A zenei ízlésemmel már többször sikerült zavarba hozni ismerőseimet: vannak ugye rocker beállítottságú barátaim, akik nem nagyon tudnak mit kezdeni a számítógépes zenéimmel, esetleg furcsán néznek rám, amikor kijelentem, hogy életem legjobb élőzenei eseménye a(z első) szigetes Madness-koncert volt, illetve vannak szoftosabb dolgokban utazó emberek, akik lemorzsolódnak, amikor Megadethet rakok a blogba. Azt szoktam mondani, hogy zenei érdeklődésem Abbától Zappáig terjed, meg vannak dolgok, amiket nem tartok zenének, és ilyenkor általában megtudom, hogy bunkó vagyok :) és most előbbi iránti rajongásomnak szeretnék hangot adni.
Igen: az ABBA szerintem egy zeneileg és szövegileg is teljesen vállalható zenekar volt, nem véletlenül lettek az egyedüliek, akik Eurovízió Nyálfesztiválos népszerűségüket világsikerre tudták váltani. Persze nem állítom, hogy minden számuk tetszik, de néha nem bírok nem megdöbbenni, hogy némely nótájuk milyen szinten meg van komponálva. Különösen felismerhető, hogy mennyi munka van bennük, ha meghallgatjuk, hogy szólt egy-egy szám, mielőtt kialakult volna az a verzió, ami híres lett.
Ez az első videó azért került ide, mert félő volt, hogy ha a Dancing Queennel kezdem, akkor nem hogy a végtelen ismétlésekben utazó rádiókon felnőtt olvasó, de még én magam is a böngészőablak bezárására kattintok :) Egy interjúban hallottam Bennytől (a már akkor is szakállas fickó, egyben az ABBA fő dalszerzője), hogy a legtöbb szám demóját Björnnel (a szőkébbik, azóta szinén szakállas) kettesben dobták össze, aztán stúdiózenészekkel megcsinálták az első rendes verziót, amire felénekeltették a lányokkal a vokálokat... majd nekiálltak újra kitalálni a számot a vokálok alapján, néha mindent teljesen újrajátszva.
A Dancing Queen létrejötte a jelek szerint nem volt ennyire extrém, viszont a fentebbi videón nem csak hallhatjuk, hanem láthatjuk is, ahogy a fiúk eldúdolják a lányoknak, hogy körülbelül mit kellene énekelni - aztán konkrétan látjuk is a felvételek egy részét. Külön érdekes, hogy a szöveg még kicsit más, mint amit manapság is hallhatunk a rádióban!
A következő videón a csapat állandó hangmérnöke, Michael B. Tretow mutatja be, ahogy az egyes hangszeres és vokál sávokból összeáll a kész dal. Ő volt az, aki kikísérletezte azt a bizonyos egyszerre telt és csilingelő hangzást, ami az ABBA-t jellemezte: ugyanazt a szólamot többször is felvette, hol kicsit gyorsabban, hol kicsit lassabban (a randomizálás végett fizikailag akadályozva a magnó tekercsének megfelelő sebességre gyorsulását), így hozva létre a mindent betöltő kórushangzást. És hogy milyenek a rajongók: a számnak ismeretes egy rövid gitárintrós verziója - valaki fogta azt, illetve a filmben látott plusz versszakot, és összemixelte a végső verzióval, létrehozva azt, ahogy eredetileg szólhatott volna a szám... ha nem műtenek ki belőle ezt-azt, mielőtt lemezre teszik.
A Billy Boy című demóból viszont semmi se lett. Vagy mégis? 0:10, pláne 1:10 körül felismerhető, hogy ez lehetett a Take a chance on me alapja! Sajnos a demó hiányos, lehet, hogy soha nem is fejezték be...
A Does your mother know? esetében megfigyelhető, hogy 1979 körül milyen közel került egymáshoz a pop és a rock: a pop rockosodni szeretett volna, ugyanakkor az elméletileg hard rockban utazó KISS ugyanabban az évben készült I was made for lovin' you-ja trallalább volt egy sor diszkóslágernél - például ennél is. Érdekes, hogy a fentebbi verzióból a jellegzetes gitárrész ("türi rürü, tűri rü ri rű rü-rü") hiányzik, van viszont benne egy jópofa intró. Simán el tudnám Slayer stílusban, két külön szólamú torzított gitáron képzelni :)
Ez itt pedig egy köztes verzió: már megvan a szintivel megtámogatott basszus, illetve a verze riffje is, de még benne van az előző változat néhány részlete. Érdekes még, hogy a vokálok sincsenek rendesen keverve, minden közel ugyanolyan hangosan szól. Hogy ez a dal nem volt egyszerű szülés, arra bizonyíték, hogy a refrénje egy évvel korábban már felbukkant egy másik dal közepén!
A Dancing Queennél hallotthoz hasonlóan ez az ős-Mamma mia is csak instrumentális alap. Nem mondanám, hogy a slágerhez képest nagyon más lenne (lehet, hogy ugyanaz?), viszont legalább tisztán lehet hallani a hangszereket, amik máskor eltűnnek a vokál alatt.
Az előzővel ellentétben a When all is said and done fentebbi verziója eléggé eltér a véglegestől - gyakorlatilag ez egy szintis demó lehetett, amit Benny talán egyedül játszott fel a ritmusszekcióval, aztán elkezdett hozzárakni további részeket.
A Here comes Rubie Jamie még nagyon az elején, 1974-ben készült, és (állítólag* - ki tudja ezt biztosra megmondani azokon kívül, akik ott voltak?) csak Benny és Frida hallható rajta. Refrén nincs, mert a többiek nem voltak hajlandóak felénekelni - pedig ha nem is túl eredeti, de azért kellemes dalocska lehetett volna belőle!
Az ABBA utolsó sorlemeze, a Visitors viszonylag hideg, szintipop hangzású album volt, nehéz szövegekkel. Ezek közül a Two for the price of one némileg kilóg - olyan, mintha valami musical paródiája lenne. Legalábbis ez a szöveg aligha indult komolynak: "I am a young man with a simple occupation / I clean the toilets at the local railway station" :) A végleges szám szövegét persze átírták (azért nem túl komolyra) - na meg teletömték a dalt összetett vokálokkal. Az ehhez hasonló régiségeken túl a youtube tele van még remixekkel, melyek olyan részeket emelnek ki a dalokból, amiket a végleges változatból nem, vagy csak alig lehet kihallani:
Állítólag ezek a mixek akkor születtek, amikor a Mamma mia! című musicalhez a produkció zenei rendezője az eredeti magnószalagokról sávonként lekagylózta, hogy mikor mi szól - a lemezekről jól kihallható sávokat lehúzták, az "elnyomott" háttérsávokat pedig fel. Szerintem itt végképp felismerhető, hogy nem azért szólnak jól ezek a vokálok, mert ugyanazt a két hangot jól megeffektelték, hanem mert elég összetetten meg vannak hangszerelve. Nyilván nem annyira, mint a Bohemian Rhapsody, de azért nem is úgy, mint egy átlagos diszkós nóta!
És ha a bejegyzés címe Summer Night City volt, akkor álljon itt az a szám eredeti mivoltában. Vagy legalábbis egyik eredeti mivoltában: állítólag ez a dal nagyon nehezen jött össze, valahogy sehogy sem tetszett az alkotóinak. Végül a ballada jellegű intrót levágták, a számot pedig agyonkompresszálták, jó tömör hangzást produkálva. Koncerteken egyébként többé-kevésbé ezt a verziót játszották, vélhetően azért, mert élőben nem bírták azt az "orrbavág a hangszóró membránja" effektet hozni, ami a lemezen volt :) Nekem azért a végleges változat jobban tetszik, ide is linkelem gyorsan.
És itt a vége, tessék bulizni menni :) Ja: a bejegyzés elején levő videó határeset, de így a végén csak meg kéne magyaráznom, mi is az - igazából a hangszerelésén nem javítottak, csak immár Björn énekelte:
1974/75-ben még nem igazán volt meg az ABBA stílus, ez is simán lehetne Smokie, vagy valami hasonló is, nem? És most tényleg abbahagyom, sürgős CD-hallgathatnékom lett :)
*sajnos a net tele van kamu/megbuherált felvételekkel, illetve téves magyarázatokkal, úgyhogy az egyszeri blogger néha elég tanácstalan volt, hogy mit hihet el, és mi átverés. ha valaki úgy látja, nem volt elég körültekintő, tessék jelezni!
Ez megy most