedrichstrasse-nál! Az állomás szerepe hármas volt: volt nemzetközi, távolsági és tranzitforgalom (a tranzit itt a Nyugat-Berlin és Nyugat-Németország közti speciális forgalmat jelentette), illetve indult kelet és nyugat felé is S-Bahn innen. Természetesen alaposan elzárva egymástól - itt még egy bonyolultabb tolatási művelethez is határőrségi engedély kellett...

Ahogy azt láthatjuk, számos nem használt állomás jött létre a város alatt, ezeket a népnyelv szellemállomásnak nevezte.

Szellemállomások

Az ilyen megállóhelyek feljáróit lefalazták: a peront csak "keletről" nyitható páncélajtón át lehetett megközelíteni, az áthaladáskor lassító "nyugati" szerelvényeket általában csak kukucskálónyíláson át figyelték (de mivel keleti fennhatóság alatt voltak az állomások, adott esetben a peronon is posztolhattak volna, csak hát ugye akkor az őröket is őrizni kellett volna). A világítás minimális volt, a peron szélét éles szögekkel kivert deszkával fedték le. Az űrszelvényben (leegyszerűsítve: az alagút/állomás fala és a járművek közti rés) se hagytak esélyt szökésre: sodródeszkák és szöges akadályok gondoskodtak arról, hogy ne lehessen elbújni a peron alatt, vagy mondjuk a kocsik tetején kijutni a "demokratikus Berlinből". Illetve hát miket is írok: papírforma szerint a bejutni akaró nyugati ügynökök ellen kellett mindez!

Berlin Wall at Bernauer Strasse, 27 August 1962
Bernauer Strasse, 1962: a francia szektor és a józan ész határa (Forrás: Flickr)
Link ehhez az állomáshoz ma.

Hogy a vonatok keleti területen járnak, azt a szektorhatár vonalában fehér felfestés jelezte, melyektől kezdve az alagútban a kelet-berlini közlekedési vállalat volt az úr. Ha a vonat lerobbant a keleti városrész alatt, az utasoknak nem volt szabad elhagyniuk a kocsit, míg a keleti biztonságiak által kísért műszaki segély oda nem ért. Állítólag majd' három évtized alatt csak egyszer fordult elő, hogy a lentragadt utasokat a felszínre engedték, és buszokkal vitték tovább nyugatra! Előfordult az is, hogy a keleti oldal jelzői tilosat mutattak, ekkor a metró értelemszerűen nem haladhatott be a keleti oldal alá, akár több órán át sem. Mivel a kommunikációt nem vitte túlzásba a BVG-Ost, még fél nappal egy ilyen spontán vágányzár után is csak találgatni tudtak a nyugatiak, mi lehetett az oka a fennakadásnak; valószínűleg síntörés, mert a forgalom újraindulása után hegesztőberendezést láttak az egyik állomáson...


Az NDK megpróbálta kitörölni az emberek tudatából a nyugat-berlini tranzitforgalmat: az értelemszerű lefalazásokon és berácsozásokon túl a térképeken se szerepelt többé, hogy a keleti vonalakon kívül még két metró- és egy S-Bahn alagút is van a város alatt!

Bundesarchiv Bild 183-10280-0001, Berlin, U-Bahnhof Walter-Ulbricht-Stadion

Fontos tudni, hogy az NDK nem jószívűségből engedte át maga alatt a nyugati vonatokat, hanem mert Nyugat-Berlin "kemény valutával" fizetett a lehetőségért. A lerobbant keleti gazdaságnak szüksége volt erre a bevételre, úgyhogy az elvtársak szépen félretették ideológiai aggályaikat, és tartották a markukat. Ugyanez volt a helyzet a S-Bahn esetében is, mely - mivel a keleti vasút üzemeltetésében állt - nem pusztán közlekedési eszköz volt, hanem fontos valutabevételi forrás. Emiatt aztán ez lett a nyugati dac egyik célpontja: "aki az S-Bahnnal utazik, az fizeti a szögesdrótot" jeligére a nyugat-berliniek elkezdték kerülni a városi gyorsvasutat. Nem csak nem-utazással, hanem párhuzamos buszjáratok indításával, az átszállási kapcsolatok fel nem tüntetésével, később pedig közel párhuzamos metróvonalak építésével gyakorlatilag minimalizálták az S-Bahn szerepét a nyugati oldalon. Bár a birodalmi vasút keleti vezetője kétségbeesett nyílt levelet intézett a nyugat-berliniekhez, hogy ne hagyják cserben őket, a vasút innentől kezdve csak vitte a keletiek pénzét! És bár próbáltak vonalak bezárásával, a szolgáltatás ritkításával spórolni, nem volt sok lehetőségük: a négyhatalmi egyezmény ugyanis nem csak megvédte a DR szolgáltatási jogát, hanem elő is írta azt - tehát az S-Bahnnak közlekednie kellett akkor is, ha senki nem használta! Végül 1984-ben a városi vasút átkerült a BVG kezelésébe (ez a rövidítés akkor már csak a nyugati oldalt jelentette, mert a keleti oldali BVG-t még 1969-ben átnevezték BVB-nek), de igazán csak az egyesítés után talált magára.

Bár a "szellemállomások" használaton kívül álltak, azért a látszatra adni kellett: a Schwarzkopffstrasse metróállomás tábláit például lezárása ellenére is "up-to-date" tartották: először 1951-ben Walter-Ulbricht-Stadtion-ra nevezték át (lásd a képet jobbra), a Fal szellemi atyjának tiszteletére, majd 1973-ban, mikor a politikus halála után kiesett a párt kegyeiből, ismét táblát cseréltek: Stadion-der-Weltjugend. Pedig ezeket a táblákat kelet-berlini civil nem is láthatta!

Folytatás: Friedrichstrasse - olcsó pia és a Könnyek Palotája

Források: szóbeli közlések, http://www.berliner-untergrundbahn.de/, http://de.wikipedia.org, http://www.stadtschnellbahn-berlin.de/

157 komment · 2 trackback

Címkék: közlekedés történelem berlin németország tömegközlekedés vasút berlini fal

A bejegyzés trackback címe:

https://hamster.blog.hu/api/trackback/id/tr142638299

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Fallal és anélkül, első rész 2016.01.28. 19:05:45

Pár hete írtam arról, hogy Berlin folyamatosan változik, és lassan eltűnnek azok a foghíjak, melyeket a Fal lebontása hozott létre. Persze az az igazság, hogy egy 160 kilométer hosszú, helyenként legalább 20-30 méter széles foghíjról beszélünk, ami nem...

Trackback: Friedrichstrasse: olcsó pia és a Könnyek Palotája 2011.03.22. 19:21:24

Berlin - téboly föld alatt és felett, III. rész Előzmények: Berlin gyorsvasúti rendszere a Fal felépítése után A jelek szerint az NDK egykori vezetői az ideológiát könnyen félre tudták tenni, amikor pénzről volt szó: a Friedrichstrasse-i vasút-, U- és ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kellemes kis összefoglaló, kössz.
emlékszem, valamikor a '80-as években "nyugati" útlevéllel többször is mentem át S-bahn-nal Nyugat-Berlinbe keletnémet márkáért vett jeggyel. mindkét oldalon ugyanannyiba került a jegy, valami 2-2,20M körül lehetett. (1 DDR márka = 4 Ft. 1 DMark = valahol 25-30 Ft. körül)
Mindig érdekelt hogy oldották meg a metróközlekedést a kettészakított Berlinben, köszi a posztot!
hams, dobd félre az életed, és nyomás írni a folytatást :)
Kis színes:
Nemrég volt egy film az elválsztósáv területén felszaporodott nyulakról, akik rászabadultak a városra a fal lebontása után.
89 húsvétján jártam Kelet-Berlinben. Mentünk át ezeken a szellem állomásokon, esküszöm a Top Secret jutott eszembe, már csak a kutyaugatás hiányzott. A Fridrichstrasse-nál meg tényleg elég nagy káosz volt, legalábbis nekem. Azokat az arcokat sose felejtem el, akik irigykedve néztek a kígyózó sorból, amikor mi, magyarok a nemzetközi útlevelünkkel mentünk a zöld folyósó felé.
Azóta voltam Berlinben, kerestem ezeket az emlékeket, de nagyon eltűntették. Hála Istennek.
J.F. Kennedy ("It's not a very nice solution... but a wall is a hell of a lot better than a war" - ezt a mondását nem emlegetik olyan gyakran, mint sok másikat).

"Ich bin ein berliner!"
www.youtube.com/watch?v=_Pjn5E6yOKo&feature=related

Érdekesség, hogy ezt a Fal mellett (kb 300 méterre!) mondta el!
Igényes írás, köszönet érte! Elgondolkodtató viszont, hogy miért számít ennyire kuriózumnak ez itthon. Az a gyanúm, a hazai, immár 20 éve "szabad" média még mindig falaz az elvtársak embertelen, kommunista diktatúrájának. Talán nem véletlenül hallani, olvasni keveset nálunk a Berlini Falról. Azt ugyanis nem olyan könnyű elvtársilag megmagyarázni, mint a "gulyáskommunizmust".

Tényleg! A Nyugat-Európában nagy sikerrel vetített Check Point Charlie asszonya című filmet miért nem mutatták be nálunk a mozik, a tévék?!
Tud erről valaki valamit?
"az engedélyeket pedig postásnak öltözött Stasisok adták ki"
- Erre van forrásod?

/Nem kukacoskodásból kérdezem, de mivel sokat tudok az ottani rendszerről, ezt speciel eddig nem hallottam./
Képzeld kedves posztíró! A Stasi valószínűleg ráállt a blogodra, meghekkelte és kiszedi a komcsiknak kínos bejegyzéseket - ahogyan az enyémmel is tette!
Segítek neked és újra beírom, ahogyan már fenn volt:
:-)

ninimimi 2011.03.18. 22:26:43
Igényes írás, köszönet érte! Elgondolkodtató viszont, hogy miért számít ennyire kuriózumnak ez itthon. Az a gyanúm, a hazai, immár 20 éve "szabad" média még mindig falaz az elvtársak embertelen, kommunista diktatúrájának. Talán nem véletlenül hallani, olvasni keveset nálunk a Berlini Falról. Azt ugyanis nem olyan könnyű elvtársilag megmagyarázni, mint a "gulyáskommunizmust".

Tényleg! A Nyugat-Európában nagy sikerrel vetített Check Point Charlie asszonya című filmet miért nem mutatták be nálunk a mozik, a tévék?!
Tud erről valaki valamit?
" L alakú szegmensek,"

Az 'L' alakú szegmens hosszas kísérletezés eredménye volt, és azért lett ilyen, mert a kísérletek azt mutatták ki, hogy ezt a legnehezebb járművel áttörni. Elvileg egy dezertáló tankot is meg tudott volna állítani.
@ninimimi: Attól, hogy paranoiás vagy még nem biztos, hogy nem üldöznek.
Nagyon durvák voltak a keleti oldalról kilincs nélküli ajtók a Friedrichstrassei átkelőnél, az S-Bahnon posztot cserélő szerelvényvezetők, majd a szabadság: Bahnhof Zoo. Igaz, nem az első megálló volt. Még durvább volt a Chekpoint Charlie közúti átkelőhely. Emlékszik még valaki Nyugat-Berlinből a Museum's Kneipe kocsmára? És az Alexandersplatzon vizes virsli vizes sör megvolt?
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: Ezt az "Ich bin ein Berliner"-t azért meglehetősen tét (és értelem) nélkül mondta. Nem mondom, hogy lett volna egyszerű megoldás, de ezen felül semmit nem tett: a status quo maradt, ahogy volt, a berliniek maradtak kétfelé vágva, őt meg eközben ünnepelték, amiért mondott egy tipikus politikusi semmit...
@ninimimi: Gyaníthatóan azért, mert tv-film, és még nem ingyenes a kereskedelmi adók számára. (2007-es)

@fórumtag:
A cimboráimat, és engem 80-ban erősen lehajítottak az utolsó keleti megállónál.
@Panther_V: Köszönet a Stasinak, hogy másodszorra fenn hagyta a szövegemet. Így már nyugodtabban alszom, bár azért aggódva figyelem a nagy fekete járműveket és a hekkereket.
Hiába, ilyen ez a paranoia. Főleg, ha van alapja.
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: Két helyen olvastam. A wikipedia - amit én se ismerek el forrásnak alapjában véve, de a német wiki három fényévvel jobb a magyarnál, és kettővel az angolnál - azt írja, hogy keleti rendőröket vagy keleti határőröket nem akartak volna beengedni nyugatra, így maradtak a keleti postások mellett, akik meg persze nem azok voltak. Így hirtelen guglizva még találtam egy blogbejegyzést, amiben valaki visszaemlékszik, hogy gyerekkorában egy iskola udvarán postások adták ki az engedélyt, hogy átmehessenek látogatóba. Valószínűleg megoldották okosba: a nyugatiak elmondhatták, hogy nem engedtek keleti határőrt/rendőrt át, a keletiek meg büszkék lehettek magukra. Amilyen szemét egy kor volt, szerintem a nyugati oldalon az ördögöt is beengedték volna, ha azért cserébe láthatják a keleten ragadt családtagjaikat :(
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: Persze, igazából zseniális hadi találmány volt, csak hát. Amúgy az Andrássy út 60. előtt meg lehet szemlélni egy ilyen elemet a teljes valójában, ami azért érdekes, mert odakint általában be vannak ásva, ahogy használták őket, itt viszont talapzaton áll.
Csak dicsérni tudom a posztot, de aztán nem elbízni magunkat! :-)
@Hamster: Kennedy egy ideallista volt, de megvolt benne az a lángész, hogy elkerülte a háborút a Szovjetunióval. Egy mondatban így tudnám sűríteni a Kennedyről alkotott véleményemet.

Akit érdekel a teljes beszéd:
www.historyplace.com/speeches/jfk-berliner.htm

Nyugaton is voltak ügyes propagandisták, ezért maradt fennt ez a beszéd és lett nevezetes, mert ha jól tudom, akkor a Brandenburgi kapunál mondta el, természetesen kelet felé is jó messzire elhallatszott.
Eszement világ volt ez. Várom a hasonlóan érdekes folytatást! :)
Hamster, fantásztisesz blogposzt!
Nekem az ábra is tetszik - elbeszélésekből hallottam a dolgokról, mindig kíváncsi voltam rá, hogy mentek a metrók, de mivel nem ismerem Berlint, nagyon nehéz összelegózni még a netről is.
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: Kennedy idealista volt, de főleg jó marketinges. Az persze mindannyiunknak jó, hogy ő se nyomta meg a nagy piros gombot, de például a kubai rakétaválságnál azért erőteljesebben viselkedett, ide gyakorlatilag csak azért jött el, hogy megéljeneztesse magát (persze az igazán lényeges dolgok e mindenféle tárgyalásokon történtek, úgyhogy nyilvánvaló, hogy egy szónoklat valóban csak jelképes). A valódi háborúelkerülés nem csak Kennedyn múlott, mert a túloldalon az értelmesebbje ugyanúgy tudta, hogy semmi jó nem lenne egy újabb háborúból, mint ő, és Hruscsov is csak ijesztgetett azzal, hogy ő továbblépne, ha szükség lenne rá (a módszert élesben tesztelte Kubában). A legkomolyabb harcok szerintem mindkét oldalon akkor zajlottak, amikor a saját elszállt tábornokaikat kellett kordában tartani, akik valószínűleg nagyon nekimentek volna már az ellennek. Amúgy ha már idealizmus: Disznó-öböl, Vietnám.
@Comandante en Jefe: Hát én is azért döntöttem úgy, hogy lerajzolom magamnak, mert egyik elérhető rajz se tetszett. A maiak nagyon sematikusak, nehéz lett volna a határokkal összehozni őket, a régiek földrajzilag helyesebbek, azaz egy-egy tál spagettik kiborítva az asztalra... A kettéosztás utániakon ugye a nyugatiak nem rajzolták be az S-Bahnt (és néha a keleti vonalakat se), a keletiek meg semmit, ami nem náluk kezdődött és végződött. Persze igazából az én rajzom se nem sematikusan pontos, se nem topográfiailag helyes, de azért "you get the general idea" :)
@retekblog: Az elbízás, hogy elkezdtem csinálni a folytatást? Mondjuk lassan inkább aludni kéne menni :)
tetszett, várom a folytatást!
Egyik kedvenc közlekedési témámat karoltad föl, ezer köszönet érte!

Munkám kapcsán sokat járok ki Berlinbe a BVG-hoz, így aztán kutakodtam már egyet s mást az ügyben. Valóban, a nyomokat mesterien eltüntették, ma már csak elképzelni lehet, milyen volt akkoriban, de nekem ilyen téren jó élénk a képzelőerőm. Nyilván persze hála Istennek, hogy ez a tébolyda már nem létezik, de azért néha belém bújik a kisördög, hogy kár, hogy én már nem láthattam - na persze nyugatról, mert keletről aztán lósz@rt se láttam volna. :-) Mindenképp egy tömegközlekedési unikum volt.

Nekem is meséltek a BVG-sek valamit, ami nincs benne a cikkedben. Mivel a keleti szektor alatti metrószakasz is keletnek minősült, ezért az átmetrózó nyugatiak számára ez ugyanolyan tranzitút volt, mint amikor Nyugat-Berlin és az NSZK között közlekedtek. Viszont keleti területen elvileg bárkit elfoghattak volna a keleti hatóságok, akit bármilyen szempontból veszélyesnek tartottak, ha másért nem is, hát mondjuk azért, mert az illető keletről jutott ki valahogy (mindig volt néhány zseni, akinek sikerült nyugatra szöknie). Így aztán a nyugatiak tettek néhány óvintézkedést. Egyfelől, a keleti terület alatti áthaladást megelőző utolsó állomás előtt mindig hangosan, érthetően be kellett mondani, hogy "Letzter Halt in Berlin West", azaz utolsó megállás nyugaton. De ez nem volt elég, ugyanis ha bárki meghúzta volna a vészféket az utolsó nyugati megállás után, de még a határvonal előtt, akkor nem pótdíj várt rá, mint mindenhol máshol, hanem a vezető köteles volt annak minden vasúttechnikai vonzatával együtt visszatolatni az utolsó megállóba, és ott kinyitni az ajtókat, hogy a keleten magát veszélyben érző egyén biztonságban elhagyhassa a szerelvényt.

Egyébként meg New York metróinak/magasvasútjainak a részletes története a másik mániám annak ellenére, hogy ott még sose jártam. Erről volt-van-lesz esetleg anyagod?
@Gergő77: "Egyébként meg New York metróinak/magasvasútjainak a részletes története a másik mániám annak ellenére, hogy ott még sose jártam. Erről volt-van-lesz esetleg anyagod? "

Én készülök ilyesmivel (évek óta, de most már tényleg...), ha az számít :)
Addig itt van egy Bostonról, szerintem az is érdekes hely:
local.blog.hu/2011/03/07/bumli_europa_a_tengeren_tul

Bocs a reklámért.
Köszi a posztot!
Ilyenkor feltörnek az emberből az emlékek :) Én is U-Bahn-al mentem át nyugat-Berlinbe. A szellemállomások valóban nagyon nyomasztóak voltak. Az átváltással én is jól jártam. Itthon vettünk DDR Markát, melyet szépen 1:5-be váltottak nyugat-Berlinben, így 15 Ft-ot nyertünk D Márkonként, 89'-ban ez komoly pénz volt:)Egyébként biciklibérlés keleten, kétkazettás magnó nyugaton, és suhantunk a biciklivel, és döngettük a Bonanza Banzait, a keletiek megrökönyödésére sztereo magnóból!
(88 és 90 vége között rengeteget jártam Berlinben, mert az akkor köztudott volt, hogy egy hosszú hétvége, utazással, szállásssal jóval olcsóbb és szinvonalasabb, mint itthon maradni(később pedig az akkor itthon már csak protekcióval beszerezhető keleti márka átváltása nyugaton bizosította a komoly ösztöndíj kiegészítést). Hihetetlen, a szoc. tábor átal és persze NSZK támogatással kialakított, dotált árak voltak, szinte nyugatnak tűnt akkor még a hazai válsztékhoz képest. Berlin pedig nekünk, akkori egyetemistáknak ideális buli helyszín volt. Az utazást pedig úgy ütemeztük vonattal, hogy éjjel mentünk, tehát mire felébredtünk, helyben voltunk. A fal a maga céljával, jobb szó híján, megdöbbentő, lenyűgöző volt. Később, már "világútlevéllel" akkor pattantunk át nyugatra, amikor csak kedvünk volt, hiszen mindössze 3 megállóra volt az Alextól, így sokszor már azért is megérte visszaugrani keletre, mert ugyanaz a virsli keleti márkával fizetve nyilván olcsóbbra jött ki, de volt, hogy még wc-zni is visszajöttünk:) Rendszeresen használtuk az S és U Bahnt, így a szellemállomásokat is láttam. Elképesztő. Lassít a vonat, bemondja a megállót, de nem áll meg. Pár méterenként egy-egy 40W-os izzó, méteres pókhálók, stb. Leírhatatlan hangulat. Ugyanez utcaszinten: már aszfalt a lejáró helyén.
Persze a legmegdöbbentőbb a vasúti határ a Friedrichstrasse-n. Le kellett menni a peronról egy aluljáróba, ott volt a határellenőrzés, majd balra fel, a másik peronra. A két peron között volt a kétvágányos sín, egyik a keleti, másik a nyugati végpont, közte szürke acélfal. A nyugati oldalon is, és a keletin is, szinte egymással szemben két kiosk (trafik). De az, hogy mit kapni bennük, egyből tudatta, melyik rendszerben is vagyunk. 89.nyarán még csak azok a keletiek mehettek át, akiknek ún. "utazási engedélye" volt, tehát leginkább a nyugdíjasok, akik, mint szürke verebek álltak szinte, vagy valóban félve és várták az ellenőrzést. Ők hozták aztán az unokáknak a divatos zenéket, csokit, déligyümölcsöt, stb. Azt hiszem, az ő kiszolgáltatottságukat nem fogom elfelejteni soha. Mi magyar egyetemisták, nyugati cuccokban, lazán, mint a Rigalánc, hát, nagy volt a kontraszt... A másik kedvenc, a Checkpint Charlie gyalogos átkelő. Itt csak külföldiek mehettek, NDK. polgárok nem. Ahogy átértünk, kb 50-100 méterre volt balra a Fal múzeum, ahová szocialista ország polgárai ingyenesen mehettek be (gonosz nyugati imperialista bomlasztás) Ott voltak kiállítva azok a módszerek, ahogyan azok jutottak át, akiknek sikerült. Elképesztő ötletek, de gondolom, a Stasi is járhatott arra néhányszor tanulmányúton.
Az is nagyon elgondolkodtató volt, hogy bár az akkori magyar cuccokhoz képest mondjuk egy NDK csoki kifejezetten nyugatiasan nézett ki, mennyire nem tudtak semmit a fal túloldalán élőkről, illetve a megvehető javaikról. Csak két példa: Kindertojást zabált az öcsém az Alexon egy padon ülve. A melletünk ülő NDK papa és gyerek tátott szájja bámulták. Öcskös adott egyet a gyereknek, hát meg kellett magyarázni, hogy az ott belül mi is, és hogy az játék, stb. A másik eset: jönnék haza 89 szeptember végén repülővel(teleplakátolva az egyész keleti szektor a 40 Jahre DDR plakáttokal) Reptéren, talán a szimpatikus, US Army közepes gyalogsági kabát, hozzáillő kiegészítőkkel, vagy talán csak a mosolyom,de elég az hozzá, hogy kivettek a sorból, irány a motozószoba. Fiatal határőr megáll a bal csuklómnál és nézi az órámat, ami egy egyszerű, 10 Dem.-be kerülő Casio "világóra" volt. Kérdezi, ez honnan, mennyiért, stb, látszott rajta, hogy csodaként éli meg a szerencsétlen. Mondom neki, hogy mindössze 10 Dem, ott a beton túloldalán bármelyik olcsó órát áruló boltban dögivel kapható. Átszámolja, hogy az 100 keleti és szinte el sem hiszi. Egy hét múlva omlott a fal. Nem hiszem, hogy ez az esemény a nagy egészre kihatással lehetett, de jó ezen elmélkedni, hány ilyen apróság is lehetett akkoriban.
Bocs, hogy ilyen hosszú lettem, de az akkori két Berlin felébresztette a régi emlékeket, holnap reggelig írhatnám a többit:)
@zassz: írjad, írjad, akár hétfőig is, engem érdekel :)
@maestro1: hát csak néhány, mert most nincs sok időm:
Nemcsak a keleti márka-nyugati márka árkülömbözetre figyeltünk fel, hanem arra is, hogy a nyugati szektor ott állomásozó katonáinak nagyon bejönnek a keleti militáriák. Irány Nagyvárad, ahol kiváló vadászboltok voltak olcsóért, illetve - mivel apám katona volt - a Honvédségnek volt akkkoriban egy KRT nevű hálózata, ahol fillérekért vehettek a katonák cuccokat. Na gondolhatod, hogy rogyásig volt a hátizsák ilyen cuccokkal kifelé menet. De sikerült Krakkóban a Lengyel-Vietnámi Örök Bartásg Társaág (!!!) által üzemeltetett boltban az akkor és ott kapható kétféle (!) termékből is bevásrolni. Egyik a jellegzetes VictorCharlie (vietkong, illetve NVA) parafasisak, míg a másik egyszerű, Vietnámot ábrázoló színes póló volt. Ezeket árultuk a nyugati oldalon, a Reichstag melletti, akkor még üres grundon kialakult bolha és miliratia piacon, állítom, ilyen jó napidíjjam azóta sem volt, pedig most sem panaszkodom. Itt esett meg a következő eset, ami leírva nem tudja visszadni a beszéd hangulatát, de azért megpróbálom: Kétméteres hatalmas ami katona, fekete, jellegzetes elnyújtott alabamai kiejtéssel alkudozik a parafasisakra, mivel apja ott szolgált anno, viszi neki haza azánjdékba. Ekkor pattan oda egy max 145 centis kis sárga csávó, mint kiderült NDK-ban dolgozó vendégmunkás, és hangosan hadarava, valami angolszerű cincogással közli, hogy "vietkongnemjóvietnamnemjó" és vigyorog hozzá, mint p.na az új bugyiban. Néger óriásunk lenéz rá és valami elképesztő mély hangon, nagyon lassan mennydörgi: tuuudjuuk kiiiicsiii sááárgaaa eeembeeer. Hát ne röhögd magad szénné. Végül az üzlet is jól bejött, a katona elvitte az akkor 50 Ft-omban lévő sisakot 40 DEM-ért. Volt olyan fanatikus gyűjtő, aki hatalmas, színes rajzokkal ellátott, a Varsói Szerződés MINDEN cuccáról ellátott könyvvel érkezett és leadta rendelését jövő hétre, én meg itthon nagy nehezen beszereztem. A két Márka átváltására pedig a Zoologische Garten S Bahn megálló környékn lévő arad srácok voltak a legkorrektebbek. Persze volt még akkor behozatali limit, amit úgy "tágítottunk", hogy a papírpénz cigi vastagságúra sodortuk, kibontottunk a puha dobozos Sopi-t, egyet kvettünk középtájról, filter letör, pénz betol, filter rátesz, enyves papírzár visszanyal.
@maestro1: igény szerint még folytatom, az NDK fafejség néhány példájával és az arra történő magyar reakcióval, csak most dolgom akadt, így kiszállok egy időre.
komoly munka, nagyszerű poszt! és zassz "alposztja", személyes emlékei remek kiegészítés.
@Gergő77: "Letzter Halt in Berlin West"
Erről az előző részben volt szó, de nem akartam nagyon belemenni a részletekbe. Amit én olvastam, azok alapján ha nem áll meg a vonat, tovább kellett volna mennie a következő állomásig, nem volt tolatgatás, ezért az utolsó nyugati megállókban olyan autostoppot építettek ki, ami mindenképp megállította volna a vonatot, akkor is, ha a vezető nem fékez. Hogy egyátalán volt-e vészfék a kocsik utasterében, azt hirtelen nem is tudom.
@zassz: igen, igen, van igény! :)
@zassz:

Gondolod, nem született rólatok és a seftelésetekről több oldalnyi jelentés?

Az NDK háztartások 99,99%-ban lehetett fogni a nyugatnémet tévét, tehát tudták ők mi az a Kinder Tojás, csak az nem fért a fejükbe, hogy te ezt nyilvánosan eszed az utcán, hogy-hogy nem vittek el.

Nekem szólt az Alexon rendőr, hogy a Coca-Cola ivás nem támogatandó az utcán.

Annyira nézték a nyugati tévét, hogy külön műsor volt, amelyik magyarázta a keleti németeknek, mit látnak a nyugati tévében. Címe Der Schwarze Kanal volt.

www.youtube.com/watch?v=uZrYQBg2iEo&feature=related
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn:
HELYESBÍTÉS
Gondolod, nem született rólatok és a seftelésetekről több oldalnyi jelentés? - 88 végén már nem.
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: Ezt a Schwarzer Kanalt (hogy kell ezt magyarul írni, Schwarzen Kanal?;)) csak utólag láttam, valami borzasztó. Azzal a tenyérbemászó stílusú műsorvezetővel vajon mi lett?
@zassz: Hejha.Basszus, írjad bátran, széles az internet háta, elfér rajta.
Többieknek is: ha manapság járnék Berlinbe, és érdekel a régi rendszerről mindenféle, téma, tárlat, múzeum, meghagyott falszakasz, szóval minden; akkor hova érdemes menni, mit érdemes nézni.Sajnos nem tudok németül, angol jobban megy; így a Gugli nem nagyon a barátom...Ha van tippje, valakinek, ne fojtsa magába, köszi.
Amíg szépen váltották a márkát kit érdekelt egy esetleges jelentés. Amúgy munkás dolog volt, mert utazási csekkeket kellett kitölteni és készpénzre ( keletnémet márka ) beváltani, én már ezt Schönefelden ( reptér ) megtettem, nem túl barátságos mosolyok ( ők is tudták, mire lesz ) közepette.
Amúgy a Zoo környékén tényleg korrekten váltották az utcán, és némileg jobban is, mint a bankban. Bár annak meg az volt az előnye, hogy a private pénztárban tolták eléd a DM kötegeket.
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: Hát lehet, hogy ismerték, de az a papa-gyerek kombó, az tuti nem, ez világosan látszott az arcukon. Én úgy hallottam ottani egyik ismerőstől, aki ezt a csatornát nem is említette, hogy az NDK esti mesét pont valamelyik nyugati híradó idejére tették és másnap az óvónénik kikérdezték a mesét, figyelve, melyik kis Hans, Günther nem tudja. Ebből nem tudom, mennyi az igazság, nekünk így mesélték az ottaniak. Amúgy Coke-t is simán ittuk az Alexon, a kutya nem szólt érte. Egy keménynek mondható eset volt, de az is rendőrmentesre sikerült: öcsém kiborult a fafejségükön (ami neki annak tűnt), hogy ha egy wursthoz ő két szelet kenyeret enne az nem megy, két szelet kenyér az úgy adja ki, hogy két wurst, két senf ÉS két kenyér. Erre húzta fel a pulcsiját és tette láthatóvá a nyugaton vett Berlin pólóját, amin a négy szektor a négy megszálló ország zászlóját mintázta és heves ostblock-ozás közepette angolul-németül-magyarul-oroszul, ami épp a száján kijött, szidta a büfést, miközben a szovjet szektorra mutogatott a hasán. Na ez meleg volt, de az éhes magyar az ugye... Az meg, hogy mennyi jelentés születet ott rólam? hát nagyon nem érdekel mostmár. Nem vittek be, pedig az akkori szálláshelyzet függvényében zömmel a pályaudvaron aludtunk földre terített sárton, hálózsákban, a pályaudvari zuhanyt használtuk és a csomagmegörző volt a logisztikai bázis.
@zassz:
88-90 között már más volt.

86-ban még nem tehetted volna ezt meg.

19:00-19:20 NSZK híradó ZDF, Heute.
www.youtube.com/watch?v=EiF_IOfUKnY
19:30-20:00 NDK híradó, aktuelle Kamera.
www.youtube.com/watch?v=sgIKbG4fz_s&feature=related
20:00-20:20 NSZK híradó ARD, Tagesschau.
www.youtube.com/watch?v=wjIQya_rn3g

A keletnémet mese 19:00 elött volt.

@Hamster: " Azzal a tenyérbemászó stílusú műsorvezetővel vajon mi lett?"
Nem tudom.
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: Válaszaidból az jön le, hogy elég jól ismerheted az akkori viszonyokat. Saját tapasztalásnak tűnik, de nem jön le beírásaidból mégsem az,csak néha (lsd:Coke 86-ban), hogy milyen személyes benyomásokat,stb. éltél meg. Berlin környéki tavak? Grünau, Potsdam? Jobb híján egy nyugati telefonfülkében aludni? Ne értsd félre, nem oktatni akarlak, meg nem is a ki tud többet az NDK-ról versenyre hívlak, csak valahogy a személyes élményeidet mintha kihagynád, holott mindig az az érdekes, főleg, hogy letűnt kor tanúi vagyunk, főleg úgy, hogy én 45 sem vagyok. Írj léci ezekről is, meg mindenki akinek van ilyen, jó összevetni ezeket.
@zassz: Én még gyerekként éltem meg az akkori NDK-t, 4 évig jártam ott iskolába, a szüleim ott dolgoztak.

Magyarországon már létezett az Interag, ami az első BMW forgalmazó volt, de ott kint még azt tanították, hogy a szocialista ipar remeke a Trabant, mert a duroplast karosszéria örökéletű, nem rohad. Hogy csak százzal megy? Nézzek körül, ennyi a sebességhatár az autópályán.
Erre elmondtam 13-14 évesen a tanárnak, hogy attól függetlenül, amit mond, az emberek mégis a BMW-re mondják, hogy kényelmes, és az emberek java mégis inkább egy BMW-ben szeretne ülni.
A szüleimet behívták egy elbeszélgetésre a pártitkárral és az igazgatóval.

Annak ellenére, hogy ment a mantra és az agymosás, ha 17:50-kor végigsétáltál a lakótelepen, akkor a nyitott ablakokon az 'Ein Colt für alle Faelle' címzenéje ( ZDF sikeres sorozata hétfőnként www.privatklinik-stradegund.at/ ) szólt, de mindenhonnan szinte.

Villamoson az emberek felszálltak, és lyukasztottak, aki nem lyukasztott, az felmutatta a bérletét. Aki se nem lyukasztott, se nem mutatott bérletet, arra az utasok rászóltak, akár le is tették.

Emlékszem, mikor Berlinben voltunk osztálykirándulni, akkor az kemény 6 márkába került személyenként. Ebben benne volt oda-vissza a vonatjegy, a berlini villamosjegyek, egy háromfogásos meleg ebéd (igaz ez menza, de príma volt), és egy délutáni fagyi. Anyukám azt hitte, lemaradt egy nulla, és mindenáron 60 márkát akart befizetni.

Amikor költöztünk haza, akkor reggel 8-ra jött az NDK-s vámos vámszemlét tartani. Ez úgy nézett ki, hogy addigra a kamion is megjött, és elkezdtük a berakodást. A vámos 7:50-kor már ott volt a ház előtt, elszívott egy cigit, majd pontban 8-kor csengetett. Elmondta, mi az, amit nem lehet NDK-ból kivinni, elkérte az 'Umzugsgut' listát (Erre kellett felvezetni, mi az, amit viszünk), átnézte, rábökött 3 dobozra a 30-ból, hogy azokat szeretné átnézni tételesen, ez kb 20 perc volt, ő maga pakolt vissza mindent ugyanúgy. Megvárta míg berakodunk, lepecsételte a rakományt, majd elköszönt. Összesen egy kávét fogadott el, azt is csak unszolásra.
Itthon a vámszemlére be kellett menni a Gergely utcába, ahol reggel 9-től vártunk 15:30-ig, hogy valaki hozzánk szóljon....

Elképzelhető, hogy az NDK vámos azért nem szarakodott annyit velünk, mert ők jobban tudták mink van mint mi?

Egyszer ellógtam az utolsó óráról a suliban, és így korábban értem haza. Fura volt, hogy a hűtőszekrény nincs rendesen a helyén, de azt hittem anyukám ejtett be valamit (tetején tartottuk a kulcsokat) és már nem volt ideje visszatolni.

Csak sejtjük, hogy a lehallgató meghibásodott, és azt jöttek megjavítani, de meglephettem őket (láttak jönni haza), ezért sietve távoztak.

A telefonkagylóban ha lehúztál két vezetéket, akkor rendszeresen a két vezeték visszakerült a helyére.

Rostockban a tengerparton nem akartam Július közepén a 20 fokos vízbe bemenni. Az ottaniak azt mondták, használjam ki, mert ilyen meleg lehet már csak jövőre lesz a víz.

Aki nagy pénzt akart keresni, az az NDK felé pulóverben utazott, néha egyszerre 6-7 db-ban is.

A hozzánk látogató rokonok nem tudták megemészteni, hogy az autópályára, aminek csak a fele volt még készen (egyik pályatest), úgy kellett felhajtani, hogy keresztezted a szembe jövők sávját.

Akkoriban azt hittem, mi egy kurva fejlett ország vagyunk, és üzemi okok miatt egyszerűen lehetetlen normális menetrendet csinálni a vasúton. Aztán az egyik osztálykiránduláson elcsodálkoztam, hogy Doberlug-Kirchhain -ban (Cottbus-Lipcse, Berlin-Drezda vonalak keresztezése) egyszerre négy vonat érkezik, és mindegyikről át lehet szállni mindegyikre. Ott akkor 1985-öt írtunk. A vasút már akkor, tizenévesként nagyon érdekelt.

Nagyon jó üzletet lehetett csinálni nejlon szatyrokkal. Itthon árulták őket a trafikok 20-30 Ft-ért, kint a tokosok megvették őket 5-10 márkáért.

Hirtelen ennyi. Van még, későbbre is.
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: Na igen, a tokosok. így hívta őket egy kint dolgozó magyar srác is, akivel az egyik úton ismerkedtem meg. Valóban elég szemellenzős népség volt. A berlini buszokon volt egy nagy tekercs-szerűség, nagyjából olyan, mint egy xxl méretű budipapír, fém forgórészen. benne egy átláttszó rész, ahová a pénzt dobtad, majd lehúztál egy darab jegyet és megmutattad a többi utasnak, de valóban, a bérletet is felmutatták egymásnak. Ellenőrrel egyszer találkoztam, a potsdami villamoson, és ott nem volt ilyen guriga, gőzünk nem volt, honnan vegyünk jegyet, ezért felmutattuk a berlini napijegyet és néztünk bután. Persze nem jött be, úgyhogy megbüntettek, már nem tudom mekkora összegre, de nem vert földhöz. A tömegközlekedésük már akkor olyan volt, amilyen nálunk sosem lesz. Alap dolog, hogy a vasút, S Bahn, U Bahn nyomtávja ugyanakkora. Erre ezek a "buták", ellentétben a "fejlett" magyarokkal, kitalálták, hogy ugyanarra a peronra beérkezhet bármelyik szerelvény, az ember leszáll, nem megy sehová és érkezik az, amivel tovább akar menni. Ekkora hülyeséget! Nem kell kellemesen lépcsőket mászni, 200 métereket menni egyik perontól a másikhoz, mint itthon, nem is csoda, hogy megszűnt az országuk ilyen hozzáállás mellett :)
Berlinben álltunk egy buszmegállóban egy jól belátható sugárúton. Ki volt írva, hogy a busz óra 12. perckor ér ide. Óra 11.-kor nézünk hárta, az út belátható legalább egy kilométeres szakaszon, busz sehol. Még mondtuk is, hogy ennyit a német precizitásról. Ekkor egy merőleges utcából kifordult a busz és óra 12.-kor kinyílt az ajtaja.

Egyszerűen nem volt arra szükség, hogy autóal menjünk ki, mert olyan tömegközlekedést azóta sem láttam sehol, igaz, mmostmár nagyon nem is nézem, mint potrohos autós. Néha használom a BKV-t, ha jobban jön ki a célhoz, de a mai BKV-t sem lehet egy lapon említeni a '80-as évek NDK tömegközlekedésével.
A pulóver bizniszről én már csak hallottam, a szatyor az ment nekünk is.
Bár az elején tényleg csak azért mentünk Berlinbe, mert jóval olcsóbb volt ott bulizgatni, engem megfogott a két Berlin hangulata így volt idő, hogy minden csütörtökön ültünk fel a Nyugatiban a Metropol expresszre, ami reggel fél 9-re ért oda.
Vasárnap este jött vissza valami, reggelre érkeztünk meg.
Sokszor csak úgy felszálltam egy villamosra és az akkor nagy szó Sony walkmannal fejemen elmentem a végállomásig és vissza, így ismerkedve a várossal, ammi egyébként hatalmas.

Amúgy elképesztő figurák voltak a német fiatalok. Szandál, alias Jézus-cipő, farmernaci, hátsó zsebben az elmaradhatatlan nyeles fésű. Ha látott az utcán egy szemetet, vagy eldobott csikket felvette, vitte a kukába.
Na ez a fegyelem tűnt el a falomlás után. Hirtelen hangosak, szemetelők, bandákba tömörülten felvonulgatók lettek, nagyjából a hazai ultra szurkolói szint. Este vártam a vonatomat a Lichtenbergen, átvonult egy ilyen csapat, elkezdte baszogatni az egyik vasutas csajt, rángatták, stb, a rendőr nem mert odamenni. Koztem és fal között a zsákom takarásában egy erdélyi cigánygyerek lapult. Alig vártuk, hogy befusson a vonat.
De persze volt nagy szabadságérzés normálisan is: vendéglátónk elvitt egy romkocsmába, nagyjából olyan környék, mint a VIII. pukkantabb része, amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk hirtelen díszvendégek lettünk, pedig mondtuk, hogy konkrétan nem mi intézzük az újraegyesítést. Felírat a kocsmában: Coca Cola, Tücher Bier, Helmuth Kohl wir danken Dir! Így visszagondolva, csoda idők voltak. Vendéglátónk egyik reggel kalapácsokkal, vésőkkel megrakodva keltett, mentünk falat vésni, úgyhogy kb. 2 kg. echte fal még mindig megvan itthon.
@zassz: 89. április 4. ekkor voltam Kelet-Berlinben. Aznapra esett húsvét. A meghívó fél, gondolom az NDK kommunista pártja, mindenkinek adott egy szál szegfűt. Néztünk, hogy húsvétra szegfű? Párttitkár meg értetlenkedett, hogy ma van a nemzeti ünnepünk. Jaaaa, tényleg! :)) (Hivatalosan voltam/voltunk kint, kulturális meghívás volt, gyerekeknek bábelőadás)
Testületileg elmentünk egyszer ebédelni az Alexanderplatzra. Volt ott egy Tenger gyümölcsei bazi nagy alapterületű étterem. Bementünk, tök üres volt. Kinéztünk - voltunk kb 10-12-en - egy pár asztalt magunknak, hogy összetoljuk. Jött a pincér, hogy azt aztán nem, majd ő leültet minket. Szétszórta az étteremben a csapatot. Rendeltünk mindenféle tengeri herkentyűket, ittunk hozzá Badacsonyi szürkebarátot (!), borválaszték ennyi volt...
Még ugyanazon a nyáron a férjem is utazott Berlinen keresztül a nyugatnémet rokonsághoz, volt 3 órája az átszállásra. Ajánlottam neki ezt az éttermet. El is ment, őt egy olyan asztalhoz ültette a pincér, ahol már ketten ültek a tök üres étteremben. Ő persze rendelt előételt, dupla whisky-t, főkaját, utóételt, piát az asztaltársainak, desszertet, bort. Kérte a számlát, olyan 15 körülre jött ki neki, volt vagy 100 keletnémet márkája, na odaadott a pincérnek 20 márkát, hogy a többi a magáé. A pincérek sorfala előtt távozott, szinte földig hajoltak előtte, lelki szemeivel látta amint sepregetik a szőnyeget előtte :))
Ja, a két fószert is úgy ültették egymáshoz, egyik se ismerte a másikat. Mondom, az étteremben a személyzeten kívül csak ők voltak.
@Kicsi Kacsa: Igen ez az ültetés nagyon jellemző volt, mi is odaültünk, ahová ültettek minket. Mondjuk én azt tapasztaltam inkább, hogy televoltak az éttermek, sokszor inkább azért ettünk wurstot az utcán, mert nem vol kedvünk kivárni a sorokat az étteremben. Volt az Alexon a HotelStadt Berlin földszintjén egy GrillBar nevű hely, hazahoztam az étlapját, apám nem hitte el az árakat, majd felvilágosított, hogy ez csak azért lehet ilyen olcsó, mert a valódi árát mi fizetjük ennek a kirakatországnak, mi többiek.
Mellette volt a Zentrum áruház. Na ott esett meg velem, hogy sport rövid gyatyát vettem, mert tényleg tetszetős volt és igazán olcsó. Sor nincs a pultnál. Kértem 6 sárga gatyót. Mondta az eladó, hogy az nem megy, egy szinből csak egyet lehet venni. Hatszor álltam be a sorba, ami belőlem állt, hatszor fizettem a pénztárnál, így lett meg a hat gatya. Tokosok
Nemrég jártam Berlinben, kerestem azt az irgalmatlan nagy épületet, ahol játszottunk. Nem találtam. Mondom az uramnak, hogy itt kell legyen a Spree partján. Többször eltévedtem volna benne, ha a teremőrök nem mutatják merre mehetek. Kiderült, hogy nagyon cselesen tükörkép volt a belső építése. Magyarul minden tükrözve volt belül, a tengelyénél. Ez volt a parlamentjük, vagy párt épület vagy a fene jobban tudja. Nem is olyan régen, asszem pont Hamsternél láttam, hogy hiába is kerestem ezt az épületet, mert lebontották.
Nehéz így több, mint 20 év távlatából összeguberálni az emlékeket. Mi akkor már átjárhattunk a nyugati részre, minden nap ott lebzseltünk, jártuk az elektronikai boltokat és gyűjtöttük a prospektusokat. Enni persze a keleti blokkban ettünk :)
Valahol az agglomerációban voltunk elszállásolva, Sbahnnal jöttünk-mentünk, emlékszem én is meglepődtem a nem tudom melyik megállóban leszálltunk, vártuk a megfelelő HÉV-et (mi csak így hívtuk, mert a szentendrei hév járt ott, ha értitek hogy mondom :)), erre becsattogott egy vonat, megállt, utascsere, majd tovább. Ugyanazon a peronon.
@zassz: az Alexon az a Tenger gyümölcsei étterem egy igen drágának számító hely volt. Meg hétköznap délben, tavasszal, amikor a turisták még nem járnak az utcán. Valószínüleg ezért volt az akkor üres.
Ez bor dolog meg, kérdeztük a pincért, milyen boraik vannak. Csakis és kizárólag Badacsonyi szürkebarát. Röhögtünk, hogy ezért jöttünk MO-ról, hogy magyar bort igyunk?
Egyik bábos társammal beszabadultunk valami kertészeti boltba. Akkor láttam először olyan gyorscsatlakozót, amit aztán a Gardena árusított nálunk évekkel később. Akkor még nem volt kertünk, 3. emeleten ritkán kell az ilyesmi, pedig ott és akkor kellett volna vennem nekem is egy raklappal. NDK termék volt, símán lelopták a Gardenától :))
Menetrend meg nekünk is meglepetés volt. Ki volt írva, hogy ekkor jön az Sbahn. Ja, persze, jó magyar szokás szerint szkeptikusak voltunk. Erre nem becsattog a HÉV pontosan? Az is érdekes volt, hogy pont ugyanolyan szerelvények voltak, mint a szentendrein. Persze, hiszen tőlük vettük anno. Csak fura volt látni. Amikor nemrég ott jártam, nem láttam már ezeket a járműveket. A főpályaudvaruk viszont elképesztő lett.
Az időjárás is. Álltunk az Alexon, északra néztünk sötét esőfelhők, délre szikrázó napsütés, gyönyörű kék ég, majd leszakadt az ég, menekülés fedezékbe, 10 perc múlva ismét szikrázó napsütés.
Azt fájlalom, hogy a 20 éve készített fényképeim valahogy elkavarodtak, egyet se találok. Pedig milyen jó lenne összehasonlítani a mostani állapotokkal.
Bóklásztam a régi térképeim között, van itt egy teljes K-NY S-bahn, U-bahn hálózati lap. Jól látszik rajta az *átrobogó* vonalak útvonala.
kepfeltoltes.hu/view/110320/F_nyk_p0012_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
csatlakozom a nosztalgiahullámhoz... általános iskolásként szüleimmel voltunk nyaralni többször is, nemcsak Berlinben, hanem mellette a Müggelsee-nél illetve Drezda mellett az Érchegységben. de Berlint mindig útbaejtettük - a 80-as évek derekán volt mindez, és 86-ban elhatároztuk, átmegyünk a nyugati oldalra is. anyu külügyminisztériumi dolgozó volt, ezért járt neki a piros útlevél, sőt a vele utazó családtagoknak is. (mikor a drezdai, egyébként zsebkendőnyi méretű reptéren visszafelé meglátták, kihívtak minket a börönd-átvilágítós sorból, és a mindent megkerülve közvetlenül a géphez tessékeltek. épphogy csak a piros szőnyeget nem terítették elénk...)
Ny-Berlinbe S-Bahnnal mentünk át, az út kiskölökként is szürreális érzés volt, így visszagondolva meg végképp. aztán ugye, odaát a fagyisnál volt tizenhatféle gombóc. az NDK-ban (és itthon nálunk is) puncs, vanília, csoki. a kánaánban éreztem magam :-)
Drezdában az ottani Centrum Warenhaus emeletén volt az önkiszolgáló étterem, 5-6 márkáért tényleg az egész étlapot végig lehetett enni egyszerre. anyu egyszer megfogott egy tányér kaját a polcon, és odébb fordította, hogy lássuk, a krumplihalom mögött milyen husi van rajta. na, a küchenmonster néni bentről elkezdett azonnal kajabálni németül, hogy "ha nem tetszik a kaja, nem fogdosni kell meg tapogatni, hanem haza lehet menni főzni és enni otthon". anyu vonogatta a vállát, mert nem értett németül, de apu meg én tolmácsoltunk neki :-)
az a buszjegy "automata" Berlinben, az haláli volt ... primitívsége folytán ugyanis a jegyet a budipapír-tekercsből akkor is kiadta, ha nem dobtál be egy fityinget sem (nagy félelemben ugyan, de egyszer direkt kipróbáltuk :-) )
csodaszép és modern volt viszont a kelet-berlini állatkert, akkor kifutókkal és szabad terekkel, amire itt a pestiben sosem lesz hely. középütt sétánnyal, ahol kézből lehetett etetni a félig szelíd mókusokat, illetve odamenni a T-fájukon ülő nagy színes papagájokhoz.
volt egy ismerős NDK-s család, akiket ilyenkor meglátogattunk, a lány (Susie) velem egykorú volt (szegény, nagyon németnek nézett ki ... ha értitek ... ) anyuka (Cathrin) az EÜ minisztériumban dolgozott, apuka (Werner) meg - na, az sosem derült ki!! voltak elképzeléseink, de nem mertünk rákérdezni... Susie-nak mindenesetre volt eredeti Märklin játékvasútja, a VEB Piko termékdömpingje közepén, illetve később importáltak néhány Golf I-et az NDK-ba teljesen legálisan, és ők valahogy abból kaptak.
jöttünk vissza Ny-Berlinből, hogy a keleti oldalon ebédeljünk, de már csak úgy volt pénzünk, hogy a borravalóra nyugati márkából futotta. félve kérdeztük a pincért, hogy vajon elfogadja-e. csillanó szemmel söpört be a pénzt az asztalról :-)
az Érchegységben családnál laktunk, de az étkezések közösen voltak egy üdülő éttermében, ahol mindenféle NDK-s üdülők is megfordultak. előbb-utóbb sikerült velük beszédbe elegyedni, voltak mindenhonnan, Rostockból, Güstrowból még Berlinből is. azt már nem tudom, melyik mondta, hogy ő biza 30 éves, de még nem látott / evett görögdinnyét... ami nekem akkor 14 évesen elképzelhetetlennek tűnt - hát hogyhogy nem?
ó, és hát persze a VEB Piko Spielwarenfabrik nemcsak kisvasutat gyártott, hanem mindenféle egyebet is.., máig megvan a játékmotorcsónak, ami egy nyárig bírta a vizet, aztán generálozni kellett, mert beázott a motor. de nagyon jól nézett ki :-)
Palast der Republik, na igen, az már nincs. ott trónolt a tér közepén...
a Brandenburger Tor közelében volt régebben a magyar követség (Clara Zetkin Strasse - hol van már Clara Zetkin!), laktunk ott vendégszobában néhány napot. röhejes volt nézni, ahogy a Brandenburger Tor keleti felén még csak közel sem lehetett menni, a nyugati oldalról meg átlátszottak a túrista-távcsövek a fal tetején...
és volt ez a nagyon jópofa tetraéder-szerű csomagolás, tejnek-kakónak, azt imádtam.
meg a HO (Handels Organization) üzletek, ahol volt választék, csak a "normál" NDK-soknak már drága volt. ezt sem pont értettük, mert az itthoni áraknak még mindig csak a felét nyaldosta...
akkor szép volt, jó volt, de mesterséges, mai szemmel visszagondolva borzalmas. agymosás, lelki terror, Stasi, rendőrök, csend, rend, fegyelem, pedantéria.
@Kicsi Kacsa: nekem megvannak a családi diáink, jó része már szkennelve, lehet kitolom valami képmegosztóra őket...

ja, és azóta sem voltam olyan jó cukrászdában, mint az Érchegység egy eldugott semekkora falujában (Schellerhau)
@zassz: az a *jegyautomata* jópofa szerkezet volt. kitapasztaltuk, hogy valamilyen pénz csörgése kielégítette a többi utas kiváncsiságát, utána aztán annyi jegyet húztunk amennyit akartunk. (2-3 karhúzás után eltünt a pénz az ablakból, nem lehetett látni, mennyi is volt az annyi)
egy jegy 20 pfenning volt, a bünti 5 Márka. egyszer direkt nem húztunk jegyet, jött az ellenőr, büntetés, adtam neki egy tizest, mondtam, hogy ne adjon vissza, nemsokára jövök erre megint és akkor se lesz jegyem. :)
@Kicsi Kacsa: tessék, lehet nézelődni:
picasaweb.google.com/pettinke/NDK#
kicsit vegyi, mert van benne Berlin mellett Drezda + Erzgebirge, de mindenképpen korhű :-)
@Spica: óóóó, a branderburgi kapunál mi is láttuk a nyugatiakat, amint ott könyökölnek a fal tetején. Meg üldögéltek is talán. Amikor most ott jártam, alig ismertem rá. Akkor pusztaság volt körülötte, mára meg szépen beépítve. Alig akartam hinni a szememnek.
76-ban én is "nyaraltam" valahol Drezda és Lipcse környékén egy hegytetőn egy turistaszállóban vagy miben. Nagynéném kapta ezt az utat, gondolom a kiváló munkájáért cserébe, és engem vitt el.
Kamaszként nekem uncsi volt ott, mindentől távol egy erdő közepén, a kaja pocsék, nagy unalmamban bevállaltam, hogy mosogatok az étteremben. Később a sörpultnál is. Csak amikor nagy volt a forgalom, akkor nem engedték. Csak egy család volt ott gyerekekkel, egy ikerpár fiú-lány volt. Manuela volt a lány neve, a fiúéra már nem emlékszem. Anyuci dicsekedett, hogy a fia osztály második. A lánya meg osztályelső....

Ehh, ez a nosztalgia.
@Spica: köszi!!! Megvan az az épület, ahol anno az előadásokat nyomattuk a kindereknek :))
Abban az épületben tényleg mindenből kettő volt. Gondolom az itteniek közül nem sokan járhattak benne. Mi is mágneses belépővel mehettünk be. Első alkalommal járhattuk be az épületet, természetesen szigorúan idegenvezetővel. Ő mondta el ezt a tükrözést. Ülésterembe bekukkanhattunk, olyan volt mint egy parlament, ebből is kettő volt (minek?), meg a színpadból, mindenből. Amikor egyszer késve futottam be, az addig felfele menő mozgólépcső lefele jött. Igen, csak egy volt, abba az irányba ment, amerre épp "kellett" mennie. Kamerák mindenhol. Nekünk, "szabad" magyaroknak nagyon nyomasztó volt ez az épület.
Annak a bizonyos Zentrum áruháznak a 3. emeletén - ott volt az önkiszolgáló étterem - volt egy kiváló és kicsi koktélbár is, remek mixerekkel. Manhattan koktélt csapviz áron - nagyon kellemes volt. A Hotel Stadt Berlin legfelső szintjén meg volt egy casino, DM-ben lehetett rulettezni, 6000 volt a tét maximuma. Tele volt arabbal.
Az Alexanderplatz közelében meg egy szuper cukrászda volt, tökéletes irish coffee meg egyéb dolgokkal.
@Hamster: Karl-Eduard Schnitzler nem tagadta meg magát a forduló után sem.
némi néznivaló:
www.youtube.com/watch?v=vMuz44h-J6o
www.youtube.com/watch?v=Xhuri-oGiGc
2001-ben elhunyt. fun fact: második felesége magyar volt!
de.wikipedia.org/wiki/Karl-Eduard_von_Schnitzler
@Kicsi Kacsa:

" Jött a pincér, hogy azt aztán nem, majd ő leültet minket. "

Igen ez így volt.

Ebédelni csak 12:00 14:00 között lehetett, és pincéres ültetés volt, mindenhol sorba kellett állni az étteremben.
Sok boltban a kosárért is sorba kellett állni.

Volt olyan étterem, ahol a tervgazdaságot annyira szigorúan vették, hogy mikor egy kissebb társasággal rendeltünk, és 4 Rumpfsteaket szerettünk volna, megmondták, hogy már csak 3 van, mert elérték a heti tervezett mennyiséget!

Viszont az NDK-ban már akkor sem adtak el dohányárut és alkoholt 16 (vagy 18?) éven aluliaknak. Akkor sem, mikor az étteremben engem küldtek oda a söntéspulthoz, és lehetett látni, hogy én ültem a box szélén, azért én megyek oda. Azt mondta a pincér, nekem nem adhatja oda. Utána a szüleimet is letolták, hogy hogyan gondolták ezt, még hogy gyerek kezébe cigaretta.

Megjegyzem, sok étterem nemdohányzó volt. MÁR 1983-ban!

Viszont 30 márkából meg lehetett ebédelni (3 személy, 4 fogás)
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: mindenesetre mi néztünk a pincérre, mint a kiásott vakond. Mi az, hogy majd leültet? Egy társaság vagyunk, mindenki magyar, miért kell nekünk jó messze egymástól négyes asztaloknál üldögélnünk?

Mindegy, elfogadtuk, de nagyon furcsa volt ez.
Persze, mi is tudtuk a nemtudom hány millió besúgóról, de ezt azért mi sem gondoltuk volna.
@zassz:

A GrillBar egy szar hely volt. A Palasthotel étterme az király volt! Áraiban alatta volt a Grillnek!

Nekem egy kanalam van onnan.

Mivel minden étteremben Szóljankát lehetett csak enni levesként, www.daskochrezept.de/rezepte/ukrainische-soljanka_64172.html , és ott valami speciális, azt hiszem sampionkrémleves volt az étlapon a szoljanka mellett. Kitaláltuk, hogy csak egy fél adagot eszünk belőle, lévén nagy adag volt. Ezért úgy rendeltük, hogy egy adag levest, két kanállal.

A pincér hozott egy levest, kanállal, és szépen becsomagolva még egy kanalat, melynek a nyelében a Palasthotel emblémája vírít a mai napig. Vasárnap mindig azzal eszem a levest. Más nem ehet vele.

Hozzáteszem a kanalat amióta nincs NDK, kb félévente ellopjuk egymástól a faterral, így csak addig tudok vele enni, míg nem jönnek hozzánk ebédre.
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn:

A GrillBar egy szar hely volt. A Palasthotel étterme az király volt! Áraiban alatta volt a Grillnek!

Lemaradt, de minőségben a Hilton szintjén állt!
@Kicsi Kacsa:

"NDK termék volt, símán lelopták a Gardenától "

Nos ez nem biztos hogy igaz.

Rengeteg olyan termék volt, amit az NDK-ban találtak fel, de fémhiány, pártutasítás, tervgazdaság stb miatt nem került gyártásba.

Ágazati szinten egyébként komoly együttműködések voltak Kelet-Nyugat között, pl az autógyártásban a BMW és a Trabant mérnökei kommunikálhattak egymással.
A zwickaui Trabant múzeumban 2002-ben majd 5 órát töltöttünk el, ahol a teremőr mindent elmondott nekünk (öreg volt már, egykori Trabi gyár dolgozó volt, a Trabant volt az egyetlen munkahelye - remélem él még, és tudok vele legközelebb találkozni, jövőre tervezünk arra menni).
Nos ott láttam egy autót, melyre rámondtam, hogy BMW. Ennek a története az volt, hogy a Trabinál megépítették a prototípust, de a párt nem engedte sorozatgyártani, mert a német mnkás nem igényel ekkora autót, amúgy is létezik a Volga, meg sok fém is kell hozzá (NDK-nak kevés fémje volt), ezért lehúzták.
A Trabinál jjáró BMW delegáció szerint ez egy piacképes sikermodell volt. Azt az öreg nem tudta megmondani, hogy a BMW megvette-e a terveket, vagy csak lemásolták a kocsit, de két év múlva a bajoroknál szériában volt a gép.

Trabi:
farm5.static.flickr.com/4099/4742401477_b0fb54a484.jpg

BMW:
upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/15/MHV_BMW_2000.jpg
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: igen, igen, olvastam róla. Próbáltam megkeresni, hogy hol. Vagy itt, vagy a táj-kert-ben, vagy valamelyik városi vagy építész blogban. Ott is ezt írták, hogy az azbeszt (amit tulajdonképpen ki lehetett volna cserélni, nem volt benne annyira sok), de inkább a gyűlöltet és utáltat győzött a lebontásában. Táj-kép post itt:
taj-kert.blog.hu/2010/04/04/ahol_nofretete_szomszedja_az_istar_kapu_museuminsel_berlin
@Spica:
" importáltak néhány Golf I-et az NDK-ba teljesen legálisan"

Lehetett Mazdát is venni. 3-4 évente importáltak autókat nyugatról, általában szabadon lehetett vásárolni belőlük, ritkán voltak megkötések. Eleve az ár már szelektált.

www.triplezoom.com/news/uploads/hist6.jpg
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: azért gondoltam a lenyúlásra, mert csomagolatlanul, halomban álltak ezek a gyorscsatlakozók a pultnál. Kék-narancs színű volt, ha jól emlékszem.
@Spica:

Ez jól esett! Nagy köszönet.

Kedvet kaptam hozzá, hogy a Trabi múzeumos képeket és is beszkenneljem. Jövő héten nekiállok. (Elő kell keresni őket)
@Slowfood:

Ne feledkezzünk meg az Alex sarkán a világórától nem messze levő palacsinta bárról sem!
@Spica:

Azért milyen érdekes helyzet, hogy a 'Der Schwarze Kanalbel'-t magyarázzák ma a tévében, mely műsor egykor más tévéműsorokat magyarázott....
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: A Palast most nem ugrik be hirtele, hogy hol is volt. A másik, ahová szívesen jártunk a Rathaus pincéje volt, drága volt a többihez képest, így volt hely általában. A drága alatt pedig az értendő, hogy az egyetemi menzánkon lévő árak alatt volt :)
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: Isteni emléktöredékek, köszi, hogy leírtad őket! Amit a megfigyelésről írsz az nem kicsit durva. Erről viszont az jut eszembe, hogy amikor 87-ben tizenkét évesen kint nyaraltunk a Keleti-(jeges)-tenger partján, haverral azt rajzolgattuk, hogy hogyan kellene bulldózerrel átmenni Ceaucescu palotáján, autóján, vadászházán, stb, úgy, hogy ő közben benn van. Aztán rájöttünk, hol vagyunk, beparáztunk (magamat ismerve valószínűleg beparáztatott a haver:): apró fecnikre téptem a rajzokat, és szétszórtam egy közeli mezőn, mert nem mertem csak úgy a szemetesbe dobni. Nyilván tök baromság volt ez az epizód, de így utólag lehet, hogy alapja azért volt, csak hát mit tudtak volna kezdeni külföldi gyerekek rajzaival (elég plasztikusak voltak, és mindig oda volt írva nyíllal, hogy ki a csúnya bácsi)? Valami állami építővállalati üdülő volt, coccjalista relációban mi kimehettünk oda, cserébe az NDK-sok jöhettek a Plattensee-re. A gondnok egy kellemes antipatikus ember volt, rögtön megkedveltük, és elneveztük Stázisnak. Viszont marha jó volt a kaja, és még vájszvurszt sütés is volt, illetve ott láttam először Trabant kübelwagent (illetve éleslövészetet játszó szovjet MiG-23-asokat egy hajóroncson, de ezt talán már meséltem).
@zassz: A nyomtávja a vasútnak itt is mindig ugyanaz a 1435 mm. Viszont fizikai átjárás ott sincs az S- és az U-Bahn közt, más méret, másfajta áramszedés, mikor mi. Viszont tudnak szervezni, nem kicsit. És általában úgy vannak a dolgokkal, hogy ha már valamit meg kell csinálni, akkor nem szarul teszik. Az, hogy valami drága is, lassú és és szar is, az itt elmegy, ott nem értenék, mi ebben a jó. Pedig külön-külön emberként ők se annyira mások, nem azok az egyirányba fésült poroszok, mint amik a háborús filmekben (meg az NDK saját propagandájában) láthatók.

"de a mai BKV-t sem lehet egy lapon említeni a '80-as évek NDK tömegközlekedésével."
A mai BKV-t az 1987-es BKV-val sem lehet egy napon említeni.
@Kicsi Kacsa: @zassz: Minket Warnemündében vittek be az étterembe a sorban várakozó németek mellett, íly módon szó szerint soron kívül. Csak mert külföldiek voltunk. El nem tudom képzelni, milyen deformációk kellettek ahhoz, hogy ezt ott normálisnak elfogadják, de ez volt...
@Kicsi Kacsa: Azért nem voltak "tök ugyanolyanok", de tény, hogy amit eladtak nekünk, az voltaképp az ő S-Bahnjaik tovább-buherációja volt, ugyanattól a gyártól. Sajnos én már nem utaztam olyan régi S-Bahnon, de a képek és hangok alapján egyértemű a hasonlóság, most már értem, miért imádták az idősebb németek a mi HÉV-ünket. Nem akartam okoskodni, csak hát mégiscsak egy közlekedésmániás blogja ez ;)
@fórumtag: Köszi a térképet, mikori és hova valósi kiadás? Eléggé a renccer végefelé lehet, mert már a városon kívülre megy az U5, a Thälmannplatz már Otto-Grotewohl-Strasse, meg ilyenek.
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: Ha bescannelted, és nincs hova felraknod, van itt ez a blog... ;)
@Hamster:

Aztán Ernst Thaelmann és Otto Grotewohl között ha már választani kell, inkább Thaelmann.
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: Valami rémlik... de a Rathaus sörözője mélyebb nyomot hagyott. Nagyon jó hely volt.
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: "Ott akkor 1985-öt írtunk."
néha itt meg még most is. :/
@zassz: "az ember leszáll, nem megy sehová és érkezik az, amivel tovább akar menni. Ekkora hülyeséget! Nem kell kellemesen lépcsőket mászni, 200 métereket menni egyik perontól a másikhoz"
bezzeg mi mennyivel különbbek vagyunk, itt van az Örs, Móricz, Moszkva, hadd szemezzenek egymással a szerelvények. a hülye meg gyalogoljon, ha már fizet.

és ne hagyjátok abba, érdekes ovlasni amit írtok! :)
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: Ugye az ilyesmi sose választás kérdése: nem tudom, hogy Thälmann lett-e hirtelen kevésbé trendi az elvtársak közt, vagy miért, de a mai U2 keleti felének nyugati végállomása a kettévágáskor még a Thälmannplatz névre hallgatott, 86-tól viszont Otto-Grotewohl-Straße-nak hívták, ami amúgy az odavezető Wilhelmstrasse akori neve volt, szóval talán nem a helyet nevezték át, csak a metróállomást. Mindenesetre a térképre ránézve ilyenekből szoktam találgatni, mikori lehet (a másik tipp, hogy az U5-öt már nagyon az NDK végén hosszabbították meg ennyire keletre).
@Spica: ehh, ez még mindig nagyon nyugat.
Mint enyhén vasútfertőzött ember magam is tudom, hogy a nyomtáv azonos, de éppen ezért írtam irónikusan a mi állapotainkról. Bár egyszer sajtóban láttam példát arra, hogy itt sem lehetetlen a dolog: A Nemzeti Szinházhoz ment be személyvonat, ami egy vonatnyi embert vitt előadásra, majd haza. Egyébként meg tényleg volt olyan, valamelyik déli külvárosban az S Bahn kétvágányos peronján, hogy odáig mentünk ki az Alexról és vártuk a potsdami ingavonatot met az ott megállt. Amíg az jött, érkezett néhány SBahn, jött nemzetközi exressz, aztán megjött a nagy kedvencem, az emeletes vonat és azzal mentünk ki Potsdamba. Az Alexon más volt, ott volt egy harmadik, a peronról nem elérhető vágány a Tv torony felőli oldalon, azon húztak nyugatra a BD szerelvényei. Tehát az rendben, hogy más áramfelvétel, vonatbefolyásoló, stb, de ezek a buta népek ezt mégis így tudták működtetni, nyilván, mert nem érnek fel a magyar tömegközlekedést kitalálók értelmi magasságaiba.
Amúgy az emeletes vonat annyira jól sikerült, hogy átvették a lengyelek, a cseh(szlovákok) és jár gyakorlatilag ugyanilyen, csak új homlokfallal az ÖBB vonalain is. Sajnos a "legendás" BTTB (Berliner TT Bahnen-Der Ideale Spur)modellje már korántsem ilyen jól sikerült, éppen tegnap akartam földhözvágni dühömben, mert folyamatosan kisiklik, de persze ez mostmár aranyárban van, úgyhogy inkább futóműgenerál és beállítás, illetve tömegnövelő tuning.

Mindig azt hittem korábban, hogy olyan sűrű vasúthálózat, mint amilyet az NDK terepasztalokon láttam kölyök koromban, olyan nincs is, az túlzás, aztán mindezt megláttam Berlinben a valóságban.
Akkortájt sokféle S és U Bahn szerelvény kölekedett, keleten és nyugaton is. Volt olyan, ami saccra a 20-30-as évek, fa belsőtér, cirádás fém tartókereteken neccháló, ennek volt bordó plüssel, illetve natúr faléccel szerelt üléses változata, volt olyan, ami mi szintén NDK Hévünkhöz hasonlított, volt egy ami ennek egy modernizált változata volt, legalábbis formájában, meg még vagy kétféle, ami nem jut hirtelen eszembe, de a honlapjukon biztos van fotó dögilvel.

Mivel annyi emlék feljött itt mindenkinél, a délután egyrészét a google earth-ön töltöttem Berlinben. Találtam egy régi képet a volt (a lebontott) parlamentjükről (Palast der Republik) BALAST der Republik képfelírattal, ami a német humor ragyogó megnyilvánulása. Elírás nem lehet a B és az R elég messze van a billentyűzeten :)
@Hamster: ez egy "FALK" térképből van (nyugati), talán 1988-89 körüli, le van kopva az impressum, nem tudom elolvasni a dátumot.
azt tudja valaki, hogy a kelet-nyugati határvonalat Berlinben mi alapján húzták? Úgy kell elképzelni, hogy 1945 május 9-én eddig az utcáig jutottak el a szovjet, addig az utcáig a francia stb. csapatok, és ez alapján a "pillanatkép" alapján lett felosztva a város? Mert amúgy vicces, hogy Rudow meg Gropiusstadt, ami hangsúlyosan DélKelet-Berlin, annak idején West-Berlin része volt. Úgy értem, ha a város felosztása úgy történt volna, hogy fognak egy térképet meg egy vonalzót, akkor ilyen "bakik" nem fordultak volna elő.
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: az megvan, hogy a Wartburg gyárban, Eisenachban gyártottak BMW-t? :) igaz, kicsit korábban. linkelni tudom, értelmezni nem.
de.wikipedia.org/wiki/Automobilwerk_Eisenach#BMW_Zweigniederlassung_Eisenach
@Hamster: "A mai BKV-t az 1987-es BKV-val sem lehet egy napon említeni."
de. alig van különbség.
Az Alexet határoló főút túloldalán volt egy delicatess bolt ( vagy valami ilyesmi ) ez a magyar dolláros boltnak, a csehszlovák tuzexnek, lengyel pewexnek megfelelő dolog, annyi volt a különbség, hogy bizonyos áruféleségeket lehetett ostmarkért is vásárolni. Finom teák ( Milford, ha jól emlékszem ) kávék, meg rengeteg holland kiszerelésü távol-keleti fűszer.
Azóta kedvencem a maláj konyha. Rá merőlegesen meg volt egy lemezbolt, igazi kuriózumokkal benne: Ulrich Gumpert Workshop Band, ( ez kortárs free jazz ) Jirzi Stivin ( cseh fuvolás ) és egyéb izgalmas dolgok. Az egyik keletnémet lemez egyik számának címe az volt: Das Traktor.
Mindez még Kelet-Berlin.
Izgalmas még: Kelet-Berlin külváros; Múzeum sziget.
Izgalmas még: Nyugat-Berlin.
@LCDLA: Biztos ugyanazok húzták a vonalat, akik a magyar-jugó határt a Dráva környékén, ahol a folyó se egyenes, de a határ meg végképp nem, ezért tele van az egész használhatatlan exklávékkal és enklávékkal. Berlinben is volt ilyen, voltak is területcserék. Vagy aztán ott van Steinstücken, ami egy körbefalazott úttal volt csak a westhez kötve:
www.youtube.com/watch?v=CI_8blPLypc
Érdekes, hogy az út befalazása annyira fontos volt, hogy egy S-Bahn vonalra is frankón ráépítették, úgy, hogy még a harmadik sín is ottmaradt közben.
@Rocko-: Az is érdekes sztori volt, csak mesélték, hogy volt ám "keleti BMW" is, aminek a logója ugyanaz volt, csak a kéket pirosra cserélték. Dióhéjban valami olyasmi a sztori, hogy a BMW-nek ez a gyára a szovjet területen maradt, szovjet fennhatóság alatt működött (gondolom sokat tanultak belőle, mert hát motorban a BMW-n túl nem sok minden volt akkoriban, max. repülőmotorban a RR). Aztán 51-ben a bajorok bíróságon elérték, hogy az eisenachiak ne használhassák az ő nevüket, ekkor németes furfanggal EMW lett a gyár neve, a paletta maradt. Közben valamikor a szovjetek visszaadták a gyárat, NDK állami tulajdonba*, de én arra tippelek, hogy tán a gyártósort eddigre elvitték magukkal, mert utána ugye régi DKW-t gyártottak IFA F9 néven, meg jöttek a Wartburgok, amik szerintem egy kicsit azért ocsúbbak voltak a régi termékpalettánál. Esetleg idehívhatsz majd valami totálkáros értő embert, akit ennél mélyebben megérintett a téma, ő majd elmondja, mi volt.

*ez az állami tulajdon magától értetődőnek tűnne számomra, ha nem tavaly találkoztam volna olyan NDK busszal, amit a hetvenes években egy ottani magáncég gyártott - lehet, hogy ott is voltak olyan cégek, amikhez nem lett volna egyszerű/értelmes hozzányúlni, mint nálunk a Gyesev, Maort és társai?
@Rocko-: "de. alig van különbség."
Bocs, de zöldségeket beszélsz, hacsak nem arra gondolsz, hogy a villamosok és trolik nagy része konkrétan még ugyanaz. Azt a hálózatot (33-as busz? 84-es busz?), férőhelykapacitást, ami itt a nyolcvanas évek második felében volt, soha nem fogjuk már elérni. A jegyár se lesz annyira alacsony, és az az optimizmus se lesz újra, hogy 86-ban már azt tervezték, "hogy ideje elkezdeni a Ganz csuklósok utódját keresni, mert az UV-kat úgyis mindjárt kidobjuk" - miközben ténylegesen épült a 3-as metró folytatása, új trolik jöttek (GVM), új busztípus jött (Ik 400-asok), stb. Szerintem akkor a hatéves buszokat kidobták/eladták Volánnak, ma meg már egy tizenhat éves busz se számít kiugróan öregnek. Akkor voltak tartalékok, ha baleset, műszaki hiba volt, beugrottak pótolni, ma a diszpécser vacillálhat azon, hogy melyik ujját harapja meg.

Ugyanakkor tegyük hozzá, hogy Berlinben a buszok ugyanazok az Ikarusok voltak, mint itthon, de az S-Bahn és a metrók jóval öregebbek voltak, villamosból meg csak valamikor '96 környékén tűntek el a kéttengelyűek, mert soha nem volt elég Tatra.

A budapesti tömegközlekedés sokat vesztett tisztaságban, megbízhatóságban, pontosságban, emiatt pedig presztizsben (pedig valószínűleg soha nem is volt olyan tiszta és pontos, mint amit a berliniekről írnak itt a kollegák). Hiába van 40 csodavillamos a köruccán, ami speciel tényleg korszerűbb, mint ami bármelyik ex-szocialista ország fővárosában fut, ha minden délre a buszok 1/3-a lerohad, ha a villamoshálózat 80%-án a pálya állapota és/vagy az ellopott kábelek miatt lassan kell menni, stb, stb. Csak az éjszakai közlekedés az, ami szerintem előrefelé fejlődött az elmúlt pár évben, mindenütt másutt a fejlesztés maximum a színvonal csökkenését lassította (szép példa a Rákóczi út: hiába vannak korszerű Volvo buszok is az ottani vonalakon, ha még így is sok az Ikarus, amiből minden második majd', minden tizedik meg konkrétan szétesik).
@zassz: "déli külvárosban az S Bahn kétvágányos peronján, hogy odáig mentünk ki az Alexról és vártuk a potsdami ingavonatot met az ott megállt. Amíg az jött, érkezett néhány SBahn,"
- Berlin-Karlshorst

"Sajnos a "legendás" BTTB (Berliner TT Bahnen-Der Ideale Spur)modellje már korántsem ilyen jól sikerült, éppen tegnap akartam földhözvágni dühömben, mert folyamatosan kisiklik, de persze ez mostmár aranyárban van, úgyhogy inkább futóműgenerál és beállítás, illetve tömegnövelő tuning."
- Üdv a klubban. A Verkeltaxe is kisiklott tolt módban.
@LCDLA: Teljes Berlint a szovjetek szabadították fel.

A háború után a Potsdam melletti Cecilienhof-ban mrgtartott kongresszuson döntötték el a 'felosztás' módját. Az volt az egyetlen konferenciára alkalmas épület, mely Berlinben illetve közelében épen maradt.

A felosztásnak az volt a lényege, hogy a német állam ne legyen egységes, mert egységes államként vesztesen is hatalmas veszély lehetett volna 1955-re.

Voltak különböző tervezetek, az egyik amerikai elképzelés szerint Magyarország, Ausztria és Bajorország alkottak volna egy föderatív köztársaságot.

de.wikipedia.org/wiki/Deutsche_Teilung

www.deutschlanddokumente.de/Bilder/krtOccupationAreas1280.jpg

brandenburg.rz.htw-berlin.de/landkarten/teilung_1944.gif
További felosztási tervezetek:

brandenburg.rz.htw-berlin.de/teilungsplaene.html

Helyesbítek: Churchill terve volt a Bajor-Magyar Köztársaság.
@Hamster: " ma meg már egy tizenhat éves busz se számít kiugróan öregnek"
erre céloztam, h hellyel-közzel még ugyanaz az állomány IK200-400, ZIU-k, HÉV-ek. és ICS.
@Rocko-: Tudtam róla. Zwickauban gyártottak Audit is. Bár ezt illene tudnod.
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: a régire gondolsz? tudom.
vagy ez a kép ugrott be? autofilia.blog.hu/2009/07/30/kerlek_mondd_el
ez már Polo, nem Audi 50. ;)
@Slowfood: A neve Intershop volt.

Nem keleti márkáért, hanem 'Forum csekk'-ért lehetett benne vásárolni az NDK polgároknak, de ha külföldi voltál, akkor nyugati márkáért.
@Hamster:

Az NDK-ban engedett volt a magánvállalkozás, de nem voltál benne érdekelt, hogy nagy forgalmad legyen, mert az adókulcs százalékos mértéke emelkedett a bevétellel, tehát egyszer csak elértél oda, ami felett minden bevételed az államé volt.

Ezek ellenére sokan voltak maszekok, mert olyankor a maguk urai lehettek, igaz milliomosok nem lettek, de aki tehetséges maszek volt, az azért sok pénzt tudott keresni.
@Hamster: 1985-ben, mikor az Érchegységben nyaraltunk, nagy örömmel fedeztem fel, hogy az ottani "Volán" még mindig a farmotoros Bözsiket járatja helyközi buszként. olyan meredek utakon, hogy öröm volt nézni. valami kis városka kapuján pedig (ami 1 autóbusz +2*20cm széles volt) mindig azon versenyeztek a sofőrök, ki tud gyorsabban átmenni :-)
ja, tenger: az említett berlini lányka írta egyszer, hogy voltak északon nyaralni. 9(!) fokos volt a víz, de ő azért megfürdött, nem olyan vészes az o.O
a Müggelsse-nél nyaralva úgy kellett bemenni Berlinbe, hogy volt a DR-nek egy vicinális járata (de tényleg, néha tán még gőzmozdony húzta, és pl. lakkozott fából volt az ablakkeret belül), az bevitt Königs Wusterhausenig, onnan meg huss, S-Bahn.
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: Én keletiért vásároltam, igaz ez már az átmenet időszakában volt.
Járt valamelyikötök mostanában az ALEX környékén? megvan még az a szökőkút játék elötte? annak idején (70-es évek) órákat tudtam nézni a zenével kombinált vizijátékot.
@Hamster:
Úgy, ahogy a doktor úr mondja - ellenben nem vitték sehová a gyártósort, csak nem volt kereslet a böhöm nagy BMW-EMW-kre. Ja, és nyersanyag sem, amiből legyártanák. Kisebb, könnyebben összekaparható autó kellett, ezért alakították át gyökeresen a keletnémet autóipart.
Mindamellett persze ugyanez történt nyugaton is, a BMW csak az Isettának köszönheti, hogy túlélte az ötvenes éveket, de a mostani VW-gruppe is csak annak örülhet, hogy volt nekik az a kis bogárhátú tréfakocsijuk.
Nagyra meg kizárólag azért nőttek, mert a hatvanas évek végén megvásároltak két prototípust az NDK-tól, amelyekből nem lett Trabant, lett azonban Audi 50, Polo és Golf. Ja, meg az Audi prémium-osztálya.

No de mindegy, ez nem tartozik szorosan ide, ehhez az egyébként nagyon fasza íráshoz. Mikor jöhetünk a folytatásért?
@Spica:

A Mügelseeről ha a városba mész, akkor nem kell Königs-Wusterhausenbe átszállnod, mert nem egy irányba vannak. Próbáltam megtalálni, melyik kisvasútra gondolsz, és közben HAMSTER számára találtam egy kincset!

www.schmalspurbahn.de/br.htm

A lap alján tudsz váltogatni a tartományok között.

Itt a pirossal jelzett kiágazás lehet a vasutad. Szerintem nem a Mügelseenél hanem valahol errefelé nyaraltatok.
maps.google.hu/maps?f=d&source=s_d&saddr=beeskow&daddr=52.2294847,13.8651414+to:K%C3%B6nigs+Wusterhausen,+Deutschland&geocode=Fc8MHAMdAFzZACnxUAsy0JIHRzGAJ15bRiAhBA%3BFWz1HAMdtZDTAClrBqz9pxioRzEQbRI7RiAhEw%3BFaQEHgMdn_HPAClDV736Wz6oRzGKxOqBD9bOFg&hl=hu&mra=dpe&mrsp=1&sz=10&via=1&sll=52.223593,13.851013&sspn=0.437452,0.883026&ie=UTF8&t=h&z=10
@prokee:

Trabi:
farm5.static.flickr.com/4099/4742401477_b0fb54a484.jpg

BMW:
upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/15/MHV_BMW_2000.jpg

Hátha fentebb átsiklottál felette.....
Hamster!

Még egy ilyen jó poszt a hétvégére, és a kiskertem végképp tropára megy.

Hétköznapra sem jó, mivel akkor meg nem érek rá egész nap DDR-ezni.....
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: Berlin-Karlshorst, bakker beugrott, tényleg így hívják. Volt még egy hasonló hely, de ennek sem ugrik be a neve, szintén délre az Ostkreutz-tól, ha régi térképen nézem gondolatban (holnap megkeresem és szkennelem), balra egy utca, azután a fal, jobbra egy elhanyagolt lakótelep, de nem panel, inkább olyan Angyalföld Vőlegény u-Mosoly u. szerű épületek, de pusztulat állapotban, ettől jobbra (keletre) SBahn vonal. Itt volt egy hasonlóan elhanyagolt park, kiszáradt gyermekmedence, gyomtenger. Ezt a helyet a mi kis csapatunk eszményi sátorhelynek gondolta, lévén hotelben szállást nem kaptunk, a grünau-i kempingek tele. Esténként a program a következő volt: Vacsi Rathaus, vagy Alexon bármi kolbászos, Ostbahnhof zuhany, wc, váltóruházat kivétele, csomagmegörzőbe újabb 50 pf. bedob (24 óra, vagy köv. nyitásig üzemben)ucsó járattal ki a fent írt helyre, sátorállítás, zsákból még egy sör betol az arcba, aztán alvás. Épp' hogy tábortüzet nem gyújtottunk, mert az már talán feltűnt volna, de egy hétig nyomtuk így. Holnap előveszem az akkor és ott vett térképet és megpróbálom a helyet belőni.
TT-klub: eddig azt hittem csak nekem szívás, mert béna vagyok, de kezdek rájönni, hogy talán nem. Az a gond, hogy 38 éve apámék TT-t vettek karácsonyra, s azt gyűjtögettem azzal a felhívással, hogy egyszer úgyis nagy leszek, lesz házam, és el fog benne férni egy igazi kafa terepesztal. Na most ez épül fél éve, úgy, hogy a ház 11 éve megvan. A 38. éves NOHAB meg vidáman szalad még mindig. Szívem szerint az alapba kapott cucc kivételével eladám az egészet és váltanék H0-ra. Mire ezt végiggondolom,megint akad valami ok, (legutóbb egy hete Attila u.-ban újabb komoly áru beszerzés)ami miatt maradok az ideále spúrnál, közben viszont a káromkodási képességem folyamatosan fejődik. (ebben csak az a gáz, hogy a kölykökkel építem)
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn:
Köszönöm, de van némi tényszerű tévedés abban, hogy a két képet összekötöd.
Hosszú történet ez. Az NDK kiírt anno egy pályázatot a jövő NDK-s munkásautójára. A Wartburg saját magának ellentmondva egy farmotoros, padló alatti konstrukcióval indult, másolva a Bogár utódjául szánt, de nagyot bukott Typ411-et. Trabanték meg lenyúlták a Wartburgot, építettek egy hosszanti orrmotoros autót, ez van az általad linkelt képen (Paloma P100). Utóbbi lett a győztes, de semmi sem lett belőle, az összes elkészült darabot bezúzták, néhány fotó és egy modell maradt belőle, a fotón egy újraépített darab van.
Mellesleg, mivel az elvtársak igen kedvelték a nyugati valutát, a terveket eladták a túloldalra - gyakorlatilag erre épült az Audi termékpalettája.

Nédda:
totalcar.hu/magazin/kozelet/trabant50/
@prokee: köszönjük szépen. :)
@prokee: "gyakorlatilag erre épült az Audi termékpalettája."
a Typ411 - P100 - Ro80 - szivar Audi vonalra tetszik gondolni?
@prokee:

Nekem a Trabant Múzeum egyik teremőre mesélte a történetet. Ami a fotón van, az az ő elmondása szerint a prototípus.
@Rocko-:
Mindenre, ami eredetileg a hosszanti orrmotor-elsőkerékhajtás sémára épült.
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn:
Akkor nyilván nem ő lehetett az, aki a múzeumban kiírta anno a P100 adattáblájára, hogy ez egy replika :)
@zassz: A Plaentnerwaldra tippelek. A mellette levő Treptower Park-ból biztos kibasztak volna mint a gerelyt, mert ott volt a szovjet emlékmű.
@Spica: Még '87-ben is láttunk Farost helyköziban, illetve Ik180-ast (a régebbi, kicsit még gömbölyded csuklós) városiként Schwerinben (de lehet, hogy Wismar volt, mindenesetre nem valami félreeső falu). Nem tudom hritelen, hogy mikor gyártották az utolsókat ebből, de gyanítom, hogy az NDK-nak mentek :)
@prokee: Ha megígéritek, hogy ilyen jókat írtok hozzászólásba legközelebb is, akkor megsiettetem a következő részt ;)
@zassz: Nem hiszem el, hogy ilyen rendszerbomlasztás, mint amit csináltatok, felderítetlenül és megtorlatlanul maradt :))
@prokee: Ffffuh, ez egy egészen fura módja a kényszermunkának, nem? A know-how a zárt táborban, a nyereség a nyitottban. Középen meg valaki elégedetten dörzsülte a kezét? :(
@Hamster:
Aki a kezét dörzsölte: Alexander Schalck-Golotkowski
de.wikipedia.org/wiki/Alexander_Schalck-Golodkowski

Franz Joseph Strauss is 'belebukott' a dologba. Együtt dörzsölték a kezüket.
de.wikipedia.org/wiki/Franz_Josef_Strau%C3%9F

Akte des Ministeriums für Staatssicherheit [Bearbeiten]
Nach Informationen des Magazins Focus aus dem Jahr 2000 soll das Bayerische Landesamt für Verfassungsschutz Anfang 1990 von Überläufern aus dem Ministerium für Staatssicherheit umfangreiche Dossiers des DDR-Geheimdienstes über westdeutsche Politiker, unter anderem auch Franz Josef Strauß, erworben haben. Hubert Mehler, damals Chef des Verfassungsschutzes, habe zum Schutz von Strauß’ Ansehen dessen Stasi-Akte in Absprache mit der Regierung vernichten lassen.[29][30][31]

Röviden lefordítva: Dezertőr Staasi ügynököktől a Nyugatnémet elhárítás testes aktát kapott FJT-ről is, de nemhozták nyilvánosságra.

FJT-nek azért nincsen Münchenben lovasszobra, mert a Golotkowskival való üzleteléseivel hozzájárult a keleti rendszer fenntartásához. Bajor miniszterelnökként!

Érdekes és szövevényes ügy, ne menjünk jobban bele, de az azt hiszem látható, hogy noha ment a hivatalos acsarkodás, annyira azért nem utálták egymást mindig.
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: FJS-nak szerintem nagyon sok és alapos okból kifolyólag nincs szobra Bajorországban. De még lehet.
@Spica: köszi a képeket, nagyon jó volt.Én csak egyszer voltam az NDK-ban, '85 környékén szüleimmel Wartburggal Drezdáig hatoltunk.Csak a Zwingerre emléxem (...meghajtja, mint Zwinger a varrógépet...bocs) meg átmentünk Me13enbe (Meissen); olyan volt az autópálya, mint az m7-es régi burkolata, dödöm-dödöm végig.Kb még Hitler építhette.Arra is emlékszem, hogy télleg röhejes ára volt mindennek (élelmiszer) úriasan tudtunk ebédelni, olcsóbb volt a cseszlovákokhoz hasonlóan, mint a Balaton.Ez a durva.Télleg egy letűnt korszak, egy mai gyerek vagy fiatal fel se tudná fogni...
Ja, a diákat milyen módszerrel, eszközzel, céggel szennelte(tte)d be? Nekem is lenne vagy 1000 darab, jó lenne valami okosság.Első körben nem céggel csináltatnám, mert elkérnek 80-100 forintot darabjáért.
@geegee: 76-ban minket is bevittek Drezdába, igazolom a birodalmi autópályát :))
Lehet kapni dia-szkennelőt, kicsit drága, de 1000 képnél már megtérül (olyan 20 000 volt karácsony előtt).
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: Este lebányászom a legfelső könyvespolcról az echte NDK BErlin térképet, amit akkor használtunk, és megnézem. Szovjet emlékműnek a közelében sem jártunk, ez egy elvadult hely volt, ami szokatlannak is tűnt az akkori rendezett viszonyok között, azért is választottuk ezt. Meg persze jóval "villanyoltás" után érkeztünkés reggel is hamar húztunk.
@Hamster: pedig igen :) Azért volt egy érdekes esetünk is, olyan helyi "gangsta" esemény: Állunk este az Alexon, hátizsákkal felmálházva, odalép hozzánk egy srác, megkérdezi, van-e szállásunk, naná, hogy nincsen, mire felajánlja, hogy ő tud, magánháznál. Hívta a haverját, aki olyan fekete taxi szolgáltató féle lehetett és 10 márkáért vállalta a fuvart. Elindultunk. Viszonylag jól érzem, merre van észak-dél-kelet-nyugat, így hamar feltűnt, hogy kocsikázunk, felesleges kanyarok, stb. Megérkeztünk egy régi bérházas környékra, ahol a srác mondta az egyik veleünk lévő havernak, hogy akkor ő most jön vele a lakásba, mi meg a következő sarkon balra megtaláljuk a szállót, ahol várnak minket. Na ez már gyanús lett, nem tudtuk, hogy most lehúzás, vagy pusztán homoerotikus kapcsolat kialakítása a cél, de igen hangozan rendőrt kezdtünk hívogatni, ami egy csendes berlini utcában igencsak feltűnő, így német "barátaink" léptek is, mint a villám. Mi meg elindultunk arra, amerre az Alexot, mint kályhát ahonnan mindig elindulunk, sejtetteük. Nagyon hamar odaértünk, tehát beigazolódottt, hogy a 15 perc kocsikázás csak arra szolgált, hogy megkavarjanak minket. Na ez volt az ottani "bűnözés" egy darabja, amit mi láttunk, mást akkor még nem, csak később, amit már írtam a neonáci jellegű garázdákról.

Más: Nyugat-Berlinben csavarogtuk egyik este a török negyedben. Egy török, vagy arab kocsmaszerűség mellett vitt az utunk, érdekes helynek tűnt, megálltunk vegyülni. Arabok, törökök, amerikai katonák, német fiatal punkok, volt ott mindenféle ember hihetetlen egyetértésben. Sör, vizipipa stb, stb.
A punkok indulni készültek egy iszonyú öreg amerikai batár kocsival. A kocsma népe azonnal heves fogadásba kezdett, hogy indul-e a vas pöccre. Az arabok-törökök szerint nem, az ami bakák szerint persze hogy. A kocsi pöccre indult, hatalmas ováció, pénzek cseréltek gazdát, a srácok meg dagadtgázzal, dudálva el. Ennyiféle embert ilyen kicsi helyen, ekkora békében sem előtte, sem azóta nem láttam, bevallom, nagyon jó volt ezt átélni.
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: hát ezt így ennyi év távlatából sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom :-) mi Bärenfelsben laktunk, és onnan jártunk busszal részint Drezda felé, részint meg Altenbergbe.
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: nem olyan értelemben volt kisvasút, hogy kisvasút, hanem csak valami alacsony forgalmú szárnyvonal volt. valahol megvannak még az akkori térképek, csak most tőlem messze. az a furcsa, hogy erre a két névre (mármint Müggelsee + K.Wusterhausen) nagyon fixen emlékszem. de ez a korai, 79-es nyaralás alkalmával volt, 8 évesen, szóval nem kell rá mérget venni :-)
@geegee: szkennelés semmi extra, van egy EPSON V200 síkágyas szkennerem, direkt olyat kerestem amivel lehet átvilágítani is. a fedelében is van lámpa, illetve jár hozzá diafeltét, amibe keretezett meg csíkfilmet is lehet tenni. nem túl termelékeny, de ócó és működik.
Volt a nyugati oldalon is ugye 1-2 téboj, de azért összeségben messze nem voltak ennyire elborultak. De pl. lehallgatóállomás 900 fös személyzettel, Nyugat-Berlin legmagasabb "hegy"-én:
www.berlinsightout.de
@ujjelszo: Kölcsönösen ment a lehallgatás.

Mit gondolsz, a keleti torony miért volt 360 méter magas? Azért, mert a Nyugat-Berlin - NSZK közötti mikrohullámú telefont is le lehetett vele hallgatni, sőt! optikai megfigyelést is lehetett végezni belőle.
@Kicsi Kacsa: és @Spica: köszönöm, ismerem látomásból mindkét technikát, és pont a személyes tapasztalat érdekelt volna, akár konkrét típusokkal.Hát eddig 1:1 az állás. :)Én valahogy a diaszkennert gondolnám jobbnak, az mégiscsak direkt diára lett fejlesztve; bár olvastam egy tesztet vmelyik típusról és eléggé lehúzták...Na mindegy, valahogy majd csak lesz...köszi a válaszokat.
Ja, és várjuk a további posztokat erről a csodás veb-korszakról.(Akkor még csak szimpla vével írták a veb-et... :D )
@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: Ezt az optikai megfigyelést múltkor is emlegetted, de nem hiszem, hogy különösebben sok értelme lett volna. Lehetett rá alapítani egy alosztályt, de szerintem onnan különösebben érdekes dolgokat aligha láthattak. Olyat igen, hogy felhúzták a zászlót a funkturmnál, meg hogy tüzijáték van Spandauban, de még a nyugati oldali rendőrlaktanyák udvarára se hiszem, hogy különösebben beláttak :) A drót nélküli kommunikációk megcsapolása, na az valóban értékes lehetett, viszont speciel a Nyugat-Berlin és az NSZK közti mikrohullámot végig Nyugat-Berlin és a határ közt könnyebben elfoghatták, mint az Alexanderplatzról. Hacsak a nyugat-berliniek nem a Stalinalleeról adtak :)
@Hamster: Jó távcsővel sok helyre be lehetett látni onnan. Pár hónapja valamelyik német adón volt erről egy műsor, ott konkrétan valamelyik polgárjogi harcos mesélt, majd az ő konkrét ügyén keresztül említették meg, hogy a TV-tornyot is felhasználták, hogy a lakását megfigyeljék. Kérdésre válaszként mondták, voltak távcsöves emberek a TV-toronyban, kiknek különböző dolgok megfigyelése volt a feladatuk.

Ennyít tudok róla.
Mivel idevág, gondoltam megosztom a készülő visszaemlékezéseim egy részletét, 1986 őszéről:

Kelet-Berlin

Az ősz folyamán Berlinbe látogattam egy napra. Az egyik legérdekesebb hely volt Európában az akkor még kettéosztott város. Vonattal nagyon olcsó volt, alig 150 forint és egy éjszaka, a repülőjegy is csak 1,500 forint volt oda-vissza. Ezúttal vonattal mentünk, és jugoszláviai magyar barátaimmal tartottam, akik Nyugat-Berlinbe mentek vásárolni. Irigyeltem őket a szabad útlevelükért, amikor csak kedvük tartotta, akkor jártak át a berlini falon. Mivel nem volt nyugati kiutazási engedélyem, ezért Kelet-Berlinben vártam őket napközben, csak este tértek vissza a nyugati oldalról, majd az éjszakai vonattal visszajöttünk Pestre. Felmentem a híres TV toronyba, ahonnan a forgó étteremből nagyszerű kilátás nyílt a kettéosztott városra, Nyugat-Berlin számos ismert épületét is jól lehetett látni. Szemlélődésem hirtelen egy repülőgép erős zaja zavarta meg. A Pan American légitársaság Airbusa a toronytól alig pár száz méterre, a kilátóval szinte egy magasságban tett éles fordulatot a nyugat-berlini Tegel repülőterének kifutópályája irányába. A kilátóban tartózkodó jobbára kelet-német nézelődők hirtelen elhallgattak, és mindenki áhítattal nézte a szinte kézzelfogható közelségben repülő, számukra mégis elérhetetlen manifesztumát a nyugatnak. Aztán ez a jelenet néhány percenként megismétlődött, kizárólag az Air France és a British Airways gépeit lehetett látni a Pan Am-en kívül, hisz az akkor rendszabályok szerint csak a három megszálló nyugati hatalom légitársaságai repülhettek Nyugat-Berlinbe. Valószínűleg a TV torony mellett húzódott a légi folyosó, de érzésem szerint volt ebben valami szándékosság is, hogy a nyugati gépek itt repültek, mintegy demonstratív bátorításként jelezve a kelet-németek számára mindennapos jelenlétüket. Már sötétedett, amikor a Brandenburgi kapuhoz sétáltam, már amennyire akkor meg lehetett közelíteni az Unter den Lindenen. Több mint száz méterrel a kaputól és a mögötte húzódó faltól egy korlát keresztezte az Unter den Lindent, és csak addig lehetett menni. Sokan álltak ott, és nézték a kaput, mely a vasfüggöny szimbólumává vált. Közben egy érdekes dolgot figyeltem meg. Felhős volt az ég, és felnézve a nyugati oldal felett egy fénykupola látszott, ahogy a felhők visszaverték a nyugat fényeit. Akkor még nem tudtam, hogy ezt „fényszennyezésnek” hívják. A keleti oldal felett sötét volt az ég, onnan nem verődött vissza szinte semmi. Nyugat felől tompa morajlás hallatszott, a lüktető nagyváros forgalmának zaját jól lehetett hallani a fal túloldaláról. A keleti oldal felől pedig mély csend. Szinte felfoghatatlan volt ez akkor, hogy alig száz méterre tőlem egy másik világ létezik, ahová csak akkor mehetek, ha a magyar állam kegyet gyakorol. Innen a Friedrich strasse-i vasútállomáshoz sétáltam, (a Könnyek Palotájához, ahogy az akkori NDK-s népnyelv hívta az állomás üvegépületét), ahol találkoztam nyugatról visszatérő barátaimmal. Nem tudtam pontosan, hogy melyik S-Bahn szerelvénnyel érkeznek, ezért a szürke vasajtó közelében várakoztam, ahol az alapos útlevél ellenőrzés után keleti területre léptek a nyugatról magasvasúton, földalattin vagy vonattal érkezők. Jobbára idős emberek jöttek ki az ajtón, csomagokkal megrakodva. Többüket rokonok népes hada várta az ajtó közelében. Sosem felejtem el azt az üdvözült arckifejezést, ahogy kiléptek az ajtón. Nyilvánvalóan keleti nyugdíjasok voltak. Az NDK akkori törvényei szerint jobbára csak 65 év felettiek kaphattak nyugatra szóló kiutazási engedélyt. Az arcok többsége valami olyan bűvöletet tükrözött, mintha a paradicsomból tértek volna vissza. Csak néha bukkant elő egy-egy hátizsákos fiatal, ők szemmel láthatóan nyugati turisták voltak. Aztán megérkeztek a barátaim, és hamarosan a Balt Orient expresszen robogtunk Pest felé az éjszakában. A Nyugat-Berlinből hozott Coca-Colát ittuk a vonat folyosóján, miközben keletnémet útitársaink vágyakozva néztek minket. Az NDK-ban ugyanis nem árultak nyugati üdítő italokat, kólát csak a nyugati tv adások reklámfilmjeiben láthattak.

A "keletnémet" kifejezést hivatalosan sehol nem használták a szocialista országokban. Mindig csak Német Demokratikus Köztársaságot vagy NDK-t említettek. Egyszer 1986 nyarán Berlinbe repültem, ahol Svédországból jövő unokatestvéremmel találkoztam, aki vonattal jött Berlinig, onnan az általam vett, számára nagyon olcsó, 750 forintos repülőjeggyel utazott tovább Pestre velem együtt. Nyugati állampolgárként nem vehetett volna ilyen kedvező áron jegyet, ez a keleti tarifa volt. Amikor megérkeztem a kelet-berlini schönefeldi repülőtérre, a határőr megkérdezte, hogy Nyugat-Berlinbe megyek-e, és mutatta, hogy melyik irányba kell mennem a tranzitbuszhoz, mely a nyugatra tartókat jutatta el a fal másik oldalára. Mivel szemmel láthatóan nyugati ruházatban voltam, ezért alapból feltételezte, hogy én is nyugati vagyok, és a túloldalra tartok. Mondtam neki, hogy Kelet-Berlinbe megyek. Erre ordítani kezdett velem, hogy az nem Kelet-Berlin, hanem Berlin, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa. Egy pillanatra megijedtem, hogy tán még le is tartóztatnak ilyen sértésért, hogy Kelet-Berlin, de aztán utamra engedtek.
@D'Arbanville: Klassz! Próbálok visszagondolni, hogy '87-ben "valódi" kólát láttunk-e, mert valamiért tényleg cak a Stern-Kola és a Frucht-Kola rmélik, brrr, egyik rosszabb volt, mint a másik.

"demonstratív bátorításként jelezve a kelet-németek számára mindennapos jelenlétüket"
Maximum a szovjetek elé lehetett jelzés, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy a nagyhatalmakat nem érdekelte túlságosan a keletiek szenvedése. Nekik az volt fontos, hogy az előjogaikhoz nem nyúlhattak (=maradtak győztes hatalmak, akik birtokolták a legyőzőtt német állam fővárosának egy részét), és hogy nem lett háború. Ezekben az írásokban, amiket a másik bejegyzéshez linkeltek be:
www.bedoe.de/tortenelem/ddr/fal_epites.htm
www.bedoe.de/tortenelem/ddr/jun17.htm
is ez látszik. Az nekem is rémlik, hogy kicsivel később írták, hogy például Margaret Thatcher nem akart egyesített Németországot (gondolom félt tőle, gazdaságilag), de más se számolt azzal, hogy egyátalán lehetősége lesz létrejönni ilyen hamar:
www.bedoe.de/tortenelem/ddr/fal_bontas.htm

Ha nem omlik össze _gazdaságilag_ a keleti blokk, a keleti oldalon nem zavarodik össze pár elvtárs a kellő időben, és a németek nem németek, és nem ugranak rá a lehetőségre, még eltartott volna egy ideig a kettéosztottság, legfeljebb néha át lehetett volna járni a Falon. Az ilyen "ich bin ein Berliner" meg "Mr. Gorbacsov, tear down this wall" gyakorlatilag PR haknik voltak, rágcsálnivaló gumicsontok, amik ingyen voltak a politikusoknak.
@D'Arbanville:
"Az NDK-ban ugyanis nem árultak nyugati üdítő italokat, kólát csak a nyugati tv adások reklámfilmjeiben láthattak."

1970-es évek elején egyideig, tán 72-ig lehetett Coca-Colát kapni NDK-ban.

Aztán meg feltalálták keleten újra a kólát.
Stern Cola
www.kost-the-ost.de/img/ddr-getraenke-etiketten/stern-cola_veb-getraenke-oranienburg.jpg

Disco cola
noob.hu/2011/03/24/Disco_cola.jpg

Vita Cola
www.koffeinstand.de/attachments/Image/VitaCola.jpg

Club Cola
farm3.static.flickr.com/2566/4119912872_375a4d54b2.jpg
Ez utóbbi egész iható volt
@Kicsi Kacsa: Nekem megvannak az akkori képeim kelet és nyugat Berlinről.
A folytatáshoz nem működik a link. :-)
S a folytatás folytatásához sem...
Élvezet olvasni!