Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság
Zene
Saját zene

Naptár

május 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Ez megy most

  • sako: Én is használom, naná :-) Bár most éppen egy saját fotó van háttérnek: a második fotó "tesója", amit én csináltam ugya... (2019.05.23. 16:03) T2 – Az ítélet napja
  • mester utca: Igen, használom! Köszönöm! Szépek a képek, meg a videó is! (2019.05.22. 13:47) T2 – Az ítélet napja
  • Hamster: @ComLo: Köszi a képeket! (2019.05.20. 15:31) Air(port) Tours
  • ComLo: Hello! A vilag másik felén élve, ezen blog bejegyzéseit olvasva szoktam kellemesen borzongva nosztalgiázni (jo értele... (2019.05.20. 13:59) Air(port) Tours
  • Hamster: @balinth1: Kinézetre elég bénácskák, de azért az alacsony padlómagasság nem tűnik rossznak. Azt nem tudom, utazni mily... (2019.05.19. 01:55) Berlin szeptemberben
  • balinth1: Szerencsétlen talgo-kat valahogy mindig olyan elfuseráltnak találtam a többi vonat között, azokkal a váltakozó magassá... (2019.05.18. 23:03) Berlin szeptemberben
  • GG590227: de.wikipedia.org/wiki/B%C3%BCssing_AG (2019.05.17. 12:00) Berlin szeptemberben
  • Hamster: @Fradista Utazó: Fú, nem tudom, honnan jött ez a 2,4 :O A kisföldalatti meg persze 2,2-es, bár ott hasonlót írtam, nem... (2019.05.17. 10:42) Berlin szeptemberben
  • Fradista Utazó: @Hamster: "a mi kisföldalattinkhoz hasonlóan szűk (2,4 méteres) keskenyprofilú" A Kleinprofil eredendően 2,3m széles ... (2019.05.17. 10:02) Berlin szeptemberben
  • Hamster: @Fradista Utazó: Konkrétan mik? Félálomban kopipészteltem saját magamtól... (2019.05.17. 09:42) Berlin szeptemberben
  • Utolsó 20

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Végállomás, leszállás!Ez itt a bevezető hűlt helye. Normál esetben nyakatekert módon kellene felvezetnem, hogy mi a bejegyzés témája, és miért az, ami, de most egyszerűen csak pár érdekes régi képet szeretnék mutatni Ab...
  3. BUMM nincs, de (majdnem) minden más abból a korszakból itt van :)A jelek szerint az elmúlt hónapokban egy kő alatt éltem (esetleg szatyorban), mert teljesen elment mellettem, hogy az archive.org nem csak elkezdte összegyűjteni az univerzum összes C64-es programját,...
  4. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  5. Cégérek, táblák és neonok a hetvenes-nyolcvanas évek külvárosi utcáinJó régen nem csináltam már "régi képes" bejegyzést, de a minap valami mást keresve rámjött, hogy folytatást csináljak egy régi képmutogatós írásnak, melyben hirdetésekkel, neonreklámokkal...
  6. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  7. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  8. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  9. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  10. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...

Címkék

103 (7) 1233 (5) 125év (7) 2624 (13) 2806 (6) 41-es (7) 424 (8) abszurd (26) Ab van Donselaar (40) agyhúgykő (61) airway (96) álhír (5) állatkert (11) álom (5) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (88) autók (73) bach (5) balaton (29) Balt Korthals Altes (5) basel (7) bbc (8) bécs (43) belgium (11) bengáli (19) berlin (158) berlini fal (20) bkv (46) blog (28) brno (9) brüsszel (5) budai vár (25) budaörs (39) budapest (746) budapesti pillanatok (41) buék (8) busz (76) búvár (9) c50 (10) c64 (16) caf (10) city lights (70) class 56 (7) commodore (17) csak egy kép (36) csak egy videó (251) csehország (31) csehszlovák (13) csörgő (8) cukiság (33) debrecen (25) demó (6) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) dízel (6) doctor who (42) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (32) életmód (6) elveszett (31) énblog (378) énzene (18) építészet (66) építkezés (22) épület (15) érdekesség (18) erfurt (7) esti városkép (8) ezres (6) fan fiction (12) favázas (11) feldolgozások (11) felhők (26) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (33) film (11) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (15) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (9) freddie mercury (7) füsti (6) gary moore (31) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (59) gibson (9) gitár (34) gmap (14) gmunden (5) goldtimer (6) gondolatok (11) gőzmozdony (25) gyermekvasút (25) haditechnika (13) hajó (41) hampage (300) hamster (5) hangok (5) hangszerek (11) hármashatárhegy (5) havazás (5) helikopter (11) hév (27) híd (29) (31) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (116) idegenforgalom (21) ikarus (28) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (14) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (9) karikatúra (5) kassa (8) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kelet-berlin (5) kép (6) képek (775) képregény (94) kérdés (8) kirándulás (11) kisföldalatti (11) kiskörút (5) kisvasút (43) ki vagy doki (13) klasszikus zene (5) köd (20) köln (34) kölni dóm (5) közlekedés (337) kritika (71) kulfoldi szemmel (69) lánchíd (7) lanovka (6) last ninja (6) látnivaló (11) lengyelország (37) les paul (6) lhbs (25) linz (9) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (14) m4 (15) maci (6) mackó (6) magas tátra (7) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (35) medve (7) metál (9) metró (41) miskolc (24) mittudoménmi (9) mk48 (5) MOD (7) morál (11) morgás (125) mozdonyok (15) mozi (6) mtp (7) muki (10) münchen (25) műrepülés (8) múzeum (48) nagypolszki (6) németország (306) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (43) nosztalgia (212) nosztalgiabusz (21) nosztalgiavillamos (67) nürnberg (20) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (13) nyugat-berlin (6) NZA (8) olaszország (26) oldtimer (84) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) ozzy osbourne (6) pályahiba (6) pályaudvar (30) panoráma (108) paródia (5) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (16) popkultúra (116) pozitívum (12) pozsony (26) prága (11) programajánló (26) púpos (13) queen (14) r.i.p. (12) rádió (5) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (21) relax (12) repülés (124) repülőgép (42) repülőgépek (72) repülőnap (34) repülőtér (18) retró (32) rock (72) rocktörténet (5) róma (15) s-bahn (14) semmering (9) skoda (5) sky channel (5) SNL (15) sorozatok (15) soundcloud (12) spotting (18) st.pölten (5) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (20) szliács (5) szlovákia (72) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (193) társadalom (5) tatra (14) taurus (7) technika (52) technikatörténet (42) tehervonatok (10) tél (13) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (8) Tim Boric (14) tömegközlekedés (342) történelem (29) totalcar (5) trabant (5) trainspotting (59) trolibusz (51) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (87) überzenészek (17) utazás (296) utcakép (159) uv (35) vár (11) várnegyed (8) város (383) városkép (86) városliget (8) vasút (420) vélemény (13) vicinális (13) vidám park (5) videó (707) villamos (627) vlog (7) vonat (5) wachau (5) woltersdorf (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (258) zene (186) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Huszonöt éve repedt meg véglegesen a Berlini Fal

2014.11.09. 00:01 :: Hamster

1989. november 9-én este nyílt először rés a '61 óta várost, országot és életeket kettévágó falon - de mivel az első átkelés történetéről és helyszínéről már írtam korábban, most inkább pár olyan helyet mutatnék, ahol még látszik valami Európa történetének egyik legelmebetegebb építményéből. Persze nyilván nem tudom az összes maradványt bemutatni, csak pár érdekesebbet szeretnék említeni.

faldarab.jpg

A leglátványosabb mementó kétségtelenül a nemrég bemutatott Bernauer Strasse menti emlékhely, de számtalan helyen találkozni akár véletlenül is a jellegzetes előregyártott betonelemekkel. Néha utólag elhelyezett emlékműként, mint a Märkisches Museum falánál, néha itt-ott lerakva, felüljárók alatt, üres gyártelepeken felhalmozva. A fentebbi képet 2005-ben készítettem a Potsdamer Platz közelében - legutóbb egy ház állt a helyén, úgyhogy csak remélni tudom, hogy valahova átmentették az elég karakteres, pontosan a Fal darabjainak megőrzését szorgalmazó graffitiket.

img_3240.jpg

Kicsit arrébb, egy mellékutcában viszont találhatunk rögtön egy egész őrtornyot is! Eredetileg nem teljesen itt állt, de állítólag csak kicsit tették arrébb. '87-ben az NDK-csehszlovák határon láttam hasonlókat, és már 12 évesen se értettem, miért félnek annyira egy állítólagos baráti országtól - ha tudtam volna, hogy a saját fővárosukban a saját polgáraikra is ilyen tornyokból "vigyáznak"...

PotsdamerPlatz_fal.jpg

A már említett Potsdamer Platzon, a föld alatti pályaudvar egyik lejárata előtt is falszegmensek jelölik a halálsáv nyugati oldalát...

img_2986.jpg

... sokkal látványosabban azonban az East Side Gallery, ami egyszerre graffiti-múzeum és a leghosszabb Fal-maradvány. A tulajdonképpeni szektorhatár itt a Spree folyó volt, a betonszörnyeteg "csak" a hátországi falat alkotta, de elég jól bemutatja azt, hogy hogy nézhetett ki a Fal a nyugati oldalról, ahonnét leginkább a színes mázolmányok látszottak - a keleti oldalon ugyanis nem firkák, hanem fegyveres őrök, tornyok és szögesdrótakadályok voltak.

img_2990.jpg

Egyébként az itt látható Fal se teljesen az eredeti helyén áll, mert a közelmúltban egy részét arrébb tették egy építkezés kapcsán (botrány is lett belőle), ráadásul a híresebb festmények tulajdonképpen csak reprodukciók, mégis érdekes például az ilyen beállítások miatt: jól látható a betonelem "L" alakja, ami arra szolgált, hogy ne lehessen egykönnyen (például autóval nekihajtva) feldönteni, illetve a tetején a csőszerűség, ami azért volt ott, hogy ne lehessen megkapaszkodni, illetve a csáklyák se akadjanak meg rajta. Hihetetlen, hogy mennyi fejlesztés ment bele abba, hogy bezárhassák a saját lakosaikat :( Egyébként a helyi folklór szerint a Fal miatt nyugodtan lehetett száguldozni az itt húzódó utcában, mert nem a gyorshajtókat figyelték, hanem pont azokat, akik lassítottak, netán megálltak.

img_4767.jpg

Egy rövidebb egységes szakasz áll egyébként a bejegyzés elején említett Postdamer Platz közelében, a Niederkirchnerstrasséban is, ez azonban be van kerítve, és a Fal lebontása utáni állapotot mutatja, a betonból darabokat kikalapáló gyűjtők levonulása után. A "hely szelleme" kifejezés egyébként itt valami egészen kellemetlen dolgot jelentene, a második világháború végéig ugyanis a Fal mögötti telken a Gestapo központja működött. Néhány éve még csak az egykori kínzások színhelyéül (is) szolgáló pincék kiásott maradványait lehetett közvetlenül a Fal tövében látni, ma emlékközpont működik a területen.

img_2948.jpg

És ugyan a turisták legtöbbször a Checkpoint Charlie-t keresik (amiből ma amúgy csak egy utánépített őrbódé látszik), szerintem sokkal megrázóbb a két világrendszer közti átszállóhelyként funkcionáló Friedrichstrasse-i pályaudvar előtti "Könnyek Palotája". A két Berlin közt közlekedők itt hagyhatták el az NDK (pontosabban jogilag a szovjet zóna/szektor) területét - egykor az NDK legjobb emberei demonstrálhatták itt vegzálási képességeiket, ma múzeum üzemel benne.

Akinek van emléke a Falról, akár a fennállása, akár a lebontása körüli időkből, kérem, ossza meg velünk kommentben!

14 komment · 2 trackback

Címkék: turizmus utazás történelem berlin németország képek berlini fal

A bejegyzés trackback címe:

https://hamster.blog.hu/api/trackback/id/tr906868563

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Fallal és anélkül, harmadik rész 2016.02.09. 18:46:04

Előző rész: a Potsdamer Platztól a Niederkirchner StrasséigMásodik rész: a belvárostól Treptowig A Fal egykori helyével foglalkozó sorozat befejező részében a Berlin-Mitte városrészt északról határoló szakasszal szeretnék foglalkozni. Az alábbi térkép...

Trackback: Mandiner blogajánló 2014.11.10. 12:39:46

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Van egy 1974 berlini térképem!
Az, hogy a Csehszlovák-NDK határon komoly ellenőrző létesítmények voltak, egyáltalán nem meglepő, a magyar-csehszlovák határ is jól őrzött volt. Baráti ország ide vagy oda, nem nagyon lehetett csak úgy utazgatni még a béketábor országain belül sem, Magyarországról Csehszlovákiába utazni többhónapos engedélykérést, papírtologatást, a munkahelyi párttitkár engedélyének kijárása stb-stb. kellett. Nem volt olyan, hogy az ember a homlokára csapott, hogy ma délután elmennék egyet sörözni Komáromba. A Szovjetunióban belső útlevél volt, sokáig volt olyan, hogy a vidékiek nem utazhattak Leningrádba, Kijevbe, Moszkvába, a külföldiek meg csak ezekbe a városokba mehettek (többnyire a tagállamok fővárosaiba, meg a kiemelt üdülőterületekre, a Krímbe, Szocsiba, a Szeván-tóhoz stb.) Zárt városok meg még ma 2014-ben is vannak Oroszországban. De a tendencia megvolt Magyarországon is, ha a nyugati határ közelébe mentél, Sopronba, Szombathelyre, Kőszegre, már magadra vontad a hatóságok figyelmét, Rákosi alatt külön erre feljogosító papírral kellett, hogy rendelkezzél, ellenkező esetben leszállítottak a vonatról :)
@Trónkövetelő: A nyolcvanas években a magyar-csehszlovák határ már csak dombtetőkön húzódó táblasor volt, földutakat elzáró sorompókkal, legalábbis Cered környékén annyi volt (ott láttam először határ közelről, asszem '80-ban), ezzel jelentősen eltérve a többitől. Oké, a határállomáson komolyan vették a pecsételést, meg az "ugye nincs magánál négy pár túracipő, hat üveg borovicska és tíz kiló csoki" szövegeket, de ilyen magas oszlopokon álló bódék még a jugó határnál se voltak.
@Hamster:
Nekem határátkelésnél az egyetlen kellemetlen élményem a szlovák-lengyel határon volt, a tótok leszállítottak mindenkit a buszról, kipakoltatták velünk a csomagjainkat, és mindenünket átforgatták, valamiért nagyon idegesek voltak. Valahogy az a benyomás alakult ki bennünk, hogy ez a kedves búcsúajándék Szlovákiától elsősorban annak szólt, hogy magyarok vagyunk. És ez nem 1971-ben történt, hanem 1998-ban. Aztán visszafelé semmi gond nem volt, alig lassított le a busz egy kicsit a határon. És azóta sem volt semmi gondom a ki-be lépésnél Szlovákiában, amióta EU van, meg pláne. De ezt az élményt amíg élek nem feledem :)
Meg Konstanzban a pályaudvar mellett van a német-svájci határ, amit sokáig egy épület oldalán a két ország címere jelzett, semmi más. Gyakran átsétáltam ott Svájcba, ezzel illegális határátlépést elkövetve, mert semmilyen irat nem volt nálam. Sajnos kb. 10 éve mindenféle kerítésekkel zárták el a határt, vége ennek a hangulatos világnak Konstanzban :)
@Trónkövetelő: Tótországba a 80-as éveben már simán át lehetett ruccanni egy bevásárlás plusz sörözés erejéig, csak a határon kellett villantani a hivatalos papírt, hogy váltottál koronát.

Kőszegre valóban csak engedéllyel lehetett utazni elég sokáig, de pl. Sopronba a 70-es években már nem kellett engedély.

Jugóba a deviza miatt volt nehezebb kijutni, mert a dínár nem rubelelszámolású volt :-)

Az NDK tényleg nem volt piskóta, mi '86 környékén jártunk arra, és a lengyel határon vagy 5 órát álltunk, mire beengedtek. Előtte persze szétrámolták a csomagtartót, és dróttal kotorásztak a benzintankban...
@nyelv-ész:
Nekem a szüleimnek az 1970-es években még komoly Canossát kellett járniuk azért, hogy elmehessenek Prágába. Anyukámat a munkahelyi párttitkár elvtársnője nem akarta kiengedni, mondván "Prága már Nyugat", és nem viccből mondta, hanem tényleg ilyen sötét volt. Hosszan kellett győzködni, hogy Prágában is igen kiváló elvtársak vannak, nyugodtan ki lehet anyukámat engedni. Igaz, az is problémát jelentett, hogy voltak disszidált rokonaink. Az egyik egy NDK-s kiránduláson dobbantott, pont Nyugat-Berlinben :)
A 80-as években ez úgy ment, hogy volt az útlevél, ami úgy önmagában egy nagyon érdekes dolog volt, ki lehetett tenni pl. a vitrinbe.

Na de utazni!

Kétfajta "ablak" működött a szocialista országokba (ezt külön kellett igényelni, önmagában az útlevél semmit nem ért).

Az egyikkel lehetett menni: Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, Bulgária, Kelet-Németország. Ezt könnyebben adták.

A másikkal Jugoszláviába (és ha jól emlékszem Ausztriába) lehetett menni.

A nyugati imperializmus káros hatásaitól valutakiviteli korlátozással védték a honpolgárokat, 50 dollárt lehetett kivinni, ami már akkor sem volt elég egy éjszakai szállásra sem - ezért virágzott a feketepiac, a 90-es évek elején még a híradók is közölték az árfolyamokat.
@cradbox: Mi '84-ben mentünk Ausztriába. Akkor oda kék útlevél kellett, nem a piros. Jóval több, mint 50 dollárt lehetett kiváltani. 3 hétig kempingeztünk mindenfelé autóval, ami 50 dolcsiból nyilván nem jött volna ki, és nem vittünk feketén valutát, hanem csak amit hivatalosan adtak. Kaját persze itthonról vittünk...
@cradbox: "A másikkal Jugoszláviába (és ha jól emlékszem Ausztriába) lehetett menni. "
Jó lesz az Szovjetúniónak is, Ausztriába nem mentünk pirossal.
@nyelv-ész: "Az NDK tényleg nem volt piskóta, mi '86 környékén jártunk arra, és a lengyel határon vagy 5 órát álltunk... "
Lehet, az volt a baj, hogy magyarok lengyelből, akkoriban igen nagy volt a seftelés.
Én pár évvel korábban voltam az NDK-ban, ráadásul a hazaérkezés után egy héttel már bevonultam. Pedig anno ilyenkor már be szokták vonni az útlevelet. Lehet, hogy "olyan becsületes képem" volt.
Voltunk vonattal, és kocsival is. 10 márkából királyok voltunk naponta.
Nekem 1985-ben támadt az a gondolatom, hogy Nyugat Berlinben kéne találkoznom brémai és a freisingi barátaimmal.
Mivel az 1983-as félév ismétlésem miatt lógott a kard a fejem fölött, ezért azóta nem kezdtem el vizsgaidőszakot érvényes nyugati útlevél nélkül. Rengeteg nyugati barátomnak köszönhetően a meghívólevél nem okozott gondot.
Fel is kerekedtem a hátizsákommal s vittem magammal mindkét útlevelemet. A pirossal utaztam Drezdáig, ahol az akkoriban nagyon csinos Petra nevű barátnőmmel töltöttünk néhány napot. Ő a drezdai műegyetemen tanult és kőkemény FDJ-os volt, igy aztán nem csodáltam hogy folyton vegzált amiatt hogy miért West-et szívok a társaságában (akkoriban jött be ez a cigi kishazánkba). Kipróbáltam az NDK-s egyetemi menzát, sőt étteremben is voltunk, ahol az volt a legszebb, hogy az étterem az ültetőember - ha egy négyszemélyes asztalhoz odaültél a barátnőddel - akkor még simán odahozott másik két vendéget és odaültette melléd az asztalhoz. Aztán elbúcsúztam Petrától és mondtam neki, hogy én most Berlinbe megyek s majd onnan W-Berlinbe s onnan pedig átugrunk Brémába s onnan meg haza, ugyhogy ne várjon , mert visszafele nem erre jövök :)

Berlinben a Friedrichstrassenál akartam átmenni a határon. persze belém kötöttek, hogy mi az hogy W Berlinbe megyek és keletről jövök és ha már oda megyek akkor hol csavarogtam két napig a demokratikus Németországban? Végül mivel birtam a nyelvet és az általuk kreált szabály az sehol nem volt leirva, kénytelenek voltak átengedni. Innen a Tiergartenbe mentem, ami egy hatalmas szép park volt benne egy folyóval és nyiratlan zöldfüves rétekkel ( madár és kisemlősvédelmi megfontolásokból nem nyirták a füvet) és volt benne egy kis folyócska is( lehet hogy mesterséges volt, de jó hűs vize volt. Ide deponáltam a hátizsákomban áthozott keletnémet tömzsi söröket egy madzagra felfűzve. Egy ideig üldögéltem a falnak támasztott háttal egy olyan graffity alatt ami kb ugy szólt hogy "Da drüben ist die Demokratie und Freiheit" (odaát van a demokrácia és a szabadság) Aztán nyakamba vettem a várost. Thomassal ugy beszéltük meg, hogy X napon találkozunk a Kurfürstendamm-on a Kaiser Wilhelm Gedächtnisskirchénél. Én ott is voltam , de sajnos ő nem . Azt sem tudtam, hogy miért nem tudott jönni (akkoriban nem lévén mobiltelefon) felhivtam egy utcai fülkéből és elmondta hogy a melóhelye miatt ugrott a treff projekt. De menjek ki a magdeburgi autópálya déli kivezetőjéhez ott nagyon könnyű stoppolni.
Igy is történt. Még jó sok más élményem is volt Berlinben, de azt most nem irom ide a helyhiány miatt, inkább még a stoppolásra térnék ki.
Lementem valami S Bahnnal ha jól emlékszem egy helyre, amit Thomas mondott és valóban kiváló stoppos hely volt. Ráadásul a WBerlini hatóságok ki is irták egy hatalmas táblára, hogy ez az út a Tranzitautópályára visz és a kérik az autósokat hogy minél több stoppost vegyenek fel, ezzel is megkönnyitve az átjutást a Bundásrepublikba. Mivel a fél világ megfordult itt Berlinben akkoriban az a hildesheimi srác aki megállt, rajtam kivül még egy svájci fiút, annak olasz(vagy tessini olasz) barátnőjét és egy elvont angol figurát is felvett a passátjába. Útközben kevéssel Magdeburg után a pályán láttunk egy kispolszkit ledögölve az úton , benne három lengyel figura, akiket még a vonóhorogra kötöttünk és igy érkeztünk meg a helmstedti határátkelőhelyhez, ahol girbegurba kanyarok után elérkeztünk a sorompóhoz. Hát gondolhatjátok, micsoda ellenőrzésen estünk át. Főleg a lengyeleket szerelték szét kegyetlenül.
A sorompó után a hildesheimi srác mondta hogy nézzünk el jobbra itt látható "az NDK utolsó szava" ez egy 1x1 méteres keresztmetszetű fekvő vasbeton oszlop volt, ami a végső fegyver volt azok ellen akik termetes autójukkal áttörve mindent eddig eljutottak volna. Nos ezt a betonoszlopot lőtték be az útjukba... Aztán utána már a jó Bundásrepublik szabadabb levegőjét szivtuk és még három nagyon jó hét várt rám a barátaimmal.
@iusvakandi: Érdekes túra lehetett.

"x1 méteres keresztmetszetű fekvő vasbeton oszlop volt, ami a végső fegyver volt azok ellen akik termetes autójukkal áttörve mindent eddig eljutottak volna. Nos ezt a betonoszlopot lőtték be az útjukba."
Ilyenek viszont mindkét oldalon voltak, nyugati alagutaknál is lógott pl. betontömb a bejárat fölött, amit útba lehetett volna robbantani, az utakon voltak nyílások, amikbe vasrudakat lehetett volna csúsztatni. Az élhetetlenné tevés ipara mindkét oldalon megvolt, csak az egyik oldalon nem tartozott a midnennapokhoz az eredménye.
@nyelv-ész: 84-ben 6 éves voltam, lehet, hogy így volt, de arra határozottan emlékszem, hogy 87-88 táján kék útlevél volt, ablak, és 50 dollár. az útlevél ma is megvan, ablakkal, német vízummal, egyebekkel.

@cso-zsi: igen, SZU volt a másik lehetőség, ezért nem voltam biztos benne.
@cradbox: Én ekkor mgé nagyon gyerek voltam, de ez az 50 dolláros maximum nem viszonylag későn lett bevezetve, amikor viszont már nem csak három évente lehetett nyugatra menni? (Akinek volt ez a BC számla nevű csodája, az járta a világot, más meg konzervet vitt kilószámra, hogy ehessen.) De mintha még Csehszlovákiába is valami utazási csekk nevű csodát kellett volna vinni, amit ott helyben lehetett koronára váltani. Ki meg egyik országból se lehetett a saját pénzből vinni, amit sose értettem, hogy miért fáj nekik :)
A kék útlevél benne egy ablakkal turisztikai célból történő nyugatra( v jugóba) utazás végett már a hetvenes években is megvolt. Én legelőször a nagybátyámmal 76-ban utaztam Frankfurt a.M-ba. Az IBUSZ-nál lehetett kiváltani egyetlen egy ablaknál az útlevelet amihez akkor még a munkahely( v iskola) javaslata és véleménye is kellett ( azt hiszem a szakszervezet is beleszólt) S ha minden megvolt utána volt a rendőrségen a személyes elbeszélgetés. Ha minden klappot akkor megvolt az ablakod.(windows 76 :))
Ez arra jogositott, hogy 50 dollárnyi valutát válts be az OTP-nél azon az árfolyamon amit az államközi egyezmények biztositottak akkor.
Ezeknek persze semmi közük nem volt az akkori gazdasági viszonyokhoz, mert a forintjaink nem voltak konvertibilisek velük.
Akinek volt BC számlája az annyiban volt szerencsésebb, hogy volt neki pénze de utazási joga még akkor sem volt. Nehéz ma elképzelni, de akkor nem a pénz megléte volt az utazás gátja, hanem maga a politikai döntés, hogy hányszor utazhat az állampolgár. A meghivólevél egy kivétel volt, ehhez semmiféle pénzbeli ellátmány nem járt (szivatták a meghivóleveleseket a határon rendesen, mivel feltételezhető volt hogy csak fekete valutájuk van) De a meghivólevél hivatalos és hitelesitett magyar forditásban évente 1 alkalommal adott arra lehetőséget, hogy kék útlevél relációban kiutazzon az állampolgár. De itt is csak évente 1-szer!

Legalább ilyen akadály volt maga a beutazási engedély, a vizum megszerzése is.
Nekem pl a 76-os út alkalmával még osztrák vizum is kellett, ami viszonylag egyszerü volt, de a nyugatnémet vizum az egy-két napos sorbanállásos ügylet volt. Később svéd viszonylatban volt egy olyan szitu, hogy mivel a nyolcvanas évek elején boldog boldogtalan Svédországba disszidált, gyakorlatilag nem lehetett svéd vizumot szerezni. A kiskapu ekkor pl az volt hogy elmégy NDK-ba vagy Lengyelországba s onnan Dániába hajóval ( mert a Dánok nem fogadták be a menekülteket és ide könnyü volt vizumot szerezni,) s aztán Helsingör-Helsingborg viszonylatban közlekedő részeg svédeket hazaszállitó hajnali komppal volt a legegyszerübb átdobbantani a dánoktól a svédekhez. Ha már ott voltál, akkor nem dobtak ki és ha átmentél akkor irány Malmö és jelentkeztél az első svéd rendőrnél Asyl-ért.
A piros utlevél a vasfüggönyön innen nyujtott utazási lehetőséget, itt csaka SzU votl kivétel, mert oda is kellett kvázi vizum , ami a piros utlevélbe pecsételt ablak jelentette. Itt nem volt korlátozás, ha hivatalosan váltottál be pénzt bevihettél amennyit akartál. Kihozni már nem volt olyan egyszerű. A SZU-ból pl csak azt hiszem 50 rubelt lehetett kihozni. Nekem volt egy olyan szitum pedig már 88-at irtunk akkor és már 1-2 karton Marlboroért lehetett repülőjegyet szerezni Moszkva-Budapest viszonylatban, hogy a seremetyevoi reptérről induló járatot majdnem elkéstem mert a vámtiszt sokallta a nálam lévő 300 rubelt. Kényszerhelyzetben voltam nem szórakoztam, hanem a reptéren ácsorgó kéregető gyereknek a kezébe nyomtam 250 rublejt. Az csak pislogott, mert ez akkor majd egy havi orvosi fizu volt és rohantam a gépre. Érdekes idők voltak.