Még két éve sincs, hogy azt írtam, a Balaton körül a gyanútlan utazó bármikor belefuthat egy oldtimer találkozóba. Itthon rendszeresen beírom a naptárba, hogy ekkor és ekkor, itt és itt lesz ehhez hasonló rendezvény, aztán soha nem megyek el rájuk. De nem is kell, mert a tónál az ember leszáll a hajóról, és azt látja, hogy teleparkolták a Tagore sétányt ilyenekkel:
Sajnos nem jutott eszembe, hogy lefotózzam a járművekhez tartozó táblákat, úgyhogy a pontos azonosítás a kommentelők amerikai autókra fogékony részének dolga lesz :) Ez itt mindesetre egy első generációs Pontiac GTO lehet, legalábbis a feliratok alapján. Nem csak amerikai autók parkoltak a sétányon, de gondoltam, hogy velük kezdem, mert ritkán szerepelnek a blogban.
Hosszasan töprengtem azon, hogy melyik autógyár emblémáját látom az orrán, aztán Mariann felhívta a figyelmemet, hogy oda van írva alá, miszerint "B U I C K". Az ötvenes évek első felére tippelek, de majd úgyis megmondja valaki, hogy mikori Specialról van szó. Ismétlem: oda volt írva egy A4-es lapon, hogy mi ez, de ki olvasgat, ha fotózni is lehet...
Ez természetesen egy Ford Mustang fastback, a számomra megfoghatatlan "pony car" kategória alapjárműve. Megpróbáltam utánaolvasni, de nem jöttem rá, hogy mitől "póni" ez, és mitől "muscle car" a kettővel ezelőtt látott GTO. Szerencsére más szerint se teljesen világos. Ahogy az amerikaiakat ismerem, valószínűleg attól, hogy nem óceánjáró, csak tolóhajó méretű motorja van :)
Ő is Mustang, csak kicsit megpimpelve: Shelby GT500. Vagy legalábbis valami, ami úgy néz ki, mint a "Tolvajtempó" című film négykerekű szereplője, mert az "csak" egy Mustang volt, amit feldíszítettek, mintha Shelby lenne. Majd valaki magyarázza el kommentben, hogy egy százmilliós költségvetésű amerikai film készítőinek miért nem volt pénze valódira :)
Ez tiszta ügynek tűnik: Chevrolet Corvette Sting Ray. A nyolcvanas évek végén valamelyik német adón ment egy Stingray című sorozat, amiből semmire, de tényleg semmire nem emlékszem, csak a névadó autóra.
Ez megint egy "póni": Chevrolet Camaro RS a hetvenes évekből. Őszintén szólva én a Camaro következő generációját jobban szerettem, mert gyakorlatilag egy Pontiac Firebird volt nem-fedett lámpákkal - ami azért volt jó, mert a Firebirdöt imádtam Knight Riderként, de a nem behúzható lámpák is tetszettek :)
Dodge Charger R/T. A Duke tesóknak is hasonló volt, csak másik modell, másik színben. Ezt már néha "muscle car"-nak írják, nem póninak, megint másutt viszont tiltakoznak ez ellen. Én Trabantban és Daciában nőttem fel, úgyhogy el se tudom képzelni, mi lehet az "izom", ha ez nem az!
Ez a masina kicsit később kiállt a sorból, hogy aztán alapjáraton dübörögve szórakoztasson bennünket. Durva hangja volt, de 10-15 másodperc után az ember elkezdett émelyegni a kipufogógáztól.
Tovább is van, mondjam még?
Ez megy most