Érdekes, hogy már az én életemben mekkorát változtak a dolgok: kiskoromban még csak épült a Duna-Majna-Rajna-csatorna, amitől akkoriban a világ megváltását várták, de azóta elkészült, és azt mondják, hogy leginkább a szállodahajók működését forradalmasította, az összeurópai szállítmányozást nem. A csatornán most konkrétan nem jártunk, de elmentünk mellette, és ennek kapcsán utánaolvastam, hogy hányszor nekiveselkedtek a kapcsolat megépítésének. Sokszor, úgyhogy írtam kicsit róla. A turistaút célja persze nem ez volt, hanem például a weltenburgi áttörés, amin átkanyarogva egész hihetetlennek tűnt, hogy ez ugyanaz a Duna, aminek rakodópartjának alsó kövéről József Attila az elúszó dinnyehéjat nézte. Szintén érdekes volt Passau, bár ott már jártam, csak nem a hajókat figyeltem. A legjobb pedig az volt, amikor a Duna itthoninál extrémebb kanyargásain áthaladva virslivel tömtük a fejünket, majd átzsilipeltünk az aschachi gáton/erőművön. Ezt az oldalt szerintem az is simán megnézheti, aki unja a dízelmotorhangos-kikötős-mármegint-itt-egy-váci-vízibusz oldalaimat, mert ez most inkább útileírás sziklákkal, hegyoldalakkal, régi városházákkal, nem pedig hajós képmutogatás:
Ez is Duna, csak Németországban és Ausztriában
Kirándulások 2024 júliusában

Ez megy most