Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollok/spam/túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Végállomás, leszállás!Ez itt a bevezető hűlt helye. Normál esetben nyakatekert módon kellene felvezetnem, hogy mi a bejegyzés témája, és miért az, ami, de most egyszerűen csak pár érdekes régi képet szeretnék mutatni Ab...
  3. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  4. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  5. Cégérek, táblák és neonok a hetvenes-nyolcvanas évek külvárosi utcáinJó régen nem csináltam már "régi képes" bejegyzést, de a minap valami mást keresve rámjött, hogy folytatást csináljak egy régi képmutogatós írásnak, melyben hirdetésekkel, neonreklámokkal...
  6. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  7. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...
  8. Kőbánya-Hizlaló: egyről a kettőreAki nem villamosmániás vagy kőbányai lakos, az valószínűleg még sose hallott arról, hogy létezik Budapesten egy "Kőbánya-Hizlaló" nevű vasútállomás. Pontosabban tulajdonképpen már nem létezik, mégis...
  9. Keleti kényelem, nyugati... pályaudvarra megy: MÁV "komfort kocsi"Gyerekkoromban tévéreklám hirdette a MÁV új szolgáltatását, a "Komfort" osztályt. Az akkor még nem retrónak számító faburkolatos közegben nénik és bácsik utaztak, luxusnak tűnő körülmények közt:...
  10. Tanmese a terepjáró villamosokról (dr. Németh Zoltán Ádám írása)NZA barátom ráérzett a műfajra, ami nem is annyira baj, mert a héten nem nagyon volt időm blogot írni :) Beavis and Butthead így kezdené: höhö, höhö... terepjáró villamos? Nos, a villamosvasúti...

Címkék

103 (7) 125év (7) 2624 (13) 41-es (7) 424 (8) abszurd (26) Ab van Donselaar (40) agyhúgykő (61) airway (96) álhír (5) állatkert (11) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (83) autók (70) bach (5) balaton (29) basel (7) bbc (8) bécs (43) belgium (11) bengáli (18) berlin (147) berlini fal (20) bkv (46) blog (28) brno (8) budai vár (25) budaörs (38) budapest (739) budapesti pillanatok (41) buék (8) busz (74) búvár (8) c50 (10) c64 (14) caf (10) city lights (70) class 56 (7) commodore (17) csak egy kép (36) csak egy videó (249) csehország (30) csehszlovák (9) csörgő (8) cukiság (33) debrecen (25) demó (6) design (5) díszkivilágítás (31) divat (6) doctor who (43) drezda (7) duna (31) életkép (22) életképek (31) életmód (6) elveszett (31) énblog (361) énzene (18) építészet (66) építkezés (21) épület (15) érdekesség (17) erfurt (7) esti városkép (8) ezres (6) fan fiction (13) favázas (11) feldolgozások (11) felhők (26) felső-szilézia (22) felső szilézia villamos (20) fényvillamos (14) ferihegy (30) film (11) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (14) fogyasztói (24) fonódó (10) fotó (5) frankfurt am main (9) freddie mercury (6) füsti (6) gary moore (31) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (59) gibson (9) gitár (34) gmap (12) gmunden (5) goldtimer (6) gondolatok (10) gőzmozdony (23) gyermekvasút (24) haditechnika (12) hajó (40) hampage (293) hamster (5) hangszerek (11) hármashatárhegy (5) havazás (5) helikopter (11) hév (26) híd (29) (28) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (7) humor (117) idegenforgalom (21) ikarus (27) il 14 (9) ipari létesítmények (5) írás (15) it (9) jegyek (5) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (9) karikatúra (5) kassa (7) kazetta (6) kecskemét 2010 (6) kelet-berlin (5) kép (6) képek (751) képregény (94) kérdés (7) kirándulás (11) kisföldalatti (11) kiskörút (5) kisvasút (43) ki vagy doki (14) klasszikus zene (5) köd (20) köln (33) kölni dóm (5) közlekedés (332) kritika (72) kulfoldi szemmel (66) lánchíd (7) lanovka (6) last ninja (6) látnivaló (11) lengyelország (37) les paul (6) lhbs (25) linz (5) lipcse (12) li 2 (20) ludmilla (14) m4 (15) maci (6) mackó (6) magas tátra (6) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (35) medve (7) metál (9) metró (41) miskolc (24) mittudoménmi (9) mk48 (5) MOD (7) morál (11) morgás (125) mozdonyok (14) mozi (6) mtp (7) muki (10) münchen (25) műrepülés (8) múzeum (46) nagypolszki (6) németország (294) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) nohab (43) nosztalgia (210) nosztalgiabusz (21) nosztalgiavillamos (64) nürnberg (20) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (13) nyugat-berlin (6) NZA (8) olaszország (26) oldtimer (77) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (6) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) ozzy osbourne (5) pályahiba (6) pályaudvar (26) panoráma (108) paródia (5) pécs (12) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (15) popkultúra (116) pozitívum (12) pozsony (24) prága (11) programajánló (26) púpos (13) queen (13) r.i.p. (12) rádió (5) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (10) reklám (21) relax (12) repülés (124) repülőgép (41) repülőgépek (70) repülőnap (34) repülőtér (17) retró (31) rock (70) rocktörténet (5) róma (15) s-bahn (12) semmering (9) SNL (15) sorozatok (15) soundcloud (12) stuttgart (6) svájc (26) szabadság híd (11) szeged (30) szergej (20) szlovákia (68) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (192) társadalom (5) tatra (13) taurus (7) technika (50) technikatörténet (40) tehervonatok (10) tél (13) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (8) Tim Boric (14) tömegközlekedés (336) történelem (29) totalcar (5) trabant (5) trainspotting (57) trolibusz (49) turizmus (19) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (87) überzenészek (17) utazás (292) utcakép (156) uv (34) vár (11) várnegyed (8) város (380) városkép (86) városliget (8) vasút (410) vélemény (12) vicinális (13) vidám park (5) videó (693) villamos (615) vlog (7) vonat (5) wachau (5) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (30) youtube (252) zene (182) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

Egy kis Bohém rapszódia

2018.11.11. 07:00 :: Hamster

A hazai bemutató napján megnéztem a Freddie Mercury/Queen-filmet, és még egy héttel később se tudom, hogy velem van-e baj, hogy nem idegesített annyira, mint a kezdeti hírek és kritikák alapján gondoltam, hogy idegesíteni fog :)

Szögezzük le, hogy nagyon mellélőni nem tudott a film, hiszen a zenéje miatt mindenképp lett volna mit élveznem rajta - mondhatni alapnak adott volt a valaha létezett legjobb soundtrack. A kérdés inkább az volt, hogy szükség volt-e erre a filmre, illetve hogy mit akarnak mondani vele. Az első válaszom az, hogy szerintem nem, de azért persze Freddie megérdemelt ennyit, a második pedig az, hogy mondanivaló nem sok volt benne azon túl, hogy néha a gazdag és sikeres emberek is rosszul érzik magukat. Maradt tehát az, hogy puszta szórakoztatásról van szó - ezen a téren viszont elég jól teljesített a film.

Persze a valósághoz nem sok köze van, inkább egy népmesét látunk, amelyben a szereplők valós emberek neveit viselik. Freddie ugyanis nem így találkozott a többiekkel, nem így találkozott élete szerelmével (az megvan, hogy előtte Brian is randevúzott Mary Austinnel?), nem így váltak meg a menedzserüktől, nem akkor növesztett bajuszt, amikor a filmben látjuk, nem így vált meg a személyi menedzserétől, nem így találkozott utolsó élettársával, nem évekkel a Live Aid előtt játszottak utoljára együtt, és nem akkor tudta meg, hogy AIDS-es, amikor a filmben. Mondhatni fogtak valós dolgokat, és beledobták őket egy turmixgépbe egy csomó regényírói fordulattal. Hiteles? Nem. Szórakoztató? Meglepően az.

Egyébként érdekes, hogy bizonyos dolgokban mennyire a hitelességre törekedtek, pár pillanattal később pedig mennyire elengedik a valóságot. Például Brian egy időben a saját építésű gitárja mellett egy Les Paulon is játszott koncerteken, ahogy azt látjuk is, aztán mégis felcsendül a "Fat bottomed girls" évekkel korábban, mint hogy a valóságban megírták. Vagy perceket töltenek azzal, hogy hogyan keletkezett a "We will rock you", de az ott látható Freddie akkor még nem is úgy nézett ki (hosszú haja volt, bajsza pedig még nem). A legfurcsább azonban természetesen az, hogy a történet szerint évekkel korábban megtudja, hogy halálos beteg, csak hogy drámaibb legyen a film befejezése. Ugyanakkor persze megértem, hogy a minden szempontból kiemelkedő Live Aiddel fejeződik be a mozi, és nem azzal, hogy a főszereplő négy éven keresztül haldoklik...

Egyébként óvatosan bevallom, én nem tettem le a hajam a főszereplő alakításától. A parókák és a színpadi pózok rendben voltak, a szomorú pillanatok is, de szerintem túl volt játszva a fogak miatti csücsörítés, és a beszédéről se jutott eszembe az a Freddie, akit én persze csak interjúkban hallottam. Nem azt mondom, hogy rossz volt, de azért ritkán volt olyan érzésem, hogy tényleg Freddiet látom, sokszor inkább a gyerek jutott eszembe a Miracle videójából. És nem az zavart, hogy nem hasonlít rá az arca, vagy hogy a nyolcvanas évekbeli kinézetéhez képest az alkata se, egyszerűen csak nem értettem, miért akart mindenki rögtön Oscart adni neki a trailerek alapján. A Briant játszó srác sokkal meggyőzőbb volt, igaz, neki sokkal kevesebb dolga is volt.

Összességében ami még furcsa volt, az az, hogy mintha nem tudták volna eldönteni, hogy a film Freddie-ről vagy a Queenről szól. Nyilván a kettő igencsak nehezen elválasztható egymástól, és alapjában véve az énekes volt a főszereplő, de újra és újra bejön az együttes a képbe, ahogy dramaturgiailag kényelmes. Együtt harcolnak valamiért, együtt zenélnek... aztán eltűnnek egy időre, hogy kicsivel később megint előkerüljenek. Mindeközben se egyik, se másik történetet nem ismerjük meg igazán; még az interneten böngészve is sokkal pontosabb (és ha valakinek az hiányzik: szaftosabb) képet kaphatunk arról, hogyan zajlottak a dolgok a valóságban. Mindezek ellenére jól szórakoztam: volt sok jó zene, kellemes hangulatmegidézések, jól elhelyezett poénok, elviselhető mennyiségű dráma, és még több jó zene. A Queen-mániás énemben meg nem maradt hiányérzet, hiszen attól, hogy láttam egy meseszerű dramatizálást, még nem íródott felül az, amit évtizedek alatt megtudtam a zenekarról. Talán másnak is így érdemes megnéznie a filmet: meseként.

Persze mindez csak egy vélemény.

11 komment

Címkék: zene kritika film mozi rock popkultúra queen

A bejegyzés trackback címe:

https://hamster.blog.hu/api/trackback/id/tr1314357335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Talán mégiscsak Sacha Baron "Borat" Cohen kellett volna főszereplőnek, a kezdeti tervek szerint a saját koncepciójával (mert mint hírlik, ezért lépett ki a projectből) és részemről a tények elferdítése miatt sem rúg labdába a mozi. Rendben, kell némi "forgatókönyvesítés", ami eladja, de amiket felsoroltál, már rég túl van ezen.
Nem láttam.
De ahány ismerősöm látta, mint azzal jön, hogy jajj, de nagyon jó film, eltekintve attól, hogy ... és ezután jön egy kétoldalas lista.
@Fradista Utazó: Tegnap a railjeten ülve is hallottam egy ilyen kritikát. Igazából Queen-rajongóként örülök annak, hogy ilyen sok rajongó van, másrészt, hogy kritikus a hozzáállás, tehát többen ismerik a valóságot, és tudják, mi nem stimmelt a filmben, mint gondoltam.
@Andy Capp: Pedig még így is ezerszer jobb film, mint az Utolsó jedi. Mondjuk ez elég alacsonyra helyezett léc.
Én beültem,olvastam a feliratot,doboltam a lábammal a zenék ritmusát,és tetszett.
Rami Malek elég jó volt,de akárcsak hangban,Merkúr Frédi mozgásban is utánozhatatlan!
@Hamster: "Pedig még így is ezerszer jobb film, mint az Utolsó jedi"
Oké, ezen azért jót röhögtem :D Ribizlit a dinnyével, stílusilag.
@Hamster: Az. Én átnézek a mai hollywoodi CGI-orgia szuperhősmozikon, egyik sem érdekel. A rókabőr SW-folytatások sem mérvadóak semmiben.
@Hamster: 8-) Úgy vagyok a Star Wars IV-V-VI-on kívüli SW filmekkel, mint az Alien 1-2-n kívüli részeivel. Számomra nem léteznek!

Nem láttam még a Bohém Rapszódiát, de úgy állok hozzá, mint a We will rock you! musical-hez. A zenéért fogom élvezni. Amúgy is tele a puttonyom a bálványdöntögetéssel.
@Flankerr: Mindkettőnek elvileg az lenne a dolga, hogy szórakoztasson. Az egyiknek sikerült :)
Köszönöm a cikket. Nekem a film tetszett is, meg nem is. Ott a moziban magával ragadott a dolog, de összességében mégsem éreztem hitelesnek.
expertin.blog.hu/2018/11/24/bohem_rapszodia_116