A Bobós Béni után pár kép erejéig visszatérnék az akkor csak videón mutatott Tigrisre és az M.VIII-asra, azaz a budapesti HÉV fennállásának 125. évfordulója alkalmából rendezett nosztalgiamenet madzaghajtású résztvevőire.

Hideg, ködös reggel  volt, mi mást is csinálhatna az ember ilyenkor, mint hogy a világ végén öreg síndöcögényeket fényképez? Persze a kérdés költői, hiszen húsz-harminc jobb dolgot kapásból tudnék mondani, valamiért mégis Csömörön nyomtam a gombot :) Az örömöt kicsit árnyalta, hogy bár sehol senki nem volt az állomáson, a személyzet egy tagjának azért pont az M.VIII előtt kellett elszívnia egy cigit, néha félig fellépve a lépcsőre, néha csak simán a peronon ácsorogva. De szerencsére csak fél tucat fotós várt látótávolságban arra, hogy ember nélkül is lefotózhassa a járművet, nem volt gond.

Az egyvágányos csömöri HÉV szárnyvonal létezése szombat kora reggel még a szokásosnál is indokolatlanabbnak tűnt, de ennek voltak előnyei is, például hogy a megállókban senki sem dühöngött, hogy a különvonat miért nem állt meg neki :)

Az Uborka gyakorlatilag csak a gödöllői végállomáson állt a Nap szempontjából jó helyen, de mivel a személyzet és az érdeklődők megérkezés után valamiért pont itt álltak le beszélgetni (és nem a peron felőli oldalon), a fotózással várni kellett addig, míg már szó szerint csak az utolsó sugarak jutottak el Naprendszerünk központi csillagától a tereptárgyak fölött a zöld fényezésig.

Ismét Csömörön, a nap végén: kék óra az állomáson. A kocsi és a bennfentesek innen a cinkotai kocsiszínbe mentek, én meg haza, az élményektől és a hidegben ácsorgástól fáradtan. Kár, hogy ilyen ritkán van HÉV-es nosztalgia menet, és akkor is késő ősszel, mert érdeklődők lennének bőven: kicsivel korábban volt egy éjszakai fotós menet, ahol talán könnyebb lett volna fotókat készíteni, de mire jelentkezni lehetett rá, már be is teltek a férőhelyek (minden híresztelés ellenére nekem sincs vénásan bekötve az internet). Mivel az első vonal - a Közvágóhíd - Soroksár közti, a mai ráckevei HÉV elődje - augusztusban indult, kicsit érthetetlen is, miért nem akkor volt ünneplés. De persze nekem semmi se elég jó :)

Az utolsó körön még megpróbáltam volna egy kis menethangot videózni, de a jókedvű utazóközönség miatt csak korlátozottan volt erre lehetőség. Azért a jellegzetesen lengedező tetőkapaszkodókat megörökítettem, és talán az is látszik, milyen jó állapotban van ez a kocsi. Azt már csak becsszóra tudom mondani, hogy utazni is jobb vele, mint a jelenlegi járműpark bármely tagjával. Ráadásul a fűtése is nagyon rendben volt - egyszerűen érthetetlenül komfortos volt az utazás a mindennapi élményekhez képest :)