Mi lenne, ha most nem villamosoznánk, hanem a külvárosokban néznénk körül Ernst Plefka HÉV-es felvételei segítségével?

A ráckevei ma is az a vonal, amivel a legkevesebbet utaztam a budapesti HÉV vonalak közül, és amit a legkésőbb fedeztem fel magamnak. A fenti képen látható szerelvényekről teljesen lemaradtam, úgyhogy kicsit olyan érzés ezeket a fotókat nézegetnem, mintha mondjuk olasz interurbánok lennének rajtuk: kicsit idegenek, de nagyon tetszenek :) Érdekes lehetett a magaspadlós motorkocsik közé csatolt forgóvázas, alacsonyabb peronú személykocsikkal zötyögni; nem tudom, mennyire száguldoztak a Grassalkovich út és a Haraszti út elágazásánál levő emelkedőkön. Ja, el ne felejtsem megemlíteni a kép bal szélén a ZiL billencset, a korszak szerintem legjópofább kinézetű teherautóját!

Nemrég "beszteroidozott villamosnak" hívtam ezeket a régimódi HÉV-eket. Sőt, mutattam is egy konkrétan villamoskocsi kinézetű szerelvényt a Határ út - Csepel vonalról. Most is ugyanott járunk, a Gubacsi útnál fekvő végállomáson. A 205-ös kocsi fa vázzal kezdte az életét 1910-ben, méghozzá elég csinossal, de az ötvenes évekre nagyon elöregedett, ezért acélvázas kasztnit kapott. Nem is akárhol: a Fővárosi Villamosvasút Füzesi Árpád Főműhelyében a külső Bartók Béla úton! Talán ezért is kapott tető-viszonylatjelzőt, mert ott az volt a megszokott? :) A másik látványos különbség az előző képen látott kocsihoz képest, hogy ennek a típusnak az acélvázassá átépítés után dupla széles, teleszkópos ajtajai lettek. Összességében kicsit barátságosabb lehetett ezzel utazni!

Az ezen a vonalon használt szerelvényeknek (ekkor már) mindkét végén volt vezetőállásuk, ebben az esetben a motorkocsival átellenes végen egy vezetőállásos pótkocsit láthatunk - egy szintén a Füzesi műhelyben acélvázasítottat, mert ennek is van felül táblatartója. Tudom, hogy 1977-ben, amikor a fotók készültek, ezek a járművek már borzasztóan elavultnak számítottak, de mégis van egy jópofa kisvasúti hangulatuk, szívesen felülnék egy ilyenre! Erről a vonalról egyébként keveset mesélnek, van itt esetleg valaki, aki még utazott vele?

Tobzódjunk még kicsit a körülbelül egyforma állapotú kéttengelyesek látványában! Jól látható a HÉV-re akkoriban jellemző kábel- és tömlőrengeteg a kocsik közt: fűtés, világítás, vezérlés, légfék...

És ismét a fővonalon vagyunk, ez a szerelvény Közvágóhíd felé tart a városon kívülről érkezve. Ismét egy vegyesfelvágottat látunk: két kéttengelyes motorkocsi zár közre négy négytengelyes személykocsit. A hátsó peronon vigyorgó gyerek is élvezi az öreg járgányon utazást :)

Ez a tököli személyvonat kevesebb személykocsit visz, mint az előző, de több (három) motorkocsival. Utóbbiak rettentő... mondjuk úgy: puritánul néznek ki, nem? Természetesen érthető, hogy egy újjáépítésnél nem lehet csodát tenni, hiszen alkalmazkodni kell az eredeti típus adottságaihoz, de ezeknél a tégla alakú guruló fészereknél szerintem többet érdemelt volna a helyiérdekű vasút. Pláne, hogy eredetileg milyen csinosak voltak! De ezt csak nagyon félve írom, már csak azért is, mert ha járna ilyen nosztalgiában, rohannék fotózni :)

Az 1952-ben gyártott M.VIII-as motorkocsik viszont rettentően tetszenek! Ezek kinézetben is passzoltak az eddig kéttengelyesek közt látott P.XV-ös személykocsikhoz, melyeket 1943 és 57 közt gyártottak. Kisebb "tragédia" szerintem, hogy csak egy ilyen motorkocsi maradt meg, így nem lehet a képen láthatóhoz hasonló szerelvényt összeállítani. Igaz, az az egy motorkocsi legalább működik, és néha meg is járatják!

És egy kép erejéig nézzünk át a gödöllői vonalra! Ekkoriban a HÉV teherforgalma kimondottan erős volt, úgyhogy nem volt ritkaság tehervonatokat látni két személyszállító szerelvény közt. A fotón látható mozdonyokat 1930-ban gyártotta a Ganz, és egészen a kilencvenes évek közepéig dolgoztak, amikor is a BKV megszüntette a teherszállítást. Ha jól tévedek, a sorozat mindhárom darabja megvan még: egy félre van tolva, egy ki van állítva a cinkotai állomáson, egy pedig sokáig nosztalgiaüzemben dolgozott az egy szem megmaradt M.VIII-assal, és talán ma is működik még - mindenesetre a szentendrei múzeumban áll.

A képekért köszönetet szeretnék mondani Ernst Plefkának! A fotók szerzői jogai a készítőt illetik, újraközlésük csak az ő engedélyével lehetséges.

Egy kérés: ha érdekesnek találtad, ajánld ezt a bejegyzést ismerőseidnek!