A bejegyzés címe szenzációhajhásznak tűnhet, de számomra a balatoni cirkálóknak hasonló presztizsük van, mint az említett luxusautó márkáknak: egyrészt a kifinomultság, a minőségi munka szelleme lengi őket körbe, másrészt a teljesítményük még ma is figyelemre méltó, annak ellenére, hogy már nem ők a leggyorsabbak. Viszont szerintem a legszebbek, ugyanúgy, ahogy nálam a Lamborghini Miura vagy a De Tomaso Mangusta simán kenterbe veri a Bugatti Veyront. És itt abba is hagyom az autós párhuzamok erőltetését, mert ingékony talajon állok, lévén az autók legutóbb gimnazista koromban érdekeltek komolyan :)

A klasszikus cirkáló Svédországból származik. Eredeti nevének - svédül "Skärgårdskryssare", németül "Schärenkreuzer" - eleje gleccserek által formált sziklás szigeteket, zátonyokat jelent, a Balti-tengeren vitorláztak ilyen hajókkal ezek közt. A schärenkreuzerek nem egyetlen konkrét terv alapján épülnek, hanem a hajótesteknek kell bizonyos szabályoknak megfelelniük - emiatt aztán nem egyformák, de osztályokba sorolva versenyezhetnek egymással. Ezeket a bizonyos szabályokat először 1908-ban vetették papírra a derék svédek, majd többször átdolgozták őket, legutóbb 1925-ben. A szám, amit mindig emlegetek velük kapcsolatban, a fővitorlázat névleges - egy bizonyos képlettel kiszámolt - méretét jelenti négyzetméterben, de ez a szám nem áll egyenesen arányban a hajó méretével, tehát egy 22-es cirkáló nem fele akkora, mint egy 40-es. Hivatalosan az alábbi schärenkreuzer osztályok léteznek: 15, 22, 30, 40, 55, 75, 95, 120 és 150, de ezek közül nem mindegyik található meg a Balatonon. Meg kell még említeni, hogy én az 50-es és 70-es balatoni cirkálókat ugyanúgy cirkálónak nevezem, mint a 22-eseket, 30-asokat, 40-eseket, 75-ösöket, bár ők nem schärenkreuzerek. Szóval minden schärenkreuzer cirkáló, de nem minden cirkáló schärenkreuzer :) 

Megjegyzés: a képeken látható hajókat a vitorlaszám alapján próbáltam azonosítani, ha nem találtam ráfestett nevet. Ez néha tévútra vitt, például fotóztam olyan hajót, ami cirkálónak is tűnt, az osztályjelzése is stimmelt, de a vitorlaszámát egy teljesen más típusú hajónál találtam meg. Emiatt elnézést kérek, ha valahol rossz a képaláírás; kiegészítéseket, javításokat szívesen fogadok!

Persze a hozzám hasonló laikus nem a nemzetközi szabályoknak megfelelést látja, hanem hogy a legtöbb balatoni cirkáló hosszú, karcsú, magas vitorlázatú. Vagy egyszerűbben fogalmazva: szép - ahogy az a fentebbi videón is látható (bár nem csak cirkálók vannak benne). Sajnos nem saját felvételek, bárcsak azok lennének!

Kezdjük a nagyvadakkal, mert azok a kedvenceim! A 75-ös cirkálók a tó királynői, messziről észre lehet venni őket, úgyhogy amikor Füreden kimegyek a mólóra, mindig azt figyelem, meglátom-e valamelyiket. Összesen három épült belőle a Balatonra: a Sirocco, a Nemere II és a képen látható Lillafüred, mely a legfiatalabb: 1950-ben készült el. 18,5 méter hosszú, az árbóca 22 méteres, a tőkesúlya majdnem 5 tonna.

Sajnos ritkán sikerül 75-öst elcsípnem: a Sirocco (itt fent jobbra) viszonylag gyakran látható Füred környékén, a Lillafüredet talán 4-5 alkalommal láttam összesen, a Nemere II-est viszont csak kétszer. 

Az én személyes kedvencem az 1944 és 47 közt épült Sirocco: a szép színű fa hajótest és az egyedi vitorladíszítés különösen látványossá teszi. Jól érzékelhetők a hajó méretei, ha azt figyeljük, hogy mekkorák hozzá képest a legénység tagjai.

Csak hogy meglegyen a nagy hármas: ez itt az 1944-ben elkészült Nemere II Balatonszemesnél egy véletlenül elcsípett verseny élbolyában. A 75-ös a régi idők versenygépe: ez a hajó 1955-től 2014-ig tartotta a Kékszalag gyorsasági rekordját!

Ezen a 2024-es Kékszalagon készült képen a távolságkülönbség ellenére is látszik, hogy a komphoz képest se pici egy 75-ös. A zeneszerzők... már tudniillik a kompon állók (én kérek elnézést) szép képeket csinálhattak róla, kicsit irigyeltem őket.

A másik véglet a 22-es - ő itt a Kormorán 1934-ből. Létezik ugyan kisebb schärenkreuzer is, a 15-ös, de tudtommal olyan nincs a Balatonon. Az árbócán látszik, hogy a vitorlázat biztosan nagyobb, mint 22 négyzetméter, ezért írtam korábban, hogy ez egy képlettel számolt érték, amiben nincsenek benne a spinnakerek, génuák, meg mindenféle más vitorlák, amiket fel lehet húzni rá. Ebből az osztályból láttam a legkevesebbet, persze az is lehet, hogy egyszerűen csak nem ismerem fel őket.

A következő osztály a Balatonon szintén az 1920-as évek közepén megjelent 30-as. A képen az 1938-ban még Hurican néven vízre bocsátott Kékmadár látható, melynek érdekessége, hogy cédrusból épült, amivel unikumnak számít. 

Ennél a képnél jön be az, amit kicsit korábban írtam, hogy a vitorlaszám - ebben az esetben a "HUN 7" - alapján véltem azonosítani a hajót, pedig elsőre kisebbnek tűnt, mint amit gondolnék...

A Rabonbán nevű 30-asnak igazából Rabonbán II-nek kellene lennie (van is, ahol úgy emlegetik), mert a második ilyen nevű hajó: mindkettőt Ugron Gábor építtette, de amikor a második elkészült, az elsőt eladta, az új tulaj pedig új nevet adott neki. Az a bizonyos első Rabonbán - mely később elpusztult - 1927-ben az első 30-as schärenkreuzer volt a Balatonon, ráadásul az első Kékszalag győztese, de ez az 1937-ben épült második inkarnáció se csúnya. És még mielőtt valaki kommentben megírja: hosszú évekig Bujtor István versenyzett vele.

A szintén 30-as Imperial a klasszikus forma ellenére modernebbnek tűnik, mint az előző kettő, ami nem is csoda, hiszen ez a műanyagtestű hajó 1996-ban készült el. A modern anyaghasználat egyébként nem azt jelenti, hogy ma már csak ilyet építenek, mert fa cirkálók is készülnek, ha a megrendelő úgy kéri.

A képek alapján talán fel lehetett ismerni, hogy a vitorla tetején a szám - az osztályjelzés - általában azt jelzi, hanyas cirkálóról van szó. De persze nem minden hajó cirkáló, más osztályoknál a számok mást jelentenek.

Az első balatoni schärenkreuzerek 40-esek voltak, közülük a második az 1926-ban vízre került Nemere. A vitorla felső részének ívelése szerintem gyönyörű! Próbáltam pontos adatokat találni az osztály tagjairól, de csak körülbelülieket találtam, például hogy 13-15 méter hosszúak, hasonló magasságú árbóccal.

A Sindbad vadonatújnak néz ki a képen, pedig 1922-ben épült. Német hajó, csak a 2000-es években került a Balatonra. Ahogy az anyagválasztásból (többnyire mindenféle nemes fák) sejthető, a cirkálók nem a szegény emberek hajói voltak.

40-esből is van modern: a Dominó nevű az 1944-ben elkészült Tabu nevű fatestű cirkálóról lett "klónozva" 1988-ban: a régi hajó alapján készített sablonnal két műanyagtestű vitorlást is építettek, ez az egyik. Párja a Vita, melynek építésében egy kicsit Mariannom is részt vett a nyolcvanas években.

A következő lépcsőfok az 50-es cirkáló. A bejegyzés elején írtam, hogy ezek a cirkálók nem klasszikus schärenkreuzerek, hanem német alapokon itthon, kimondottan a Balatonra tervezett hajók. Emiatt aztán lehetne úgy is fogalmazni, hogy az eddig látottak tengeri cirkálók voltak, és ezek a balatoni cirkálók, de persze földrajzilag minden, amit itt látunk, balatoni cirkáló :) Az 50-esek szerintem nem olyan szépek, mint a többi osztály, de állítólag jól hajózhatók, és kényelmesebb a kabinjuk. Érdekes, hogy az osztályjelzésük az eddigi logikával ellentétben nem egy 50-es szám, hanem egy "V" betű.

Az 1930-as években született 50-es osztály a nyolcvanas évek végén feltámadt, ekkor kompozit testtel kezdék el gyártani őket. Ha minden igaz, akkor ez a hajó itt, a Marsall volt az első közülük.

És fejezzük be a bejegyzést a naplementében Siófok felé vitorlázó Capella nevű 70-es cirkálóval! A bevezetőben említettem, hogy a 70-esek nem schärenkreuzerek, mert ez az osztály a '90-es években a Balatonon a klasszikus cirkálók áttervezésével jött létre, így nem felel meg a nemzetközi szabályoknak. Viszont már csak méretei miatt is rendkívül látványos típus, ráadásul látszik rajta a klasszikus pedigré.

Források: német és magyar wikipedia, hajozas.hu, vitorlasmagazin.hu, scharenkreuzer.hu