2014 legfontosabb közlekedési eseménye a négyes metró átadása volt, ami azért keltett felemás érzéseket bennem (és számos közlekedésbarátban), mert bár egyrészt egy metró technikailag mindig érdekes dolog, ez a konkrét metró pedig építészetileg kimondottan érdekesre, rendhagyóra sikerült, már tizenéve sejthető volt, hogy a vonal ebben a formában pénzkidobás. És nem annyira meglepő módon tényleg vannak is gondok vele. Kérem, most senki se írja le, hogy de neki milyen jó, meg hogy a hetes busznál mindenképpen jobb, mert persze, hogy más minőség - a kérdés az, hogy az árát megérte-e, illetve hogy nem lehetett volna-e hasznosabbat építeni ennyi pénzből egy városban, ahonnan még annyi infastrukturális elem hiányzik.
De még erről se szeretnék ítélkezni az év utolsó előtti napján, egyszerűen csak bemutatnám azt, ami mindezek ellenére tetszik. Mert ugyan tudom, hogy ízlések és pofonok különböznek, illetve az majd csak harminc év múlva lesz kijelenthető, hogy az itt látható dolgok tartósak, praktikusak és fenntarthatóak-e, viszont az állomások építészeti minőségét tekintve a vonal olyan, mintha egy másik világból jött volna. És azért erre legalább legyünk büszkék, hogy végre a magyar mérnökök is túlléphettek a funkcionális kockaépítészet határain!
A videó a vonal első napja óta a csőben volt, azóta akartam egy olyan videót összerakni, amin mindig mozog valami: nem csak a jármű, hanem legtöbbször a nézőpontunk, a képkivágás, a nagyítás is. Mindezen túl meg szerettem volna mutatni, amit a megszokásból mozgólépcsőzők esetleg nem is tudnak, hogy bizonyos állomások lifttel még dögösebbek: például a Kálvin térire kimondottan így érdemes "beesni". De gyerekként biztos imádtam volna a Keleti végállomást felülről nézni - és a Szent Gellért téren se csak a mozaikos rész létezik.
Ez megy most