A hamburgi Hauptbahnhof után a frankfurti Németország második legforgalmasabb pályaudvara. Kora ellenére nem olyan szép, mint a lipcsei, a város jelentőségének ellenére nem olyan tiszta, mint a müncheni, nem is olyan érdekes, mint a Dóm tövében fekvő kölni, de ha már a lekéstem az átszállásomat, kicsit körbenéztem itt is.

Amikor '92-ben először mentem vonattal Kölnbe, lenyűgözött, ahogy a vonatunk bekanyarodott a felhőkarcolók elé, ugyanakkor kellemetlennek találtam, hogy a nehezen kiharcolt menetirányba néző ülésem elveszett, mivel innen az ellenkező irányba ("tolatva) - indultunk tovább - ez ugyanis egy fejpályaudvar. Egy széééép nagy fejpályaudvar:

Von Jerry Fischer - Eigenes Werk (Originaltext: selbst erstellt), CC BY-SA 3.0 de, Link

A város első nagy vasútállomásai (rögtön három is) eredetileg valahol ott álltak, ahol az a park kezdődik, amelynek túloldalán a felhőkarcolók sorfala emelkedik, aztán az 1880-as években egyetlen központi pályaudvart építettek helyettük kicsit nyugatabbra:

Von not named, probably Carl Hertel (1832-1906) - http://www.german-architecture.info/GERMANY/G-FRA/FRA-001.htm, Gemeinfrei, Link

A fentebbi képen az épp elkészült pályaudvart láthatjuk, az előtérben még látszanak a régi pályaudvarok, azaz a belváros felé vezető sínek nyomai. Eredetileg három acélszerkezetű csarnokba futottak be a vágányok; az 1920-as években épült melléjük két további, a hetvenes években pedig egy S-Bahn alagutat is beástak alájuk. Az épület előtti tér felszínén villamos, alatta pedig U-Bahn jár, úgyhogy a sínek kedvelői nehezen unatkozhatnak, ha ide sodorja őket a szél.

Belül meglepően kaotikus az összkép; nem éreztem magam olyan otthonosan, mint a legtöbb nagy német pályaudvaron (az otthonosság a budapesti Keleti vagy Nyugati ismertében furcsa elvárásnak tűnhet, de nem ez a kettő az összehasonlítási alap - normálisabb Hauptbahnhofokon az ember minden dolgát el tudja végezni utazgatás közben, és nem azt nézi, hogy mikor omlik rá a tető, vagy hogy melyik büfében kisebb az ételmérgezés esélye). Persze az se tett jót a hangulatomnak, hogy bent fülig felfegyverzett rendőrök cirkáltak, odakint meg épp valamilyen tüntetés készülődött...

Semmi csillogás és extravagancia, ugyanakkor minden jól funkcionál. A peron magas, van étel/ital-automata, indítási és érkezési jegyzék, és persze ki van írva, hogy melyik kocsi kb. hol áll meg.

'92-ben még minden vontatójármű idegen volt számomra, manapság viszont sok ismerőst látni: ez itt például egy TRAXX, még ha nem is teljesen olyan, mint ami a MÁV-nak van, ...

... ez pedig egy FLIRT és egy Desiro. Ahogy előbbinél látható, a magánvasutak - mint ebben az esetben a Hessische Landesbahn - szó szerint érdekes színfoltot alkotnak a szövetségi vasút IC/ICE, illetve "Verkehrsrot" festésű szerelvényei által uralt összképen. Tizenéve még dízelmozdonyok is dübörögtek a csarnokban, most csak motorkocsikat láttam.

Von Eva K - Eva K, CC BY-SA 2.5, Link

A leglenyűgözőbb talán nem is maga a pályaudvari épület, hanem az előtere, ahogy mindenfelől beérkeznek a vonalak, felüljárókkal elkerülve, hogy feltartsák egymást. Jó, annyira nem lenyűgöző, mint Zürich, de azért nem kicsit nagyvonalúbban van megépítve, mint a gyakorlatilag két részből álló Keleti, vagy a Nyugati, ahol valamiért két és fél irány (a ceglédi és a váci + esztergomi) is állandóan fel tudja tartani egymást, töredék ekkora forgalom mellett...

Ha már ott voltam, videózgattam is. Láthatunk IC-t és emeletes ingavonatot indulni, végre elcsíptem egy "három és feles" ICE-t, valamint elgurul előttünk pár regionális dízel- és villamos motorvonat, és egy ICE T.

Bónuszként még egy filmecske, ezúttal 1962-ből: a belvárosban még nincsenek felhőkarcolók, viszont a pályaudvar akkori irányítótornya még ma is űrhajónak tűnik a Nyugatihoz képest. De mutatnak kéregjegy-nyomtató gépeket, gőzösöket, és azt, ahogy katakombákat építenek a peronok és sínek alá az expressz árufuvarozás számára.

Források: német Wikipedia, Drehscheibe Online fórum