Két éve szárnyashajóval - az azóta sajnos elbontott Vöcsök II-vel - mentünk fel Mariannal dunakanyarozni egy kicsit, idén viszont a lassabb, szárnytalan verziót választottuk, ráadásul nem a váci, hanem a szentendrei ágon át, ahol még sose jártam. Járművünk a Dömös volt, egy Moszkva típusú hajó, ami tökéletesnek bizonyult a három óra valahány perces úthoz. Számomra meglepő volt, hogy milyen - talán nem ez az igazán jó szó rá, de - intim hangulata van helyenként a Szentendrei-Dunának, mintha valami eldugott kis vízen járna az ember, nem Európa egyik legfontosabb folyójának mellékágán. Ezt a szépséget és vad kanyargást viszont nehéz lett volna megörökíteni, úgyhogy most inkább az útközben látott hajókról mutatnék pár képet.
Itt a blogban állandóan a váci vízibuszokat emlegetem, de nem csak Vácott gyártottak ilyen jellegű járműveket a második világháború után. Például Mohácson és Tápén is épültek hasonló hajók, később pedig Balatonfüreden. Az azoknál is kisebb kategória szülőhelye pedig Horány volt, apró átkelőikkel ma is tele van az ország. A Delfin 130 nevű, 1968-ben még Somoskő néven épült hajó így partra téve olyan volt, mint egy makett.
A Benta a nyolcvanas évek horányi slágertermékének, a "Csikóvár típusnak" egyik példánya; több mint egy tucat ilyen hajó épült. Az ilyenek néha magányosan közlekednek, néha pedig mellévett autószállító platformmal (ezeknek mi a neve?), mint a képen. Aki kirándult már a Duna Pest-megyei szakaszán (vagy a Velencei-tavon), szinte biztos utazott ilyennel, vagy valamelyik öregebb változatával.
A Csallóköz eredetileg egy hatvanas évekbeli horányi átkelőhajó volt, amit a kilencvenes években csavargőzös kinézetűre alakított át tulajdonosa.
Egy nagy(obb)vaddal is találkoztunk ebben az ágban: a Jégtörő VII-tel, amit jég híján másik rendeltetésére, már tudniillik vontatónak használnak a dunabogdányi kőbányánál.
Visegrádon egy másik hajóra átszállva tettünk egy plusz kört Zebegény felé, ott láttuk a Cegléd II-t, ami egy régebbi, az imént látott Csallóközzel megegyező horányi modell volt, de a nyolcvanas években átépítették az akkor használatos szögletes kinézetre. Számomra érdekes volt, hogy az orrára leengedhető partraszállító pallót építettek, amit ponton mellé állva persze nem kellett használni.
A Lúdas Matyi ugyan kicsit messze volt, meg nem is átkelőhajó, de le kellett kapnom, ő ugyanis 1952-ben Rákosi Mátyásnak szánt ajándékként épült Újpesten. A főelvtárs-pajtás állítólag soha nem használta, úgyhogy mindenféle állami cégeknél dolgozott, míg magántulajdonba nem került. A fotón nem igazán látszik, de a nevét nem sima betűkkel írták az orrára, hanem az azonos nevű újság kalligráfiájával.
És a bejegyzés végén a szokásos videó. A szigetet a szentendrei ágon megkerülő hajókázást pont nem mutatja, mert olyan kellemes volt ott csobogni, hogy nem volt kedvem videózni. Láthatunk viszont indulni készülő szárnyast, Moszkva típusú hajókat, egy kabinost (szállodahajót), illetve a visegrádi kompot.
Ez megy most