A Balatonról idén eltűnt váci kis vízibuszokat rendszeresen emlegetem, és bár a múltkor a horányi átkelőkről is írtam, azért el kell mondani, hogy nem az ötvenes években indult ez a műfaj. Mivel nem vagyok a téma ismerője, nem tudom megmondani, hogy ki és hol épített először kisméretű áramvonalas személyszállító motorosokat, csak röviden be szeretném mutatni a kategória Balatonon dolgozó legöregebb és legfiatalabb (pontosabban legkevésbé öreg) képviselőjét.

1937-ben két kis motorost kezdtek Füreden tervezni: a Szent Miklós és Szent István nevűt. Ezek formailag igencsak eltértek a tíz évvel korábban a jogelőd műhelyben épített Csongor és Tünde hajóktól. A harmincas évek közepén készült ott már hasonló masina, de a két új vastestű  jármű, mely 1938-ban került vízre, stílusosan modern kinézetet kapott az ablakok felső ívével és a szokatlan alakú vezetőfülkével. Ha minden igaz, ma is megvan mindkettő: az egykori Szent Miklós Sió néven pihen Budapesten, a Szent István pedig Szent Imre néven az Erzsébet-táborok tulajdonában dolgozik a Balatonon.

A második világháború nem kímélte a jópofa hajócskákat: előbb felfegyverezték, majd a visszavonuló németek elsüllyesztették őket. Kiemelésük és helyreállításuk után a Sió és Tátika nevet kapták. 

Előbbi a nyolcvanas évek elején (az írás során a hajoregiszter.hu adataira támaszkodom) elkerült a tóról, utóbbi a a zánkai úttörőtábor flottájába került, és máig ott van. A 2010-es évek végén szépen felújították, ekkor kapta a Szent Imre nevet. A belső tere puritán, de nagyon helyes.

Az ötvenes években alapított váci hajógyár 1956-ban kezdte magából ontani a különböző méretű alumínium vízibuszokat. Az újszerű építési móddal készült járműcsalád legméretesebb tagja a két "tengerinek" nevezett vízibusz, a Hévíz és a Keszthely volt (plusz egy harmadik, mely Csehszlovákiába került). Előbbi 2023 végével tartalékba került, és 2024-ben csak egyszer közlekedett, míg le nem jártak a papírjai. A Keszthely 2025-ben még dolgozik, bár állítólag az ő engedélyei is le fognak járni az év végén, emiatt nem tudni, mi lesz vele. 

Bár a "tengeri" (azért írom idézőjelben, mert bár tengeri jachtnak néznek ki, sose jártak tengeren) vízibuszok magas építésűek, ezért mások az arányaik, azért szerintem felismerhető a hasonlóság az 1938-as aprósággal. Összehasonlításképp: a régi gép 80, az újabb 220 főt szállíthat.

Nem bírtam megállni egy rövid videó készítését, hiszen érdekes volt ugyanazon a napon az apró régiséget és jóval nagyobb és kicsit fiatalabb rokonát is látni. Jó lenne, hogy a magyar járműgyártás kiemelkedő korszakát idéző Keszthely is olyan hosszú életű lenne, mint a Szent Imre, bár az idei történések után nem sok reményem maradt :( A hajók miért nem kapnak olyan védelmet, mint a villamosok és mozdonyok?