Többször emlegettem már a blogban a Sky Channel, Super Channel, Felej Csenel (© Hofi) szentháromságot, de ezeken kívül is komoly élet volt a gazdagréti lakótelep kábelrendszerén. Az adó annyira a helyi lakosok életének része volt, hogy a "25 éves Gazdagrét" című filmecske konkrétan a kábeltévé inzertjével indul, és a gyerekek egy rövid ideig énekelnek is róla. Meg a telefonról, ami szintén központi téma volt, hiszen szinte senkinek nem volt: ha telefonálnunk kellett, a házzal szemközti fülkét néztük, hogy van-e sor előtte. És emlékszik itt még valaki a telefonkötvényre?

1984-ben költöztünk a telepre, és erős túlzás lenne azt állítani, hogy félkész volt minden, mert még félig sem volt kész. Épp csak megindult a 153-as busz, ami sárba lerakott betonlapokon fordult a telep alsó végében. Nem voltak boltok, évekig Őrmezőre és az Oszt(y)apenkónál levő ábécébe jártunk bevásárolni. Gyerekként irtó izgalmas időszak volt ez: éveken át építési árkokat átugorva játszottunk kalandfilmesdit, felhalmozott betoncsövekre másztunk fel, néztük, ahogy kék MAZ-ok tréleren hozzák a paneleket, amiket aztán a helyükre daruznak. "Betonnomád" életet éltünk, de a kommunális funkciók hiánya ellenére a kábeltévé még abban az évben elindult. Nem is tudom, honnan tudtuk meg, hogy létezik, valószínűleg kitacepaózták a ház kapujára. A stúdió az egyik sorház földszintjén volt a Regős közben, néha láttuk is a műsorvezető "bácsit". Ekkor már találkoztam személyi számítógéppel, úgyhogy sokáig találgattam, mivel csinálják a csatornán adásszünetben látható karaktergrafikákat - a fentebbi kép megtalálásakor derült ki számomra, hogy Spectrummal. A felirat többször változott, bennem leginkább a "GKTV" karaktersorozat maradt meg, úgysmint Gazdagréti Közösségi Televízió. 

A fentebbi filmhiradó már '87-ben készült, és még mindig félkész állapotú a telep. De vissza a kábelhez: nem tudom, mikor, de a "sima" csatorna mellett hamar megjelent a mozicsatorna is, amin hetente néhányszor leadtak egy-egy filmet, sokat ismételgetve őket - ami praktikus volt, mert még nem volt videónk. Ezen a csatornán láttam először az István a királyt, illetve a Fény a redőny mögött című kémes valamit, melynél csodálkozva konstatáltam, hogy az akkoriban a Lindában szereplő Pécsi Ildikó régen milyen szép volt. Még nagyon gyerek voltam, de ezt azért észleltem :) Ja, és itt adták le a Gyalog-galoppot is, ami teljesen átformálta a humorérzékemet. Új filmekért akkor is valódi moziba kellett menni, de rengeteg olyan régebbi alkotást láttam itt, amit egyébként valószínűleg sose láttam volna: Az erőd, Hét tonna dollár, Az oroszlán ugrani készül, ilyesmik.

A hétfőkön (a "királyi" tévében akkor nem volt adás) élő műsorral jelentkező közösségi csatorna tényleg közösségi volt, egyszer apu is bement valami illetékes elvtárssal veszekedni. És itt preview jelleggel hamarabb láthattuk a később (szerintem érthetetlenül) kultikussá váló Szomszédok első részének végét is, amit emlékeim szerint a rendezővel készült interjú végén adtak le, és amit a műsorvezető hölgy nem nagyon értett, hogy kik ezek a emberek, és miért érdekes, amit csinálnak. A fene se gondolta, hogy akkora szám lesz a sorozat, hogy még ma is emlegetik! Évekig együtt éltünk a panellakók eposzával, annak ellenére, hogy több házsorral a képzeletbeli Lantos utca alatt laktunk: Lenke néni például éveken át a "lenti ábécében" dolgozott. A telepen eleve soha nem volt elég parkolóhely, ami a forgatásokkor még rosszabb lett, mert minden tele volt az MTV teherautóival :) A kábeltévét üzemeltető társaság, - ami egy időben Global majd TV11 néven futott - gyorsan kinőtte magát: külön stúdióépületük lett a "felső iskola" mellett, a tévén kívül pedig egy ideig zenés kábelrádiót is csináltak, amit aztán elmosott a Rádíó Dánúbiusz és a Sky Channel (a mozicsatornát pedig az HBO):

A "Szkájról" már sokat meséltem, mert tényleg az életemet meghatározó dolog volt: a csatornát nézve tanultam meg angolul, és azon keresztül ismertem meg a nyugati popkultúrát. Ez ma már röhejesnek tűnhet, mert Magyarország messze a legszabadabb ország volt akkoriban a keleti blokkban (amibe Jugoszlávia nem igazán tartozott bele, mielőtt még valaki beírja, hogy...), a legtöbben néhány évente Nyugatra is utazhattak, és tudtuk, hogy a Milka csoki jobb, mint a Boci. De azért ne felejtsük el, hogy a tankönyveinkben '56 még "ellenforradalom" volt, a berlini falnál pedig még embereket lőttek le. Eközben mi az I Dream of Jeannie-t néztük... A '89 utáni dolgok aztán már összefolynak: bár még mindig sokat bámultuk a kábeltévén a külföldi adókat, a közösségi adás jelentősége elveszett. Egy érdekesebb időszak volt még, a kilencvenes évek első felében, amikor Boros Lajosnak zenei műsora volt hétfőnként:

A fentebbi részlet azért érdekes, mert én is jelen voltam a készítésekor, csak jó szokásomnak megfelelően kerültem a rivaldafényt: mindig úgy álltam, hogy egyik kamera se lásson. Talán egy pillanat volt, amikor belógtam, de az ezen a felvételen nem szerepel (a műsor hosszabb volt, mint ez a videó). Vicces volt, ahogy Voga processzor a stúdió melletti általános iskolából kiözönló gyerekeknek playbackelte a helyenként enyhén 18+-os szöveget. A végén aztán autogrammot is osztott: nekem Kossuth Lajos nevét írta a papírra, másnak meg Petőfit és Táncsicsot :)