A keletnémet vezetés - a szocializmus fejlettségét demonstrálandó - állandóan a magasba vágyott. Mivel a saját gyártású sugárhajtású utasszállító nem lett nagy siker, az ég felé törekedést az épületekkel folytatták: a hetvenes évekre az NDK-ban természetessé váltak a 16 emeletes, vagy még magasabb panelházak, illetve a nagyvárosok szállodái, közintézményei, sőt, néha lakóházai is a nyugati felhőkarcolókat idézték. A majdnem teljesen ledózerolt, majd szocmodern stílusban újjáépített Alexanderplatzról már írtam egyszer, de akkor csak magára a térre koncentráltam - pedig a környéken is van pár emblematikus épület.

A terület messze legmagasabb épülete értelemszerűen a híres tévétorony - ami már csak azért is logikus, mert ez egyben egész Németország legmagasabb építménye is :) Talán csak az egykori Interhotel Stadt Berlin versenyezhet vele, de még az sincs fele olyan magas se. Ennek ellenére a pontszerű épületek egy része a környezet kialakítása - széles sugárutak széles járdákkal, zárt beépítés helyett terecskék által tagoltság - miatt magasabbnak tűnik, mint amilyen magas valójában. Ráadásul nem csak tetszőleges épületekről beszélünk - ezeknek tematikájuk volt! A bal oldali, "kettétört" torony például az Utazás Háza volt, állami utazási irodával, Interflug-kirendeltséggel, nemzetközi vasúti pénztárral, pénzváltóval, rendőrséggel.

Ez pedig a "Tanító Háza" (Haus des Lehrers) 1964-ből - szépen lefordítva persze inkább "Pedagógusok Háza" lenne, de tetszik az eredeti név allegórikus jellege. A karcsú épület derekán az "Életünk" című óriási mozaik alkot frízt - ugyan már eltávolodtunk a Karl-Marx-Allee sztálinbarokkjától, de az építészet még mindig ideológiai célokat is szolgál. Ezt leszámítva ez a két épület bármelyik nyugatnémet városban is állhatna, stílusuk teljesen megfelel az akkori nemzetközi tendenciáknak - sőt, a fentebbi torony monotonságát szerintem kifejezetten jól oldja a mozaik!

Persze nem minden tematikus épület öregedett ilyen jól, az 1970-ben elkészült "Statisztika Háza" (Haus der Statistik) például új korában is elég borzasztó volt, mostanra pedig kifejezetten leromlott állapotba került, ezért lebontása várható.

Mit mondjak, a vadplakátok, a bejárat ráccsal védett előteteje, és az épület előtt álló rendőrségi mikrobusz se sokat javít az összhatáson :)

És ezek itt már nem köz-, hanem lakóépületek az Alexanderstrasséban. Az előrébb álló  tízemeletesek az NDK-ra jellemző csempeszerű borítással rendelkeznek, valamint erkélyekkel a keskenyebbik oldalukon (ami magyar szemmel nézve érdekesen néz ki), a távolban pedig egy 16 és egy egy 17 emeletest is fel lehet fedezni. Utóbbiak azon típusépületek közé tartoznak, melyeket vagy felújítanak, vagy lebontanak manapság - a "csempeborításúak" viszont egy védett épületcsoport részei! Az érdekesség kedvéért nézzünk meg egy háború előtti képet a térről és környékéről:

Az imént látott Alexanderstrasse a kép alsó felén középről balfelé-lefelé indul, a "Tanító Háza" a középen-alulról a képbe nyúló háromszög jobb élének, az "Utazásé" pedig a jobb oldali építési terület felső szélén futó utca hűlt helyén áll. Ahhoz képest, ami itt lezajlott, Budapest egész jól átvészelte a huszadik századot :-/ Érdekes, hogy pont a két modern épület, az Alexander- és Berolinahaus maradt meg - mintha a szocialista építők a weimari köztársaság "új tárgyilagosságához" akartak volna igazodni...