A cím nem véletlenül kérdés: hivatalosan tudtommal nem lett kimondva, viszont hajós körökben gyakorlatilag tényként kezelik, hogy idén október 11-én elment az utolsó rendszeresen közlekedő magyarországi szárnyashajó, és ha jövőre még látni fogjuk a jelenleg működőképes két jármű valamelyikét, akkor valószínűleg csak különmeneteken és kombinált turisztikai programokon. Mindenesetre a Vigadó térre érkezés előtt a személyzet úgy búcsúzott az utasoktól, hogy lezárult egy korszak, és remélik, hogy egyszer újra lesz szárnyashajó közlekedés Európában (bár tudtommal a görög szigetek közt még van, és talán volt szovjet területeken is), ha ez jelent valamit.

A búcsú szelét érezve az utolsó hetekben igyekeztem időt szakítani arra, hogy kimenjek megnézni az utolsónak megmaradt esztergomi járat visszaérkezését Pestre. Ez elvileg csak szeptemberig közlekedett, akkor is csak péntek-szombat-vasárnap, de végül két héttel meghosszabbították a szezont, igaz, csak pénteki és szombati napokon. Én úgy vettem, hogy azért tették ezt, hogy aki lemaradt, annak legyen még egy esélye menni egyet ezzel a szerintem csodálatos járműfajtával.

Az itthoni szárnyashajók elég gyorsan szorultak vissza: a legnagyobb, Sólyom sorozatú hajók már a 2010-es évek közepe óta nem jártak, de két éve még elcsíptem az utolsó működőképes Vöcsköt, a II-est, amivel '86-ban a Queen együttes Pestre érkezett. Tavaly aztán az a hajó már vízre se került, viszont többször láttam, hogy a legkisebb típusból, a Bíbicből egyszerre kettő csinálta az esztergomi járatot, egy harmadik példány pedig tartalékban állt.

Idén viszont már csak kettő járt közülük (az I-es és a IV-es), de sose láttam őket egyszerre dolgozni. Aztán nyáron jött a hír, hogy elbontották a Vöcsök II-t és a Bíbic III-at (utóbbi már 2011 óta nem járt), illetve a kétezres években magántulajdonként az országba került, és rendszeresen talán soha nem is közlekedő Quicksilvert.

Október 11-én tehát közlekedésmániásként egyszerűen ki kellett mennem a kora reggeli Duna-parti szélbe, hogy elkapjam a Bíbic I talán utolsó menetrend szerinti indulását Esztergomba. A "menetrend szerint" megfogalmazás annak szól, hogy különjáratként még legalább kétszer ment utána. Legjobb tudomásom szerint a két megmaradt példány (az I-es és a II-es) nem lett selejtezve, szóval még bármi megtörténhet...

A reggeli fotó után nem sokkal vonatra ültünk Mariannal, és felmentünk Esztergomba, hogy felszálljunk a hajóra, és visszajöjjünk vele Pestre. Hozzánk hasonlóan többen búcsúzási céllal jöttek, de voltak "sima" utasok is, akik nem értették a bevezetőben említett búcsúbeszédet és az azt követő szomorú tapsot. Miután a Vigadó téren kiraktak bennünket, búcsúcsokrot kapott a hajó és személyzete, majd az áramvonalas kis járgány szirénaszó kíséretében indult vissza a Bem rakparti Mahart-Passnave bázisra.

Az út során elég sokat videóztam, majd az így kapott - magamhoz képest elég hosszú - filmecskét feliratoztam is, hogy emészthetőbb legyen azok számára is, akik nem tudják, mit kell nézni a képen. Például érdekes figyelni, ahogy az indulás után normál hajóként haladó jármű valahol 30 km/h fölött kiemelkedik szárnyra, és onnantól kezdve úgy gyorsul, mintha nem is hajó lenne. Utaztam már nagyon gyors motorcsónakon, de ez valami annál is különlegesebb érzés!

Mivel a telefonomon nem volt GPS-es sebességmérő alkalmazás, Mariann a Waze-ben screenshotolta, hogy mennyivel megyünk, ami 69-70 km/h körüli sebességeket jelzett - plusz Budapestre érve folyamatosan dobta a figyelmeztetéseket, hogy gyorsabban megyünk a megengedettnél :) Szerintem érdemes feliratokkal végignézni a videót, elég jól visszaadja az út pillanatait! 

A videó végén látható fények nem effektek: a búcsú elképesztő színek közt zajlott, kicsit ott is maradtunk utána a felhőkben gyönyörködni.

Igazából nem voltam szomorú, mert az átlagosnál nagyobb terhelésnek kitett járművek sokszor viszonylag hamar eljutnak abba az állapotba, amikor már nem üzemeltethetők tovább gazdaságosan, de ha tényleg nem térnek vissza, azért hiányozni fognak. 

UI: A fentebbi képen a Lánchíd színe szintén nem effekt, valamilyen emléknap kapcsán világították így ki.

A járművekről szóló információk részben a hajoregiszter.hu és a folyamhajo.hu oldalakról származnak, ezúton is meg szeretném köszönni a készitőik munkáját!