Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

július 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  3. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  4. Cégérek, táblák és neonok a hetvenes-nyolcvanas évek külvárosi utcáinJó régen nem csináltam már "régi képes" bejegyzést, de a minap valami mást keresve rámjött, hogy folytatást csináljak egy régi képmutogatós írásnak, melyben hirdetésekkel, neonreklámokkal...
  5. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  6. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  7. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  8. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  9. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...
  10. "It was a good time to be 27"Már írtam arról, milyen nagyszerű dolog, hogy a különböző külföldi villamosbarátok nem egyszerre jártak Magyarországon, mert így szinte teljesen mást láthatunk Geoffrey Tribe '69-es, Peter Haseldine...

Címkék

103 (7) 125év (7) 2624 (13) 41-es (7) 424 (8) abszurd (26) Ab van Donselaar (38) agyhúgykő (61) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (76) autók (67) bach (5) balaton (28) basel (7) bbc (8) bécs (42) belgium (11) bengáli (13) berlin (136) berlini fal (20) bkv (42) blog (27) budai vár (25) budaörs (36) budapest (727) budapesti pillanatok (41) buék (8) busz (71) búvár (7) c50 (9) c64 (13) caf (10) city lights (69) class 56 (7) commodore (17) csak egy kép (36) csak egy videó (248) csehország (21) csehszlovák (8) csörgő (8) cukiság (33) debrecen (25) demó (5) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (31) életmód (6) elveszett (31) énblog (338) énzene (17) építészet (66) építkezés (21) épület (14) érdekesség (14) erfurt (7) esti városkép (8) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (11) felhők (26) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (27) film (10) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (14) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (9) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (31) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (58) gibson (9) gitár (34) gmap (12) goldtimer (6) gondolatok (10) gőzmozdony (22) gyermekvasút (22) haditechnika (12) hajó (40) hampage (280) hamster (5) hangszerek (11) hármashatárhegy (5) havazás (5) helikopter (10) hév (25) híd (29) (27) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (117) idegenforgalom (21) ikarus (26) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (9) karikatúra (5) kassa (6) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kép (6) képek (718) képregény (94) kérdés (7) kirándulás (11) kisföldalatti (10) kiskörút (5) kisvasút (43) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (327) kritika (70) kulfoldi szemmel (64) lánchíd (7) last ninja (5) látnivaló (11) lengyelország (37) les paul (6) lhbs (24) linz (5) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (14) m4 (15) maci (6) mackó (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (35) medve (7) metál (9) metró (40) miskolc (24) mittudoménmi (9) mk48 (5) MOD (7) morál (11) morgás (125) mozdonyok (13) mozi (5) mtp (7) muki (10) münchen (25) műrepülés (8) múzeum (43) nagypolszki (6) németország (282) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (39) nosztalgia (198) nürnberg (20) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (13) NZA (8) olaszország (26) oldtimer (72) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) ozzy osbourne (5) pályahiba (6) pályaudvar (24) panoráma (107) paródia (5) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (13) popkultúra (115) pozitívum (12) pozsony (24) prága (7) programajánló (25) púpos (13) queen (11) r.i.p. (11) rádió (5) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (21) relax (12) repülés (122) repülőgép (40) repülőgépek (65) repülőnap (33) repülőtér (13) retró (31) rock (68) rocktörténet (5) róma (14) s-bahn (11) semmering (8) SNL (15) sorozatok (15) soundcloud (11) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (19) szlovákia (62) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (188) társadalom (5) tatra (13) taurus (7) technika (40) technikatörténet (37) tehervonatok (10) tél (12) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (8) Tim Boric (13) tömegközlekedés (333) történelem (29) totalcar (5) trainspotting (49) trolibusz (48) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (87) überzenészek (17) utazás (286) utcakép (152) uv (32) vár (11) várnegyed (8) város (376) városkép (85) városliget (8) vasút (395) vélemény (11) vicinális (13) vidám park (5) videó (666) villamos (597) vlog (7) wachau (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (247) zene (178) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Még néhány dal gyerekkorunkból (tinidiszkó, meg minden)

2018.03.05. 07:00 :: Hamster

A minap gyanútlanul álltam a megállóban, amikor hirtelen megjött a villamos... és ez elég apropó ahhoz, hogy megint dagonyázzak egyet a nyolcvanas évek popzenei poklában ;)

1987 egyfajta fordulópont volt az életemben popkultúrailag. A nyugati zenék és azok hangulata addig csak mérsékelten volt elérhető számunkra - talán a Petőfi Rádió "Reggeli csúcs" című műsora (más is emlékszik rá?) állt a legközelebb ahhoz, amit ma mindenütt hallhatunk. Ez azonban csak ízelítő volt a '87-ben már Pesten is fogható Danubius Rádióhoz képest, ahol a nap nagy részében olyan zenék mentek, amiket azelőtt úgy kellett összevadászni a kívánságműsorból. Különösen érdekes volt nyáron ebből a "fél-nyugati" hangulatból az NDK-ba átrándulni, majd onnan visszajőve rájönni, hogy annyira nem is rossz nálunk... Az év aztán a Sky Channel megjelenésével zárult, de erről már meséltem, nem is egyszer.

Ami furcsa, az az, hogy konkrétan nem sok emlékem van arról, pontosan milyen zenék szóltak nevezett rádióból, csak az maradt meg, hogy szóltak. Pontosabban két szám azért berágódott:

Az egyik a "Nothing's gonna stop me now" Samantha Foxtól. Ha a klipet is láttam volna hozzá, érteném, miért ragadt meg tizenkét éves énemben, de csak a zene miatt..?

A másik ez volt. Most már körülbelül 12 másodperce tudom, hogy az előadó Debbie Harry volt, akiről pedig már akkor is tudtam, hogy kicsoda, de fel azért nem ismertem a hangját. Még érdekesebb a szám szerzője: Chuck Lorre. Igen, az a Chuck Lorre, aki a Két és fél pasit (vagy mi a magyar címe) és a Big Bang Theory-t kitalálta. Tehetséges manus!

Na, erre a kettőre emlékeztem, de a most következő többi számot úgy kellett a netről kinéznem. Másnak is ilyen homályosak az emlékei erről az évről, már úgy értve, hogy zeneileg? Ennyire jellegtelenek voltak az akkori slágerek, mint például a fentebbi, vagy csak engem kötöttek le túlságosan más dolgok?

Oké, a Queen és Freddie Mercury már akkor is lenyűgözött (a Live Aidnek köszönhetően), de ez a feldolgozás inkább csak azért maradt meg, mert az előző számmal együtt szerepelt egy olyan kazettán, amit a korábban említett NDK-s kirándulás során n+1 alkalommal meghallgattunk az autóban. Nem rossz, de ő ennél jobbat is tudott.

Egy 1987 slágereiről szóló wikipedia oldalon ez volt az egyik első szám, ahol a címről azonnal beugrott a zene. Nem az én stílusom ez se, egy átlagos C64 játék aláfestése Wagner-opera hozzá képest - vagy csak sznob vagyok? :) Mindenesetre legalább emlékeztem rá.

A Jefferson Airplane Starship fentebbi slágere nem tudom, hogy a Danubiusban lement-e, de hogy az NDK-ban a csapból is ez folyt, az tuti! Máig érthetetlen, hogy a kötelező Erich Honecker-képek, a szpartakiádra ütemet lépve vonuló ifjak sora, a tranzit autópálya lehajtójánál totál náci stílusban üvöltöző rendőr, vagy éppen a vendéglátóhelyek magyar valósághoz képest is hihetetlen bunkó színvonala hogyan fért össze azzal, hogy mindenütt nyugati slágerek szóltak, a mozikban pedig a Beverly Hills-i zsaru ment, amit nálunk akkor még nem is mutattak be!

És hogy elszakadjunk az NDK-s emlékektől, ez a szám is '87-es. A lakótelepi kábeltévén ekkoriban rendszeresen ment egy űrhajózási műsor, emlékeim szerint ahhoz kapcsolódva adták le ezt a klipet, amit mi mindig gondterhelten néztünk, ti. hogy ez lenne a jövő zenéje? Biztos? És ha nekünk nem tetszik, akkor űrhajóra se szállhatunk? :)

Ez a szám meg szinte biztos, hogy nem gyakran ment le a Danubiusban, viszont többször is láttam a magyar tévé "Harmadik csatorna" című ifjúsági műsorában, és nagyon tetszett. Na, meg kell végre valami jó zene is ebbe a bejegyzésbe!

És akkor vissza a '87-es rádiós slágerekhez: akkoriban a Bee Gees őskori szörnyetegnek tűnt, hiszen már két évtizede bombázták a listákat, és ez akkoriban soknak számított, pláne egy tizenkétévesnek. Ez a szám viszont szvsz nem volt rossz, tisztességes visszatérés volt.

És ahogy közeledünk az év végéhez, szaporodnak a már a Sky Channelen látott-hallott zenék, melyeket már klippel együtt ismertünk meg. Nem tudom eldönteni, hogy ez például egy tisztességesen megcsinált sláger, vagy csak azért nem utálom, mert ahhoz az időszakhoz kötődik, amikor a tévén keresztül fedeztük fel a nagyvilágot.

Ez a szám is megmaradt, elsősorban Jimmy Somerville meglehetősen szokatlan hangfekvése miatt. Itt jegyzem meg, hogy ez is feldolgozás; a slágerek egy része már akkor is felmelegített töltött káposzta volt, kezdve Rick "Roll" Astleytől (eredeti) egészen a Pet Shop Boysig (eredeti).

Sőt, feldolgozás volt ez is, több meglepetéssel; például ez is Mel & Kim néven futott, mint a bejegyzésben látható harmadik videó, pedig az előadók nagyon nem ugyanazok voltak. Ahogy az talán sejthető, jótékonysági poén produkcióról van szó; a Danubiuson soha nem hallottam, de a Sky-on sokszor adták, így idefér a többi mellé.

És a bejegyzést ezúttal is Vogáékkal zárnám, bár ők elsősorban az akkori magyar slágereket parodizálták - jó részükre csak miattuk emlékszem, pedig az eredetiek emlékezetesebbek voltak, mint külföldi társaik :)

Kimaradt esetleg valami? Ki mit hallgatott '87-ben, akár a Danubiuson, akár másutt?

24 komment

Címkék: énblog zene rádió pop youtube retró popkultúra ndk nyolcvanas évek radio danubius

A bejegyzés trackback címe:

https://hamster.blog.hu/api/trackback/id/tr7513686270

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Na most, elég jó közelítéssel egyidősek vagyunk. Ehhez képest ebből a listából a dalok egy része meg sincs. Igaz, a zenei ízlésem akkortájt egy fokkal kevésbé volt kifinomult, mint a tied, azt hiszem :-) Nekem 1987 kb. Pest Shop Boys (akkoriban azt hittem, az Always on my mind az ő daluk, aztán később rájöttem, hogy Elvis Presley, öt perccel ezelőtt meg arra, hogy már ő is csak feldolgozta :-)), Glenn Madeiros, meg ilyenek.
OK, a You win again már akkor is átvitte az ingerküszöbömet :-)
Ill. még ami nagyon ment, az a Wonderful Life, de most rákerestem, az igazából '86-os dal, bár csak '87-ben lett igazán sikeres.
Amúgy meg, eltelt harminc év, és gondolkodás nélkül tudom, hogy am UKW vierundneunzig komma neun, hundert komma fünf, hudertzwei, hundertdrei komma drei und hundertdrei komma fünf Megahertz. Radio Danubius.
A Reggeli csúcsról csak annyi maradt meg, hogy egyszer (hogy-hogy nem) leadtak valamit a Judastól, és úgy konferálták be, hogy "dzsudasz prájeszt" :-)))
@Fradista Utazó: "UKW vierundneunzig komma neun, hundert komma fünf, hudertzwei, hundertdrei komma drei und hundertdrei komma fünf Megahertz. Radio Danubius"
Köszi, most megnyugtattál, hogy lehetne sokkal rosszabb is a lényegtelen dolgok berágódása az agyamba című műsor :D
@sako: Épp fel akartam hörrenni, hogy JP-t adtak napközben a királyi rádióban, aztán rájöttem, hogy akkor épp a Turbo album lehetett aktuális, az meg pont beleférhetett. Vagy valami más volt?
@Fradista Utazó: "ő is csak feldolgozta"
Pont az említett Reggeli csúcsban vezették vissza még régebbre a dalt, Schubert vagy valami hasonló klásszikus valamelyik művéig.
@Hamster: Nem, nem a (masz)Turbóról adtak, hanem valami rendes keményet, már nem emlékszem, hogy mi volt. Amúgy akkoriban ez, ha nem is volt jellemző, azért nem volt elképzelhetetlen, ne felejtsd el, akkoriban ment a Petőfin a Heavy Metal kedvelőinek, ahol leadták például a British Steel albumot, időnként lehetett keményebb zenéket hallani.
@sako: Na de azok félreeső műsoridőben mentek, nem?
@Hamster: Nem feltétlenül. Pont a British Steelt úgy rémlik, hogy valamikor délután adták le (aztán lehet, hogy már 32 év távlatából rosszul emlékszem).
@Fradista Utazó: El a kezekkel a Pet Shop Boystól! Akkoriban kezdtem angolul tanulni - teljesen magamtól - és végtelenül élveztem, hogy mennyire sok mindent értek a dalaikból. Fene tudja, Neil Tennant hangjában, vagy kiejtésében van valami, amit sokkal jobban értettem akkoriban, mint bármi más előadót. Szóval elfogult vagyok. 8-)

@Hamster: Ajjajj... Mennyi emlék!
1987, a Modern Talking már kezd fulladozni a saját nyálában, végre nem számítanak az ellenkező nem körében menőnek és nem kell érdeklődést mutatni az előadók iránt, ha a beleegyező igent szeretnéd kiváltani...

A Pump up the Volume és a nem annyira művelt osztálytársam - már a nevére sem emlékszem -, aki már azelőtt nyomta a bikicsunáj nyelvet, hogy Szarka úr bevezette a köztudatba. Szóval szerinte "Novomtifájbjú, novomtifájbjú, densz." Hónapokig szívattuk vele. 8-) Amúgy érdekes, esküdni mertem volna, hogy ez az a szám, ami úgy kezdődik, hogy "Amerikanskaja firma Tranceptor Technology pristupila k proizvodstvu computrov 'Personalny Sputnik'." aztán meg az a Snap és az "I got the power".

Starship és a Nothing Gonna Stop us Now! Mennyire szerettem! De leginkább a Próbababa című film miatt, aminek a főcímdala volt és a klippje is abból volt vágva. Kedves vígjáték és Kim Cattrall még nagyon fiatal és gyönyörű.

Pink Floyd és a Learning to Fly... Máig a Momentary lapse of reason a kedvenc Floyd albumom.

T'Paut meg nem értettük, hogy mitől van Kína a kicsodának is a kezében?
8-)

Ha már Jimmy Somerville, akkor még a Bronski Beat és a Small Town Boy.

Falco és a Jeanny nagyon nagy hatással volt rám akkoriban, de az pont egy évvel korábban volt. Megosztó, kőkemény dal, de számomra a bizonyíték, hogy bizony az a csávó zseni. Németül kellett volna tanulnom az iskolában és kétségbeesve próbáltam valami fogást találni a nyelven - nekem valamiért nagyon nem fekszik. Odáig jutottam, hogy papagáj szinten egészen meggyőzően elő tudtam adni belőle azt a részt, hogy: "Newsflash: In den letzten Monaten ist die Zahl der vermißten Personen dramatisch angestiegen. Die jüngste Veröffentlichung der lokalen Polizeibehörde berichtet von einem weiteren tragischen Fall. Es handelt sich um ein neunzehnjähriges Mädchen, das zuletzt vor vierzehn Tagen gesehen wurde.
Die Polizei schließt die Möglichkeit nicht aus, dass es sich hier um ein Verbrechen handelt."
@sako: A Reggeli csúcsban hallottam életemben először Rusht. Igaz, hogy nem feltétlenül a formabontás miatt jelent meg, hanem el lehetett viccelni a hatórás csipa- és műsornyitás után a Rádió lelke bonmóval.

www.youtube.com/watch?v=5Tq-UsaRchI
@Hamster: Nem, a HM kedvelőinek éppen délutáni műsor volt.
Ugyan ez egy vegyesfelvágott (www.youtube.com/watch?v=pVCOaR7LfK4), de ugyanilyen időben, ill. később ment le pl. Diotól a Dream Evil vagy Megadeth So Far So Good lemeze, Motörhead, ZZ Top, és a Master of Puppets is dereng.
A Learning to Flyt vagy tíz éven át se kiköpni, se lenyelni nem tudtam... aztán valami csavart bennem egyet a potméteren. Persze továbbra sem tartom az album legjobbjának.

A China in your Hand rendesen fel van építve. Akkoriban inkább a Running Wildra nyílt ki a fülem, de ez ellen akkor sem tudtam szólni semmit, amikor egyébként dacból akartam volna.

A Pet Shop Boys It's a Sinje szintén bejött. Később visszaigazolást nyert, hogy nem a fülem romlott el, amikor a Gamma Ray feldolgozta: sem a tempóm, sem a fő témán nem kellett igazítaniuk ahhoz, hogy dallamos HM nóta legyen belőle.
@dr. mesterséges színezék: Egy csomó tökjó lemezt leadtak a műsorban, most kezdenek nekem is beugrani: Grave Digger - Heavy Metal Breakdown, King Diamond - Abigail, Alice Cooper - Raise Your Fist And Yell, Runnung Wild - Under Jolly Roger, Anthrax - State Of Euphoria, Whitesnake - 1987, Exodus - Bonded By Blood, AC/DC - The Razor's Edge, David Lee Roth - A Little Ain't Enough, Badlands - Woodoo Highway, Extreme - Pornograffity... mind-mind onnan vettem föl annó.
@sako: Így visszanézve elképesztő egy évtized volt - ha csak a zenét nézzük, akkor is. Az elején MÉG lemezt adott ki az ABBA, a végén MÁR lemezt adott ki a Dream Theater; a kettő között minden, mi szem-szájnak ingere.
A csinos Mel & Kim testvérpár közös karrierje elég rövid volt, mert szegény Mel (Melanie Appleby) pár év múlva meghalt rákban.
Nagy rádiót nem hallgató voltam, de rokonéknál feszt ment a Calypso, ami a Dunakanyar környékén már akkor kirekeszthetetlen Danubiushoz képest felüdülés volt. Nem csak azért, mert a bemondónak szerződtetett fickók nem engedték meg maguknak, hogy ostobasággal töltsenek ki órákat, de a zenét is el merték téríteni a méjnsztrímtől. Egyszer azzal döbbentettek meg, hogy a Magyarországon ma sem bárki által, akkoriban pedig végképp csak a gitárzenére direkt utazók által ismert Joe Satrianitól első hangtól az utolsóig leadták a Flying in a Blue Dreamet, ami pedig tényleg nem az a tipikus rádiózene, és a hossza is messze túlmegy a megkövetelt max. 3.5 percen.
@dr. mesterséges színezék: Nekem az a fura, hogy a nálam valamivel fiatalabbak a kilencvenes évekről írnak ilyen lelkendezéseket, pedig a kilencvenes évek csak arra volt jó (a Dream Theateren meg pár dolgon kívül), hogy rájöjjek, hogy amit utáltam a nyolcvanas években, az is milyen jó volt a kilencvenes évekhez képest :) De tényleg, utólag a szintipop, a gyepesmód, meg annyi minden is egész tisztességes volt a 2Ulimitedhez, Scooterhez képest, az évtized második felére eluralkodó lakossági technóról meg ne is beszéljünk.

Persze tudom, hogy ez ilyen öreges szöveg, pláne, hogy egy csomó nyolcvanas évekbeli dolgot (főleg metált) a kilencvenesben fedeztem fel magamnak.
@dr. mesterséges színezék: Volt egyszer egy szilveszter, amikor a Danubiusban már délután az ment, hogy a piás Boros+Voga hülyeségeket beszél, az tényleg fura volt, de annyira nem volt rossz egyébként. Aztán persze lehet, hogy én kerültem ügyesen a napközbeni sávokat. De eleinte még a Capuccino is jó volt, üdítő újdonság, sőt, még Jáksó is hallgatható volt. Sőt, még tovább emelem a tétet: '98 környékén még az általam amúgy annyira nem komált Császár Előd késő esti műsora is elszórakoztatott.
Megint rácsodálkozom, hogy valami párhuzamos világban nőttünk fel, mert nekem ez az egész úgy ahogy van kimaradt, a berakott zenék 2/3-ára megesküszöm, hogy életemben most hallottam először őket :-)
Talán mondanom se kell, az itt szereplő zenék nem igazán az én világom (a Pink Floyd kivételével, na jó, meg a Vogáék "Muszáj ezt? - Muszaaaaj"), Samantha Nyafox meg aztán pláne nem, de furamód erre a dalára mégis szívesen emlékszem. Beugrott egy réges régi emlék, 87 nyara, abban az évben kezdtem motorozni, azon nyáron mentünk le először Balatonra motorral. Haverommal jöttünk haza az M7-esen (még nem volt fizetős...) két ősöreg MZ Trophyval, és megálltunk valamelyik pihenőnél kólázni egyet (na jó, meg helyet csinálni neki ... :-)), és ott ment ez a szám, és, bár akkoriban se szerettem ezeket a zenéket, mégis valahogy akkor ott abban a környezetben (napsütés, sztráda, Balaton, motor, szabadság...) jó volt hallani.
(Pedig nem nagyon érthettem a címét, akkoriban kábé annyi volt az angoltudásom, mint a Pogány Madonnában Ötvös Csöpinek :-))
Nekem, aki a Cserhát lábainál lakott(és ik) ekkor teljesen kimaradt Danubius, 1992-ben hallottam először nagymamámnál Nagykátán. A "Rádió Calypsooooo", az megvolt.
A Learning To Fly nekem klippestül a Zenebutikból van meg, sokszor. A mai napig az egyik kedvenc Pf számom.
a Pet Shop Boys egyik legjobb száma az It's a sin, ne bántsuk kérem :)
A You űwin Again számomra magasan a legjobb Bee Gees szám, a többi csak vinnyogás :)