Bár az Ikarus 435-ös búcsújáról szóló bejegyzés - csakúgy, mint maga a típus - gyakorlatilag visszhang nélkül szállt el mindenki feje fölött, most megint egy busz következik: a BKV BPO-671 rendszámú nosztalgiabusza!

Jópofák voltak ugyan a relatív öreg 200-asok az előző hetekben, meg ott volt a ráncajtós 280-as is, de azok igazából csak kívülről tűntek réginek, belül a kétezres éveket idézték. Ez az 1980-as gyártású 260-as viszont olyan közel áll gyártáskori állapotához, amennyire csak lehet:

Nincsenek szövethuzatos ülések, se fénycsövek, a padló pöttyös gumi. A kapaszkodók fehérek, az ajtók hamónikák. És persze a vezetőfülke még nem toló-, hanem "budiajtós", a vezető mögötti plexi pedig az utastér felé domborodik, hogy legyen hova hátrafelé mozognia a sofőr ülésének. Ez utóbbi részlet mindig furcsának tűnt, hogy miért nem lehetett inkább az egész vezetőfülkét húsz centivel tágasabbra építeni, de gondolom így nagyobbra jött ki az utastér. Aki meg a fülke mögötti ülést akarta használni, óvatosan állt fel/ült le, hogy ne fejelje le a plexit :) Ja, és a lábára is figyelt, a fülke sarkának lekerekítése alól ugyanis kilógott a fülke pódiumának nem ugyanakkora ívben lekerekített sarka. Azért volt még mit csiszolni ezen a típuson!

A leszállásjelző a kisgyerekek egyik első életcélja volt akkoriban - már hogy az, hogy (f)elérjék. Magasan volt, és ott tátongott alatta a lépcsők "várárka"! A kapaszkodókra ekkor még nem raktak gombokat; eleinte a vezetőfülke jobb oldalának ajtó felőli részén volt egy kimondottan gyerekeknek szóló, aminek viszont nem sok értelme volt, mert ha az ember előrement, a vezetőbácsi legtöbbször kinyitotta az ajtót gombnyomás nélkül is :) A később bejött világítós billenőkapcsolók előtt a képen látható módon külön volt a nyomógomb és a visszajelző lámpa. Pontosabban van egy olyan emlékem, hogy régen itt is olyan "mellbimbó-gombok" voltak, mint a vezetőfülkében. Sokáig azt hittem, hogy csak álmodtam ezt, vagy a trolikkal keverem, de más is mondta, hogy rémlenek neki olyan gombok a BKV-s Ikarusokról. Ki hogy emlékszik: tényleg voltak bimbós leszállásjelzőjű 200-asok, vagy a Mandela-hatás áldozatai vagyunk?

A busz látványa tökéletes volt, akárcsak az utazási és hangélmény, hiszen MAN-licensz Rába D2156-os szívómotor van benne Praga automata váltóval, a hátsó híd szintén Rába, illetve van "bubu" (kipufogó)fékje is. Az utazást további képek helyett megpróbálom inkább egy rövid videóval illusztrálni - érdemes bekapcsolni a feliratokat, hogy tudjuk, mit látunk, mire érdemes figyelni:

A kocsi a 128-as vonal mellett a 129-esen is megfordult, melyen mindenképpen meg akartam figyelni, hogy milyen hanggal (és milyen gyorsan) kapaszkodik fel az igencsak meredek Szerb Antal utcán. Nem ez a legmeredekebb út Pesten, ahol busz jár (eddig senki sem tudta megmondani nekem, hogy akkor melyik, de legtöbben a Kapy útra tippeltek), de azért megjáratta a motort! Megörökítettem a Széher úton lefelé robogást is, illetve az ajtónyitást és -csukást. Meg megnyomtam a leszállásjelzőt, mert hiába utaztam már többször ezzel a konkrét busszal, soha nem volt alkalmam erre, valaki mindig gyorsabb volt. Úgy sejtem, hogy legutóbb a nyolcvanas években nyomtam ilyen leszállásjelzőt, szóval pótolni kellett az eltelt harmincvalahány évet :)

És sokkal többet nem is akarok írni erről - itt van még egy kép a Szerb Antal utcában felfelé kapaszkodó masináról, és ennyi. Azt viszont megkérdezem, hogy másban is felidézett-e emlékeket ez a pár kép vagy a videó. "Megvannak" még a fehér kapaszkodós Ikarusok, esetleg inkább korábbi típusokra emlékeztek, vagy netán nem is láttatok már ilyet forgalomban?