Tegnapelőttről tegnapra virradóan egy húsz évvel ezelőtti modulom intrójából írtam egy olyan darabot, amit műfajilag egyelőre nem tudnék pontosan meghatározni, de leginkább klasszikus zenének sorolnám be. Persze az is igaz, hogy az én "lelki füleimben" az elképzelt verzió szól csemballóval, hegedűvel, csellóval - ezek az újraszerkesztgetés közben kihullottak, mert nem szóltak jól. Sajnos hiányoznak a megfelelő eszközeim a műfajhoz, ezért a csemballóból/zongorából valami nyolcvanas évekbeli szintetizátor pizzicatója ("pizza") lett, a fuvola pedig ugyan maradt, de elég zajosan - igaz, szerintem ennek ellenére meglepően hangulatos. Az összhangzatos részére egész büszke vagyok, és titokban abban reménykedem, másnak is tetszik :)

Megpróbáltam a Renoise demójában átdolgozni, de ahhoz csak olyan hangszínek vannak, hogy tucc, meg bzummm, meg víííí, meg vubbvubb, sehogyse illettek hozzá, úgyhogy maradt az Impulse Tracker formátum...